Hajdú-Bihari Napló, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! 101. SZÁM fillér 0e A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ - BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ÚJ MÁJUSI ZÁSZLÓK Május 1-én a felvonulást azok a szocialista kollektívák nyitják meg az országban sokfelé, amelyek a szocialista munkaversenyben kiérdemelték a párt kongresszusi zászlóit és okleveleit. Esztendeje annak, hogy országos méretű munkaverseny bontakozott ki a XI. kongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. E versenyszakasz legjobbjai kapják most meg az elismerést. A szocialista munkaverseny sikereinek forrása egy korszerű, bonyolult, a külgazdasághoz millió szállal kapcsolódó és gyorsan fejlődő népgazdaságban csakis az lehet, ha a gyárak, műhelyek, brigádok elsősorban önmagukkal versenyeznek, s nem a többikeket figyelik. A mai versenynek ezt az alapvető szervező gondolatát még tavaly, a verseny elején a legtöbb helyen pontosan tisztázták. E gondolat időszerűségét bizonyította a komplex brigádok szaporodása, amelyben munkások, műszakiak, vezetők együtt keresik és oldják meg az adott gazdasági egység legfontosabb feladatait. E gondolat jegyében nagyon sok vezető is változtatni tudott a korábbi szemléletén, mely szerint a munkaverseny mintha a terveken és a termelésen kívüli, inkább mozgalmi ügy lenne. Felismerték az új törekvések lényegét, hogy a versenyt csakis a gyárak, a vállalatok, gazdaságok éves terveinek szolgálatába állítva érdemes megszervezni, s nem akkor kell versenyezni, amikor már veszélybe került a tervteljesítés. Ez a szemléletváltozás gyors és jelentős sikereket hozott, tulajdonképpen már egyszerűen azért is, mert a tervek készítését összekapcsolták a versenyfelajánlások mérlegelésével és megszerkesztésével. Így a legtöbb vállalatnál az éves tervek belső feszültségeinek feloldásához nyújthattak segítséget a versenyző emberek. Ezért tarthatjuk alapvető versenyszervező gondolatnak, hogy csakis önmagunkkal érdemes versenyre kelni, hiszen mindenütt más és más hozhatja meg a nagyobb eredményt. Egyik helyen a minőséget kell javítani, vagy a munkaerőhiányt ellensúlyozni, másutt egyszerre több új termék gyártását kell elkezdeni, megint másutt az anyagtakarékosság a főfeladat, mert olyan a profit, hogy azzal lehet a jobb eredményt elérni. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny felajánlásainak többsége ezt a sokrétűséget mutatta az első pillanattól: vállalatonként a munkaverseny által befolyásolható célok közül másra és másra helyezték a hangsúlyt. A verseny önmagunkkkal és önmagunkért persze ott hozott nagyobb eredményt, ahol az üzemi demokrácia normáit is tiszteletben tartották. Nem véletlen, a kongresszusi zászlóval kitüntetett vállalatok névsorát olvasva, azt tapasztaljuk, hogy közülük a legtöbb már arról is ismert az országban, hogy ott a munkahelyi demokrácia fejlesztéséért, az új demokratikus fórumok megteremtéséért is sokat tettek az utóbbi években: a TVK, a Csepel Művek, az Izzó, a 43-as Állami Építőipari Vállalat, a Volán 20-as Vállalat, a Centrum Áruház az üzemi demokrácia elmélyítéséért indított sok jó kísérlet színhelyet... A 25 kitüntetett gazdasági egység nem ismeretlen a magyar közvélemény számára. A VIDEOTON, a Zalaegerszegi Ruhagyár, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a Tisza Cipőgyár, vagy a Dunai Hőerőmű, de az összes többi — évek óta — jó hírű, határainkon túl is ismert és elismert kollektíva. Ráadásul éppen korszerűségük és kezdeményezőkészségük a leghíresebb. Korszerű gazdálkodási, ösztönzési, szervezési módszereket alkalmaznak, korszerű termékszerkezettel bírnak, a fizetési mérlegben a bevételek gyarapítói. Állami támogatást semmit, vagy csak nagyon keveset és egyre kevesebben vesznek igénybe. Ezek a vállalatok — pl. a TVK, vagy az Ózdi Kohászat — jól szervezett beruházásokat hajtottak végre az utóbbi években. Ezek a gyárak, vállalatok, állami gazdaságok, szövetkezetek — ráadásul (vagy éppen ezért?) évek óta a béremelésekben, a nyereségrészesedésekben, a munkadíjazás mértékével is a legjobbak közé tartoznak. Vagyis: több év óta a vállalati érdek és a népgazdasági érdek okos egyeztetése, követése jellemzi munkájukat. A mai korszerű vállalatoknál nem is lehet egyetlen év alatt kiugró sikereket elérni — hosszabb idő céltudatos, alapozó munkája kell ahhoz, így — állíthatjuk —, hogy a kitüntetett vállalatok, egyben a tervszerűen gazdálkodó szocialista vállalatoknak ma megközelítően legjobb mintái. Akárcsak a kitüntetett szocialista brigádok — két és félezer munkásember — példaképei a munkában és az ember „építésében” is kiváló szocialista kollektíváknak. A brigádok, is, a vállalatok is eredményeiket ugyanabban a gazdasági környezetben, ugyanolyan feltételek és szabályok közepette érték el, mint amilyenek közt az ország valamennyi vállalata dolgozik. Sikereik, egész tavalyi munkájuk azt igazolja, hogy előrelátással, gazdálkodó, kezdeményező kedvvel és jó tervekkel, gondolatokkal lehet színvonalasan, nemzetközi mércével is korszerűen, s valamennyiünk érdeke szerint dolgozni. Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! „Élete alkotó tevékenységben, munkában telt” Komócsin Zoltán nevét viseli a Kurucz—Kinizsi utcai Általános Iskola és Úttörőcsapat Szerdán, április 30-án ünnepnapja volt a debreceni Kurucz—Kinizsi utcai Általános Iskolának: az iskola és az úttörőcsapat felvette Komócsin Zoltán nevét. Az ünnepséget dr. Szabó Miklósné igazgató nyitotta meg. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Pullai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Komócsin Zoltánná, az iskola névadójának özvegye, dr. Pécsi Kálmánná Komócsin Klára, az iskola névadójának testvére, BaloghMihályné, a Központi Bizottság tagja, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára, Sikula György, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Ambrus István, a megyei tanács elnöke, dr. Postás Sándor, a Debrecen városi Pártbizottság első titkára, Szabó László, az Oktatási Minisztérium főosztályvezető-helyettese, a Magyar Úttörők Országos Szövetsége titkára, dr. Kovács Imre, a Debrecen városi Tanács elnökhelyettese, továbbá az állami, a tömegszervezetek, üzemek, iskolák képviselői. Dr. Szabó Miklósné köszöntötte az elnökség tagjait, az óvoda és az iskola nevelőit és dolgozóit, a tanulókat, és minden megjelent vendéget. „Ezen a napon vesszük fel Komócsin Zoltán nevét, aki munkásmozgalmi tevékenységével, kommunista, emberi magatartásával beírta nevét legjobbjaink sorába. Élete, munkássága ifjúságunk számára mindig példaképül áll” — mondotta, majd felkérte Pullai Árpád elvtársat, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. „A köszönet legyen az első szó azokhoz, akik Komócsin Zoltán emlékét úgy akarják megőrizni, hogy iskolát, az örök ifjúság, az állandó kezdés, az életbe indulás otthonát nevezik el róla — kezdte beszédét a Központi Bizottság titkára, majd így folytatta: Ki volt és honnan jött ő, akinek a neve fogja ékesíteni ezt az iskolát és úttörőcsapatát? Életbe indulásakor egy fiatalember a százezrek közül, aki a nép sűrűjében, legalul élt. De olyan fiatalember, akinek már 1945 ígéretes tavaszán kialakult a világnézete, lázas tenniakarása, nagy emberszeretete. Közölnivalója volt a világgal. Komócsin Zoltán korunk legmodernebb eszméjének kötelezte el magát, a tömegek felszabadítását szolgáló szocialista, kommunista eszmének, aminek egész életén át törhetetlen harcosa volt. Különös adottsággal, képességgel rendelkezett ahhoz, hogy ezeket az eszméket nem elvontan, hanem világos egyszerűséggel tolmácsolja az embereknek. Nagy szenvedélyű ember volt. Ilyen szenvedéllyel csak nemes, nagyszerű, a szó igazi értelmében világmegváltó eszméket lehet szolgálni. E nagy szenvedély mindig az ügyért, a dolgozó emberért lángolt, sosem ellene, mindig csak érte. De szenvedélye nem ragadta el a valóságos dolgoktól, a realitástól. Igaz hazafi és internacionalista volt, lángoló hazaszeretetével természetesen fonódott össze a forradalmár, a kommunista internacionalizmusa. Tudta és vallotta, hogy elsősorban saját népünknek, munkásosztályunknak vagyunk felelősek hazánk sorsáért, de felelősek vagyunk nemzetközi osztálytestvéreinknek is azért, hogyan sáfárkodunk a hatalommal. Bármit tett, bármit mondott, nyugodtak lehettünk afelől, hogy semmi más nem vezeti, mint a szilárd elvek. Tántoríthatatlanul küzdött az igazságért. Őszinte nagy szenvedéllyel gyűlölte a hazugságot és a hazugokat. Komócsin Zoltánról azt tartják, és ez nagyon igaz, hogy szerette az embereket. Ha valaki, ő valóban fel tudott oldódni a tömegekben, képes volt az igazsággal bátorítani, lelkesíteni, harcba vinni az emberek százait, ezreit. Óriási energiával rendelkezett és fáradhatatlan volt. Élete lázas, állandó alkotó tevékenységben, munkában telt el. Ismerve történelmi céljainkat, vallotta, hogy a ma mindig csak kiindulási pont a holnapi feladatokra való felkészüléshez. Komócsin Zoltán boldog ember volt, mert az életet a maga teljességében élte. Eggyé forrott a vallott eszmével, az érte végzett munkával. Harmonikus, teljes volt családi élete, egyéni élete is, hála feleségének, aki az egyéni, családi életet olyanná alakította, hogy Komócsin Zoltán erőt gyűjthetett belőle. Idegen volt számára minden, ami nem emberi. Vidám, kedves, sokszor játékos ember volt.” Pullai Árpád ezután az iskola tanulóihoz szólt: — Tudjátok, tudnotok kell, hogy névadótok itt, Debrecenben is élt, dolgozott. Ennek a városnak is rótta utcáit, és ismerkedett a debreceni emberekkel. Sok közülük személyes barátja, ismerőse, harcostársa volt. Sok debreceni ember emlékezik rá jó szívvel és tisztelettel. Ezekben a percekben, amikor Komócsin Zoltán nevét veszitek fel, nemcsak ünnepeltek, hanem felelősséget és kötelezettséget is vállaltok. Mi, idősebb társaitok nyugodt lelkiismerettel és meggyőződéssel mondhatjuk: legyen példaképetek. Ismerjétek meg életét, munkáját. Induljatok el, mint nyomolvasók a kortársaihoz, a harcostársaihoz. Kutassátok életútját, ismerjétek meg őt, olvassátok is! Példája azt mondja minden lánynak és fiúnak, hogy legyetek becsületes, dolgos polgárai hazánknak. Szeressétek és építsétek a szocialista Magyarországot. Végezetül azt is mondja nektek a példakép, hogy legyetek vígkedélyű, sokat játszó, vidám, boldog gyerekek! Pullai Árpád ezután jelképesen átadta az iskolát dr. Szabó Miklósnénak, aki a tantestület nevében ígéretet tett, hogy a tanulóifjúságot az iskola névadójához, Komócsin Zoltánhoz méltóan, kommunista szellemben nevelik. Ezután az úttörőcsapat névadó és csapatzászló-avató ünnepsége következett. A 272. számú Komócsin Zoltán Úttörőcsapat részére a működési engedélyt Kovács András, a megyei úttörőelnökség elnöke adta át. A csapatzászlót , az Alföldi Nyomda KISZ-szervezetének ajándékát Füredi Szabó Lajos csúcsvezetőségi titkár adta át az úttörőcsapatnak. A csapatzászlóra a Komócsin család emlékszalagát Komócsin Zoltánná tűzte fel. Emlékszalagot tűzött a zászlóra a megyei, a Debrecen városi Úttörőelnökség, a Pénzügyőrség KISZ-szervezete, a Hőtechnikai és Szigetelő Vállalat Április 4. Szocialista Brigádja, a Magyar Gördülőcsapágy Művek Gutenberg Szocialista Brigádja és a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat Házgyárának Lenin Szocialista Brigádja, valamint a III. kerületi iskolák úttörőcsapatai. Az ünnepség után az iskola irodalmi színpada és énekkara, valamint az óvodások kedves, hangulatos műsort adtak. Pullai Árpád ünnepi beszédet mond Komócsin Zoltánné feltűzi a Komócsin család emlékszalagát a Komócsin Zoltán úttörőcsapat zászlajára