Hajdú-Bihari Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

A Debrecen Városi Tanács legutóbbi ülésén tárgyalták és elfogadták az 1962. évi lakás­­fejlesztési tervet. A tervosz­tály jelentése szerint az 1962- ben befejeződő szövetkezeti la­kások a következők: a Honvéd utca sarkán 48, az Új Élet parkban 49, az Április 4 útján 180, összesen tehát 277 szö­vetkezeti lakás építése fejező­dik be, több mint 25 millió fo­rint költséggel. Az állami lakások közül a jövő évben a Fürst Sándor és a Dobozi utca sarkán 59, a Bé­ke útján 48, a Vörös Hadse­reg és Dimitrov utca sarkán 34, a Thomas Mann utcánál nyolc lakás építését tervezik. Összesen körülbelül 140 álla­mi lakás építése kerül befe­jezésre, közel 20 millió forin­tos költséggel. Debrecenben évek óta prob­léma nemcsak a vízellátás za­vartalanságának biztosítása, hanem a csatornahálózat bő­vítése is. Sürgős feladattá vált, hogy a városban megin­duló nagyobb építkezések miatt is fokozódjon a vízter­melés és bővítsék a csatorna­hálózatot. A jövő évben a 2-es számú víztorony építése befejeződik. Megkezdik a 4-es számú víz­műtelep építését is, de a be­fejezésére csak a harmadik ötéves terv idején kerül sor. A város másik nagyon fon­tos problémája a csatornahá­lózat elégtelensége. Most már sikerült odáig jutni, hogy az ■ | Országos Tervhivatal is jóvá-! ! hagyta a Déli sori főgyűjtő ■ ■ megépítését, melynek tervezé- |­­ se folyamatban van. Ennek a­­ ■ csatornahálózatnak a megépí- [ | tése, mely nagy részben meg- • • oldja Debrecen csatornázási | [ problémáit, 1964-ben kezdő- ■» dik, és befejeződik a harma- J J dik ötéves tervben. • • Elkészül az új víztorony, 277 szövetkezeti és 140 állami lakás Debrecen jövő évi nagyobb építkezései «* A Debreceni Kötszövő Vállalat életéből A napokban készült el a vállalat új termékének, a tiszta gyapjú hős pulóvernek a prototípusa. A vállalat szakemberei elismeréssel szem­lélgetik az új gyártmányt Az elmúlt heti termelési tanácskozáson ítélték oda a szo­cialista címet a TMK részleg javító brigádjának. Képünkön Vitányi László brigádvezető, Nagy István és Arany János egy meghibásodott síkkötőgépet javít. A debreceni utcanevekről az utcaneveket, így alakult ki a Csapó, a Tímár, a Varga, a Piac utca, a Harmincados köz stb., utóbbiak mint a ke­reskedelemre utaló jelképek. De ugyanakkor egy másik elv a város XIV. sz.-i földesurá­­nak tevékenységét kívánta hangsúlyozni, amikor elfogad­ta a Péterfia Jakab, a Mes­ter utca elnevezést s a lako­sok ezt a hagyományt száza­dokon át megőrizték. Egy har­madik elv a kultikus szem­pontokat érvényesítette, en­nek alapján egy-egy „szent”­­nek minősített személyről al­kotott elképzeléseit örökítette meg az utcanevekben, mint pl. a Szent Anna u., Miklós u. stb. Ez az állapot maradt meg a feudalizmus időszakában hosszú ideig, miközben újabb változások csak akkor követ­keztek be, amikor egy-egy ut­cát nyitottak. Így jött létre már a XVI. sz. folyamán a Nagy Uj u., majd a Kis Uj u., a Sánta köz, a Kádas u. stb. kohó-hatalmi rendszerének A Napló nemrég tájékozta­tott arról, hogy a városi ta­nács legutóbbi ülésén albi­zottságot szervezett dr. Béres András vezetése alatt a deb­receni utcanevek helyességé­nek, indokoltságának tanul­mányozására és javaslat ki­dolgozására. Az utcák elnevezésében a történelmi fejlődés folyamán több elv érvényesült s az el­vek mindenkor alá voltak rendelve azoknak a gazdasá­gi, társadalmi és eszmei ér­tékítéleteknek, amelyeket az adott korszakban az uralkodó osztály kialakított. Az utca­nevek jelképes jelentőségűek voltak, bennük valamilyen gondolat kristályosodott ki, s ez a gondolat jellemezte azt a korszakot, amelyben egy­­egy történelmi változás az élet új tartalmát húzta alá. Más volt a feudalizmus ko­rának eszményképe­s tükrö­ződése az utcanevekben, más a kapitalizmus időszakáé, és természetes, hogy a szocia­lizmust építő ország népé­nek részét, képező debreceni dolgozók ismét más igények­kel lépnek fel, mint az apái­kat s őket magukat kizsákmá­nyoló uralkodó osztály hatal­mi képviselői. A polgári forradalom névváltozásai A kialakulás korának utcanevei A város kialakulásának kez­detén, a XXV. sz.-tól feltűnő utcanevek egyik elve a ter­melést helyezte előtérbe, emiatt azokon a települési vi­dékeken legjellemzőbb foglal­kozási ágak határozták meg A XVIII. sz.-ig nem talál­kozunk az utcák nevének megváltoztatásával, legfeljebb újonnan nyitott területeken új elnevezésekkel. A polgári forradalom volt az első idő­szak, amely megtörte a régi történelmi hagyományok elvi­eszmei állásfoglalását, s tel­jesen új nevekkel ruházta fel a régi megkülönböztetést. Ezzel a módszerrel jogot for­mált magának ahhoz, hogy sa­ját elképzeléseit, saját utas­állásfoglalását juttassa ér­vényre. A változtatás sok esetben a haladó hagyományok jelen­tőségét állította előtérbe, ami­kor pl. a Cegléd utcát elne­vezte Kossuth utcának, a Né­met utcát Széchenyi utcának, a Várad utcát Hunyadi utcá­nak, a Harmincados közt Batthyány utcának, a Kádas utcát Arany János utcának stb. De többször érthetetlen okokból emelt ki a történe­lem homályából olyan egyé­neket, akiknek szerepe Deb­recen fejlődéséhez vajmi ke­véssel járult hozzá, s akik­nek élete sok esetben fékező erőt képviselt a város meg­erősödésének útján. Ez az oka annak, hogy megörökítet­te Apponyi nevét, Erzsébet királynő személyét, az áruló Bezerédjét, a Hont Pázmány családot, a Puky- és Széll­­familiát, Szoboszlai Pap Ist­vánt, vagy az ellenforradalmi Debrecen egyik jelentős for­radalomellenes ideológusát emelte ki Balthazar Dezső révén. Ezek mellett a revi­­zionizmusnak, a demagóg so­vinizmusnak adott hangot több olyan városra utaló ut­canévvel, amelynek Debrecen­hez soha nem volt köze, ha­csak nem kereskedelmi kap­csolatai révén, mint a Pozso­nyi úttal, a Rózsahegy úttal, az Adria úttal stb. Itt tehát a burzsoáziának szándékos és határozott célo­kat szolgáló politikai dema­­gógiája is jelentkezik látszó­lag kis jelentőségű üggyel összefüggésben, de a valóság­ban a magyarországi impe­rializmust általában jellemző tendenciával. Az ellenzékiség felemelő jelzőjével dicsekvő Városi vezetőség sokáig büsz­ke öntudattal kapcsolta ösz­­sze saját­ sorsát a József kirá­lyi herceg, vagy Ferenc Jó­zsef, avagy Werbőczy István nevével, elfelejtve, hogy ezek a személyek mennyit ártottak a magyar népnek, a szenvedő jobbágymillióknak s tovább­­menően a polgárságnak magá­nak is. A debreceni cívisvilág hátat fordított néhány évszá­zaddal korábban kemény har­cot folytató őseinek, s az ut­cák elnevezésében nem az előrelökő hagyományok hor­dozóit örökítette meg, hanem a forradalomellenes küzdel­mek vezéreinek emlékét. Lenin út 1919-ben Ezen a helyzeten akart változtatni a tanácsköztársa­ság 1919-ben, amikor Köztár­saság útja. Lenin út és más elnevezések által állást fog­lalt a forradalom lelkes har­cosai és eszméi mellett. Ez az elnevezés a dolgozó népet ha­talomra juttatta forradalmi változást tükrözte s kívánta kifejezésre juttatni az új vív­mányokat, a proletariátus új célkitűzéseit. Az 1920-ban uralomra ju­tott ellenforradalom eltörölte a város szótárából a kihar­colt elnevezéseket. De hiába akarta kiszakítani a nép tu­datából a forradalomra utaló emlékeket, azok tovább éltek s teljes erővel követelték jo­gaikat a felszabadulás után, amikor a kommunisták által irányított hatalmas lendületű építőmunkában az egész dol­gozó nép felismerte igazi ér­tékeit s megkezdte a tiszto­gatást ezen a téren is. Ez az eszmei célkitűzés új tartalmat adott az ilyen irá­nyú munkának, s most jött el az ideje annak, hogy terv­szerű felderítés és tudomá­nyos alaposság eszközeivel vizsgáljuk meg Debrecen ut­caneveit, majd örökítsük meg azokat a kívánságokat, me­lyek a dolgozó tömegek szí­vében, a múlt haladó erőit s a jelen törekvéseit egységben tisztelő emberek vágyaiban élnek. Néhány javaslat E feladat végrehajtása so­rán sok gondolat vetődik fel, de ez a cikk nem kíván elé­be vágni a vizsgálódásoknak. Csupán elvi-eszmei álláspon­tot emel ki néhány javaslat­tal, amikor felhívja a figyel­met többek között arra, hogy nagyobb megbecsülésben kel­lene részesítenünk városiunk plebejus- és proletárhagyo­­mányait s azokat az eszmé­nyeket, amelyeket egy-egy esemény ezekhez a hagyomá­nyokhoz kapcsol. Miért nincs még utca vagy tér Debrecen felszabadulásának napjáról, október 19-ről ! Vagy magá­ról a felszabadulás tartalmát kifejező jelképről ? Vagy mi akadályoz meg abban, hogy nagyobb lelkesedéssel és el­mélyüléssel keressük meg a tanácsköztársaság harcos egyé­niségeit, többek között a rend­őrség népbiztosának, Barta Istvánnak vagy a pártszerve­zet egyik alapítójának , Zsu­ga Imrének emlékeit. Bizo­nyos, hogy mindkettő utcát kapna Debrecenben, annyira cselekvően pozitív volt egész életük példamutatása a kapi­­talizmus elleni harc folyamán. Vagy miért hallgatta el a múlt elfogult konzervativiz­musa Dávid Ferenc érdemeit, aki szembenállott a protes­­táns orthodoxiával a XVI. §z. folyamán s a debreceni ple­bejusok egyik ideológusa volt? Vagy Debrecen művészei kö­zül miért nem gondolunk egy Laborfalvi Rózára vagy Prielle Cornéliára, hogy má­sokról ne beszéljünk most? Vagy hány olyan nevelője volt a városnak, aki buzgalommal harcolt az ifjúságéig Az utóbbiakról nem fele­jttsztek meg, viszont nevelőnévvel alig találkozunk, a tudomány művelőitől eltekintve ? Hősi küzdelmek alkotó képviselői: ezek, akik előtt tisztelettel hajol meg a győzelmes­ for­radalmak korszakának embe­re, mert ezek juttatták kife­jezésre a tömegek mozgalmá­nak irányát és tartalmát, a haladás útját. Ilyeneknek kell az utcanevek révén is emléket állítanunk ! Egy rövid cikk nem elég a probléma sokoldalú megvi­lágításához. De feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet az ilyen mozzanatokra, amelyek az egykori plebejusok hagyo­mányait állítják előtérbe. Tennünk kell ezt azért, mert ezeknek a hagyományoknak méltó örökösei a proletár- Debrecen ma élő történelmi erői, akik minőségileg új tar­talommal mélyítették a ha­gyomány kultúrkincseit. Az élet a felszabadulás után új lüktetést eredményezett a ki­zsákmányolás ellen folytatott harc jegyében, s ezekre az új jelenségekre kívánunk utalni, amikor az utcák elnevezése területén előttünk álló köte­­lezettségeink­re felhívjuk a fi­gyelmet. Komoróczy György lenéttárvezető ri Tanácstagok Az I. kerületi Tanács tag­jai közül november 14-én, Zlaczki Ferenc, Kádár Péter és Monori Sándorné 6 órától a Szoboszlói úti MÁV Fűtő­ház kultúrotthonában, novem­ber 15-én, Márton Sándor, Márkus Vince és Szipa Mihály délután 6 órától a Csokonai gimnáziumban, Somogyi Im­re, Vizler Ferenc és Barbai Kálmán 5 órától a , Fazekas gimnáziumban. Boros­­ Lajos, Borbély Endre, Kirperger Sándor és Balázs Abner 6 órától az MSZMP vargakerti alapszervezet helyiségében, Pető Lászlóné, Takács Endre és Szász Gáborné, valamint Nagy Imre 6 órától a homok­kerti mozi helyiségében, Ba­logh Istvánná, Herceg István 6 órától a József Attila-telepi pártszervezetben, november 16-án Győri Vilmos, Bodnár János és Magyar Irén 6 órá­tól az Iskola utcai általános iskolában, Czibere Zoltán, Keresztesi Gyula és Perencsei László 6 órától a Szoboszlói úti régi iskolában, Ábrahám Imre, Daróczi Sándor és Szűcs Ferenc 6 órától a Szabó Kálmán utcaii új iskolában, november 17-én, Bagdi Ist­ván, Galamb Sándorné és Rácz Jánosné 6 órától a Szár­nyaskerék, Petőfi téri helyi­ségében, Gönczi Lajos, Köves­­di Lászlóné és Tardi Tibor 6 órától a Szoboszlói úti új iskolában, Boruzs Gyuláné, Ábel Mihályné és Pető Lász­ló, valamint Nagy Imre 6 órától a Kerekes-telepi kul­­túrotthonban, Székelyhídi Bá­lint, Kecskés Mihály és Soós Sándorné 6 órától a rokkant­telepi iskolában, Szabó Mi­hályné, Herceg István 6 órá­tól a Szabó Kálmán utca 68. szám alatti általános iskolá­ban, november 16-án, Juhász András, Bézi Sándor és Var­ga Antal délután 5 órától a tanítóképző intézetben, Blahá­­né utca­ beszámolói A II. kerületi Tanács tagjai közül november 13-án, Jaross Zoltán és dr. Varga Lajos 6 órától a Füvészkert utcai is­kolában, Megyeri Ferenc és Oláh Sándorné, Asztalos Jó­zsef 6 órától a református gimnáziumban (Páterfia ut­ca), Kovács Béla, Sipos Lász­ló és Varga Gáborné 6 órá-­­ tól a bellegelői Dózsa Tsz . központjában, Szilágyi Imré és Jászberényi Józsefné és Val­y­kó Mihály 6 órától a VAOSZ- ban, Andorkó László, Szilágyi­­ János reggel 7 órától Kis­­macs 62. sz. (a III. sz. brigád­­szálláson), Kovács János reg­gel 7 órától a kismacsi II. sz. brigádszálláson, Tivadar La­jos és Atyi Lajos, Tóth Ist­ván reggel 8 órától az Alkot­mány Tsz I. sz. üzemegységé­ben, Berlegelő 1115. szám alatt, november 15-én Tóth Béláné, Bálint István és Gusz­­kó Béláné 6 órától a Péterfia utcai általános , iskolában,­­ Stark Gusztávné, Cseke Sán­­­­dor és Nagy Ferencné 5 órá­tól a Mester utca 22. szám alatti iskolában, Margittai Sándorné, Lakner Józsefné és dr. Ladányi Józsa 6 órától a Simonyi úti iskolában, no­vember 16-án, Ád­ám Ján­os, dr. Szathmáry Alajosné és Veress Józsefné 5 órától a Füvészkert utcai iskolában, özv. Szabó Gyuláné, Rácz Jó­zsef, László Sándor és Papp Julianna, Nagy Sándor 6 órá­tól a Nagy Sándor-telepi gyógypedagógiai iskolában, november 17-én, dr. Varga Zoltánná és dr. Kónya István 4 órától, a Kossuth egyetem 6. sz. tantermében tartanak tanácstagi beszámolót. Fogadóóra Márkus Vince november­en reggel 9 órától 12 órái Petőfi tér 4. I. emelet 1. számú szobában tart­­ani tagi fogadóórát. Egy panaszos levél margójára Nemrégiben az Olvasóink írják rovatban Egy makacs kályhaügy címmel Füle Jó­zsef panaszolta el: most már a harmadik télnek in­dul héttagú családjával úgy, hogy kétszobás laká­sának csak egyikét használ­hatja. A másik szoba fűtetlen. Rossz benne a cserépkály­ha. Jóllehet ő ott, a Petőfi téri VI-os lépcsőház III. emeletén kétszobás bérle­ményben lakik. És éppen azért örült, amikor kiutal­ták neki a lakást, mert az­előtt csak egyszobásban lakhatott. Szóval az örömre rögtön ott volt a gond. Panaszosunk a lakás bir­tokában elég könnyen vette a helyzetet. Nyáron költö­zött be, őszig nem volt pa­nasz. Csak az első befűtés után. Az első befűtés dátu­ma — jegyezzük meg — 1959 októbere. No, majd csak intézkednek. Irt a Debreceni Ingatlankezelő Vállalatnak. Eredménytele­nül. Amikor megtudta (hát persze, hogy megtudta, ilyen ügye elég sok ember­nek van) , a kályhagond Debrecenben egyáltalán nem újság és nem is lesz egyhamar, mert intézkedés alig születik az ilyen ügyekben — nos, amikor mindezeket Füle József megtudta, egy kicsit elked­vetlenedett. De a reményt nem adta fel. Rendszeresen szorgal­mazta a panasz intézését. És egészen a mai napig az­után járt. Igazán nem vall valami sürgős intézkedésre, hogy cserépkályha-ügye 1959 ősz óta — íme itt a bizonyíték — még ma is napirenden van. Akármerről vizsgáljuk is a panaszt, a bérlőnek iga­za van. Megfizeti, becsüle­tesen megfizeti a lakbért. Rendben tartja a lakását. Nem ő hibás abban, hogy a cserépkályha rossz. Ezt megállapította a DIK és a kivitelező, az ÉM Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat is. A DIK megál­lapította például, hogy Füle József „... vállalatunkkal szemben méltányos elége­detlenségét fejezte ki”. Megállapította továbbá, hogy (megint idézünk) : .......a szobában levő cse­répkályha átrakást igényel”. De... A megállapítások végén az is ott szerepel: „Füle Jó­zsef panaszát a kivitelező vállalatnak kell orvosolnia”. És a mit mond az ÉM Hajdú megyei Építőipari Vállalatának jogtanácsosa? Azt, hogy ők csak a garan­ciális idő alatt előford­ul hibákért felelősek. A szakemberek dolga, hogy megállapítsák, melyik vállalat emberei követték el a hibát. Mert az már mégiscsak több, mint idő­húzás, hogy három télen át egyetlen fűthető szobába akarnak összezsúfolni hét embert, s mindezt csak azért, mert valamelyes ki­adásba kerülne a cserép­kályha átrakása! Az is rendkívül furcsa, hogy a DIK csak a Naplóban kö­zölt levél után vizsgálta meg alaposabban a helyze­tet. Hát arra kell a Napló Olvasóink írják rovata, a Nők Lapjának Okos Katája, a Népszabadságnak Az ol­vasóé a szó rovata és így tovább —, hogy ébren tart­sa néhány intézmény fe­lelős embereinek lelkiis­meretét? A Napló — saj­nos — még nem kapott olyan választ egyetlen szervtől sem, amelyben azt írták volna: X. Y. ügye Z. hanyagsága miatt húzódott el. Z.-t ilyen és ilyen mó­don felelősségre vontuk, a panaszt pedig 15 napos ha­táridővel elintézzük. Fülep József esetében er­re volna szükség. Itt most egy héttagú családról van szó. De a sok-sok kis apró emberi ügy elhúzódása már rengeteg családot érint. És sokból kiölheti a bizalmat is! Arról van szó — mond­juk meg őszintén —, hogy egy vállalati részleg az is­mételt panaszok esetén már nem szívesen „zaklatja” a vállalat vezetőségét, mert íróasztaluk van, nyugdíjas állásuk. És esetleg majd rossznéven veszik a sürge­tést ... Ha a panaszos ír — az más. Azt lehet továbbí­tani. Az nem bírálat. Az egyszerűen akta. Ha még egyet ír — azt is elküldik. Ebből a részlegnek még nem lett semmi baja. Vi­szont a hivatal — az hiva­tal. Ott megvan a rangsoro­lás... Az ilyen felfogás miatt viszont három télen át nem torlódhat egyetlen család sem, ilyen felfogás miatt egyetlen „apró” emberi ügy intézése sem maradhat el. Mondják meg végre sze­mély szerint a DIK-nél vagy az ÉM vállalatánál, ki a felelős Füle József kály­haügyének elhúzódása miatt. A felelős — legyen az bár­ki — büntetést érdemel, a család pedig azonnali se­gítséget. Három esztündei huzavo­na után ez­­­z egyetlen egészséges megoldás. —sütő—

Next