Hanglemez Magazin, 1972
V 1972 kerek jubileumot hozott az Omega együttes számára. Egyik legrégibb zenekarunk évtizedes pályafutása alatt megszámlálhatatlan sikert ért el, mind itthon, mind külföldön. Jelenleg is egy hónapon keresztül Európa nagyvárosaiban, koncerttermekben és pop fesztiválokon szerepelnek. München, Helsinki, majd jugoszláv, lengyel, angol és NDK városok turnéjuk állomásai. Felesleges lenne felsorolni a tíz év valamennyi sikerét, hiszen a tények közismertek. Legyen témánk legutóbbi nagylemezük, az Élő Omega, amely több szempontból is jelentős siker az öttagú zenekar számára. Magyarországon az első „arany” nagylemezt ők tudhatták magukénak, 1968-ban. ..Élő” lemezükhöz is rekord fűződik. Ilyen rövid idő alatt, (mindössze két hónap telt el a megjelenés óta) még soha sem kelt el az aranylemezt jelentő ötvenezer példány magyar nagylemezből. A cím kétszeresen is kifejező. Egyrészt, mert ezzel a lemezzel az együttes bebizonyította azt, hogy zenéjük „Élő”, tíz év után is tudnak újítani, mind zenében, mind dalszövegeikben. Az Élő Omega másik érdekessége, hogy a felvételek koncerteken készültek. Mielőtt tovább mennénk, itt álljunk meg egy percre. A „live”, vagyis „élő” lemezek ötlete nem új. Már a beatkorszak első éveiben rájöttek a menedzserek, hogy annyi jegyet, klubigazolványt semmiképpen nem tudnak kiadni, hogy mindenki beférjen a koncertterembe. Ezért, hogy a helyszín varázsát a kívül rekedtek számára pótolni tudják, élőben vették lemezre a számokat. Sok esetben ezek a koncertkonzervek sikeresebbek lettek, mint ugyanazoknak a daloknak stúdióbeli, kidolgozottabb változatai. (Persze, ez kétélű dolog, így nem lehet olyan rafinált trükköket alkalmazni, és olyan tökéletesre csiszolni a számot, mint a stúdióban, viszont ezt pótolja a közönség magával ragadó tapsa, füttykoncertje.) Aubeck Ferenc és Kóbor János, a felvétel készítői jól kihasználták ezeket a lehetőségeket. A dalokat a taps és a helyszíni zaj köti össze. Két ismert slágerüket (Hűtlen barátok, Régvárt kedvesem) is megtalálhatjuk a nagylemezen, de érdekes zenei megoldásokat tartalmaznak az Omegautó, a Törékeny lendület, az Emlék és a Varázslatos fehér kő című számok. A zeneszerzők: Mihály Tamás és Molnár György, de a B. oldal utolsó dala kollektív munka. A szövegeket Kóbor János, és egy új szerzőtárs, Sülyi Péter írta. A hangszerek közül kiemelkedő szerepet kap az orgona és a gitár. Szövegben is felfedezhetünk egy alapstílust, mely inkább az elvont, lírai jelleg felé hajlik. A 9 perces, szimbolikus szövegű Varázslatos, fehér kő zárja le a lemezre vett koncertet. A vasak anyaga alumínium, eggyel gyarapodott tehát a borítóötletek száma, mely ezúttal Matkó Katalin nevéhez fűződik. A zenei rendezést és a hangmérnöki munkát Hézser Zoltán és Fülöp Attila végezte. A tízéves Omega új nagylemeze alapján biztosak lehetünk abban, hogy még sok új Omega siker tanúi lehetünk a jövőben. -elek- ZALATNAY SAROLTA harmadik nagylemezének címe: Álmodj velem. Közhely, hogy csinos énekesnővel álmodni, jót jelent, s lehetetlen megszámolni azokat a slágereket, amelyeket ő énekelt, és minden gyatrasongó álmában is Ahogy a beategyüttesek stílusában is nagymértékű polarizálódás történt az elmúlt években, úgy vezető énekesnőink is mind egyénibb, sajátosabb stílust találtak maguknak. Cini igazi rock-énekesnővé vált, persze nem kevés lírai momentummal, hiszen a „tinédzser sztár” portréjában ez is kötelező vonás. Az Álmodj velem lemez alapját a Locomotív GT készítette. Nyilvánvalóan kölcsönösen formálta egymást az énekesnő és az együttes. A fiúk, könnyebb, slágeresebb zenét alkottak Cininek, de ő is sokban közeledett a LGT keményebb, nehezebb stílusához. A lemezborító színes fotóit Huschit János készítette. A zenei rendezést Juhász István, a hangmérnöki munkát Radányi Endre végezte. A nagylemez összes dalszövegét Adamis Anna írta, a zeneszerzők az LGT komponistái: Barta Tamás, Frenreisz Károly és Presser Gábor. A nyitószám címe: Adj egy percet. Kellemes, furcsa melódia, bizarr kísérettel, amiben a conga, kereplő, sőt még a térdütögetés is szerepet játszik. A második dal ZENE MINDENKINEK! VV. A. MOZART Hegedűverseny A-dúr K. 219 Kovács Dénes (hegedű) Állami Hangversenyzenekar vez.: Lehel György Klarinétverseny A-dúr K. 622 Meizl Ferenc (klarinét) Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara vez.: Borbély Gyula Ára: 35.— Ft Fr. SCHUBERT Rosamunda-nyitány Fr. SUPPÉ Költő és paraszt nyitány Állami Hangversenyzenekar vez.: Kórodi András címe: Szeress nagyon. Ez az ismert LGT szám áthangszerelt, új változata. Az „A” oldal harmadik száma az orgonahatások miatt templomi hangulatú, nagyon szép könyörgés. A negyedik dal ezen az oldalon hasonlít egy korábbi Cini számhoz, és Téli éjszakák, amiben Cini nagyszerűen énekel. Ebben a dalban a LGT-n kívül az Állami Hangversenyzenekar is szerepel a kíséretben. Az „A” oldal hatodik száma. Ez minden, gyors rock, nagyszerűen lehet táncolni rá. ■ m ii ■■ ■*.■' .asonlóan lendületes, gyors dallal kezdődik, a Véremben van címmel. Zongora és vonósok kísérik a Késő már című számot, amelynek szövege érzelmes, tulajdonképpen egy igényes táncdal, szellemes befejezéssel. A „B” oldal harmadik száma a Gyere viszsza barátom a régi Zalatnay slágerek hangulatát idézi. A Napraforgó ! ■— ■..■'jgBfj.1 dalban Presser kezdi az éneket, aztán végig felelgetős duettet énekel Cinivel, A Ki tiltja meg, szintén slágerdallam. A „B” oldal hatodik száma, a Mikor elalszol, szép dal, a vonósok jól illeszkednek a kíséretbe. A lemez végén újra visszatér a nyitódal, az Adj egy percet, és érdekes módon, nem elhalkul —, ahogy ez a számok vénma.Nem felhangosodik, szinte erővel vési a fülünkbe dallamát. —hős ■■ ■"»»" Tavaly ilyenkor, amikor a Locomotív GT első nagylemezének megjelenését vártuk, a rock-zenét kedvelő közönség várakozása talán azt súgta az új együttes tagjainak, hogy bánjanak óvatosan a korszerűsítéssel, mindenképpen ügyeljenek a közérthetőség — sokszor oly nehezen meghatározható — követelményének megtartására. A közönség ízlése — ha ellentmondásosan is — bizonyos területeken magasabbra állította a mércét, mint hihették volna. A lemez egyes „nehezebb” darabjai megkapták a közönség elismerését, míg néhány egyszerűbb, populárisnak szánt felvétel közömbös maradt a rockkedvelők számára. Minden bizonnyal ezek a tapasztalatok jócskán közrejátszottak az LGT második nagylemezének készítésekor. Könnyebb, slágerízű dalok ezen is vannak, de a hangszerelési és felvételtechnikai stílus egységesen magas színvonala európai szintre emeli a második LGT LP-t. A cím — Ringasd el magad — csak igen kis mértékben vonatkozhat arra, hogy ez a lemez nyugodtan, kényelmesen, „elringatva” hallgatható. Ritmusvilága kemény, a sokszor bizarr elektromos effektusok már önmagukban is zenei ingerek, amelyek az aktív átélésre, nem pedig a nyugodt, szemlélődő hallgatásra serkentenek. A lemez az együttes tagjainak saját szerzeményeit tartalmazza, jórészt Adamis Anna szövegeivel. Az LP tulajdonképpen négy kulcsszám köré épül. Ezek tartalmazzák a zeneileg jelentősebb gondolatokat, ezekben fekszik a legtöbb munka, úgy a hangszeres játékban, mint a felvételtechnikában. Érdekesség — a két oldal arányainak eltolódását jelzi —, hogy a kulcsszámok közül három a lemez „A” oldalán található. Az első Barta Tamás Cirkusz című dala. Kétségtelenül ez a lemez legjobb száma, noha nem feltétlenül ez lesz a legsikeresebb. Differenciált, izgalmas hangzás- és ritmusvilága, a dinamikus előadásmód és a technikai megoldásokkal nagyszerűvé varázsolt énekhang a progresszív rockzene által nyújtható teljes élményt adja. Nagyszerűen érzékelteti a cirkusz lélegzetelállító világát — és ami óriási teljesítmény — nemcsak annak izgalmasságát, hanem kesernyés szépségét is láttatni tudja. A második „kulcsfelvétel” az „A” oldal harmadik száma, a Szerenád. Ennek zenéje, szövege egyaránt Presser Gábor szerzeménye, önmaga adja elő egyetlen zongora és a Bartók kórus kíséretével. Ez a dal gyökeres ellentéte a Cirkusznak, kizárólag a popzene — sőt a klasszikus szórakoztató muzsika — régi nagy hagyományaira épít, itt a dallam és a harmóniák gazdagsága ad igazán jelentős élményt. Frenreisz Károly szerzeménye, Adamis Anna szövegével a harmadik kulcsszám, a Semmi kertje. Ez a japános hatású felvétel annak ellenére, hogy a vibrafon és a marimba használatával a Távol- Kelet zenéjéből is idéz hangulatokat, kemény rock stílusban íródott. A zen-buddhista koánok hangulatát idéző címén kívül még egy japán vonatkozása van; szerepel benne két japán szó: „mitte rudsai”, vagyis: gyere közelebb hozzám. Kotta nélkül. Ez a címe Presser Gábor dinamikus dalának, amely a „B” oldal legjobb száma. Itt szerepet kap a villanyzongora és az elektromos hanggenerátor is, kitűnő Presser hosszú orgonaszólója, amely stílusában Keith Emersont idézi. Külön említést érdemel a szaxofon felelgetős szólója. Vidám, gyors sláger az „A” oldal második dala, a Szerelem börtönében. Érdekes, bár kockázatos vállalkozás, hogy ugyanezen az oldalon a befejezés egy zenekari szám, a szaxofonra, gitárra, fuvolára és orgonára alapozott Lincoln Festival Blues. A „B” oldalon szerepel Frenreisz Károly Ne szédíts című rock and roll-ja, ez szintén könnyű, derűs felvétel. Még ennél is könnyedebb, a vidám country jegyében íródott Kakukkos karóra című Barta szám, amelyben a szerző akusztikus gitárral és bendzsóval kíséri magát. Szintén Barta Tamás szerzeménye — Presser Gábor szövegével! — az Azt hittem című dal. A Csak egy szóra című korábbi vokális LGT-felvétel hangulatára emlékeztet — ballada stílusban. Az utolsó előtti dal a Megvárlak ma délben című Freifreisz szám. Ez is rock-zene. A befejező dal a címadó Ringasd el magad egyperces, csonka felvétel, arra utal, hogy mindenki helyezze magát kényelembe és figyeljen. Mivel mindezt a lemez végén mondják, nyilvánvalóan arra gondolt a szerkesztő, hogy a lemezt — így elringatva — másodszor is érdemes meghallgatni. A lemezborítót Kemény György, fotóit Féner Tamás készítette, a zenei rendező Hézser Zoltán, a hangmérnök Lukács Judit. H. L. nal a „fülbe mászik”. Címe: Dal a kék madárról. Az utolsó előtti szám a háromnegyedes ütemű Hivatalos fórumot kapott a jazzmuzsika, megalakult a Magyar Zeneművészek Szövetségének Jazzszakosztálya. Vezetője Gonda János, a konzervatórium Jazz Tanszékének alapítója és irányítója, a kitűnő pedagógus és jazzmuzsikus. Őt kértük, hogy mutassa be a szakosztályt, számoljon be munkájukról. A szövetség jazzszakosztálya az első föderáció jellegű társulás a magyar jazzéletben. A szövetség hivatalos keretet ad a jazz ügyének. A szakosztály legfontosabb feladata a koordinálás. Elő kell segíteni az eredményes kapcsolatok létrejöttét a művészek és a szerződtető szervek, az egyre szaporodó fővárosi és vidéki jazzklubok és a művelődési intézmények között. A szakosztály azzal kezdte munkáját, hogy öt munkacsoportot alakított. Ezekben jazzt értő és szerető muzsikusok, zenei szakemberek, irodalmárok, újságírók, impresszáriók foglalkoznak a következő témákkal: 1. A jazzklub mozgalom fejlesztése és koordinálása. 2. Az amatőr együttesek segítése. 3. A jazz sajtópublicitásának növelése, a műfajjal foglalkozó újság létrejöttének szorgalmazása. 4. A jazztörténeti és zenetudományi kutatások fejlesztése. 5. Mind nívósabb jazzfesztiválok létrehozása. Hogy munkánk megkezdéséhez megfelelő információk álljanak rendelkezésünkre, három kérdőívet bocsátottunk fazie Ftfogia az IV, sűyészők számára. Azt kértük, autobiográfiaszerűben írjanak saját pályafutásukról, tapasztalataikról. A második kérdőívet a klubok és az érdeklődő művelődési házak kapták, ebben érdeklődtünk munkájukról és felajánlottuk segítségünket. A harmadik kérdőív zenetudományi és egyéb elméleti kérdéseket tartalmazott és a téma iránt érdeklődő zenei szakembereket kértük meg kitöltésére. A kérdőívek jó része már visszaérkezett, értékelésük folyamatban van. Az így kapott adatok segítségével szeretnénk összeállítani egy reprezentatív idegennyelvű nyomtatványt, amelyben szeretnénk a lehetőségek szerinti teljes képet bemutatni a magyar jazzéletről. Ami a jazzlemez kiadást illeti, a szakosztály — lévén társadalmi szerv — nem tehet mást, csak támogathat bizonyos erőfeszítéseket. Ha a hanglemezgyár a jövőben képviseltetné magát a szakosztályban, biztosan mód nyílna szorosabb együttműködésre. Sajnos jelenleg a közönség igazságtalan, túlzott arányban részesíti előnyben a külföldi jazzlemezeket a hazaiakkal szemben. Ez részben jogos, mert a külföldi jazzlemezek komoly technikai előnnyel bírnak a hazaiakkal szemben, másrészt túlzás, mert az aránytalanul kisebb publicitás miatt még fel sem figyeltek a magyar jazz — részben lemezeken is meghallgatható — értékeire. Természetesen nem a közönségnek, hanem nekünk kell megtalálni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül meg lehet ismertetni és szerettetni a magyar jazz-zenét. Sok függ a frisseségtől. Nyilvánvalóan az eddigi jazzlemez példányszámok többszörösét lehetne eladni, ha léteznének olyan „aktuális” lemezek, amelyek éppen az utóbbi időben feltűnt és népszerű fiatal muzsikusokat, például az Európa egyik legjobb szakszofonosává feltört Ráduly Mihályt, vagy a külföldön is elismert Szabados együttest mutatják be. Valószínű, hogy ezeket a „friss” lemezeket külföldön is szívesen vásárolnák. Nem csak mennyiségi változásra van szükség, fontos a jazzfelvételek technikájának javítása is. A zeneértő közönséget csak tisztább, plasztikusabb felvételekkel lehet megnyerni a Rt.77»tűz«ika számára.. GONDA JÁNOS TISZTÁBB PLASZTIKUSABB FELVETESEKET! -4 Tizenöt éve egyik legjobb népszerűsítője a dixielandzenének Benkó Sándor együttese. Klubokban, rádióban, tévében, s most már lemezen is lelkesen terjesztik a Jazz legközérthetőbb Irányzatát. Amatőrök a szó legjobb értelmében, és — ez a legnagyobb szó zenészbarátságról — nyolc éve muzsikálnak együtt, összeállításuk: Benkó Sándor klarinét, Zoltán Béla trombita, Nagy Iván posari, ének, Mankovits János bőgő, Járay János dob, Nagy Jenő banjo, Bagyari Béla zongora. A jazzrajongók körében régen várt nagylemezük tizenkét, jórészt tradicionális számot tartalmaz. A jól sikerült felvételek zenei rendezője Antal Dóra, hangmérnöke Csintalan László. A szép borítóterv Sajnovics Sándort dicsér. Egy részlet az LP kétnyelvű „fülszövegéből”: „. . . Albert Nicholas, George Webb és Sandy Brown mint szólista vendég lépett fel a Benkó Dixieland Band-del. Eredményeik elismeréseként 1972- ben "Európa klasszis« díjat kaptak, majd Montreuxban a tradicionális kategória nagydíját nyerték el. Ezzel a magyar jazzélet egyik legszebb sikersorozatát mondhatják magukénak." Ha jól meggondoljuk, furcsa dolog kihegyezett poénokra épülő produkciót lemezre venni. Hiszen mielőtt egy viccet elmesélünk, megkérdezzük: nem ismered? Hofi Géza új nagylemezének számait ismerjük már, láttuk-hallottuk a tv-ben, a Mikroszkóp Színpadon. Mégis, ha százszor tesszük fel a korongra a lemezt, századszor is könnyünk csorog a nevetéstől. Ebben rejlik Hofi különleges művészete. Egy-egy mozdulatával, hangsúlyával ellenállhatatlanul nevetésre fakaszt. Nem helyzetkomikumi kacagásra, hanem a jellemábrázolás mélységeivel bemutatott felszínességeken való kuncogásra, térdcsapkodásra, mosolygásra. Persze, ha nemcsak a hangot, hanem a videókazetta segítségével a képet is rögzíteni tudnánk sorozatgyártásban, még tökéletesebben élveznénk a műsort. De így is önkéntelenül magunk előtt látjuk arcmimikáját, közjátékát. Valójában nem a második menete ez Hofi Gézának. Sok mérkőzést harcolt meg azért, hogy eljusson idáig, művészi elismerést, Jászai-díjat kaphasson. Köztudott róla, hogy spontánnak ható számait (ez a legnagyobb elismerése egy produkciónak) hónapokon keresztül, aprólékos megfigyeléssel, pszichológusi módszerességgel dolgozza ki. Második menet című lemezén különböző témákról beszélget velünk és a helybeli közönséggel; a cipőipar, a futballhelyzet, a félresikerült Rózsa Sándor-sorozat, az ál-ünnepélyes nőnapi megemlékezés azonban valahol közösek. Az egész társadalom becsapásáért, érdemtelenül, a rossz cipőért, a nem működő vízcsapért, a lazsáló játékért és a rossz tv-játékért kapott pénz, elismerés igazságtalansága Hofi témája. Nemcsak a társadalmi fonákságokat figurázza ki: híres emberek paródiájával is nagy sikert aratott már. Ezen a nagylemezen nem találunk ilyet, talán azért, mert ez a műfaj — pl. A Repülj, pulyka című paródia — jobban kötődik a látványhoz. Egyszer azt nyilatkozta valahol: csak azokat szokta parodizálni (nem utánozni!) akiket nagyon szeret, így van bizonyára a közönséggel is. Spontán csipkelődései mindig a helyszínen ülőkhöz szólnak, de önmagát és kollégáit sem kíméli. Megköveteli a színpadon levő előadónak a tiszteletet, az odafigyelést. Teljesen igaza van. (Sajnos, már több ízben megtörtént vele is, hogy hallgatói elfelejtették: színházban vannak.) Legszínvonalasabb száma az Én megvárom!, amely a B-oldal befejező része. Ebben, kimondatlanul is, ars poeticáját fogalmazza meg. Van még dolga bőven, amíg kinyitja az ajtót a Szocializmus. Tasakterve igazi Hofi-ötlet Kálmánchey grafikával tálalva. (Azt hiszem, Hofi is az „egynevű” kedvencek közé sorolható, hasonlóan a Kaboshoz, a Latyihoz.) A zenei rendező Juhász István. A hangmérnöki munkában talán csak a taps és a szöveg hangerősségének aszinkronját kifogásolhatjuk. Elek Lenke HOFI GÉZA (PARDonokai