Hajdú-Bihari Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
A Debrecen Városi Tanács legutóbbi ülésén tárgyalták és elfogadták az 1962. évi lakásfejlesztési tervet. A tervosztály jelentése szerint az 1962- ben befejeződő szövetkezeti lakások a következők: a Honvéd utca sarkán 48, az Új Élet parkban 49, az Április 4 útján 180, összesen tehát 277 szövetkezeti lakás építése fejeződik be, több mint 25 millió forint költséggel. Az állami lakások közül a jövő évben a Fürst Sándor és a Dobozi utca sarkán 59, a Béke útján 48, a Vörös Hadsereg és Dimitrov utca sarkán 34, a Thomas Mann utcánál nyolc lakás építését tervezik. Összesen körülbelül 140 állami lakás építése kerül befejezésre, közel 20 millió forintos költséggel. Debrecenben évek óta probléma nemcsak a vízellátás zavartalanságának biztosítása, hanem a csatornahálózat bővítése is. Sürgős feladattá vált, hogy a városban meginduló nagyobb építkezések miatt is fokozódjon a víztermelés és bővítsék a csatornahálózatot. A jövő évben a 2-es számú víztorony építése befejeződik. Megkezdik a 4-es számú vízműtelep építését is, de a befejezésére csak a harmadik ötéves terv idején kerül sor. A város másik nagyon fontos problémája a csatornahálózat elégtelensége. Most már sikerült odáig jutni, hogy az ■ | Országos Tervhivatal is jóvá-! ! hagyta a Déli sori főgyűjtő ■ ■ megépítését, melynek tervezé- | se folyamatban van. Ennek a ■ csatornahálózatnak a megépí- [ | tése, mely nagy részben meg- • • oldja Debrecen csatornázási | [ problémáit, 1964-ben kezdő- ■» dik, és befejeződik a harma- J J dik ötéves tervben. • • Elkészül az új víztorony, 277 szövetkezeti és 140 állami lakás Debrecen jövő évi nagyobb építkezései «* A Debreceni Kötszövő Vállalat életéből A napokban készült el a vállalat új termékének, a tiszta gyapjú hős pulóvernek a prototípusa. A vállalat szakemberei elismeréssel szemlélgetik az új gyártmányt Az elmúlt heti termelési tanácskozáson ítélték oda a szocialista címet a TMK részleg javító brigádjának. Képünkön Vitányi László brigádvezető, Nagy István és Arany János egy meghibásodott síkkötőgépet javít. A debreceni utcanevekről az utcaneveket, így alakult ki a Csapó, a Tímár, a Varga, a Piac utca, a Harmincados köz stb., utóbbiak mint a kereskedelemre utaló jelképek. De ugyanakkor egy másik elv a város XIV. sz.-i földesurának tevékenységét kívánta hangsúlyozni, amikor elfogadta a Péterfia Jakab, a Mester utca elnevezést s a lakosok ezt a hagyományt századokon át megőrizték. Egy harmadik elv a kultikus szempontokat érvényesítette, ennek alapján egy-egy „szent”nek minősített személyről alkotott elképzeléseit örökítette meg az utcanevekben, mint pl. a Szent Anna u., Miklós u. stb. Ez az állapot maradt meg a feudalizmus időszakában hosszú ideig, miközben újabb változások csak akkor következtek be, amikor egy-egy utcát nyitottak. Így jött létre már a XVI. sz. folyamán a Nagy Uj u., majd a Kis Uj u., a Sánta köz, a Kádas u. stb. kohó-hatalmi rendszerének A Napló nemrég tájékoztatott arról, hogy a városi tanács legutóbbi ülésén albizottságot szervezett dr. Béres András vezetése alatt a debreceni utcanevek helyességének, indokoltságának tanulmányozására és javaslat kidolgozására. Az utcák elnevezésében a történelmi fejlődés folyamán több elv érvényesült s az elvek mindenkor alá voltak rendelve azoknak a gazdasági, társadalmi és eszmei értékítéleteknek, amelyeket az adott korszakban az uralkodó osztály kialakított. Az utcanevek jelképes jelentőségűek voltak, bennük valamilyen gondolat kristályosodott ki, s ez a gondolat jellemezte azt a korszakot, amelyben egyegy történelmi változás az élet új tartalmát húzta alá. Más volt a feudalizmus korának eszményképes tükröződése az utcanevekben, más a kapitalizmus időszakáé, és természetes, hogy a szocializmust építő ország népének részét, képező debreceni dolgozók ismét más igényekkel lépnek fel, mint az apáikat s őket magukat kizsákmányoló uralkodó osztály hatalmi képviselői. A polgári forradalom névváltozásai A kialakulás korának utcanevei A város kialakulásának kezdetén, a XXV. sz.-tól feltűnő utcanevek egyik elve a termelést helyezte előtérbe, emiatt azokon a települési vidékeken legjellemzőbb foglalkozási ágak határozták meg A XVIII. sz.-ig nem találkozunk az utcák nevének megváltoztatásával, legfeljebb újonnan nyitott területeken új elnevezésekkel. A polgári forradalom volt az első időszak, amely megtörte a régi történelmi hagyományok elvieszmei állásfoglalását, s teljesen új nevekkel ruházta fel a régi megkülönböztetést. Ezzel a módszerrel jogot formált magának ahhoz, hogy saját elképzeléseit, saját utasállásfoglalását juttassa érvényre. A változtatás sok esetben a haladó hagyományok jelentőségét állította előtérbe, amikor pl. a Cegléd utcát elnevezte Kossuth utcának, a Német utcát Széchenyi utcának, a Várad utcát Hunyadi utcának, a Harmincados közt Batthyány utcának, a Kádas utcát Arany János utcának stb. De többször érthetetlen okokból emelt ki a történelem homályából olyan egyéneket, akiknek szerepe Debrecen fejlődéséhez vajmi kevéssel járult hozzá, s akiknek élete sok esetben fékező erőt képviselt a város megerősödésének útján. Ez az oka annak, hogy megörökítette Apponyi nevét, Erzsébet királynő személyét, az áruló Bezerédjét, a Hont Pázmány családot, a Puky- és Széllfamiliát, Szoboszlai Pap Istvánt, vagy az ellenforradalmi Debrecen egyik jelentős forradalomellenes ideológusát emelte ki Balthazar Dezső révén. Ezek mellett a revizionizmusnak, a demagóg sovinizmusnak adott hangot több olyan városra utaló utcanévvel, amelynek Debrecenhez soha nem volt köze, hacsak nem kereskedelmi kapcsolatai révén, mint a Pozsonyi úttal, a Rózsahegy úttal, az Adria úttal stb. Itt tehát a burzsoáziának szándékos és határozott célokat szolgáló politikai demagógiája is jelentkezik látszólag kis jelentőségű üggyel összefüggésben, de a valóságban a magyarországi imperializmust általában jellemző tendenciával. Az ellenzékiség felemelő jelzőjével dicsekvő Városi vezetőség sokáig büszke öntudattal kapcsolta öszsze saját sorsát a József királyi herceg, vagy Ferenc József, avagy Werbőczy István nevével, elfelejtve, hogy ezek a személyek mennyit ártottak a magyar népnek, a szenvedő jobbágymillióknak s továbbmenően a polgárságnak magának is. A debreceni cívisvilág hátat fordított néhány évszázaddal korábban kemény harcot folytató őseinek, s az utcák elnevezésében nem az előrelökő hagyományok hordozóit örökítette meg, hanem a forradalomellenes küzdelmek vezéreinek emlékét. Lenin út 1919-ben Ezen a helyzeten akart változtatni a tanácsköztársaság 1919-ben, amikor Köztársaság útja. Lenin út és más elnevezések által állást foglalt a forradalom lelkes harcosai és eszméi mellett. Ez az elnevezés a dolgozó népet hatalomra juttatta forradalmi változást tükrözte s kívánta kifejezésre juttatni az új vívmányokat, a proletariátus új célkitűzéseit. Az 1920-ban uralomra jutott ellenforradalom eltörölte a város szótárából a kiharcolt elnevezéseket. De hiába akarta kiszakítani a nép tudatából a forradalomra utaló emlékeket, azok tovább éltek s teljes erővel követelték jogaikat a felszabadulás után, amikor a kommunisták által irányított hatalmas lendületű építőmunkában az egész dolgozó nép felismerte igazi értékeit s megkezdte a tisztogatást ezen a téren is. Ez az eszmei célkitűzés új tartalmat adott az ilyen irányú munkának, s most jött el az ideje annak, hogy tervszerű felderítés és tudományos alaposság eszközeivel vizsgáljuk meg Debrecen utcaneveit, majd örökítsük meg azokat a kívánságokat, melyek a dolgozó tömegek szívében, a múlt haladó erőit s a jelen törekvéseit egységben tisztelő emberek vágyaiban élnek. Néhány javaslat E feladat végrehajtása során sok gondolat vetődik fel, de ez a cikk nem kíván elébe vágni a vizsgálódásoknak. Csupán elvi-eszmei álláspontot emel ki néhány javaslattal, amikor felhívja a figyelmet többek között arra, hogy nagyobb megbecsülésben kellene részesítenünk városiunk plebejus- és proletárhagyományait s azokat az eszményeket, amelyeket egy-egy esemény ezekhez a hagyományokhoz kapcsol. Miért nincs még utca vagy tér Debrecen felszabadulásának napjáról, október 19-ről ! Vagy magáról a felszabadulás tartalmát kifejező jelképről ? Vagy mi akadályoz meg abban, hogy nagyobb lelkesedéssel és elmélyüléssel keressük meg a tanácsköztársaság harcos egyéniségeit, többek között a rendőrség népbiztosának, Barta Istvánnak vagy a pártszervezet egyik alapítójának , Zsuga Imrének emlékeit. Bizonyos, hogy mindkettő utcát kapna Debrecenben, annyira cselekvően pozitív volt egész életük példamutatása a kapitalizmus elleni harc folyamán. Vagy miért hallgatta el a múlt elfogult konzervativizmusa Dávid Ferenc érdemeit, aki szembenállott a protestáns orthodoxiával a XVI. §z. folyamán s a debreceni plebejusok egyik ideológusa volt? Vagy Debrecen művészei közül miért nem gondolunk egy Laborfalvi Rózára vagy Prielle Cornéliára, hogy másokról ne beszéljünk most? Vagy hány olyan nevelője volt a városnak, aki buzgalommal harcolt az ifjúságéig Az utóbbiakról nem felejttsztek meg, viszont nevelőnévvel alig találkozunk, a tudomány művelőitől eltekintve ? Hősi küzdelmek alkotó képviselői: ezek, akik előtt tisztelettel hajol meg a győzelmes forradalmak korszakának embere, mert ezek juttatták kifejezésre a tömegek mozgalmának irányát és tartalmát, a haladás útját. Ilyeneknek kell az utcanevek révén is emléket állítanunk ! Egy rövid cikk nem elég a probléma sokoldalú megvilágításához. De feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet az ilyen mozzanatokra, amelyek az egykori plebejusok hagyományait állítják előtérbe. Tennünk kell ezt azért, mert ezeknek a hagyományoknak méltó örökösei a proletár- Debrecen ma élő történelmi erői, akik minőségileg új tartalommal mélyítették a hagyomány kultúrkincseit. Az élet a felszabadulás után új lüktetést eredményezett a kizsákmányolás ellen folytatott harc jegyében, s ezekre az új jelenségekre kívánunk utalni, amikor az utcák elnevezése területén előttünk álló kötelezettségeinkre felhívjuk a figyelmet. Komoróczy György lenéttárvezető ri Tanácstagok Az I. kerületi Tanács tagjai közül november 14-én, Zlaczki Ferenc, Kádár Péter és Monori Sándorné 6 órától a Szoboszlói úti MÁV Fűtőház kultúrotthonában, november 15-én, Márton Sándor, Márkus Vince és Szipa Mihály délután 6 órától a Csokonai gimnáziumban, Somogyi Imre, Vizler Ferenc és Barbai Kálmán 5 órától a , Fazekas gimnáziumban. Boros Lajos, Borbély Endre, Kirperger Sándor és Balázs Abner 6 órától az MSZMP vargakerti alapszervezet helyiségében, Pető Lászlóné, Takács Endre és Szász Gáborné, valamint Nagy Imre 6 órától a homokkerti mozi helyiségében, Balogh Istvánná, Herceg István 6 órától a József Attila-telepi pártszervezetben, november 16-án Győri Vilmos, Bodnár János és Magyar Irén 6 órától az Iskola utcai általános iskolában, Czibere Zoltán, Keresztesi Gyula és Perencsei László 6 órától a Szoboszlói úti régi iskolában, Ábrahám Imre, Daróczi Sándor és Szűcs Ferenc 6 órától a Szabó Kálmán utcaii új iskolában, november 17-én, Bagdi István, Galamb Sándorné és Rácz Jánosné 6 órától a Szárnyaskerék, Petőfi téri helyiségében, Gönczi Lajos, Kövesdi Lászlóné és Tardi Tibor 6 órától a Szoboszlói úti új iskolában, Boruzs Gyuláné, Ábel Mihályné és Pető László, valamint Nagy Imre 6 órától a Kerekes-telepi kultúrotthonban, Székelyhídi Bálint, Kecskés Mihály és Soós Sándorné 6 órától a rokkanttelepi iskolában, Szabó Mihályné, Herceg István 6 órától a Szabó Kálmán utca 68. szám alatti általános iskolában, november 16-án, Juhász András, Bézi Sándor és Varga Antal délután 5 órától a tanítóképző intézetben, Blaháné utca beszámolói A II. kerületi Tanács tagjai közül november 13-án, Jaross Zoltán és dr. Varga Lajos 6 órától a Füvészkert utcai iskolában, Megyeri Ferenc és Oláh Sándorné, Asztalos József 6 órától a református gimnáziumban (Páterfia utca), Kovács Béla, Sipos László és Varga Gáborné 6 órá- tól a bellegelői Dózsa Tsz . központjában, Szilágyi Imré és Jászberényi Józsefné és Valykó Mihály 6 órától a VAOSZ- ban, Andorkó László, Szilágyi János reggel 7 órától Kismacs 62. sz. (a III. sz. brigádszálláson), Kovács János reggel 7 órától a kismacsi II. sz. brigádszálláson, Tivadar Lajos és Atyi Lajos, Tóth István reggel 8 órától az Alkotmány Tsz I. sz. üzemegységében, Berlegelő 1115. szám alatt, november 15-én Tóth Béláné, Bálint István és Guszkó Béláné 6 órától a Péterfia utcai általános , iskolában, Stark Gusztávné, Cseke Sándor és Nagy Ferencné 5 órától a Mester utca 22. szám alatti iskolában, Margittai Sándorné, Lakner Józsefné és dr. Ladányi Józsa 6 órától a Simonyi úti iskolában, november 16-án, Ádám János, dr. Szathmáry Alajosné és Veress Józsefné 5 órától a Füvészkert utcai iskolában, özv. Szabó Gyuláné, Rácz József, László Sándor és Papp Julianna, Nagy Sándor 6 órától a Nagy Sándor-telepi gyógypedagógiai iskolában, november 17-én, dr. Varga Zoltánná és dr. Kónya István 4 órától, a Kossuth egyetem 6. sz. tantermében tartanak tanácstagi beszámolót. Fogadóóra Márkus Vince novemberen reggel 9 órától 12 órái Petőfi tér 4. I. emelet 1. számú szobában tartani tagi fogadóórát. Egy panaszos levél margójára Nemrégiben az Olvasóink írják rovatban Egy makacs kályhaügy címmel Füle József panaszolta el: most már a harmadik télnek indul héttagú családjával úgy, hogy kétszobás lakásának csak egyikét használhatja. A másik szoba fűtetlen. Rossz benne a cserépkályha. Jóllehet ő ott, a Petőfi téri VI-os lépcsőház III. emeletén kétszobás bérleményben lakik. És éppen azért örült, amikor kiutalták neki a lakást, mert azelőtt csak egyszobásban lakhatott. Szóval az örömre rögtön ott volt a gond. Panaszosunk a lakás birtokában elég könnyen vette a helyzetet. Nyáron költözött be, őszig nem volt panasz. Csak az első befűtés után. Az első befűtés dátuma — jegyezzük meg — 1959 októbere. No, majd csak intézkednek. Irt a Debreceni Ingatlankezelő Vállalatnak. Eredménytelenül. Amikor megtudta (hát persze, hogy megtudta, ilyen ügye elég sok embernek van) , a kályhagond Debrecenben egyáltalán nem újság és nem is lesz egyhamar, mert intézkedés alig születik az ilyen ügyekben — nos, amikor mindezeket Füle József megtudta, egy kicsit elkedvetlenedett. De a reményt nem adta fel. Rendszeresen szorgalmazta a panasz intézését. És egészen a mai napig azután járt. Igazán nem vall valami sürgős intézkedésre, hogy cserépkályha-ügye 1959 ősz óta — íme itt a bizonyíték — még ma is napirenden van. Akármerről vizsgáljuk is a panaszt, a bérlőnek igaza van. Megfizeti, becsületesen megfizeti a lakbért. Rendben tartja a lakását. Nem ő hibás abban, hogy a cserépkályha rossz. Ezt megállapította a DIK és a kivitelező, az ÉM Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat is. A DIK megállapította például, hogy Füle József „... vállalatunkkal szemben méltányos elégedetlenségét fejezte ki”. Megállapította továbbá, hogy (megint idézünk) : .......a szobában levő cserépkályha átrakást igényel”. De... A megállapítások végén az is ott szerepel: „Füle József panaszát a kivitelező vállalatnak kell orvosolnia”. És a mit mond az ÉM Hajdú megyei Építőipari Vállalatának jogtanácsosa? Azt, hogy ők csak a garanciális idő alatt előfordul hibákért felelősek. A szakemberek dolga, hogy megállapítsák, melyik vállalat emberei követték el a hibát. Mert az már mégiscsak több, mint időhúzás, hogy három télen át egyetlen fűthető szobába akarnak összezsúfolni hét embert, s mindezt csak azért, mert valamelyes kiadásba kerülne a cserépkályha átrakása! Az is rendkívül furcsa, hogy a DIK csak a Naplóban közölt levél után vizsgálta meg alaposabban a helyzetet. Hát arra kell a Napló Olvasóink írják rovata, a Nők Lapjának Okos Katája, a Népszabadságnak Az olvasóé a szó rovata és így tovább —, hogy ébren tartsa néhány intézmény felelős embereinek lelkiismeretét? A Napló — sajnos — még nem kapott olyan választ egyetlen szervtől sem, amelyben azt írták volna: X. Y. ügye Z. hanyagsága miatt húzódott el. Z.-t ilyen és ilyen módon felelősségre vontuk, a panaszt pedig 15 napos határidővel elintézzük. Fülep József esetében erre volna szükség. Itt most egy héttagú családról van szó. De a sok-sok kis apró emberi ügy elhúzódása már rengeteg családot érint. És sokból kiölheti a bizalmat is! Arról van szó — mondjuk meg őszintén —, hogy egy vállalati részleg az ismételt panaszok esetén már nem szívesen „zaklatja” a vállalat vezetőségét, mert íróasztaluk van, nyugdíjas állásuk. És esetleg majd rossznéven veszik a sürgetést ... Ha a panaszos ír — az más. Azt lehet továbbítani. Az nem bírálat. Az egyszerűen akta. Ha még egyet ír — azt is elküldik. Ebből a részlegnek még nem lett semmi baja. Viszont a hivatal — az hivatal. Ott megvan a rangsorolás... Az ilyen felfogás miatt viszont három télen át nem torlódhat egyetlen család sem, ilyen felfogás miatt egyetlen „apró” emberi ügy intézése sem maradhat el. Mondják meg végre személy szerint a DIK-nél vagy az ÉM vállalatánál, ki a felelős Füle József kályhaügyének elhúzódása miatt. A felelős — legyen az bárki — büntetést érdemel, a család pedig azonnali segítséget. Három esztündei huzavona után ezz egyetlen egészséges megoldás. —sütő—