Hajdú-Bihari Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
Egy hét a világpolitikában HÉTFŐ: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko külügyminiszter január második felében az NSZK-ba utazik — Párizsban Cheysson külügyminiszter közölte, hogy februárban Moszkvába látogat — Jasszer Arafat Palma de Mallorcán megbeszélést folytatott Kreisky osztrák kancellárral KEDD: Bejrút mellett, Khaldéban amerikai—izraeli—libanoni tárgyalások kezdődtek — Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Marokkóban a királlyal találkozott — Az amerikai külügyi szóvivő szerint az USA bizonyos felvilágosításokat kért az Andropov-javaslatokról SZERDA: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko az NDK-ba is ellátogat január második felében — A lengyel parlament, a szejm, határozatot hozott a hároméves tervről CSÜTÖRTÖK: Andropov nyilatkozatot adott Kingsbury Smith amerikai publicistának — Reagan elnök valamivel enyhébb fogalmazásban nyilatkozott a szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatokról — Csao Ce-jang Guineában tárgyal — Finnországban kisebbfajta kormányválság volt, Kalevi Sorsa megmaradt kormányfői posztján, három kommunista miniszter távozott PÉNTEK: a szovjet vezető testületek újévi üdvözletükben a fegyverkezési hajsza megfékezését sürgették — Reagan újabb nyilatkozatában azt mondta: haladást remél Genfben — Mitterrand elnök a francia hadsereg atomfegyverzetének korszerűsítését helyezte kilátásba SZOMBAT: Arafat újévi üzenetében a zsidósághoz fordult és megbékélésre szólított fel — Emelik a japán költségvetés katonai kiadásait — A pápa az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságáról szólt VASÁRNAP: Harcok Észak-Libanonban mohamedán csoportok között — Elmélyült a portugál kormányválság, növekszik az idő előtti választások valószínűsége — Egyhetes nyugat-európai körútra indult a japán külügyminiszter AZ ELMÚLT HÉT KÉRDÉSE Hogyan alakul a kelet—nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében? Az új esztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoztak a vezető államférfiak a világ minden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik a hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra, az új évben alkalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető testületek (a párt, a kormány, a Legfelsőbb Tanács) együttes újévi üdvözlete nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza megfékezését kívánja, ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit, csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfoglalás várható, hiszen január elején összeül a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete.) Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smith-nek, ennek a tekintélyes, idős amerikai publicistának, aki három évtized leforgása alatt több alkalommal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetőitől. Az Andropov-interjú újra tartalmazza a jelentős szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatokat és utalás történt benne egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is. Reagan elnök ezt követően bizonyos fokig enyhültebb hangnemben nyilatkozott a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon várható előrehaladásról, de egyelőre még nem szólt maga is a csúcstalálkozóról. Az amerikai sajtó találgatásokat közölt arról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója a „kemény vonal” képviselője előbb-utóbb távozik helyéről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője figyelmeztetésben részesült, mert egy nyilatkozatban megegyezési lehetőségekről szólt... Az amerikai magatartás legalábbis kétarcú. De egyesek már ezt is haladásnak mondják, emlékeztetve a korábbi elutasító washingtoni megnyilatkozásokra. Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszereléssel, a világot fenyegető fegyverkezési hajszával, s az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságát hangsúlyozta. Akadtak persze, államférfiak, akik a katonai erőfeszítések fokozását helyezték kilátásba: Mitterrand elnök a francia atomütőerőt kívánja növelni. Nakaszona japán kormányfő pedig Japánnak (eddigi minimális, még a költségvetés egy százalékát sem elérő) katonai kiadásait akarja. Mik a kilátásai a hármas, amerikai—izraeli— libanoni tárgyalásoknak? Önmagában véve az amerikai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniük Libanon képviselőit az izraeli delegációval együtt, s hogy megindult a tárgyalássorozat az izraeli —libanoni kapcsolatok jövőjéről. Felváltva egyszer a libanoni Khaldéban, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a küldöttségek. Egyelőre azonban még a napirenden sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy Libanon szeretné először a területén levő külföldi csapatok, közöttük az izraeliek távozását elérni, erről akar mindenek előtt tárgyalni, viszont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszonyának rendezését kívánják elérni, beleértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák libanoni megadását. (Ütközőövezet felállítását követeli, ahonnan senki se fenyegethetné Izraelt , ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s általában az arab világ önérzetét.) Hármas tárgyalásokról tulajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem nagyon is elkötelezetten áll Izrael oldalán. Legfeljebb csak a látszatot szeretné megmenteni adott esetben, s úgy tűnni fel, mint az izraeli érdekek figyelembevétele mellett egyes arab érdekek védelmezője is. Ez azonban fából vaskarikát mutatnak rá haladó arab körökben. Sajnos, az arab álláspont most sem egységes, az arab erőket napjainkban is sikerül megosztaniuk az imperialista ügynököknek. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izraeli —libanoni tárgyalásokon Libanon álláspontját az egységes hátország erősíteni tudná, Észak-Libanonban még a különböző mohamedán csapatok is testvérharcba kezdtek: tripoli kikötővárosban a Szíria-barát és a Szíriával szembenálló csoportok fordították egymás ellen fegyvereiket. Mik a céljai Kínának Afrikában? Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba látogat el. Kereken húsz esztendővel ezelőtt Csou En-laj, az akkori kínai kormányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gondolatot kívánta népszerűsíteni, azt állítva, hogy „Afrikában forradalmi helyzet alakult ki”. Az akkori pekingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai fővárosok úgynevezett „mérsékelt politikusait” és üzletembereit, hanem nem egy esetben még a kisembereket is. Arról nem is beszélve, hogy az imperialista hatalmak és a neokolonialista politika helyi szakértői siettek mindent megtenni a kínai befolyás meggátlására. A Közép-Afrikai Köztársaságban (amely később Bokassa idején „császárság” lett) azért robbant ki államcsíny, hogy az új vezetők hazatoloncoltathassák a helyi kínai nagykövetség 400 (!) alkalmazottját ... Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai körútjával. Peking nem ösztönöz semmilyen „forradalmi változásra” sőt, például, Rabatban Csao Ce-jang kínai támogatást helyezett kilátásba ama marokkói törekvések számára, amelyek a nyugatszaharai „lázadás” leverésére irányulnak. Kína ki akarja terjeszteni kapcsolatait, és például az afrikai országokban piacot keres a kínai portékáknak Az együttműködés más formáit is keresi: Algériában például vasutat fognak építeni a kínaiak. (Senki sem feledheti, hogy éppen egy vasút, a Tanzánia és Zambia között húzódó, több mint ezer kilométeres vasútvonal megépítése volt az Afrikának nyújtott kínai segítség leglátványosabb eredménye.) A kínai kormányfő tárgyalásai során igyekszik elfogadtatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy Kína is a harmadik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szerepére hivatkozott. Párhuzamot állít fel a kínai diplomácia között, hogy egykor az afrikai gyarmatok népeit a kolonialisták zsákmányolták ki, most pedig a nekolonializmus avatkozik be az újonnan függetlenné vált országok életébe, meg aközött, hogy kínai nézetek szerint a „szuperhatalmak” a maguk „hegemonizmusával” a világra rá akarják kényszeríteni akaratukat, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell hogy vállaljanak. Érdekes azonban megfigyelni, hogy már korántsem olyan „automatikus” szovjetellenesség diktálja Kína afrikai „nyitását”, mint korábban. A pekingi hangváltást alighanem az is indokolja, hogy észrevették: a primitív szovjetellenesség Afrikában sehol sem találhat igazi követőkre. Pálfi József EBTimn.pmn, wiptfi _ tanttAWs. Zollhegyen kétségbeeshet, minden reményét elvesztheti, kilátástalannak láthatja jövőjét, aki hinni akar és hinni tud az 1983-as világgazdasági előrejelzésekben. A munkanélküliség mindenütt növekszik a tőkés országokban, a beruházások csökkennek, így aztán a termelés is viszszaesik... No, de a gazdasági élet olyan bonyolult, annyi ellentmondásos tényezőből tevődik össze, hogy tulajdonképpen minden igaz és mindennek az ellenkezője is! A munkanélküliség elleni küzdelemhez az is kell, hogy „olcsóbb” legyen a pénz, vagyis alacsonyabb kamatra kaphassák a vállalkozók, akik aztán munkaalkalmat teremtenek De... ha több pénz kerül forgalomba, akkor meg az infláció válik ismét nyomasztó gonddá. Az amerikai kamatláb lassan csökken, aminek a hatására valamelyest élénkül is a forgalom az autópiacon éppúgy, mint az építkezések terén. De ez még nem az igazi. Az olajár körül folyik a huzavona. Mert a gazdasági visszaesés idején a termelő üzemeknek kevesebb energiára volt szükségük, s mert a drága benzin miatt kevesebbet gurultak a gépkocsik, csökkent az olaj iránti kereslet, kevesebb lett az ára is — igaz, a még mindig nagyon drága dollárban számítva! Vagyis az olaj értéke tulajdonképpen nem csökkent! Ám az olajtermelők nagy része így is kevesebb bevételhez jutott, mert nem tudott annyit eladni, mint a korábbi években. Egyszeriben a fizetésképtelenség szélére jutott Mexikó és Venezuela, és még jó néhány más olajtermelő ország. Csődjük lehetősége megrémítette a nagy bankokat, amelyeknek a pénze hitelek formájában odakerült. Most futnak a pénzük után ... Ebben a nagy-nagy világgazdasági és pénzügyi kavargásban egyesek azt mondják: olyan rosszul megy már mindenkinek, hogy rosszabbul már nem mehet, ezért is kell nemsokára már jobban is menniük a dolgoknak! Tudományosan megalapozott biztos jóslatnak ez nagyon kevés. Vigasznak azonban mégis valami. (P) ÚJ JOGSZABÁLYOK JANUÁR 1-TŐL (Folytatás az 1. oldalról) Az alkoholizmus elleni fokozottabb küzdelem társadalmi érdekből fakad, ugyanakkor a mértéktelenül italozók egyéni védelmét is szolgálja egészségpusztításuk megakadályozásával: e törekvésekből fakadtak azok a rendelkezések, amelyeket az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló új törvényerejű rendelet tartalmaz. Az intézeti kezelés elrendelése iránt az eljárást az alkoholista lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes tanács egészségügyi szakigazgatási szervénél bármely állami szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet, illetőleg az alkoholista által veszélyeztetett személy kezdeményezheti. • Törvényességi garancia, hogy az intézeti kezelést — amely legfeljebb két évig tarthat — a bíróság rendelheti el, s a döntés előtt kötelező igazságügyi orvosszakértő meghallgatása. Alapvetően állampolgári, közelebbről személyi jogokat is érint, s érvényesítésüket gyorsabbá és egyszerűbbé teszi az a törvényerejű rendelet, amely az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szól. Újdonság az anyakönyveknél, hogy ezután nem jegyzik bele a foglalkozást, a személyi számot viszont igen. A legfontosabb változás, hogy ezentúl a házasság megkötésére a házasulók egyikének lakóhelye szerinti anyakönyvvezető helyett az lesz/ illetékes, akinél a házasuló két személy — vagy bármelyikük — a házassági szándékot bejelenti. A menyasszonynak legkésőbb a házasságkötés időpontjáig nyilatkoznia kell arról, hogy feleségként milyen nevet kíván viselni (egyébként ennek négyféle lehetőségét szabályozza a családjogi törvény). A névváltoztatás körében az állampolgárok és a közigazgatás számára egyaránt könynyítést jelentő két szabály született: az egyik az, hogy a volt feleség a házasság megszűnése után egy ízben bejelentheti névváltoztatási igényét az anyakönyvvezetőnek. A másik könnyítő szabály szerint a 14 éven aluli kiskorúak utóneve egy alkalommal — belügyminisztériumi névváltoztatási eljárás nélkül — megváltoztatható, így a szülők, esetleg a gyermek véleményét megismerve, módosíthatják a születéskori névadást. A lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatatásának rendszere a kormány rendelete alapján módosul január 1-től. összegszerű előírások például: lakáscseréknél az átírási illeték 12-ről 7 százalékra mérséklődött; ezután a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támogatást Több más rendelkezés — így a lakbérek emelése — július 1-től lép életbe. Kormányhatározat rendelkezik a vállalati irányítás és szervezeti rendszer továbbfejlesztése érdekében a vállati felügyelő bizottságok tevékenységének, a vállalati igazgató tanácsok jogkörének bővítéséről. A felügyeleti szervek által szervezendő bizottságok veszik át a minisztériumoktól és más alapító szervektől az átfogó felügyeleti ellenőrzést értékelik a vállalat gazdálkodását a vezetők tevékenységét, egyes trösztök és vállalatok igazgató tanácsainak jogköre pedig azzal bővül, hogy rájuk bízták a vállalati stratégiai kérdések eldöntését Mód van ezután a vállalati vezetők pályázat útján történő kiválasztására. A mezőgazdaságban is jelentkező anyag-, energia- stb. áremelések, valamint a támogatások mérséklésének következményeként vált szükségessé az a kormányrendelet, amely a felvásárlási árak kisebb mértékű — átlagosan 3,7 százalékos — emelését írta elő. Az árváltozások az egyes ágazatokban eltérő mértékűek. Egy részük központi hatósági intézkedések formájában, más részük a terméshelyzet, a piaci helyzet, a kereslet-kínálat alapján, a vevők-eladók megállapodása szerint valósul meg. Növelték például az étkezési búza, a kukorica, a vágómarha, a vágósertés, a tehéntej, a zsírosgyapjú felvásárlási árát, s hasonlóképpen a termelésben felhasznált egyes munkaeszközök éraanyagok beszerzési árát. A kereskedelemben nagyobb önállósággal és ösztönzőbb anyagi érdekeltségi rendszerben működhetnek — kormányhatározat alapján — a hálózat közepes kategóriájába tartozó, általában 10— 15 dolgozót foglalkoztató üzletei. Ha e boltok vezetői, kollektívái vállalják — a vállalattal kötött megállapodás alapján — a nagyobb önálóságot például az árubeszerzésben, a beszerzési források megválasztásában, az értékesítés megszervezésében, a létszám- és bér-, illetve az eszköz- és készletgazdálkodásban, akkor az eddigiektől eltérően nem forgalmi jutalékot kapnak, hanem a vállalat által előírt eredményt teljesítvén, olyan összegű prémiumot, amely az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Az iparirányítás korszerűsítésével összefüggésben a Minisztertanács 1982. december 31-i hatállyal megszüntette a Szénbányászati Koordinációs Központot és a Szénbányászati Igazgató Tanácsot, helyében január 1-től Bányászati Egyesülés működik. Jogszabály — MT-határozat — alapján ez év első napjával megszűnt a Autófenntartó Ipari Tröszt. AFIT a járművek megjavításával foglalkozó 14 korábbi AFIT- vállalat mostantól a KPM felügyelete alá tartozó önálló vállalatként működik, s számos autószerviz önálló kisvállalattá alakul. A vevőszolgálatot és a garanciális tevékenységet az AFIT-tól . Merkur vette át, a központi raktár az AUTOKER-hez került, s annak leányvállalataként látja el a személygépkocsialkatrész-értékesítési feladatokat (MTI) Csao Ce-iang Gabonban Conakry, 1983. január 2. (UPI — AFP) — Csao Cejang, a Kínai Államtanács elnöke (miniszterelnök) Guineában tett háromnapos látogatása hozzájárult a két ország kapcsolatainak erősítéséhez, és lehetőséget teremtett az afrikai országnak szóló kínai műszaki segítségnyújtás felújítására. Látogatása során a kínai kormányfő hangsúlyozta, hogy országa rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít afrikai kapcsolatainak, és aláhúzta a fejlődő országok öszszefogásának szükségességét. Szombaton Csao Ce-jang afrikai körútjának következő állomására, Gabonba utazott. Felfüggesztették a szükségállapotot Lengyelországban Varsó, 1982. december 31. (MTI) — December 30-án, éjfélkor a Lengyel Népköztársaság egész területén felfüggesztették a szükségállapotot — jelentette a varsói rádió. Mint emlékezetes, erről — a Minisztertanács javaslatára — az Államtanács döntött a hónap második felében. Ezzel megkezdődött a felfüggesztett szükségállapot időszaka, amelyben a korábbi korlátozó intézkedések közül azok maradnak érvényben, amelyek az állampolgárok és a gazdaság legalapvetőbb érdekeit hivatottak külön eszközökkel védeni. December 31-vel a postaügyi miniszter külön rendelete alapján , megszűntek a távközlési és postai forgalomban eddig érvényes korlátozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzetközi telefon- és telexhálózatot. Az új év egyik jelentős belpolitikai fejleményeként Lengyelországban január 3-án, az első munkanapon megkezdik tevékenységüket az eddig bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Jelenleg mintegy két és félezer vállalatnál alakultak meg, de számuk nyilván növekedni fog, hiszen a vajdasági bíróságokhoz a szakszervezeti törvény elfogadása, vagyis október eleje óta összesen már mintegy négyezer bejegyzési kérelem érkezett. Ezenkívül a szakszervezet-alakításra jogosult munkahelyek több mint felében léteznek már az úgynevezett kezdeményező csoportok. A dolgozók jelentős része egyelőre továbbra is tartózkodó magatartást tanúsít az új szakszervezetekkel szemben. Konfliktusok esetén a bejegyzett szakszervezet megbeszéléseket kezd a vállalatvezetéssel, ezt békéltető eljárás követi, végül, ha szükséges, a vitatott ügy társadalmi döntőbíróság elé kerül. Ha minden közvetítő eljárás eredménytelen marad, akkor elvileg sor kerülhet sztrájkra is, de kizárólag a szakszervezeti törvény előírásainak megfelelően. A munkabeszüntetés lehetősége egyelőre kizárt, a törvény szerint ugyanis a sztrájkhoz a szakszervezetek felettes szerveinek is hozzá kell járulniuk, márpedig ezek csak ezután jönnek létre. Megoldódott a finn kormányválság Helsinki, 1982. december 31. (Reuter — AP) — Kalevi Sorsa finn kormányfőnek sikerült gyorsan megoldania a szerdán kirobbant kormányválságot. Sorsa már csütörtökön este közölte, hogy a balközép koalícióból kivált Finn Népi Demokratikus Szövetség (FNDSZ) három minisztere és egy független miniszter helyett három szociáldemokrata és egy liberális néppárti politikus lesz a kormány tagja Szerdán, a jövő évi katonai költségvetés megszavazásakor támadtak ellentétek a kormányon belül. A kommunistákat és a baloldali szocialistákat tömörítő FNDSZ a parlamenti szavazáskor koalíciós partnereivel szembefordulva a katonai kiadások tervezett 19 százalékos növelése ellen foglalt állást. Sorsa kormányfő ezt bizalmi kérdésnek tekintette és csütörtökön benyújtotta kormánya lemondását Mauio Koivisto államfőnek, aki azonnal felkérte őt, hogy sürgősen találjon megoldást a kormányválságra. Az új koalíció, amely várhatóan pénteken teszi le a hivatali esküt, 103—97 arányú többséggel fog rendelkezni a parlamentben.