Hargita, 1971. október (4. évfolyam, 234-260. szám)
1971-10-14 / 245. szám
A vadonatúj Csíkszeredai kórház sebészeti osztályának 8-as és 9-es kórtermében három csíkszenttamási legény fekszik. B. J. a 8-asban, K. D. és M. J. a 9-esben. Nem holmi veseműtéten estek át, nem is végbéloperáción. B. J. mellét, K. D. tüdejét nem az orvos kése nyitotta meg, M. J. arcát se a sebész hasította fel az állától az orráig. Táncmulatság volt Csíkszenttamáson és — mint már annyiszor — előkerült a bicska. Hogyan? Mondják el ők maguk . B. J. : — Két barátommal kimentem a táncteremből egyek meg egy flekként. Egyszeresek hívnak, hogy menjek ki. Kimegyek, mellbe ütnek... én állok s hát valaki szól, hogy meg vagyok szúrva. Nézem, hát a mellemben ott a bicska. Két kézzel kikaptam és amikor ismét nekem támadtak, védekeztem vele ... — Valaki haragosa volt? — Nekem senki. — Leány-ügy? — Amikor táncoltam, le akarták kérni a leányt, mondtam nem adom. Ennyi. — Ital volt-e magában? — Valamennyi, de nem sok. M. J. : — Kimentem, egyek egy flekként. Látom, dulakodnak. Odamegyek, hát B. I. szájbaüt. Előre estem. Érzem melegedik el az arcom. Mondom is, nézz ide, mit csináltál Pista .. . — Haragban volt-e B. I.-vel? — Én soha. — össze se vesztek? — Mi aztán nem. — Nem akarta lekérni a leányt, akivel B. I. táncolt? — Én igaz nem. Éjfélkor mentem a táncba. —■ Bicska volt a kezében? — A zsebemben sem. — Ivott? — Nem voltam részeg. — Egyáltalán nem bántotta B. I.-t? — Egy ujjammal se. K. D. : Flekként akartam enni, hát látom, valakit megütöttek és orra esett (ez M. J. volt), odamegyek, egyszeresek hátidról ütést érzek, aztán még egyet. Megszúrtak ... — Haragudott B. I.-re? — Én soha sem. — Kérte a leányt akivel B. I. táncolt? — Én egyáltalán nem. — Volt magánál bicska? — Nálam semmi. — Miért szúrta le magát akkor B. I.? — Nem tudom. — Amikor hazakerülnek viszszaadja neki? — Nem foglalkozom ilyennel. — Mégis ... valaki mellbeszúrta B. I.-t! — Bizonyosan. — Kicsoda? — Kiderül a törvényszéken. Kellett hogy legyenek tanuk. — Maga italos volt? — Vettünk volt egy liter bort, de hozzá se kezdtünk ... Három becsületes, okostekintetű szenttamási legény. Kettejüket a véletlen mentette meg a haláltól : millimétereken múlt, hogy a gyilkos szándékú kés nem talált B. I. szívébe, az orvosok tudása és odaadó munkája mentette meg a kétszeresen átszúrt tüdejű K. D. életét is. M. J. sebe nem életveszélyes, de élete végéig viselheti arcán a bicska nyomát. Egyikük se tud — vagy nem akar tudni — semmi érdemlegeset, már-már anekdota ízű ahogyan előadják a történteket. Ha szavaikat összehasonlítjuk, egyetlen ponton találkozik a beszámolójuk — a flekkennél. Nem a pálinkánál-bornál, dehogyis. A flekennél. Nem is tudtam ezidáig, hogy ilyen veszedelmes dolog Csíkszenttamáson flekkent enni... Ha viccelő kedvemben volnék azt ajánlanám, ezután az éhes bálozóknak, flekken helyett mérjenek túrót és vereshagymát Szenttamáson. Sajnos azonban, nem fog a tréfa. Inkább kesergek és mindnyájan kesergünk azon, hogy már megint... ! Jellemző egyébként, amit Dr. Dénes László igazgatófőorvos mond az új kórházsebészeti osztálynak első, „avató" betegéről, a negyvenen felüli jenőfalvi gazdaemberről, akinek szúrás-vágásait három órán át toldozta-foldozta a kórházavatás még ünnepi hangulatában, és az első beteg se tudta, miért történt, összeszúrkálták-vagdosták. Csak úgy ... * Nem akarom az unalomig ismételgetni, mekkora szégyen valamennyiünk számára ez a „virtus". Inkább azt mondanám : legyen már elég belőle ! Az illetékes nyomozó szervek kiderítik majd, ki a hibás a szenttamási verekedés kirobbanásában, a bíróság pedig meghozza — reméljük szigorú — ítéletét. Ezzel azonban távolról sincs lezárva a dolog : falainkban derűsen élnek, dolgoznak, gyanútlanul tervezgetnek a jövő heti -hónapi -évi gyilkos- és áldozatjelöltek. Két bűnöst szeretnénk a közvélemény elé idézni: az alkoholt és az elmaradottságot. Senkit se akarok antialkoholista szólamokkal traktálni, csak megjegyzem, hogy mifelénk a túlzott alkoholfogyasztás pusztítója az egyénnek, ellensége a társadalomnak. Itt az ideje, hogy a társadalom hadat üzenjen ennek a — sajnos fiatalok körében is — aggasztóan elharapózott, káros szenvedélynek. Ha egyes vidékeinken, falvainkban ilyen véres következményekkel jár a báli italozás, talán ki is lehetne iktatni a táncmulatságokból : „bicskás" helyen ne árusítsanak pálinkát és bort a bálban vagy környékén, aki pedig italosan megy oda, vagy italt visz magával, azt ne engedjék be. Az elmaradottság. Évszázadokon át olcsó volt felélik az emberélet. Jött a török, jött a tatár, jött a vasasnémet és vagy ő vágott, vagy őt vágták, úgy is volt, hogy a kettő együtt ment. Amióta kifogytunk az ilyenfajta turistákból, egymást szabdaljuk. Huszadik századi embereknek valljuk magunkat, rádiót hallgatunk, televíziót nézünk — hogy egyebet ne mondjak — de a lelkünk mélyén nem tudjuk felfogni, mekkora érték az ember egészsége, élete. Nem tudom ki lesz a bűnös a szenttamási bicskázásban, de egy bizonyos: a falu elmaradottsága föltétlenül ludas a dologban. A falué, amely nem közösíti ki magából — sőt, esetleg „virtusodnak tekinti — az életveszélyes duhajkodót. Szenttamást mondtam, de jószerével bármelyik felcsíki falut megnevezhetném. Nem tudom, mit mondanának a gyergyószentmiklósi kórház sebészorvosai, ha a bicskázás felől kérdezném őket és félek, hogy Székelyudvarhelyen, vagy más székelyföldi városok kórházaiban is találnék — vagy találtam volna az utóbbi fél esztendőben értelmes, jobb sorsra érdemes fiatalembereket, akik szintén „meg akartak enni egy flekként". Büszkék vagyunk e vidék emberének okosságára, alkotókészségére. És joggal. Sajnos azonban — szégyenkeznünk kell. Elmaradottságunk miatt. Hogy a kettő, az okosság és az elmaradottság, az alkotó tett és a barbárság hogyan fér meg egymás mellett azt én sem igen értem. De megfér. Bizonyítják a véres táncmulatságok. Bizonyítja — az egymásból kikanyarított flekken. FODOR SÁNDOR Hej, az a flekken ! DsÍDA*, — HARGITA' Jegyzetek Nevezzék - tetszésük szerint — Engedjen fel ! ■—• Nem látod, hogy nincs több jegyem ? — Négy van még ott, érti!? — Szállj le az anyád... Az autóbusz vezetője jóformán még be sem fejezte a mondatot, mellenragadta a jegyért csengő, pénzét szorongató suhancot, s lelökte az útra. A sofőr ott is tovább dühöngött, de a cigánylegény kétségbesett merészsége láttán (üssön ide ha mer, megmutatom én magának, hogy többet nem vezeti ezt a buszt — kiabálta, miközben kezeit szorosan testénél tartva konokul előreszegezte fejét), lehanyatlott az ütésre emelt kéz. Aztán a legényke síró ordibálását elnyomta a motorzaj, az autóbusz vígan indult a megállóból tovább a sima műúton. Az utasok hallgattak. A sofőr magyarázkodott : „A múltkor is ellopták a huzatot az ülésről.“ Csend. Erre hangosabban : „Ezen a buszon többet nem utazik egy sem. Ezek mind egyformák.“ Csak egy idősebb nénike félénk helyeslése volt a válasz. Közben megérkeztünk a következő megállóhoz. Többnyire bérletesek szálltak fel, de a négy jegy még így sem volt elegendő. A sofőr hanyag mozdulattal vette elő pénzesládája mögül az érintetlen, új jegytömböt... Egészen friss ez a történet. Időpontja : 1971. október 1., du.. 3 óra. Színhelye : a ditrói központi autóbusz-megálló. Főszereplője a Remete—Ditró—Gyergyószentmiklós közötti útvonalon közlekedő 31 —HR—1137 rendszámú autóbusz vezetője. („Névjegykártyáját“ gondosan eltakarta, de remélem a fenti adatok is elegendőek a gyergyószentmiklósi autószállítási egység vezetőségének, hogy azonosítsák és nyilvánosságra hozatal végett szerkesztőségünkkel tudassák a szóbanforgó sofőr nevét. Az autóbuszvezető önkényeskedése, keveset mondok, felháborító. A jelzőket mindenki aggassa rá tetszése szerint. Nagyon gazdag a nyelvünk. Nekem az a véleményem, hogy a társadalmi együttélési szabályok, az autószállítási vállalat belső rendszabályzatának ilyen durva megszegését, az elvakult, múltba húzó gyűlölközésnek ( ?) ezt a féktelen megnyilvánulását nem lehet jelzőhalmazzal büntetni. BORBÉLY LÁSZLÓ „Meseházikók“ Vajon a helyi ipari vállalatok, a kisipari és a fogyasztási szövetkezetek megyei vezetőségei mikor elégelik meg már azt a sok, többnyire igen jogos elmarasztalást, ami az elmúlt hónapokban címünkre érkezett a sajtó hasábjain a népművészeti termékek kritikán aluli terjesztésével, árusításával kapcsolatban. Mert, hogy a három nagy, gazdasági formáció között legteljesebb az egyet nemértés ezen a téren, az is biztos. Az egyik nem árusít például köröndi kerámiát, mert a másik gyártja, a másik dánfalvi szőttest, mert nem akarja zavarni a harmadik vizeit. És így történik meg, hogy egyszerre nagylelkesen két-három díszes, faragott, sok tízezer lej értékű „meseházikó“ épül fel forgalmasabb útjaink mentén, üdülőhelyeinken — mint például Homoród fürdőn is, — és egyik sem tudja teljesíteni hivatását, mert a legteljesebb egyet nemértés szellemében lekonkurálják egymást. Végeredményben pedig, ami a legszívderítőbb az egészből, alig lehet hozzájutni egy-egy értékesebb népművészeti darabhoz, mert a bódésok a terv teljesítése érdekében cipőfűzősöknek, rahátosoknak, és gombosoknak csapnak fel, és marad a népművészeti tárgy valahol hátul a giccsmajom, giccspipike és a harsány fényképtartó háta mögött. Így aztán az egyik bódét bezárjuk, mert kettőnek egyszerre gyenge a forgalom és marad a mesehákikó a mesebeszámolóba, miszerint ennyi és ennyi népművészeti cikket árusító bódét létesítettünk megyénkben stb. stb. ZÖLD LAJOS Irodalmunkban nagy múltja van az önéletrajzírásnak, a naplónak, a levelezésnek — egy szóval a memoár-irodalomnak. Nem véletlen ez. Mert nálunk a szellemnek, a tudománynak — a művészetnek, s így az irodalomnak is, a mostoha gyermek sorsa jutott. Nagyságos és tekintetes urambátyáiméknak nem volt szükségük ilyesmikre. Teli kancsó, nagy lakomák és agár-egyletek. .. Termőföldjeinkből így lett „nagy ugar“, gaz és dudva vidéke. Ilyen társadalmi körülmények közepette csodálható-e, ha a népe, az emberiség javán munkálkodni vágyót mindig hátralökték, ha a haladásért cselekvő egy adott ponton úgy érezte, hogy bűnt követ el, (mert valóban bűnnek is számított minden előbbre vivő lépés) és legalább az utónemzedék előtt próbálja kimenteni magát. BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR nem akarta felfordítani a világot. Csendes, szerény, visszahúzódó természetű ember volt, aki a tudományoknak szentelte életét. No, meg az utazásnak is. Egyetlen „hibája“ volt hogy látni tudott, látni mert. És Angliában, Amerikában tett utazásainak élményeit bátran elmondja. Ez pedig „végzetes bűnnek“ számított. Mert, amint azt Naplójában is megjegyzi, azok az eszmék, amelyek Angliában, Amerikában mindenki számára természetesek, hozzáférhetőek, és érthetőek, itthon, a feudális Erdélyben „státusvétek“ alá esnek, üldöztetést vonnak maguk után. (Példa rá Wesselényi sorsa !) Bölöni Farkas Naplóját nem a mindenáron mentegetőzni akarás szándékával írta, és nem is divatnak hódolt vele. Saját cselekedeteinek mérlegre tétele ez a Napló, amelyben a „védő“ és „vádló“ egyazon személy. Ám nem ez az ok, az egyetlen ok, hisz a Naplót olvasván, rájövünk, hogy saját személye csak annyiban érdekli, csak ott és akkor ír önmagáról, ahol és amikor az események közvetlenül érintik őt is. Nemzete, és egyáltalán az ember sorsa érdekli," izgatja Bölöni Farkast. Mit adott a múlt, mit hoznak az elkövetkezendő évek eseményei? Ez foglalkoztatja. Mint sokat tanult, sokat utazott, látott ember, nem ringatja illúziókban magát. „Megcsalódtam hazám morális erejében — írja 1835 január 13- án, — alig van tíz ember, ki értené, mit kell tenni. (...) A nagyobb rész csak módiból, önhaszonból, ravaszságból liberális“. Persze, ezeket így kimondani és leírni — nagy nyilvánosság elé hozni, rém kockázatos, vagy szinte kivitelezhetetlen valami volt. Ezért választja Bölöni Farkas a napló-formát. Naplójának őszintén elmondhatja legféltettebb, legintimebb érzelmeit, gondolatait is. 1835 január elsején kezdi írni vallomásait. Így vall az indító okról : „Életemnek 40-ik esztendejébe lépem. Érzem, nem sok van még hátra, s mely keveset tehetek eddig. (. ..) Szoros számvétellel vizsgáltam tetteimet. (...) Ezen helyzetem állandó feltétellé erősíté bennem azon régi szándékomat, hogy ezután életemnek nevezetesebb történeteit feljegyezzem, s tetteim, érzelmeim és történeteimből oly tárt gyűjtsek, hol az engemet érdeklő múltat — legyen az jó vagy rossz — mint tükörben, még egyszer megpillanthassam“. A cél, a szándék, tehát világos és egyértelmű : számot vetni múltjával, jelenével.,Próbálom érzelmeimet nemesebbíteni, s tetteimet leírva, lelkem ismerete bírálata alá vetni“. A napló egy évnyi időt ölel fel. Egy esztendő őszinte, becsületes számvetése. A puritán, egyenes ember itt még kegyetlenebb önmagával. Számos, senkinek még el nem mondott dolgot vall be titoktartó naplójának. Olyan tényeket is, amelyeket pedig szívesen szeretne elfelejteni. Hogy nézeteit, eszméit, elképzeléseit csak naplójának „mondhatja el“ — az már nem csak a szemérmesség, a visszahúzódó természet eredménye. Oka: a korabeli reakció erősödése. De talán, épp azért, hogy nem a nagy közönségnek íródott, lesz a tudós, a hazafi, az ember Bölöni Farkas őszinte mély lelki kitárulkozása. *) Bölöni FARKAS SÁNDOR: Naplója, Kriterion, Bukarest, 1971, TÉKA — Sorozat. MOLNOS LAJOS „VAD“ ÉS „VÉDELEM“ KÖNYVJELZŐ Vágterek téli gondjai (Folytatás az oldalról) vágtereken, a téli időszakra való előkészületekről. Ezeket a munkálatokat felületesen végzik, főként a vágtér és részlegvezetőkre érvényes ez, s különösen Maroshévíz környékére, meglepő, mert a maroshévízi egység foglalja magába a legnagyobb és egyébként legjobban felszereltellátott vágtereket. Az 1972-ben megnyitandó vágterek működését engedélyező bizottság például anélkül hagyta jóvá azok megnyitását, hogy teljes egészükben bejárták, ellenőrizték volna e majdani munkahelyeket. Emellett, nyilvántartásaink szerint, keveset, elenyészően keveset költöttek el az előkészítésre előirányzott általános és munkavédelmi költségvetésből. A tölgyesi részlegen, egyesmaroshévízi vágtereken még nem teremtették meg a munkások elszállásolásának feltételeit. Takarók, lepedők hiányoznak, igen szép számmal. A vágterek munkavédelmi előkészítése pedig kritikán aluli. Még nem jutott időnk felülvizsgálni a ditrói fafeldolgozó alegység gyártotta munkásbarakkokat. A tervrajzokat megszereztük, meggondolkoztató, hogy az erre illetékes szervek közül senki sem ellenőrizte, vetette össze az állami szabványokkal és nem engedélyezte a barakkok gyártását, használatát legalábbis, a szükséges aláírások hiányoznak a fenntartott helyekről. A már elkészült barakkokról kiderült, hogy nem lehet fűteni azokat, nem lehet világítani a barakkokat, furcsa, mert a vágtereken leggyakoribb szakmai megbetegedések közé a reumatikus betegségek tartoznak. Ţăran Miron, a maroshévízi egység kitermelő osztályának vezetője : — Az előkészítési munkálatok előrehaladott fázisba jutottak. Traktor- és húzató utak építésére, rendbetételére több mint 600 ezer lejt költöttünk el egységünknél. Ehhez hozzá kell számítani az új vágterek megnyitására fordított összeget, valamint azokat, amelyek munkavédelmi célokat szolgálnak. A munkások elszállásolása is napokon belül megoldódik, vásárolnunk kell még mintegy 1 000 takarót, 1 000 lepedőt, s körülbelül 800 párnát. Birsan Joan mérnök, a fővállalat kitermelő osztályának vezetője : Nem könnyű átfogni egy ilyen nagy területen és szétszórtan tevékenykedő részleget, mint a fakitermelését. S ez áll a téli időszakra való felkészülés munkálataira is. Véleményünk szerint, jórészt sikerült eleget tennünk kötelezettségeinknek, vágtérhez vezető úthálózatunk, valamint vágtéri útjaink (traktorvontató utak) kitűnő állapotban várják a telet. Az elszállásolás kérdése is megoldódott nagyvonalakban, részletproblémáink vannak. Az említett ditrói barakkokkal kapcsolatban, csakugyan akadnak nehézségeink, de reméljük, áthidaljuk azokat. A már elkészült barakkok nem felelnek meg a tűzvédelmi követelményeknek, ha sikerül , és utasítást adtunk rá — megoldani a fűtés kérdését, gondolom minden rendben lesz. Mert az igaz, hogy PFL-lemezek alkotják a falakat, a külső és belső réteg között viszont hőszigetelőanyagként fűrészport tettünk, s különben is, vágtéren állandóan tüzelnek, és nagy, jól melegítő kályhákban. Problémák vannak, ez nyilvánvaló, munkánk természetével jár, de, a hátralevő időben rendre megoldódnak. A „hátralévő időszak“ pedig ugyancsak lerövidült. Látható, hogy a vágtereken másképpen fest a helyzet — s erről magunk is meggyőződtünk — mint a központban, mert a még elmaradt munkálatok ott már éreztetik kedvezőtlen hatásukat. Kitűnik az is, hogy vannak jelentősebb, vannak jelentéktelennek tűnő lemaradások is. Mindent összegezve, valamennyien egyetértettek azzal, hogy a téli idényre való felkészülést nem lehet eléggé idejében megkezdeni ahhoz, hogy a tél rendben találjon mindent. S egyetértettek azzal is, hogy bizonyos vonatkozásokban, az idén megkéstek az előkészítési munkálatok megkezdésével. S zárjuk azzal, hogy a hátralevő időhöz, ami ugyancsak megzsugorodott, kell mérniük (meggyarapodott és egyre sürgetőbb) tennivalóikat. •S , X*. i -íjjfc- i: . . . ■».;‚.'r Î - '*«»:‡:- ÍíS V: í SÎ!SSSfii‡‰Sí«3 5 Líi ............. ^ 11 % §§1111 |||§ Már körvonalazódik Csíkszereda autóbuszállomásának új korszerű épülete A székelyudvarhelyi Megyei Helyiipari Vállalat (Orbán Balázs utca 106 szám) Gyáré és szállít kiutalás nélkül, megrendelésre — KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ TÉGLA ÉS CSERÉPSZÁLLITÓ SSZIÉKET — FÉMSZERKEZETEKET — ISKOLAPADOKAT Gyáré — SZÍNES ÉS FEKETE KERÁMIÁT NAGY VÁLASZTÉKBAN — SZABÓVATTAT — FEKETE ÉS HORGANYZOTT LEMEZBŐL KÖZSZÜKSÉGLETI SIKKEKET 003 IDŐJÁRÁS ~ Tegnap szép, derűs idő volt megyeszerte. Éjszaka és a hajnali órákban a levegő hőmérséklete fagypont alá csökkent (—4 fokig), de a nap folyamán 20—22 fokig is felmelegedett. Mára a tegnapihoz hasonló idő várható, valamivel változékonyabb égbolttal. Az éjszakai hőmérséklet 0—7 fok között, a nappali hőmérséklet pedig 20—21 fok között ingadozik. Gyenge, időnként felerősödő északkeleti szél. PRONOEXPRES Az október 13-i, 41. számú sorshúzás nyerőszámai I. húzás : 29 37 9 41 35 3 II. húzás : 32 25 23 6 18 Nyereményalap : 1 874 698 lej. 1971. OKTÓBER 14. CSÜTÖRTÖK 4 MA REJTVÉNYÜNK 1856 októberében született az a közismert angol író, akinek nevét, személyneve kezdőbetűjével, a vízsz. 22 sz. sorban rejtettük el. A vízsz. 1 és a füg. 25 sz. sorokban két művének címét idézzük. VÍZSZINTES: 9. Szóösszetételekben a vele összetett fogalomnak a képpel való kapcsolatát jelöli. 10. öltözet. 11. Holnapelőtt. 12. Románul nép. 13. Indulatszó. 15. Nyakravaló. 17. Határtalan kincs ! 18. Becézett apa. 20. Spártai királyné, akihez Zeusz hattyú alakjában férkőzött. 24. Befejezetlen fék ! 25. Fordítva női becenév. 26. Elszakít. 28. Cekk. 29. Marosi Kálmán 30. Pénzbeli értéke-e ? 31. Lágy, szürke színű fém. 32. Azonos magánhangzók. 33. Kúszónövény. FÜGGŐLEGES: 1. A női erény védelmezője az ókori római mitológiában. 2. Indíték. 3. Omladék. 4. Tanonc. 5. Adóhatárok ! 6. Nem egészek gróf ! 7. Indiai pénzegység. 8. Eme haza. 12. Takarók. 14. Az aréna. 16. Nem ül. 19. Angol utópisztikus szocialista. 21. Éktelen égtáj. 23. Nyomdai mértékegység. 24. Srég (ék.f.). 27. Ritmikus mozgás. 29. Szorgos kis rovat*. 32. Lángol. 33. Papírra vet. MEGFEJTÉSEK. — október 12.-i szám. Vízsz. 1 . Zeusz, Pelopsz és Heraklész ; vízsz. 15 : Pentatlon ; vízsz. 29 : Odeon ; vízsz. 32 : Müron; vízsz. 36: Ne ; vízsz. 44 : Miké ; vízsz. 49: Birkózás ; vízsz. 64 : Müron ; függ. 14: Hireon ; függ. 15 : Peloponnészosz ; függ. 19 : Kleon ; függ. 52 : Olümpia. 1971 október 14, csütörtök Napkelte: 6,28, -nyugta: 17,33 Holdkelte: 1,26, -nyugta: 15,30 Az évből eltelt 287 nap, hátra van még 78. ÉVFORDULÓK: — 1853-ban született Ciprian Porumbescu. — 1890-ben született Constantin C. Nottara. — 1851-ben alakult meg a Reuter (angol) hírügynökség. — A Malgas Köztársaság nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának évfordulója (1958). HETIVÁSÁR: Vlahica, Csíkkarcfalva, Parajd, Várhegy. TELEVÍZIÓ OKTÓBER 14, CSÜTÖRTÖK 17.30 — Magyar nyelvű adás. 18,30 — Autósoknak. 18,50 —■ Mezőgazdasági adás. 19,10 Szívbetegek életrendje. 19,20 — 1001 este. 19,30 —Híradó. 20,00 — Reflektor. 20,15 — Anca Agemolu énekel. 20,30 — Stan és Bran. 21,20 — Nemzetközi szemle. 22,10 — Szerenádok, operettáriák. 22,45 — Híradó OKTÓBER 15. PÉNTEK 18,00 — Otthonunk. 18,50 — Gyermekvilág. 19,10 — A Lotto-sorsolás. 19,20 — 10011 este. 19,30 — Híradó. 20,00 — Eugen Mândric belpolitikai szemléje. 20,15 — A Rapsodia Română kórusa hazafias dalokat énekel. 20,30 Századunk. 21,10 — A párduc — játékfilm. (II.) 22,15 — Népek zenéjéből. 22,40 — Híradó. RÁDIÓ OKTÓBER 15. PÉKTEK Magyar nyelven : 6—6,30 — Mezőgazdasági kérdések : A cukorrépatermesztő farmok egy éves tapasztalataiból. Kívánságmuzsika: 18—19,30 — Hírek, tudósítások. Zene. Ipari krónika : Az igazgatóbizottságok intézkedései a szakmai ismeretek bővítéséért. Paul Mauriat zenekara játszik. Nők stúdiója : Ideológiai nevelés a nők körében, ankét a Csíkszeredai Konfekciógyárban. Riport Ilonával, Liviu Rebreanu: Az akasztottak erdeje című regényének hősnőjével. Zenei fejtörő. MOZI OKTÓBER 14., CSÜTÖRTÖK CSÍKSZEREDAI Transzilvánia: Segítsétek a serifet ! Színes amerikai film. CSÍKSZEREDAI Hargita: Korda kapitány, Színes csehszlovák film SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : A zene hangjai. (I—II. rész). Színes, szélesvásznú amerikai film GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Miorita ! Rohamoz a B.D. Színes román film. MAROSHEVIZI Căliman : A világ teremtése Színes román film SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Hétlovas betyárjai. Színes román film. BORSZÉKI Borszék: Dr. Mabusse láthatatlan karmaiban. Német film. VLAHICAT Vasas : Férfiak hallgatása. Csehszlovák film. BALÁNBÁNYAI Bányász: A gonosz kamasz. Színes, szélesvásznú román film (Csak 16 éven felülieknek !). GYERGYÓCSOMAFALVI filmszínház: Aranylakodalom. Lengyel film. MADÉFALVI Vasutas: Üzlet a főutcán. Csehszlovák film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famunkás: A király tévedése. Szélesvásznú csehszlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt: Találkozás egy ismeretlen nővel. Görög film. (Csak 16 éven felülieknek !) BORSZÉKI Forrás: Réztorony. Színes, szélesvásznú csehszlovák film. LÖVÉTEI filmszínház: Az alvilág professzora. Magyar film. PARAJDI filmszínház : Mese Szultán cárról. Színes szovjet film.. HODOSI filmszínház: Hétlovas betyárjai. Színes román film. DITRÓI filmszínház: Csak egy telefon. Magyar film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Előre cowboy ! Színes angol film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Ítélet. Román-magyar-szlovák film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház : A csavargó (1.—11. rész). Indiai film. CSIKSZÉNVIZI filmszínház: Ne váljunk el ! Szélesvásznú német film.