Hajdú-Bihari Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

­ Vízművek Hajdú-Bihar megye IV. öt­éves tervében olvashatjuk, hogy az előttünk álló években a me­gye huszonöt településének ivóvízellátását kívánják megol­dani vízművek létesítésével. A községek között van olyan ki­sebb település is, mint Furta, Zsáka, Szentpéterszeg, Mező­sas, Tiszagyulaháza, de új víz­mű épül Balmazújvároson, Rá­bán és Hajdúszováton is. Ha a terv megvalósul, 260 ezer haj­dú-bihari lakos, az összes fa­lusi lakosság hetven százalé­ka élvezheti öt év múlva ennek a közművesítésnek az előnyeit. Hiszen az előnyök vitathatat­lanok. Ha arra gondolunk, hogy a mi vidékünkön mindig gondot jelentett az emberek­nek a víz, a jó ivóvíz, akkor is könnyen fel lehet mérni a víz­művek építésének jelentőségét. De különösen akkor, ha azt vesszük figyelembe, mennyivel könnyebbé válik az emberek élete a közművesítés által. Ha nem kell ivóvízért a harmadik, negyedik utcába menni kannák­kal, s ha a nagymosáshoz sem kell tízszer-húszszor meghajta­ni a kerekes kutat, hanem elég csak megnyitni a csapot. Egy­szer talán majd, a jövő generá­ció orvos­tudósai ezt is számí­tásba vehetik, amikor annak az okát kutatják, miért élnek to­vább és egészségesebben az em­berek, mint­­szüleik, nagyszü­­leik. Az igazsághoz azonban hozzá­tartozik az is, hogy nem min­denki fogadja egyforma lelkese­déssel a vízművek építésének tervét. A tanácstagok a meg­mondhatói, néha bizony hosz­­szas vitába kerül, amíg sike­rül egy-két embert — főleg idő­sebbeket — meggyőzni arról, hogy most kell áldozni erre az egyénnek is, a községnek is. Vannak, akik úgy vélekednek: ha eddig megvoltunk nélküle, megleszünk még egy ideig, majd ha már mindazt megvaló­sítottuk, amit szeretnénk, ak­kor sor kerülhet a vízműre is. Való igaz, hogy egy község­ben — mindegyikben — nagyon sok minden hiányzik még. Igé­nyeink, a kor követelményei nehéz feladatok elé állítják azo­kat, akiknek felelősséggel kell dönteni a sorrend kérdésében. Egy azonban biztos: a vízmű megépítését nem nagyon lehet halogatni sehol sem. Ez ugyan­is nemcsak a kényelmet szol­gálja, hanem alapját teremti meg a helység további fejlődé­sének is. Vízvezeték nélkül nem lehet többszintes épületeket építeni. S ha ma még nem is mondható általánosnak a falvakban, a jö­vőt tekintve mégis gondolni kell rá, hogy nem is olyan so­kára igény is, lehetőség is lesz az emeletes házak építésé­re. De iskolát, bölcsődét, óvodát, orvosi rendelőt is nehéz manap­ság már elképzelni, ahol kanná­ban hordják a vizet, s ugyan­ezt az igényt veti fel a vendég­lők, eszpresszók építése is. Nem is szólva arról, hogy a mező­­gazdaságban dolgozók is joggal kívánják meg, hogy munka után kellőképpen tisztálkod-» hassanak. Városiasodás­t gyakran szoktuk mondani, s nincs olyan község, amelyik nem ezt tarta­ná célnak. Az első, fontos lépé­sek egyike pedig efféle a csap­ból folyó, egészséges, tiszta víz biztosítása. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Szakmunkásavatás az MGM-ben Pénteken délután ünnepélyesen avattak fel 65 ifjú szakmunkást a Magyar Gördülőcsapágy Művekben. Az ünnepségen megjelent és az el­nökségben foglalt helyet Bárányos József, a Vasas Szakszervezet titká­ra, Kéri András, a KISZ KB osz­tályvezető-helyettese, Gazsó Sándor, az MGM pártbizottságának tit­kára, Körtvélyesi Gyula, a KISZ városi bizottságának titkára és Geszti Imre, a KISZ megyei bizott­ságának ifjúmunkás felelőse. Erdei István, a vállalati KISZ- bizottság titkára ünnepi beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a munkásosztály utánpótlásának fő forrása a jövőben az ifjúság lesz. Ez nagy felelősséget ró a fiatal szakmunkásjelöltekre és szakmun­kásokra. Az ünnepélyes keretek kö­zött szakmunkássá avatott fiatalok­nak nem szabad megfelkezniök ar­ról, hogy szakmunkássá érésükben sokat köszönhetnek szüleiknek, ta­náraiknak, mestereiknek, azoknak a munkásoknak, akik között eltöl­­tötték ezt a három évet. Útravalóul Erdei István arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az élet értelme: ma­radandó dolgokat alkotni, a mi or­szágunkban­ felépíteni a szocialista társadalmat. Gyenes István, a szakmunkáskép­ző intézet igazgatója arról beszélt, hogy a három évi tanulás és munka nem volt haszontalan, eredménye: a vállalat biztosan számíthat új szakmunkásai munkájára. Ezután Molnár Jenő vezérigazga­tó-helyettes kiosztotta a jutalmakat a jeles és jó tanulóknak. Jeles eredménnyel végeztek: Berényi András, Csige István, László Zsom­bor, Varga Sándor. Jó eredményt értek el: Ács János, Dúsa József, Hüse Péter, Kiss Anna, Lakatos Károly, Mészáros István, ,Nagy Sán­dor, Nagyváradi János, Péterszegi Zoltán, Sáfrán János, Szabó István, Székács István, Tamás Tibor, Sze­­dernyés Alfréd, Szűcs Lajos, Váci Sándor. Szabó Imre, az MGM egyik törzs­­gárdatagja, a vállalat dolgozói ne­vében a kollektívába fogadta a fiatal szakmunkásokat. Elmondta, munkahelyükre való beilleszkedé­sükben a fiatalokat segítik a válla­lat társadalmi és gazdasági vezetői, a szocialista brigádok és a szakmun­kások, de a legnagyobb segítséget saját maguk adhatják önmaguknak azzal, hogy becsületesen helytállnak a munkában. Sápi József az új szakmunkások nevében köszönetet mondott min­denkinek, aki lehetővé tette, hogy most átvegyék szakmunkás-bizo­nyítványaikat. Körtvélyesi Gyula, a városi KISZ-bizottság titkára is üdvözölte a fiatalokat. A tegnap tanulói ma szakmunkásokká váltak — mond­ta. — Az elmúlt három év alatt ta­nultak és dolgoztak, ez nem volt könnyű, most dolgozni és tanulni fognak, ez sem lesz könnyebb. Az előttük álló 40—50 évi munkához jó egészséget kívánt a KISZ városi bizottságának titkára. Az ünnepség Szilágyi Ervinnek, a vállalati szakszervezeti bizottság titkárának szavaival zárult, aki a gyárhoz való hűségről beszélt a fia­taloknak. Ezután a megjelent vendégek, szülők és maguk az ifjú szakmun­kások felkeresték leendő munkahe­lyeiket, s a kisebb kollektívák is be­fogadták őket. Felvásároltak 9300 vagon gabonát Július közepén általánosan meg­kezdődött a búza aratása a megye termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban. Az elmúlt hét vé­gén és a hét elején lehullott na­gyobb mennyiségű csapadék meg­szakította a folyamatosságot. A pár napi kényszerpihenő után egymás után állították be a gabonatáblákba az arató-cséplőgépeket, s pénteken már a megye legtöbb helyén ismét teljes erővel folyt a gabona betaka­rítása. Dolgoznak a kombájnok, s a szé­rükön várják, fogadják a termést. Ahol szükséges, ott szárítják, hogy csökkentsék a víztartalmat, tárolás­ra nyomban alkalmassá tegyék. A termelőszövetkezetek és állami gaz­daságok learatott búzájukból első­ként az állammal kötött szerződési kötelezettségüknek tesznek eleget. Az aratás újraindulásával ismét forgalmasak lettek a felvásárló te­lepek, szállítják a búzát a raktárak­ba. A pénteken elkészített összesí­tés szerint a gabonafelvásárló vál­lalat a megye termelőszövetkezetei­től és állami gazdaságaitól a nyári munkák megindulása óta 9300 va­gon gabonát vett át. Ez a szám is azt mutatja, hogy az idén sokkal magasabbak a termésátlagok, s fe­lesleges gabonájukat az államnak adják el a nagyüzemek. Vagyis az idén jóval nagyobb mennyiséget vá­sárolhatnak fel, mint a múlt esz­tendőben. A termelőszövetkezetek a gabonának több mint a felét egye­nesen a kombájnoktól, úgynevezett „natúr” állapotban szállították ed­dig az átvevőhelyre. Ahogy a betakarítás, úgy a ter­ményátvétel is folyamatos. Vasár­nap is dolgoznak a gépek, s vasár­nap is átveszik a terményt, hogy minél hamarabb raktárban legyen a megtermett búza a megye min­den részében. unkaverseny 1971 . Szocialista Munka Vállalata elmért­­ A Hajdúsági Iparművekben — a IV. ötéves terv feladatainak ered­ményes végrehajtása érdekében is — fokozni kívánják a következő években a versenymozgalmat, a bri­gádok tevékenységét. Az üzem ver­senybizottsága elkészítette azt a programtervezetet, melynek alap­ján, egyelőre behatárolt idővel, 1973-ig, küzdenek a Szocialista Mun­ka Vállalata címért, teljesítik a cím elnyerésének feltételeit. A program szoros összhangban van a vállalati tervvel, és így a munkaversenynek a következő fontos feladatokat kell segítenie a IV. ötéves terv során: a gyár- és a gyártmányfejlesztés, az új termékek (konyhai páraelszívó, hulladékőrlő, lapradiátor, kis kony­hai készülékek stb.) gyártásának minél gazdaságosabb realizálása. Mindez korszerűbb termelésirányí­tást is követel, ennek érdekében be­vezetik a gyárban a számítógépes termelésirányítást, amelynek terve­zésére és alkalmazására a KGMTI- vel kötött szerződést a gyár. A cím elnyerésének feltétele, hogy a gyá­ron belüli egységek többsége is el­nyerje a szocialista címet. Jelenleg a Szocialista Munka Üzeme cím ma­gasabb fokozatáért négy, a Szocia­lista Munka Főosztálya címért ket­tő és a Szocialista Munka Osztálya címért két egység áll versenyben közel 1200 dolgozóval. *** A debreceni BIOGAL Gyógyszer­­gyárban 1966-ban szervezték meg az Export szocialista brigádot, mely a kereskedelmi főosztály értékesíté­si osztályán működik igen eredmé­nyesen Mozga Jánosné brigádvezető vezetésével. A 15 tagú kollektíva alapító tagjai a következők: Moz­ga Jánosné, Vass Lajos, Magyar Sándor, Garai Sándorné, Jenei La- Az Export brigád­ ­osné, Resatkó Elemér, Krajcsik Je­nő és Szűcs István. A brigád kivá­ló munkájáért ez évben elnyerte az aranyplakettet, különösen a gazda­sági munkában elért kiváló ered­ményekért. Az exporttermékeket naprakészen szállították ki, terven felüli mennyiségben vállalták az Aquital nevű gyártmány időbeni ki­szállítását. Az ez évi vállalást mó­dosítani kellett, először 550 000 üveg Aquital volt a felajánlás, később ezt 600 000 üvegre módosították. A brigád nemcsak a termelésben jár élen, hanem más felajánlások meg­tételében, illetve teljesítésében is. Ez évre például szerződést kötött a kollektíva az ősz utcai óvodával: segítenek az intézmény parkosításá­ban, megjavítják az elromlott já­tékokat. Minden brigádtag részt vesz politikai oktatásban és többen tanulnak közülük középiskolában. A lakosság szolgálatában (3. oldal) (4. oldal) Eredményesen dolgozik a szoboszlói MEZŐGÉP (5. oldal) Az NB II. osztály keleti csoportjának mérkőzései az 1971-772. évi őszi és tavaszi fordulóban (7. oldal) NAPI ■ k­rónika­(8. oldal) tsev Rádió-­­ és tv-mű­sor v.­­»•IV.

Next