Hajdú-Bihari Napló, 1997. december (54. évfolyam, 280-303. szám)
1997-12-15 / 292. szám
1997. DECEMBER 15., HÉTFŐ A NAPLÓ POSTÁJA RZÓVÁ TETTÉK vir% I C* 1 1 Ésszerűtlen táblák A debreceni Csanak utcát nemrég aszfaltozták, majd a Nagyerdei körút felől egyirányúsították - jelezte egyik olvasónk. - Az utca a Komlóssy útba torkollik, onnan viszont vagy csak jobbra, vagy csak balra lehet fordulni, ugyanis ki van téve a „mindkét irányból behajtani tilos" tábla alatta az „átmenő forgalom" kiegészítő jelzéssel. Elméletileg tehát nem szabad folyamatosan áthaladni a jelzett útszakaszon, így ha valaki be akarja tartani a szabályt, nem tudja elhagyni a Csanak utcát a Komlóssy út felé. Vagy visszafordul, vagy tolat ugye az egyirányú utcában. Az más lapra tartozik, hogy a Komlóssy út fent említett szakaszán a tiltó táblák ellenére átmennek a járművek. Sötét és veszélyes A Széchenyi utcai óvodába járó gyerekek és szüleik, de a többi Tőzsér utcán közlekedő nevében írta a következőket K. M.: Sötétedés után sajnos alig látunk, mivel igen gyér a közvilágítás a Tőzsér utcán, s ahol vannak is égők, eltakarják azokat a nagy faágak. Emiatt botorkálva és félve közlekedünk az utcán, ahol sajnos elég sok az elöregedett szuvas fa is, mely bármikor a kidőlés veszélyével fenyegethet. Kérjük az illetékeseket, tegyenek valamit a sötétség megszüntetése érdekében, s vágják ki a balesetveszélyes fákat. Mindenkinek számítani kell arra, hogy váratlan kiadásai lesznek. Velem is ez történt. No, nem 97 pár cipőfűzőre lett szükségem, csupán egy párat szerettem volna venni. Végigjártam Debrecen fő- és mellékutcáinak egy részét, amíg a Piac utca egyik boltjában kaptam „volna". Kérek egy pár hosszú, barna cipőfűzőt, száras cipőbe. - 135 forint - mondta az eladó, de nem nyúlt érte, hogy elővegye, csak kimondta az árát. - Mennyi? - kérdeztem. - Hát miből van ez a fűző? - Sajnálom, ennyi az ára. Tavaly is ennyi volt, nem is emelkedett azóta. - Tavaly is? Hát jó - mondtam magamban - számoljunk akkor az 1996. évi árakkal és elkezdtem „cipőfűzőben számolni". Nekem 1996-ban 11 583 forint volt az „államilag dotált zsebpénzem" - mások ezt nyugdíjnak nevezik. Ezért én dolgoztam 39 év 200 napot. Vagyis vehettem volna az egy havi „zsebpénzemen" 97 pár cipőfűzőt. No, nem ennyivel kezdtem három évvel ezelőtt. Akkor épphogy csak meghaladta a tízezer forintot a majdnem 40 éves munkám után járó nyugdíj. Csak most ébredtem rá arra, hogy milyen magas nálunk az életszínvonal. Vagyis az élelmiszerárak milyen alacsonyak. Hiszen egy pár fűző áráért már lehet venni két kilogramm lisztet, másfél vagy két kilogramm kenyeret, vagy öt kilogramm sót stb. Ezek után a 97 pár cipőfűzőt kezdtem kiadásaimra felosztani. Az 1996. évben az egy havi fűtés 50 pár cipőfűző ára, a gáz hét pár fűző, hideg melegvíz négy pár fűző, közös költség hét pár fűző, villanyáram öt pár fűző. Ez mindösszesen 73 pár fűző. A további egész havi megélhetésemre maradt 24 pár fűző értéke. E 24 pár fűző értékét kell elosztanom 30 napra. Majd az egy napra jutó összeget háromfelé (ha naponta háromszor szeretnék enni, de semmi mást). Ha jól számoltam, 0,25 pár fűző ára jut egy-egy étkezésre. Hát nem csodálatos? (Még egy fagylaltot sem kapok érte.) Csak azt nem értem, hogy miért mondják azt, hogy szegény a nép? Hiszen kormányunk biztosítja, hogy 0,25 cipőfűző árából már lehessen enni. Vagy esetleg élni? No persze a Világbanktól 760 millió dollárt, azaz 152 milliárd forintot kapott a kormány választási hitelként hosszú lejáratra. (Magyar Fórum november 20-i száma.) Ez igaz lehet? Erre lehetett pénzt felvenni? A nyomor ellen nem? Ezek után ne csodálkozzunk, ha majd emelkedni fognak az élelmiszerárak, hiszen talán többet ér két kilogramm liszt, cukor vagy kenyér, mint egy pár cipőfűző! Számoltam tovább: ha majd 1998-ban a legalacsonyabb munkabér 19 500 forint lesz, melyért 172 órát kell dolgozni (napi nyolc óra), akkor egy órai munkabérből még egy pár cipőfűzőt sem lehet venni. Hát nem szívdöglesztő? Vagy szívgyönyörködtető? Az én jelenlegi „államilag dotált zsebpénzem" 115 pár cipőfűző. És ehhez jön majd 20 százalék zsebpénzemelés. Vagyis a mostani emelés majd annyi lesz, mint amennyiből jelenleg egész hónapban kell élnem. Mert ugye egész hónapra is 24 pár fűző ára jut, most 23 pár fűző értékét adják. Javaslom, hogy a „segélykérő íveken" ne az szerepeljen, hogy mennyi az utolsó havi nyugdíja, hanem az, hogy hány cipőfűzőt vehetne az utolsó havi nyugdíjából. Javaslom továbbá, hogy ne mondják azt, hogy kisnyugdíjas, mert ez nem igaz. Ezt nevezzék el pici nyugdíjasnak. Tudom, hogy nem illik megkérdezni mennyi a fizetésed, no meg titkos is már. De ugye azt már meg lehet kérdezni, hogy mennyi a cipőfűződ havonta? Ha majd megkapom az emelést, bizonyára akkorra már változni fog a fűző ára is. S én ismételten nem fogok ennyi pénzért cipőfűzőt venni. Patakyné Szabó Judit _EGYMÁS KÖZÖTT 97 pár cipőfűző , 39 év 200 nap A szerkesztő üzeni Kút utcai lakosok. Örömmel nyugtáztuk, hogy utcájukban ismét jól foghatók a kábeltelevízió által sugárzott adások. Z. G., Debrecen. Köszönettel vettük humoros írásait, melyek közül valószínűleg néhányat közlünk a közeljövőben a lap hasábjain. P. G., Debrecen. Beküldött írásait irodalmi lektorunk elolvasta, s azokat sajnos közlésre alkalmatlannak minősítette. M. E.-né, Debrecen. Levelét teljes terjedelmében nem áll módunkban közölni, de mindenképpen figyelemreméltónak találjuk észrevételeit. Elképzelhető, hogy hasonló témájú cikk írásakor figyelembe vesszük az abban leírtakat, illetve idézünk a levélből. írjanak nekünk Tájékoztatásul közöljük kedves olvasóinkkal, hogy a Napló postája rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Beküldött leveleiket szerkesztjük, esetenként tömörítjük, a sértő, illetve személyeskedő hangnemben írtaknak viszont egyáltalán nem adunk helyt a rovatban. A leveleket - amennyiben íróik nem kérik inkognitójuk megtartását - általában névvel, esetleg címmel együtt közöljük. Sokszor előfordul, hogy az ember már nem tud valamit önmaga elvégezni, legyen szó akár villany-, zár-, vagy bármilyen más javításról. Ekkor jön az a mozdulat, amikor telefonon szakembert kell segítségül hívni - ha a mester éppen otthon, illetve a műhelyben tartózkodik. Nem egyszerű az eset, hiszen a legtöbb szerviz - legyen az vállalati vagy maszek -, csak napközben vehető igénybe, vagyis akkor, amikor az emberek többsége a munkahelyén tartózkodik. Később már nemigen lehet találni épkézláb szerelőt, s szerencséje van az embernek, ha a szomszédja vagy ismerősei közül valaki „nagylelkűen" ráér. A szerelés ekkor még nem tökéletes, de van remény arra, hogy az esti filmet megnézzük, vagy a mosógépben maradt ruhát a szárítóra helyezzük. Egyik este véletlenül betört a bejárati ajtó üvege. Elő a telefonkönyvet, hol egy üveges? Az első, mobiltelefon-ügyeletet is ellátó hívásunkra sajnos elutasító választ adott, miszerint épp befejezték a munkát, a sofőr elment stb., stb. A következőknél fel sem vették a kagylót, lévén vége a munkaidőnek. Az utolsó remény egy maszek volt, akit viszont a vacsora és az azt követő sör után már nem lehetett zavarni. Gond nincsen - hangzott a bíztató válasza -, holnap reggel kimegyünk. Higygyük el, nem lesz addig semmi baj. Az igaz, de a lakásajtó mégsem maradhat betörve. Rövid gondolkodás után megszületett a kompromisszumos megoldás. Lemértük az üveg hosszúságát és szélességét, majd autóval el a város másik végére az üvegeshez. A mester a műhelyében a megadott méretre vágta a kért üveget, gittet és jó tanácsot adott, s a számlát is elkészítette. Vissza a lakásba, ahol késő este kis csörömpölés után helyére került az ajtó „szeme". Az ország második legnagyobbnak mondott városában elkelne egy olyan szerviz, melynek dolgozói munkaidő után is „bevethetők" lennének - akár este tíz órakor is... P. Z. M. „Magad uram, ha szolgád nincs” A debreceni Böszörményi úton látható két irányjelző táblát úgy tűnik, alaposan helybenhagyták Fotó: Poór Zoltán HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 15 Olvasóinkhoz köszönjük, hogy leveleikkel lapunkhoz fordultak, várjuk újabb írásaikat. Kérjük, hogy gondolataikat egy gépelt oldalnál lehetőleg nem nagyobb terjedelemben fogalmazzák meg. A hoszszabb leveleket - tiszteletben tartva és megőrizve mondandójukat - a rendelkezésünkre álló lapfelület szűkössége miatt kénytelenek vagyunk megrövidíteni. Kérjük, írják meg pontos címüket, otthoni vagy munkahelyi telefonszámukat, írjanak nekünk! Címünk: Hajdú-bihari Napló szerkesztősége, 4024 Debrecen, Dósa nádor tér 10., 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefax: 412-326. A bírósági végrehajtás feltételei és gyakorlata Abban az esetben, ha önkéntes jogkövetéssel nem oldódnak meg a jogviták, szükség van az állam kényszerítő erejére, ami jellemzően a bírósági végrehajtás formájában teljesedik ki. Az eljárásnak állami kényszerrel is el kell érnie, hogy az adós teljesítse kötelezettségét. A bírósági végrehajtás feltétele, hogy legyen olyan végrehajtandó határozat, amely kötelezést (marasztalást) tartalmaz, jogerős vagy előzetesen végrehajtandó és a teljesítési határidő is letelt. A végrehajtás megindítását az első fokon eljárt bíróságnál kell kérni az erre rendszeresített nyomtatvány kiállításával. Szigorúan körülhatárolt körben, pontosan meghatározott feltételek fennállása esetén nemcsak bírósági határozat alapján indulhat bírósági végrehajtás, hanem például közjegyzői okirat vagy munkáltatói határozat alapján is, de magát a végrehajtást ez esetben is bíróság rendeli el az előbbi okiratok záradékolásával. Nem kell végrehajtási lapot kiállítani, ha kizárólag az adós munkabéréből kell a követelést behajtani, ekkor a bíróság közvetlenül letiltó végzést hoz. Ezt kell alkalmazni, ha maga a végrehajtást kérő így kívánja, illetve tartásdíj és más járadék jellegű követelésnél, ha a munkabér levonható része a követelést fedezi. Tartásdíj esetén egyébként a bíróság már a tartásdíjat meghatározó döntésében a munkáltatót közvetlenül felhívja a megállapított összeg levonására és kifizetésére. Magát a végrehajtás foganatosítását az adós lakóhelye szerint illetékes végrehajtó végzi el. A vagyoni kényszer arányosan és fokozatosan alkalmazandó, s elsősorban az adós munkabéréből kell a követelést kielégíteni. Gazdálkodó szervezetek esetén először meg kell kísérelni azonnali beszedési megbízással behajtani a követelést, illetve a végrehajtás során is először a pénzintézetnél kezelt s az adóst megillető összeget kell végrehajtás alá vonni. Amennyiben mindezek előreláthatóan viszonylag rövid időn belül nem tűnnének eredményesnek, az adós bármilyen vagyontárgya végrehajtás alá vonható. Ennek során az ingatlanok és az ingóságok lefoglalhatók, majd értékesíthetők. A törvény meghatározza az ingóságoknak azt a körét, melyek a megélhetéshez feltétlenül szükségesek, illetve amelyek nélkül az adós foglalkozásának gyakorlása lehetetlenné válna, s mindezek miatt mentesek a végrehajtás alól. Az ingatlan lefoglalása a végrehajtási jognak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzésével történik meg. Az értékesítés módja árverés, melyet sikertelenség esetén meghatározott idő múlva meg kell ismételni. Nincs akadálya annak sem, hogy akár az ingóságot, akár az ingatlant a felek megegyezése alapján árverésen kívül adja el a végrehajtó. Lehetőség van arra is, hogy a vagyontárgyakat a sikertelen értékesítés, illetve sikertelen árverések után a végrehajtást kérő vegye át, ingóságoknál a becsérték egynegyede, ingatlannál a becsérték fele ellenében. Vass János, ügyvéd A továbbiakban: nem ér a nevem! Sztár lettem! Erre a meggyőződésre jutottam tegnap este, amikor egy ismeretlen lány autogramot kért tőlem. Néhány hét alatt ő volt az ötödik. A történet nyáron kezdődött, amikor a családommal elmentünk a vidámparkba. Amint ott sétáltunk, megállított egy fiú és egy lány. A fiú beszélt, a lány csak hunyorogva, sanda tekintettel nézett ránk, és végig szótlan maradt. (Később fény derült keleti származására). A Sz. Cs. miszsziót képviselték, s ennek jegyében folytatták tevékenységüket: megeskettek bennünket, hogy rengeteg gyerekünk lesz és sosem válunk el. Aztán valami löttyel megáldottak vagy megszenteltek, mit tudom én, majd egy közös pohárból bort ittunk, végül kenyeret törtünk. Mindez számunkra meglehetősen gusztustalan volt, de a misszionáriusok nem hagyták magukat, s ha már megálltunk nekik, essünk túl az egészen minél hamarabb! A szertartás végén meg kellett adnunk a címünket, valamint aláírtunk a megfelelő helyeken. Miután megszabadultunk tőlük, rossz érzés töltött el, és arra gondoltam, hogy jobb lett volna, ha nem adom a nevem mindehhez. Mivel ez a kellemetlen érzés azóta sem hagy békén, a későbbiekben igyekeztem udvariasan kitérni a hasonló helyzetek elől. Tegnap azonban végleg betelt a pohár. A lépcsőház előtt leszólított egy lány, hogy a nemtudommilyen cég reklámcsomagját megkaptam-e már? Mivel gőzöm sem volt az egészről - legszívesebben megkérdeztem volna, hogy most a Bokroscsomag modernizált változatáról, vagy valamelyik műholdas programcsomagról, esetleg egy idő után érkezett Mikulás-csomagról van-e szó - és kedvem sem volt társalogni, bólintottam egyet, válaszképpen. Akkor ezt kérte a lány - hitelesítsem az aláírásommal is. Erre már tényleg „bepöccentem" és feltettem neki néhány kérdést arra vonatkozóan, hogy minek neki az én aláírásom? És vajon hol fogom viszontlátni a nevemet? (Olyan jól olvasható, hogy még egygyerekre is rá lehetne bízni a hamisítását.) Csak nem én fogom küldeni a következő levélbombát valamelyik alvilági vállalkozónak? Esetleg alapítanak a nevemben egy fiktív kft.-t az adóhatóság kijátszására? Netán az operációmhoz kérik a lakosság anyagi támogatását egy bizonyos bankszámlára? A lány csak nézett, biztosan azt gondolta, hogy üldözési mániám van. Lehet, hogy van, de meg kellett tanulnom, hogy a mai „terrorizált" világban semmi sem elképzelhetetlen. Úgyhogy végérvényesen elhatároztam, a továbbiakban sehol, semmit nem írok alá, még ha ezen is múlik a halálbüntetés visszaállítása, vagy egy népszavazás kiírása, vagy a fűtés korábbi bekapcsolása - akkor sem! Egyetlen dolog van, amit bármikor, bárki előtt a nevem aláírásával is szívesen vállalok, az pedig a véleményem egy cikk, egy levél vagy akár egy vers formájában. Vagyis valami, amit valóban én írtam. B. Gergely Krisztina