Hajdú-Bihari Napló, 2014. november (71. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-13 / 264. szám
r Kortársaink, barátaink Részlet a 1986-ben megjelent Kortársaink, barátaink című Tóth Endre-könyv bevezetőjéből. DEBRECEN. Tizenkét személyiség - hét irodalmár és öt képzőművész - lírai portréját tartalmazza ez a könyv. (...) Kardos Albert egy isten háta mögötti erdélyi faluban született tisztes szegénységben élő, hithű zsidó család ivadékaként, s az asszimiláció eleven csodájául a magyar nyelv és irodalom megszállott hívője, tudós tanára lett, erősen hagyományos szemlélettel. Oláh Gábor, a debreceni fiákeres család egyedüli tanult tagja, a pesti egyetemen még Gyulai Pált hallgatta. (...) Holló László ugyan Kiskunfélegyháza szülötte, mégis debreceninek vallotta magát. (...) Senyei Oláh István, az életkorban következő festő, ~ —— TÓTH ENDRE KORTÁRSAINK, BARÁTAINK debreceni külvárosi munkáscsaládból származott. (...) Az iránta tanúsított részvétlenség felháborító, s pusztulása egyenesen infernális. Juhász Géza szintén debreceni sarjadék. (...) Tanárként, íróként, irodalomszervezőként a város haladó értelmiségének lett a nevelője, irányítója. Sosem tudta elválasztani munkásságában a korszerű tudományt a radikális politikai tevékenységétől. Gáborjáni Szabó Kálmán, a festőművész s fametsző apja nyomdász, unokaöccse a költő Szabó Lőrinc. A református kollégium tanára, országszerte becsült művész, grafikus, a népi írók barátja s a Márciusi Front aktív tagja. A felszabadulás után főiskolai tanár a fővárosban. Gulyás Pál nagyapja még írástudatlan parasztember. (...) Tragikuma (s a magyar líráé is!), hogy negyvenöt évesen - művét befejezetlenül hagyva - pusztult el vérzékenységben. Kardos Pál már szinte beleszületik az irodalomba: Kardos Albertnek a fia, s családi kapcsolatok révén rokonságba kerül sok literátorral (Benedekek, Marcell, András és István) a Lengyelekkel: Miklós és Laura stb. Élő lexikon, mindent tud, mindenkire emlékszik, aki Debrecenben élt s itt járt valaha. (...) Menyhárt József árva gyerekként, piarista paptanárok segítségével tudott leérettségizni, de munkássága beleilleszkedik a kálvinista Kardos Pál élő lexikon, mindent tud, mindenkire emlékszik, aki Debrecenben élt, s itt járt valaha. TÓTH ENDRE szellemiségű Debrecen vonzáskörébe. (...) Pákozdy Ferencet hányatott sorsa vezette szülővárosából, Hódmezővásárhelyről Debrecenbe érett férfi korában. (...) Ő lett az Égető Eszter c. (Németh László-sregény) Hallgató Sándorénak a modellje. Halála után is harcolni kell költészetének értékeiért és elismertetéséért. Mata János szintén az utolsó magyar polihisztorok egyike volt: költő, filozófus, fametsző, nyelvtanár, levéltáros, az antikvitások rajongója és kitűnő szakértője. (...) Julow Viktor ősei közt skót és porosz elődök találhatók. (...) Az angol irodalom kiváló ismerője, s a felvilágosodás magyar irodalmának elmélyült kutatója. (...). Lírai vallomások ezek, egy lírikuséi, aki ilyen módon akarja leróni háláját, megbecsülését, szeretetét irántuk, amiért barátjuk lehetett, s amiért ők barátjuknak, fegyvertársuknak fogadták valaha. Szívesen hozzászólna cikkeinkhez? Keresse a Hajdú-bihari Naplót a népszerű közösségi portálon is! www.facebook.com/hajdublharlnaplo CO cc 2014. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK A Magyar Írószövetség örökös tagja FOTÓ: MAGÁNARCHÍV Névjegy Tóth Endre, Debrecen, 1914. november 17. - Debrecen, 2011. augusztus 16. ■ Költő, kritikus, szerkesztő. ■ A Magyar Írószövetség örökös tagja, a Debrecen Kultúrájáért-díj birtokosa. ■ Iskoláit szülővárosában végezte. Volt fizikai munkás, levéltáros, hivatali előadó, szerkesztő. ■ Pályakezdő versei - saját sorsán át - a külvárosról adnak hírt és a mélységből jött költő eszmélkedéséről. Később is az elnyomottak oldalán állt, az igazság nevében. ■ Érett lírája megtelt kulturális élményekkel és a létbe vetett hittel. Sok verse állít irodalmi emléket Debrecennek Verseskötetei: Egyedül a tömegben, 1936; Örökké viharban, 1941; Se kint, se bent, 1944; A forrás dala, 1955; Az elszálló ifjúsághoz, 1960; Mindenért megfizettem, 1974; Életnagyságban, 1982; Bizalmas vallomás, 1984; Okozz örömöt, 1994; A világ végén, 2004. Prózai munkái: Oláh Gábor élete, /monográfia, 1980/; Oláh Gábor és kortársai, /tanulmányok, 1982/; Kortáraink barátaink, /12 portré, 1986/; Gyermekkorom krónikája, 1998. Kitüntetései: A Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1974; Csokonai-díj 1975,1981; József Attila-díj 1985. A Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat), 1995. Róla kismonográfia: Bakó Endre: Tóth Endre pályaképe. Debrecen, 1999. NAPLÓ Interjú: Tóth Endre Csokonai-díjas, József Attila-díjas debreceni költővel, íróval Világot nem vált, de nevel Száz éve, november 17-én született Debrecenben Tóth Endre. DEBRECEN. A három éve elhunyt költővel 1984-ben készített interjút Bakó Endre irodalomtörténész, a Hajdú-bihari Napló nyugalmazott főszerkesztője. Alább a lapunk hasábjain megjelent cikk részletét olvashatják. TÓTH ENDRE: Bár az első versem 1932 decemberében jelent meg a „Debreczen” nevű napilapban, költői indulásomat 1934-től számítom, attól az időtől, amikor megismerkedtem Kardos Lászlóval és Juhász Gézával. (...) Az ő segítségükkel, bátorításukkal kapcsolódtam be a debreceni irodalmi, kulturális életbe. (...) Egy másik nagy fordulópontja életemnek, amikor 1937. november 5-én, huszonhárom éves koromban szellemi szükségmunkás lettem, felvettek a levéltárba. Addig fizikai munkát végeztem. A levéltárban egy külön kis szellemi társaság alakult ki, ott dolgozott Mata János, Gáspár Gyula (egy székely származású novellista), bejárt hozzánk a fél város. Csobán Endre, a levéltár vezetője liberális-konzervatív szellemű férfi volt, teret engedett a fiataloknak is. (...) Mivel a harmincas években a népi írókon nevelkedtem, 1945- ben beléptem a Nemzeti Parasztpártba, sőt 1945 őszétől 1946 őszéig a párt debreceni titkára voltam. Ugyanabban az időben törvényhatósági bizottsági tag, s a Nemzeti Bizottság tagja, s közreműködtem az egyik igazolóbizottságban Szomorú fordulópontja életemnek, hogy 1947-től 1954-ig nem írtam, nem publikáltam, a hallgató írók sorába tartoztam. Kizártak az írószövetségből, abból a szervezetből, amelynek 1945-ben egyik alapító tagja voltam Gergely Sándor lakásán. Mivel rövidesen az Ady Társaságot is elsorvasztották, majd megszüntették, visszavonultan éltem. (..) A hallgatás éveiben két ember törődött velem, unszolt, hívott: az egyik Kardos Pál, a másik Koczogh Ákos. (...) Még egy nagy fordulatról szólnék: 1963. február elsején búcsút mondtam a hivatalnoki pályának, s az említett napon az Alföld olvasószerkesztője lettem. Tizenkét éven át töltöttem be a mindenes szerepét a lap körül. Mindig Debrecenben élt? TÓTH ENDRE: Másfél év kivételével mindig. 1935-ben és 36-ban olyan nagy volt a munkanélküliség Debrecenben, hogy barátaim hívására Budapestre mentem, ott dolgoztam fizikai munkásként. Közben több lapban verseim jelentek meg. Debrecen sok mindent adott nekem, puritán kálvinizmusa, a Kollégium szelleme lehatott a perifériákig is. Hatott rám Debrecen irodalmi múltja, gazdag hagyományvilága. Debreceninek vallom magam, de nem vagyok elfogult lokálpatrióta, mint azok a korán eltávozottak, akik azóta nosztalgikusan istenítik a várost. Messziről könnyebb fenntartások nélkül szeretni Debrecent, mint benne élni. A város nekem megadta, amit adhatott. Hogyan vélekedik a költészet szerepéről, társadalmi hatásáról, vagy ahogy egyik költeményében kérdezi: van-e még a dalnak hatalma? TÓTH ENDRE: A költészet világmegváltó hatalmában soha nem hittem, és ma sem hiszek. De nevelő erejéről, értelméről meg vagyok győződve. Vagyok annyira következetes, hogy ha nem így lenne, felhagynék az írással. Több jel arra mutat, hogy az utóbbi időben a költészet veszített hatásából, népszerűségéből, de mégis írni kell és lehetőleg olyan nyelven, olyan formában, olyan témákról, amelyek meg tudnak ragadni bizonyos személyeket. Személyeket mondtam és nem tömegeket. Mert a líra interperszonális műfaj és nem Tóth Endrét sokan köszöntötték 90. születésnapján, köztük Keresztesné Várhelyi Ilona, a Debreceni Irodai- tömegi Múzeum egykori vezetője fotó: magánarchívum cikk... DEBRECEN. „Én, aki voltam, most is az vagyok, Homlokomon az igazság ragyog” - ezzel a Tóth Endre idézettel hirdetett szavalóversenyt a Méliusz Juhász Péter Eredmények Alsósok: 1. Márta Anna, felkészítő tanár: Győriné Szécsi Zsuzsánna 2. Kotán Csenge, felkészítő tanár: Győriné Szécsi Zsuzsánna 3. Gőz Kinga Noémi, felkészítő tanár: Mihály Gabriella Felsősök: 1. Ilyés Kamilla, felkészítő tanár: dr. Kathyné Csikós Erzsébet 2. Nagy Szabolcs, felkészítő tanár: Peerné Török Csilla 3. Zolnai Zsófia, felkészítő tanár: Oláh Krisztina Különdíj: alsós: Kósa Peónia, felkészítő tanár: Mihály Gabriella - felsős: Nagy Henrietta, felkészítő tanár: Peerné Török Csilla Felnőttek: 1. Farkas József 2. Cseglédi Lászlóné Anikó 3. Varga Artúr, az Ady Endre Gimnázium tanulója Különdíj: V. Hegedűs Zsuzsa Mezősi Leventéné Szavalóversennyel emlékeztek Tóth Endre költőre a Méliusz-könyvtárban fotó: derencsényi István Se kint, se bent Se kint, se bent, mint a küszöb úgy élek két világ között. Csak ténfergek, mint a gyermek kit szülője kitagad. Száműzöttje két világnak tanyát többé nem találhat. Nincs menedék, hol életét meghúzhatná, mint a vad. Attól estem a legmesszebb, aki szült, és aki nemzett, s kivel a vér közös gyökér, a lélek már idegen. A magnak, ha széltől hajtva elsodródik más talajra, a levegő sem éltető, s új gyümölcsöt nem terem. Kirepítő, közös fészek, már mit kivert Ádám néztek, melengettél, s elengedtél, vagy én szálltam hűtlenül? Ezt akartam? Erre vártam? Hova fussak már hazátlan? A jövendő rég veszendő, s múltam lassan elmerül. Jaj, de szörnyű, óh, de fájó, úgy vesz körül, mint a háló ez az élet, mely eléget, s Tantaluszként meghalok. Visszaadom nyughatatlan lelkem annak, kit elhagytam. Tölgy bólongat, s rám ragyognak az el nem ért csillagok. http://www.haon.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Vers Tóth Endre Versbe vetett emlékezet A Tóth Endre-emlékév programsorozat részeként versmondó versenyt szerveztek. Könyvtár a Déri Múzeummal közösen, a 100 éve született debreceni költőre emlékezve szerdán. Az általános iskolások a Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtárában, míg a felnőttek a Benedek Elek Könyvtárban adhatták elő a József Attila- és Csokonai-díjas debreceni költő egyik művét, illetve egy magyar alkotást. A zsűri elnöke Tóth Endréné volt, aki a különdíjas versenyzőknek ajándékozott egy Tóth Endre kötet. A nyertesek november 14- én, pénteken a Déri Múzeumban rendezendő Tóth Endre-emlékünnepségen vehetik majd át a megérdemelt díjaikat. HBN