Hajdú-Bihari Napló, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-13 / 61. szám
1998. MÁRCIUS 13., PÉNTEK KULTÚRA Petőfi-vetélkedő a Petőfi-iskolában Debrecen (HBN) A Petőfi Sándor Általános Iskola tantestülete szerdán rendezte az intézményben a hagyományos megyei vetélkedőt névadója - s az idén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója - tiszteletére. A nagyszabású versenyen az alsó tagozatosok szavaló- és prózamondó versenyén csaknem száz kisdiák, a 7-8. osztályosok komplex tanulmányi megmérettetésén 13 csapat mérte össze tudását. A csapatok megkoszorúzták a Nagyállomásnál levő emléktáblát. A szavaló versenyen az 1-2. osztályosok körében 1. helyezést ért el Ábrányi Klaudia (Ságvári ált. isk., Db.), 2. Balogh Ildikó (Bocskai ált. isk., B.újváros), 3. Agárdi Karola (Petőfi ált. isk., Db.). Próza kategóriában 1. Kunkli Csilla (II. Rákóczi F. Ált. isk., Téglás), 2. István Bernadett (Petőfi ált. isk., Db.), 3. Bitsey Vanda (Veres P. Ált. Isk., B.-újváros). A 3-4. osztályosok versmondóversenyén 1. Kiss Imre Péter (Bárándi Ált. Isk.), 2. Szarvas Zsuzsa (Bocskai ált. Isk., B.-újváros), 3. Tündik Zsuzsanna (Lilla Téri Ált. Isk., Db.). Próza kategóriában 1. Petneházi Anna (Böszörményi Úti Ált. Isk., Db.) és Kiss Zsuzsa (Petőfi S. Ált. Isk., Db.), 2. Nagy Zsuzsa Eszter (Bányai S. Ált. Isk., Db.). A felső tagozat komplex vetélkedőjén különdíjat kaptak. Az Illusztráció Petőfi Sándor Debrecenben írt verseihez kategóriában 1. II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Téglás (Szilágyi Gergely, Major Ágnes, Báji Rita), 2. Szoboszlói Úti Általános Iskola, Debrecen (Tanka Beáta, Milu Bernadett, Vajda Júlia), 3. Arany János Általános Iskola, Ebes (Fézer Nóra, Kurucz Julianna, Mudra Éva). A Menüajánlat, korhű ételek alapján kategóriában 1. Irinyi J. Ált. Isk., Hosszúpályi (Varga Melinda, Bihari Judit, Tamás Zoltán), 2. Bagaméri Általános Iskola (Nyika Szilvia, Dorogi Beáta, Ruszoly János), 3. Arany János Általános Iskola, Ebes (Fézer Nóra, Kurucz Julianna, Mudra Éva). A verseny győztesei: 1. Arany János Általános Iskola, Ebes (Fézer Nóra, Kurucz Julianna, Mudra Éva), 2. Irinyi J. Ált. Isk., Hosszúpályi (Varga Melinda, Bihari Judit, Tamás Zoltán), 3. Lilla Téri Alt. Isk., Debrecen (Bordás Anita, Szilágyi Katalin, Szinkulics Rita). Sok volt a fejtörést okozó feladat Fotó: Czeglédi Zsolt MINDENFÉLE • NEM MEGY A SZÍNHÁZ. Az MTI ugyan hírül adta (s a Napló március 11-ei számában is megjelent), hogy a Csokonai Színház részt vesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében az Operettfesztiválon, ám a társulat - tájékoztatása szerint - debreceni kötelezettségei miatt nem tudja március 17-én előadni a fővárosban a Sybillt, Jakobi Viktor zenés játékát. • A VIII. DEBRECENI TAVASZI FESZTIVÁL március 15-én 16 órakor Hevessy József polgármester megnyitójával kezdődik a Kölcsey művelődési központ előterében. Ezt követően Sümegi György művészettörténész megnyitja a VII. debreceni tavaszi tárlatot. • A Z+TV Debrecenben, a Péchy Mihályszakközépiskolában forgatott március 11-én, szerdán délután. A tévécsatorna az Osztály, vigyázz! című műsorában szerepelteti a debreceni intézmény diákjait. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 15 „A zenében szeretném a legtöbbet adni” Harminc esztendeje énekel a Csokonai Színházban Hegyes Gabriella operaénekes Bényei József Debrecen (HBN) Harmincadik szezonját tölti a Csokonai Színházban Hegyes Gabriella Liszt-díjas magánénekes, a lírai szoprán szerepkör igényes gazdája. Koráról nem beszélünk, hangja, alakja, mosolya cáfolata az idő múlásának. Tegnap, csütörtökön egyik kedves szerepét, Melindát énekelte a Bánk bánban. Az énekesnőt a jeles alkalomból az előadás után köszöntötték a társulat vezetői, kollégái - babérkoszorút nyújtva át neki. - Hol s mikor kezdett zenét tanulni? - Gyermekkoromban otthon, Tuzséron. Apám vasutas volt ugyan, de kántorkodott is, a családi éneklés volt a nagy élményem, négyen négy szólamban fújtak. - Se általános, se középiskolában nem vett részt szervezett zeneoktatásban? - Elkezdtem hegedülni, de meghalt a tanárom. Általános iskolás koromban édesapám megtanította nekem a János vitézből a francia királykisasszony dalát, aztán az szinte kabalaszerűen végigkísért az életemen. Középiskolában meg nagy tornász voltam, a testnevelési főiskolára jelentkeztem, de nem sikerült a felvételim. - S hogyan lett a csinos tornászlányból énekesnő? - Pesten két műszakban dolgoztam az Orion-gyárban. Egy vállalati rendezvényen hallottam egy énekesnőt, megkérdeztem, kinél tanul, s édesapám elvitt oda. Zsolnay Gitta volt. Énekeltem a Forrai-kórusban is. Aztán jelentkeztem a zeneművészetire, Szabó László karnagy és akkori felesége, Kovács Eszter készített fel. Egy év további tanulásra kért Forrai tanár úr, így aztán a konzervatóriumban kezdtem tanulni vendéghallgatóként. Munka mellett, de eminensként. - Miért hagyta ott az ígéretes budapesti lehetőségeket? Hiszen egyenes útja lehetett volna. - A nagybátyám, Adamóczki Béla, szintén zenész, hívott ide, meg a családhoz is közel akartam kerülni. Itt is volt konzervatórium és tanultam Somfalvi Istvánné Mici néninél. Közben műszaki rajzolóként dolgoztam. - Valaki csak felfedezte, észrevette, hogy kincs van a torkában? - Rubányi Vilmos 1967 áprilisában meghallgatott és azonnal szerződtetett az énekkarba. - Énekkarba? Ott kemény iram volt. - Az. Volt olyan hónap, hogy 36 előadásom volt. Nagyon hamar elkezdtem kisebb - majd nagyobb szerepeket énekelni. Például beugróként a francia királykisasszonyt, aztán rajtam ragadt. De még énekkari tag voltam, amikor elénekeltem Annuskát A windsori nőkben, Frasquitát és Micaelét a Carmenben, sőt a Lammermoori Lucia címszerepét is. - Akkor volt kiugrási alkalma elég... - Volt. Egyik este a Bajazzókban fújtam a kórust. Másik este Luciában láthatott a közönség. Hat év után emeltek ki magánénekesnek. - Debrecenben kinek köszönhette a legtöbbet a fiatal énekesnő? - Szabó László karmesternek, Kertész Gyula rendezőnek és Zádor Endrének, aki máig énektanárom. - Voltak-e kedves szerepei? - Mindig a következő feladat volt a legkedvesebb. Abban igyekeztem megvalósítani azt a bizonyos pluszt. - Mi az a bizonyos plusz? - A lehető legteljesebb zenei megvalósítás. A legmagasabb koloratúrák és kadenciák pontos kiéneklése - mindenféle elnagyolás nélkül. - És miben sikerült ez legjobban? - Legtöbbször Melindát énekeltem és a Pillangókisasszony címszerepét. Mellettük a csúcs Lucia volt, meg a Lakmé, meg a Faust, meg a Hunyadi Lászlóban Gara Mária, a Bohémélet Mimije, az Éj királynője A varázsfuvolában, Gilda a Rigolettóban... - Hűha... S ilyen külsővel, szép hanggal, szép arccal, szőkén, miért nem lett operettprimadonna? - Tán mert kicsit alacsony voltam. De tréfa nélkül mondom: mindig lekötött az opera. - Nyűgös énekes volt? Traumázott? - Maximalista voltam. Mindenekelőtt magammal szemben. - Sose akart elmenni innen? - Budapesten vendégszerepeltem párszor. De itt voltak a szüleim, a testvéreim, s miután magamnak sose volt saját családom, ők jelentették s jelentik máig a családot számomra. - És most hogyan érzi magát? - Van egy régi mondásunk, valahogy így szól: egy énekes egy évadban egyszer érzi igazán jól magát, akkor meg éppen nincs beosztva előadásra. Tréfa nélkül: szakmai nyugdíjas vagyok, de a színház és vezetői számítanak rám. Hát nem csoda, hogy nyugdíjasként első szereposztásban énekelhettem Csocsoszánt? - Ha magára nézek, egyáltalán nem csoda. Jusson eszébe Neményi Lili! De tényleg, mi az énekesnő számára a pálya legfontosabb eredménye, amitől elégedett lehet? - Úgy érzem, sokan szeretnek. S ez a legfontosabb. Hegyes Gabriella mint Adina Donizetti Szerelmi bájital című vígoperájában Fotó: Magánarchívum u zs Nem rettegik tovább a „Damoklész kardját” Az oktatási bizottság támogatja a Martonfalvi Utcai Óvoda alapítványivá alakulását Debrecen (HBN - A. L.) A közgyűlés március 16-i ülése elé terjesztette az oktatási és nevelési bizottsága támogató javaslatát arról, hogy a Martonfalvi Utcai Óvoda saját kezdeményezésére önkormányzati fenntartásából alapítványi intézménnyé válhasson. A már korábbi elképzelés fogantatásáról, hátteréről az óvodában tájékozódtam. A nyolc csoportjának mindegyikében két-két pedagógussal dolgozó, összesen kétszáz gyereket befogadni képes intézmény vezetője, Rozsos Ferencné előbb az ötlet születésének okáról szólt: - Évek óta annyi pénzük sincs az óvodáknak, hogy a működésükhöz kellő minimális szükségleteket fedezzék. Erről sok fórumon szóltunk már, de az önkormányzat, úgy látjuk, nem tud többet fordítani az óvodákra. Az állami normatíva is csupán felét teszi ki annak, mint amennyibe egy óvodai hely kerül. Állandó fenntartási gondokkal küszködünk tehát, s mindezen túl folyton az intézményhálózat szűkítéséről hallunk. Folyamatosan fejünk fölött az óvodák, csoportok megszüntetésének veszélye, rendre felülvizsgálják a nyitvatartási időt, a dolgozók létszámát. Mindez állandó veszélyeztetettség érzését kelti bennünk. Ha a pedagógus arra kezd figyelni, hogy kollégái hogyan dolgoznak, s azért vizslatja ezt, nehogy őt bocsássák el, ha létszámcsökkentésre kerülne sor - ez megmérgezi a légkört. Ilyen atmoszférában nem lehet nevelni. Szülői segítség Biztonságosabb s kedvezőbb körülmények megteremtését tűzték ki célul, s jó ideje arra törekedtek: kizárólag tőlük függjön, hogy mind a nyolc csoportjuk sokáig fennmaradjon, s minél több eredményt tudjanak felmutatni. Arra gondoltunk, ha elszakadnánk az önkormányzattól, s alapítványi formában működnénk, jobban meg tudnánk teremteni a nevelés feltételeit. Ennek érdekében már régebben tettünk lépéseket. Elhatároztuk: a működtetéshez, fenntartáshoz a szülők közreműködését is kérjük, hiszen az ő gyerekeik kerülnének jobb helyzetbe. És ezen a környéken megvolt az a szülői akarat és képesség, hogy a jobb és több szolgáltatást megfizessék. Mert a programunk három éve - amióta létrehoztuk „Nyitnikék" névvel az intézmény alapítványát - több olyan szolgáltatást is tartalmaz, amelyek a körzet ellátását jelentő alapfeladaton túlmutatnak, s ezeket az alapítványból fedezzük. Önkormányzati engedéllyel három éve - évente egy csoportban - nyújtunk alapfeladatokon túli pluszszolgáltatást. Ezekben a felmenő rendszerű csoportokban a nevelést az önkormányzat és az alapítvány együtt finanszírozza. (A szülők havonta fizetnek az alapítványba a jobb feltételek megteremtése érdekében.) Mik ezek a pluszszolgáltatások? Az angol nyelvi, a zeneóvodai képzés és a különtorna. Az óvoda e területekre külön képesítést szerzett pedagógusai tartják e foglalkozásokat. - Nagy előny - mondja a vezetőnő -, hogy saját óvónők vezetik e foglalkozásokat, s nem délután, hanem napirendi időben. Mert lehet bár egy nyelvtanár rendkívül felkészült, ha az óvodáskorúakhoz nem ért, akkor nem sikeres a foglalkozás. Nos, mi a szakmai és a pedagógiai hozzáértést is garantálni tudjuk. Ugyanígy sikeres az anyanyelvi kommunikációs programunk, ami a gyereknek nemcsak a nyelvi, hanem a gondolkodási képességét is fejleszti, mert ebben az életkorban a nyelv és a gondolkodás együtt fejlődik. E foglalkozások az iskolaelőkészítést is jelentősen segítik. Pozitív visszajelzése e munkának, hogy igen sikeresek a gyerekeink az iskolában. Megkerestünk két kisebb gazdasági szervezetet, kft.-t, elmondtuk nekik e problémánkat, s ők készségesnek mutatkoztak segíteni, alapítványt tenni. Reméljük, aztán a saját lábán is megáll az intézményünk anyagi értelemben - utal a konkrétumokra a vezető óvónő. Közhasznú szervezet A „Martonfalvi Lurkók" Alapítványt már bejegyezték. Közhasznú szervezetként is. Ez azért lesz jó az intézménynek - mondják az óvodában -, mert e szervezetek a rendelet értelmében önkormányzati feladatot is elláthatnak. - S az óvodai nevelés továbbra is önkormányzati feladat - fűzi hozzá Rozsos Ferencné. S mi azt szűrtük le e rendeletből: az állam is támogatja azt a konstrukciót, amit mi szeretnénk, hogy tehát az állam és a polgárok közösen áldozzanak gyerekeink neveléséért. Az óvodában azt várják az alapítványi fenntartástól, hogy biztonságosabban működik majd az intézményük, oldódnak a létbizonytalanságból adódó feszültségek. A szülőnek kicsit jobban a zsebébe kell majd nyúlnia, de -mint a vezető óvónő jelzi - most is vannak olyan csoportok, az alapítványiak, amelyekben gyerekenként havi 4000 forintot fizet a szülő. Az intézmény ígérete szerint ez az összeg a jövő évben még nem változik. - Reális, korrekt összeg ez a néhány ezer forint, sőt a szolgáltatások szívonala túl is mutat rajta. Nagyon jók itt a pedagógusok, a gyerekek szeretik ezt az óvodát - mondja az egyik szülő, Gál Csaba. - Számos ismerősöm ide járatja a gyerekét, s mindenki egyetért az alapítványi formával, az eddigi színvonal megőrzése érdekében. Ennek az óvodának a hírneve is garancia arra, hogy folyamatosan jöjjenek majd ide a gyerekek. Úgy gondolom, a feltételek sem fognak romlani, sőt inkább javulni, az étkezési problémák megoldásától a játékvásárlásig. - Több pénz lesz az óvodáztatáshoz szükséges minden tárgyi feltételt megteremteni - mondják egybehangzóan. Tóthné Orbán Edina óvodapedagógus is reménykedik abban: javul a helyzetük az alapítványi működtetés révén. - Az alapítványi csoportok léte által egyre jobb feltételek teremtődtek az óvodában. A feltételrendszerben sokat jelent a gyerekeknek is, s nekünk is, hogy a kezükbe olyan eszközöket, fejlesztő játékokat adhatunk, amelyek segítségével a gyerek szellemileg előbbre léphet. Egy óvónő kivételével - aki közalkalmazotti státusban kíván maradni - minden pedagógus az alapítványi működési forma mellett tör lándzsát. - Már csak azért is - folytatja Tóthné mert a pedagógustársadalom ma olyan létbizonytalanságban él, hogy ha az alapítványi formára váltunk, talán nem kell majd olyasmikkel szembesülni, hogy „konyhát megszüntetni vagy dajka nénit elbocsátani, felmérni, amit az önkormányzat diktált, hogy pontosan hány óra hány perckor mennyi gyerek van itt az óvodában, mennyi óvónőre van szükség, működtetni a csoportokat úgy, hogy változik az óvónő, az menjen helyettesíteni, aki tud, felemelni a pedagógusok heti óraszámát, ezáltal megint egy-két pedagógust elbocsátani." Az efféle folyamatos veszélyek tehát, úgy véljük, elvonulnak majd a fejünk fölül. Három csoportban már három éve alapítványi támogatással vezetik a pluszfoglalkozásokat Fotó: Horváth Katalin