Hallássérültek, 2002 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
A szakmai dialógus tehát az állampolgári jogok, a média szerepvállalása és a sérült emberek jogos elvárásai oldaláról, jogi és etikai szempontból egyaránt megindult, összegző beszélgetésre Nagy Géza urat kértük, aki az Országos Fogyatékosügyi Tanács Civil Műhely részéről vett részt az eseményen. - Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy a Kamera Hungária úttörő szerepet vállalt magára a fórum megszervezésével és lebonyolításával. Ugyanakkor az érintett intézmények magas szinten képviseltették magukat, és komolyan vették a problémát. Az MTV-t a jogi és igazgatási főosztály vezetője, a Duna TV-t az elnökhelyettes, az RTL Klubot a programigazgató, a TV2- t egy maga is mozgássérült munkatárs, Gyuricza Péter képviselte. Az Országos Rádió és Televízió Testülettől ketten is eljöttek, képviseltette magát az ombudsman hivatala, az Országgyűlés Emberjogi Bizottsága - egyszóval szinte mindenki, akin múlik valami. És mindenki oldaláról megjelent a jobbítási szándék. Hiányos szabályozás Az, hogy a hátrányos helyzettel élők problémái hogyan és miként jelenjenek meg a médiában, azt az Esélyegyenlőségi és a Médiatörvény szabályozza. Ennek gyakorlati megvalósítása az egyes televíziók belső szabályozó rendszerében (Etikai kódex, Közszolgálati Műsorszórási Szabályzat) kell hogy megjelenjen, de ezek nincsenek még meg mindenütt. Sajnos maradtak hiányosságok, elvarratlan szálak is az egyes rendelkezésekben. - Hogy látják, elégszer jelennek meg fogyatékossággal élők a médiában? - Az Observer kimutatása szerint évi 3-400 megjelenése van a fogyatékosoknak a sajtóban. Feliratozás - Minket elsősorban a hallássérültekkel kapcsolatos témák érdekelnének, pl. a műsorok feliratozása... - Ma napi egy hírműsor feliratozása lenne előírva, de ez sem törvény, csak országgyűlési határozat. Ne gondoljuk, hogy másutt ez sokkal jobb, pl. az Egyesült Államokban ez a kötelezettség évente mindössze 200 óra. Az, hogy gondolkodnak-e feliratozásban egy-egy műsort illetően, szerkesztési elv, amit sok minden befolyásol. Mert már az is gondokat vet fel, hogy mit kell látni a kép alsó csíkjában. Természetes, hogy itt jelennek meg pl. a név- és címaláírások, esetenként a riportkészítők, emblémák stb. Ez feliratozással keverve dupla szöveget, zavart eredményez, a folyamatos felirat pedig magában is figyelemelterelő. Ma úgy tűnik, hogy az egyedüli és legjobb megoldás a teletext, amit az, akit érint, bekapcsolhat, akinek meg nincs rá szüksége, az nem veszi igénybe. Csakhogy a híradók fontos eseményei sokszor az utolsó pillanatban készülnek el, amikor már megy is az adás, és amikor nincs már idő a teletext megírására sem. Ez megoldandó probléma. Más a helyzet a helyi televíziózásnál, ahol talán előbb tudnak megjelenni jó megoldásokkal. Érdekes volt pl. a pécsiek projektje, amelyik egy osztott képernyős megoldással aratott sikert. Legalább ilyen fontos szempont volna az egyszerűsített nyelvhasználat. Alapvető állampolgári jog, hogy az ember a hírekhez jusson, ahol nem szerencsés egyes tévéknek korábbi műsoraikra utalgatásos gyakorlata, mert aki nem látta a korábbi adást, már hiányosan értesül dolgokról. És ez nem is csak a fogyatékosoknak okoz nehézséget. Másik gondot az anyagiak jelentik. A SINOSz kapott pénzt filmek feliratoztatásához. Ennek a finanszírozása saját erőforrásból egyik televíziós társaságnak sem megy (tulajdonképpen nem is az ő dolguk, hanem a filmforgalmazóké). Itt a pályázatok látszanak leginkább célravezetőnek. Ennél már az ORTT is megjelenik, mint finanszírozó. Egyébként a teletextes megoldás ez esetben is jó, mert a megőrzött szöveg újra lehívható az új vetítés esetén is. Fogyatékosok - másként - Mennyire került szóba a kifejezetten hátrányos helyzetűekkel foglalkozó műsorok és megjelenések kérdése? - Magam is tudok a szervezetek azon igényéről, hogy a Sorstársak és hasonló műsorok mintájára több ilyen adás legyen. Talán furcsa lesz, de azt mondom, hogy csupán ilyen műsorok nem igen tesznek jót az ügy egészének. Ott kezdődik, hogy az ép nézőben azonnal megindul az „átkapcsolási effektus”. Jön a sérültek műsora, ez nem nekem szól, átkapcsolok egy másik adásra. Valljuk be, hogy igazából még az egyik fogyatékost sem túlságosan érdekli (Folytatás a 8. oldalon) „Rámpa a médiában” - speciális fórum a fogyatékossággal élőkről A fogyatékos személyekkel kapcsolatos társadalmi szemlélet átalakulásában és átalakításában a televíziók mindenütt a világon kiemelt szerepet játszanak. A társadalmi szemléletváltozás elősegítésében az elmúlt néhány évben a magyarországi televíziók is aktív szerepet vállaltak. Ennek a folyamatnak az értékelése és a hosszú távú együttműködés megalapozása céljából az elmúlt év decemberében a Kamera Hungária háromnapos fórumot szervezett Szegeden, a Televíziós Műsorok fesztiválja keretében, „Rámpa a médiában" címmel. HALLÁSSÉRÜLTEK A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének lapja. Megjelenik: havonta. Felelős kiadó: Vasak Iván főtitkár. Tervezőszerkesztő: Kováts Lajos György. Szerkesztőségi munkatárs: Muzsay András. Szerkesztőség: 1068 Budapest VI., Benczúr u. 21. Levélcím: 1388 Budapest, Postafiók 80. Telefon: 351-0434. Fax: 342-1989. E-mail: sinosz@euroweb.hu Kiadja a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, 1068 Budapest VI., Benczúr u. 21. Nyomda: Budapest-Print Kft. 2234 Maglód, Sugár út 51. Tel/fax: 344-5442, 344-5443. Felelős vezető: Baráz Miklós ügyv. ig. Terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető a hirlapkézbesítőknél és a Hírlap Vevőszolgálatnál (1134 Budapest,XIII. Lehel u. 12. Levélcím: Hírlap Vevőszolgálat, 1540 Budapest. Fax: 329-9568. Ingyenes zöldszám: 06/80/444444.), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. ISSN 0237-3270 A beküldött kéziratokért felelősséget nem vállalunk, azokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Lapzárta: minden hónap 5-én HALLÁSSÉRÜLTEK 2002/1