Hargita, 1971. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1971-10-14 / 245. szám

­ A vadonatúj Csíkszeredai kór­ház sebészeti osztályának 8-as és 9-es kórtermében három csík­­szenttamási legény fekszik. B. J. a 8-asban, K. D. és M. J. a 9-es­­ben. Nem holmi veseműtéten es­tek át, nem is végbéloperáción. B. J. mellét, K. D. tüdejét nem az orvos kése nyitotta meg, M. J. arcát se a sebész hasította fel az állától az orráig. Táncmu­latság volt Csíkszenttamáson és —­ mint már annyiszor — előke­rült a bicska. Hogyan? Mondják el ők maguk . B. J. : — Két barátommal ki­mentem a táncteremből egyek meg egy flekként. Egyszeresek hívnak, hogy menjek ki. Kime­gyek, mellbe ütnek... én állok s hát valaki szól, hogy meg va­gyok szúrva. Nézem, hát a mel­lemben ott a bicska. Két kézzel kikaptam és amikor­ ismét ne­kem támadtak, védekeztem ve­le ... — Valaki haragosa volt? — Nekem senki. — Leány-ügy? — Amikor táncoltam, le akar­ták kérni a leányt, mondtam nem adom. Ennyi. — Ital volt-e magában? — Valamennyi, de nem sok. M. J. : — Kimentem, egyek egy flekként. Látom, dulakodnak. O­­damegyek, hát B. I. szájbaüt. E­­lőre estem. Érzem melegedik el az arcom. Mondom is, nézz ide,­ mit csináltál Pista .. . — Haragban volt-e B. I.-vel? — Én soha. — össze se vesztek? — Mi aztán nem. — Nem akarta lekérni a le­ányt, akivel B. I. táncolt? — Én igaz nem. Éjfélkor men­tem a táncba. —■ Bicska volt a kezében? — A zsebemben sem. — Ivott? — Nem voltam részeg. — Egyáltalán nem bántotta B. I.-t? — Egy ujjammal se. K. D. : Flekként akartam enni, hát látom, valakit megütöttek és orra esett (ez M. J. volt), oda­megyek, egyszeresek hátidról ü­­tést érzek, aztán még egyet. Meg­szúrtak ... — Haragudott B. I.-re? — Én soha sem. — Kérte a leányt akivel B. I. táncolt? — Én egyáltalán nem. — Volt magánál bicska? — Nálam semmi. — Miért szúrta le magát akkor B. I.? — Nem tudom. — Amikor hazakerülnek visz­­szaadja neki? — Nem foglalkozom ilyennel. — Mégis ... valaki mellbe­szúrta B. I.-t! — Bizonyosan. — Kicsoda? — Kiderül a törvényszéken. Kellett hogy legyenek tanuk. — Maga italos volt? — Vettünk volt egy liter bort, de hozzá se kezdtünk ... Három becsületes, okostekin­tetű szenttamási legény. Kette­jüket a véletlen mentette meg a haláltól : millimétereken múlt, hogy a gyilkos­ szándékú kés nem talált B. I. szívébe, az orvosok tudása és odaadó munkája men­tette meg a kétszeresen átszúrt tüdejű K. D. életét is. M. J. sebe nem életveszélyes, de élete végé­ig viselheti arcán a bicska nyo­mát. Egyikük se tud — vagy nem akar tudni — semmi érdemlege­set, már-már anekdota ízű aho­gyan előadják a történteket. Ha szavaikat összehasonlítjuk, e­­gyetlen ponton találkozik a be­számolójuk — a flekkennél. Nem a pálinkánál-bornál, dehogyis. A flekennél. Nem is tudtam ezi­­dáig, hogy ilyen veszedelmes do­log Csíkszenttamáson flekkent enni... Ha viccelő kedvemben volnék azt ajánlanám, ezután az éhes bálozóknak, flekken helyett mérjenek túrót és vereshagymát Szenttamáson. Sajnos azonban, nem fog a tréfa. Inkább keser­gek és mindnyájan kesergünk a­­zon, hogy már megint... ! Jellemző egyébként, amit Dr. Dénes László igazgatófőorvos mond az új kórház­sebészeti osztálynak első, „avató" bete­géről, a negyvenen felüli jenő­­falvi gazdaemberről, akinek szúrás-vágásait három órán át toldozta-foldozta a kórházavatás még ünnepi hangulatában, és az első beteg se tudta, miért történt, összeszúrkálták-vagdosták. Csak úgy ... * Nem akarom az unalomig ismé­telgetni, mekkora szégyen vala­mennyiünk számára ez a „virtus". Inkább azt mondanám : legyen már elég belőle ! Az illetékes nyomozó szervek kiderítik majd, ki a hibás a szent­tamási verekedés kirobbanásá­ban, a bíróság pedig meghozza — reméljük szigorú — ítéletét. Ezzel azonban távolról sincs lezárva a dolog : fal­ainkban derűsen él­nek, dolgoznak, gyanútlanul ter­vezgetnek a jövő heti -hónapi -évi gyilkos- és áldozatjelöltek. Két bűnöst szeretnénk a közvéle­mény elé idézni: az alkoholt és az elmaradottságot. Senkit se akarok antialkoholis­ta szólamokkal traktálni, csak megjegyzem, hogy mifelénk a túlzott alkoholfogyasztás pusztí­tója az egyénnek, ellensége a tár­sadalomnak. Itt az ideje, hogy a társadalom hadat üzenjen ennek a — sajnos fiatalok köré­ben is — aggasztóan elharapózott, káros szenvedélynek. Ha e­gyes vidékeinken, falvaink­ban ilyen véres következmé­nyekkel jár a báli italozás, talán ki is lehetne iktatni a táncmulat­ságokból : „bicskás" helyen ne árusítsanak pálinkát és bort a bálban vagy környékén, aki pe­dig italosan megy oda, vagy italt visz magával, azt ne engedjék be. Az elmaradottság. Évszázado­kon át olcsó volt felélik az em­berélet. Jött a török, jött a tatár, jött a vasas­német és vagy ő vágott, vagy őt vágták, úgy is volt, hogy a kettő együtt ment. Amióta ki­fogytunk az ilyenfajta turisták­ból, egymást szabdaljuk. Huszadik századi embereknek valljuk ma­gunkat, rádiót hallgatunk, televí­ziót nézünk — hogy egyebet ne mondjak — de a lelkünk mélyén nem tudjuk felfogni, mekkora ér­ték az ember egészsége, élete. Nem tudom ki lesz a bűnös a szenttamási bicskázásban, de egy bizonyos: a falu elmaradottsága föltétlenül ludas a dologban. A falué, amely nem közösíti ki ma­gából — sőt, esetleg „virtusod­nak tekinti — az életveszélyes duhajkodót. Szenttamást mond­tam, de jószerével bármelyik fel­csíki falut megnevezhetném. Nem tudom, mit mondanának a gyer­­gyószentmiklósi kórház sebészor­vosai, ha a bicskázás felől kér­dezném őket és félek, hogy Szé­kelyudvarhelyen, vagy más szé­kelyföldi városok kórházaiban is találnék — vagy találtam volna az utóbbi fél esztendőben értel­mes, jobb sorsra érdemes fiatal­embereket, akik szintén „meg a­­kartak enni egy flekként". Büszkék vagyunk e vidék em­berének okosságára, alkotókész­ségére. És joggal. Sajnos azonban — szégyenkeznünk kell. Elmara­dottságunk miatt. Hogy a kettő, az okosság és az elmaradottság, az alkotó tett és a barbárság hogyan fér meg egymás mellett azt én sem igen értem. De megfér. Bizo­nyítják a véres táncmulatságok. Bizonyítja — az egymásból kika­­nyarított flekken. FODOR SÁNDOR Hej, az a flekken ! DsÍDA*, — HARGITA' Jegyzetek Nevezzék - tetszésük szerint — Engedjen fel ! ■—• Nem látod, hogy nincs több jegyem ? — Négy van még ott, érti!? — Szállj le az anyád... Az autóbusz vezetője jófor­mán még be sem fejezte a mondatot, mellenragadta a jegyért csengő, pénzét szoron­gató suhancot, s lelökte az út­ra. A sofőr ott is tovább dü­höngött, de a cigánylegény kétségbesett merészsége láttán (üssön ide ha mer, megmuta­tom én magának, hogy többet nem vezeti ezt a buszt — kia­bálta, miközben kezeit szoro­san testénél tartva konokul előreszegezte fejét), lehanyat­lott az ütésre emelt kéz. Aztán a legényke síró­ ordibálását el­nyomta a motorzaj, az autó­busz vígan indult a megálló­ból tovább a sima műúton. Az utasok hallgattak. A so­főr magyarázkodott : „A múlt­kor is ellopták a huzatot az ülésről.“ Csend. Erre hango­sabban : „Ezen a buszon töb­bet nem utazik egy sem. Ezek mind egyformák.“ Csak egy idősebb nénike félénk helyeslése volt a vá­lasz. Közben megérkeztünk a kö­vetkező megállóhoz. Többnyi­re bérletesek szálltak fel, de a négy jegy még így sem volt elegendő. A sofőr hanyag mozdulattal vette elő pénzes­ládája mögül az érintetlen, új jegytömböt... Egészen friss ez a történet. Időpontja : 1971. október 1., du.. 3 óra. Színhelye : a ditrói központi autóbusz-megálló. Főszereplője­­ a Remete—Dit­­ró—Gyergyószentmiklós kö­zötti útvonalon közlekedő 31 —HR—1137 rendszámú autó­busz vezetője. („Névjegykár­tyáját“ gondosan eltakarta, de remélem a fenti adatok is e­­legendőek a gyergyószentmik­­lósi autószállítási egység veze­tőségének, hogy azonosítsák és nyilvánosságra hozatal vé­gett szerkesztőségünkkel tudas­sák a szóbanforgó sofőr nevét­. Az autóbuszvezető­­ önké­nyeskedése, keveset mondok, felháborító. A jelzőket min­denki aggassa rá tetszése sze­rint. Nagyon gazdag a nyel­vünk. Nekem az a vélemé­nyem, hogy a társadalmi e­­gyüttélési szabályok, az autó­szállítási vállalat belső rend­szabályzatának ilyen durva megszegését, az elvakult, múlt­ba húzó gyűlölközésnek ( ?) ezt a féktelen megnyilvánulá­sát nem lehet jelzőhalmazzal büntetni. BORBÉLY LÁSZLÓ „Meseházikók“ Vajon a helyi ipari vállalatok, a kisipari és a fogyasztási szö­vetkezetek megyei vezetőségei mikor elégelik meg már azt a sok, többnyire igen jogos el­marasztalást, ami az elmúlt hónapokban címünkre érke­zett a sajtó hasábjain a nép­­művészeti termékek kritikán aluli terjesztésével, árusításá­val kapcsolatban. Mert, hogy a három nagy, gazdasági for­máció között legteljesebb az egyet nemértés ezen a téren, az is biztos. Az egyik nem árusít például köröndi kerá­miát, mert a másik gyártja, a másik dánfalvi szőttest, mert nem akarja zavarni a harma­dik vizeit. És így történik meg, hogy egyszerre nagylel­kesen két-három díszes, fara­gott, sok tízezer lej értékű „meseházikó“ épül fel forgal­masabb útjaink mentén, ü­­dülőhelyeinken — mint példá­ul Homoród­ fürdőn is, — és egyik sem tudja teljesíteni hivatását, mert a legteljesebb egyet nemértés­ szellemében le­konkurálják egymást. Vég­eredményben pedig, ami a legszívderítőbb az egészből, alig lehet hozzájutni egy-egy értékesebb népművészeti da­rabhoz, mert a bódésok a terv teljesítése érdekében cipőfű­zősöknek, rahátosoknak, és gombosoknak csapnak fel, és marad a népművészeti tárgy valahol hátul a giccsmajom, giccspipike és a harsány fény­képtartó háta mögött. Így az­tán az egyik bódét bezárjuk, mert kettőnek egyszerre gyen­ge a forgalom és marad a mesehákikó a mesebeszámoló­ba, miszerint ennyi és ennyi népművészeti cikket árusító bódét létesítettünk megyénk­ben stb. stb. ZÖLD LAJOS Irodalmunkban nagy múltja van az önéletrajzírásnak, a nap­lónak, a levelezésnek — egy szó­val a memoár-irodalomnak. Nem véletlen ez. Mert nálunk a szel­lemnek, a tudománynak — a művészetnek, s így az irodalom­nak is, a mostoha gyermek sorsa jutott. Nagyságos és tekintetes urambátyáiméknak nem volt szükségük ilyesmikre. Teli kan­csó, nagy lakomák és agár-egy­letek. .. Termőföldjeinkből így lett „nagy ugar“, gaz és dudva vidéke. Ilyen társadalmi körülmények közepette csodálható-e, ha a né­pe, az emberiség javán munkál­kodni vágyót mindig hátralökték, ha a haladásért cselekvő egy a­­dott ponton úgy érezte, hogy bűnt követ el, (mert valóban bűnnek is számított minden e­­lőbbre vivő lépés) és legalább az utó­nemzedék előtt próbálja ki­menteni magát. BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR nem akarta felfordítani a vilá­got. Csendes, szerény, visszahú­zódó természetű ember volt, aki a tudományoknak szentelte éle­tét. No, meg az utazásnak is. E­­gyetlen „hibája“ volt hogy látni tudott, látni mert. És Angliában, Amerikában tett utazásainak él­ményeit bátran elmondja. Ez pedig „végzetes bűnnek“ számí­tott. Mert, amint azt Naplójá­ban­ is megjegyzi,­ azok az esz­mék, amelyek Angliában, Ame­rikában mindenki számára ter­mészetesek, hozzáférhetőek, és érthetőek, itthon, a feudális Er­délyben „státus­vétek“ alá es­nek, üldöztetést vonnak maguk után. (Példa rá Wesselényi sor­sa !) Bölöni Farkas Naplóját nem a mindenáron­ mentegetőzni­ akarás szándékával írta, és nem is di­vatnak hódolt vele. Saját csele­kedeteinek mérlegre tétele ez a Napló, amelyben a „védő“ és „vádló“ egyazon személy. Ám nem ez az ok, az egyetlen ok, hisz a Naplót olvasván, rájö­vünk, hogy saját személye csak annyiban érdekli, csak ott és ak­kor ír önmagáról, ahol és ami­kor az események közvetlenül érintik őt is. Nemzete, és egyáltalán az em­ber sorsa érdekli," izgatja Bölöni Farkast. Mit adott a múlt,­­ mit hoznak az elkövetkezendő évek eseményei? Ez foglalkoztat­ja. Mint sokat tanult, sokat uta­zott, látott ember, nem ringatja illúziókban magát. „Megcsalódtam hazám morális erejében — írja 1835 január 13- án, — alig van tíz ember, ki ér­tené, mit kell tenni. (...) A na­gyobb rész csak módiból, ön­haszonból, ravaszságból liberá­lis“. Persze, ezeket így kimondani és leírni — nagy nyilvánosság elé hozni, rém kockázatos, vagy szinte kivitelezhetetlen valami volt. Ezért választja Bölöni Far­kas a napló-formát. Naplójának őszintén elmondhatja legféltet­tebb, legintimebb érzelmeit, gon­dolatait is. 1835 január elsején kezdi írni vallomásait. Így vall az indító okról : „Életemnek 40-ik eszten­dejébe lépem. Érzem, nem sok van még hátra, s mely keveset tehetek eddig. (. ..) Szoros szám­vétellel vizsgáltam tetteimet. (...) Ezen helyzetem állandó feltétel­lé erősíté bennem azon régi szán­dékomat, hogy ezután életemnek nevezetesebb történeteit felje­gyezzem, s tetteim, érzelmeim és történeteimből oly tárt gyűjtsek, hol az engemet érdeklő múltat — legyen az jó vagy rossz — mint tükörben, még egyszer megpil­lanthassam“. A cél, a szándék, tehát világos és egyértelmű : szá­mot vetni múltjával, jelenével.­­,Próbálom érzelmeimet nemeseb­­bíteni, s tetteimet leírva, lelkem ismerete bírálata alá vetni“. A napló egy évnyi időt ölel fel. Egy esztendő őszinte, becsü­letes számvetése. A puritán, e­­gyenes ember itt még kegyetle­nebb önmagával. Számos, senki­nek még el nem mondott dolgot vall be titoktartó naplójának. Olyan tényeket is, amelyeket pe­dig szívesen szeretne elfelejteni. Hogy nézeteit, eszméit, elkép­zeléseit csak naplójának „mond­hatja el“ — az már nem csak a szemérmesség, a visszahúzódó természet eredménye. Oka: a korabeli reakció erősödése. De talán, épp azért, hogy nem a nagy közönségnek íródott, lesz a tudós, a hazafi, az ember Bölöni Farkas őszinte­ mély lelki kitá­rulkozása. *) Bölöni FARKAS SÁNDOR: Naplója, Kriterion, Bukarest, 1971, TÉKA — Sorozat. MOLNOS LAJOS „VAD“ ÉS „VÉDELEM“ KÖNYVJELZŐ Vágterek téli gondjai (Folytatás az­­ oldalról) vágtereken, a téli időszakra való előkészületekről. Ezeket a mun­kálatokat felületesen végzik, fő­ként a vágtér és részlegvezetők­re érvényes ez, s különösen Ma­roshévíz környékére, meglepő, mert a maroshévízi egység foglal­ja magába a legnagyobb és e­­gyébként legjobban felszerelt­ellátott vágtereket. Az 1972-ben megnyitandó vágterek működését engedélyező bizottság például anélkül hagyta jóvá azok meg­nyitását, hogy teljes egészükben bejárták, ellenőrizték volna e majdani munkahelyeket. Emel­lett, nyilvántartásaink szerint, keveset, elenyészően keveset köl­töttek el az előkészítésre elő­irányzott általános és munkavé­delmi költségvetésből. A tölgye­si részlegen, egyes­­maroshévízi vágtereken még nem teremtették meg a munkások elszállásolásá­nak feltételeit. Takarók, lepedők hiányoznak, igen szép számmal. A vágterek munkavédelmi elő­készítése pedig kritikán aluli. Még nem jutott időnk felül­vizsgálni a ditrói fafeldolgozó alegység gyártotta munkásbarak­kokat. A tervrajzokat megszerez­tük, meggondolkoztató, hogy az erre illetékes szervek közül sen­ki sem ellenőrizte, vetette össze az állami szabványokkal és nem engedélyezte a barakkok gyár­tását, használatát legalábbis, a szükséges aláírások hiányoznak a fenntartott helyekről. A már elkészült barakkokról kiderült, hogy nem lehet fűteni azokat, nem lehet világítani a barakko­kat, furcsa, mert a vágtereken leggyakoribb szakmai megbete­gedések közé a reumatikus be­tegségek tartoznak. Ţăran Miron, a maroshévízi egység kitermelő osztályának ve­zetője : — Az előkészítési munkálatok előrehaladott fázisba jutottak. Traktor- és húzató utak építésé­re, rendbetételére több mint 600 ezer lejt költöttünk el egységünk­nél. Ehhez hozzá kell számítani az új vágterek megnyitására for­dított összeget, valamint azokat, amelyek munkavédelmi célokat szolgálnak. A munkások elszállá­solása is napokon belül megoldó­dik, vásárolnunk kell még mint­egy 1 000 takarót, 1 000 lepedőt, s körülbelül 800 párnát. Birsan Joan mérnök, a fővál­lalat kitermelő osztályának veze­tője : Nem könnyű átfogni egy ilyen nagy területen és szétszór­tan tevékenykedő részleget, mint a fakitermelését. S ez áll a téli időszakra való felkészülés mun­kálataira is. Véleményünk sze­rint, jórészt sikerült eleget ten­nünk kötelezettségeinknek, vág­­térhez vezető úthálózatunk, va­lamint vágtéri útjaink (traktor­vontató utak) kitűnő állapotban várják a telet. Az elszállásolás kérdése is megoldódott nagyvo­nalakban, részletproblémáink vannak. Az említett ditrói ba­rakkokkal kapcsolatban, csak­ugyan akadnak nehézségeink, de reméljük, áthidaljuk azokat. A már elkészült barakkok nem fe­lelnek meg a tűzvédelmi köve­telményeknek, ha sikerül , és utasítást adtunk rá — megoldani a fűtés kérdését, gondolom min­den rendben lesz. Mert az igaz, hogy PFL-lemezek alkotják a falakat, a külső és belső réteg között viszont hőszigetelőanyag­ként fűrészport tettünk, s külön­ben is, vágtéren állandóan tü­zelnek, és nagy, jól melegítő kályhákban. Problémák vannak, ez nyilvánvaló, munkánk termé­szetével jár, de, a hátralevő idő­ben rendre megoldódnak. A „hátralévő időszak“ pedig ugyancsak lerövidült. Látható, hogy a vágtereken másképpen fest a helyzet — s erről magunk is meggyőződtünk — mint a központban, mert a még elma­radt munkálatok ott már érezte­tik kedvezőtlen hatásukat. Kitű­nik az is, hogy vannak jelentő­sebb, vannak jelentéktelennek tűnő lemaradások is. Mindent összegezve, valamennyien egyet­értettek azzal, hogy a téli idény­re való felkészülést nem lehet e­­léggé idejében megkezdeni ah­hoz, hogy a tél rendben találjon mindent. S egyetértettek azzal is, hogy bizonyos vonatkozások­ban, az idén megkéstek az elő­készítési munkálatok megkezdé­sével. S zárjuk azzal, hogy a hát­ralevő időhöz, ami ugyancsak megzsugorodott, kell mérniük (meggyarapodott és egyre sür­getőbb) tennivalóikat. •S , X*. i -íjjfc- i: . . . ■».;‚.'r Î - '*«»:‡:- ÍíS V: í SÎ!SSSfii‡‰Sí«3 5 L­íi ............. ^ 11 % §§1111 |||§ Már körvonalazódik Csíkszereda autóbuszállomásának új korszerű épülete A székelyudvarhelyi Megyei Helyiipari Vállalat (Orbán Balázs utca 106 szám) Gyáré és szállít kiutalás nélkül, megrendelésre­­ — KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ TÉGLA ÉS CSERÉP­­SZÁLLITÓ SSZI­­­ÉKET — FÉMSZERKEZETEKET — ISKOLAPADOKAT Gyáré — SZÍNES ÉS FEKETE KERÁMIÁT NAGY VÁ­LASZTÉKBAN — SZABÓVATTAT — FEKETE ÉS HORGANYZOTT LEMEZBŐL KÖZSZÜKSÉGLETI SIKKEKET 003 IDŐJÁRÁS ~­ Tegnap szép, derűs idő volt megyeszer­te. Éjszaka és a hajnali órákban a levegő hőmérséklete fagypont alá csökkent (—4 fokig), de a nap folyamán 20—22 fokig is felmelegedett. Mára a tegnapihoz hasonló idő várható, valamivel változéko­nyabb égbolttal. Az éjszakai hő­mérséklet 0—7 fok között, a nap­pali hőmérséklet pedig 20—21 fok között ingadozik. Gyenge, időnként felerősödő északkeleti szél. PRONOEXPRES Az október 13-i, 41. számú sorshúzás nyerőszámai­­ I. húzás : 29 37 9 41 35 3 II. húzás : 32 25 23 6 18 Nyereményalap : 1 874 698 lej. 1971. OKTÓBER 14. CSÜTÖRTÖK 4 MA REJTVÉ­NYÜNK 1856 októberében született az a közismert angol író, akinek nevét, személyneve kezdőbetűjével, a vízsz. 22 sz. sorban rejtettük el. A vízsz. 1 és a füg. 25 sz. so­rokban két művének címét idézzük. VÍZSZINTES: 9. Szóösszetételekben a vele összetett fogalomnak a képpel való kapcsolatát jelöli. 10. öltözet. 11. Holnapelőtt. 12. Románul nép. 13. In­dulatszó. 15. Nyakravaló. 17. Határ­talan kincs ! 18. Becézett apa. 20. Spártai királyné, akihez Zeusz hattyú alakjában férkőzött. 24. Befejezetlen fék ! 25. Fordítva női becenév. 26. El­szakít. 28. Cekk. 29. Marosi Kálmán 30. Pénzbeli értéke-e ? 31. Lágy, szür­ke színű fém. 32. Azonos magánhang­zók. 33. Kúszónövény. FÜGGŐLEGES: 1. A női erény védel­mezője az ókori római mitológiában. 2. Indíték. 3. Omladék. 4. Tanonc. 5. Adóhatárok ! 6. Nem egészek gróf ! 7. Indiai pénzegység. 8. Eme haza. 12. Takarók. 14. Az aréna. 16. Nem­ ül. 19. Angol utópisztikus szocialista. 21.­ Éktelen égtáj. 23. Nyomdai mérték­­egység. 24. Srég (ék.f.). 27. Ritmikus mozgás. 29. Szorgos kis rovat*. 32. Lán­gol. 33. Papírra vet. MEGFEJTÉSEK. — október 12.-i szám. Vízsz. 1 . Zeusz, Pelopsz é­s He­­raklész ; vízsz. 15 : Pentatlon ; vízsz. 29 : Odeon ; vízsz. 32 : Müron; vízsz. 36: Ne ; vízsz. 44 : Miké ; vízsz. 49: Birkózás ; vízsz. 64 : Müron ; függ. 14: Hireon ; függ. 15 : Peloponnészosz ; függ. 19 : Kleon ; függ. 52 : Olümpia. 1971 október 14, csütörtök Napkelte: 6,28, -nyugta: 17,33 Holdkelte: 1,26, -nyugta: 15,30 Az évből eltelt 287 nap, hátra van még 78. ÉVFORDULÓK: — 1853-ban született Ciprian Porumbescu. — 1890-ben született Con­stantin C. Nottara. — 1851-ben alakult meg a Reu­ter (angol) hírügynökség. — A Malgas Köztársaság nemzeti ünnepe, a függet­lenség kikiáltásának év­fordulója (1958). HETIVÁSÁR: Vlahica, Csík­­karcfalva, Parajd, Várhegy. TELEVÍZIÓ OKTÓBER 14, CSÜTÖRTÖK 17.30 — Magyar nyelvű adás. 18,30 — Autósoknak. 18,50 —■ Mező­gazdasági adás. 19,10 Szívbetegek élet­rendje. 19,20 — 1001 este. 19,30 —Híra­dó. 20,00 — Reflektor. 20,15 — Anca Agemolu énekel. 20,30 — Stan és Bran. 21,20 — Nemzetközi szemle. 22,10 — Szerenádok, operettáriák. 22,45 — Híradó OKTÓBER 15. PÉNTEK 18,00 — Otthonunk. 18,50 — Gyer­mekvilág. 19,10 — A Lotto-sorsolás. 19,20 — 10011 este. 19,30 — Híradó. 20,00 — Eugen Mândric belpolitikai szem­léje. 20,15 — A Rapsodia Română kó­rusa hazafias dalokat énekel. 20,30 Századunk. 21,10 — A párduc — játék­film. (II.) 22,15 — Népek zenéjéből. 22,40 — Híradó. RÁDIÓ OKTÓBER 15. PÉK­T­EK Magyar nyelven : 6—6,30 — Mező­gazdasági kérdések : A cukorrépa­termesztő farmok egy éves tapasz­talataiból. Kívánságmuzsika: 18—19,30 — Hírek, tudósítások. Zene. Ipari krónika : Az igazgatóbizottságok in­tézkedései a szakmai ismeretek bő­vítéséért. Paul Mauriat zenekara játszik. Nők stúdiója : Ideológiai nevelés a nők körében, ankét a Csíkszeredai Konfekció­gyárban. Ri­port Ilonával, Liviu Rebreanu: Az akasztottak erdeje című regényé­nek hősnőjével. Zenei fejtörő. MOZI OKTÓBER 14., CSÜTÖRTÖK CSÍKSZEREDAI Transzilvánia: Se­gítsétek a serifet ! Színes amerikai film. CSÍKSZEREDAI Hargita: Korda ka­pitány, Színes csehszlovák film SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : A zene hangjai. (I—II. rész). Színes, szélesvásznú amerikai film GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Miorita ! Rohamoz a B.D. Színes román film. MAROSHEVIZI Căliman : A világ te­remtése Színes román film SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Hétlovas betyárjai. Színes román film. BORSZÉKI Borszék: Dr. Mabusse lát­hatatlan karmaiban. Német film. VLAHICAT Vasas : Férfiak hallgatá­sa. Csehszlovák film. BALÁNBÁNYAI Bányász: A gonosz kamasz. Színes, szélesvásznú román film (Csak 16 éven felülieknek !). GYERGYÓCSOMAF­ALVI filmszínház: Aranylakodalom. Lengyel film. MADÉFALVI Vasutas: Üzlet a főut­cán. Csehszlovák film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famun­kás: A király tévedése. Szélesvász­nú csehszlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt: Találkozás egy ismeretlen nővel. Görög film. (Csak 16 éven felülieknek !) BORSZÉKI Forrás: Réztorony. Szí­nes, szélesvásznú csehszlovák film. LÖVÉTEI filmszínház: Az alvilág professzora. Magyar film. PARAJDI filmszínház : Mese Szultán cárról. Színes szovjet film.. HODOSI filmszínház: Hétlovas be­tyárjai. Színes román film. DITRÓI filmszínház: Csak egy tele­fon. Magyar film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Előre cowboy ! Színes angol film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Ítélet. Román-magyar-szlovák film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház : A csavargó (1.—11. rész). Indiai film. CSIKSZÉNVIZI filmszínház: Ne vál­junk el ! Szélesvásznú német film.

Next