Hajdú-Bihari Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-16 / 63. szám
A posta és a közönség Interjú a debreceni Postaigazgatóság vezetőjével Lehet, hogy a buksifejű holló teszi, lehet, hogy más, de az utóbbi időben a közvélemény megkülönböztetett figyelemmel fordul a posta és szolgáltatásai irányába. A figyelem kettős jellegű, egyrészt elismerés a növekvő színvonalú szolgáltatásokért, másrészt viszont kétkedő is: lépést tud-e tartani a posta a követelményekkel és igényekkel. Néhány kérdés valóban tisztázásra szorul a közvélemény előtt. Ezért kerestük fel Nagy Tiborné elvtársnőt, a debreceni Postaigazgatóság vezetőjét, s megkértük, hogy válaszoljon kérdéseinkre. — Mindenekelőtt azt lenne jó tisztázni, rendelkezik-e a posta hatósági jogkörrel vagy sem? Néha ugyanis rendelkezései, utasításai, felhívásai a közönség irányába is hatósági jellegűnek tűnnek, mind hangnemben, mind a kilátásba helyezett szankciókat, büntetéseket illetően. Ki és mi ad jogot a postának saját rendeleteinek általános érvényesítésére ? — A posta működése kettős tartalmú és jellegű. Egyrészt valóban szolgáltató vállalatként funkcionál, többek között postai és távközlési tevékenységében. Ugyanakkor azonban hatóságként is működik, s erre feljogosító törvény is van. Az 1964. évi II. törvény, amely a postáról és a távközlésről szól, illetve ennek végrehajtási rendelete pontosan meghatározza, hogy a postát közvetlenül irányító minisztériumot, illetve a vezérigazgatóságot mely kérdésekben illeti meg hatósági jogkör. E törvény értelmében a posta középfokú igazgatási szervei területi hatáskörű államigazgatási szakigazgatási szervek is, s ilyen jellegű feladataik ellátása során hatósági jogkörrel is fel vannak ruházva. Különösen vonatkozik ez a távközlési létesítmények, nagyfrekvenciás berendezések előállítására, üzemben tartására, antennák, távközlési vezetékek, létesítmények elhelyezéséhez idegen ingatlan igénybevételére, postai és távközlési díjszabások kiadására s néhány más kérdésre. Elismerem azonban, hogy néha az ügyfél a szolgáltatási tevékenységnél is hatósági jellegűnek érezheti a posta munkáját. Nemzetközi postai egyezmények, szállítási követelmények szabják meg sok esetben a magyar postai rendszert is, így pl. a szabványosítás esetében. A szabálytalan, előírásnak nem megfelelő küldeményeket a posta jogosan utasítja vissza. A nemzetközi rendszerbe való beilleszkedéshez viszont országon belül is rendet kellett teremteni, ezt szolgálta a szabványosítás. Ezt egyébként a gépi feldolgozásra való áttérés is szükségessé teszi, ami viszont a szolgáltatás jó színvonalú ellátásához okvetlenül szükséges. Igaz, hogy a szabványosítást nem követte megnyutató mértékben az ipar, pl. a szabványborítékok gyártásával, ezért ma is felveszünk szabálytalan borítékot is, csak drágábban. Az utóbbi időben a posta is keresi a korszerűbb, jobb, pontosabb szolgáltatás lehetőségeit. Valamenynyi dolgozónk feladata, hogy udvariasabb, előzékenyebb legyen, hogy a közönséggel jobb munkakapcsolatot tartson. Sajnos, még sok helyen előfordul — emberi hibák, szakképzetlenség, ellenőrzési hiányosságok, túlterheltség és más okok következtében —, hogy dolgozóink a postai jogkörrel visszaélnek, fölényesek, gorombák, „hivatalnokot” játszanak. E magatartást elítéljük, felszámolását minden területen célul tűztük ki, a szocialista brigádmozgalom egyik feladatául is kijelöltük, hiszen az ilyen magatartás a közvéleményt könynyen általánosításra készteti, pedig ez a hangnem általában nem jellemző a postai dolgozókra. Megállapítható tehát, hogy a posta és igazgatási szervei rendelkeznek ugyan hatósági jogkörrel, de ez egyetlen dolgozónkat sem jogosítja fel a „hatósági” hangnemre és magatartásra. A fentiekhez kapcsolódik egy konkrét kérdés: az irányítószámok bevezetése elsősorban a posta munkáját könnyíti. Tudomásunk szerint kötelezővé tenni feltüntetését nem lehet. Mégis tapasztalható, hogy postai hivatalnokok meglehetősen furcsa hangnemben intézik el azokat, akik elmulasztják a szám feltüntetését. Korábban a fővárosi sajtó cikkezett is erről. Hogy is állunk tehát az irányítószámokkal? — Az irányítószám alkalmazásának távlati célja a gépesített, majd automatizált irányítása a küldeményeknek, s ennek bevezetése nemcsak postai, hanem népgazdasági érdek is, mert az élő munkát gépi munkával helyettesíti. Az irányítószám bevezetését a posta jól előkészítette, s e munkában tájékoztatott, kért, érvelt és meggyőzött, s nem utasított. Annak ellenére, hogy az 1/1966. (V. 15.) KPM sz. rendelet 15. §. (6). pontja előírja: „Ha a posta a helységek megjelölésére kódjelzést (betű vagy számcsoport) rendszeresített, a rendeltetési hely megjelölésénél annak feltüntetése kötelező.” Eszerint tehát az irányítószám feltüntetése rendeletileg kötelező. A posta azonban eddigi munkájában ezt a merev rendelkezést nem alkalmazta. Messzemenő udvariassággal kérte a lakosságot és a közületeket a jelzés feltüntetésére, abban a tudatban, hogy jelenlegi társadalmi körülményeink között ez a hangvétel lesz a legeredményesebb. Nemhogy a magánosokat, de még a közületeket is kéri s nem utasítja a számok feltüntetésére. Ezért elítélünk minden olyan jelenséget, amelyben levelek, küldemények visszaadása történik. A küldemények felvételét nem tagadhatják meg a postahivatalok azért, mert nincs rajtuk feltüntetve az irányítószám. Ha a postás dolgozó nem megfelelő magatartásáról tudomást szerzünk, figyelmeztetjük. Ennek ellenére ismételten kérjük ügyfeleinket, tüntessék fel a küldeményeken az irányítószámokat. A küldemények rendezését, továbbítását is segítik vele. Ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy a posta egy sajátos szolgáltató intézmény, sok kérdést vethetünk fel. Például azt, hogy nagyon sok küldeményért a címzettnek kell a postára járni. Nem lehetne-e ezt a kézbesítési idő átcsoportosításával megoldani? Nem lehetne-e megoldani, hogy pl. Debrecenben ne csak egyetlen postahivatal foglalkozzon a postán maradó küldeményekkel? — A kézbesítés egyszeri — bizonyos esetekben kétszeri — eredménytelen kísérlete után a címzettnek a küldeményét a postán kell átvennie. Ez a megoldás kétségtelenül nem a legkellemesebb a címzettek részére, éppen ezért a posta kereste és keresi a kedvező megoldásokat. Pl. bevezettük az ajánlott küldemények lépcsőházi levélszekrény útján történő kézbesítését. E kézbesítési rendet a közönség megelégedéssel fogadta. Ugyancsak a közönség érdekét szolgálja az az intézkedés, hogy a város majdnem minden postahivatalánál bevezettük a csomagok idegen hivatali kézbesítését. Ez azt jelenti, hogy a címzettek csomagjaikat a szállítólevél kézbesítése után a nyitva tartási idő alatt a lakóhelyükhöz legközelebbi postahivatalnál vehetik át. Hasonló céllal kívánjuk megszervezni a címzett távolléte miatt kézbesíthetetlen postautalványoknak az 1. és 3. postahivataloknál történő kifizetését is. További kiterjesztésre azért nem kerülhet sor, mert a nyitva tartási idők ezt nem teszik lehetővé. Hogy a kézbesítést akkor végezzük, amikor a dolgozó már otthon van, nem olyan egyszerű kérdés. Lehetőség jelenleg csak arra lenne, hogy később induljon a kézbesítő, mondjuk naponta 11 órakor, de ezt vajon hogy fogadnák a postafiókkal nem rendelkező közületek? Hiszen ők küldeményeiket csak délután kapnák meg. Ezeket az utakat mi nem tarjuk járhatónak, inkább a postán maradó küldemények kiváltási rendszerén kell javítani, bővíteni, azt gyorsítani. — A hírlapkézbesítés körül sok vita volt már. Ma is sok előfizető mondja le az újságot a kézbesítési gondok miatt. Tudjuk, hogy a postásokat nem túl jól fizetik, sok a munkaügyi probléma, nehéz a munkaerő-ellátás. Mégis, azt hiszem, azon például egyszerű utasítással lehetne segíteni, hogy az újságokat vasárnap és munkaszüneti napokon reggel vigyék fel a lakásokba a postások. Ahogyan ezt a levélszekrények bevezetésekor meg is ígérték. A külön hírlapkézbesítői rendszer Debrecenben 1963-ban indult be. Ma már ennek eredményeként a megyeszékhelyen a hírlapellátás kielégítőnek mondható. Ma is merülnek fel persze problémák, ha egy-egy jó kézbesítő megbetegszik, felmond vagy más esemény miatt nem tudja feladatát ellátni. A legtöbb kézbesítő azonban stabil, szívesen végzi ezt a munkát, anyagi számítását is megtalálja. Évről évre csökken az a jelenség, hogy azért mondják le a lap előfizetését, mert nem jó a kézbesítés. És ez a csökkenés a postai színvonal növekedését bizonyítja. A levélszekrény útján történő kézbesítést a Posta-vezérigazgatóság 180 647/1963. 8. B. utasításában rendelte el. Ez kimondja azt is, hogy vasárnap csak akkor történhet a hírlap kézbesítése levélszekrény útján, ha ezt az előfizető kéri. Ennek azonban csak nagyon nehezen lehetett érvényt szerezni és még ma is vannak problémák, pedig állandó a vasárnapi ellenőrzés, de más módszerekkel is törekszünk az utasítás betartására. Ezek a panaszok azonban csak utólag derülnek ki, megelőzni őket csak a belső fegyelem állandó erősítésével lehet. Erre törekszünk, mégsem teljes azonban a siker. Hozzá kell tennem, hogy a kézbesítők betegsége, a rossz lift, új lakótelepeken a rossz utcaszámozás és más tényezők objektíven is nehezítik a kézbesítést. A hírlapszolgálat megjavítása érdekében tervezzük a hírlapkiosztóhelyek megfelelő számú szaporítását, ez a módszer ugyanis nagyon jól bevált. Szorgalmazzuk a levélszekrényesítési program végrehajtását, az új lakótelepeken az utcarendezéseket. A megyében elsősorban az előreszállítás bővítésével kívánjuk javítani a mostani helyzetet. Hírlapárusítás területén Debrecenben négy új pavilonos árusítóhely kialakítását tervezzük, az anyagi fedezet megteremtésétől függő ütemben, a GÖCS-bérházaknál, a Fényes udvarban, a Simonyi út végén és az új vasúti átjáró híd túlsó oldalán. (A befejező részt holnapi számunkban közöljük). Bényei József Kiállítás az 1848-49-es forradalom ás szabadságharcról A Hadtörténeti Múzeumban nyitották meg a „Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc” című kiállítást. Gábor Áron rézágyúi (MTI-fotó: Petrovits László felvételei — KS) Vetés, talaj-előkészítés, öntözés A földeken megkezdődött a tavaszi „szezon" Itt a tavasz, sokasodnak a tennivalók, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti elnökök előjegyzési naptárjában szaporodnak a bejegyzések, a felkiáltójelek. Az időjárás — lassanként megszokjuk — szinte kiszámíthatatlan, a munka időszerűségét a talajok állapota határozza meg, s a bejegyzések, felkiáltójelek éppen az előre kiszámíthatatlan időszerűséget jelzik. Hol tartanak a tavaszi munkákkal a termelőszövetkezetek? Erről nyilatkozik a megye négy termelőszövetkezetének vezető szakembere. — A zárszámadáson, tervkészítésen túlvagyok — kezdte beszámolóját Kállai Ferenc, a püspökladányi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. — Megbeszéltük az ütemtervet, megvan a naprakész „menetrend”. Ősszel a szántásokat rendbe tettük, az idei tél időjárása kedvező volt, a fejtrágyázást időben el tudtuk végezni. Az elmúlt hetek időjárása lehetővé tette, hogy a vetést megkezdjük, 100 hold tavaszi árpa már a földben van, végeztünk a zöldborsóvetés első szakaszával is. Most jelen pillanatban a talajmunkák folynak, meg a trágya kiszórása a tavasziak alá, és ezután kerül sor a cukorrépa vetésére 90 holdon. Az ősziek jól teleltek, sajnos a csapadékhiány gondot okoz. A februári kis esők és a néhány nap jó idő valamelyest pótolta a lemaradást. Kár, hogy most megint rosszabbra fordult az idő. Vizet igényeltünk, a jövő hét elejére tervezzük az öntözés megkezdését. Filep József, a derecskei Petőfi Termelőszövetkezet főagronómusa a tavaszi gépszemlével kezdte „helyzetjelentését”. — Március 12-én volt a gépszemle, a felkészülés jónak mondható, alkatrészproblémát a javítás időszaka alatt nem is tudnék említeni, a munkák minősége megfelelő, bizakodva várjuk az „ugrást”, ami a kukorica — kétezer hold — vetésidejét jelenti. 50 holdon elvetettük a tavaszi árpát, a máknak is több mint kétharmada magágyban van, 100 hold vetését terveztük. Sajnos, műtrágyagondokkal küszködünk, a termelőszövetkezetnek nem áll elegendő nitrogénműtrágya a rendelkezésére. Az AGROKER-től az első negyedévre rendelt műtrágyának csak mintegy 40 százalékát igazolták vissza, 8500 mázsa műtrágyára lenne szükségünk, eddig kaptunk 2000 mázsát. Ez a mennyiség csak a búzák fejtrágyázásához volt elegendő, a pillangósok már nem kaphatták meg azt az optimális mennyiséget, amire szükségük lett volna. A cukorrépa alá is csak kevés nitrogénműtrágya jutott. Most vizsgálták a talaj vízkészletét, a mélyebb rétegekben 80—100 milliméter csapadékhiány is jelentkezik. Gondjaink vannak az öntözőberendezéseket illetően is, a nyomóoldal gépellátása nem biztosított. A tsz által igényelt MA 350-es berendezés csak a harmadik negyedévben lesz. Arra vonatkozóan sem kaptunk előrejelzést, hogy a horganyzott öntözőcsövek helyett csak alumíniumcső lesz, s ez bizony egyetlen nyomóoldal esetében 46 ezer forint többletköltséget jelent. Tervezés után már nem nagyon lehet változtatni, vagy vissza kell mondani a garnitúrát, vagy máshonnan elvenni a pénzt, hogy öntözhessünk. — Nagyhegyesen most a tömbösítés megoldása az elsődleges feladat — mondta Szarvas Pál, a Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke. Kivágjuk a fasorokat, a zárt rendszerben való termesztés nagy táblákat kíván. A nádudvari társulásba 200 hold cukorrépával és 1100 hold kukoricával léptünk be. A műtrágyára nincs gondunk, még az elmúlt évben leszállítottuk, amennyire a gazdaságnak szüksége van. Az öntözés lehetőségei nálunk elég nagy területen biztosítottak, most történik a berendezések felújítása, az elmúlt évben 250 holdon, az idén 1100 holdon újítottuk fel az öntözőberendezéseket. Ha az idő nem fordul csapadékosabbra, a jövő héten megkezdjük a búza öntözését. A talajmunkákkal eléggé előrehaladtunk, a tavaszi simítózás befejezéséhez közeledik, a jövő héten a vetést is megkezdjük, fajtaborsóval, utána a cukorrépa következik. Rövidesen benépesedik a fóliasátor, a palántákat a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet tetétleni üzemegységétől vásároltuk. Áprilisban már primőr karalábét adunk. Kiss Imre, a tépei Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke — a hagyományokhoz hűen — a hagymával kezdte: _ — Március 12-e előtt már befejeztük a vöröshagyma vetését. Hagymából még tart a tavalyi készlet is — 96 holdon 147 vagon hagyma termett! — ennek feldolgozása egész télen át jó munkalehetőséget biztosított a falu lakosságának. Viszonylag sok a szikes területünk, ezeket zabos bükköny termesztésével lehet legjobban hasznosítani — jó takarmány, a termesztése teljesen gépesített — enne a vetésén is túlvagyunk már. A gépek tavaszi munkára való felkészítése a tél folyamán megtörtént, a talajlezárás is a vége felé jár. Az öntözőberendezések végső előkészítése most van folyamatban, szeretnénk az elmúlt évhez hasonlóan az idén is a lehető legjobban kihasználni az öntözési lehetőségeket. A talaj vízkészlete mindenütt kevés. Az öntözést a búzán kezdjük, a jövő hét vége felé. Cukorrépát az idén 190 holdon fogunk termeszteni, de sajnos a szükséges vegyszer nincs biztosítva, az AGROKER-től azt a választ kaptuk, hogy csak akkor lesz vegyszerünk, ha jut... Persze ilyen körülmények között veszélyeztetve van a biztonságos termelés. Szeretnénk mi is időben hozzájutni ennek a népgazdasági szempontból oly fontos kultúra termesztéséhez szükséges vegyszerekhez. Közeledik a tavasz, a tennivalók sokasodnak, de amint a nyilatkozatokból is kitűnik, egy-két bejegyzéshez már oda lehet írni, elintézve. A megye többi mezőgazdasági termelőszövetkezetében is haladnak a munkák, talajok lezárása, magágyak előkészítése, hogy amikor beköszönt az igazi jó idő, semmi ne akadályozza a munkák időben, jó minőségben történő elvégzését. Urbán Péter HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1978. MÁRCIUS 16. Negyedszázada alakult az EPOSZ Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. március 16-án, egy nappal a magyar szabadságharc kezdetének 100. évfordulója után, az ország minden részéből kétezer parasztfiatal gyűlt össze kongresszusra Budapesten. A küldöttek egyöntetűen vallották: egységes táborba kell vonni minden hazáját szerető, dolgozó parasztfiatalt, mert az ifjúság csak együtt, közös erővel tudja megteremteni a maga számára a boldogabb, szebb, tartalmasabb életet. Az elhatározást mindjárt tett is követte: még aznap megszületett az Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége, az EPOSZ. Az MKP támogatásával még 1947 novemberében kidolgozott parasztifjúsági program alapján létrejött EPOSZ megalakulása jelentősen hozzájárult a nép- és demokráciaellenes szervezetek talajvesztéséhez, majd feloszlatásához. Az EPOSZ már megszületése napján hitet tett a munkás, a paraszt és az értelmiségi fiatalok egységesítése mellett. Az EPOSZ a falusi ifjúságot egységes szervezetbe tömörítette, fejlesztette szak- és általános műveltségét, politikai öntudatát, fellendítette a falusi kulturális és sportmunkát. Az EPOSZ tagjai legjobb tudásukkal vettek részt abon a hatalmas termelési versenyben, amelynek láza betöltötte az országot, alaposan kivették részüket a Duna—Tisza-csatorna építésében, támogatták a munkaversenyformát. Jó, változatos, tanulságos EPOSZ- szervezeti élettel bizonyították, magyarázták, hogy mit jelent a szocializmus falun. Hirdetői voltak a korszerű mezőgazdaságnak, harcosai a szövetkezeti formának, s megmozdultak a falvak fiataljai az egyházi iskolák államosításáért is. Az EPOSZ kétéves tevékenysége hozzájárult a szocialista eszmék kibontakoztatásához, előkészítette a KISZ megalakulását, amelybe az akkor már csaknem negyedmilliós szervezet beolvadt. Gergely Róbert