Hajdú-Bihari Napló, 2002. február (59. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-01 / 27. szám
2002. február 1., péntek RÖVIDEN : A Tisza emléknapja. A két esztendővel ezelőtti cianidszennyezés okán még 2000 folyamán a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította a magyar parlament február 1-jét. Az emlékezetes katasztrófa idején a Szamos és a Tisza magyarországi szakaszain körülbelül 1240 tonnányi hal pusztult el, de kár érte a romániai és a vajdasági folyók élővilágát is. NÉZŐPONT Nyereségvágy nélkül Pál Csaba e-mail: pal.csaba@inform.hu Lehetséges-e összebékíteni egymással a természeti értékek megóvására és megőrzésére hivatott természetvédelmet és a profitorientált gazdálkodást? Látszólag igen, hiszen ha a nálunk még mindig viszonylag újdonságszámba menő - igaz, nem természet-, hanem környezetvédelminek elkeresztelt - iparágra gondolunk, akkor erről van szó. Ha viszont azt nézzük, hogy ez az iparág gyakorta nem azzal foglalkozik, hogy a természeti és környezeti károkat megelőzze, hanem éppen azzal, hogy a már bekövetkezett káresemények következményeit amennyire csak lehet - hiszen teljes mértékben nem lehetséges - felszámolja, akkor már más a helyzet. Sőt, egyes „haragoszöldek" még azt is megkockáztatják, hogy a manapság a környezetvédelmi célok hangoztatásával épített és építendő, több települést kiszolgáló, regionális szennyvízkezelő, valamint hulladéklerakó telepek önmagukban több környezeti kárt okoznak, mintha ezeket a létesítményeket településenként valósítanák meg. Ez utóbbi álláspont kapcsán aztán hosszan el lehet vitatkozni azon, valóban így van-e mindez. Az azonban szinte teljesen bizonyos, hogy sok kis telep nem működtethető rentábilisan, egy-egy nagy viszont igen. S itt megint visszajutottunk a profitorientált gazdálkodáshoz. Elgondolkodtató az is, hogy lehet-e egyáltalán egy természetvédelmi terület, sőt, egy nemzeti park kellős közepén nyereségérdekelt módon gazdálkodást folytatni? Nagy valószínűséggel nem, legalábbis olyan nyereséggel nem, amit a mai gazdasági életben elfogadhatónak tartanak. Lehet viszont gazdálkodni éppen annak érdekében, hogy a természet értékeit megóvjuk és megőrizzük. Sőt, a Hortobágyon éppenhogy gazdálkodni - lovat, szürkemarhát, juhot legeltetni - kell azért, hogy a puszta olyannak maradjon meg, mint ahogyan eleink ránk hagyták. Mindemellett a halas tavakat is fenn kell tartani, s bennük halakat is nevelni azért, hogy a puszta páratlan madárvilága se szegényedjen. E téren is gazdálkodni kell, helyettesítve a Tiszát, mely egykor maga gondoskodott a „vizes élőhelyekről". Csakhogy ezt a gazdálkodást nyereségvágy nélkül kell folytatni, legföljebb olyan bevételért, mely a természetoltalmazó munka továbbvitelét szolgálja. VILLÁMVOKS Csütörtöki kérdésünk: Mértékadó politikus-e Szűrös Mátyás? A leadott voksok aránya: Mai kérdésünk: Van-e értelme az olimpiai aláírásgyűjtésnek? RI5WRWI Szavazatát leadhatja: A| Hl Aggtj'Njy www.haon.hu Mii III SMS-ben is szavazhat: 06-30/30-30-265 mm AKTUÁLIS / 3 Bűncselekményre nem bukkantak „A madarak kártétele mellett az emberi kártételt is könnyen el lehetett adni” Hortobágy (HBN - J. A.) „Miniszterként nem támogatom a Hortobágyi Halgazdaság privatizációját” - jelentette ki a Naplónak adott interjúban Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter. Reorganizálja a Környezetvédelmi Minisztérium a Hortobágyi Halgazdaság Rt.-t. Ennek első lépéseként különválasztották a gazdasági és jobbára természetvédelmi célokat szolgáló tavakat. A madarak fő élőhelyéül szolgáló vizek a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz kerültek. A gazdátlanságra utalt A tavaly májusi vezetőcserékkor Ön azt mondta: érzése szerint valakik tönkre akarták tenni a halgazdaságot, hogy aztán privatizálhassák. Az azóta folyt minisztériumi vizsgálatok derítettek-e fényt olyan tényekre, amelyek esetlegesen a hűtlen kezelést vagy a szándékosan rossz gazdálkodást látszanak igazolni? - Alapos gyanú, amely hűtlen kezelésre utalt volna, az elküldött vezetőkkel szemben nem merült fel. Amire én utaltam, az a tógazdaság gazdátlan voltára vonatkozott. A madarak kártétele mellett könnyen el lehetett adni azt is, ami valójában emberi kártétel volt. Úgy gondolom, ez most megszűnik. Nemcsak a szigorú rendszer miatt, hanem azért is, mert világossá tettük, hogy ezek a munkahelyek csak akkor védhetők meg, ha a gazdaság mindazt hozza, ami egy gazdasági egységtől elvárható. A természetvédelmi résznek pedig a természetvédelmet kell szolgálnia. Ha ez nem így lenne, akkor komolyan meg kellene fontolni, hogy az egész cég természetvédelmi célokat szolgáljon. Ez látszólag többe kerülne, ráadásul komoly munkaerő-fölösleg mutatkozna. Ez azt jelenti, hogy privatizációról már nincs szó? - Miniszterként nem támogatom a privatizációt. Hiszen, ha a magánosítás bekövetkezik, nem lehet megvonni azt az érzékeny határt, amely a természetvédelem és a privatizált részek gazdasági érdekei között lesz. Nem véletlen, hogy az elsődlegesen a madarakat szolgáló tavakat átadtuk a nemzeti parknak. A madarak azonban nincsenek abban a helyzetben, hogy egy útmutató tábla alapján tudják, hogy ez Nagy Jóska Pista tava és erre nem szabad rászállni. Persze voltak magánosítási elképzelések, de álláspontom szerint ezek a vizes élőhelyek is a nemzeti vagyon részei. Talán kilábalnak - Mennyi állami támogatást kapott a halgazdaság, hogy kilábaljon az adósságcsapdából? - Mi a természetvédelmet támogatjuk, és ezen keresztül tudunk segítséget nyújtani a halgazdaságnak. Az elmúlt időszakban évente mintegy 100 millió forint adósságot termelt a cég. 1994 óta ez az első esztendő, amikor - noha a végső számokat nem ismerem - a teljes november végi és decemberi forgalmat a korábban felhalmozódott adósságok csökkentésére tudták fordítani. Jelenleg vizsgálja-e az APEH a Hortobágyi Halgazdaság Rt. gazdálkodását? - A minisztériumin kívül nem tudok más vizsgálatról, azért sem, mert az adót igyekeztünk kiegyenlíteni. Fura lenne, ha az amúgy állami tulajdonú vállalatot éppen adófizetés elmulasztása miatt kellene felszámolni. - Az ÁPV Rt. jelenleg a tavak medrének a tulajdonosa. Ezen a gazdasági hátránnyal járó helyzeten sikerül-e változtatni? - Ehhez törvényt kellene módosítani. Az erről szóló elképzelések az asztalon vannak, de már csak a választások után lehet ezt véghezvinni. Korábbi cikkeink a témáról: www.haon.hu Turi-Kovács Béla: A madarak nem jelzőtáblák alapján választják ki a tavakat... (Balról: Kósa Lajos, Debrecen polgármestere) Fotó: iklódy János Sikerült kimenteni a barlangból a fiatalembert A barlangászt kórházba vitték, de remélhetőleg hamarosan elhagyhatja az intézményt Bódvarákó (ÉM, origo, MR)Csütörtökön délután 16 óra 55 perckor kihozták barlangi fogságából Szilágyi Zsoltot. A fiút azonnal a Miskolci Megyei Kórházba vitték. A 26 éves búvár szombaton rekedt benn egy kis üregben a Rákóczi-barlangban. A fiatalember valószínűleg 48 órás megfigyelés alá kerül az intenzív osztályon. A fiút a hozzá vágott 12 méter hosszú vájaton négykézláb segítették ki abból az üregből, ahol az elmúlt öt napot töltötte. A barlang egy tágasabb részén, az alsó búvárstégen gyors orvosi vizsgálatot végeztek el rajta, ellenőrizték pulzusát, hőmérsékletét és vérnyomását. Csak ezután emelték hordágyra, és vitték ki a szabad levegőre. Sápadt, és elgyötört Amikor felszínre került, nyitva volt a szeme, de nagyon sápadt és elgyötört volt az arca. A mentősök azonnal melegítő fóliába helyezték és elindultak vele a Miskolci Megyei Kórház felé. A család a barlang bevezető folyosóján várta Szilágyi Zsoltot, aki pár szót tudott beszélni a feleségével. A búvárok sírva fakadtak, amikor öt nap után végre a felszínre került a barlangász. A bódvarákói Rákóczi-barlangban rekedt fiúhoz délelőtt 11 óra 40 perckor jutottak el a mentőegységek a falat átfúrva, majd a rést folyamatosan tágították, hogy átférjen rajta a fiú teste. Szilágyi Zsolt szombaton délután szorult be egy üregbe a Rákóczi-barlangban. A mentőbúvárok a barlang szövevényes járatait átkutatva, kedden találtak rá a fiúra. Ezután folyamatosan volt mellette valaki, vittek le neki vitaminokat, enni és innivalót is. Egy orvos is felügyelt rá és a lehetőségekhez képest különböző vizsgálatokat is elvégzett rajta. Szinte egyedülálló A szakemberek két megoldást láttak a kimentésére: vagy merüléssel, vagy kívülről, a sziklafal kibontásával hozzák ki a szerencsétlenül járt fiút. Végül ez utóbbi mellett döntöttek, és gyémántfejű fúrókkal, kisebb töltetekkel végzett robbantásokkal vágtak az élő sziklába egy 12 méter hosszú vájatot, mivel sem Szilágyi Zsolt, sem az orvosok nem támogatták, hogy a vízen keresztül mentsék ki. Fennállt ugyanis a veszélye, hogy sokkot kap, vagy elájul a hideg vízben. A katasztrófavédelmi szakemberek szerint egyedülálló eset, hogy öt nap után élve hozzanak ki valakit a barlangból. Az utolsó lépések Irány a miskolci kórház Fotók: EM Öt nap sziklafogság után Szinte percre pontosan öt nappal a balul sikeredett kutatómerülés után ismét a felszínen szívhatta a friss levegőt Szilágyi Zsolt budapesti búvár, aki nem tisztázott körülmények között vesztette el a vezetőzsinórt a Bódvarákó mellett található Esztramos-bánya gyomrában lévő Rákóczi-barlang víz alatti labirintusában szombaton. Sokan részesei lehettek annak a boldog pillanatnak, amikor a 120 órája a barlang egyik üregében kényszerű menedékében magát meghúzó 27 éves búvárt a barlangi mentők kihozták az alagútból és átadták a mentőknek. A fiatalember édesapja és családtagjai arcán most szemvillantás alatt kisimultak az aggódás, a féltés szántotta ráncok. Zsolt pedig állapotához képest még viccelődött is szeretteivel. Ez a találkozás csupán néhány percig tartott, mert a Miskolci Mentőszolgálat rohamkocsija - Breitenbach Géza, a megyei mentőszolgálat főorvosának irányításával - a megyei kórházba repítette a szabadságát visszanyerő búvárt. A kihűlés határán szerdán megtalált Zsolt kimenekítésén a magyar, a szlovák, a cseh barlangi mentők, az ország szinte valamennyi területéről idezarándokolt búvárok, a polgári védelem, a rendőrség, a határőrség, a honvédség, és más szervek vállvetve dolgoztak.