Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-261. szám)

1954-10-01 / 232. szám

2 Párt és pártépítés • A BALMAZÚJVÁROSI KOMMUNISTÁK JÁRJANAK TÖBBET A NÉP KÖZÖTT Balmazújvároson a községi párt-végrehajtó bizottság a béke­kölcsönjegyzés napjának előesté­jén összehívta a népnevelőket, azzal a céllal, hogy előkészítse őket erre a fontos politikai fel­adatra. Ez az elgondolás helyes volt, a gyakorlatban azonban nem történt semmi. A népneve­lők nem jelentek meg a kitűzött értekezleten. Egy részüket, igaz, nem is értesítették. Tehát csü­törtökön, 23-án nem indulhatott meg a politikai munka, mert a népnevelők felkészülés nélkül mentek volna ki (ha mentek vol­na), s így az eredmény is csak alig valamivel volt több a sem­minél az első napon. Elkényelmesedés Balmazújvároson Azt, hogy nem jól készítették elő a kölcsönjegyzést, elismeri Szegedi Ferenc elvtárs is, a köz­ségi pártbizottság titkára és Tóth József elvtárs, a községi ta­nács végrehajtó bizottság elnöke is. Szegedi elvtárs állítása sze­rint a járási párt-végrehajtó bi­zottságtól olyan útmutatást ka­pott, hogy e fontos feladatot nem a párt népnevelőivel kell lebo­nyolítani, hanem a tanács akti­vistáinak, az állandó bizottság tagjainak kell a jegyeztetéssel­­ foglalkozniok. A JB persze nem így tájékoztatta a községi párt­végrehajtó bizottságot. De hogy a kölcsönjegyzés ügye teljesen ki­csúszott a kommunisták ható­■ sugarából Balmazújvároson, iga­zolja az a közömbösség, amit ta­núsítanak a község vezető funk­■ eionáriusai. Az egyik igen súlyos mulasztás az, hogy 23-án — csü­törtökön — egész nap zárt ajtók fogadták a pártbizottságra menő­ket. Szegedi elvtárs Debrecenben volt, az adminisztrátor és az I-es alapszervezet titkára kukoricát szedtek valahol a határban. A gépállomás igazgatója, Juhász Márton elvtárs, éppen a kölcsön­jegyzés kellős közepén otthagyta a gépállomást, elment szabadság­ra. Még ezen a napon bebizonyo­sodott, hogy az újvárosi kommu­nista vezetők nem mind éreznek felelősséget a párttal és a hazá­val szemben. A baj azonban nem most kez­dődött, nemcsak most, a kölcsön­­.jegyzés idején tapasztalható a kommunisták passzivitása és — tisztelet a kivételnek — elké­nyelmesedése, hanem már régeb­ben, és nemcsak Balmazújváro­­­­son, hanem másutt is. Erre már többször felhívta a figyelmet a párt, s különösen a III. kongresz­­szus. Egyes kommunista vezetők azt hiszik Balmazújvároson, hogy ha kiadjuk a jelszót, vagy leg­jobb esetben határozatot is ho­zunk, utána minden megy magá­tól. Emlékeztetni kell az elvtár­sakat arra, hogy nagyon kemény harc a szocializmus építése. Most a békekölcsönjegyzés jó alkalmat adott az újvárosi kom­munistáknak, hogy beszéljenek Balmazújváros minden lakosával. Ezt az alkalmat nem használták ki. Ez is bizonyítja a kommunis­ták egy részének elkényelmese­dését. Feltevésük, „hogy most már minden magától fog menni, hiszen eddig is elment valahogy“. Ha ezt nem is mondják ki nyíl­tan, de munkamódszerük, a for­radalmi munkához való viszo­nyuk ezt bizonyítja. Megfelejt­keznek az elvtársak Sztálin elv­társ tanításáról („A falusi mun­káról“ című beszéd): „Ha arról van szó, hogy ki a felelős és ki a hibás, az egész felelősség teljesen a kommunistákra hárul, hibásak pedig itt mindenben csa­kis mi, kommunisták vagyunk.“ De menjünk tovább. Ide­s­tova két hét múlva megkezdődik az oktatási évad, és Balmazújváro­son még a propagandisták képzé­se sem kezdődött meg. Szalai János és Vágó József elvtárs már augusztus 20-án hazaérkez­tek Budapestről az egyhónapos továbbképző tanfolyamról. Azóta sem tudták megkezdeni a propa­gandisták kiképzését, ami leg­alább 4-6 hetet igényelne. Bal­mazújvároson tehát nincs bizto­sítva a pártoktatás, sem szerve­zetileg, sem eszmei színvonalá­ban, mert elhanyagolták a fel­készülést. I­ kommunisták elmaradnak a tanács­ülésről A tömegek közötti munka a kommunisták éltető eleme, hi­szen Balmazújváros népe a tájék legforradalmibb tömegeiből tevő­dött össze. A forradalmiságuk nem szűnt meg máig sem. Ott szunnyad az emberekben. Sokan szeretnének jószándékkal, hosszú tapasztalatok hozzáadásáról se­gíteni a falu ügyén, kiköszörülni a csorbákat, és előrelendíteni, ami jó. Ehhez azonban a kom­munistáktól várják a példamuta­tást, lelkesedést, az erőt, a bizal­mat, s hol lehetne másutt meg­beszélni, meghányni-vetni közös ügyünk, mint a dolgozó nép okos gyülekezetében, a tanácsülése­ken. A kommunista tanácstagok lendülete, politikai tisztánlátása, tapasztalatai és tájékozottságuk szükséges ahhoz, hogy a tanács­ülések is betöltsék hivatásukat. Hogy ezt az egyszerű, de igen fontos küldetést hogyan töltik be Balmazújvároson a tanácstag elvtársak, arra néhány példa mu­tat rá. Juhász Márton elvtárs, a gépállomás igazgatója, Pogácsás Mihály vezető mezőgazdász, Ecsedi Bálintné elvtársnő az egész község gazdasági, kereske­delmi életét átfogó földművesszö­vetkezet ügyvezető igazgatója, — hogy csak egy néhány kom­munista tanácstagot említsünk — egész éven át nem vettek részt a tan­ács­üléseken. Mi ez, ha nem a lebecsülése a tömegeknek, és teljes elkényelmesedés, amelyek nem kommunista jellemvonások. Még K. Nagy József elvtárs ta­nácstag is — aki a megyei párt­­bizottság tagja — egy év óta csak a legutóbbi tanácsülésre ment el. Lehet hivatkozni sok elfoglalt­ságra. De egyetlen kommunistá­nak sincs joga ahhoz, hogy a dol­gozó nép által való megbízatását ne teljesítse. S ezért sokan már fel is emelték szavukat. Többen, mint Zs. Nagy Sándor pártonkí­­vüli középparaszt és Harangi Já­nos, a termelési bizottság elnö­ke, követelték ezeknek az elv­­társaknak felelősségre vonását, és teljes joggal. A párttitkár elvtárs panasz­képpen említette meg, hogy a község politikai és gazdasági ve­zetői az utóbbi időben (legalább egy éve) nem hajlandók elmenni a kisgyűlésekre. De bizony egyet­len esetben sem történt felelős­ségre vonás. Ennek az elvtelen, kommunisták pártjától idegen, kényelmes és elnéző politikának talaján tenyészik ki érdektelen­ség, az egyszerű párttagok kö­zömbössége, amely végső soron a pártonkívüli tömegek passzivi­tását idézi elő. Balmazújvároson sem ritka eset, hogy két össze­hívásra sem tudják megtartani a taggyűléseket. A többszöri ösz­­szehívás ellenére is, az I-es alap­szervezetben a legutóbbi taggyű­lésen a tagságnak csak egyhar­­m­ada jelent meg, így aztán iga­zán nem tud átütő erejű lenni a kommunisták példamutatása. Ezért nem válik politikai fórum­má a taggyűlés, pedig a taggyű­lésnek minden pártszervezet és ez esetben a község életében ese­ménynek kell lennie. Az egész pártbizottság felelős Ha a kommunisták közömbö­sek, ha nincsenek ott, ahol a dolgozó tömegek ügyéért kell síkra szállni, ha nem a kommu­nisták magyarázzák meg az ese­ményeket és "a feladatokat, ha nem ők a munka, a mindennapi élet motorjai, akkor a néptől, a szocializmus ügyétől idegen és ellenséges ideológia és felelőtlen demagógia terjed a tömegek kö­zött. Az ellenség is felüti a fejét, szemtelenné válik. Hogy ez így van, a közelmúltban lezajlott verekedés bizonyítja: Balmazúj­városon nemrég kulákcsemeték­­ből verbuválódott társaság meg­támadta az egyik üzemi kultúr­­csoportot. Olyan légkörben tör­ténhet ilyen, ahol nem folyik az osztályellenség elleni harc, ahol a kommunisták nem elég éberek, hanem kényelmesek. A pártvezetőknek, de az egy­szerű párttagoknak is művelt, harcos, példamutató emberekké kell válniok. Ez a törekvés le­gyen éltető ereje a pártéletnek, és a tömegek között végzett fá­radhatatlan munkának Balmaz­újvároson. A szocializmus ügyé­ről van szó, s az érte való küz­delem minden kommunistának mindenekfelett való kötelessége. Azért, hogy sok hiba van a köz­ség pártszervezeteinek életében, a kommunisták magatartásában, nem lehet felelőssé tenni egye­dül Szegedi Ferenc elvtársat, hi­szen ő még csak egy hónapja titkára a pártbizottságnak. A községben folyó politikai mun­káért, a falu életéért a községi pártbizottság együttvéve felelős. Ha minden kommunista számot vet magában, rájön, hogy nem is nagy fáradtsággal többet tudott volna tenni a pártszervezeti élet megjavításáért, a falu lakosságá­nak politikai neveléséért. A párt szervezeti szabályzata kimondja: „A párttag kötelessé­ge, hogy­ erősítse állandóan a tö­megekhez fűződő kapcsolatait, mert pártunk ereje és legyőzhe­tetlensége a néphez fűződő ele­ven és elszakíthatatlan kapcso­latában van. Szakadatlanul küzd­jön a dolgozók jogos igényeinek és szükségleteinek kielégítéséért, világosítsa fel a párton­kívüli dol­gozókat a párt politikájáról és határozatairól, legyen tanácsadó­juk és vezetőjük.“ A balmazúi városi kommunis­ták erről ne feledkezzenek meg soha. Nem megy semmi magától A kommunisták hivatottak ar­ra, hogy forradalmi módon az első vonalban küzdjenek a szo­cializmus felépítéséért, ezért ne felejtkezzenek meg arról sem, hogy a példamutatás, a helyt­állás mellett szakadatlanul forog­janak az emberek között, beszél­jenek az emberekhez, hogy a széles dolgozó tömegek értsék meg a párt programmját, célki­tűzéseinket. A nép így vesz részt a harcunkban még ak­kor is, ha itt-ott buktatóba ütközik, ha meggyőződik pártunk politikájá­nak, célkitűzésének helyességé­ről. A dolgozó tömegek támoga­tásával mindent elérünk. Az agi­táció lebecsülése, a tömegek po­litikai nevelésének elhanyagolá­sa egyet jelent a néptömegek, a szocializmus építésének lebecsü­lésével. N­É­P­L­A­P A DEBRECENI INGATLANKEZELŐ és Közvetítő Vállalat az ötödik Béke­kölcsön jegyzését szeptember 29-én befejezte. A vállalat dolgozói által jegyzett kölcsön végösszege 86.250 forint. A DEBRECENI FÜRDŐVÁLLA­LAT 300 ezer forintot kapott a thermál és kádfürdő rendbehozá­sára és bővítésére. A munkálatok­hoz már hozzá is kezdtek. A SZABADSÁG­ ÚTON a 61/1. Épí­tőipari Vállalat hozzákezdett az „A" épülettömb felépítéséhez. Az épület­tömb téli építkezéssel készül és ta­vaszra 58 darab 2 szoba összkom­fortos lakást adnak a dolgozóknak. 1954 OKTÓBER 1. PÉNTEK Üdvözlés távirat a Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulója alkalmából Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, Peking A Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulója alkalmá­ból forró üdvözletemet küldön Önnek, Elnök Elvtárs és Önön ke­resztül a nagy kínai népnek és kormányának. A kínai nép az elmúlt öt év során az ön iránymutatását ki­vetve, hatalmas sikereket ért el a népi demokratikus rendszer meg­szilárdítása terén, az ország építésében és a világbéke oltalmazásá­ban. Mindezek a sikerek nemcsak a magyar népet lelkesítik, de nagymértékben erősítik a béke és a demokrácia Szovjetunió ve­zette táborát. További sikereket kívánok a testvéri kínai népnek nagy fel­adatai megvalósításához. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Csou En-laj beszéde a Kínai Népköztársaság megalapításának 5. évfordulója alkalmából Peking (Új Kína). Csou En-laj, az államtanács elnöke a Kínai Népköztársaság megalapításának 5. évfordulója alkalmából rende­zett ünnepi gyűlésen, 1954 szep­tember 30-án Pekingben beszé­det mondott. A kínai nép hosszú forradalmi harcok után öt évvel ezelőtt vé­gül is lerázta magáról a külföldi imperializmus és a reakciós kuo­­mintang uralmát, és megterem-? tette a munkásosztály vezetése alatt álló Kínai Népköztársasá­got — mondotta többek között Csou En-laj. — A kínai nép ez időtől kezdve ura saját hazájá­nak, saját kezébe vette sorsának irányítását, és rálépett az orszá­gunkat a szocializmushoz vezető dicsőséges útra. Ennek az öt évnek eredmé­nyeit annak a segítségnek is kö­szönhetjük, amelyet a Szovjet­uniótól, a népi demokratikus or­szágaiktól és a világon minden békeszerető embertől kaptunk. Egyre fejlődő kölcsönös segély­­nyújtásunk és együttműködésünk következtében napról-napra erő­­­södik a megbonthatatlan barát­ság hazánk és a Szovjetunió, va­lamint a népi demokratikus or­szágok között. Az előttünk álló nagy feladat: Kína átalakítása szocialista or­szággá, amelyben nincs kizsák­mányolás és nincs szegénység. Ezt a feladatot teljesítenünk kell. Ennek érdekében további, még nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Országépítő feladatunk békés nemzetközi környezetet követel. Építőmunkájunk célja a nép élet­­színvonalának emelése és nem­zetbiztonságunk megerősítése. Ebből következik, hogy hazánk minden nemzetközi tevékenysé­gének célja a világbéke. Hisszük, hogy a nemzetek kö­­­zötti kapcsolatokat a következő­ öt alapelvre kell építeni: egy­más szuverenitásának és területi épségének kölcsönös tiszteletben tartása, kölcsönös megnemtáma­­dás, be nem avatkozás egymás belügyeibe, egyenlőség és kölcsö­nös előnyök, békés együttélés. Készek vagyunk békésen együttélni a világ bármely nem­zetével, ha annak ugyanez az óhaja, és ugyanilyen őszintén gondolja. Természetes, hogy az­ Egyesült Államokkal is készek vagyunk békésen együttélni. Eb­ben a pillanatban azonban az Egyesült Államok fegyveres erői még mindig birtokukban tartják a mi Tajvanunkat. Igyekeznek megakadályozni, hogy a kínai nép felszabadítsa Tajvant és az áruló Csang Kaj-sek bandáját felhasználva, háborúval fenyege­tik országunkat. Az Egyesült Ál­lamok imperialistáinak és laká­jainak a múltban sem sikerült feltartóztatniuk a kínai nép elő­rehaladását: mesterkedéseik a jövőben is kudarcra vannak kár­hoztatva. A kínai nép fel fogja szabadí­tani Tajvant, és maradéktalanul megvalósítja az egész ország egyesítését. A kínai nép minden bizonnyal teljesíti az ország szo­cialista iparosításának feladatát, és nagy szocialista köztársasággá építi ki hazánkat. Bizonyos, hogy győzelemmel végződik a kínai népnek és a világ népeinek kö­zös harca a béke védelméért. ÖTÉVES A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG 1949 október 1-én, öt évvel ezelőtt alakult meg a Kínai Népköztársaság. Most öt éve jelentette be Mao Ce-tung elv­társ, korunk egyik legkiemelkedőbb eseményét Pekingben, több mint egymillió ember előtt. A Kínai Népköztársaság megalakulása egy hosszú harc nagy történelmi eredménye, a kínai nép évtizedes győzedelmes harcának summázása. E harcot a kínai nép nagy pártja, a Kínai Kommunista Párt vezette. A Kínai Népköztársaság megalakulása megsemmisítő csapást mért a nemzetközi imperializmusra, és hatalmas rést ütött az imperializmus gyarmati rendszerén. Mi tette lehetővé a kínai nép forradalmána­k győzelmét? Mindenekelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme. S az a tény, hogy a Szovjetunióban diadalmaskodott a szocializmus, és az, hogy a második világháborúban a Szovjet Hadsereg szétzúzta a fasiszta Németország és az im­perialista, militarista Japán hatalmát. A kínai nép nagy párt­ja, Mao Ce-tung elvtárs csodálatos szervező­készsége, szemé­lyes példamutatása vonzotta a munkás és paraszt tömegeket a szent harcra és lelkesítette őket csodálatos hőstettekre. Ezért sikerült megdönteni Csang Kai-sejk népellenes rend­szerét. Kína népe évszázadon át az idegen elnyomók szabad vadászterülete volt. Az angol, japán és az utóbbi évtizedek­ben az amerikai imperializmus igyekezett kirabolni Kína mér­hetetlen nyersanyagát, munkaerejét, és nagy támaszpontnak tekintette a Szovjetunió ellen. Most már végre a nép lett az úr a saját hazájában, s hősi harcát és győzelmét a szocializ­must építő gigászi munka követi. A magyar nép is őszinte szeretettel tekint Kína felé, és őszintén örül annak, hogy egyre erősebb és hatalmasabb lesz a Kínai Népköztársaság, és a szocializmusért vívott harca, győzedelmeskedik. Büszkék vagyunk arra, hogy ez a hatalmas Kína szövet­ségesünk és barátunk, hogy a kínai és magyar nép közös úton, közös cél felé halad. Ma, amikor az egész kínai nép lelkesen ünnepli Nép­­köztársaságának kikiáltását, őszintén kívánunk sok sikert országa építésében.

Next