Hadtörténelmi Közlemények, 121. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2008)
2. szám - Tanulmányok - Czigány István: Egy "universális ember" Tündérországban : Forgách Simon gróf főparancsnoki működése Erdélyben 326-354
Forgandó hadiszerencse Erdélyben Bár a szabadságharc idején Erdély birtoklása közjogilag és stratégiailag egyaránt fontossá vált, Rákóczi és Bercsényi a lengyelországi száműzetésben még úgy gondolták, hogy azt a fejedelem mostohaapjának, a török száműzetésben élő egykori kuruc vezérnek, Thököly Imrének kell elfoglalnia. A két főúr terve reális alapokon nyugodott, hiszen Thökölynek nem csak a fejedelemségben voltak hívei, hanem vele együtt jelentős létszámú kuruc katona telepedett meg az Oszmán Birodalom európai részein, akikre egy Erdély elleni akció alkalmával bizton számíthatott. 18 Thököly tervezett támadása különösen fontos volt, hiszen a hírrel Erdélyben lehetett tartani a Jean Louis Rabutin altábornagy parancsnoksága alatt ott állomásozó 5446 gyalogos és 2984 lovas zömét. 19 Noha Rákóczi 1704 első hónapjaiban még arra számított, hogy Thököly és katonái benyomulnak a fejedelemségbe, a Sztambulban 1703 nyarán kitört janicsárlázadás olyan súlyos belső válságot okozott, hogy a szultán nem kívánt konfliktusba bonyolódni Bécscsel a magyarországi felkelők támogatása miatt. Betartotta a karlócai békében vállalt kötelezettségét, korlátozta Thököly mozgását és politikai tevékenységét. A fölött azonban szemet hunyt, hogy a kuruc király katonái, kisebb-nagyobb csoportokban, átszivárogtak a határon. A magyarországi kuruc felkelők 1703 őszén Orosz Pál és Boné András vezetésével a Fekete-Körös és a Szamos völgyén keresztül törtek be Erdélybe és Bonchidánál (november 10-én) vereséget mértek Thoroczkay István aranyosszéki főkapitány csapataira." Az erdélyi szervezkedők élére a „kuruc király" török földről hazatért egykori tisztjei, Csáki András, Guthi István, Szappanos István és Mihály álltak."" A kuruc tisztek körül szerveződő kisebb-nagyobb egységek egymástól függetlenül indítottak portyázásokat és rajtaütéseket. A csapatok vezénylésével megbízott Orosz Pál ezereskapitány, akit Rákóczi 1703. november 30-án formálisan is az „Erdélyben levő, leendő lovas Gyalog Hadaink Directiójára" rendelt, nem tudta összefogni és tervszerűvé tenni a különböző katonai akciókat. 23 Nem járt nagyobb sikerrel az erdélyi csapatok élére 1704. január 10-én immáron generális-föstrázsamesteri rangban kinevezett Thoroczkay István sem, aki fogságba esése után első erdélyi főúrként esküdött fel Rákóczira. Az aranyosszéki főkapitány szerény katonai kvalitásai mellett külön gondot jelentett, hogy kinevezését a Rákóczihoz pártoló főurak és Thököly egykori tisztjei egyaránt névlegesnek tekintették. Thoroczkay a többi tábornoki rangot kapott erdélyi főúrhoz, Mikes Mihályhoz, Teleki Mihályhoz, majd később Pekry Lőrinchez hasonlóan, alkalmatlan volt nagyobb seregek vezénylésére, ráadásul az egymás közti torzsalkodások miatt képtelenek voltak az egységes fellépésre. Nem szerepeltek jobban Thököly volt tisztjei sem, akik közül Guthi Istvánt, a holdvilági ütközetben tanúsított gyáva magatartásáért, Kaszás Pál ezereskapitány Torda város főterén kivégeztette. 1699 júniusában a Porta az észak-nyugat bulgáriai Csiprovácban Thököly 1238 katonájának letelepítését engedélyezte. Seres, 2005. 467. o. 14 A császári katonaság 1703 júniusi létszámkimutatása. CSIAKA HKR Akten 1703-august-Nr. 12 Exp. 20 Czigány, 2003. 42-43., 47-48., 52-54. o. 21 Mészáros, 2001. 309. o. 22 Várkonyi, 1954. 44. o. 23 Mészáros, 2001. 309. o. 24 Várkonyi, 1954. 58. o