Néplap, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-21 / 17. szám

1949 JANUÁR 21. PÉNTEK tiszántúli néplap Akivel Lenin elvtárs kezet fogott Beszélgetés Tárcsás Mihály elvtárssal, aki részt vett Moszkvában a Nagy Októberi Forradalomban . Először a munkásszázadba léptem be, de aztán hamarosan átkerültünk a Vörös Gárdába. Vagy hetvenen voltunk magyarok. Kun Béla, Szamuelly Tibor voltak a vezetőink. Minden komoly küzdelemből kivettük a részünket. Ritkán voltunk csak pihenőn. Tarcsai Mihály elvtárs meséli ezeket. Itt ülünk bent az építőipari munkások tisztátúli szervezetében. Lent villamos dübörög, egy-egy autó suhan, szinte hallani, ahogy fröccsen a sár. S Tarcsai elvtárs vagy 30 évre visszamenőleg a múltba tapogat. 1918 január, február, március, április... Moszkva... mensevikeknek sikerült elfoglalni a moszkvai főpostát és innen világgá kürtölték hazug híreiket . Éjszaka Indultunk vagy nyolcvanan. Kun Béla vezetett bennünket. Átcsúsztunk a mensevikek vonalán és bántatlanul értünk el a főpostához. Megrohantuk s rövid közelharc után újra a birtokunkba került. — Három autó járta már ekkor az ezredeket, az egyikben Lenin. Mindenütt beszélt, agitált. Hozzánk is ellátogatott. Az alig néhány órája elfoglalt főpostához és a posta távírdája szétszórta a hírt: Lenin él! — Ebben a küzdelemben esett el a legjobb barátom: Csapó Lajos. Ide való volt, valamelyik hajdúmegyei községbe. Nagy pompával temettük el a Kreml falai tövében. Most ott nyugszik, alig néhány méterre a hatalmas Lenin-mauzóleumtól. — Az anarchisták elleni küzdelem során is láttam Lenint. Nagyon vigyáztak rá, hiszen a forradalom vezére volt s felmérhetetlen kár lett volna, ha nem tudja befejezni nagy művét Mégis járta a vonalakat, felkereste a csapatokat, beszélt a katonákkal, bátorította, buzdította őket. De harcoltunk is becsülettel Orosz katonák, magyar vörösgárdisták, cseh légiósok és még kinaiak is. — Azt hiszem ezek vagy ezeknek a fiai küzdenek most át messze Keleten s viszik győzelemre a szocializmus zászlaját — teszi hozzá Tárcsás elvtárs. — Aztán egy napon útnak indultunk haza. Búcsúztatásunkra kijöttek a Párt vezetői is. Lenii elvtárs is ott volt. Lelkünkre kötötték, hogy itthon is maradjun hűek a mozgalomhoz s neveljünk hűséges harcosokat az elkövetkező új világnak. — Mi igyekeztünk is, am erőnktől tellett — mondja búcsúzóul Tárcsás elvtárs, aki megőszül már, sőt kopaszodik kissé, de aki a visszaemlékezés a fiatalabb éves küzdelmeire egész ifjúvá varázsoltak.* S az új világ eljött, ahogy Lenin ,m',"''''yí'-.ijö'te. — Egy ritka alkalommal, mikor éppen pihenőn voltunk, őrségre osztottak be. A Kreml mellett volt a laktanyánk, az egyik teremben a páncélszekrényt, a pénztárt néztem. Mikor átvettem az őrséget, utasítást kapom, hogy a szomszéd szobába be ne engedjek senkit, mert ott fontos tárgyalás folyik. — Jóval túl voltunk az őrségen. A város csendes volt. Csend volt a túlsó oldalon is. Gondoltam, talán véget ért a tárgyalás. Az ajtóhoz mentem, benyitottam. A szoba valóban üres volt, csak a közepén álló egyetlen asztalon feküdt valaki, kabátjával betakarózva. Nagyon fáradt lehetett, mert igen jóízűen aludt a kemény asztalon, a szegényes takaró alatt. — Három óra után aztán nyílott az ajtó. A kis, köpcös ember jöt ki a szobából. Vállán panyókára vetve csüngött a kabát. Mielőtt kiment a szobából, kezet rázott velem. — Ekkor találkoztam először Henin elvtárssal. — Néhány hónappal később nagygyűlés volt. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltötték az emberek, civil elvtársak, vörös katonák. — Beszélt ezen a gyűlésen Lenin is. Mindnyájan nagy figyelemmel hallgattuk szavait. Sajnos, még nem tudtam jól oroszul, nem értettem minden szavát. — De abban, ahogy beszélt, olyan hatalmas, magávalragadó lendület volt, hogy szinte érteni véltük azt, amit mond. Együtt lelkesedtem, kiabáltam a többiekkel. — Mikor befejezte beszédét Lenin, lejött az emelvényről és az ajtó felé tartott. Mi közvetlenül az ajtóban álltunk. Lenin sietett, de néhányunknak, akik ott állottunk az ajtóban, megrázta a kezét. Bármilyen sok dolga volt, bármennyire igyekezett, erre mindig volt ideje. — Egy kora tavaszi délután elterjedt a hír: a mensevikek átvették a hatalmat, Lenint leszúrták. — Persze, ez csak rémhír volt. Annyi volt igaz belőle, hogy a íj, TAVASZI divatlap: megérkeztek CSILLOG Beszélgetés Kormos Lajossal, azLC&A’&CGetol . , a Csokonai színház hétfői bemutatója előtt Hétfőn este mutatja be a Csokonai-színház Shakespeare halhatatlan művét, a világirodalom legtöbbet vitatott darabját, a „Hamlet“-et. A színház hetek óta lelkiismeretesen és lelkesen készülődik erre az előadásra, melynek főszerepe minden idők minden prózai színészének az álma. Megkérdeztük Kormos Lajost, a Csokonai-színház művészét, aki a dán királyfi alakját fogja hétfőn megformálni; hogyan készülnek a nagy napra? — Meg kell állapítani — mondotta —, hogy soha ilyen nagy lelkesedéssel, ilyen nagy akarással nem feküdt még bele a társulat egyetlen előadás előkészületeibe sem. Rendező és szereplők vágya egy nagyon szépet, maradandót nyújtani Debrecen közönségének. A darabot, Markovits Endre kollégám rendezi, aki felkutatott minden hozzáférhető anyagot és irodalmat, ami bármi módon is hozzásegíthet bennünket a jobb előadáshoz. Emellett azonban nyugodtan mondhatom azt is, hogy a darab a kollektív rendezés komoly sikere. Valamennyien, nagy és kis szereplők egyaránt ötletekkel, szempontokkal igyekszünk a rendező segítségére sieti. Viták alakulnak ki egy-egy jelenet értelmezése körül, ezek a viták azonban nemes és értékes viták, mert valamennyien érezzük hogy a célunk közös: a darabot sikerre akarjuk és sikerre is fogjuk vinni. Itt látszik meg, hogy mihelyt komoly, művészi értékű darabot játszunk, megmutatkozik az alapjában véve minden igazi művészben mélyen élő kollektív szellem. — Milyen felfogásban játssza „Ha,met“-et? — Nagyon sokat foglalkoztam a darab problémájával, érleltem magamban a dán királyfi figuráját. Azt mindnyájan tudjuk már, hogy a régebbi magyarázók legnagyobb része helytelenül értemezte „Hamlet“, et. A habozó, cselekvéstől félő, beteglelkű individualista entellektüelt látták benne. Pedig Hamlet távolról sem az. Hamlet az új a régiben, a hajnalodó újkor első képviselője a sötét középkorban, az új világot kívánó forradalmár a régi, korrupt Dániában, ahol ,,rothadt az államgépben valami“. Tragikuma, bukásának oka abban rejlik, hogy ő, aki újat, nemesebbet, tisztábbat akar, menthetetlenül belebonyolódik azokba az intrikákba, amelyeket legjobban megvet, hogy ő, aki egész lelkével gyűlöli a rothadt, feudális királyi udvart, túlságosan korán született a világra. Az idő még nem érett meg arra, hogy Hamlet forradalma győzzön, sőt még arra sem, hogy ez a forradalom kitörjön. A régi és az új öszszeütközése lelkében játszódik le s a kétfelé szó, ellentétes erők között szükségszerűen el kell buknia. — A jövő színjátszása a szocialista realizmus. Aki Hamletet akarja játszani a dolgozóknk, annak le kell vetkőznie minden felesleges álpáthoszt, minden sallangot, kóklerkedést. Egyszerűségre és klasszikus érthetőségre tőrekeszem. Azt akarom, hogy a közönség érezze, hogy ami a színpadon lejátszódik, az több, mint játék, az egy ma is aktuális és érdekfeszítő társadalmi problémának a megoldása. Ha így lesz, akkor úgy érzem, érdemes volt . Három nap múlva felmegy a függöny a Csokonai-színházban s ismét hallhatjuk azt, amit százötven évvel ezelőtt mondok először Debrecenben: Kizökkent az idő. — óh kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt“. Péter. A mai debreceni gyászünnepség műsora A munkásosztály nagy vezére, Vladimír Iljics Lenin 1924 január 21-én költözött el az élők sorából. Halálának 25. évfordulóján világszerte halmas ünnepségeket rendeznek hogy a dolgozó társadalom lerójja háláját nagy tanítómestere, Lenin elvtárs iránt. Debrecenben ma délután nagyszabású gyászünnepségek lesznek. Pél 5 órai kezdettel a vármegyeháza nagytermében a város és a vármegye törvényhatósági bizottsága közös gyászközgyűlést tart. A Himnusz után Domokos János főispán beszél Lenin elvtárs érdemeiről. A gyászközgyűlés után a törvényhatósági bizottsági tagok együttesen az Arany Bikába mennek, ahol fél 6 órakor a Magyar Dolgozók Pártja, a Kisgazdapárt, a Parasztpárt, a Nemzeti Bizottság és a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság közös rendezésében Lenin-emlékünnepély lesz, mely a magyar és a szovjet Himnusszal kezdődik. Ezután Domokos János főispán üdvözli a megjelenőket, majd dr. Zöld Sándor belügyi államtitkár elvtárs mond ünnepi beszédet. A gyászünnepély második felében Chopin gyászindulóját a MÁV forgalom zenekara játssza, majd a Fiatalok Színpadának szavalókórusa Majakovszkij-költeményeket ad elő. Ezután a MÁV Egyetértésdalkörénekszámai, Szalai Imre és Markos Imre szavalatai egészítik ki a műsort, mely az Internacionálé hangjaival ér véget. Ett a Csokonai-színházban Ménes János polgármester elvtárs méltatja Lenin érdemeit, majd Gergely Sándor színdarabja, a „Vitézek és hősök“ kerül színre. & A. Kononov Franciaország fővárosában, Parisban világkiállítás volt. Minden ország azt küldte a kiállításra, amivel leginkább büszkélkedett. A kiállíott tárgyakat külön erre a célra épített pavillontokban mutogatták. A szovjet pavillont már meszsziről meg lehetett ismerni: a tetején két hatalmas alak állt: egy munkás és egy kolhozparasztlány. Olyan acélból voltak öntve, meget nem fog a rozsda. Magasra emert kezükben sarlót és kalapást tartottak. A nap sugarai beragyogták a két acélóriás alakját. A pavillonban kiállítottuk azt, amire országunk a legbüszkébb. A legnagyobb teremben élő virágjok közepette Lenin bronz mellszobra állt Sok ember megfordult a kiállítás alatt a szovjet pavilonban: munkások, tudósok, írók, katonák, parasztok, tanítók ... Egyszer, késő este, amikor már isezárni készültek a pavillont, egy sok ember jött oda. Kézenfogva vezette egy bánatos arcú nő. Odacsérte a vak embert Lenin mellszobrához, aztán félreállt. A vak megtapogatta kezével a zobrot. Tenyere Lenin vállát leintette. Aztán egyre följebb melte a kezét, óvatosan eimontva a bronzszobrot. A pavilion őre odalépet a nőhöz és megkérdezte: — Ki ez az embre és mit akar itt? — Az én férjem. A háború alatt kilőtték a szemét. Az őr ránézett a vak emberre és látta, hogy a szeme helyén két sötét üreg feketéllik. Az asszony akkor azt mondta: — Pedig, ha tudná, milyen erős ember volt az én férjem! .. A vak ember ezalatt egyre magasabbra emelte a kezét. Ujjai már Lenin szép, magas homlokához értek és hosszan-hosszan simogatták ... Aztán leeresztette kezét. Arcán lassan peregtek a könnyek. — Nem tudtam megtagadni a kérését — mondta az asszony. — Hiszen ő sohasem látta Lenint fényképen. A vak ember még mindig ott állt a mellszobor előtt. Lassan törölte könnyeit. Még néhányszor felemelte a kezét és gyöngéden végigsimogatta Lenin arcát. Aztán megint mozdulatlanul állva bámult maga elé sötét szemüvegeivel. Végre megszólalt: — Most már én is láttam Lenint. A Vak ember Vasárnap este Ungár Imre zongorázik Vasárnap este 8 órakor az Arany Bika dísztermében a ,,Mesterbérlet“ V. bérleti hangversenyében Ungár Imre, a világhírű vak zongoraművész zongorázik. Ungár neve és művészete nem ismeretlen a debreceni közönség előtt, eddig már néhány alkalommal hangversenydobogóra lépett nálunk is. Azok közé a művészek közé tartozik, akiket a közönség bizonyos mértékig félreismert: midőn a harmincas évek vége felé megnyerte a Chopin-díjat, mindenki szinte kizárólagos Chopininterpretátornak könyvelte el. Hogy mennyire nem az, azt bizonyította számtalan nagy sikere Mozart-, Beethoven-, sőt Lisztmívekkel. Vasárnapi műsorán — amely tudomásunk szerint olaszországi útja után első vidéki hangversenye — Beethoven Eszdur szonáta Op. 7., Chopin H-moll szonáta és Muszorgszkij: „Egy kiállítás képei“ szerepel, ez utóbbi mű inkább zenekari előadásban ismeretes, éppen ezért külön figyelmet érdemel. Nagy várakozással tekintünk a vak művész szereplése elé, úgy érezzük, hogy a „Mesterbérlet“ egyik legszebb estjében lesz része a hallgatóságnak. A hangversenyre a Mesterbérlet szokott, jegyirodái: az Idegenforgalmi Hivatal (Városháza) s a Kovács-trafik (Kossuth utca Stt. ad ki jegyeket. Ifcgjfd císzt ao A TOTO tipszelvény ára 3.30 Ft Akarol minden főduba sportpályát? Akarod a magyar sportot? Akarod a tömegsportot? A célok érdekében fogadj: NYERHETSZ! Tipszelvények kaphatók: trafikokban, osztálysorsjáték főárusítóknál és postahivataloknál.