Hadtörténelmi Közlemények, 131. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2018)
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - SŐREG1 ZOLTÁN: Adalékok a magyar lovas-tüzérség 1944-1945-ös harcaihoz
Sőregi Zoltán láttuk, később ez lett a szerencsénk, de egyébként máshol nem is volt hely... A parancsnokom [Paravicini István főhadnagy] a ház tornácán állt, onnan adta a parancsot, hogy tüzeljek. Tüzeltünk, de csak a torkolattüzet láttam, a harckocsit nem... Abban a pillanatban belőtt bennünket, de szerencsére a lövedék az említett trágyacsomóba csapódott, és besült, vagyis nem robbant.”66 Említésre méltó Kovács András tizedes és Gondos Sándor tüzér helytállása is. Kitartásuknak köszönhetően sikerült megmenteni a szakasz két lövegét. Kovács tizedes három helyen sebesült meg, míg végül sikerült visszavonulniuk. Ezért Kovácsot Magyar Nagyezüst Vitézségi Éremre, míg Gondost Magyar Kisezüst Vitézségi Éremre terjesztették fel.67 Az üteg eztán Soroksárra, majd Pestszenterzsébetre vonult, majd kétnapi ott-tartózkodás után a Gubacsi-hídon át a Csepel-szigetre vonultak. Itt november 22-éig harcoltak, amely idő alatt az egész szigetet bejárták, a Kis-Duna túlsó partján tartózkodó szovjet csapatok mozgását és utánpótlását zavarták tüzükkel. Az üteg tüzelőállásban volt Szigetújfalun, Ráckevén és Szigetcsépen. A szovjet csapatok partváltásakor a hadosztály alakulataival együtt keltek át a Dunán Lórévnél, ahol azonnal visszafordították lövegeik csövét és fedezték a hadosztály később átkelő részeit.68 A Duna jobb partjáról az üteget az osztály többi részével együtt a főváros védelmére vezényelték. A 2. lovas-tüzérosztály végig harcolva vonult észak felé a Százhalombatta- Érd-Érdliget-Tárnok-Budaörs útvonalon. A nyíregyházi huszárüteg katonái valahol a budai hegyekben egy ízben még egy tizenöt főre marhából álló csordát is befogtak. A két arcvonal között felbukkanó állatokat három katona a magyar vonalak mögé hajtotta. Ennek köszönhetően az üteg élelmezésének pótlása még hetek múlva is biztosítva volt. Budapest bekerítése az üteget már a város szívében érte, karácsony előtt a Ferenc József- (ma Szabadság-) hídon átkelve a pesti rakparton foglaltak tüzelőállást. Az üteg az Erzsébet-híd és a Ferenc József híd között, a hajóállomás mellett állította fel lövegeit, a célterület Budaörs és a budai hegyek voltak.69 Ebben a tüzelőállásban tartózkodtak egészen 1945. január 15-ig. A helyzet egyre rosszabbodott. Az ellátmány mennyisége csökkent, de ez a zsákmányolt marháknak köszönhetően még nem okozott különösebb gondot. Húsukból még a környékbeli polgári lakosságnak is osztottak. A nagyobb problémát az ellenséges légi tevékenység és a víz fogyása jelentette, sőt időközben megjelent az állásharcok kísérője, a tetű is. A pesti hídfő január közepére egyre szűkebbre szorult. Január 15-én a szovjet csapatok már a Kálvin téren jártak. Ekkor az üteg parancsot kapott, hogy vonuljon át a budai oldalra. Erre Pest eleste előtt két nappal (1945. január 16-án) került sor, majd a Lánchídon átkelve a Vérmező Bors (ma Hajnóczy) utca felőli végén foglaltak állást. A legénység a Bors utca elejének lakóházaiban került elszállásolásra. Innen déli irányban tüzeltek, Csepel és Budaörs területére. A városi harc sajátosságai miatt a tüzéreknek számos alkalommal kellett részt venniük gyalogos küzdelemben is. Hegedűs Ferenc emlékei szerint „Itt már jobbára gyalogosként működött a tüzér. Utcai harcok folytak, az ellenséget óvatosan megközelítettük, majd támadást indítottunk ellenük. Az egyik este is egy ilyen vál 6ó Hegedűs Ferenc tizedes lövegvezető (4. huszárezred, huszárüteg) visszaemlékezése. Bene 1994. 54. o. 67 .Kovács-beszélgetés. 68 Uo. 69 Bene 1994. 54. o.