Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-11-20 / 47. szám
584 A százéves GEORGES SOREL Száz év előtt született, huszonöt év előtt halt meg, abban a hónapban, amikor Mussolini, aki távoli tanítványa volt, bevonult Rómába. Míg élt, legföljebb ezer ember olvasta írásait. Élete főművét, a „Reflexióm sur la Violence"-t, a könyvtárak finom pora borítja, de kevés ember volt ez évszázadban, aki olyan tartós és szívós hatást tett volna korára s a következő évtizedek, talán századok történetére. Hídépítő mérnök volt, francia polgárelhanyagolt külsejű, de a becsületrend rozettáját viselte gomblyukában. Autodidakta bölcselő, Benedetto Croce barátja, az első, aki Lenin történeti nagyságát felismerte s az első világháborút követő antikommunista áradatban bátran ki is mondotta. Egyébként a legélesebb nyelvű emberek egyike, aki kortársairól, Jaurést sem kitéve, megsemmisítő karikatúrákat tudott felvázolni s aki Búré szerint, ha lenyelte volna saját nyelvét, mérgezésben halt volna meg. Lenin „zavaros koponának" nevezte, talán az is volt, de írásaiból a lompos genie szikrái pattognak ki. Az ideák embere volt aki törvénynek állította fel hogy „soha ideát elvetni nem szabad". De mi is az idea a maga vegytiszta mivoltában? ..Haben Sie eine Idee über eine Idee?" kérdezte előtte Hernt. Sorel gondolatvilágában az erőszak volt az idea, a megalkuvás könyörtelen elvetése. Az eszmét és a gondolatot kegyetlen szigorral végiggondolta és végigvezette s végső következtetéseit habozás nélkül szavakba öltöztette. Ugyanezzel a szigorral tört pálcát az európai szociáldemokrácia fölött, ugyanezzel a szigorral vetette el a parlamentarizmust, a demokrácia nyugati formáját, a humanizmust s a pacifizmust Helyébe az elite, a vezető minoritás elméletét állította, mint utána sokan, s napjainkban az angol Toynbee, a „creative" és a „dominant minority" formájában. Romantikus volt és misztikus, de az erő és az erőszak romantikusa és misztikusa, ami kartéziánus logikával párosult nála. Ebből a logikus szigorral végiggondolt elméletből fakadtak, ma, utólag olvasva megdöbbentő jóslatai, köztük az európai katasztrófa hátborzongató megjövendölése.„A béke abnormális állapot Európában" — írta az első világháború előtt, ebben az Európában, amelyet rákokkal megrakott kosárhoz hasonlított. Utálta és megvétette ennek ellenére a háborút, lévén az ellentmondások virtuóza, ezt az ,,undok szörnyeteget, amely nem old meg semmit és nem változtat meg semmit", amelyet „az emberiség kollektív öngyilkossági kényszerképzetének" nevezett. Megjósolta Anglia bukását, mert az angol társadalmi rend megrendülése maga után vonja Anglia gazdasági és katonai hatalmának összeomlását is. A háború utáni bonyodalmakat előre látta, s megírta, hogy a szövetségesek féltékenysége és viszálya a győzelem után szinte „természeti törvény". A haladás mítoszát mélyen megvetette. Lévolution, c'est ane blaques Ugyanígy megvetette az ús optimizmust a politikában, amely az európai emberiség minden bajának a kútforrása, mert olyan feltevésekre épít reményeket, amelyek sohasem valósíthatók meg. Kevés európai író vagy bölcselő volt, aki olyan ösztönösen és pontosan ítélt volna a régi Oroszország fölött, mint Sorel. „Csak lángeszű ember adhatja vissza a szörnyű Romanovok után az oroszoknak a társadalmi és nemzeti méltóságot" — írta ez orosz forradalom kitörésekor? Lenin első beszédei és cikkei után megállapította, hogy egyedül ,,Lenin ismerte fel a maga egész mélységében a proletariátus jelentőségét Lenin módszere az egyedüli helyes. AZ ő módszere az erőszak, fegyvere a rendíthetetlen akarat, hogy maradéktalanul, jusque au but, valósítsa meg a marxismus céljait. Megvan benne az igazi államférfi legfőbb ereje — s ez az, hogy a tömegek minden szavát kövessék!" Legfőbb teljesítménye, hogy olyan szellemi atmoszférát teremtett, amelyben az emberek célja nem az, hogy meggazdagodjanak!" és , ,Lenin" — írta 1922-ben — „a leggjobb orosz Nagy Péter óta". .Miért nevezte Lenin mégis zavaros agyvelőnek? Mert a szocializmus és nacionalizmus szintézisét hirdette és megjósolta. Ez a szintézis volt élete legnagyobb tévedése. Ebben a szintézisben nem a szocializmus vált uralkodó elemmé s « modern diktatúrák, amiket 1922-ben kísérteties pontossággal ugyancsak megjósolt, nem oldottak meg semmit és nem döntöttek el semmit. Förtelmes örökséget hagytak hátra, amelyből Európa és az emberiség talán csak nemzedékek után tud kibontakozni. K. D. A .Volponev próbáján találkoztam tegnap Bárdos Artúrral, aki elmesélte, hogy Lengyel Menyhérttől kapott levelet New Yorkból. Mivel Lengyel mindig az író kutató szemével nézi az amerikai életet, kíváncsi voltam, mit ír. Elkértem a levelet Bárdos Artúrtól. íme néhány érdekes részlete: — Az egész világot megmérgezték, még ebben a szép, nagy, szabad országban is bosszankodunk ostobasága miatt És főként önmagunkat sajnáljuk, amiért nem vagyunk elég fiatalok ahhoz, hogy megkezdjük Amerika szín- házi életének nagy reformját, hogy végre felfedezzük számukra a színházat. Mert ez egészen szűz terület még és a fáradságot gyorsan jutalmazná. El tudod képzelni, hogy milliós városok élnek színház nélkül és csak az odavetődő másodrendű truppok rövid szerepléséből ismerik a darabokat? Holott az egyetemek milliószámra ontják az intelligens embereket — ideális színházi közönség! — amely már torkig van a mozival. S maga a newyorki színház is inkább gambling place, mint művészi vállalkozás, ötvenhetvenezer dollárba kerül egyetlen vállalkozás, amely is megbukik, erre két előadást ér meg. No de erről köteteket lehetne írni. — Hogy az idén részt veszek-e ebben a játékban, az igazán nem rajtam, hanem a körüményeken múlik. Két darabom van, a „Nyári vendég" című komédia és a „Tana a sötétben" című dráma — mind a kettőnek nagyon jók a esélyei. Azonkívül dramatizáltam a „Lady Chatterley's lover"-ját is, ez roppant érdekes és bizonyos társadalmi jelentőségű is. Kétségtelenül ismered a híres regényt, amelyből készült Magyar előadás szempontjából az a baj, hogy a darabok angol nyelvűek és nincs is belőlük magyar példányom. Lusta vagyok ahhoz, hogy magyar példányt csináljak. Viszont egy kicsit komikusnak érzem azt, hogy angolul küldjem el és ott valaki lefordítsa magyarra. — Gondolunk arra, hogy ha Isten segít, jövő tavasszal átnézünk látogatóba. Az biztos, hogy háború nem lesz. Szeretnék veled a Central Parkban sétálni Artúr és megbeszélni a dolgokat. Most már két fiad van itt, jó volt, ha egyszer meglátogatnál minket. Zilahy Lajcsi is itt van, látom olykor... 10| Buday Györggyel beszélgettem, aki 10 év óta nem volt Budapesten. Londonból érkezett haza, ott töltötte el az elmúlt éveket. A kiváló grafikusművésznek a nevét és munkásságát Angliában is jól ismerik. Nézem kint készült gyönyörű munkáit és feltűnik, hogy a neve mellett mindenütt három betűt látok: A. R. E. Mit jelent ez? Buday György elmondja, hogy 1939-ben a Festők és művészek kir. Társaság tagjának választották. A három betű az Association Royal Engravernek a rövidítése. Angliában úgy bigygyesztik a név elé, mint nálunk a dr-t. Ennek a társaságnak mindössze 105 tagja van és ebből csak 8 külföldi. A legérdekesebb az, hogy Buday György egy sorozat székely népballadával pályázott a tagságra. Legújabb munkájáról már hazaérkezése előtt hallottam. Az angol Christmas Card-oknak, a karácsonyi üdvözlőkártyáknak a történetét írta meg. Buday megmutatja a többszázoldalas, hatalmas kéziratot. Azt mondja: hétfőn este fejezte be, kedden adta ül a kiadónak és szerdán reggel röpült haza Budapestre. 1945-ben kezdett hozzá a munkához és most fejezte be. 1943-óta minden évben csinált a régi, szép Szegedi Kalendáriumhoz hasonló kis könyvecskéket, amelyeket karácsonyi üdvözletül küldött el jóbferátainak. 1945-ben a kis könyv karácsonyi népszokásokról, köztük a Christmas Card-ról szólt. Akkor tudta meg, hogy a Christmas Cardok történetéről eddig senki sem írt könyvet, így fogott hozzá a munkához. 1946 karácsonyán a Times vezércikket írt arról, hogy miért nem foglalkozik senki sem a Christmas Cardok történetével. Buday válaszolt a vezércikkre, közölte, hogy éppen ezen dolgozik. Arra kérte a „Times” olvasóit, hogy ha valakinek Christman Card-gyüteménye van, bocsássa forrásmunkául rendelkezésére. Özönével érkeztek a válaszok. Mant, az angol aniakirályné volt az fg'k levélíró, aki felajánlotta Budaynak, hogy Windsorban lévő hatalmas gyűjteményét Londonba viteti és szívesen megmutatja. Budai csakugyan felkereste a királynőt, aki lindoni protájában fogadta és 18 óriási albumot mutatott meg, valamennyi Christma s Cardokat tartalmazott. Marv királynő részv. esztendős kora óta, vagyis 1872 óta gyűjti a Christmas Cardokat. Kisgyermekkorában az első Christmas Cardokat Viktória királynőtől kapta, aki rendkívül kedvesen maga dedikálta a karácsonyi üdvözleteket. A Christmas Card tudvalévőn főként a viktoriánus korban volt divatos. Mary királynő albumaiban a gyermeket festette és rajzolta Christmas Cardokat látott. VI. György, a mai angol király már négyéves korától kezdve minden évben rajzolt karácsonyi üdvözletet a királynénak. Erzsébet főhercegnő is kislánykora óta készített Christmas Cardokat. Tavaly például egy szép kis linoleummeszetet csinált. Fredor Garkin gárdafirnagynak a feleségétől mgkaptam a vridght,a borscs levesnek, s a orosz..k egyik nemzeti eledelének a ricepjét. Évekkel ezelőtt Párizsban találkozom a borscs-levessel. A „Reine Pedauque" vendéglő a külföldi gommetknak kedveskedett ezzel a különlegességgel. Azóta is kíváncsi voltam arra, hogyan készül. A kedves és kitűnő Gurkinné most elárulta. (A Gurkin nevet egébként sokan ismerik náluk. Gurkin őrnagy rendkívül kutyált ember, több nyelven beszél, elvisdeni e-gye emi tanár. A magyar íróknak, művésze'snek és tudósoknak jó barátji és őszinte Segítőj.) De hogy visszatérjk a borsos-levesre, elmondom a receptjét: Korubilai 60—70 deka marhahúst vagy ürühús! velőscsonttal, egy-két c'be'lész paradicsommal, egy zöldpaprikával, 2—3 babé levélel, néhány SE - egész borssal, egy két fej vörös egymával felteszünk: annyi vizet öntünk rá, amennyi az egészet eltél. (Két darb egész céklát is beleteszünk, hogy megszínesítse, de ezt tálalás előtt kivesszük belőle) Amikor a víz firr, akkor egy vékonyra szeletelt céklát is beleteszünk (ez benne is marad), azonkívül szeletekre vágott leveszöldséget, nem túlságosan vékonyra vágott kis fej káposztát és három négy darab burgonyát A teféa elején beletett paradicsomokat kivesszük, megpasszírozzuk és amikor a burgonya félig meglőtt, újra visszatesszük. Amikor a hús is megpuhult már, akkor vékonyra vágott zöldpetrezselymet teszünk bele és újra felforraljuk. A húst külön tálaljuk, A levésre pedig egy kio tejfölt öntünk. pro frigóta tudom már, hogy életlinket jórészt az dönti el: jól alszunk-e vagy rosszul. Azok az emberek csinálnak nagy karriert, főként politikai karriert, akik kevés alvással is beérik. Ezeket a röviden, de intenzíven alvókat azért irigyeltem mindig, mert hosszú a nappaluk. Ha rosszul alszom, pesszimista és rosszkedvű vagyok és feleannyit dolgozom. Mivel a probléma sokat foglalkoztatott, nagy érdeklődéssel olvasom, hogy Prof. N. Kleitman, a chicagói egyetem „Sleep Laboratory"-nak, vagyis az alvás kérdéseivel foglakozó kutató intézetnek a vezetője, 25 esztendő óta tanulmányozza az alvás titkát. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az alvással kapcsolatos babonákká fajult régi elképzelések helytelenk. Nem igaz, hogy nyolc óra hosszat kell aludnunk, mert van ember, aki öt órával is megelégszik, van, akinek kilenc is kevés. Nem igaz, hogy a forgolódás gátol az alvásban, mert ,ha mozdulatlanul alszol, akkor reggelre megmerevedsz" — mondja. Nem igaz, hogy ártalmas a baloldalon való alvás, mert az éjszaka folyamán úgyis mindkét oldalunkra sor kerül. Nem igaz, hogy rosszul alszunk, ha lefekvés előtt eszünk vagy iszunk. Kleiman profeszszor kísérletekkel bloo.yttotta be, hogy a legtöbb ember akkor is jól alszik, ha feketekávét iszik lefekvés előtt. Van ember, akit a kávé csak azért zavar az alvásban, mert tud róla, hogy a koffein élénkít. Kleitman tanár azt is bebizonyította, hogy a jó házasságot is nem egyszer az alvás dönti el. Példának emeli meg, hogy jóbarátjának a házassága azért bomlott fel, mert a házastársak alvási igénye különféle volt. Amikor a férj karán kelt fel, a feség még álmos volt. A férj eszt fáradtan ment haza, a feleség pedig frissen és mulatnivágyan fogadta. A baj az volt, hogy nem egitidőben voltak frissek "aggalmasak. A legérdekesebb az, hogy Kleitman a rossz alvónak azt tarácsolja, feküdjön le este egy órával hamarabb Megállapította, hogy a korán lefekvő ember tovább és mélyebben alszik, mint a későn fekvő. Ezek után csak arra vagyunk kíváncsi, najion Kleitman professzor hány altatóval és esténkintt ÜXo Aa angol, a francia és az amer-nl sajtó headlH'Okon harsogja » Ezsébet trónörökösnél esküvőjéről szóló híreket és izgalmakat. Olykor mehpc.éssel látom, hogy a legsúlyosabb politikai és gazdasági problemáka tii.gyuló cikkek szomszédságában váratlanul felbukkan a gótikus szentségházakra emlékeztető esküvői lobakompozále fény,képe, vagy a Laszerúslányok tündérindájának a rajza. Mint afféle könnyed és üdítő figyelmeztetést óvakodjunk attól, hogy végkép-ben elmerüljünk a lét és nemlét kéréseinek görcsös vita ásában. Ez a világraszóló óriási publicity azonban nemcsak nekem tűntel, hanem a párizsi New York Herald Trun-nak is, amely fölháborodottan tiltakozik az ellen, hogy Commander Richad Colville, a királyi udvar sajtófőnöke ekkora lárma csapjon az eskvő körül, amely roé-, a h'l'ywoodi fémsztárak hírvevőit is megszégyeníti. A News Review-ben olvasom, hoggy a nngviné. r^tfl propaganda filmét Dina Litteltonnak, az angol újságírónőnek a műve. A szép, fiatal, vöröshajú Ultra egyébként a királyi sajtóiroda első női alkalmazottja. Ugyancsak a New Review-ban olvasom, hogy az esküvővel kapcsolatban a közvéleményt lrt inkább az a kédét izgítja, melyet Miss Mar Ion Reeves, hervadt hájú snfTransette-hölgy vetett fel valamelyik gyűlésen. Azt mondta: — Tiltakozunk BT. ellen, hogy a brit trón örököse az iskitván engedelmességet fogadjon egy földharcodnak, aki később az alattvalója lesz. Tudom, az emberek erre az felelik: a trónörökösnő később úgysem engedelmeskedik majd neki. Ezt remélem is, mert a trónörökösnőnek, illetve kiályzőnek az a kötelessége, hogy csak a lelkiismeretének és az államnak engedemeskedjen. Ennek a kissé fantasztikus tiltakozásnak és utának az az előzménye, hogy az 1662-ben kiadott hivatal a imakönyv, a Book of Common Prayer szerint a menyasszony az esküvőn engedelmességet fogad a vőlegénynek. 1927-ben a Zsinat jóváhagyta az Imakönyvnek azt a módosítását, amely csak a szeretet és a ragaszkodás megtagadását írja elő. Az angol Parlament azonban elutasíotta az egyház errevonatkozó törvényjavaslatát 111 Erich Kästner, akiről azt mondják, elég bátran és tisztességesen viselkedett a hitlerizmus idején, ma Münchenben az amerikai megszálló csapatok „Neue Zeitung" című német napilapjának az irodalmi szerkesztője. A náci időkben hosszú évekig hallgatott, egyetlenegy filmet írt csak, azt is névtelenül. A film Münchausen báró kalandjairól szól, akik látták, azt mondják, szép és művészi. Kastner Münchausen bárója többek között arról nevezetes, hogy az egyetlen náci idők alatt készült film, amelynek az előadását ma is engedélyezik Németországban. Kastner nagyon szorgalmas, nemcsak szerkeszt, hanem naplót ír a hitlerizmus borzalmairól. Ezenkívül svájci és német újságokban mea culpázó cikkeket közölt. Arról ír, hogy jól tudja, hősiebbnek és elszántabbnak kellett volna lennie neki is, másoknak is. A hitlerizmus alatt sokszor elhangzott Németországban az a sóhaj, hogy „ezt kellene tennünk" vajív ,„azt kellene tennünk". De senki sem tett semmit. Erich Kästner most felveti a kérdést: vajjon mit szólnának a győztes hatalmak ahhoz, ha a náciellenes, feddhetetlen múltú német művészek feljánlanák a jóvátétben való segítségüket? Ha fizetségül azt adnák, mi lényegük, vagyis például Paul Wegener vezetésével szinházi együttes külföldi turnéra indulna, ha neves német festők vándor-kiállításokat rendeznének? Ha jelentős német írók előadókörútra mennének és jó német zenekarik híres karrreserek vezényletével modern német zen°szer ők műveit mutatnák be külföldön? Ésígy tovább. Kastner úgy képzeli, horgá ezeknek az eladásoknak, illetve kiállításoknak a jövedelmét a német jóvátétel alapjára fordítanák. Igen ám, de mit szólna ehhez — kérdezi önöni másától Kastner — a külföld? Hozván formadná a német művészeket akik ha állítólag tisztességesen viselkedtek is, de még^cs^k nmetek? KSstnernek ezt a kérdését már csak azért is megértem, mert senki sem hiszi el, hogy a náci időket Németországban átélt művészek köz'"H ilyen tömérdek tisztességes elentálló volt. Már-már úgy tűnik, mintha Németországgban egyetlenegy náci sem akadt (Levél a ,,Haladás"-hoz) Az,,Esti Szabad Szó" október 16-i, csütörtöki számában, Erdei Sándor aláírással, ,Csoda és valóság, címmel hosszabb cikk jelent meg, mely egész tartalmával, főleg tendenciózus beálításával alkalmas arra, hogy a nagyközönséget félrevezesse, a különböző kisebb-nagyobb keresztény valásfelekezetekkel szemben ellenszenvet támasszon és a jóhiszemű, bibliát MáS embereknek ezrei a jelenlegi politikai rendszerre nézve veszélyes egyéneknek tüntesse fel. Kijelentjük a következőket: aki azt írja a cikkében, hogy Isten országa,és a csodák a rémmesék vitájába tartoznak, az szerintünk nemcsak hitetlen, hanem tudatlan ember is. Mi azonban a lekiismereti szabadság alapján áló emberek vagyunk és elismerjük Erdei Sándornak azt a jogát, hogy nem hitt. Neki is a lelkismenti szabadság hívének, tehát demokratának kellene lenni ahhoz, hogy a mi jogunkat is elismerje abban a tekintetben, hogy mi igenis hiszünk igenis, hiszünk Isten országában és a csodákban. Az ember véges elméjéből következik az is, hogy az itteni kijelentések egyikmásik részének magyarázatában eltérnek a vélemények egymástól. A cikkíró csodának tartja azt is, hogy még mindig vannak «szekták». Pedig inkább azon lehet csodálkozni, hogy a demokratikus átaszulás harmadik évében még mindig lehet aszektázni a magukat a demokrácia balszárnyához soroló újságokban! Biztosak vagyunk abban, hogy a cikkírónak téves fogalmai vannak a szekta szó jelentéséről és értelmezésére. A múlt évtizedben mi Magyarországon az emberi szabadságjogokért, a lelkiismereti- és vallásszabadságért küzdöttünk és szenvedtünk. Nem szükséges, hogy külön válaszoljon, hiszen ai áll a felelet cikkében: akkor is ellenünk írt és beszélt, akkor it a „szekták* ellen uszított. Tehát azok között volt, akik ránk uszították a főszolgabírókat, a csendőröket és akik börtönbe juttattak ártatlan embereket és rendőrhatósági felügyelet alá helyeztettek békét munkás családokat, sőt egész évő gyülekezeteket. Illő volna tudni egy újságírónak, hogy az által demokráciaellenesnek és háborúra izgatónak kikiáltott szekták (valóság szerint: kisebb vallásfelekezetek) közül számosat betiltott az akkori kormány békepárti magatartása miatt , a Magyar Köztársaság kormánya ezeket a betiltott vallási kisebbségeket rehabilitálta és elkobzott vagyonukat visszaadta. A cikkíró szerint a szektáka régiekhez hasonló tanokat hirdetnek most is. Miért van így? Egyszerűen, mert az Új Jézus Krisztus tegnap is ma is mindörökké ugyanaz marad. A Szentírást nem lehet átírni, toldoznifoltozni, vagy mondjuk, korszerűsíteni, politikusok megrendelésére egyik vagy másik párthoz szabni. Csak dicséretére válik minden vallásfelekezetnek, nagynak is kicsinek egyaránt, ha az isteni kinyilatkoztatás szent, könyvéhez, a teljes Bibliához ragaszkodik. A Bibliának pedig legfeljebb csak a színét látta, bibliai keresztséget pedig egyáltalában nem látott az, aki olyat ír egy fővárosi napilap belső vezércikkében, hogy azok a felekezetek, melyek az őskeresztyén keresztséget, az alámerítést gyakorolják, azt folyóvízben, meztelenül végzik, mert a valóság, az, hogy ez fehér nuhlában,a keresztelő medencében vagy folyóban történik, mint az őskereszténység idején. Nem véletlen, hogy éppen csakis demokratikus jellegű és multa szabadegyházak ellen gyakorolja ezt a vallásellenes kritikát a „Szabad Szó", amelynek hasábjain megindulásától kezdve nem gyakorolta a bírálat jogát a hazai történelmi egyházak hivatalos, de nem mindig méltó képviselői ellen. Mindezeken felül kijelentjük, hogy amint vannak túlzások és melléfogások a tudományban és a politikában, éppen úgy vannak tévedések és botlások a vallási életben is. Mi sem vállalhatunk közösséget mindenféle vallási nézettel és magyarázattal. Sőt a szövetségünkben képviselt Magyarországi Szabadegyházakat is megkülönböztetik egymástól bizonyos hitbeli, szervezetbeli és dogmatikai kérdésekben vallott felfogások. Teljesen egyiek vagyunk azonban a krisztusi életerkölcsről is a vallásszabadságról vallott nézetünkben. A gúnyt és megvetést jelentő «szekta» jelzőt — miként a múltban, úgy most is — visszautasítjuk és szeretettel kérünk mindenkit, hogy a lelkiismeret,s vallásszabadság kérdésében több tárgyilagosságot és megértést tanúsítson. Gálaest az Operaházban a Mentők javára. December 7-én díszelőadás lesz az Operaházban, melynek keretében színre kerül Gounod: Faust című műve. Az est tiszta jövedelme a Mentőké. Ajánlatos a jegyeket biztosítani. Mentők, telefon: 04. Kedvenc illata a Chat Noir Régi minőségben ismét kapható! HALADÁS KÖTÖTT KOSZTÜM ÉS RUHA Gyönyörű szinek, mindig új modellek. Gonda kötőszalon Régiposta utca 7-9. A „Szabad A SZABADEGYHÁZAK ELLEN... Magyarországi Szabadegyházat Szövetségének elnöki tanácsa.