Hargita, 1969. október (2. évfolyam, 232-258. szám)
1969-10-01 / 232. szám
Az őszi mezőgazdasági munkálatok időbeni és magas minőségi szinten történő elvégzéséért Fokozzuk a betakarítás és vetés ütemét! Mikor vetnek a székelyderzsiek ? Szeptember 25-én 70 hektár felszántott területet jelentett a 300- ból a székelyderzsi mtsz. Három nappal később is ugyannyi volt. Vetni sem vetettek és a burgonya is a földben van még. Van-e remény a vetés befejezésére? A néptanács elnöke a vállát vonogatja. Szerényen, halkan válaszolgat. Ő mondta, hogy menjenek ki dolgozni, de senki sem hallgat a szavára. Hordani, burgonyát szedni, vetni nem szívesen mennek a tagok, de van más egyéb dolog is elég. Mi az a naál, mi az az elég? Lóherét kaszálnak, hordanak. Ezt örömest, mert közvetlenül érdekeltek a dologban, hiszen százalékra adta ki a vezetőtanács. Sebaj, legalább lesz télire jó sok széna, száraztakarmány a szövetkezet szarvasmarháinak. De mi lesz a jövő évi kenyérrel? Majd elvetik, a tavaly is november 5-én vezettek az utolsó parcellába, s lám milyen szép búzatermés lett (igen, mintegy 900 kilogramm hektáronként!). Szokatlanul nagy a sürgés-forgás a községben, az italbolt is később zár vasárnap, mint hétköznap. Szekerek, üresen vagy emeletesre rakodva érkeznek a mezőről, emberek igyekeznek, ki tudja, milyen céllal, hova. Néhány szót a szervezésről is elnök elvtárs. Megszerveztük mi a munkát, kérem. Kiküldtük mindenkinek az értesítést, de nem nagyon mennek. Csak az asszonyokra számíthatunk, s ilyenkor ők is inkább otthon tartózkodnak, ott is van dolog elég. A szövetkezetből (fogyasztási) nem jönnek, a traktoristák feleségei „nagyságok“ lettek, nem jönnek már a mezőre, alig marad egy néhány ember. Még hétköznap sem igen találunk embert a cséplőgép mellé. Elekes Zsigmond, az mtsz elnöke valahol a faluban talált magának elfoglaltságot, a mérnök Székelykeresztúron len átadási bonyodalmakat tisztáz — mondotta a néptanács elnöke. Vasárnap? Végül kiderült, hogy hazautazott Újszékelyre. Nem is biztos, hogy visszajön, mert erősen beteges, befekszik a kórházba. Nem tudom, hogy a székelyderzsiek, hogy vannak vele, de minden szervezés ellenére, ha itt van a mérnök, ha nincs, nem valami jól állnak az idei őszi mezőgazdasági munkálatokkal. Nem mintha a tavaly ilyenkor másképp lett volna, de a tavasszal biztatóan indultak. Különben Elekes Zsigmond véleménye megegyezik a néptanács elnökéével. De mit tettek, mit kellett volna tegyenek a helyzet megváltoztatására? Tíz szövetkezeti tagnak „levágták“ a munkanapját, mert nem mentek ki dolgozni. Volt-e valami értelme? Nagyon jól tudják, tudták azt előre is, hogy nem. Valahogy nem érdekli semmi a székelyderzsi vezetőket. Belenyugodtak abba, hogy nincs mit kezdeni a dolgok megváltoztatására és nem is még hozzá sem kezdtek. De mit is vennének? A laboratóriumtól viszszaérkezett már az első fekete cédula, nem alkalmas a termésük vetőmagnak. Mi lesz? Műtrágyát nem tudnak az idén elszórni (azon a néhány zsáknyi komplexen kívül, ami maradt), mert nem szerezték be. Nem állt módjukban, válaszolta a szövetkezet elnöke. Ott a tengernyi istállótrágya. Mindhiába, mert nincs fogat, amivel kihordani. A vezetőség kedélyesen, nagy hangon mossa kezeit. Ennyivel bizonynem változtatnak a helyzeten, úgy, ahogy megússzák az őszt, va Hol a komolyság. Megnyomtak egy gombot, a többi már jött magától. Az első felszólaló, Gábos Dezső a cukorrépába kötött bele. Negyven hektár — az sok. Hátha nem tudjuk majd megkapálni. Maradjon csak harminc. Hegyi Károly a kukoricát nem szereti. Meg is mondja: sok a 140 hektár. Az idén is be kellett silózni 25 hektárt. Hát nem kár ez? Török Mihály a sörárpát nem kedveli Érve is van, eddig sem szerette, s lám az árpa sem termett. Farkas Anna a zöldségesben lát hibát. A megoldás: termeljünk kevesebb zöldséget. Hét hektár helyett, öt hektáron. Újabb hozzászólás újabb érv: sok a hetvenezer hektoliter tej, az idén is. . . jobb ha csak hatvanezret termelünk. Mert esetleg jövedelmező lesz a tehenészet. Több hozzászóló nem lévén a gyűlés véget ér. E rövid tudósítás is itt véget érhetne, ha az agyagfalvi bővített vezetőtanácsülésnek (amelyen a jövő évi tervszámokat vitatták meg) nem lenne komoly tanulsága. Hogy mi ez a tanulság? Először is: a szókimondás. Jó az ha a szövetkezeti tagok és különösen a vezetőtanács tagok véleményt, mondanak, bekapcsolódnak a holnapformálásba. Sőt az is jó, hogy kritikailag kapcsolódnak be. Illetve elsősorban ez jó. Ami nem jó ez a „feladatmegosztás“. Én nekimegyek a répának, te a zöldségest intézd el. Mert elhiszem, sőt becsülöm például Gábos Dezső érvét a répáról. Agyagfalván sok az agyag, a répa bizony szerényebben terem. Elhinném még jobban állításának valódiságát, ha az utána felszólalók is a répatervezés logikátlanságát hoznák fel. Utóvégre a mezőgazdasági igazgatóság is tévedhet, s ha tévedett minden bizonnyal be is látják. De mit szóljunk akkor, amikor e szövetkezet vetésszerkezetében „minden sok“. Kevesebb répát, kevesebb kukoricát, kevesebb zöldséget és kevesebb tejet. A sörárpát pedig ne is lássák. . . Azt jelenti-e ez, hogy kevesebb osztalék, kevesebb pénz kell a tagságnak? Mert gondolom az érvek lényegéhez ez is hozzátartozik. Ha nincs répa, nincs pénz, ha zöldség sincs még Ugyan nincs pénz. Persze megtörténhet, hogy a termesztés esetén is a szükségletnél kevesebb a pénz. FLÓRA GÁBOR (Folytatás a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA • A néptanács elnök a vállát vonogatja • Ellentmondások • Ki dolgozik az mtsz-ben? • S mindez hova vezet ? próbálnak segíteni rajta. A néptanács elnökének, saját állítása szerint, semmi tekintélye nincs, a mérnökre nem lehet számítani, az mtsz elnökének is csaka nagy hangja marad. Szóval , mindenképpen nagy baj van Derzsben. Igaz eléggé sajátságos a helyzet, ugyanis a férfi munkaerő jelentős része idegenben dolgozik, nagy része kőművesmester, s jobb keresetet talál az építőtelepeken. Jút ebből aztán a konyhára is elég, s az asszonyok ezért nem dolgoznak az mtsz-ben. A kenyeret is inkább a szövetkezetből vásárolják, mint otthon sütik. Aki otthon maradt, az hétfőn reggel átgyalogol, vagy viszik, a közeli állami gazdaságba. Aki dolgozna, az a 41 ember nehezen végzi el a neki maradt feladatot. (900 hektár az mtsz szántója) Főleg, ha nincs is, aki megszervezze, irányítsa! Alapos elemzésre van szükség. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy olyan községben, ahol 400 fogat volt a kezdet kezdetén, ma már csak 21-re lehessen számítani, a jobb napokon, mert rendszerint ezekből is négyet áll. Az sem lehet, hogy ott, ahol máskor 1,5—2 tonna gabonát adott a föld, az idén 900 kiló legyen a termés. Máskor ilyenkor régen befejezték a vetést, az idénahogy átvészelik a telet, s aztán kezdődhet minden élőből. Jó lenne, ha az MTSZ-ek Megyei Szövetsége alaposabban körülnézne a székelyderzsi szövetkezet portáján, mert így, ezzel a felelőséggel, ilyen hozzáálással semmiképpen sem fogadhatjuk el Elek Zsigmond és munkatársainak a tevékenységét, amely nem a köz javát szolgálja, nem is az mtsz-ét, inkább zülleszti, szétszórja még azt a keveset is, amit az idő, a szükség átmentett egyik évről a másikra. Egyszóval, határozott intézkedéseket várunk, minden illetékes mezőgazdasági és állami szerv és szervezet részéről, hogy ezt a hagyományaiban értékes szövetkezetet ismét beilleszthessük megyénk mezőgazdaságának vérkeringésébe. KOSZTA ISTVÁN Nőnek az asztagok a bágyi szérűn... Ezen az ajtón nem lehet közömbösen kopogtatni. Mielőtt a látogató belépne a kilencven éves Biró Béla házába Újtusnádon, az 569. szám alatt, mintha megérezné az évek feltartóztathatatlan ■ múlását, a tovaszáguldó időt, amely szempillantásra sem állhat meg, mert végtelen és örök. (És mi tagadás, fel fehéríüik egy-egy lekicsinylő kézmozdulat, amivel fiatalabbak „mondanak“ véleményt hetvenen, nyolcvanon túli öregekről-Vajon igazuk van?) Szinte egy évszázad... Két világégés, hadbavonulók könnyes búcsújának, velőkig ható szirénaszó, bombatámadások, árvák és özvegyek sírása, rokkantak hazatérése tanújának, részesének lenni, szomorúan nagy élmény. Maradt-e szellemi vitalitás, leküzdhetetlen tudni akarás, múlhatatlan kíváncsiság, munkabírás az emberben, ha hatvanhat évet kellett megérnie, hogy új világ hajnalára ébredjen? Milyen fényesnek látja a felvirradó napot, aki egy emberélet határán reméli sorsa jobbrafordulását, családja békéjét? Mielőtt bekopogtatok, még egyszer átfutom a levelet: pedáns, szép írás, szinte gyöngyszem betűk. Legparányibb jele sincs a tollat tartó kéz remegésének. Pedig azt is papírra veti, hogy „hoszszú életemben sok szenvedést kellett átélnem . ..“ És mégsem a panasz adta kézbe a tollat. Hanem évtizedes tapasztalat szerény közlési vágya, az óhaj, hogy más is birtokosa legyen a ritka feljegyzéseknek, ha másért nem, hát csupán érdekességből: „1914 óta mindennapos feljegyzésekből tudom kimutatni, hogyan alakult az időjárás, mennyi volt a napi hőmérséklet. A hőmérőt falra vagy fára, nyugodt vagy széljárta helyre téve figyeltem, és jegyeztem fel a hideget, meleget, zivatart, esőt, dörgést, ködöt, havazást, a hó nagyságát, földrengést, árvizet, olvadást, villámcsapást, szivárványt, szántást, vetést, aratást... Valami különc aggastyán lehet ez az ember? Hetven-hetvenöt évesnek látszó, frissen borotvált, kissé nehézkesen mozgó bajuszos öreg nyit ajtót. — Én vagyok Bíró Béla, tessék beljebb fáradni, helyet foglalni. Megmondom, honnan jöttem, miért keresem: nagyon kíváncsi,vá tett a levele, személyesen is meg akartam ismerni Mozdulatai gyorsabbá válnak, elrendezi azújsághalmazt, azimént tintába mártott tollat a nyitott, megvonalazott füzetre helyezi. Az irkába pillantok, az aznapi rovatkában az áll: délben húsz fok meleg, délután szép idő, enyhe szellő, napsütés. Rajtam kívül idős házaspár is vendége a háznak. Béla bácsi lánya és veje jött látogatóba Marosvásárhelyről. Mindketten nyugdíjasok. — Sokszor hívjuk apát, költözzön hozzánk. De jobban szeret itt lenni a faluban. Mi is itt nőttünk fel A tikkasztó melegek, fákat repesztő fagyok, ború és napfény krónikájára terelődik a szó. — Hát ebben sem tágított apánk. Ha ő nem volt itthon, mi, gyermekek írtuk be a füzetbe, hol állt meg a higanyszál reggel, mit mutatott délben. Bizony, érdekes filmkockákat pergetnek vissza a megsárgult füzetek lapjai. 1920 október 29-én —8 fokos hidegre ébredtek, a tusnádiak, másnap reggel már húsz fokos tél kopogtatott, 30-án pedig vastag jégpáncélt vont az Oltra a mínusz 23 fokos, dermesztő fagy. És hátra volt még november, december... Halványan emlékezünk kifürkészhetetlen titkú januárokra, amikor akár két telikabát is megfért volna rajtunk, vagy amikor már-már azt hittük, csoda folytán tavasz érkezik Nos, a Béla bácsi füzetei szinte lexikoni érdekességgel rögzítik az évek első hónapjainak furcsaságait. 1942 januárjának végén a tél nagyon „kitett magáért.“, 25-én reggel mínusz 41 fokkal néptelenítette el a falu utcáit, de még a déli órákban sem emelkedett harminc fölé. Nem így 1934-ben, amikor a hónap utolsó napján reggel csupán '-—Ló-öt délben pedig +0,5 fokot, mértek. Sokszor a tavaszt hozó március is kissé a télben ' felejtette magát: 1932-ben például két nappal április érkezése előtt csak délben enyhült meg az idő, hajnalban még konokul —20 fokot mutatott a hőmérő■ Voltak forró júliusok JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 3. oldalon) Középlok, fűrészüzem. A gyimesi fakitermelés és feldolgozás központja, tízemnek kicsi, központnak elég. Szinte hihetetlen, hogy ezek a gáterek, gépek exportra termelnek. Márpedig — erről tájékoztat Szőke József, az egység vezetője. S erről vallanak az átíratok, dossziék is — s a papír — az papír... Mohospatakára, az egyik vágtérre indulunk, az üzem ismertetése csak rövid intermezzó volt. — Ez a munkahely, uram. Hat hónapra helyeztek ide, kilenc év telt el azóta. Vártam a váltást s észre sem vettem, hogy telik az idő, — mondja, miközben hatalmas kalapácsot emel a kocsiba. Szabadságon sem voltam a kilenc év alatt, féltem, most kell jönnie utódomnak, s át kell adnom a gyárat, , másrészt kire is hagytam volna az egység vezetését? Az idén egy fiatal mérnököt helyeztek ide, meg sem jelent. Csak két hónapi fizetését küldtük Szeredába. A vágterek? Dolgozunk. Fa van, ember van, szerszám is akad. Itt az ősz, jön a munka dandárja-neheze. Felduzzadnak a vágterek, újakat is nyitunk. Mit mondjak? — Folynak az előkészületek. Hétezer köbméter faanyag döntését kezdjük meg Ilián, elkészül a Jávárdi-patakára vezető erdei út, itt is, Mohosban is új vágteret nyitunk a meglévő mellett, máshol faanyagot tartalékolunk, hatezer köbmétert döntött állapotban, ötezer köbméternek a megközelítését végezzük el. Persze, hálókat is építünk, barakkokat, az ellátás is viszonylag kielégítő. Van kenyér is, máié is elegendő, itt a máié a fontos, inkább tejterméket fogyasztanak. Jóban vagyunk a szövetkezettel, ha kell segítünk rajtuk, csak így lehet valamire vinni, így lelkiismeretesen dolgoznak. Vannak izgága emberek is. Szeredába írnak, felállnak a gyűléseken, a múltkor szalámit kért az egyik, kivittek 200 kilót, a szövetkezet elnöke átlátott a szitán, meghagyta a kantinosnak, hogy készítsen listát azokról, akik szalámit vesznek, s írja be, ki mennyit vesz, másnap hozta nekem a listát, hogy épp a fő panaszoskodó maradt ki a névsorból, nem vett egy dekát sem.Li Cigarettára gyújt, eldobja. A sofőr kínálja meg másikkal. A k is penészes ízű, szívják, kellemetlen füst tölti meg a kabint. — Nem teljesítjük a szállítási tervünket, lemaradtunk ebben a hónapban — töri meg a csendet Szőke József. Három remorka közül egy javítás miatt áll, egy traktor már napok óta defektes, billenőkocsi egy van ma jött, de csak egyszer fordult. Pedig kettőre jár. A termelésnél kihozzuk valahogy, egyik vágtér jobban dolgozik, a másik lemarad, egyik pótolja a másikat. Görbepa Átutazóban a gyimesi vágtereken rakon s Ugrán 50 százalékban sem teljesítették a tervet, mégis jól zártunk. Talán az átszervezés megoldja a kérdést, ha jobban megéreznék a zsebükön, máskor többet dolgoznának. Igaz, munkaerő kellene még, s gép, gépesítés, hogy bírjuk az ütemet. Mohospataka, 52 munkás dolgozik a vágtéren. Nagy keletje van a hatalmas kalapácsnak, ékek után is érdeklődik Oltyán Ágoston patakfelelős. Szőke József megnyugtatja, estére azt is küldenek. Kell az ék, a kalapács, így hasítják a tűzifának valót. Felváltva emelik a kalapácsot, az lehuppan az ékre, s a bükkfarönk vagy hasad, vagy nem. Egy szívós rönk széthasítása félóráigóráig is eltart, gép nincs, nem lenne jövedelmező, 800 köbméter az egész, legalábbis erről tájékoztat Szőke József és Oltyán Ágoston. Így ékekről beszélgettünk, öt- és tízkilós kalapácsról, s arról, hogyan „süthetik“ el, a vagonok aljában, a 40—50 centi átmérőjű hasíthatatlan rönköket... A barakkban tisztaság, rend. Nem is nehéz fenntartani, kevesen maradnak itt éjszakára, a munkások zöme hazajár. Ebédelnek. Tejeslaskát, sajtot, szalonnát. A szekrényből kenyeret vesznek elő, mutatják. Fekete, töppedt, száraz. Ilyent is hoznak, és vesznek Négy fejes kenyér. Ropog az ember fogai között, talán malompor keveredett a lisztbe. Szép vízen sütötték. — A múltkoriban itt járt Potoczky László elvtárs, a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének alelnöke — mondja Györgyice Péter fogatos, — el is vitt egy kenyeret mutatóba... Testvére, Györgyice Fülöp rádupláz; munkásnak fekete kenyér, lónak ehetetlen, bundzsákos széna. (Folytatás a 2■ oldalon) VADÁM JÓZSEF II. ÉVFOLYAM . (500.) SZÁM 1969. október 1. szerda ÁRA 30 BANK HÍREK JÁRMŰVEZETŐK FIGYELMÉBE! A megyei Milícia Felügyelőség közlekedésrendészeti osztálya nagyszabású forgalmi ellenőrző akciót szervez megyénk városaiban, községeiben és országútjain október első három napján. A Csíkszeredai bútorüzletbe érkezett új áruk között egyebek mellett Norma II típusú nappaliszoba berendezés és Perinita elnevezésű szobabútor-készlet is kapható. Fiatal tehetségek felkutatatása, képességeik kibontakoztatása a célja annak a balett -és zenekörnek (harmonika és zongora szak), amelyet az 1969—1970-es tanévre indít be a Csíkszeredai Művelődési Ház. Akik valamelyik körnek tagjai akarnak lenni október 5-ig je- ESEMÉNYEK lentkezhetnek a Művelődési Ház igazgatóságánál. Az etédiek szorgalmát, lelkesedését dicséri a tekepálya már pirosban álló kétsávos épülete, amelyet teljes egészében hazafias munkával emeltek a kellemes időtöltésre vágyó községbeliek. A létesítmény azért is jelentős, mert a község terepviszonyaimiatt nehezen lehetne a sportolás céljára alkalmas szabadtéri pályát építeni. Középiskolás tanulók, az egészségügyi líceum, a pedagógiai iskola, a gazdasági líceum tanulói és más fiatalok derekasan kivették részüket az idei gyógynövénygyűjtési akcióból. Ennek következtében a székelyudvarhelyi KISZ bizottság, begyűjtési tervét túlhaladva, több mint 5000 kiló HÍREK gyógynövényt adott át a nyáron. A jó szervezési tapasztalatok, a fiatalok aktív részvétele kezesség arra, hogy ez a mennyiség az ősz folyamán további 2 tonnával gyarapodik. Újabb kedvezmények a csoportos országjárók számára. Október elsejétől az Országos Turisztikai Hivatal 30—40 százalékos árcsökkentést biztosít azoknak, akik az OTH társas gépkocsijait akarják igénybe venni belföldi kirándulásokon. November elsejétől a külföldi utazásokra is érvényesek ezek a kedvezmények. Ma, október elsején 12.00 óra körül a rádió és televízió helyszíni közvetítést ad az 1969 — 1970-es egyetemi év megnyitása alkalmából, a fővárosban sorra kerülő nagygyűlésről. A homoródszentmártoni általános iskola Csakis a gyermek javát.n „Megyénkben 1969 őszén 64 iskolában teszik meg az első lépést a 10 osztályos általános oktatás bevezetésére. Kivételt azok az iskolák képeznek, ahol a VIII. osztályt végzettek száma nem haladja meg a 15-öt. Ez volt a döntő kritérium“ (Hargita, augusztus 29). A 64 tervezett kilencedik osztályból 11 indult be. Ez van a megyében. Kellő oka feltételezésre, hogy annak idején az „első lépést“ nem követte a második, mert a kezdeti rózsaszínű megvilágítás, az alaptalan optimizmus mindazok részéről, akik hivatottak voltak e számottevő esemény előkészítésére, távolról sem fedte a valóságot. Nos ennél a valóságnál, úgy vélem, — ha megkésve is, de — mindenképpen el kell időzni, s valahogy úgy fogni fél, mint ahogyan az van és semmiképpen sem úgy, ahogy szeretnénk. Személyes véleményem szerint a lemaradásnak a fő oka a helyzeti realitás helytelen értelmezése, ha egyáltalán történt ilyesmi. Mert mindent, ami „objektív“ figyelembe vettünk: a tantermeket, a tanulók létszámát, az iparban való foglalkoztatást, stb., ami mellett viszont tekinteten kívül maradt a szubjektív, a tradíciótól jócskán átitatott falusi mentalitás. A helyzet felmérése, ha történt is utalás ilyesmire, felületes volt, nem számoltunk azzal, hogy különbség van város és falu között, hogy ez a különbség lényeges. „Bukarestben — például — olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg a Vili. osztály végzettjei részéről, hogy további 50 IX. osztályt kellett létesíteni a beiratkozott több mint 3000 tanudó számára. Hasonló érdeklődés mutatkozott a megyénk többségének városi iskoláiban“. (Kiemelés tőlem, G.P.) Nem értékeltük kellőképpen, hogy megyénkben a IX. osztályok zöme falun egt vem városon létesül (létesült volna). — Nem mondom, jó lenne, kellene is tanuljon: .a leánifiú' -t, mondja a csomafaki Pál Jánosné — de hát ha elsőnek küldeném el, itt engem megennének a szájukkal — tán jobb az én gyermekem, mint az övék — mondanák. Nem lesz hát sem első, sem utolsó, aki iskólába megy. Így a leghelyesebb. A megrekedt ember egyszerűen kidobja, elkergeti a ráhatni próbáló egyént, mint azt Csomafalva 1040.es ház lakója is tette a családlátogató tanítónővel, vagy jobbik esetben bezárkózik. Azt hiszem ott bukott el ügyünk, ha nem is végérvényesen, hogy nem tudtunk kialakítani egy egészséges magot, akikhez a többi szülő is csatlakozzon, bár, ezt őszintén mondom, mi megtettünk mindent, ennek érdekében. Borsos Géza, a csomafalvi általános iskola igazgatójának véleménye részlegesen igazoltnak tekinti a fentieket. Véleménye szerint nem számítottak ekkora ellenállásra, az elmúlt tanév végén legalábbis a szülők félig-meddig beleegyeztek a megváltozhatatlanba. És itt vetődik fel a második ok: a tanévzárás utáni két és félhónapos kiesés. Ahogyan ezt máshol is tapasztaltam, Gyergyóalfaluban, Kápolnáson, Vlahicán, stb. a nyár folyamán mindenki pihent, a tanárok is, a tanfelügyelők is. Ez alatt a szülők azzal foglalkoztak, hogy különböző újságcikkeket félre, értelmeztek. .. Domokos Piroska, a Gyergyóalfalusi líceum aligazgatója: — Nem tudom pontosan, hogy mi történt a nyáron, szabadságon voltam. Borsos Géza: — Magunkra vagyunk maradva. Az az érzésem, hogy megyei szinten nem fogták jól meg a dolgot. A faluban azt mondják, hogy mi, a tanerők erőszakolják a IX. osztályt, hiszen fentről senki sem mondta, hogy kötelező.Egy csomafalvi szülő. — Írok a minisztériumba, és ha azt válaszolják, hogy kötelező, akkor adom a gyermeket, ha nem, akkor nem adom. Szóval: A tanerők részéről bizonyos fokú hanyagság, a tanfelügyelőség passzivitása abban az ertőlerytyen, ,hogy konkrét, helyszíni,, segítség nevrt, időben érkezett. Ennek''folytán' a szülőkben GAÁL PÉTER (Folytatás a 2. oldalon). ESEMÉNYEK