Hajdú-Bihari Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

KAIRÓ Szadat elnök csütörtöki beszéde világossá tette, hogy a következő időszak követelményei szükségessé teszik az egyiptomi kormány átala­kítását. Az Al Ahram értesülése szerint az államfő már kiválasztot­ta az új miniszterelnök személyét, de a kialakult gyakorlatnak megfe­lelően előbb az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága elé ter­jeszti javaslatát, mivel az a testület tartozik felelősséggel a miniszterel­nök kinevezéséért. Az Al Ahram megjegyzi, hogy Szadat elnöknek továbbra is szük­sége van Mahmud Favzi tapasztala­taira, ezért a jelenlegi kormányfő ezután is az elnökhöz közel álló magas pozícióban marad. Szadat a Favzi miniszterelnökkel együtt végzett helyzetelemzés során arra a következtetésre jutott, hogy az ellenséggel való konfrontáció nem korlátozódik csupán a katonai térre, hanem kiterjed a belső front­ra is. A küszöbön álló kormányátalakí­tás összefügg a nemzeti akcióprog­rammal, illetve az abban előírt in­tézkedésekkel is. Ezeket az intéz­kedéseket egy különbizottság dol­gozta ki Aziz Szidki első miniszter­elnök-helyettes vezetésével, korább­ra tervezett megvalósításukat azon­ban elhalasztották a nemzetközi fejlemények miatt. Szadat beszédét mondja (Telefotó — AP—MTI—RS) Megalakult Bangla Desh kormánya ELTÖRÖLTÉK A FÖLDBÉRLETI ADÓSSÁGOKAT A Bangla Desh Népi Köztársaság kormányának csütörtöki ülésén a szerdán kinevezett tizenegy minisz­ter között elosztották a tisztségeket. Mudzsibur Rahman miniszterel­nök — daccai közlemény szerint — átvette a hadügy-, a belügy- és a tájékoztatásügyi minisztérium veze­tését. Ezen kívül ő látja el a kabi­netügyekkel foglalkozó miniszteri tisztséget is. Abdusz Szamad Azad továbbra is külügyminiszter lesz. Tadzsuddin Ahmed volt miniszterelnök a pénz­ügy- és tervezésügyi miniszter tár­cáját kapta, Szajed Nazrul Iszlám volt ügyvezető elnök az ipar- és ke­reskedelemügyi miniszter tisztségét tölti be. Mudzsibur Rahman, Bangla­desh miniszterelnöke eltörölte a földbér­leti díjat. Azok számára, akiknek ezzel kapcsolatban korábbi adóssá­gaik vannak, a rendelet visszame­nőleg is érvényes. A kormány ülé­sén hozott döntés értelmében be­szüntetnek minden bírósági pert és eljárást, amelyet földbérleti ügyek­ben indítottak. Daccában megalakult a Bangla­desh és a Szovjetunió Népeinek Baráti Társasága. A szervezet vég­rehajtó bizottsága megtartotta első ülését. A társaság tevékenysége legfőbb céljának a két ország közötti bará­ti kapcsolatok fejlesztését és meg­erősítését tartja.­­ Nixon bejelentése és az amerikai katonai jelenlét Nixon elnök csütörtökön váratla­nul megjelent a Fehér Ház szokásos sajtóértekezletén, és bejelentette, hogy február 1. és május 1. között további 70 000 amerikai katonát vonnak ki­­Dél-Vietnamból, ily mó­don 69 000-re csökkentve az ottma­radó amerikai haderő létszámát. Az elnök közölte, hogy május 1. előtt újabb bejelentést tesz majd a csa­patkivonások további üteméről. Az elnök ezúttal nem beszélt a teljes kivonulás amerikai feltételei­ről, s nem említette az úgynevezett rezidens haderő Dél-Vietnamban tartásának kérdését sem. Erre az el­nököt követően nyilatkozó Laird hadügyminiszter is csak közvetve utalt, amikor kijelentette, hogy „mindaddig fennmarad az amerikai katonai jelenlét, amíg amerikai ha­difoglyok lesznek Észak-Vietnam­­ban”. A hadügyminiszter élesen támad­ta azokat a demokratapárti politi­kusokat, akik a légiháború eszkalá­ciója miatt bírálják a Nixon-kor­­mányt. Kijelentette, hogy ezek „hallgattak akkor, amikor az előző kormány eszkalálta a háborút, és bírálnak most, amikor a Nixon­­kormány leszűkíti a háborút”. Szadat átalakítja az egyiptomi kormányt MAGAS SZINTŰ KÜLDÖTTSÉG KÉSZÜL PEKINGBE Riad külügyminiszter külföldi körútjának megszakítása nyilván­valóan a kormányátalakítással függ össze. Az Al Ahram szerint biztos­ra vehető, hogy Kairó rövidesen el­küldi magas szintű képviselőjét Pe­­kingbe a szükségesnek ítélt egyipto­mi—kínai eszmecsere végett. Anvar Szadat egyiptomi elnök csütörtökön este rádión és televízi­ón közvetített beszédet intézett az ország népéhez. Bejelentette, hogy a közel-keleti válság katonai meg­oldásának tervét, amelyet 1971-re ígért, el kellett halasztania, mivel India és Pakisztán — Egyiptomnak mindkettő barátja — között decem­ber elején háború tört ki. Az in­diai—pakisztáni háború olyan új helyzetet teremtett, amelyben szük­ségessé vált az eredeti tervek fe­lülvizsgálása. Szadat emlékezetes döntését meg­indokolva­­ kifejtette, hogy azért nyilvánította 1971-et a válság meg­oldása évének, mert az volt a meg­győződése, hogy ellenkező esetben a megoldás két-három vagy akár több évig is elhúzódhat — és az iz­raeliek, valamint az amerikaiak épp ezt akarják, mert ez alatt a megszállás a status quo jellegét ölti. Szadat megismételte, hogy ta­valy februári kezdeményezése olyan csomagterv volt, amely elő­mozdítaná a Közel-Keleten a bé­két. Az Egyesült Államok azonban megpróbált külön megállapodások­ra jutni az egyes arab országokkal, elsőként Egyiptommal, hogy így könnyebben boldoguljon velük. Szadat határozottan leszögezte, hogy „az Egyesült Államok és Izra­el nyílt és arcátlan kihívása az arab nemzettel szemben fegyveres harcra kényszerít minket. Harcol­ni fogunk, de mi választjuk meg a csata időpontját. Mától kezdve megkezdjük Egyiptom mozgósítását és felhívjuk az egész arab nemzetet, hogy kövesse példánkat”. Az elnök ugyanakkor nyomaté­kosan hozzáfűzte, hogy a politikai megoldás reményét sem vetik el. Egy ilyen megoldásnak azonban két alapelvet kell szem előtt tartania: nem lehet kiárusítani a Palesztinai nép jogait, és a megoldást kizáró­lag Gunnar Jarring közvetítésével lehet kidolgozni, mivel az arabok nem tárgyalnak Izraellel. Szadat egyértelműen elvetette az amerikai közvetítés lehetőségét, mert az Egyesült Államok a Phan­­tom-szállítások felújításával ezt a szerepet eljátszotta. Ami Egyiptom külkapcsolatait il­leti, az elnök hangoztatta, hogy az Arab Köztársaságok Szövetségének kereteiben új arab stratégiát dol­goztak ki, és a Szovjetunióval kö­tött barátsági és együttműködési szerződésnek megfelelően állandó és magas szintű kapcsolatot tarta­nak fenn a Szovjetunióval. (MENA, Reuter, AFP) Az utolsó alkudozások Rómában Mintoffal LONDON (MTI) A brit hadügyminisztérium pén­teken délben erősítette meg, hogy Mintoff máltai miniszterelnök ró­mai tanácskozásain részt vesz Lord Carrington. A hadügyminiszter ko­ra délelőtt még a hivatalában tar­tózkodott, de ismeretessé vált, hogy a pénteken éjfélkor lejárt máltai támaszpontegyezmény körül folyó alkudozás döntő szakaszba ért. Dom Mintoff máltai miniszterelnök, aki­ért az olasz kormány katonai­ külön­­gépet küldött Vallettába pénteken délelőtt, először Emilio Colombo miniszterelnökkel és Moro külügy­miniszterrel tárgyalt. Londonban nem erősítik meg, de Máltában valószínűnek tartják azokat az értesüléseket, amelyek szerint a NATO erős nyomást fejt ki Mintoffra: fogadjon el az erede­tileg kért évi 18 millió font sterling helyett 13 milliót. Az évi 9,5 millión felüli összeget a NATO fizetné, el­sősorban amerikai hozzájárulásból. Pénteken Angliába szállították a Máltán állomásozó brit erők hozzá­tartozóinak utolsó csoportját is. Joseph Luns, a NATO főtitkára pénteken este Lord Carrington brit hadügyminiszterrel együtt utazott Rómába — közölték a NATO brüsszeli székhelyén. Luns és Carrington az olasz fő­városban Dom Mintoff máltai mi­niszterelnökkel fog tárgyalni. Kon­zultációikra „elvben” szombaton kerül sor — vélik a NATO jólérte­sült köreiben. (AFP) Dom Mintoff máltai miniszterelnök (jobboldalt) pénteken Rómába repült, hogy Colombo olasz miniszterelnökkel (középen) és Aldo Moro olasz külügyminiszterrel tárgyaljon. ASSZUÁNI CSODA — „Ez még az asszuáni gát építése előtt volt” hallani ma Egyiptomban itt is, ott is, a heluáni fém­­kohászati kombinát építkezésein, a mezőkön, ahol serényen folyik a munka, miután a vízgyűjtő éltető vize eljutott oda. Ez a mondat olyan, mintha két korszakot választana ketté. Tavaly, január 15-én Nyikolaj Podgornij szovjet államfő és Anvar Szadat egyiptomi elnök ünnepé­lyesen átvágta a zöld szalagot az asszuáni gát be­járatánál. Az erőmű azonban már a hivatalos átadás előtt is hasznot hajtott az egyiptomi népnek. Itt jött létre Egyiptom energetikai bázisa, amely az ország népgazdasága fejlődésének magvát képezte. Az asz­­szuáni áram szinte az egész egyiptomi gazdaságnak lökést adott, új termelési ágakat keltett életre. Szovjet és egyiptomi szakemberek tervei alapján megkezdődött az évi 100 000 tonna kapacitású alu­míniumkombinát, továbbá két cementgyár és egy műtrágyagyár építése. Jelentősen bővült azóta a he­lváni fémkohászati komlexum is. Elfogadták a mezőgazdaság teljes villamosításának részletes programját. És mindebben a Szovjetunió nyújt hat­hatós segítséget Egyiptomnak. Létrejött az asszuáni víztároló, amelyet a barát­ság tengerének neveztek el. Vizével az utóbbi évek­ben 648 000 feddán földet tettek művelhetővé, ösz­­szehasonlításul csak annyit, hogy az 1952-es évi jú­liusi forradalmat megelőző 25 esztendő alatt mind­össze 17 000 feddán sivatagot tettek művelhetővé. Az országban első ízben létesítenek földimogyoró-, kávé-, kakaó-, tea- és ananászültetvényeket. A szovjet segítséggel megteremtett és szovjet gépek­kel felszerelt „Barátság” mintafarm tapasztalata alapján gépesített nagyüzemi gazdaságokat hoztak létre. Mindez lehetővé teszi, hogy az elkövetkező 10 év alatt másfélszeresére növeljék a mezőgazdaság teljesítményét. Egyiptom fejlett energetikával rendelkező ország lett. Az asszuáni erőmű az egész Afrikában termelt elektromos energiamennyiség felét szolgáltatja. Az ország fejlődése szempontjából felbecsülhetetlen az asszuáni komplexum szerepe. Nyugaton annak idején sokan kételkedtek a mér­nöki megoldásokban, az építkezés minőségében és a berendezés tartósságában. Az egyiptomi energetikai minisztérium ismert szakembereket hívott meg Asszuánba, s lehetővé tette számukra, hogy meg­vizsgáljanak minden berendezést. Íme az egyik amerikai mérnök véleménye: az asszuáni gát, az egyiptomi és a szovjet mérnökök közös alkotása, kitűnő létesítmény. Olyan létesítmény, amely való­ban felbecsülhetetlen segítséget nyújt azoknak az embereknek, akik a fejlett országok támogatását és segítségét igénylik. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. JANUÁR 15. Magyar-román gazdasági tárgyalások Fehér Lajos fogadta Iosif Bancot Fehér Lajos, a kormány elnökhe­lyettese péntek délután hivatalában fogadta Iosif Bancot, a Román Szo­cialista Köztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettesét, a magyar— román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság román ta­gozatának elnökét. A szívélyes hangú megbeszélésen részt vett Vá­lyi Péter, a Minisztertanács elnök­­helyettese, a vegyes kormánybizott­ság magyar tagozatának elnöke és Ioan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) Ülést tartott a Parlamentben a Magyar—Román Gazdasági Együtt­működési Vegyes Kormánybizottság. A magyar delegáció vezetője Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese, míg a román delegációt Iosif Banc, a román minisztertanács elnökhelyettese vezette. Képünkön balról a má­sodik Iosif Banc, jobbról Vályi Péter. (MTI-fotó — Vigovszki Ferenc felvétele—RS) A Pentagon állatai Az amerikai katonai vezetés már három évtizede próbálja sajátos cé­lokra felhasználni az állatok ösztö­neit, szokásait — írja J. Lityinyec­­kij, a műszaki tudományok kandi­dátusa a Krasznaja Zvezdában, a szovjet hadsereg lapjában. A cikk szerzője leírja, hogy a Pentagon idomítói miképpen taní­tották a fókákat és a sirályokat a tengeralattjárók felfedezésére. De­­nevéreket próbáltak kiképezni az „ellenség” településeinek felgyújtá­sára olyan módon, hogy miniatüri­zált gyújtóbombákkal szerelték fel őket. Az Egyesült Államok elnöke külön dekrétummal kétmillió dol­lárt biztosított e „titkos fegyver" megteremtésére. A „denevérműve­let” azonban — ahogyan nevezték — dicstelenül ért véget, amikor az egyik állatka felgyújtotta az ameri­kai támaszpontot. Az amerikai katonai szakértők különösen nagy reményeket fűz­nek a delfinekhez. A haditengeré­szet szakértőinek véleménye sze­rint a robbanóanyaggal felszerelt delfin felfedezheti az ellenség ten­geralattjáróját és nekiütközve fel­robbanthatja azt. „A delfin haditengerészeti isko­la munkáját — csakúgy, mint egész létezését — az utóbbi időkig szigo­rú titokban tartották — írja Lityi­­nyeckij.­­ A New York Daily News című lap salgoni tudósítójának köz­leményéből azonban kiderült, hogy a­ Dél-Vietnam térségében állomá­sozó amerikai haditengerészeti egy­ségek felhasználják a barna delfi­neket víz alatti felderítésre. A kü­lönleges „kiképzésben" részesült ál­latok — a tudósító szavai szerint — részét képezik annak a titkos hadi­tengerészeti kísérletnek, amelynek célja­ felmérni, hogy a barna delfi­neket milyen mértékben lehet hasz­nosítani egy háborúban.” Nehéz megmondani, hogy milyen sikeresnek bizonyul a delfinek há­borús felhasználásának gondolata — írja a cikk szerzője.­­ Megbíz­ható forrásokból szerzett értesülé­sek szerint azonban az amerikai katonák megsegítésére hamarosan szkunkszokat küldenek Vietnam­ba. E „fegyver” híveinek mély meg­győződése szerint a szkunkszok­kal elképesztő hatást lehet elérni. Arról van szó, hogy ezeknek a gö­rényszerű állatoknak a mirigyvála­déka elviselhetetlen bűzt áraszt. C. D. Long amerikai kongresszusi kép­viselő (demokratapárti, Maryland állam) az International Herald Tri­bune című lapban az alábbiakban fogalmazta meg ezeknek az állatok­nak a harci feladatát: a szkunk­szokra azért van szükség, hogy fel­kutassák a vietnamiak föld alatti rejtekhelyeit, „a felszínre kénysze­rítsék őket, ahol a katonák agyon­lövik majd a kommunistákat”. Ashley Montague, a neves angol tudós „az erkölcsi elkorcsosulás csúcsának” nevezte az amerikai szoldateszka ilyenfajta elgondolásai­­t. „Nehéz lenne ehhez bármit is hozzáfűzni” — írja Lityinyecki­. (MTI)

Next