Hajdú-Bihari Napló, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

Románia, Románia, Románia Felhívások Az MDF országos segélyakciója, amelyhez a debreceni MDF szervezet is csatlakozott, órák alatt széles körű tár­sadalmi összefogássá terebélyesedett. Közel fél milliónyi értékű gyógyszert, vérkészítményt gyűjtöttek össze és in­dítanak útnak. Az akcióhoz az MSZP helyi szervezete is csatlakozott. Kérik Debrecen város és környéke lakossá­gát, hogy a romániai nélkülözőknek szánt adományaikat, főleg nem romlandó élelmiszereket (konzerveket, száraz­árut, cukrot, szaloncukrot, olajat, zsírt stb.) minél előbb juttassák el az MDF Csapó utca 26. szám alatti irodájába, valamint az MSZP Perényi út 1. szám első emeleti nagy­termébe. Az adományokat folyamatosan átveszik. Várjuk azok jelentkezését is, akik szükség esetén készek önkéntes véradásra a 13-564 és a 11-310-es telefonon. MDF és az MSZP debreceni szervezete A Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei bizottsága fel­hívással fordul a megye vállalataihoz és intézményeihez, hogy segélyszállítmányaikkal enyhítsék az utóbbi napok tragédiáját átélt romániai lakosság szenvedését. Kérjük, hogy a gyógyszereket, gyógyászati eszközöket, élelmiszere­ket, ruhaneműt stb. tartalmazó szállítmányokat haladékta­lanul indítsák el Románia felé, hogy a rászorulók miha­marabb megkaphassák önkéntes adományainkat. Az eddi­gi kényszerű tehetetlen együttérzésünket most felválthatja a tett, a tényleges segítségnyújtás. Tegyünk meg mindent, mit tehetünk a végre szabad Románia lakosságáért! Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei bizottsága A Debreceni Orvosi Kamara elnöksége felhívja vala­mennyi orvos figyelmét, hogy a román események miatt megsebesültek esetleges orvosi ellátása érdekében a szol­gálatban nem lévők is legyenek fokozott készültségben az ünnepek alatt, és szükség esetén telefonhívás útján állja­nak a munkahelyük rendelkezésére. Egyben felhívjuk az orvoskamarai tagokat, hogy az ezzel kapcsolatos teendők megbeszélése érdekében december 27-én, délután két óra­kor a DOTE elméleti tömbjének előadótermében tartandó rendkívüli közgyűlésen jelenjenek meg. Kakuk György, a Debreceni Orvosi Kamara elnöke Okmányok nélkül ne! Pénteken a késő délutáni órákban a Hajdú-Bihar Me­gyei Tanács elnökének irá­nyításával, az arra illetékes állami szervek, s a Vöröske­reszt megyei képviselőinek részvételével áttekintették a romániai helyzet alakulását. Ennek kapcsán a megyében felmerült a megoldásra váró problémák sora. Elsősorban­ a megyében az egészségügy, továbbá a közbiztonság és a romániai segítségnyújtás különböző formái, módoza­tai. Minderre azért is szük­ség volt, mert különböző pártok és társadalmi szer­vezetek készségüket fejez­ték ki a gyors segítségnyúj­tásra, különböző gyűjtések­re stb. Azonban a tömeg­kommunikáció útján nem mindig ellenőrzött hírek kaptak szárnyra, amelyek félreértésekre adtak alkal­mat. Másrészt a megye egészségügyi intézménye fel­­készültségét ellenőrizte egy esetleges külföldi igénybe­ vételre. Megállapította, hogy erre ez ideig nem volt szük­ség. Ezúton is felhívjuk a se­gítőkész lakosságot, a pár­tok, társadalmi szervezetek figyelmét, hogy a Romániá­ban élő honfitársaink segít­ségnyújtását szervezetten se­gítsék, mindenütt a Vörös­­kereszt közreműködésével végezzék. A tartós élelmi­szerek, továbbá gyógyszerek és kötszerek felajánlása lát­szik indokoltnak. Országos egységes álláspont, hogy a szállítmányok a Vöröske­reszt hivatalos okmányai nélkül ne induljanak út­nak, mert a küldemények célba érésének ez a feltéte­le. Hajdú-Bihar megyében a Vöröskereszt ügyeleti tele­fonszáma: 15-876 és a 15- 122. „A határ­sértés” Gerselyffy György, a Ha­társzél hetilap külső mun­katársa és Borsos Bálint, a Református Kollégium taná­ra este friss hírekkel érkez­tek Nagyváradról. A déli hírekkel megfordult a világ. A Ceausescu-rendszer meg­bukott, a határok kinyíltak. Éreztük, mennünk kell, se­gítséget, gyógyszereket, a magyar trikolórt, lelkesedé­sünket vinn­i kell. A debre­ceni Református Kollégium­ból hollandiai és egyéb nyugat-európai országokból származó gyógyszereket, élelmiszereket kaptunk. A kollégium összes televíziója, rádiója a román hullám­hosszra volt állítva és itt élő menekültek fordították ma­gyarra a forradalom híreit. A kis kocsi közben megtelt, mintegy két mázsa gyógy­szerrel, kötszerrel, s azzal, amire az első pillanatokban szükség lehet. Persze, eddig is vittünk át segélyszállít­mányokat, dugdosva, rejte­getve, most először nyíltan a kocsira hirtelen ráragasz­tott vörös kereszt jelezte „békés” szándékunkat. A határig vezető úton magyar diplomata rend­számmal ellátott kocsikkal találkoztunk, bennük való­színűleg román emigránsok hazafelé igyekeztek. A hatá­ron őket simán átengedték. Minket ki­pakolt­attak, útle­velünket elvitték. Ártánd magyar határőrei lehetetlen­nek gondolták a bejutásun­kat, mi lennénk az elsők, akiket átengednek. „Majd két nap múlva”, a román vámtiszt ezzel adta vissza az útleveleket. Nem hallgat­nak ezek román rádiót? — gondoltuk. Mi éppen erre hivatkozva, s hogy gyógysze­rekre szükség van, kértük, engedjenek át minket Nagy­várad első kórházáig. Négy órát kaptunk Azalatt kell megjárnunk. Nem ez volt a nap első csodája. Nagyvárad: a kórházat keresve a városközpontban a Securitate székháza előtt találtuk magunkat. A téren örömtüzek égtek, az ablako­kon át kidobált Ceausescu­­képek és -művek táplálták ezeket. Hangfoszlányok: Le Ceau­­sescuval, Szabadságot! (Ro­mánul is, magyarul is). A tömegből valaki kocsit kerí­tett, amely elvezetett minket a kórházig. A máskor csön­des kórházi folyosók vissz­hangzottak a tévé és rádió szónokainak jelszavaitól. Küldeményünket leadtuk. Hálásan fogadták, megkö­szönve nemcsak ezt, hanem eddigi, „távoli” segítségün­ket is. Mire kijöttünk a kórház­ból, a város ujjongott, meg­érkezett a hír: a konducá­­tort és feleségét elfogták. A máskor sötét Nagyvárad ut­cáin autók villogtak, dudál­tak, némelyiken az átlukasz­tott zászló, s V betűt mutató kezek jelezték, hogy ez már a győzelem útja. Mire a borsi határhoz ér­tünk, láttu­k, a határ már valóban nyitott. Kérdésünk­re, hozhatunk-e újabb se­gélyszállítmányt, a román vámtiszt csak annyit mon­dott: „JÖHETNEK, JÖJJE­NEK !” 20 óra 30 perc. A megyei sütőipari vállalat húsz má­zsa kenyeret ajánlott fel; a Főtaxi négy sofőrje elindult a szállítmánnyal — amelyet a városi vöröskereszt indí­tott útnak — Romániába. A hibák újra ismétlődhetnének Vélemények az Országgyűlés után A parlament decemberi ülését aggodalommal figyel­­te a lakosság. A különböző szervezetek, ellenzéki pár­tok is megfogalmazták két­ségeiket, ellenvetéseiket a költségvetéssel és a terve­zett lakáskoncepcióval kap­csolatosan. Megkérdeztük három szervezet képviselő­jét: az ülések befejezése után hogyan ítélik meg a hozott döntéseket? Oláh Lajos, a Hazafias Népfront megyei titkára: — A Hazafias Népfront mindig is a kisemberek mozgalma volt, magára vál­lalta a hátrányos helyzetűek érdekképviseletét. Ezért ter­mészetes, hogy most is fel­emeltük szavunkat a terve­zett lakáskoncepció ellen. Tiltakozó felhívásunkhoz nagyon sokan csatlakoztak. Hajdú-Bihar megyében 25 ezer állampolgár írta alá a tiltakozó dokumentumot. Meggyőződésünk volt, hogy nem lehet végrehajtani azt a döntést, ami ilyen mér­tékben sújtotta volna a már amúgy is megélhetési gondokkal küszködő réteget. Végül az országgyűlésen született kompromisszumos megoldások elfogadhatóak a népfront számára. A 35 szá­zalékos és differenciált lak­­béremelés reálisnak tűnik. Nekünk is az volt a véle­ményünk, hogy a kiemelt övezetben, luxus állami la­kásokban élők vállaljanak nagyobb terhet és különül­jön el a szociális bérlakás, valamint az állami bérla­kás fogalma. A kamatadók tekintetében is érzékelhető a társadalmi igazságosságra való törekvés. A népfront üdvözli azt a döntést is, hogy az Országgyűlés fel­oszlatta önmagát. Meggyő­ződésünk, hogy a többpárt­rendszerű struktúra hiányá­ban a hibák újra ismétlőd­nek. Kívánatosnak tartjuk tehát a mielőbbi szabad képviselő-választásokat, ugyanakkor fontosnak gon­doljuk, hogy az átmenet időszakában a kormány kapjon olyan társadalmi tá­mogatást, amely lehetővé teszi az ország működését és a békés átmenetet. Figula Béla, a Magyar Szociáldemokrata Párt me­gyei ügyvezető elnöke: — A Szociáldemokrata Párt képviselői úgy ítélik meg, hogy ezt a szigorú költségvetést a képviselők­nek el kellett fogadniuk. Az ország pénzügyi biztonsága és a Nemzetközi Valuta­alappal történő megegyezés meg kell hogy előzzön min­den mást. A lakbérek, a kamatadók felemelése a mentességek beiktatásával végül is elfogadható. A lu­xuslakásban élők esetében jogosnak tartjuk az eme­lést, csakúgy a kamatok esetében. Megítélésünk sze­rint ez utóbbira korábban kellett volna sort keríteni, mert az állami költségvetés túl sokat vállalt, fedezet nélkül. Ami a parlament feloszlatását illeti, úgy vél­jük, eljött az ideje, hisz a kormány és az országgyűlés már­ maga sem tudta, miben döntsön, miben nem. Az ország helyzete szempont­jából a márciusi választá­sok ideálisnak tűnnek. Matúz György, a Magyar Néppárt debreceni szerve­zetének ügyvezető elnöke: — Nagyon jelentősnek tartom a parlament decem­beri ülésszakát, annak elle­nére, hogy nem sorsdöntő törvényeket tárgyalt. Sza­vazni mertek a­­képviselők olyan koncepció mellett, amely a lakosság számára kedvezőtlen. Mi is úgy ítél­jük meg, hogy megszorító intézkedésekre szükség volt. Különös jelentőséget tulaj­donítunk annak, hogy meg­kezdődött a támogatási rendszer ledöntése. A kor­mány és a képviselők végre ellen tudtak állni a gazda­sági lobbyk tiltakozásának. Nem látható még persze, hogy ez a költségvetés va­jon megmenti-e a csőd felé táncoló gazdaságot, de az bizonyos, ha nyakló nélkül támogatjuk továbbra is a veszteséges ágazatokat, az lehetetlen helyzetet idéz elő. Ami a lakáskoncepciót ille­ti, szintén népszerűtlen döntést kellett hozni. Ne­kem a tulajdon a rögesz­mém, támogatom azt az el­képzelést, hogy az állami lakásokat adják el bérlőik­nek. A bérlői jogviszony nem teszi érdekeltté a bent lakókat, hogy óvják, gyara­pítsák az ingatlant. Az or­szággyűlés márciusi felosz­lása azt bizonyítja, hogy a képviselők önmérsékletet erőltetnek magukra, s a fontos döntéseket már az új, demokratikusan megvá­lasztott parlamentre bízzák. Bár a költségvetéshez és a lakáskoncepcióhoz nem mérhető, de azért fontos lépésnek érzem Raffai Ernő javaslatát, hogy alkotmá­nyos keretek között vonják felelősségre azokat a veze­tőket, akik gazdasági és sze­mélyi visszaéléseket, végze­tes történelmi ballépéseket követtek el. Az USA-ban bevett gyakorlat, ha hibás döntést tapasztalnak a sze­nátorok, szabályszerű eljá­rást folytatnak az elkövető­vel szemben, és vagy tisz­tázzák, vagy bíróság elé ke­rül. Nálunk sem kerülhető el a jövőben a személyes felelősségvállalás. Fazekas Valéria HETI KOMMENTÁTORUNK: NAGY ZOLTÁN Békés, boldog karácsonyt! Nem volt eseménytelen ez a mögöttünk álló né­hány nap. Nemcsak hazánkban, a keleti határszélen is tovább íródott a történelem. Viharos parlamenti napirendek egyfelől, véres napok Romániában a má­sik oldalon. Nehezen vonható persze párhuzam e két esemény között. Mégis, úgy gondolom, a karácsonyi készülődéseink közepette ez foglalkoztatott bennün­ket leginkább. És nemcsak mi figyeltük sokszor lé­­legzet-visszafojtva a híradásokat. Ezekre figyelt egész Európa, sőt a világ jelentős része. Holnap viszont karácsony szent estéje. A béke és szeretet ünnepének kezdete. Valami szépet és jót szeretnénk magunknak ez alkalomból kívánni. Sze­retnénk csupa-csupa csillogó és feledhetetlen kön­tösbe öltöztetni e napot. Csak a gyermekeknek ada­tik meg ez manapság. Soha nem voltak olyan szép karácsonyestéim, mint kissrác koromban. Mikor ké­zen fogott drága nagymamám és moziba vitt ben­nünket, kis sihedereket, míg szüleim a karácsonyfát díszítették. Nem is tudtam, miért e kegyes csalás. Miért éppen a nagy nap délutánján kell nekünk fil­met nézni, ahelyett hogy az ajtóban várhatnánk a Jézuskát. Ma már tudom. Meg akartak óvni attól, hogy ide­jekorán rádöbbenjek a valóságra. Féltettek a jövő­től, s mára kiderült: nem minden alap nélkül. Elég, ha felnőttkorunkban retteghetünk. Ez is eszembe ju­tott tegnap délután, mikor Hajdúszoboszlón a be­fogadóállomáson Romániából menekültekkel beszél­gettem. Öröm és könnyek vegyültek tekinteteikben. Boldogok is voltak és szomorúak is egyszerre. So­kuk még most sem akarta elhinni, mégis lehet ka­rácsonyuk. Nem kis áldozat árán jutottak ehhez az ember számára szent és sérthetetlen ünnephez. Egyi­kőjük fájón panaszolta: nem gondolta volna, hogy megéri ezt a napot. Egyszeriben fellélegeztek, ám aggodalmuk még most is megvan. Ilyenkor, karácsony előtt már sok mindenkire gon­dolunk. Levelet és képeslapot küldünk szeretteink­nek, jó kívánságainkat fejezzük ki ismeretleneknek. Valahogy igyekszünk megbékélni. Vannak, akik ezt egymagukban teszik. Társtalanul vagy elhagyatva szemükben könnycseppekkel és elérzékenyülve gon­dolnak a holnapra. Van az ilyenek között idős és fiatalabb egyaránt. Szeretnénk nekik is vigaszt nyúj­tani, s hisszük, hogy sikerül. Legalábbis igyekszünk elhitetni velük, ők sem élnek hiába, mert egykor vagy majd ők is tartoznak valakihez. Az Isten adta élet nem egyforma sorsot rendelt mindenkinek. Egyeseknek könnyebb, másoknak nehezebb elvi­selniük a hétköznapokat és az ünnepeket. Nemes cselekedet, ha az erősebb kezét nyújtja a gyönge fe­lé. Nekünk is ezt kell tennünk. Most, karácsonykor pedig különösen. Miközben a fenyőgallyakra dísze­ket és finomságokat aggatunk, alája meg figyelmes­ségünk jelképeit rakjuk, ne feledjük: karácsom’ csupán egyszer van esztendőnként. Az év ugyanak­kor 365 napból áll. Át kell mentenünk szívünk min­den melegét mind a tizenkét hónapra. Szinte előttem látom, mint forognak a konyhában a derék háziasszonyok, hogy az ünnepi traktával kedveskedjenek családjuknak. Sül a pulykahús, fő a halászlé, zománcos bevonatot kap a bejgli. És mikor ezek az ízek szánkban elvegyülnek, azt hisszük, örök a pillanat. Pedig csupán percek ezek. Ám legalább ezekkel éljünk. Ezt becsüljük a folytatáshoz. Éppen ezért: békés, boldog karácsonyt! VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: Csökken a felhőzet, nagy­részt napos időre lehet szá­mítani. A déli, délnyugati szél tovább erősödik, majd éjszakától északnyugatira fordul és helyenként viha­rossá fokozódik. A legmaga­sabb nappali hőmérséklet szombaton 9 és 14 fok kö­zött alakul. (MTI) Olvasóinkhoz. A Napló legközelebb december 27-én, szerdán jelenik meg 16 ol­dalon. AZ AUTÓBUSZOK ÜN­NEPI MENETRENDJE. A Hajdú Volán tájékoztatja az utazóközönséget, hogy de­cember 24-én a helyi járatú autóbuszok 17 óráig indul­nak ,a belső végállomásról az alábbiak kivételével: a 9-es vonalon 17.10-kor járat még közlekedik; a Biogal Gyógyszergyár részére a műszakkiszolgálást biztosító járatok a 12, 13 A és 16-os vonalon közlekednek; 17.30- tól 20.30 óráig az 5-ös és 31- es autóbuszvonalon 20 per­cenként indítunk járatot. 17 óra után szünetel a helyi közlekedés Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben, Haj­­dúdorogon, Hajdúszoboszlón, Berettyóújfaluban, Püspök­ladányban, Egyeken, Tisza­­csegén és Komódiban. ÁLLATORVOSI ÜGYE­LET. December 23-án, reg­gel 6 órától vasárnap reggel 6 óráig dr. Nagy Zsigmond (Debrecen, Laktanya u. 35., tel.: 24-402), 24-én, reggel 6 órától hétfő reggel 6 óráig dr. Zsupos Sándor (Debre­cen, Végh Dezső u. 22., tel.: 12-190), 25-én reggel 6 órá­tól kedd reggel 6 óráig dr. Nagy Elek (Debrecen, Holló László utca 24., tel.: 34-427), 26-án reggel 6 órától pedig szerda reggel 6 óráig dr. Nagy László (Debrecen, Hu­szár Gál u. 15., tel.: 11-397) lesz az ügyeletes állatorvos. KARÁCSONYI JÓKÍ­VÁNSÁG. A Magyar Szo­cialista Párt debreceni el­nöksége a szeretet ünnepén jókívánságait küldi váro­sunk és megyénk lakóinak! Kívánjuk, hogy békés, jó szándékok által vezérelt új esztendőnk legyen! Remél­jük, hogy a békés átmenetet cselekvéssel hitelesítjük. MSZP Debrecen városi el­nöksége. Elhunyt Miskolci János. Életének 57. évében váratlan hirtelenséggel elhunyt Mis­kolci János, az MSZMP Be­rettyóújfalui Városi Bizott­ságának nyugalmazott első titkára. Miskolci János hosz­­szú időn keresztül dolgozott az úttörő- és ifjúsági moz­galomban, m­ajd később a derecskei, illetve a berettyó­újfalui járási, városi pártbi­zottság apparátusában. Te­metése 1989. december 25-én 11 órakor a derecskei közte­metőben lesz.

Next