Hajdú-Bihari Napló, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-16 / 139. szám
1998. június 16., kedd n HAIPŰSflGI TÁJ-KÉP Emléktábla a Baross utcában Hajdúnánás (HBN - T. J.) - Hajdúnánáson is utca viseli a 150 évvel ezelőtt született Baross Gábor, a vasminiszter emlékét. Az önkormányzat június 5-én emléktáblát helyezett el az utca elején. Seres Emese, a Csiha Győző Szakmunkásképző és Szakközépiskola középiskolás tanulója elszavalta Juhász Gyula Baross Gábor emlékezete című költeményét. A szavalat után Benkey Lajos alpolgármester méltatta Baross Gábor életét és munkásságát, majd a táblára helyezett nemzetiszínű szalag levételével „leleplezte” az emléktáblát. Az ünnepségen részt vettek a Baross utcán lévő Csiha Győző Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, valamint a nánási Oláh Mihály Általános Iskola tanulóinak képviselői. Az emléktábla leleplezésének ideje alatt a járókelők is megálltak néhány percre, így adózva Baross Gábor emlékének. Benkey Lajos méltatja a vasminiszter munkásságát Fotó: Tar József Összevonják az iskolákat Polgár (HBN - H. I.) - Családias hangulatban adtak át elismeréseket június 5-én a polgári Vásárhelyi Pál Általános Iskola és Szakiskola diákjainak és tanárainak. Az iskola életében már hagyomány, hogy a tanév zárása előtt a szülők jelenlétében könyvutalvánnyal ismerik el a legjobbak tanulmányi, sport- és közéleti munkáját. Az iskola 890 tanulója közül negyvenegyen, továbbá két kézilabdacsapat, valamint az őket felkészítő pedagógusok vehettek át szerény jutalmakat. Először adták viszont át az iskola által alapított és Vásárhelyi Pálról elnevezett emlékplakettet azoknak, akik élen jártak a tanulásban. Az első-negyedik osztályokban elért kitűnő bizonyítványért hárman, az ötödik-hatodik osztályosok körében öten, a hetedik-nyolcadik osztályosok körében ugyancsak öten részesültek a kitüntetésben. A város vezetőinek döntése értelmében az 1998/99-es tanévben már egy oktatási intézmény lesz Polgáron, összevonják ugyanis az általános iskolát, a szakiskolát és a gimnáziumot, és a Vásárhelyi Pál Általános Iskola, Szakiskola és Gimnázium nevű intézményben az első osztálytól az érettségiig tanítják majd a gyerekeket. • Jubileum. A hajdúdorogi Bocskai népzenei együttes június 7-én ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. A megemlékezésen rész vett és műsort adott a Nyíradonyi és a Rábai pávakör, továbbá az Egyeki népzenei, a Konyári pávakör és a Biharnagybajomi népzenei együttes. • Ki mit tud? Hajdúnánáson rendezték meg a nyugdíjasok Ki mit tud? nevű versenyének 1998. évi körzeti döntőjét, amelyen Hajdúnánás, Hajdúdorog, Polgár és Görbeháza nyugdíjasklubjainak tagjai mutatták be műsoraikat. A 90 főt felvonultató program keretében a többi közt vers- és prózamondásból, citerazenéből és kórusdalokból kaptak ízelítőt az érdeklődők. A zsűri döntése alapján valamennyi bemutatott program részt vesz a június 27-én Debrecenben megrendezésre kerülő megyei döntőn. Negyedszázad egy zeneiskola élén Ifj. Sebestyén Miklós Hajdúböszörmény (HBN) A szép élményeket és eredményeket hozó tanév zárásakor az iskola növendékei és tanárai köszöntötték a helyi zeneiskola szervezőjét, egykori igazgatóját, a 75 éves Nagy Lászlót. A jelenlegi vezető, Szőkéné Csorba Erzsébet üdvözlő szavai után Lázár Imre polgármester fejezte ki tiszteletét Hajdúböszörmény város önkormányzata nevében, polgármesteri elismerő oklevelet és Szilágyi Imre grafikusművész alkotását adományozva az ünnepeltnek. Nagy László közel negyedszázadig vezette, igazgatta a rábízott intézményt, konok elszántsággal, tiszta szigorúsággal, hozzáértéssel. A pályafutása alatt elért eredményeket nehéz lenne felsorolni... A kívülálló azt gondolhatja, hogy egy igazgató - nomén est omen - csak igazgat, szervezi és ellenőrzi a szakmai munkát: nem tudhatja, hogy az épülettől a hangszerig, a takarítástól a megtartott órákig, hangversenyekig, egy város zenei arculatának formálásáig minden „hatáskörébe” tartozó kötelessége. Ő a megmondhatója, hányszor kellett megütköznie a közönnyel, az ellenállással, az iskola érdeke ellen ható hatalmi szóval. Hosszú-hosszú hajdúböszörményi helytállása igazolja, hogy „vígan, vitézül” harcolta meg harcait. Irányítása alatt kitűnő tantestület formálódott, kiváló tanítványok sorát bocsájtotta magasabb osztályba, az országos hírnév fényes állomásaihoz. Nevéhez fűződik a nagy múltú fúvószenekar megszervezése, a fóti zenei tábor, az iskola vonószenekarának megalakítása és megszámlálhatatlanul sok zenei est, hangverseny, amelyek emlékét az iskola évkönyve, fotó- és hangarchívuma menti át az utókornak. Bizonyára nem akart példaképpé válni, nem pályázott könnyű sikerekre - most mégis egy intézmény fiatal és öreg diákjai, volt kollégái és a jelen fiatal tanárai köszöntik őt. Ránkhagyott örökségét, zeneteremtő szellemét őrizzük és továbbadjuk. Nagy László (balról). Szőkéné Csorba Erzsébet és Lázár Imre Fotó: Venter Zsolt Autók szerelmesei közt Párizsban Műszaki hiba nélkül sikerült megtenni az izgalmas utat Helmeczi István Görbeháza (HBN) - Az autók szerelmesei sem időt, sem fáradtságot nem kímélnek, ha egy nagy kalandról lehet szó. Kitartást és bátorságot jelentő úton és találkozón vett részt Pusztai Nóra is, aki több mint 4200 kilométert vezetett a 18 éves Citroenjével. Május 21-től 24-ig Párizsban találkoztak az autók szerelmesei, és mi is ott voltunk édesanyámmal - emlékezik vissza Nóra. Mint mondja, a Citroennek van egy olyan típusa, melyet 2 c-nek neveznek. Ebből a típusból van 4-es, illetve 6-os. Ezeknek a típusoknak volt most az ötvenedik születésnapja. Az, hogy ki milyen autóval megy, nem volt meghatározva. Európa szinte minden országából érkeztek részvevők a találkozóra, és a kiadott tájékoztató szerint több mint kétezer-hatszáz autó érkezett a francia fővárosba. Számomra az volt a különleges élmény, hogy milyen sok embert érdekelnek az autók, és, természetesen, maga Párizs. Nem véletlenül vált szállóigévé a mondás, hogy „Párizst látni és...” Ezenkívül izgalmas volt az út is, amelyet sikerült defekt és műszaki hiba nélkül megtenni. Az ott-tartózkodás alatt különféle citroënes programok voltak, vetélkedők, műsorok és bolhapiac. Igazi show volt az egész. Már jártam egyszer Párizsban, még a Renault Hungáriával. A találkozón nem csak autómatuzsálemek adtak egymásnak randevút, hanem csodabogarak is, amelyek mindenre hasonlítottak, csak nem az eredeti autóra, mert más volt az alváz, más a karosszéria és a motor sem a típusnak megfelelő. Ezek gazdáinak szerelme az autó. Ilyen alkalommal óriási a felhozatal, mindenki meg akarja mutatni a másiknak, hogy mit „alkotott”, s persze arra is jó a találkozó, hogy a régi autókhoz alkatrészt vegyen az ember, mert egyébként nehéz hozzájutni az alkatrészekhez. Az élmény mellett eltörpül a kocsi felkészítésére szánt idő és pénz. A veterán autók között ott voltak az ötven évnél idősebb járművek is. Már a következő utunk programja is megvan. A Citroennel a Bakony-Balaton túrán veszünk részt. Ebben az évben azonban még lesznek más veteránautó-találkozók és -versenyek, amelyeken szintén ott szeretnénk lenni. A tavasztól őszig tartó találkozók havonta legalább kétszer megismétlődnek. Energiánk van, és reméljük, hogy a pénz is összejön, s akkor újra találkozunk az autósok nagy családjával. Nóra és másik hű társa, az 1966-os évjáratú Renault 4-es Fotó: Magánarchívum 5. oldal Nyitott határ Nyírábrány (HBN - K. Zs.) - Négy nap alatt közel ötezer személy és több mint ezeregyszáz gépkocsi lépte át a Nyírábrány és Érmihályfalva között lévő államhatárt a nemrégiben megrendezett Nyíló akác kulturális napok alkalmával. Hagyomány már, hogy az egyébként csak a kishatárforgalomban használható átkelőt erre az alkalomra megnyitják a nagyközönség számára is. A közelebb és távolabb lakó rokonok és ismerősök csak a kulturális napok ideje alatt találkozhatnak egymással anélkül, hogy Biharkeresztes vagy Csengersima felé nagy kerülőt tennének. A már említett forgalom különösen nagynak számít a nyírábrányi határátkelőn, mert - mint azt Bara György, a határforgalmi kirendeltség rendészeti helyettese elmondta - naponta átlagosan csak tizenöt gépjármű és száz személy kel itt át a szomszédos országba. A határnyitás ideje alatt rendbontás nem volt. A korábbi évekre jellemző, úgynevezett benzinturizmus is háttérbe szorult az üzemanyagárak kiegyenlítődése miatt, így ebben az évben valóban a kultúráé, illetve az emberi kapcsolatok ápolásáé volt a főszerep. A főhadnagy problémaként említette, hogy az átkelő csak reggel hét és délután öt óra között volt nyitva. Bara György főként a korai határzárást nehezményezte, mert az esti rendezvényekről lemaradtak azok, akiknek nem voltak olyan ismerősei vagy rokonai, akiknél megszállhattak volna. Szilágyi Dániel kalandos életútja (5.) Zsadányi Lajos Szilágyi azonnal levelet küldött Vámbérynak és a fiatal újságírónak, Tóth Bélának, akik közül elsősorban Tóth Béla leleményessége segített abban, hogy a közel ötven darab Korvina Magyarországra kerüljön. 1876-ban, amikor ez a levelezés történt, Abd-al Azil szultán gyilkosság áldozata lesz. A trónon néhány hónapig V. Murád követi, hogy aztán több mint három évtizedig II. Abd-el Hamid foglalja el a trónt. A török birodalom ekkor már belső gondokkal küzdött. Lázadoztak a szerbek. (Ekkor még Szerbia déli része a töröké volt.) A lázadást a szultán kedvenc fővezére, Abdul Kerim pasa verte le. Kapóra jött ez Tóth Bélának. Indítványozta, hogy a pasának egy díszkardot adományozzanak, amit majd egy diákküldöttség fog átadni Konstantinápolyban a szultáni divánon a szultán jelenlétében a pasának. A magyar hatóságok beleegyeztek a dologba. Tóth Béla egy diákküldöttséggel megérkezett a török fővárosba. Nem a szultánhoz ment, hanem kedves öreg barátjához, Dani efendihez. Az antikvárius tudós nagyszerűnek találta a tervet. Másnap mindannyian, ő maga is elindult a divánba (tanácsba) a fiatal újságíróval együtt. Fényes, előkelő hatalmasságok jelenlétében átadták a pasának a pompázatos, drágakövekkel ékesített díszkardot. A pasa a meghatottságról szólni sem tudott, csak odafordult a szultánhoz. Nemes, nagylelkű padisah, mi is adjunk valamilyen szép ajándékot e nagyszerű magyaroknak. A szultán úgy látszik, jókedvében lehetett, mert jó híreket kapott az anatóliai vidékről, ahol sikerült leverni az örmények lázongását. - Nem bánom, legyen. Kérjetek bármit. Megkapjátok tőlem. Szilágyi oldalba lökte Tóth Bélát. Itt az alkalom. Kérd azt, amit megbeszéltünk. A fiatalember sem volt rest. - Felséges szultán, mi nem kérünk mást, mint azt a néhány tucatnyi aranykötésű könyvet, amelynek borítóján nagy királyunk képe ékeskedik. Már abból ajándékozott nagytekintélyű édesapád is császárunknak, Ferenc Józsefnek még 1869-ben. A szultán kimondta a szentenciát. Legyen hát tiétek és a tudós magyaroké a Korvina. (Folytatjuk.)