Hajdú-Bihari Napló, 1983. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-11 / 35. szám
Puja Frigyes megkezdte párizsi tárgyalásait Párizs, 1983. február 10. (MTI) — Puja Frigyes külügyminiszter, aki Claude Cheysson francia külügyminiszter meghívására szerdán délután érkezett a francia fővárosba, csütörtökön délelőtt a külügyminisztérium épületében megkezdte tárgyalásait francia kollégájával. Délben Claude Cheysson hivatalos munkaebéden látta vendégül a magyar külügyminisztert. Az ebéden részt vettek: dr. Bényi József párizsi magyar nagykövet, Jacques Lecompt budapesti francia nagykövet és a két delegáció tagjai. Puja Frigyes csütörtök délután folytatta tárgyalásait francia kollégájával. Ezenkívül fogadta a magyar külügyminisztert Michel Rocard államminiszter, tervezésügyi és területrendezési miniszter. Az MTI tudósítója úgy értesült, hogy a barátságos légkörben lezajlott tárgyalásokon a külügyminiszterek megismerkedtek egymás nézeteivel, és kifejtették véleményüket a két ország viszonyának alakulásáról s a mindkét fél érdeklődésére számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során megkülönböztetett figyelmet fordítottak a leszerelés, az európai biztonság és a keleti—nyugati kapcsolatok kérdéseire. Az MTI értesülése szerint különösen hangsúlyozták, hogy — az egyes kérdésekben fennálló nézetkülönbségek ellenére — fontosnak tartják a kelet—nyugati kapcsolatok előmozdítását, az európai biztonság és együttműködés megszilárdítását. Egyetértettek abban, hogy törekedni kell a madridi találkozó eredményes befejezésére, amelynek érdekében mindkét fél elősegíti a többoldalú és kétoldalú eszmecserék folytatását. Megállapították, hogy a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztése mindkét nép érdekében áll, elmélyíti az államok közötti bizalmat, hozzájárul a kelet-nyugati párbeszéd folytonosságának fenntartásához. Egyetértés volt abban, hogy a minden területre kiterjedő együttműködés elmélyítésére számos kihasználatlan lehetőség van, különösen fontos a gazdasági-kereskedelmi és kulturális, tudományos-műszaki kapcsolatok bővítése. E témán belül külön foglalkoztak a könyvkiadás és turizmus terén, valamint a tömegkommunikációs eszközök tevékenységében megmutatkozó aránytalanság kérdésével. A magyar—francia külügyminiszteri tárgyalások jelentős mértékben hozzájárultak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez, egymás álláspontjának jobb megismeréséhez az időszerű nemzetközi kérdésekben. Puja Frigyes pénteken több francia közéleti személyiséggel találkozik, majd hazautazik Budapestre. Magyar felszólalás a genfi leszerelési bizottság ülésén Genf, 1983. február 10. (MTI) — A genfi leszerelési bizottság csütörtöki ülésén felszólalt dr. Kőmives Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. A nemzetközi helyzetet értékelve rámutatott: a szélsőséges imperialista körök támadó politikája, az egyensúly megbontására és a katonai erőfölény megszerzésére irányuló szüntelen próbálkozásai következtében a leszerelési tárgyalások évek óta eredménytelenségre vannak kárhoztatva. Az imperialista körök újabban már olyan akciókba kezdtek, amelyekkel alá akarják ásni, semmivé akarják tenni az e téren korábban elért eredményeket is — mondotta továbbá Kőmives Imre. A Varsói Szerződés tagállamainak januári politikai nyilatkozatára utalva hangsúlyozta: a szocialista országok még ebben a helyzetben is látnak reális lehetőséget arra, hogy ez a veszélyes tendencia megváltozzék. Ennek érdekében azonban haladéktalanul cselekedni kell: mindenekelőtt a nukleáris háború veszélyét kell elhárítani a fegyverkezési verseny megfékezésére, a leszerelésre vezető konkrét és hatékony intézkedésekkel. Kőmives Imre a figyelemre méltó javaslatok jó példájaként említette azt a svéd kezdeményezést, hogy Közép-Európában a Varsói Szerződés és a NATO országainak határvonala mentén hozzanak létre a hadszíntéri nukleáris fegyverektől mentes övezetet. „A magyar kormány — mondta a magyar küldöttség vezetője — február 3-i ülésén egyetértését fejezte ki a kezdeményezéssel, és kész közreműködni annak érdekében, hogy a tárgyalások eredményre vezessenek.” A nyugatnémet rendőrök és bűnüldözők testülete nem éppen a legkellemesebb hónapokat éli át mostanában: az egyik botrány követi a másikat Hamburgban egy sokáig hallgató felügyelő kipakolt az ősszel, és a vallomása nyomán megindított vizsgálat szinte hihetetlen dolgokat leplezett le. A Hanza-város legmagasabb rangú rendőrtisztjei közül jó néhányan közeli „munkatársai”, jegyői voltak a hírhedt szórakozónegyed, a Reeperbahn-környék alvilági főnökeinek. Persze, jó pénzért, s megdöbbentően sokáig. A hamburgi botrány pedig még javában dagadozott amikor újabb „bomba” robbant — ezúttal Dortmundban. A másik — ugyancsak milliós — NSZK nagyváros polgármesterét egy decemberi napon hajnalban költötte rendőrfőnöke. — Nagy baj van, polgármester úr! Az a különleges osztag, amelyet az utcai bűnözés ellen hoztunk létre, maga is „sáros”. — Na, ja, talán egy pár rendőr megszédült. — Nem egy pár, sok! — Milyen sok? — Majdnem mind! Samtlebe polgármester ugyanolyan megdöbbenve fogadta a hírt, mint a dortmundi polgárok: a város nyugati felében működő rendőrosztag 14 tagjából 11-et letartóztattak. A csoportot 1977-ben különleges felszereléssel, kiképzéssel és megbízatással azért hozták létre, hogy betörések, rablások hírére villámgyorsan a helyszínen teremjenek, sőt éjszaka a várost járva különleges figyelemmel kísérjék a nagyobb zsákmánnyal kecsegtető üzleteket, vállalatokat. Az ET kódjellel becézett osztag vádlistáján most lopás, hűtlenség, sikkasztás, kényszerítés szerepel. De ennyi még nem lett volna elég: két nappal később még 17 rendőrségi alkalmazott — köztük két főfelügyelő — ellen indított vizsgálatot az államügyészség, ugyancsak lopás gyanúja miatt. Egy csapásra 28 rendőr „sáros”, ahogy a rendőrfőnök fogalmazott, ez rekord Dortmundban. Mostanában — úgy tűnik — nem könnyű „helytállni” a nyugatnémet rendőröknek. Bonn környékén egy autópálya rendőrosztaga értékes videokészülékeket lopott egy balesetes teherautóról. Kitzingenben a bűnügyiek több felügyelője került bíróság elé sorozatos lopások miatt Szóval ezek — és Hamburg — után kínosan nagyot robbant a dortmundi bomba, főleg, mert ennyi rendőr keveredett bele. S pláne, a különleges osztag esete nagyon kellemetlen a közvélemény előtt, hiszen ez az elmúlt években az újságok reklámja nyomán igen nagy tekintélyt vívott ki magának sikereivel. Az ET azzal, hogy éjszakáról éjszakára ott „settenkedett” a különösen veszélyeztetett üzletek környékén, és igen sok betörőt csípett fülön, kétségkívül visszaszorította a bűnözést Dortmundban. Most azonban kiderült, hogy az osztag tagjai már az első évben, 1977-ben ráléptek a rossz útra. Ha felfedeztek egy üzletet, amelyet a bűnözők már kifosztottak, maguk léptek akcióba, elpakolták a maradékot. (Színes tévéktől az italokon, cigarettákon át a ruhafélékig minden kellett nekik. S csak ezután hívták a helyszínre a bűnügyi nyomozókat. A tolvaj tolvajfogók csoportjában persze akadtak, akik nem akartak közreműködni a lopásokban. A haszontól megszédült társak azonban kemény fenyegetésekkel kényszerítették a húzódozókat — ha a lopásra nem is, de legalább a hallgatásra. A betyárbecsület megóvta az ET-t egészen tavaly november végéig, amikor egy alkalommal betörtek a Blaupunkt cég városi lerakatánál. A különleges osztag nem sokkal a bűnözők elszelelése után ott termett, s az üldözés helyett maga is nekiállt fosztogatni. Pechjükre váratlanul felbukkant egy másik rendőrautó, egy normál járőrrel. Az ET-sek elküldték őket azzal, hogy nekik ott még figyelniük kell, hátha visszatérnek a betörők egy második fordulóra. Aztán folytatták a pakolást. A távozó riadóautóból azonban beszóltak a bűnügyiekhez, akik aztán tetten érték az értékes videokészülékek kirámolásában elmerült ET-csoportot. A tolvaj rendőröknek most komoly büntetésekkel kell számolniuk: a törvény szerint, aki fegyveres szolgálatban lop, az olyan, mintha fegyveres rablást követett volna el, s maximális büntetése tíz év börtön is lehet. Ez azonban a nyugatnémet rendőrök erősen megingott tekintélyén már nem segít. Kar Tolvaj tolvajfogók 2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1983. FEBRUÁR 6. Bécsi haderői-csökkentési tárgyalás Bécs, 1983. február 10. (MTI) — A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalássorozat csütörtöki, 329. teljes ülésén André Wieland nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője ismertette a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete prágai üléséről kiadott politikai nyilatkozatoknak a bécsi tárgyalásokat közvetlenül érintő részeit. A szocialista országok meggyőződése szerint a NATO legújabb határozatai azzal a veszéllyel járnak, hogy a hagyományos fegyverek terén is tovább növekszik a fegyverkezési verseny — hangoztatta. Mivel az eddigi kudarcért semmiesetre sem a szocialista országokat terheli a felelősség, a Varsói Szerződés tagországai új megközelítésben próbálnak áttörést elérni a bécsi tárgyalások menetében. A prágai dokumentum szerint a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a kölcsönös példamutatás alapján kellene megvalósítania az első gyakorlati haderőcsökkentést. Ez akár már ebben az évben elkezdődhetne, hiszen megvalósítása sem hosszas tárgyalást, sem pedig bonyolult jogi eljárást, sem létszámvitát nem igényel. Egyesegyedül a felek minimális politikai egyetértésére és akaratára van szükség — mutatott rá az NDK-delegátus a prágai nyilatkozatot ismertetve. Shultz Tokióban Tokió, 1983. február 10. (MTI) — Távol-keleti körútjának utolsó állomásaként George Shultz amerikai külügyminiszter csütörtökön este megállt Tokióban, hogy japán kollégáját, Abe Sintarot tájékoztassa Pekingben és Szöulban folytatott tárgyalásairól. Shultz és Abe több mint egyórás találkozójáról érdemi információt — amerikai kérésre — nem közöltek Tokióban hivatalosan, csupán azt hangoztatták: a washingtoni diplomácia vezetője a kínai fővárosban „őszinte és mély” megbeszéléseket folyatott. Hozzátették továbbá, hogy Tokió „rendkívül hasznosnak” tartotta a Schultz-körútról kapott tájékoztatót. Reagan-levél Beginnek Bejrút, 1983. február 10. (MTI) — A bejrúti tömeggyilkosság ügyében lefolytatott vizsgálat eredménye, az ennek nyomán Izraelban kirobbant belpolitikai válság óhatatlanul bénítólag hat az izraeli—libanoni—amerikai tárgyalásokra, mert Menahem Begin kormánya — legalábbis átmenetileg — a hatalom megtartására összpontosítja erőfeszítéseit. A vizsgálat következményei azonban még akkor sem módosítanák Izrael terjeszkedő politikáját, ha Beginnek meg kellene válnia a miniszterelnöki poszttól. Ez a bénultság nyomta rá a bélyegét csütörtökön a három küldöttség Kiriat Smonában lezajlott, merőben formális találkozójára. Az egyórás plenáris ülés után albizottságokban folytatódott az eszmecsere a biztonsági intézkedésekről, a csapatkivonás és a jövőbeni kapcsolatok kérdéseiről. A feltűnő izraeli érdektelenségen az sem változtatott hogy a térségbe visszatért Philip Habib amerikai megbízott szerdán Jeruzsálemben átadta Beginnek Reagan levelét, amelyben az elnök a Libanonban tartózkodó öszszes külföldi erő kivonását sürgette. Habib javaslatot tett továbbá az izraeli megszálló csapatok azonnali, részleges visszavonására egy átfogó kiürítési terv keretében. Főigazgató látogatása Debrecenben Csütörtökön, február 10- én az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságán dr. Ónosi László titkár, Pataki György osztályvezető és Körtvélyessy Gyula, a Debrecen városi pártbizottság titkára fogadta a Debrecenbe látogató dr. Bartos Sándort, a budapesti Ybl Miklós Műszaki Főiskola főigazgatóját. A vendég — az intézmény debreceni tagozatának főigazgató-helyettese, dr. Szabó Tamás és párttitkára, Dull Sándor társaságában — a fővárosi felsőoktatási intézmény Debrecenben működő részlegének tevékenységéről tájékozódott. Rakéták és kétségek Lehet-e halálosan komolyan venni valamit, ami teljességgel komolytalan? Az amerikai alelnök most véget ért nyugat-európai körútja bizonyítja, hogy ez valóban lehetséges. George Bush ugyanis azzal a kizárólagos céllal kereste föl az Egyesült Államok hat NATO-szövetségesét, hogy meggyőzze őket: az „eurorakéták" ügyében képviselt amerikai „nullaváltozat” a létező megoldások legjobbika, ennélfogva módosítása szóba sem jöhet. Mivel a „nullamegoldásról” köztudomású, hogy a Szovjetunió szempontjából elfogadhatatlan, ugyanis a jelenlegi európai katonai egyensúly egyoldalú megbontását jelentené, az amerikai alelnök küldetésének tényleges tartalma teljesen egyértelmű. Abban summázható, hogy Nyugat-Európának meg kell értenie: tetszik, nem tetszik, az idei év végén megkezdik az új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták telepítését kontinensünkön. A feladat egyáltalán nem volt könnyű, hiszen az európai NATO-országok 1979-ben azzal a feltétellel fogadták el a rakétatelepítési határozatot, hogy az új fegyverek megjelenéséig rendelkezésre álló négy esztendőben az Egyesült Államok megpróbál Genfben megegyezésre jutni a Szovjetunióval. Az idő múlik, megállapodásnak azonban egyelőre még az előjelei sem látszanak, s immár Nyugat-Európa számára is egyre világosabb, hogy nem a szovjet vezetés kompromiszszum-készségének a hiánya miatt. Washingtonban arra számítottak, hogy Bush missziójával talán sikerül ellensúlyozni azt a hatást, amelyet Jurij Andropov december 21-én előterjesztett fegyverkorlátozási javaslatai, illetve a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének januári békekezdeményezései keltettek. Ezért olvasta föl Nyugat-Berlinben az amerikai alelnök Reagannek „Európa népéhez szóló nyílt levelét”, amelyben csúcstalálkozót javasolt az SZKP KB főtitkárának. Minthogy azonban a csúcs Reagan felfogása szerint mindössze az amerikai „nullaváltozat” megállapodásban való szentesítését jelentené, világos volt, hogy Moszkva elutasítja az efféle árukapcsolást. Mivel Andropov főtitkár rendkívül gyorsan és határozottan válaszolt, az amerikai indítvány végül is bumerángnak bizonyult. Taktikát váltott hát Bush, s Génftől kezdve az út valamennyi további állomásán — Rómában, Párizsban és Londonban — azt hangoztatta, hogy a „nullamegoldás” nem azonos „a mindent vagy semmit” álláspontjával, hanem csupán erkölcsi alapállást jelent. Kétértelmű nyilatkozataiból azonban kitűnt, hogy Washington ezúttal sem készül új javaslatra, hanem ismét Moszkvától vár engedményeket. Ha viszont ebben ki is merül az amerikai „rugalmasság”, akkor a genfi tárgyalások alighanem kudarcra vannak kárhoztatva, mert az Egyesült Államok minden áron rakétatelepítést, s ezzel katonai fölényt akar. Washingtonban tehát máris úgy tekintenek Európára, mint egy rakétákkal szükségszerűen telezsúfolt földrészre. A kontinens lakóinak többsége azonban úgy véli: a létező világok legjobbika az, amelyikből teljesen hiányoznak az atomfegyverek. Ez lenne a Szovjetunió javaslata, valódi nullamegoldás, k. g. Satilától napjainkig Az izraeli vizsgálat eseménykrónikája 1982. szeptember 16—18. A nyugat-bejrúti Satila és Szabra palesztin menekülttáborokban libanoni falangisták tömegmészárlást hajtottak végre Az áldozatok száma izraeli források szerint 7—800 fő volt, a palesztin források ennek többszöröséről beszéltek. 1982. szeptember 18. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétpontos határozatban ítélte el a bejrúti tömegvérengzést. 1982. szeptember 22. Az izraeli parlament 48— 42 arányban elutasította hivatalos vizsgálóbizottság megalakítását a tömegmészárlás kivizsgálására. Ariel Saron hadügyminiszter az ülésen kijelentette, hogy az izraeli parancsnokság beengedte a táborokba a falangistákat „az ott található fegyveres elemek megsemmisítése céljából”. Jichak Berman energiaügyi miniszter, a megszállt területek közigazgatásának vezetője tiltakozásul lemondott tisztségéről. 1982. szeptember 23. Jeruzsálemben több ezer ember tüntetett a „Békét most” elnevezésű mozgalom felhívására tiltakozásul a tömeggyilkosság ellen. 1982. szeptember 24. Az izraeli kormány bejelentette, hogy felkérték Jichak Kahant, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, hogy egy általa megalakítandó félhivatalos bizottság élén vizsgálja ki a tömegmészárlás körülményeit. 1982. szeptember 26. Mintegy négyszázezer tüntető követelte Tel-Avivban a Begin-kormány lemondását és a nyugat-bejrúti vérengzés kivizsgálását. 1982. szeptember 28. Az izraeli kormány bejelentette, hogy egy teljhatalmú független bizottságot állítanak fel a palesztinok ellen végrehajtott tömegmészárlás kivizsgálására. 1982. október 19. Megkezdte működését a Jichak Kahan vezette háromtagú vizsgálóbizottság, 1982. október 24-től november 5-ig. A bizottság meghallgatta a tanúvallomásokat, többek között Rafael Ejtan tábornokot, az izraeli fegyveres erők vezérkari főnökét (október 24.), Ariel Saron hadügyminisztert (október 25.), Menahem Begin miniszterelnököt (november 8.) és Jichak Samir külügyminisztert (november 24.). 1982. november 25. A bizottság kilenc politikai és katonai vezetőt — köztük Ariel Saront, Jichak Samirt és Rafael Ejtant — figyelmeztetett, hogy a vizsgálat eddigi munkája hátrányos következményekkel járhat rájuk nézve, és vonultassanak fel újabb bizonyítékokat védelmükre. Enyhébb tartalmú figyelmeztetést kapott Menahem Begin miniszterelnök. 1982. december 8. Menahem Begin a bizottsághoz küldött levelében megismételte védekezését miszerint ő szeptember 18- án (azaz két nappal az események kezdete után) a BBC híradásából értesült a történtekről. 1983. február 8. Nyilvánosságra hozta jelentését a Kahan-bizottság. A jelentés 114 napos vizsgálat eredményét összegző, nem kötelező érvényű ajánlásai több izraeli vezető közvetett felelősségét állapította meg. Javasolta Saron hadügyminiszter lemondását, illetve leváltását. 1983. február 8. Menahem Begin rendkívüli kormányülést hívott össze, ahol Saron kijelentette, hogy nem mond le tisztségéről. 1983. február 9. Az izraeli kormány ismét összeült a jelentés megvitatására. Samir külügyminiszter külföldi útját megszakítva hazatért és részt vett az ülésen. Összeállította: Győrffy Ágnes