Hajdú-Bihari Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Emlékmís a Duna felett.# Irta: A. V. Fokin vezérőrnagy a Debrecenben tartózkodó szovjet küldöttség vezetője és O. V. Gromov alezredes A képeslapokon Moszkvát a Kreml tornyairól, Párizst az Eiffel-toronyról, Prágát a Károly-hídról, Budapestet a Gellért-hegyen emelkedő Szabadság-szoborról ismerjük fel. Húsz évvel ezelőtt, 1945-ben a szovjet hadsereg megsemmisítette a Magyarországot megszálló fasiszta seregeket, s ezzel április 4-én befejeződött az ország felszabadítása. A háború áttevődött az ausztriai határon túlra. A magyar nép végre elnyerte hát a régen várt szabadságot, és az új, demokratikus, független Magyarország felépítésének útjára lépett. Magyarország dolgozói nem feledkeztek meg a szovjet katonák hőstetteiről, arról, hogy sokan életüket adták a fasizmus elleni harcokban. A városokban, falvakban a szovjet harcosok sírjain emlékműveket, obeliszkeket emeltek, melyeknek talapzatán állandóan színes virágok virítanak. Jó néhány ilyen emlékművet emeltek Budapest terein, azokon a helyeken is, ahol elpusztultak a szovjet parlamenterek, akiket a hitleristák áruló módon öltek meg a budapesti harcok kezdete előtt. De a legérdekesebb elgondolás a Gellért-hegyi emlékmű felállítása volt, a szovjet hadsereg hősiességének megörökítésére. Most, amikor a magyar főváros egyik legmagasabb pontján látjuk ezt a szobrot, a női figurát magasra tartott kezében pálmaággal, a géppuskás szovjet katonát a zászlóval — ez már nemcsak a szovjet harcosok iránti hála, hanem a béke eszméjének művészi kifejezése is. Az emlékmű, a Szabadság-szobor megalkotására pályázatot hirdettek. Kisfaludi Strobl Zsigmondinak, a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanárának tervét fogadták el, és meg is bízták a gondolat kivitelezésével. A magyarországi Szövetségi Ellenőrző Bizottság — pontosabban annak szovjet képviselete — minden segítséget megadott ennek a fontos halás feladatnak a végrehajtásához. Nyikolajcsik ezredest és Azbukin alezredest bízta meg a szervezet azzal, hogy az emlékmű felépítéséhez nyújtsanak gyakorlati segítséget. E sorok íróinak egyike, Fokin vezérőrnagy (akkor őrnagy — a szerk.) abban az időben állandó kapcsolatban volt a szobrászművészszel. Kisfaludi Strobllal az első találkozás a műteremben folyt le a szép, zöldellő Stefánia úton. (Ez ma a Népstadion út.) A parkban a ház előtt bronzos márványszobrok álltak. A műterem is márványfigurákkal, makettákkal, készülő alkotásokkal volt tele. Strobl évei ellenére nagyon mozgékony, fiatalos volt. Oroszul csak néhány szót tudott: „haraso”, „zdrávsztvujtye”, „szpasziba”. Amikor köszönt, pedánsan mindig minden hangot kiejtett, így: „z-d-r-á-v-szt-v-u-j-ty-e”. A beszélgetés nagyrészt tolmáccsal vagy németül folyt. Strobl időnként a beszélgetésbe angol szavakat, sőt néha egész mondatokat kevert. Sokáig élhetett Angliá■ bűn. Sok műve ezzel az országgal volt kapcsolatos. A szobrász szívesen mutatta meg munkáit, megismertette látogatóját azok történetével, beszélt az életéről, művészi terveiről. A műtermében a kész alkotások között szerette hangsúlyozni, hogy legjobbnak azt tartja művei között, amelyet még ezután fog megalkotni. Zsiva bácsi — ahogyan aztán szovjet látogatói nevezték — az első találkozáskor megmagyarázta a Szabadságszobor alapgondolatát. — Az emlékműnek a Gellért-hegy sziklás tetején kell állnia, körülbelül 250 méter magasságban. A magas helyen fog kiemelkedni a szabadság géniusza, a feje felett pálmaágat tartó asszony alakjában. Ez a vérontás végének és a béke óhajtásának szimbóluma. A szovjet katona az emlékmű talapzatán arra kell, hogy emlékeztessen, hogy kik és hogyan harcolták ki és őrizték ezt a békét. Az emlékmű talapzatának oldalsó szárnyán erős fiatalemberek figurái helyezkednek el, akik közül egy legyőzi a fasiszta fenevadat, a másik hozza a szabadság fáklyáját. A vázlat elkészítése után megkezdődtek a munkák a szobor figuráin, és az építőegyüttes is munkához látott. Ez nehéz, néha megerőltető, de mindent egybevéve lélekemelő munka volt. Szovjet harcos alakjának bronzba formálásához Kisfaludi Strobl Zsigmond kiválasztott egyet a budapesti helyőrség katonái közül, név szerint Vaszilij Golovcovot. A művész világos, tágas műtermében a szobrász előtt álló Vaszilijra bronzhuszár, márványszépségek, Vénuszok, a nagy magyar költő, Petőfi Sándor és a szarkasztikus mosolyé Bernard Shaw néztek. A szobrász és a katona végezte a maga munkáját. Zsiga bácsi figyelmesen vésett, igyekezve visszaadni az orosz ember jellegzetes vonásait. És Vaszilij kitartóan állt modellt, gondolván, hogy ez is fontos, megtisztelő szolgálat. Egyszer a művész büszkén mesélte, hogy a harcos figurájának már az első vázlata anynyira jól sikerült, és annyira hasonlított az eredetire, hogy a katona legyőzve elfogultságát megkérte, adja neki emlékbe. Nagy akarással dolgozott Strobl, és nem ismert fáradtságot. „Az én munkámban — mondta tréfásan — nem elég az ész és a kéz. A szobrásznak erős lábának is kell lenni, nem rosszabbnak, mint egy futónak. Hiszen amikor nagy figurát faragsz, akkor egy valóságos teret kell körbejárni, hogy minden oldalról megnézhesd a munkádat.” A mindennapi megfeszített műtermi munkával egyidejűleg előkészítették a szobor számára a teret a Gellért-hegyen. 1946-ban egy napon volt az emlékmű ünnepélyes alapkőletétele. A felépítéséhez szükséges eszközöket a budapesti dolgozók gyűjtötték. Az ünnepélyes alapkőletételen megjelentek a magyar kormány tagjai, a párt és más társadalmi szervek küldöttei, a szovjet parancsnokság és az amerikai és angol katonai misszió képviselői. A készülő emlékmű alapjánál befalaztak egy fémhengert pergamen tekercsesei a belsejében. A pergamen három nyelven — magyarul, oroszul és angolul — beszélt a fasizmus feletti győzelemről, Magyarország felszabadítójáról, a szovjet hadseregről, és arról, hogy meg kell védeni és őrizni a békét. Ez olyan volt, mintha levéllel fordultak volna a jövőhöz, a későbbi utódokhoz. Az emlékmű felépítésének megszervezése igen bonyolult feladat volt. Nagy közösség kapcsolódott be a munkába: mérnökök, építészek, kőművesek, ácsok és olvasztárok. Tekintet nélkül az akkori idők nehéz életkörülményeire, ezek az emberek — főleg budapesti lakosok — szívesen és nagy lelkesedéssel vettek részt a munkában, igyekeztek mindent a legjobban és a legrövidebb időn belül megcsinálni. Bennünket, szovjet tiszteket boldoggá tett a munka részvevőinek ez a melegsége és nem mindennapi komolysága, kitartása. Télen, a fagy beálltával egy időre leálltak a betonozási munkák. Ekkor tisztjeink elmondták az építőknek, hogy Szibériában például egész évben rakják a betont. A magyar szakemberek tanácskoztak, bevezettek néhány új módszert, és aztán újra nagy lendületet vett a munka. S a hegyen fokozatosan kezdett kirajzolódni a kőemelvény sziluettje. Egyszer munka közben találtuk a műteremben a mestert. A művész a legnagyobb gondossággal formálgatta a szobor nőalakjának lábfejét. — Zsiga bácsit kérdeztük —, miért vési ilyen szorgalmasan a lábujjakat? Hiszen mindegy, lentről úgysem látja senki. A szobrász szigorúan nézett ránk, és kis szünet után válaszolt: — Az emberek nem látják. De a madarak igen! Meglehet, hogy ebben a tréfás válaszban kifejezte, hogy a művésznek milyen nagy felelőssége van a művészet és az emberek előtt. 1947. április 4-én Ma gyarország felszabadulásának második évfordulóján ünnepélyesen leplezték le a Gellérthegyi emlékművet. A cikk egyik szerzője, Gromov alezredes (akkor főhadnagy — a szerk.) is megjelent a magyar —szovjet barátságnak ezen az őszinte és igaz ünnepén. A tömeggyűlés valamennyi felszólalója beszédében hangsúlyozta annak a mély jelképességét, hogy magasan Budapest felett a szabad Magyarországot megszemélyesítő bronz női alak az égre emeli a béke pálmaágát. És az sem kevésbé jelképes, hogy vele együtt a hegy felett a város felé emelkedik a szovjet harcos, a felszabadító nyugodt figurája, keményen állva a népek szabadságának és a békének őrhelyén. A legkedvesebb, legmegragadóbb pillanata az volt az ünnepségnek, amikor a budapestiek koszorúk tömegét helyezték el az emlékmű talapzatán. Hosszú oszlopban járultak az emberek az emlékműhöz, különböző foglalkozásúak, férfiak és nők, gyerekek és öregek, és kezükben csokrok voltak tavaszi virágokból... A Szabadság-szobrot átadták Budapest és az ország népének. Megtisztelő feladat volt megalkotni ezt az emlékművet, mely a monumentális alkotások művészi nyelvén örökké békére hívja az embereket. Egy nagy kollektívának hatalmas, megfeszített munkája fejeződött be a magyar kormány által megállapított határidőre. És a Szabadság-szobor létezésének első napjától kezdve — ahogyan csak igazi művészi alkotás hathat — Budapest elválaszthatatlan részévé vált, beilleszkedett a tájba, s ma már úgy tűnik, mintha mindig ott állt volna a Gellért-hegy tetején, a Duna felett Most, amikor a magyar nép a fasiszta rabiga alól való felszabadulásának 20. évfordulóját ünnepli, jó ismét hangsúlyozni, hogy ez a kőből és bronzból álló Szabadság-szobor rendíthetetlenül áll a baráti Magyar Népköztársaság fővárosa fölött, mint a szovjet és magyar nép elszakíthatatlan barátságának örök szimbóluma. MMJBO+In: ---■*♦ *“"■* m NAPLÓ S. oldal — 1965. április 4. Román küldöttség érkezett a megyébe, a felszabadulási ünnepségre Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából az MSZMP Hajdú-Bihar megyei bizottságának meghívására a Román Népköztársaságból, a szomszédos Körös tartományból román küldöttség érkezett a megyébe. A küldöttség vezetője Parvu Ioan, a Körös tartományi pártbizottság titkára, tagjai: Vidikan Constantin, a tartományi szakszervezeti bizottság, elnöke és Zsolt József, az ineui rajoni pártbizottság ttikára. A küldöttséget szombaton reggel a biharkeresztesi határállomáson C. Nagy Gábor, a megyei pártbizottság titkára, Ambrus István, a megyei tanács vb-elnöke, Nagy Tiborné, a Debrecen városi pártbizottság titkára, Farkas István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezetőtitkára, Balla Gyula, a biharkeresztesi járási pártbizottság első titkára és dr. Nádas Vilmos, a biharkeresztesi járási tanács vb-elnöke fogadták. A küldöttséget Debreceniben Viffh Mártonna, az egyéves pártiskola igazgatója és Ördög László, a Debrecen városi tanács vb-elnökhelyettese üdvözölték. A küldöttség szombaton délután megtekintette Debrecen nevezetességeit, majd este részt vett a Debreceni Ruhagyár felszabadulási díszünnepségén. A román küldöttség látogatása a ruhagyárban (Szegő Ibolya felv) Kitüntették a kiemelkedő munkát végző KISZ fiatalokat Tegnap, szombaton délelőtt a KISZ megyei bizottságának székházában, bennsőséges ünnepség közepette adták át a KISZ Központi Bizottságának kitüntetéseit azoknak a fiataloknak, akik az elmúlt időszakban, kiemelkedő munkát végeztek az ifjúsági mozgalomban. Molnár Viktor, a KISZ megyei bizottságának első titkára rövid ünnepi beszédében méltatta április 4-e jelentőségét, és az ifjúsági munkában kiemelkedő fiatalok áldozatos munkáját, majd átadta a KISZ K. B. kitüntetéseit. A KISZ Érdemérem kitüntetést kapta: Illisz László, a KISZ megyei bizottságának titkára, Tóth Imre, a KISZ Debrecen Városi Bizottságának titkára. A KISZ K. B. Aranykoszorús KISZ-jelvénynyel tüntette ki: Józsa Lászlót, a Debreceni Agrártudományi Főiskola tudományos kutatóját, Vanger Sándort, a KISZ megyei bizottság munkatársát, Zsula Istvánt a KISZ megyei revíziós bizottságának elnökét, Sándor Lászlónét a KISZ megyei bizottságának osztályvezetőjét, Király Ferenc újságírót, a Hajdú-Bihari Napló munkatársát. Ezenkívül több KISZ-aktivistát jutalmazott a KISZ megyei bizottsága tárgy, illetve pénzjutalommal. Kiváló Úttörővezető kitüntetést kapott: Kovács Imre a Debrecen városi úttörőtitkár, Lovász Gyula Hajdúböszörmény, volt városi úttörőtitkára, Pozsgai Anna püspökladányi járási úttörőtitkár. A KISZ kongresszusi versenyben elért kiemelkedő eredményeikért Zsámolyi Julianna, a Hortobágyi Állami Gazdaság növénytermesztési munkacsapat vezetője, az Állami Gazdaság Kiváló Dolgozója, Ifj. Barta Ferenc, a berettyóújfalui Dózsa Tsz dolgozója, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója és Seres Sándor a Derecskei Gépállomás szerelője, a Gépállomások Kiváló Dolgozója jelvényt kapta. A pénteken és szombaton megtartott városi és járási KISZ-ünnepségeken két munkás és paraszt fiatalt a KISZ Érdeméremmel, és tíz fiatalt pedig Aranykoszorús KISZ- jelvénnyel tüntettek ki. Tizenhat csapatvezető és úttörőaktivista a Kiváló Úttörővezető jelvényt, 130 pajtás pedig Kiváló Úttörő Munkáért jelvényt kapott. A megyei és Debrecen városi KISZ-bizottság több mint 150 fiatalt jutalmazott tárgy, illetve pénzjutalommal. Többen kapták meg a KISZ K. B. dicsérő oklevelét. Molnár Viktor átadja Zsomolyi Júliának a kitüntetést (Szegő Ibolya felül Hajdú-Bihar megyei dolgozók kormánykitüntetése Pénteken, április 2-án a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter kitüntetéseket adott át a kiváló vasutas dolgozóknak. A Munka Érdemrend ezüstfokozatát kapta Jónás Imre, a MÁV Debreceni Igazgatósága pártbizottságának titkára. A Munka Érdemrend bronzfokozata kitüntetésben részesült Fekete Sándor, Debrecen állomás főnöke a Debreceni Orvostudományi és Kiss László, a debreceni Egyetem rektorhelyettesének, fűtőház motorvezetője. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend aranyfokozatát adományozta Hámos Lajosnak, a berekböszörményi Szabad Föld Termelőszövetkezet elnökének, Kiss Jánosnak, a Hajdú-Bihar megyei Gépállomások Igazgatósága vezetőjének, Pinczés Juliannának, a balmazújvárosi Kossuth Termelőszövetkezet főkönyvelőjének, dr. Szabó Gábor egyetemi tanárnak. Tizenöt kiváló MSZBT-aktivista kitüntetése Április 3-án délelőtt a debreni MSZBT megyei elnöke tar-I MSZBT megyei elnöke tantott, s ő adta át a kitüntetéseket az aktivistáknak. Az MSZBT aranykoszorús jelvényével tüntették ki Boát Pálnét, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját, a derecskei járási pártbizottság első titkárát, Prostyák Istvánt a Biharkeresztesi Járási Tanács vb-elnökhelyettesét, Török Mihály alezredest, Szikla Mihály alezredest I. I. Polovn ezredest, I. V. Sztrucsalin alezredest, Ludmilla Olefirt és más, a magyar—szovjet barátság ápolásában kitűnt aktivistákat. A kitüntetéseké Illés László, a megyei elnökség tagja és V. P. Csermiszi elvtárs köszönte meg. Az üni nepségén részt vett Ónosi László, a Hazafias Népfront I megyei titkára, ak.i ez alkalommal nyújtotta át dr. Kiss Ernőnek, az MSZBT megyei elnöksége tagjának az Orszáágos Béketanács aranykoror .3 jelvényét. Április 3-án délelőtt a debreceni Csokonai értelmiségi klubban került sor azoknak a kitüntetéseknek az átadására, melyeket a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége adományozott a legjobb hajdú-bihari MSZBT- aktivisták részére. Ünnepi beszédet dr. Gát László, az A Debrecenben tartózkodó szovjet delegáció szombati látogatásai Az A. V. Fokin vezérőrnagy Mihálynak, a városi vezetésével Debrecenben tartózkodó szovjet delegáció, amely a felszabadulási ünnepségek alkalmából érkezett városunkba szombaton, április 3-án délelőtt megtekintette Debrecen nevezetességeit, sétát tett a városban, Valkó Mihálynak, a városi pártbizottság első titkárának, vala-mint dr Szilágyi Gábornak, a városi tanács vb-elnökének társaságában. Délután látoga- tást tettek a varsói szerződés értelmében ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet egységeknél.