Hadtudomány 26. (2016)
2016 / 1-2. szám - TISZTÚJÍTÁS - Nagy László: Számvetés
TISZTÚJÍTÁS a későbbiekben fokozatosan 600 alá süllyedt.Két objektív okot is tudok említeni: egyrészt jelentősen csökkent a Magyar Honvédség összlétszáma, és ugyanebben az időben alakultak meg más szakmai-tudományos szervezetek - például a Magyar Rendészettudományi Társaság - amelyek a tagság vonatkozásában konkurenciát jelentettek. A közel 600 fős taglétszám azonban még mindig rendkívül szerteágazó, a tágan értelmezett védelmi szféra tevékenységének szinte minden szektorát lefedő, hatalmas szellemi kapacitást jelent. Megítélésem szerint a Társaság vezetése mindvégig küzdött azzal az ellentmondással, hogy ezt a jelentős értéket nem sikerült eredményesen „érvényesíteni". A Társaságban rejlő képességeket nem sikerült „eladni", a tevékenységet általában, ritka kivételektől eltekintve nem tudtuk úgy menedzselni, hogy az eredményekre mások (a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar, akár más tárcák) vevők legyenek. Energiánk jelentős mértékben a saját fenntartásunkra, létezésünk igazolására fordítódott, tevékenységünk pedig ezzel párhuzamosan elbürokratizálódott. Ez az ellentmondás tulajdonképpen megjelent abban a fenti megállapításban is, hogy fennmaradásunk biztosnak látszott. Igen, évről évre - más társadalmi szervezetekhez hasonlóan - pénzügyi támogatást kaptunk a Honvédelmi Minisztériumtól, de csupán mint a honvédelem ügyéhez kapcsolódó szervezetek egyike. Pedig a Hadtudományi Társaság többre lett volna hivatott, többre lenne képes, hasznosabbnak, vonzóbbnak kellene lennie. Figyelemre méltó módon alakult belső szervezeti életünk. Húsznál több szervezeti egységünk (szakosztályok, területi tagozatok, klubok) hullámzó teljesítményt nyújtott. Általában, de nem törvényszerűen azok az egységek voltak jobbak, amelyek egy-egy tanszék, intézet, hivatal bázisán működtek, de ezen belül is sok függött attól, hogy akadt-e aktuálisan néhány (de legalább egy lelkes, elhivatott vezető személy. Az egyszer-egyszer jelentkező pozitív impulzusokat nehéz volt hosszabb időn keresztül megtartani, megújítani. A helyi lelkesedés elmúlását - akár szervezeti vagy személyi változás idézte elő - a Társaság vezetésének ritkán sikerült ellensúlyoznia, az igyekezet olykor komoly kudarcokat eredményezett. A szervezeti egységek nagyfokú autonómiával rendelkeznek. Ezen nem célszerű változtatni, viszont mégis valahogy szorosabbra kell vonni a vezetés és a tagság közötti kapcsolatokat. Egy időben ennek intézményesülése abban mutatkozott meg, hogy az intéző bizottság tagjai között „elosztottuk" a szakosztályokat, így ki-ki felelősséggel viseltetett két vagy három szakosztály tevékenységéért. A módszer elméletileg nem vitatható, a valóságban azonban nem igazán működött. Az okok elemzése megérne egy misét. Pozitív értékelést lehet adni a Hadtudomány című folyóiratról. Nem sokkal a Társaság megalakulása után megjelent a folyóirat első száma és azóta is rendszeresen kiadjuk. A negyedéves megjelentetés azonban fokozatosan meghaladta anyagi lehetőségeinket, az utóbbi években már csak két összevont lapszámot tudunk évente kiadni, természetesen ehhez járul a folyamatosan bővülő évi egy internetes lapszám. Büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink a kezdetektől térítésmentesen megkapják a folyóiratot (a tagdíj befizetése esetén). Arra még inkább, hogy a folyóirat - az MTA minősítési rendszere szerint - „A" kategóriás, hogy a Hadtudományban publikálni HADTUDOMÁNY 2016/1-2. 14