Hajdú-Bihari Napló, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

Hangverseny szocialista brigádoknak A Magyar Államvasutak­ Debrece­ni Igazgatósága és a Debreceni MÁV Filharmonikusok zenekari fő­nöksége, a zenekar jubileumi hang­versenyét rendezi a vasúti szocia­lista brigádok részére április 25-én, hétfőn este hét órakor a Csokonai Színházban. Műsoron: Erkel: Hu­nyadi-nyitány, részletek a Bánk bán, valamint Rossini: Sevillai bor­bély, Puccini: Tosca, Gianni Schicchi, Bizet: Carmen, Muszorgsz­kij: Hovanscsina, Hacsaturján: Gajane, Kodály: Háry János című művekből. Befejezésül elhangzik Smetana: Moldva szimfonikus köl­temény. Közreműködik: Hegyes Ga­bi, Varga Magda, Horváth Bálint, Krémer József, a Csokonai Színház magánénekesei. Vezényel Szabó László. Jubileumi zenepedagógiai napok A debreceni zeneoktatás állami szervezete egy időben jött létre a Csokonai Színház önálló operarész­legével és a MÁV Filharmonikusok Zenekarának függetlenítésével. 1952 így jelentős dátum a város ze­nei életében. Ekkorra már nyil­vánvalóvá vált, hogy az egy buda­pesti zeneművészeti főiskola nem képes kielégíteni az ugrásszerűen megnőtt zeneoktatási igényt. Lét­rehozták a hármas tagozódású szer­vezetet — zeneiskola, szakiskola, ta­nárképző —, ami egyben a zenei élet decentralizálásának fontos lé­pését jelentette. Debrecen ma há­rom megye zeneoktatási központja, az itt végző fiatalok e terület zenei életének utánpótlását jelentik, okta­tási és közművelődési szempontból egyaránt. A másik két, jubiláló ze­nei testület is elsősorban a zeneok­tatás eredményeire támaszkodik. A Debrecen megyei városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Ma­gyar Zeneművészek Szakszervezete és a három zeneoktatási intézmény április 27—29-ig emlékezik meg az évfordulóról. A jubileumi zenepe­dagógiai napokat és a hozzájuk kap­csolódó emlékkiállítást április 27-én délelőtt 11 órakor nyitják meg a zeneművészeti főiskolán. Ez az épü­let ad helyet a további rendezvé­nyeknek is. Hangversenyek jelenle­gi és volt növendékek közreműkö­désével, zenetudományi és zenepe­dagógiai előadások, pedagógiai mű­vek bemutatója várja az érdeklődő­ket. Kiállítás a Medgyessy Teremben DOBROVITS FERENC FESTMÉNYEIBŐL Április 28-án, csütörtökön nyílik és május 12-ig tekinthető meg a debreceni iparművészeti bolt, a Medgyessy Terem új képkiállítása, a Dobrovits Ferenc festményeiből válogatott tárlat. A délután öt óra­kor nyíló kiállítás bevezetőjét Ked­ves Tamás, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola debreceni tagozatá­nak igazgatója mondja. Túl a művészi élményszerzés le­hetőségén és örömén, kínál mást is a Medgyessy Terem ezzel, s a ko­rábbi képzőművészeti kiállításával­ alkalmat arra, hogy a különböző üzemek, intézmények szocialista brigádjai csoportosan vegyenek részt a tárlatlátogatáson, s módjuk­ban álljon elbeszélgetni a kiállító művésszel. A most nyíló tárlat ezt a lehetőséget kiegészíti: Dobrovits Fe­renc különtalálkozón vesz majd részt, amelyen a kiállítást megte­kintett szocialista brigádok tagjai lesznek beszélgető partnerei. A meg­nyitón részt vevő brigádokat egyéb­ként a művész emléklapjaival aján­dékozzák meg. NEM RITKA A FŐNIX Angol nyelvű színielőadás Debrecenben Nagy fába vágták a fejszéjüket a Kossuth Lajos Tudományegyetem angol tanszékének színjátszói. Ar­ra vállalkoztak, hogy bemutatják Christopher Fry: Nem ritka a főnix című verses drámáját, a tanszék lektora, David Flook rendezésében. A bemutató április 29-én este 7 órai kezdettel a Klinika moziban lesz, majd április 30-án a háromtagú együttes ismét bemutatja a darabot. A darab cselekménye egy sírboltban játszódik, Ephesus közelében, ahol Dynamene gyászolja férjét, s szol­gálójával együtt elhatározza, hogy az éhhalált választja, hogy egyesül­jön férjével a túlvilágon. Azonban egy fiatal katona belép a sírboltba, hogy elfogyassza vacsoráját, és bár kétszer majdnem távozik, mégis elég hosszú ideig marad ahhoz, hogy az eseményeknek döntő fordulatot adjon. Az asszony szerepét Fruttus Enikő, a szolgálólányét Vadnay Ma­rianna, a fiatal katonáét Kiss Ta­más játssza. Tánc és téma AZ ÁLLAMI BUDAPEST TÁNCEGYÜTTES DEBRECENBEN Május 9-én este, a debreceni Cso­konai Színházban lép fel érdekes, sajátos szerkesztésű műsorával az Állami Budapest Táncegyüttes. A neves néptánccsoport három részből álló programot mutat be. Az első rész a Triptichon címet viseli: a há­borúról és a békéről vall a tánc nyelvén, a Kilencen voltak, a Poé­ma és az Elégiák címet kapott tánc­számok segítségével. A táncokat Kricekovics Antal Erkel-díjas ko­­reografálta, s ő állította össze a fe­jezet zenéjét is, a számok jelmezeit Witz Éva tervezte. Az együttes Pe­tőfi Sándor emlékének szenteli mű­sora második fejezetét, a „Fölmele­gít a láng”-ot. Ennek a résznek a tételei lényegében egy-egy Petőfi­­vers táncváltozatai: A kutyák dala, A fakasok dala, Az apostol, a Kard és tánc, a Hozzám jössz-e? és a Csa­tadal mozgássá, tánccá lényegített képei. A táncok koreográfiáját Si­mon Antal, a zenét Vavrinecz Bé­la készítette, a jelmezeket ugyan­csak Witz Éva tervezte. A Mozai­kok címet képviseli a műsor harma­dik fejezete, s lírai táncképeket vo­nultat föl. A táncok zeneszerzője Győre Zoltán, koreográfusa Molnár Lajos, jelmeztervezője Kascsák Margit. ­ Az Akadémiai Kiadó jelenteti meg például Rákóczi Ferenc összes műveinek kritikai kiadását, Köpeczi Béla szerkesztésében. Ez az új soro­zat, melynek első darabja az Em­lékiratok lesz, a fejedelem írói em­lékművét teszi közkinccsé. A debre­ceni József Attila-díjas kritikus, Fülöp László Pilinszky Jánosról írt könyve, amely a Kortársaink soro­zatban jelent meg — már kapható is a könyvesboltokban. Ugyancsak az Akadémiai Kiadó tervei között találjuk a régen várt, a szakembe­rek körében nagyon hiányolt Ma­gyar Néprajzi Lexikont. A négykö­tetes kiadványnak most az első, A—E-ig terjedő kötete lát napvilá­got — Ortutay Gyula szerkesztésé­ben. A könyv, négy kötetében, mintegy 8000 szócikket tartalmaz, körülbelül 5000 illusztrációt, egy­színű és színes fényképeket, rajzo­kat, táblázatokat, térképet. Felöleli a lexikon a magyar néprajz teljes te­rületét, a népi társadalom és a szak­­tudomány elméleti kérdéseit, bemu­tatja a néprajzi csoportokat és vi­dékeket, áttekinti a magyarországi néprajzi kutatás történetét, s a cik­kek összefoglalják a magyar nép­rajzi vizsgálatok legfontosabb ered­ményeit. Az Európa Kiadó Modern Könyv­tár sorozatában jelenik meg Ing­mar Bergman Jelenetek egy házas­ságból című filmjének, pontosabban tévéfilmjének forgatókönyve. S egy másik, nagy érdeklődésre számot tartó kiadvány, a Memoár sorozat­ban: Angela Davis, amerikai néger filozófusnő Életem című műve. Az önéletírás a mai Amerika súlyos ellentmondásairól, a faji megkü­lönböztetés ellen küzdő különféle csoportosulásokról, a börtönviszo­nyokról szól. A Magyar Helikon adja ki, töb­bek között, a nagy angol fizikus, Newton tanulmányaiból összeállí­tott, A világ rendszeréről és egyéb írások című kötetet , amely a ter­mészettudományos képzettséggel nem rendelkezők számára is lehető­vé teszi, hogy bepillantsanak a hí­res tudós gondolatvilágába. Ady Endre cikkeiből, írásaiból válogatta Kovalovszky Miklós az Életem nyitott könyve című kötetet, melyet a Gondolat Kiadó jelentet meg. Egy néprajzi kiadványt is találunk a tervek között Az ősi tár­sadalom magyar kutatói címet vise­lőt, amely a téma jeles magyar ku­tatóinak írásaiból válogat. A Kossuth Kiadó egyik érdekes­sége az Univerzum Könyvtár soro­zatban kiadott, Walter Kramer tol­lából származó A világ csodái. A könyv Erathoszthenésztől a nagy felfedezések koráig mutatja be, hogyan ismerte meg az emberiség a Földet. A Magvető Kiadó gondozza Kond­­rád György A városalapító és Krú­dy Gyula Régi és új emberek című könyveit. Az előbbi, a mai magyar prózairodalom egyik jeles képvise­lőjének új regénye, egy építészről szól, aki lakótelepeket tervez egy elképzelt városunkban, az utóbbi Krúdy még kiadatlan regényeiből és elbeszéléseiből nyújt át az ol­vasóknak néhányat: A régi és új embereket, A helyettes halottat, a Szarvasgomba embereket, A költő és a leányzót, a Csillag, aki járt és az Álarcos hölgyeket. Ugyancsak a Magvető Kiadónál lát napvilágot Ágh István, Bella István és Csoóri Sándor új verseskötete, Illés End­re Hálókba bonyolódva című szín­műkötete. Számos szép, érdekes könyvet, leporellót ígér a Móra Ferenc Kiadó a gyerekeknek — kisebbeknek és nagyobbaknak. Kiss János illuszt­rálta a József Attila-verseket tar­talmazó Gyönyörű, Gyönyörű című lapozókönyvet, s megjelenik Szabó Lőrinc Falusi hangversenye, s Zelle Zotán Vers a két kis fókáról című verse — szintén lapozó formában. Ú­j írónőt avat a Szépirodalmi Kiadó Ács­ Margit személyében: az eddig főképpen kritikái, tanulmá­nyai révén ismert szerző most el­beszéléskötettel jelentkezik. A Csak víz és levegő az írónő öt elbeszé­lését tartalmazza. Komoly érdeklő­déssel várhatjuk az 1976-ban negy­venöt éves korában elhunyt, s a prózairodalom egyik kiváló tehet­ségeként — bár csak szűk körben — számon tartott Szabó István poszthumusz kötetét, az Iskola a magasban címűt. A kötet, mintegy 320 lapon az író, az utóbbi tíz év­ben keletkezett írásainak gyűjtemé­nye. Különös antológiát állított ösz­­sze Weöres Sándor Három veréb hat szemmel címmel. Fél évszázada gyűjti a költő a múlt századok rej­tett, kallódó költői értékeit, fur­csaságait. A könyv a kezdetektől a századvégig kalauzolja el az olva­sót a költő magyarázó jegyzeteivel. Új kötettel áll az olvasók elé a fia­tal lírikusnemzedék egyik legtehet­ségesebb tagja, Utassy József. A költő második kötete a Csillagok árvája címet kapta. A debreceniek, különösen a színházbaj­árók köré­ben nem ismeretlen Szabó Magda neve: Kiálts város! című drámáját néhány éve mutatta be a Csokonai Színház. Kónya Judit tollából most az Arcok és vallomások sorozatban portrékötet jelenik meg az írónő­ről. Moldova György is új művel lepi meg olvasóit, kedvelőit. Az Akit a mozdony füstje megcsapott műfaját tekintve irodalmi riport, szociográfia a MÁV-ról. A Vajda János-évforduló tiszteletére jelenik meg a Nagy klasszikusok sorozat­ban a költő összes verseinek köte­te, a fiatal Szentmihályi Szabó Pé­ter Az ész álma című verseskönyve, s Kosztolányi Dezső Egy ég alatt című cikkgyűjteménye, az író kor­társ magyar írókról, festőkről, tu­dósokról, zenészekről készült bírá­lataiból, tanulmányaiból, arcképei­ből, interjúiból. illustralikis Kisemberi bátorság A jelzőért általában prüszköl­nek az írástudók. Azt mondják ró­la — nem minden ok nélkül —, hogy rosszalló mellékíze van, a köznapi tudat szférájában élők le­becsülését jelenti. Most mégis hasz­nálhatjuk a kisemberi kifejezést, még az idézőjelet sem kell kiten­ni, végtére is Balogh Edgár hoz­ta szóba az Eszmecsere című mű­sorban. A Kolozsvárott élő közíró ugyanis egyik könyvében — az if­júságnak szánt Intelmekben — azt fejtegette, hogy javallja „a mag­kihordás, a gyümölcsöző munka, az okos alkalmazkodás és szívós meg­maradás, egyszóval: a megvalósítás kisemberi bátorságát”. Nyilvánva­ló, hogy így, ebben az összefüggés­ben, a terv és a tett egymáshoz kapcsolása révén kibontható a rosz­­szalló jelentéstartalmak burkából az alkotó kisember kategóriája. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a jelentéstisztításra leginkább a nyilatkozó alkalmas. Már csak azért is, mert Balogh Edgár csak­nem ötvenesztendős közéleti te­vékenységét egy szó jellemzi: a helytállás. Ez kölcsönöz erkölcsi fedezetet a közhelyként ismert fo­galmak újraértelmezéséhez, ezért mondhatta róla a műsorvezető, hogy mindenekelőtt erkölcsi tar­tásáért kell tisztelnünk. Erkölcsi tartás — alighanem ez Pálfy Ist­ván harmincperces összeállításá­nak kulcsmondata. Sokféleképpen közelíthette volna meg a sokrétű, mégis homogén életművet, ám az Eszmecsere című sorozatban és a budapesti rádióban éppen a publi­cista lényegének érzékeltetésére volt szükség. Ezért aztán a ripor­ter — aki fölhasználta az archív felvételeket és az író könyvekben olvasható vallomásait is — egy és csakis egy csomópont köré tömörí­tette mondandóját: Balogh Edgár kisebbségi helytállására derült fény a pártbeszéd- és monológszeletek­ből. Bárhogyan is ítéljük meg a je­lentős közéleti személyiségek mun­kásságát, az kétségtelen, hogy nem szabad összekeverni a méltány­lást és az értékítéletes elemzést. A közelítésmód egyértelműsége és a műfaj tisztasága szempontjából példamutató műsor volt a vasárnap esti eszmecsere, már csak azért is, mert olyan ember szólalt meg a Kossuth hullámhosszán, akinek fülhallomást volt mondandója a magyarországi érdeklődők számá­ra is. Például a megvalósítás kis­emberi bátorságáról — amit mi hétköznapi forradalmiságnak szok­tunk mondani —­, vagy arról, hogy miként lehet elszigetelt körülmé­nyek között — például falun — egyetemes látókörre szert tenni. Bizony, nem ártana, ha egyszer a rádiósok — esetleg az Ifjúsági Rá­dió munkatársai — arra is vállal­koznának, hogy az imént már em­lített és Pálfy István műsorában többször is idézett Intelmekből ön­álló adást készítenének. Nem utol­sósorban azért, mert a hazai hall­gatók nem nagyon ismerik a tő­lünk keletre élő magyarság min­dennapjait. Földvári Géza a 168 óra legutób­bi adásában, majd hétfőn este a bukaresti földrengésről szólván bi­zonyította az „önösszeszedés” ki­sebbségi és többségi létjogosultsá­gát is. Műsoraiból kiviláglott, hogy a március negyedikén történtek miként oldották a kölcsönös elfo­gultságokat, hogy a természeti rombolás miként rombolta az em­beri előítéleteket. Bizonyára fel­tűnt, hogy a budapesti riporter sok bukaresti magyart kapott mikro­fonvégre. Nemcsak arról van szó, hogy ilyenformán takarékoskodha­tott az idővel — nem kellett a ro­mán szövegre ráúsztatnia a ma­gyar fordítást —, hanem arról is, ami talán kevésbé ismert: a román fővárosban több magyar él, mint mondjuk Debrecenben... Említhetném még, hogy szom­baton este érdekes összeállítás hangzott el a Magyarországon élő románok népszokásairól — Esőt, esőt, tiszta esöcskét... —, de már az eddigiekből is kiderülhetett, hogy valamiféle koncepció van ki­formálódóban. A rádiósok rájöttek arra, hogy az éterben nincsenek határok, következésképpen a hang­láda alkalmas arra, hogy mindazt összekapcsolja, amit csak a hatá­rok választanak el. Zöldi L­ászló Béke és harc az idővel Két első kötetről Az elsőkönyvesek: Moldvay Győző és Tóth Éva tulajdon­képpen nem tartoznak a szó eredeti értelmében vett fiatal költőnemzedék sorába — a szó­nak abban az értelmében, amely az életkort jelöli. Ez a tény persze önmagában sem­mit sem jelent, hacsak azt a jól ismert tünetet nem jelzi: manapság átértékelődtek a fo­galmak. S azt, vagy a kiadói késedelem, vagy a váratlanul megnyílt zöld út következmé­nye, hogy legalább annyi hu­szonéves elsőkönyvesünk van, mint ahány negyvenéves vagy ahhoz közeledő. Ez a tény azért, bár önmagában nem mi­nősíti sem a huszonévest, sem a középkorút, érdekes összeve­tésre kínál lehetőséget. Arra nevezetesen: igen gyakran ha­sonló életérzés tükrét látjuk mindkét nemzedék műveiben, azonos vagy majdnem azonos gondok megfogalmazását, egy­másétól kevéssé különböző nyelvi megformálásban. Ez a hasonlóság tulajdonképpen egy­fajta szelektálást is „elvégez”: a számra, mennyiségre tetemes líratermésből, verseskönyvtö­­megből szinte automatikusan kidobja, kiemeli bármely kor­osztály képviselői közül a nem hasonlókat, az egyedi értéke­ Moldvay Győző Perben című kötete és Tóth Éva Egyetlen értelem címet viselő verses­könyve megérdemli az olvasók figyelmét, türelmét. S ennek a figyelemnek az lesz a jutalma, hogy két rokon­szenvesen egyenes, őszinte em­ber világára láthatunk a ver­sek segítségével. A jutalom nem a forma bravúrja lesz, ha­nem a versek világának tiszta­sága — ennek a tisztaságnak felfedezése. Ami egyszerűen fo­galmazva is annyit jelent: ha­tározott és rokonszenves élet­­filozófia mindkét költőé — bár alapjaiban merőben más élet­­filozófia. A Tóth Éváé a nyugalom ki­vívását, megteremtését tartja az alaptételnek. Az ember bel­ső, lelki, lelkiismereti nyu­galmának megteremtését: „ ... boldogságomat megszülöm (világra hozom bármi árár») megszoptatom, bepólyálom ...” — írja a Tételek című versé­ben. A „bármi ár” azonban, a nyugalom ára, nem kevés: a mozgó, haladó, romboló idő, az élet ellentmondásos jelenségei­nek megértése és tudomá­sulvétele. Nem lázit Tóth Éva, ,mint talán hajdan, „lobogó hajjal”, hanem tisztességes bé­két akar kötni az idővel és a világgal. Ebből következik, hogy lírája sem a kort, a mát örökíti verssé, nem az általá­nossá növelhető gondokat, a nagyérvényű igazságokat fo­galmazza, hanem a korban egy ember érvényességében kisebb de igazságtartalmában cáfolha­tatlan reakcióját — az élet, az idő­ jelenségeire. Az idő Moldvay Győző szá­mára is fontos, csak máskép­pen. Neki nézeteltérése van az idővel, amely elvitte már ma­gával — a költő érzése szerint — az életlehetőségek garmadá­ját. A kötet versei hiányérze­tet fogalmaznak, nem elég meggyőző erővel ahhoz, hogy nemzedéki hiányérzetnek ne­vezhessük, de elég meggyőzően ahhoz, hogy a „negyven év” egy embernyi lecsapódásait nyomon követhessük általuk. Azét a negyven évét, amely megtanította a költővel az élet „kis köreihez” való hűség fon­tosságát , s amely, paradox módon, épp a makacs hűség miatt fakasztja föl a szívben az elszalasztott lehetőségek, a rosszul kihasznált lehetőségek, a vágyott lehetőségek kínjait. Egyik költő sem mond ki lét­érvényű igazságokat. De egyik sem szól hamisan, nem ír ver­set a versért, nem másítja meg versbe öltöztetett önmagát, nem hivalkodik önnön képessé­geivel és szándékaival. Ez az oka annak, hogy ha nem fel­kavarva is, de megnyugodva tesszük le könyveiket, s ha meggondoljuk, ez nem kevés. ________________________________________| Cs. N. I. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1977. ÁPRILIS 24. )

Next