Hajdú-Bihari Napló, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

HAjnV.BTUARI | 1958. OKT. 11. jPgi g||[jf| W Ára 50 fillér fjfillF |§f fjf MM III. evf. 548. szám A jgL Jgjl JW JB HJV Választási nagygyűlést tartottak a kisipari termelőszövetkezetek dolgozói Pénteken este a debreceni Belváros II. pártszervezet he­lyiségében választási nagy­gyűlésre jöttek össze a kis­ipari termelőszövetkezetek dolgozói, öt óra után néhány perccel már zsúfolásig megtöl­tötték a termet a szövetkezeti dolgozók. A választási nagy­gyűlésen megjelent Stozicski Ferenc, az MSZMP Hajdú- Bihar megyei végrehajtó bi­zottságának tagja, valamint Sárközi István, a Hazafias Népfront debreceni városi tit­kára. Becski Ede, a KISZÖV me­gyei elnökének megnyitó sza­vai után Stozicski elvtárs mondott beszédet. A beszéd elején a jelölő­gyűlések lelkes hangulatáról szólt, majd méltatta a válasz­tás jelentőségét. A dolgozók november 16-án szavazatukkal is ki­fejezésre juttatják, hogy helyesnek tartják a párt és a kormány eddigi poli­tikáját, s megadják a fel­hatalmazást az ország éle­tének továbbfejlesztésé­re, gazdagítására. Az imperialisták különböző rádióadásai, a burzsoá újságok arról rikácsolnak, hogy Ma­gyarországon terror­­alkodik. A választás napján is csatta­­nós választ ad erre a hazug állításra a magyar nép. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a kispolgárság az ellenforradalom leverését kö­vető hónapokban már kifeje­zésre juttatta véleményét, tá­mogatva a pártot, a munkás­paraszt kormányt, az ország politikai, gazdasági és kultu­rális életének konszolidálásá­ban. A nyugati országok lakói­nak életéről még sok hamis illúzió él az emberekben, a valóságról azonban egyre töb­ben meggyőződnek. Az ellen­­forradalom idején országunk­ból, megyénkből és Debrecen­ből is Nyugatra távozott fia­talok ma keserves könnyekkel teli levelekben számolnak be a nyugati „paradicsomról”. Stozicski elvtárs több levél­ből is idézett. Az egyik levél­író például arról számol be, hogy csak most döbbent rá a különbségre a kommuniz­mus és a kapitalizmus között. Részletesen foglalkozott az előadó a nemzetközi helyzet­tel, a dolgozó milliók béke­akaratával, majd a kisipari termelőszövetkezetek tagjai­nak megváltozott életéről szólt. A hároméves terv a kisipa­ri termelőszövetkezetek fejlő­dését is szolgálja. 1957-ben a megyei kisipari szövetkezetek 170 millió forint értékű árut állítottak elő. A nyereség meg­haladta a tízmillió forintot. A tagok részesedésként 3 millió forintot kaptak. A fejlődés az ■ ■ — elkövetkező években is jelen­tős lesz , csak a termelési ér­ték mintegy 6 millió forinttal növekedik. Beszélt az ország vezetőit és a népet egyaránt foglalkoztató, s még megoldás­ra váró feladatokról is mint például a lakáskérdés, az élet­­színvonal további emeléséről, a dolgozók munkakörülmé­nyeinek javításáról és más feladatokról. Az előadás után a kisipari termelőszövetkezetek tagjai közül többen is felszólaltak. Gebei János, Varga Mihály, Trattner Dezső a szövetkeze­tek dolgozóinak problémáiról beszéltek. Több mint száz egyéni gazda és szakember részvéte­lével szarvasmarha tenyészté­si napot rendeztek vasárnap a Hajdú-Bihar megyei Hosz­­szú­háti Kísérleti Gazdaság­ban. Ezen főképpen azok az állattartók vettek részt a Hajdúságból, szabolcsi és nógrádi­­községekből, akik még ma is nagyobb számmal tartanak szürke magyar szarvasmarhát. Ezt az igény­telen, jó igavonó, de kevés, ugyanakkor magas zsírtarta­lommal bíró tejet adó állatot a Hosszúháti Kísérleti Gaz­daságban megindult tenyész­tői munkával igyekeznek megmenteni a kipusztulástól. Nem a romantikát, a hosszú szarvakat és különleges test­tartást, hanem a jó tulajdon­ságait igyekeznek a keresz­tezéssel az utódokra átvinni. Salamon Ferenc, a Hosszú­háti Kísérleti Gazdaság igaz­gatója számolt be az ankét részvevőinek a hatéves kí­sérleti munka eredményeiről. A keresztezésnél abból in­dultak ki, hogy az igényte­len és magas tej zsírtartalmú szürke magyar tehenet a Szovjetunióból kapott bő te­jelő szülőktől származó koszt­­romai bikákkal párosítva, mind a két fajta legjobb tu­lajdonságait örökölje az utód. Jelenleg már több mint 170 utódot ne­velnek a gazdaságban, s ezek közül egyik-másik már kétszer, sőt háromszor is el­lett. A keresztezésből szár­mazó első az Avar nevű te­hén. Anyját még nem lehe­tett fejni, apai „nagyanyja” azonban több mint 9000 liter tejet adott. Az Avar örököl­te a jó tulajdonságokat. Az első laktációban — 300 na­pot számítva — 4100 liter --------------— A választási gyűlésen Sár­közi István a Hazafias Nép­front debreceni titkára is fel­szólalt, aki az egyre erősödő népegységről, a bizalom lég­körének kialakulásáról szólt. A gyűlés Becski Ede zár­szavaival ért véget. Lelkes hangulatú jelölőgyű­lés volt a napokban Földesen a 48. számú körzetben, ahol 23 ház lakói, dolgozó parasz­tok gyűltek össze. A jelölő­­gyűlés egyhangúlag Márton Károly, református lelkészt jelölte községi tanácstagnak. volt a tejhozam és 4,4 száza­lék a zsírtartalom, a máso­dikban 4950, a harmadikban már 6000 liter fölé emelke­dett a tejhozam és a zsírtar­talom is fokozatosan nőtt. A keresztezéssel megválto­zott az utódok külleme is. Sokkal íveltebbek, finomab­bak, szebbek a vonalak, rö­­videbbek, simábbak a szarvak, mint a magyar te­heneknél. A kisgazdaságokban tartott szürke magyar tehenekhez nem tudnak hasonló fajtájú magyar bikákat adni, de el­látják ezeket a vidékeket már a keresztezésből származó ki­váló apaállatokkal. _ Az ebből a keresztezésből " származó üsző borjúkat igen kedvez­ményes áron megvásárolja az egyéni gazdáktól az állam továbbtenyésztésre. Nagy elismeréssel nyilat­koztak a részvevők a Hosz­­szúháti Kísérleti Gazdaság kiváló tenyésztői munkájáról. Bemutatták a gazdaságban nevelt teheneket és borjúkat és a gyakorlatban láthatták a kísérletek kézzelfogható jó eredményeit. Meggyőző bizo­nyítékok voltak ezek a jelen­levők előtt, hogy a magyar szürke teheneiket érdemes így tenyészteni, illetve ke­resztezni, ahogy itt látták. Száz egyéni gazda részvételével szarvasmarha tenyésztési nap Hosszúháton A kudarcba fulladt amerikai rakétakísérlet 1958. október 11-én az Amerikai Egyesült Államok Cape Canaveral-i kísérleti te­­­­lepéről rakétát bocsátottak fel „Pioneer I.” néven azzal a céllal, hogy az a Hold kö­zelébe érjen. A kísérlet, mint ismeretes, kudarcba fulladt és a rakéta a Csendes-óceán déli részébe zuhant. Térképünk a rakéta által megtett utat és tervezett pá­lyáját mutatja be. A Föld és a Hold közötti távolságot — a Föld és a Hold méreteihez viszonyítja — négyszeres ki­sebbítésben ábrázoltuk. f 'jg&O ' ------- -r- • 1958 aktóbrr ordve­ düó kiegi^nii/cőes/ y* \ pont mono km / \ --------r-----|1----- ----V.IX \ a rakéta által megtett ><0^ \ 0t 127000km____] \ ^ laToOO kmnj jT^Tj Csend­rs­á(Pen\ Cape Canaveral jfV ofh rpjien 'us*) Af '9SS okt Hin WS oktoper ff a rdfcptd a rakéta *­'ovpse ke/uftanasa ^_______ Az MSZBT életéhől Az orosz nyelvtanfolyamok hétfőn kezdődtek meg az MSZBT rendezésében. Csütör­tökig mindennap lesz valami­lyen tanfolyam 5 és 7 óra kö­zött. Az MSZBT városi és megyei elnöksége 21-én, 17 órakor vá­rosi és megyei elnökségi ér­tekezletet tart. Tegnap hazaérkezett a Szov­jetunióból az a turista cso­port, amelynek tagjai között volt Kosztyu István, az Alföl­di Nyomda és Kozma József­­né, a moziüzemi vállalat dol­gozója. A csoport 11 napot töl­tött a Szovjetunióban. A ha­zatértek elragadtatással nyi­latkoztak élményeikről. Mi a helyzet a szőlő és must felvásárlással ? Kovács Imre élelmezésügyi miniszter a must és szőlő fel­vásárlásának helyzetéről az alábbi tájékoztatót adta: Ebben az évben igen jó sző­lőterméssel számolhatunk. A kedvező termés és az ennek következtében jelentkező igen nagy szőlő- és mustfelkínálás nehéz feladat elé állítja az ál­lami pincegazdaságok átvevő szerveit. Az átvételt végző ap­parátus szinte éjjel-nappal dolgozik, de az erőfeszítés­ek ellenére is vannak sorbanállá­­sok. A rendelkezésre álló tá­rolótér ugyanis nem olyan te­rületi elosztásban jelentkezik, mint a termelés. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a termelés helyéről az átvett mustot át kell szállítani oda, ahol a tárolótér van, így pél­dául az Alföldről a budafoki pincékbe, valamint a különbö­ző szükség­tárolóhelyekre. Az utóbbi néhánynapos eső következtében egyes területe­ken a szüret meggyorsult. A termelők még nagyobb men­nyiségekkel jelentkeznek az átvevőhelyeken. Befolyásolta a termelőket a szüret lebonyolí­tásában az a körülmény is, hogy az ország egyes vidékein olyan hírek terjedtek el, amely szerint a must és a bor árát csökkenteni fogják. Ezek rossz­indulatú híresztelések. A je­lenleg érvényben levő árakat a 19/1958. számú rendelet tar­talmazza. A kormánynak nincs szán­dékában változtatni eze­ken az árakon. Éppen ezért azok a termelők, akik ren­delkeznek megfelelő tá­rolótérrel, saját érdekük­ben tárolják boraikat oda­haza és néhány hét múlva jelentkezzenek az átvevő­helyen. Ezzel egyrészt nem kell az át­vevőhelyen várakozniok, más­részt, ha borként adják át a termést, magasabb árat kap­nak és megkaphatják az­­ár­­rendeletben biztosított minősé­gi felárakat is. Mustra és sző­lőre ugyanis minőségi felárat nem fizetünk. Egyes helyeken panaszkod­nak amiatt, hogy az átvevő­helyek csak a szerződéses sző­lő- és musttételeket veszik át. Ezzel kapcsolatban az igazság a következő: Átvesszük a sza­badon felkínált mustot és sző­lőt is. Ahol azonban nagy a torlódás és az átvétel ütemét lassítani kell, ott az átvétel­nél előnyben részesítjük azo­kat a termelőket, akik az ál­lammal szerződést kötöttek. Ez, azt hiszem, mindenki előtt ter­mészetes és igazságos. Nincs azonban ok aggodalomra, mert a szabadon felkínált mus­tot és bort is átvesszük mindenütt az országban, legfeljebb későbbi idő­pontban. A termelők a torlódások elke­rülése érdekében előzetesen beszéljék meg az átvevőhe­lyekkel az átadás időpontját. Ily módon megkönnyebbedik az állami pincegazdaságok át­vevőhelyeire háruló feladat és egyúttal biztosítva van a gyor­sabb és zökkenőmentesebbb át­vétel is — fejezte be nyilatko­zatát Kovács Imre miniszter. A takarékos gazdálkodás eredménye: több mint 1 millió forintos megtakarítás A munkás-paraszt kormány takarékossági felhívásával kap­csolatban a szakszervezetek is részt vettek az intézkedési tervek kidolgozásában. Az üze­mi bizottságok, az üzemi taná­csok a határozat szellemének megfelelően elősegítették a ta­karékossági mozgalom kibon­takozását. Az élemiszeripari üzemek több mint 5 millió fo­rint, a helyiipari üzemek 2,2 millió forint megtakarítást vál­laltak. A vasipari üzemek kö­zül a Gördülőcsapágy-gyár dol­gozói 1,5 millió forintos meg­takarításra tettek ígéretet. A vágóhíd dolgozói az anyagnor­mák­ betartását, a minőség ja­vítását tűzték ki célul. A ma­lomiparban „Termelj mázsán­ként egy forinttal olcsóbban” mozgalmat indítottak­ . A takarékossági mozgalom­nak már eddig is jelentős ered­ménye van. A Gördülőcsapágy-gyárban 818 ezer forintos megtaka­rítást értek el. A Lakatos- és Gépipari Vál­lalatnál az intézkedési tervben vállalt 104 ezer forintból már 85 ezer forintot teljesítettek. A Textilipari Vállalat dolgo­zói 373 ezer forintos megtaka­rítást akarnak elérni az év vé­gére. Eddigi sikereik arról ta­núskodnak, hogy a vállalást teljesítik is. Jelenleg már 227 ezer forintnál tartanak. A Kö­tőipari Vállalat dolgozói 40 ezer forintos megtakarítást értek el. Jelentős kezdeményezés en­nél a vállalatnál, hogy a hul­ladékanyagot ma szinte teljes mértékben hasznosítják. A különböző üzemekben a takarékossági intézkedési ter­vek végrehajtását rendszeresen értékelik. A helyiipar területi bizottsága például egyik ülé­sén foglalkozott a takarékos­­sági tervek végrehajtásával. Ezen az ülésen felhívták az üzemi bizottságok figyelmét, hogy az üzemi tanács ülésén fog­lalkozzanak a takarékossá­gi tervek értékelésével és mozgósítsák a dolgozókat az eredmények fokozására. Némi elmaradás tapasztalha­tó a takarékossági intézkedési tervek végrehajtásában az élel­miszeriparban. A dohánygyár még csak valamivel több mint egyharmadát érte el a vállalt megtakarításnak. Jobb az ered­mény a Debrecen Városi Ta­nács v. b. ipari osztályához tar­tozó üzemekben, ahol eddig 50 százalékban teljesítették az előirányzatot. Magyar híd a Níluson ELKÉSZÜLT A HELUANI HÍD Kairó (MTI) A komplex külkereskedelmi vállalat, amely annak idején a hídépí­tésre vonatkozó szerződést kö­tötte az egyiptomi kormány­nyal, közölte az EAK közle­kedésügyi minisztériumával, hogy az építés utolsó mun­kálataival, a festéssel és a talpfák lerakásával is elké­szült, s a közlekedésügyi mi­nisztérium átveheti a hidat. Most már csak a vasúti sínek lerakása és a teherpróba van hátra, ezt azonban az EAK közlekedésügyi minisztérium­á­i­nak kell elvégeznie. A híd­­ avatásának időpontját még­­ nem tűzték ki, de illetékes kö­­­­rökben arra számítanak, hogy­­ még novemberben sor kerül rá. A helváni híd építését a magyar , szakemberek 1955. őszén kezdték el. Ez Afrika legnagyobb hídja, hossza 812 méter. A hídba, amely mind vasúti, mind közúti forgalom céljára szolgál, mintegy 6600 tonna vasanyagot építettek be. A híd nyolc pillérje a Nílus szintjétől számítva 20—30 mé­ter mélyen épült be a meder­be. Varsói ajándék a debreceni állatiad részére ! Debrecen, kiszállás! Megérkezett a tányértalpú Varsóból ! A pik­tor a járdaszélen Bágyadozott már minden nyári sugár az őszi Szo­­boszlón. A piktor, a képíró, aki a júliusi, augusztusi hevekben a strand partján mintázott pasztellkrétájával filléres portréidat, most ott ült a főutca járdaszélén. Előtte havasi tájak rendet­lensége, sziruposan és se­kélyes igénytelenséggel, ál­tala álmodott kékségű ten­gerszemekkel és minden­féle cicomákkal, olyan em­bereknek szánta, akik még nem ismerkedtek meg az igényesség mércéjével, a színekben rejlő hangulatok, harmóniák gazdag pompá­jával. Akiknek még egye­dül ő a Munkácsyjuk, az lgányi Grünwaldjuk, Szi­­nyei-Merse Páljuk —, 6, a járdaszéli piktor. Lábainál tehát ez a bi­zarr képi kavalkád, kezében paletta s a térdére ültetett deklire festett nagy elmé­lyüléssel. Kettős műveletet csinált, képeit kínálta a jámbor szájtátóknak s ter­melt is közben, gondoltam épp a szemközti falusi há­zat önti, olvasztja a színek szavaiba. De nem. Az előre merengő szemek most is havas hegyi tájakat kutat­tak, sudár fenyveseket. Al­kotott a giccsöt. Körötte meg a földön pöttöm emberkék majmol­ták a munkát. Hát nem Messiás-e min­den újszülött?... Hát nem minden mama ruházná fel csodás tehetséggel aprósá­gát? Különöst, ha az csak néhány forintba kerül. Mert a festékért sivalkodó apró­ságokból pillanat alatt fes­tő lehetett itt az út mentén a megfizetett forintokért. Az apró dekliken újravarázsol­hatták a mester nagymére­tű mázolmányait. S aki szereti a „művé­szetet”, az otthonában szí­vesen vett a piktor mun­káiból is. Azt mondja egyik jeles festőművész barátom: is­mert olyan vándorpiktort, aki naponta ezreket is meg­­keresett hasonló körülmé­nyek között. Akkor, amikor nekik komoly gondjuk volt az is, hogy miként vehes­senek vásznat egy-egy szép álmuk megteremtéséhez és festéket az álom színeihez. Mindez most, hetek múl­tán azért ötlött emlékeze­tembe újra, ez a járdaszéli, ez az útszéli piktor, mert közelesen őszi tárlata nyílik Debrecenben az igényes művészetnek. Roppant ér­dekel, ugyan hány alko­tásnak akad itt gazdája? Irodalomban, zenében, színpadon szakadatlan a harcunk az értéktelen ál­művészet, a giccs, a selejt ellen. Ideje lenne a képző­művészek védelmében is erőteljesebb harcot kezde­ni. A vándorfényképészek, vándorfestők, giccsőrök napjának le kell áldoznia végre. Hogy hatóságaink, különösen az olyan nagy tekintélyűek, mint a Haj­dúszoboszlói is, a jövőben határozott kézzel akadályoz­zák meg az álművészet fer­tőzését. (barna) Halál után — élet A Műszeripari Kutatóinté­zetben nagy jelentőségű ké­szülék kidolgozásán fáradoz­nak. A defibrillátor alkal­mas lesz arra, hogy operá­ciók után, ha beáll az úgy­nevezett klinikai halál, a ké­szülék visszahozza a beteget az életbe.

Next