Hanglemez Magazin, 1973
Bergendyék népszerűségük csúcsán állnak. Eredményeikkel egy korszakváltás fejeződött be a magyar popzenében, megszűnt a gitárra alapozottzene egyeduralma, új, színesebb popzenei stílus jött divatba, és ez elsősorban az alapvetően fúvós hangszerelésekre alapozott Bergendy-zene formájában vált elismertté. A héttagú együttes karrierje rendhagyó. A 60-as évek elején a kommersz slágerzene interpretálóiként és különféle jazz kísérletek résztvevőiként váltak népszerűvé, majd a beat-együttesek sikerével egyidőben népszerűtlenné. Ezután hosszú évekig külföldön szerepeltek különféle nyugat-európai szórakozóhelyeken. Hazatérésükkor sokáig utat kerestek, először a vokális zenével, majd a tréfás« feldolgozásokkal próbálkoztak, kevés sikerrel. Ekkor szánták el magukat, a radikális vérátömlesztésre. Az együttes új „vén tagokat” kapott Latzier Norbert zeneszerző-orgonista, Demjén Ferenc énekes-basszusgitáros és Debreczeni Csaba dobos személyében. De megújultak a régi tagok is, „fazont” kaptak, külsőségeikben és muzsikálásukban is eredeti figurákká váltak. Talán Illésékihez lehetne hasonlítani pályafutásukat, legalábbis annyiban, hogy ők is kislemezeiken keresztül váltak népszerűvé. Első slágerük a Fázom című Demjénnóta volt, ezt követte a Napot akarok látni — szintén kislemezen. Az első — cím nélküli —nagylemez két nagy slágert hozott számukra, a Jöjj vissza vándor-1 és a Jelszó:: Love-t, de mégsem tett eleget a kislemezek utáni elvárásoknak. Ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy végig kellett járniuk a nagylemez-készítés iskolájának lépcsőit. Másfél éves „újabb kislemez korszak” következett olyan sikerekkel, mint a tavalyi táncdalfesztivál második díjasa, az Úgy szeretném, az abszolút sláger, sokszoros slágerlista vezető Darabokra törted a szívem és a tavaszi Made in Hungary-n az egyik legsikeresebb számként befutott Lepihenni melletted. Eközben végérvényesen kialakult Bergendyék alkotói munkamódszere, rutinjuk rendkívüli feladatok végrehajtására is alkalmassá tette őket. Következett tehát a nagy feladat: egy dupla nagylemez létrehozása. Az első pillanatban fel sem mérhető, hogy mekkora munkát jelent egy ilyen 23 számot, 80 perces anyagot tartalmazó kompozíció. Mindez világviszonylatban is ritka, hiszen általában csak a hosszú hangszerszólókat játszó progresszív együttesek szoktak dupla lemezeket kiadni, hogy az idő hiánya ne gátolja az improvizációk teljes kibontakozását. Kapásból mindöszsze két dupla slágerlemezt tudok idézni, George Harrison All Must for Pass-ot, és a Crosby, Stills, Nash and Young 4 Way Street-ét. Bizonyos, hogy üzleti szempontok is közrejátszanak abban, hogy ritka a dupla slágerlemez. Régi tanulság ugyanis, hogy a sok egymás mellé tett sláger üti egymást, az egyik ámulatból a másikba eső hallgató egyiket sem tudja elég mélyen befogadni. Bergendyék esetében más célt szolgál a Pepita hanglemezmárka történetének első dupla nagylemeze. Akad ugyan sláger a 23 szám között, de a lemez elsődleges célja egy sokoldalú együttes zenei világának árnyalt kibontakoztatása, tucatnyi új stílus és hangulat bennu.Alighogy a lemezjátszó tűjét az A-oldal elejére helyeztük, máris megcsap ennek a hangulatteremtő tulajdonságnak az első szele. A dupla LP egy csokor zeneszerzői és szövegírói reflexió a hét legszürkébb napjáról, a hétfőről. A történet — az első két számmal — hétfő hajnalán kezdődik, amikor még ágyában szuszog az egész ország, és a távoli koncertről hazaérkező zenekar éppen aludni készül. A hajnali képek után az LP szerintem talán legnagyobb slágere, az Ébredj napsugár! következik. Aztán egy újabb, már tréfás hangulat, a Jobb, ha kinyitod a szemed. Utána 6.20-as címmel egy kesernyés, okos szövegű dal jön a nagyváros után áhítozókról, és végül az egész A- oldal lezárásaként a Vén hobó, egy fura öregúr története meglepően lírai hangszerelésben. A B-oldal első száma a Munkadal, alapvetően új a popzenében. Szövege néhány egyszerű, reális mondat a munkáról, a zene pedig sok hatást hordoz magában az afrikai népzenéből. (Érdekesség, hogy a Hétfő LP-vel egyidőben készült Generál nagylemezen is van egy hasonló témájú dal, a Fűrész.) A B-oldal további négy száma vidám gondolatokkal, kedves csipkelődésekkel íródott. Az Iskolatáska gyermekrock egy Peti nevű srác iskolakerülésügyi vívódásairól szól. Az utána következő Úthenger egy zötykölődő kispolgár töprengéseinek paródiája, Bergendy István énekli a Hadd főzzek ma magamnak című subidubival és minden hasonló zöldséggel fűszerezett rock and roll paródiát. A B-oldal végén Megszólal a nagyharang, és ez nemcsak a szám címe, hanem téma is: a nándorfehérvári győzelemre emlékező harangzúgás fejezi be ezt a lemezoldalt A C-oldal is tartalmaz egy slágerlehetőséget, de inkább a zenei kísérletek, különleges ritmusok jellemzőek rá. A déli harangszó után az Álmos hétfő délután című szám a vezérfonal továbbvitelét szolgálja. Utána — az Illésékkel húzott párhuzam ébrentartására — egy rázós, őszinte szöveg Ebből éppen elég címmel. Utána jön a szeretetre méltó dallamú Messze még, aztán a nyaka tekert ritmusokat bemutató Viharban. Egy szám erejéig visszatér a B-oldal ironikus világa, Egy tisztességes család címmel a kispolgárokon gúnyolódnak a szerzők. A C-oldal végén öreg zongora címmel az LP egyetlen külső közreműködője jelentkezik. Ez a dalszöveg S. Nagy István különböző lemezeken feltűnt zongorasorozatának egyik darabja. A D-oldal indítása felháborító és megbotránkoztató azoknak, akik magukra veszik. A Juliska című nóta ugyanis a digózó lányokról szól, több mint ironikusan. Rögtön utána egy Bordal következik azt bizonyítva, hogy Bergendyék sem mindig ártatlan angyalok. Aztán megint egy új zenei hangulat, egy T. Rex-es hangzás: Ott leszek. Egy lírai Altatódal fokozza tovább a zenei stílusokban tobzódást, a csengő-bongó tiszta hangzások és a hasonló dalszöveg a popzenétől távoleső idősebb generációt is megkörnyékezheti. Valamikor látlak-e még? — ez a dal következik a sorban. Amikor ideér a hallgató, 70 perc zene után már felfogni is alig tudja a rejtetten filozofikus, kedves szöveget és a nagyszerű ritmusú kísérletet. A befejező dal a Hétfő éjszakán. Utána Epilógus címmel a legjobb dallamok nagyzenekari összefoglalása következik, a végén egy jóízű hortyogással, ami nyilván Sajnovits Sándor és Dozvald János szellemes lemezborítójára utal, melynek hátlapján egy óriás paplan alatt a ,„hét fő” látható álomba szenderedve. Az alvást tulajdonképpen megérdemlik. Egyrészt azért, mert óriási munkát végeztek, amíg ezt a jó lemezt összehozták, és ráadásul nagy feladatok előtt állnak. Új hangot, stílust kell keresniük, mert a dupla LP az elmúlt években kialakított zenei és hangzásviláguk kiteljesedését hozta, az ismétlés már lehetetlen. MI KELL EGY JÓ Lemezkritikát kellene írni objektív szigorúsággal, pedig a legszívesebben csak a dicsérd szavak kerülnének megfogalmazásra. A kritikus megengedhetetlen elfogultsága onnan táplálkozna, hogy alig egy esztendővel ezelőtt hivatalból ott bábáskodott a Generál együttes első sikereinél mint a Ki mit tud? műsor szerkesztője. Gyorsan szögezzük le: az az együttes enélkül a nagy nyilvánosságot biztosító bemutatkozás nélkül is hallatott volna magáról. Egyben dicsérjük meg a jó atléta első erényét, ami mégis öszszefügg a Ki mit tud?-dal, tudniillik jól összpontosítva rajtoltak. Azt hiszem ez a csapat már jóval a vetélkedőre való nevezés előtt ugyancsak fogadkozott: „Ott kell lennünk a döntőben!" S ez nemcsak fogadkozás lehetett, hanem kemény munka is, hiszen még a kerületi vetélkedők sem fejeződtek be, amikor biztosan meg tudták volna mondani, milyen számot játszanak az elődöntőn, mit a középdöntőn, s mire esne a választás a finisben. Az erőnléttel egy percig sem volt baj, pontosan ismerték mikor kell gyorsítani, s könnyedén vállalták a plusz edzéseket is — persze a maguk képességeit is meg-megcsillantva — amikor a még önállóan versenyző Mikrolied vokál, vagy Szűcs Jutka kisérésére vállalkoztak. A jó Stafétafutó ismeri saját képességeit, s minél többet mutat meg belőle, annál könnyedebbé, játékosabbá válik tőle a versenyzés. Egy percig nem volt törtető izzadságszaga ennek a vetélkedésnek, a könnyedség, a elegancia volt a jellemző. Az egyszerűség, a dallamosság, a közérthetőség volt szövetséges ebben a versenyben egy egyszerű felismerés alapján: jjjpnn®ehézatlétikáról van szó. A staféta-versenyfutók hasonlatánál maradva: ma már könnyebb megfutni köreiket, hiszen a feletültségnek pedig illik jó szerepléssel fizetni. Az első ilyen komoly fizetség a nemrég megjelent Generál-nagylemez. Sí is példa nélküli a lemezkiadás hazai történetében; alig egy esztendő leforgása alatt módjuk nyílt egy nagylemeznyi összegezésre. Pertőség maradt volna, ha ők ennek nem tudnak megfelelni. A gazdag repertoár megkönnyítette a lemezanyag válogatóinak dolgát Három komponista tartozik az együttes beltagjai közé. Novai Gábornak csaknem harminc kimunkált dala adta a választék első bázisát, de a honvédség távlatából az együtteshez elkötelezett Várkonyi Mátyás sem tétlenkedett, s Karácsonyi János dalai is bekerültek a „nóta-bankba". Ami a megszólalást illeti: vokális adottságaikat tovább bő,vítették, amikor a Mikrolied triót egyenrangú társként zenekari taggá választották. A közönség régóta várt az új arcok látványára, s ők ezt friss „zenei látvánnyal”, hét tiszta hang egyidejű megszólaltatásával is megtoldottak. Képzett muzsikus mivoltuk, a szereplésre koncentráló lendületességük, a nyíltan vállalt gunyoros, csipkelődő hangvétel mind-mind megkönnyítette, hogy alig tizenöt nap alatt — Antal Dóra zenei rendező és Radányi Endre hangmérnök irányításával — 14 számot hangszalagra rögzítsenek a hanglemezgyár stúdiójában. A táncdalfesztivál sikerfedezete, az LP-lemezek, rádiófelvételek kedvező fogadtatása is segítette ezt a munkát. A lemezborítón felhőmagasságokban száll az együttes kabalaszimbóluma, a szárnyas elefánt. A stafétabot átvételéhez úgylátszik minden adóari egyéni hangzás, fiatalos, rokonszenves kiállgss szakmai támogatás, népszerűség staféta-futódressze kötelez az erények megtartására; az eredmények nem hozhatnak magukkal elbizakodottságot, sportszerűtlen életmódot. .íjr Nem egy nagylemez fogadtatásánál kiderült már, ismert számot is szerepeltetni a válogatásban. A Ki mit tud?-ból jól ismert Kövér a nap is így került a Stafétaosztálylemezre, új, még a korábbinál is precíkidolgozásban, ötletes hangszerelésben. Ugyancsak a koncertnyilvánosságon kívül, rádiós és televíziós előélete volt Sír Széléves kút című fimi számnak, amely talán’a legátfogóbban summázza az együttes kvalitásait, a biztos internálást, az egy számon belüli finom részlethangulatok kidolgozottságát, a törés nélküli váltások harmonikusságát. A szólóének miatt különösen figyelemre méltó a Szép dal. A mindössze másfél perces, hamisítatlan gyermekhangulatot teremtő számban Révész Sándor női magas hangokat meghazudtoló énekadottságát csillogtatja. A rock-kompozíciók családjába tartozó Pofon és a Tűzmadár című számok Novai Gábor basszus és Beck Lajos dob együttműködésén — rajtuk múlik az elsöprő lendület — kívül bizonyítja, hogy Karácsony János szólógitárjátéka nemcsak a finomabb hangvételű számokban érvényesül. A Törökméz - amely eddig csupán koncertelőadásokon volt hallható, mégis slágerlista szám lett — újra a gyerekoldalú nézőpontot hordozza szellemes, áttételes szövegében, s szinte hihetetlen, hogy tömör hangzása mindössze négy ember munkája. Rockos ütemével tartja a rokonságot ezekkel a dalokkal a Tűzben égő fények című dal, azonban a blues-hangulat egyben különlegessé is teszi ezt a számot. A kérdés a kikerülhetetlen szerelem témáját boncolgatja — igen eredetien — a fiú szemszögéből Karácsony János szólóénekével és egyetlen akusztikus gitár kíséretével. A Felelet válaszol rá Herczku Mari szólójával hatszólamú vokállal minden hangszeres kíséret nélkül. A Koldusok királya című számban Bódy Magdi bizonnyít énekes kvalitásairól.. Sokáig megmaradnak a fülekben ezek a sorok: „Miért kell a dal, hogyha nem gyjrallják az emberek, Miért kell a szó, amit kimondani nem merek". A Süllyed a hajócímű dal fanyar bölcsességgel arról árulkodik, hogy ezt ,az együttest is érhetik megpróbáltató csalódások: „dédelgettünk egy álmot, bejárjuk a nagy világot", de „mondták az öreg bölcsek... 15,maradj nyugton, élned könnyebb", $% vihar után „megfáztunk, de fő, hogy élünk" s mindezek végén: „holnap újra nekivágunk”^K^lond kedvéért: a Szélkakas és a Fűrész című számok is ott vannak Spremezen, s a felsorolás is’ jelzi, a két gyengébb pontról van szó, talárt g ¥£részt fűszerezi említéstyp méltó humor. , Végére maradt, de nem a kvalitássorrend miatt - sokkal inkább az egész méltatást záró idézetért -, a Messze szálljon című dal. Ahogy a szám mondanivalóját a szép, nagy vegyeskari ének is aláhúzza, úgy húznánk mi is alá két sorát, mint az együttes remélhetően vállalt jövőbeli programját: „Messze szálljon énekünk, hallja mindet a fiatal, olyan tisztán élje életét, ahogy bennünk él a dal.” VÉGH MIKLÓS „