Hajdú-Bihari Napló, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
Járt-e Petőfi Sándor Hajdúbagoson? O HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1975. MÁJUS 4. Irodalmi délutánok emlékeiből A korábbi falukutatóknak, a népi élet és művészet szerelmeseinek nyomdokaiba lépő szociográfusok, néprajzosok és helytörténetírók sok szellemi kincset gyűjtöttek össze. Az elmúlt három évtizedben országos mozgalommá szélesedett a honismeret, amelyet a korszerű hazaszeretet egyik formájának tekinthetünk. Hajdúbagos fiataljai is bekapcsolódtak az említett honismereti munkába. Az úttörőcsapat, az egész ifjúsággal együtt, Pallás Imréné tanárnő vezetésével adatgyűjtéseken, szavalóversenyeken és irodalmi délutánokon vett részt. A közelmúltban megrendezett irodalmi délutánok anyagát az elmúlt kétszázötven esztendő emlékeiből állítottam össze, amelyek közül néhányat a következőkben mutatok be, s ezekkel a címben feltett kérdésre is feleletet adok: azok Debrecentől Székelyhídig járták a vidéket..(Hajdúbagos története, 1973.). A felvetett kérdéssel kapcsolatosan megemlítem, hogy most került elő a Petőfi korában készült főbírói szék, amelynek háttámláján ez áll: HB 1839. Fazekas Gyuláné, aki Szakáts József hajdúbagosi főbíró leszármazottja, elmondta, hogy főbíró elődjét a pandúrok azért verték félholtra, mert védte Petőfi emlékét, és nem adta ki a szabadságharcban résztvetteket. Csokonai Vitéz Mihály kapcsolata a régi mezővárossal bizonyos. Vargha Balázs műveinek bemutatása a felvilágosodás kora legnagyobb magyar költőjének kapcsolatát még tovább mélyítette. Különösen is ezt tette Csanádi Imre szerkesztésében megjelent Domby Márton: Csokonai élete című kötet. A helybeli Csokonai-emlékek számát gyarapította Nagy József debreceni művész-lelkipásztor ajándéka, egy lírai ihletésű, a költő arcképét ábrázoló bronzplakett, amelyet a műemlékjellegű templom kertjében, a Csokonai-pad háttámlájára helyeztünk el. A kör alakú domborművön ez a felírás olvasható: Itt járt Csokonai! Kölcsey Ferenc egyik elődjének Hajdúbagoson is volt birtoka. Álmosdnak — ahol a Himnusz költője élt —, s Hajdúbagosnak évszázadokon át szoros volt a kapcsolata. Kölcsey családjának és irodalmi munkásságának több emlékét őrizzük. (Korabeli kötetek, későbbi levél és cikkek.) Egyik ezek közül Basa Bálint irodalmi naplója. A 326 lapos kézírásos munka első oldalán ez a szám áll: 1840. Ebben a kötetben többek között huszonnyolc Kölcsey-verset olvashatunk. Az irodalmi délután résztvevői meghatódottan lapozták és olvasták a szabadságharc korából való irodalmi naplót. Petőfi Sándor emléke elevenen él Hajdúbagoson. Az általános iskola úttörőcsapata a költő nevét vette fel, a község vezetősége az egyik szép utcát nevezte el a forradalmárról. Ezek a tények is erősítik a hagyományt, hogy a költő járt itt. Petőfinek van egy levele, amelyet az 1843 őszén tett bihari utazásáról írt Bajza Józsefnek. E levélből kitűnik, hogy Petőfi Demjén Mihály színésztársulatával Debrecenből Diószegre ment, az akkori útviszonyokat figyelembe véve ez az utazás Hajdúbagoson át vezethetett. A társaság összetételét is figyelembe véve bizonyosra vehető, hogy a bagosi csárdánál megálltak és oda betértek. Figyelemre méltó Hőgye István helytörténetíró megállapítása: „A hagyomány szerint 1843 telén Petőfi is járt a városban vándorszínészekkel, mikor Csokonai-pifi plakettje Ady Endre emlékeit nemcsak az irodalmi délutánokon vettük számba, hanem a születésének kilencvenedik évfordulójára is. Basa Bálint, az adományozásairól híressé lett hajdúbagosi lelkipásztor a zilahi Polgári Fiúiskolával is kapcsolatba került a múlt század nyolcvanas éveiben. Ennek bizonysága, hogy az iskola az 1886— 87. tanévről kiadott értesítőjét megküldte az említett lelkésznek. A parókiális könyvtárban őrizzük a kiadványt. Az iskolai értesítőben az Adi Endre névvel találkozunk. Ez azonban nem a költő neve, amint korábban az azonos név következtében gondoltam, hanem a költő unokatestvére. Ady Endre kapcsolatban volt viszont a szomszédos helység, Hosszúpályi lelkészével, Csighy Andorral, aki rokona és kollégiumi diáktársa volt Debrecenben. #** Az előadott emlékek a magyar irodalomnak apró mozzanatai. Jelentőségük azonban az emberi lelkekben megsokszorozódik, amikor a honismeretnek, valamint az irodalom és haza szeretetének hordozójává válnak. Ötvös László A Csokonai-pad A főbírói szék KERTEK A VÁROSBAN • Adalékok a múltból A kertkultúráról sok szó esik mostanában a környezetvédelemmel, a levegő tisztaságával kapcsolatban is. Érdemes ezért viszszatekinteni a letűnt évszázadokra, a régi Debrecenre, melyet huzamosabb ideig az ország legnépesebb városának ismertek. A várost körülölelték a nagy kiterjedésű kertségek, melyekben pompázó gyümölcsösök, szőlők voltak. Debrecen virágzó kertkultúrát teremtett a város körül, nem kevés fáradsággal. A régi feljegyzések és oklevelek bizonyítják, hogy Debrecen határában már ötszáz évvel ezelőtt kertek sorakoztak a város kapuin kívüli területeken. Figyelemre méltó, hogy nemcsak a palánkon kívüli területeken települtek ezek a kertek, hanem még a város kellős közepén is a nagytelkű házakhoz csatlakozva szőlőskertek, gyümölcsösök virultak. Dr. Zoltay Lajos, a város múltjának tudós kutatója írja egyik könyvében, hogy 1578-ban, amikor a váradi káptalan a városnak adta át a Csapó utcai kolostort, annak kertje szőlővel volt beültetve. Tudtunkra adják a régi írások, hogy a Hatvan utcán több ház cserélt gazdát a századok folyamán és ezek az adásvételi szerződések említik, hogy a házakhoz gyümölcsös és szőlőskertek is tartoztak, így volt ez nemcsak a Hatvan utcai körzetben, hanem a város más belső területein is, mivel a házastelkek nagy területen feküdtek, így alakult ki az a helyzet, hogy a belvárosi területen is kertészkedés folyt, de nemcsak gyümölcs- és szőlőtermeléssel foglalkoztak, hanem konyhakerti veteményekkel, sőt virágokkal is. Ezekben a nagy belső kertekben már termeltek évszázadokkal ezelőtt vörös- és fehérrépát, petrezselymet, káposztát, uborkát, hagymát, salátát. A cívis udvarok belső kertjeiben sok fajta gyümölcs termett. Baranyi József szenátornak a Csapó utca 16. szám alatti ház kertjében például egy 1786-ból megmaradt kimutatás szerint közel 50 fajta gyümölcsfát és 26 gyümölcsfacsemetét számláltak meg. A szenátor kertjében — amely a régen volt várkastély helyén terült el — volt kajszibarack, körte, meggy, mandula, eperfa, birsalma, szilva, többféle alma sőt őszibarack is, amit akkoriban szőrös baracknak neveztek. Bizonyos tehát, hogy a debreceniek sokféle ízes gyümölcsöt termeltek. A régi feljegyzésekből kitűnik, hogy a most annyira dicsért és külföldi példákra hivatkozva terjedő magas lugason való szőlőtermesztést már évszázadokkal ezelőtt alkalmazták Debrecenben. A városi levéltárban őrzött feljegyzés szerint Apafi, az erdélyi fejedelem többször vonult át annak idején Debrecenen hadaival és ilyenkor a város vezetői sok jóféle almával, barackkal, cseresznyével, meggyel, szilvával kedveskedtek neki. Az 1664-es esztendőben keltezett feljegyzés említi, hogy a Péterfia utcán kívül szőlőskert terült el az utcához csatlakozóan. Dr. Zoltay Lajos kutatásai alapján úgy véli, hogy ez a szőlőskert volt az elődje az ott később kialakult Libakertnek, amelyben már nem annyira szőlőt, mint inkább konyhakerti növényeket és gyümölcsöt termeltek. A Libakert már nincs meg, évekkel ezelőtt modern, nagy lakótelep épült a helyén. Most, hogy egymás után kerülnek felszámolásra a Debrecent övező ősi kertségek, érdemes arra a kérdésre is választ adni, hogy mikor is kezdődött Debrecenben a kertségek felszámolása, mikor alakultak ki a főútvonalak menti mellékutcák és a főútvonalak végén elterülő kertek. Ismeretes, hogy a jelenlegi Thaly Kálmán utcáig húzódó kertséget 1657-ben számolták fel. Valószínű, hogy ezen a területen történt meg legelőször a kertség felszámolása, mégpedig azzal az indoklással, hogy a hajléktalanoknak lakóhelyre van szükségük. Így kaptak területet házak építésére. Ez természetesen együtt járt a zöldövezet csökkentésével. A debreceniek, amint a régi históriákból kitűnik, nagyon kedvelték a gyümölcsöket, termesztették is, nemesítették is, de még jobban kedvelték a szőlőt. Kitűnik ez abból, hogy a debreceni tehetősebb polgároknak, cíviseknek, a város elöljáróinak az Érmelléken is volt szőlője. Jó hegyi borokat hoztak onnan a debreceni pincékbe. Kedvelték a jó bort a debreceni papok is, hiszen a híres Méliusz Juhász Péternek, Gönczy Györgynek is jó nagy szőlője volt a hegyen. Az érmelléki községek kertjeiben nagy számban sorakoztak a debreceni cívisek szőlői, présházai. Hogy ez mennyire így volt, azt bizonyítja a székelyhídi várkapitány Boldvai Mártonnak az a levele, amelyben jelentette Apafi erdélyi fejdelemnek, hogy az Érmelléken a községek sorában a jobb hegyeket már a debreceniek birtokolják. Az Érmelléken rendezendő szüretekre szinte a fél város kivonult echós szekereken. A hegyek lankáin elterülő szőlők meglehetősen nagy területet foglaltak el, hiszen volt olyan debreceni cívis, akinek 30-40 emberre volt szüksége, hogy szőlőjét megműveltesse. Akkoriban aszerint mérték fel a szőlők területét, hogy hány kapás kell annak megművelésére. Voltak négy-öt kapás szőlők, de 30-40 kapások is akadtak. A debreceni csapszékekben mérték abban az időben a debreceni kertekben termelt gyengébb minőségű homoki borokat, de az érmelléki tüzes borok is kimérésre kerültek, mivel a cívisek a házi szükségleten felüli mennyiséget eladták. Alkalma volt tehát a debrecenieknek összehasonlítani a homoki vinkót a tüzes, magas szeszfokú érmelléki borokkal. Bencze Mihály (Folytatjuk.) KIS DEBRECENI SAJTÓTÖRTÉNET Művészeti lapok SZÍNHÁZ ÉS FILMMŰVÉSZETI LAPOK V. Dtl»»« probléma igfÄÄSS |»« 1 SGRSasS MEGYÜNK AZ ÚJ KARÁCSONY ELE! I ** «*. Mb« W. DDVtour * mmum Kozemccno: ^ *£**• ^ w . sz,LNMZSUJSÁG színháziFigaró. " 7...... "7"" gyysgSr.„ „.,¥ -mZTtL***** r* — -sssss- Kfllfes • ~£rz,ITLltl issssr--“ ri£rr.-ssií: fsssSSUS!. txsjijrtffts * r ajándékok, ÄiTafSrS“ » ■ SÄtsÄffe Icrr.tc" ■•WHT.,«.. i-*. inait*iPjTZrt* ‚*— '»-aho Äsm***£»< "" ’"v ** ZTZ" ir • -r * ÖLAH GABOR i*g»whb ** itó «tcUpM, 77-'.“'C7'**«TTT*J»iw '“ X „ _ IvCt 1 cstvcr ulnrt a»«A» t*knt *•* » C«Miy F«mw> j SaEBl fc*y»kr*ió««SsUMil« mir mott «««mmMMc Színházi Újság Színházi Figaró (1915-1917) (1916-1921) Kifejezetten szórakoztató és tájékoztató céllal indult 1916. december 2-án a Színházi Figaró. Kiadója és szerkesztője mindvégig Szalai Ferenc volt. 1919 szeptemberétől 1920 áprilisáig szünetelt, egyébként minden héten megjelent. Eredeti alcíme: „Színházi és mozi hetilap, színlapokkal”. 1919. február 21-től: „Szatirikus színházi, mozi, sport és bélyeggyűjtő tartalommal”. 1920— 21-ben kétféle melléklapot is közreadott: a „Figaró Bélyegújságjá”-t és a „Figaró Sportjá”-t. (Népszerű címváltozata „Figaró” volt.) Hétről hétre színészportrékat közölt, a művészek önéletrajzával, vallomásaival. Riportokban számolt be a színház műsortervéről, személyi ügyeiről. Humoros, fecsegő levelek formájában a színészek diszkrétebb dolgait is elő-előhozta. Szórakoztató verseket, novellákat közölt — többnyire a szerző neve nélkül. A színházi műsor és szereposztás mellett ismertette a moziműsort, sőt filmkritikákat is hozott. A bélyeges és sport rovat később melléklappá lett, de a rejtvény végig szerves része maradt az újságnak. Olvasóközönsége — egyben a színházi közönség — kedvére szavazólapokat rendszeresített annak eldöntésére, hogy ki a legbájosabb debreceni színésznő, s férfi színészek közül ki a hölgyek ideálja? Számtalan apró, szórakoztató ötletével érte el a szerkesztő, hogy lapja 1921. április 30-ig életképesnek bizonyult, a háborús és háborút követő nehéz időszakban. Dr. Korompay Gáborné (Fotó: Vasváry Endréné) Az I. világháború éveiben Debrecenben több színházi lap indult, ezek közül elsőként 1915. szeptember 18-án jelent meg Szalánczy József szerkesztésében a Színházi Újság. Alcíme: „Társadalmi, színházi, művészeti és mozi hetilap”. Tartalmában és formájában a polgári ízlésű fővárosi színházi magazinokra emlékeztet. Különösebb szerkesztői koncepció nélkül közölt verseket, rövidebb prózai alkotásokat Békeffy Lászlótól, Dutka Ákostól, Kosztolányi Dezsőtől, Krúdy Gyulától, Megyeri Ellától, Noszlopy Tivadartól, Szávay Gyulától és Vértessy Gyulától. Az időnként felcsillanó irodalmi értékektől élesen elüt a színházi krónika pletykaízű szószaporítása. A közlemények nagyobb részét a színház- és moziműsor, színlap, színdarabok tartalmi ismertetése, rövid színházi hírek, dalbetétek szövege, viccek, anekdoták, hirdetések, rajzok és színházi képek alkotják. Nagysága 1916 szeptemberéig 30 X24 cm, azután kisebb, terjedelme eredetileg 8 lap, 1916. január 14-től szeptemberig 4 lap, majd ismét 8 lap. Ára 10 fillér volt, Liebermann Mór nyomtatta. (Utolsó számait Székely Imre nyomdájában állították elő.) Valószínűleg az 1917. február 2- án megjelent száma volt az utolsó.