Hajdú-Bihari Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-16 / 63. szám

A posta és a közönség Interjú a debreceni Postaigazgatóság vezetőjével Lehet, hogy a buksifejű holló te­szi, lehet, hogy más, de az utóbbi időben a közvélemény megkülön­böztetett figyelemmel fordul a pos­ta és szolgáltatásai irányába. A fi­gyelem kettős jellegű, egyrészt el­ismerés a növekvő színvonalú szol­gáltatásokért, másrészt viszont két­kedő is: lépést tud-e tartani a pos­ta a követelményekkel és igények­kel. Néhány kérdés valóban tisztá­zásra szorul a közvélemény előtt. Ezért kerestük fel Nagy Tiborné elvtársnőt, a debreceni Postaigaz­gatóság vezetőjét, s megkértük, hogy válaszoljon kérdéseinkre. — Mindenekelőtt azt lenne jó tisztázni, rendelkezik-e a posta ha­tósági jogkörrel vagy sem? Néha ugyanis rendelkezései, utasításai, felhívásai a közönség irányába is hatósági jellegűnek tűnnek, mind hangnemben, mind a kilátásba he­lyezett szankciókat, büntetéseket illetően. Ki és mi ad jogot a postá­nak saját rendeleteinek általános érvényesítésére ? — A posta működése kettős tar­talmú és jellegű. Egyrészt valóban szolgáltató vállalatként funkcionál, többek között postai és távközlési tevékenységében. Ugyanakkor azonban hatóságként is működik, s erre feljogosító törvény is van. Az 1964. évi II. törvény, amely a pos­táról és a távközlésről szól, illetve ennek végrehajtási rendelete pon­tosan meghatározza, hogy a postát közvetlenül irányító minisztériu­mot, illetve a vezérigazgatóságot mely kérdésekben illeti meg ható­sági jogkör. E törvény értelmében a posta középfokú igazgatási szer­vei területi hatáskörű államigaz­gatási szakigazgatási szervek is, s ilyen jellegű feladataik ellátása so­rán hatósági jogkörrel is fel van­nak ruházva. Különösen vonatko­zik ez a távközlési létesítmények, nagyfrekvenciás berendezések elő­állítására, üzemben tartására, an­tennák, távközlési vezetékek, léte­sítmények elhelyezéséhez idegen ingatlan igénybevételére, postai és távközlési díjszabások kiadására s néhány más kérdésre. Elismerem azonban, hogy néha az ügyfél a szolgáltatási tevékeny­ségnél is hatósági jellegűnek érez­heti a posta munkáját. Nemzetközi postai egyezmények, szállítási kö­vetelmények szabják meg sok eset­ben a magyar postai rendszert is, így pl. a szabványosítás esetében. A szabálytalan, előírásnak nem megfelelő küldeményeket a posta jogosan utasítja vissza. A nemzet­közi rendszerbe való beilleszkedés­hez viszont országon belül is ren­det kellett teremteni, ezt szolgálta a szabványosítás. Ezt egyébként a gépi feldolgozásra való áttérés is szükségessé teszi, ami viszont a szolgáltatás jó színvonalú ellátásá­hoz okvetlenül szükséges. Igaz, hogy a szabványosítást nem követte megnyutató mértékben az ipar, pl. a szabványborítékok gyártásával, ezért ma is felveszünk szabálytalan borítékot is, csak drágábban. Az utóbbi időben a posta is kere­si a korszerűbb, jobb, pontosabb szolgáltatás lehetőségeit. Valameny­­nyi dolgozónk feladata, hogy udva­riasabb, előzékenyebb legyen, hogy a közönséggel jobb munkakapcso­latot tartson. Sajnos, még sok he­­lyen előfordul — emberi hibák, szakképzetlenség, ellenőrzési hiá­nyosságok, túlterheltség és más okok következtében —, hogy dolgo­zóink a postai jogkörrel visszaél­nek, fölényesek, gorombák, „hiva­talnokot” játszanak. E magatartást elítéljük, felszámolását minden te­rületen célul tűztük ki, a szocialis­ta brigádmozgalom egyik felada­tául is kijelöltük, hiszen az ilyen magatartás a közvéleményt köny­nyen általánosításra készteti, pe­dig ez a hangnem általában nem jellemző a postai dolgozókra. Meg­állapítható tehát, hogy a posta és igazgatási szervei rendelkeznek ugyan hatósági jogkörrel, de ez egyetlen dolgozónkat sem jogosítja fel a „hatósági” hangnemre és ma­gatartásra.­­ A fentiekhez kapcsolódik egy konkrét kérdés: az irányítószámok bevezetése elsősorban a posta mun­káját könnyíti. Tudomásunk sze­rint kötelezővé tenni feltüntetését nem lehet. Mégis tapasztalható, hogy postai hivatalnokok meglehe­tősen furcsa hangnemben intézik el azokat, akik elmulasztják a szám feltüntetését. Korábban a fővárosi sajtó cikkezett is erről. Hogy is ál­lunk tehát az irányítószámokkal? — Az irányítószám alkalmazásá­nak távlati célja a gépesített, majd automatizált irányítása a küldemé­nyeknek, s ennek bevezetése nem­csak postai, hanem népgazdasági érdek is, mert az élő munkát gépi munkával helyettesíti. Az irányító­szám bevezetését a posta jól előké­szítette, s e munkában tájékozta­tott, kért, érvelt és meggyőzött, s nem utasított. Annak ellenére, hogy az 1/1966. (V. 15.) KPM sz. rendelet 15. §. (6). pontja előírja: „Ha a posta a hely­ségek megjelölésére kódjelzést (be­tű vagy számcsoport) rendszeresí­tett, a rendeltetési hely megjelölé­sénél annak feltüntetése kötelező.” Eszerint tehát az irányítószám fel­tüntetése rendeletileg kötelező. A posta azonban eddigi munkájában ezt a merev rendelkezést nem al­kalmazta. Messzemenő udvarias­sággal kérte a lakosságot és a kö­­zületeket a jelzés feltüntetésére, abban a tudatban, hogy jelenlegi társadalmi körülményeink között ez a hangvétel lesz a legeredménye­sebb. Nemhogy a magánosokat, de még a közületeket is kéri s nem utasítja a számok feltüntetésére. Ezért elítélünk minden olyan je­lenséget, amelyben levelek, külde­mények visszaadása történik. A küldemények felvételét nem tagad­hatják meg a postahivatalok azért, mert nincs rajtuk feltüntetve az irányítószám. Ha a postás dolgozó nem megfelelő magatartásáról tu­domást szerzünk, figyelmeztetjük. Ennek ellenére ismételten kérjük ügyfeleinket, tüntessék fel a kül­deményeken az irányítószámokat. A küldemények rendezését, továb­bítását is segítik vele.­­ Ha elfogadjuk azt a megálla­pítást, hogy a posta egy sajátos szolgáltató intézmény, sok kérdést vethetünk fel. Például azt, hogy nagyon sok küldeményért a cím­zettnek kell a postára járni. Nem lehetne-e ezt a­ kézbesítési idő át­csoportosításával megoldani? Nem lehetne-e megoldani, hogy pl. Deb­recenben ne csak egyetlen postahi­vatal foglalkozzon a postán mara­dó küldeményekkel? — A kézbesítés egyszeri — bi­zonyos esetekben kétszeri — ered­ménytelen kísérlete után a címzett­nek a küldeményét a postán kell átvennie. Ez a megoldás kétségte­lenül nem a legkellemesebb a cím­zettek részére, éppen ezért a posta kereste és keresi a kedvező megol­dásokat. Pl. bevezettük az ajánlott küldemények lépcsőházi levélszek­rény útján történő kézbesítését. E kézbesítési rendet a közönség meg­elégedéssel fogadta. Ugyancsak a közönség érdekét szolgálja az az intézkedés, hogy a város majdnem minden postahivatalánál bevezet­tük a csomagok idegen hivatali kézbesítését. Ez azt jelenti, hogy a címzettek csomagjaikat a szállító­­levél kézbesítése után a nyitva tar­tási idő alatt a lakóhelyükhöz leg­közelebbi postahivatalnál vehetik át. Hasonló céllal kívánjuk megszer­vezni a címzett távolléte miatt kézbesíthetetlen postautalványoknak az 1. és 3. postahivataloknál törté­nő kifizetését is. További kiterjesz­tésre azért nem kerülhet sor, mert a nyitva tartási idők ezt nem te­szik lehetővé. Hogy a kézbesítést akkor végezzük, amikor a dolgozó már otthon van, nem olyan egysze­rű kérdés. Lehetőség jelenleg csak arra lenne, hogy később induljon a kézbesítő, mondjuk naponta 11 óra­kor, de ezt vajon hogy fogadnák a postafiókkal nem rendelkező közü­­letek? Hiszen ők küldeményeiket csak délután kapnák meg. Ezeket az utakat mi nem tarjuk járható­nak, inkább a postán maradó kül­demények kiváltási rendszerén kell javítani, bővíteni, azt gyorsí­tani. — A hírlapkézbesítés körül sok vi­ta volt már. Ma is sok előfizető mondja le az újságot a kézbesítési gondok miatt. Tudjuk, hogy a pos­tásokat nem túl jól fizetik, sok a munkaügyi probléma, nehéz a munkaerő-ellátás. Mégis, azt hi­szem, azon például egyszerű utasí­tással lehetne segíteni, hogy az új­ságokat vasárnap és munkaszüneti napokon reggel vigyék fel a laká­sokba a postások. Ahogyan ezt a le­vélszekrények bevezetésekor meg is ígérték.­­ A külön hírlapkézbesítői rendszer Debrecenben 1963-ban in­dult be. Ma már ennek eredmé­nyeként a megyeszékhelyen a hír­lapellátás kielégítőnek mondható. Ma is merülnek fel persze problé­mák, ha egy-egy jó kézbesítő megbetegszik, felmond vagy más esemény miatt nem tudja feladatát ellátni. A legtöbb kézbesítő azon­ban stabil, szívesen végzi ezt a munkát, anyagi számítását is meg­találja. Évről évre csökken az a je­lenség, hogy azért mondják le a lap előfizetését, mert nem jó a kézbesí­tés. És ez a csökkenés a postai színvonal növekedését bizonyítja. A levélszekrény útján történő kézbesítést a Posta-vezérigazgató­ság 180 647/1963. 8. B. utasításában rendelte el. Ez kimondja azt is, hogy vasárnap csak akkor történ­het a hírlap kézbesítése levélszek­rény útján, ha ezt az előfizető kéri. Ennek azonban csak nagyon nehe­zen lehetett érvényt szerezni és még ma is vannak problémák, pedig ál­landó a vasárnapi ellenőrzés, de más módszerekkel is törekszünk az utasítás betartására. Ezek a pa­naszok azonban csak utólag derül­nek ki, megelőzni őket csak a bel­ső fegyelem állandó erősítésével le­het. Erre törekszünk, mégsem teljes azonban a siker. Hozzá kell ten­nem, hogy a kézbesítők betegsége, a rossz lift, új lakótelepeken a rossz utcaszámozás és más ténye­zők objektíven is nehezítik a kéz­besítést. A hírlapszolgálat megjavítása ér­dekében tervezzük a hírlapkiosz­tóhelyek megfelelő számú szaporí­tását, ez a módszer ugyanis na­gyon jól bevált. Szorgalmazzuk a levélszekrényesítési program vég­rehajtását, az új lakótelepeken az utcarendezéseket. A megyében első­sorban az előreszállítás bővítésé­vel kívánjuk javítani a mostani helyzetet. Hírlapárusítás területén Debrecenben négy új pavilonos árusítóhely kialakítását tervezzük, az anyagi fedezet megteremtésétől függő ütemben, a GÖCS-bérházak­­nál, a Fényes udvarban, a Simonyi út végén és az új vasúti átjáró híd túlsó oldalán. (A befejező részt holnapi szá­munkban közöljük). Bényei József Kiállítás az 1848-49-es forradalom ás szabadságharcról A Hadtörténeti Múzeum­ban nyitották meg a „Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc” című kiállí­tást. Gábor Áron rézágyúi (MTI-fotó: Petrovits László felvételei — KS) Vetés, talaj-előkészítés, öntözés A földeken megkezdődött a tavaszi „szezon" Itt a tavasz, sokasodnak a tenni­valók, a mezőgazdasági termelő­szövetkezeti elnökök előjegyzési naptárjában szaporodnak a bejegy­zések, a felkiáltójelek. Az időjárás — lassanként megszokjuk — szin­te kiszámíthatatlan, a munka idő­szerűségét a talajok állapota hatá­rozza meg, s a bejegyzések, felkiál­tójelek éppen az előre kiszámítha­tatlan időszerűséget jelzik. Hol tar­tanak a tavaszi munkákkal a ter­melőszövetkezetek? Erről nyilatko­zik a megye négy termelőszövetke­zetének vezető szakembere. — A zárszámadáson, tervkészíté­sen túlvagyok — kezdte beszámo­lóját Kállai Ferenc, a püspökladá­nyi Petőfi Termelőszövetkezet el­nöke. — Megbeszéltük az ütemter­vet, megvan a naprakész „menet­rend”. Ősszel a szántásokat rendbe tettük, az idei tél időjárása kedvező volt, a fejtrágyázást időben el tud­tuk végezni. Az elmúlt hetek idő­járása lehetővé tette, hogy a vetést megkezdjük, 100 hold tavaszi árpa már a földben van, végeztünk a zöldborsóvetés első szakaszával is. Most jelen pillanatban a talajmun­kák folynak, meg a trágya kiszórá­sa a tavasziak alá, és ezután kerül sor a cukorrépa vetésére 90 holdon. Az ősziek jól teleltek, sajnos a csa­padékhiány gondot okoz. A februá­ri kis esők és a néhány nap jó idő valamelyest pótolta a lemaradást. Kár, hogy most megint rosszabbra fordult az idő. Vizet igényeltünk, a jövő hét elejére tervezzük az öntö­zés megkezdését. Filep József, a derecskei Petőfi Termelőszövetkezet főagronómusa a tavaszi gépszemlével kezdte „helyzetjelentését”. — Március 12-én volt a gépszem­le, a felkészülés jónak mondható, alkatrészproblémát a javítás idő­szaka alatt nem is tudnék említeni, a munkák minősége megfelelő, bi­zakodva várjuk az „ugrást”, ami a kukorica — kétezer hold — vetés­idejét jelenti. 50 holdon elvetettük a tavaszi árpát, a máknak is több mint kétharmada magágyban van, 100 hold vetését terveztük. Sajnos, műtrágyagondokkal küszködünk, a termelőszövetkezetnek nem áll ele­gendő nitrogénműtrágya a rendel­kezésére. Az AGROKER-től az első negyedévre rendelt műtrágyának csak mintegy 40 százalékát igazol­ták vissza, 8500 mázsa műtrágyára lenne szükségünk, eddig kaptunk 2000 mázsát. Ez a mennyiség csak a búzák fejtrágyázásához volt elegen­dő, a pillangósok már nem kaphat­ták meg azt az optimális mennyisé­get, amire szükségük lett volna. A cukorrépa alá is csak kevés nitro­génműtrágya jutott. Most vizsgál­ták a talaj vízkészletét, a mélyebb rétegekben 80—100 milliméter csa­padékhiány is jelentkezik. Gondja­ink vannak az öntözőberendezése­ket illetően is, a nyomóoldal gép­ellátása nem biztosított. A tsz által igényelt MA 350-es berendezés csak a harmadik negyedévben lesz. Arra vonatkozóan sem kaptunk előrejelzést, hogy a horganyzott ön­tözőcsövek helyett csak alumínium­cső lesz, s ez bizony egyetlen nyo­móoldal esetében 46 ezer forint többletköltséget jelent. Tervezés után már nem nagyon lehet vál­toztatni, vagy vissza kell mondani a garnitúrát, vagy máshonnan el­venni a pénzt, hogy öntözhessünk. — Nagyhegyesen most a tömbö­­sítés megoldása az elsődleges fel­adat — mondta Szarvas Pál, a Vö­rös Október Termelőszövetkezet el­nöke. Kivágjuk a fasorokat, a zárt rendszerben való termesztés nagy táblákat kíván. A nádudvari tár­sulásba 200 hold cukorrépával és 1100 hold kukoricával léptünk be. A műtrágyára nincs gondunk, még az elmúlt évben leszállítottuk, amennyire a gazdaságnak szüksége van. Az öntözés lehetőségei nálunk elég nagy területen biztosítottak, most történik a berendezések fel­újítása, az elmúlt évben 250 holdon, az idén 1100 holdon újítottuk fel az öntözőberendezéseket. Ha az idő nem fordul csapadékosabbra, a jö­vő héten megkezdjük a búza öntö­zését. A talajmunkákkal eléggé elő­rehaladtunk, a tavaszi simítózás befejezéséhez közeledik, a jövő hé­ten a vetést is megkezdjük, fajta­borsóval, utána a cukorrépa követ­kezik. Rövidesen benépesedik a fóliasátor, a palántákat a nádudva­ri Vörös Csillag Termelőszövetkezet tetétleni üzemegységétől vásárol­tuk. Áprilisban már primőr kara­lábét adunk. Kiss Imre, a tépei Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke — a ha­gyományokhoz hűen — a hagymá­val kezdte: _ — Március 12-e előtt már befe­jeztük a vöröshagyma vetését. Hagymából még tart a tavalyi kész­let is — 96 holdon 147 vagon hagy­ma termett! — ennek feldolgozása egész télen át jó munkalehetőséget biztosított a falu­ lakosságának. Vi­szonylag sok a szikes területünk, ezeket zabos bükköny termesztésé­vel lehet legjobban hasznosítani — jó takarmány, a termesztése telje­sen gépesített — enne a vetésén is túlvagyunk már. A gépek tavaszi munkára való felkészítése a tél fo­lyamán megtörtént, a talajlezárás is a vége felé jár. Az öntözőberen­dezések végső előkészítése most van folyamatban, szeretnénk az el­múlt évhez hasonlóan az idén is a lehető legjobban kihasználni az ön­tözési lehetőségeket. A talaj víz­készlete mindenütt kevés. Az öntö­zést a búzán kezdjük, a jövő hét vége felé. Cukorrépát az idén 190 holdon fogunk termeszteni, de saj­nos a szükséges vegyszer nincs biz­tosítva, az AGROKER-től azt a választ kaptuk, hogy csak akkor lesz vegyszerünk, ha jut... Persze ilyen körülmények között veszé­lyeztetve van a biztonságos terme­lés. Szeretnénk mi is időben hozzá­jutni ennek a népgazdasági szem­pontból oly fontos kultúra termesz­téséhez szükséges vegyszerekhez. Közeledik a tavasz, a tennivalók sokasodnak, de amint a nyilatkoza­tokból is kitűnik, egy-két bejegy­zéshez már oda lehet írni, elintéz­ve. A megye többi mezőgazdasági termelőszövetkezetében is haladnak a munkák, talajok lezárása, mag­ágyak előkészítése, hogy amikor beköszönt az igazi jó idő, semmi ne akadályozza a munkák időben, jó minőségben történő elvégzését. Urbán Péter HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1978. MÁRCIUS 16. ­ Negyedszázada alakult az EPOSZ Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. március 16-án, egy nappal a ma­gyar szabadságharc kezdetének 100. évfordulója után, az ország minden részéből kétezer paraszt­fiatal gyűlt össze kongresszusra Budapesten. A küldöttek egyönte­tűen vallották: egységes táborba kell vonni minden hazáját szere­tő, dolgozó parasztfiatalt, mert az ifjúság csak együtt, közös erővel tudja megteremteni a maga szá­mára a boldogabb, szebb, tartal­masabb életet. Az elhatározást mindjárt tett is követte: még az­nap megszületett az Egységes Pa­rasztifjúsági Szervezetek Orszá­gos Szövetsége, az EPOSZ. Az MKP támogatásával még 1947 novemberében kidolgozott parasztifjúsági program alapján létrejött EPOSZ megalakulása je­lentősen hozzájárult a nép- és de­mokráciaellenes szervezetek talaj­­vesztéséhez, majd feloszlatásához. Az EPOSZ már megszületése napján hitet tett a munkás, a pa­raszt és az értelmiségi fiatalok egységesítése mellett. Az EPOSZ a falusi ifjúságot egységes szervezetbe tömörítette, fejlesztette szak- és általános mű­veltségét, politikai öntudatát, fel­lendítette a falusi kulturális és sportmunkát. Az EPOSZ tagjai legjobb tudá­sukkal vettek részt abon a hatal­mas termelési versenyben, amely­nek láza betöltötte az országot, alaposan kivették részüket a Du­na—Tisza-csatorna építésében, tá­mogatták a munkaversenyformát. Jó, változatos, tanulságos EPOSZ- szervezeti élettel bizonyították, magyarázták, hogy mit jelent a szocializmus falun. Hirdetői vol­tak a korszerű mezőgazdaságnak, harcosai a szövetkezeti formának, s megmozdultak a falvak fiataljai az egyházi iskolák államosításáért is. Az EPOSZ kétéves tevékenysé­ge hozzájárult a szocialista esz­mék kibontakoztatásához, előké­szítette a KISZ megalakulását, amelybe az akkor már csaknem negyedmilliós szervezet beolvadt. Gergely Róbert

Next