Hadtudomány 9. (1999)
1999 / 1. szám - VEZETÉS - KIKÉPZÉS - Horváth Gábor: A tisztek összhaderőnemi képzéséről
VEZETÉS - KIKÉPZÉS Horváth Gábor A tisztek összhaderőnemi képzéséről Tapasztaljuk, hogy az összhaderőnemi szemlélet egyeduralkodóvá válása mint globális hadművészeti tendencia még nem eléggé jelentkezik tisztképzésünk elméletében és gyakorlatában. A szerző cikkében arra keres választ, hogy miként lehetne ezt érvényre juttatni. Személyes tapasztalatai is közrejátszottak a téma feldolgozásában. A Honvéd Vezérkar Euroatlanti Integrációs Munkacsoportjának tagjaként részt vett az „Partnerség a békéért" program keretében levezetett összhaderőnemi COOPERATIVE GUARD gyakorlat előkészítésének és végrehajtásának több mozzanatában, így nyomon követhette a NATO CJTF (összhaderőnemi alkalmi harci kötelék) elgondolás kialakulásának lépéseit, 1997-1998-ban pedig a francia fegyveres erők Összhaderőnemi Védelmi Kollégiuma hallgatójaként szerezhetett értékes elméleti ismereteket az összhaderőnemi szemléletről és annak oktatásáról. Ezt osztja meg a folyóirat olvasóival. Napjainkra a fegyveres konfliktusok jellege megváltozott. A tömeghadseregek széles arcvonalon, nagy mélységben végrehajtott bonyolult hadműveleteinek ideje lejárt. A fegyveres erők tevékenysége az alacsony intenzitású konfliktusok irányába mozdult el. Ez azt eredményezte, hogy a fegyveres konfliktusba bevont erők nagysága csökkent, ugyanakkor megnövekedett a bevetett kötelékek technológiai fejlettsége. Az alacsony intenzitású konfliktusoknak a fejlett világtól való nagy térbeli távolsága ezzel párhuzamosan csökkentette azt a képzeletbeli szintet, amely a kizárólag egy haderőnem által végrehajtott hadműveleteket az összhaderőnemi szinttől elválasztotta. Az ezredforduló bekövetkeztével minden katonai művelet összhaderőnemivé vált, abban több haderőnem együttesen vesz részt. Ez logikusan vezet el az összhaderőnemi szemlélet megerősödéséhez. Az összhaderőnemi szemlélet kialakulásának folyamata Az első világháborúban az összhaderőnemi műveleteket állami, katonapolitikai szinten hangolták össze, mint ahogy azt például Gallipolinál az antantcsapatok által végrehajtott rossz emlékű partraszállás tanúsítja. A második világháborúban az összhaderőnemi hadműveletek „egy szinttel lejjebb" kerültek. Az ilyen hadműveletek megtervezésére a szövetségesek közös tervezőcsoportot, majd ennek bázisán a végrehajtás irányítására közös parancsnoksá g A Tudományszervező Tanács 1998. évi központi pályázatán különdíjat nyert tanulmány rövidített változata. 80 HADTUDOMÁNY 1999/1