Hargita, 1972. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-28 / 22. szám

HZ­RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA­­ V. ÉVFOLYAM 22. (1219 ) SZÁM | 1972. JANUÁR 28. PÉNTEK 1 ARA 30 BAM­ ELMÉLYÜLTEK!, FELELŐSSÉGÉRZETTEL — A municípiumi néptanács ülésszaka — ! Tegnap, január 27-én tartotta ez évi rendes ülésszakát Székely­udvarhely municípium néptaná­csa. Az ülésszak munkálatain a néptanácsi képviselőkön kívül meghívottként részt vettek egyes intézmények és vállalatok veze­tői, szövetkezeti elnökök. Jelen volt Fazekas Lajos elvtárs, az RKP Hargita megyei bizott­ságának első titkára, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke. Az ülésszak munkálatait Ubor­­nyi Mihály elvtárs, az RKP Szé­kelyudvarhely municipiumi bi­zottságának első titkára, a muni­cípium polgármestere nyitotta meg és vezette. A képviselői tes­tület tanácskozásán napirendi pontként szerepelt az 1971. évi gazdasági terv és költségvetés megvitatása és elfogadása; ugyan­csak ez alkalommal válaszoltak a Gyergyószentmiklós városi népta­nácsnak megyénk összes városai­hoz intézett hazafias versenyfel­hívására. Amint azt több felszólaló is hangsúlyozta, a székelyudvarhelyi városvezetők tanácskozását az el­­mélyültség, a municípium gazda­sági, társadalmi, művelődési éle­tének, a Végrehajtó Bizottság ez­zel kapcsolatos tevékenységének sokoldalú, átfogó megvitatása, a problémák mélyen szántó elem­zése jellemezte. Az ülésszak mun­kajellegének előtérbe helyezését elősegítette az a tény is, hogy a képviselők az összes dokumentu­mokat már jó előre az állandó bi­zottsági szaküléseken megismer­ték, alaposan tanulmányozták és észrevételeiket már akkor meg­tették. A másik tényező pedig az volt, hogy Székelyudvarhely municípium eredményekben, si­kerekben gazdag esztendőt zárt 1971 év végén, az ülésszak ezt összegezhette s az eredményes munka szilárd talaján állva vi­tathatta meg az előbbrelépés mó­dozatait, az elvégzendő feladatok közigazgatási részét, a municípi­um távlati fejlesztésével, rango­sabbá válásával kapcsolatos ösz­­szes gazdasági, társadalmi, pénz­ügyi és művelődési kérdéseket, a beruházási pénzeszközök gazdaságos felhasználását és ha­tékonyságát. Az 1971-es beruházási ter­vet 102,1 százalékban telje­sítették. Ennek eredményeként felépült a 390 lakrészes negyed. Megkezdték a Nagy-Küküllő sza­bályozási munkálatait és a köz­­művesítési hálózat bővítését, át­adták a használatnak a rönkrak­tárt és a meghosszabbított vas­útvonalat. A város csatorna­háló­zatának bővítése ugyancsak a múlt évi megvalósítások között szerepel. A lakosság hazafias hoz­zájárulásával pedig öt autóbusz­­megállót létesítettek és átadták rendeltetésének az újonnan épült piacteret. A kereskedelmi hálózat fejlesztésére és korszerűsítésére 366 ezer lejt költöttek el. Ennek köszönhetően 1971-ben javult a lakosság ruházati és élelmiszer­­cikkekkel való ellátása. A kereskedelmi vállalatok ter­vüket jóval túlteljesítették, s így mintegy 228 106 000 lej értékű á­­rut forgalmaztak. Az ülésszak, munkálatainak e­­gyik tanulsága éppen az volt, hogy ezek a jelentős események biztos garanciát jelentenek az ez évre szabott még jelentősebb, még számottevőbb gazdasági, tár­sadalmi és művelődési célkitűzé­sek valóra váltására. A feladatok ugyancsak gyara­podtak. A municípium igaz­gatósági egységeinek terve 21,5 százalékkal növekedik, ami persze azt is bizonyít­ja, hogy a municípium gazdasági ereje évről évre gyors ütemben fejlődik. Ehhez aránylik ugyanis a be­ruházási irányzat, amely összeha­sonlíthatatlanul nagyobb az elő­ző évek bármelyikénél. Csak ipari építkezésekre több mint 41 millió lejt tervszerűsítet­­tek. Ebben az évben is újabb la­kások átadására kerül sor, szám szerint 340-re, amelyből 150-et az állami pénzeszközökből, 190-et pedig a lakosság pénzéből. Hozzá­kezdenek a Bútorgyár bővítésé­hez, a készruhagyáriak részére pedig egy 105 férőhelyes otthon létesítéséhez. Ugyancsak ebben az évben kezdődnek meg a Kész­ruhagyár és az Élelmiszeripari Felszereléseket Gyártó Vállalat bővítési munkálatai, tovább fo­lyik a kiállítási csarnok bővítése, ami pedig az iskola­hálózat bőví­tését illeti, egy tizenhat tantermes általános iskola, 120 férőhelyes napköziotthon és nyolc tantermes szövetkezeti iskolaközpont, bent­lakás és tanműhelyek létesítésé­vel számolnak. Az ülésszak résztvevői reálisan mérték fel az 1972-es gazdasági és pénzügyi terv mozgósító jelle­gét és az ebből adódó megnöveke­dett feladatokat. Tudatában van­nak annak, hogy mind a Végre­hajtó Bizottság, mind az összes néptanácsi képviselőkre az a fel­adat hárul, hogy a rendelkezé­sükre álló anyagi és pénzeszkö­zöket gazdaságosan és hatéko­nyan használják fel. Ennek érde­kében pedig gondoskodniuk kell a terv és a pénzügyi fegyelem szigorú betartásáról, a közvagyon megvédéséről és állandó gyarapí­tásáról s e fontos kérdéseknek a lakosság széles tömegeiben való tudatosításáról. Az olyan kiemelkedő városran­­gosító sikerek, mint a 800 alkal­mazottat foglalkoztató gyapotfo­noda, a 150 ágyas korszerű szálloda és az impozáns postapa­lota tavaly határidőre történő fel­építése és más munkálatok elvég­zése arra kötelezi a székelyudvar­helyieket, hogy az idén se adják alább. De, amint az ülésszakon különös nyomatékot kapott, na­gyobb rendet kell teremteni az építők házatáján, s ugyanakkor igényesebb, pontosabb, jobban körülhatárolt tevékenységet kell kifejteniük az építtető egységek­nek, hogy semmiben se hátráltas­sák a kivitelezőket a beruházási terv előirányzatainak valóra vál­­tásában. Az építtető egységeknek mindenek előtt a műszaki doku­mentáció törvényszabta határidő­re történő biztosításáról és a pénzeszközök folyósításának elő­feltételeiről kell idejében gon­doskodniuk, hisz ezek nélkül az KOLOZSI MÁRTON Azon tűnődöm... hogy mit érnek, a szépen hang­zó szavak, a tapsot, általános he­lyeslést kiváltó hozzászólások, ha csak papíron maradó tervek, tervezgetések maradnak?! Mit ér a legszebb, legnemesebb kez­deményezés, ha nem követi a­­zokat szemet, szívet gyönyör­ködtető cselekvő alkotás?! E kérdések hatalmasodnak el rajtam, valahányszor elhaladok Vlahica, s talán megyénk legré­gibb ipari berendezése, a vashá­­mor mellett. Talán még nem lenne késő menteni a menthetőt, még ipari múzeummá lehetne átalakítani az egyre jobban ron­gálódó alsó hámor épületét (a fel­sőt még használja az üzem). Va­gyis azzá, aminek szánták. Az ötlet még most is dicsérendő, ne hagyjuk soká parlagon he­verni! A közvetlen szomszédsá­gában lakó egyik család még van mit eltüzeljen faanyagából. Még van mit rongáljanak isme­retlenek rajta, mert az ajtó tár­va-nyitva. Még találni egyes sú­lyosabb vasalkatrészeket környé­kén heverni, földbe temetve ros­­dásodva, jobb sorsra várva. A­­mit még nem fedeztek fel az élelmes fémgyűjtők. Holnap­­holnapután talán csak a sajnálat­tal s a késői ébredéssel mara­dunk... Kár, mindenképpen kár volna a legrövidebb időn belül meg nem valósítani a tervet, mert kevés hasonló vashámort kímélt meg eddig s ilyen álla­potban az idő vasfoga. Mentsük a menthetőt, mert talán gyer­mekeink vonnak majd felelősség­re eme nagyfokú hanyagságért. S mit fogunk majd felhozni mentségül...? FERENCZY L. TIBOR Este vagyon a faluban Parázs veszekedés a gyer­­gyószentmiklósi távolsági au­tóbuszállomás pénztára előtt: három gyergyóalfalvi atyafi osztja a semmit. Veszekednek a semmin. Gyötrik magukat az embe­rek a pénztár előtt, a félha­tos járat elment, beraknak még egy buszt, de hiába, ar­ról is sokan lemaradnak. Szombat van, este, hazaigyek­­szik mindenki. Óránként kel­lene járnia egy busznak, mondják, a kollektív bölcses­ség elmerészkedik tovább is, mi lenne, ha trolibusz kör­járat kötné össze a gyergyói falvakat a várossal. Aztán megérkezünk Gyer­­gyóalfaluba. Téblábolok egy keveset a Művelődési Otthon előtt, más­nap estére színielőadást hir­det egy plakát, a nyárádkösz­­vényesiek lépnek fel, a szom­széd megyéből, a Falu rosszá­val. ,,Na ez jó lesz!“ — gon­dolom, és elolvasom a másik plakátot . Dr. Papp Árpád tart előadást a járványos megbe­tegedésekről déli tizenkét ó­­rakor. Csegedi Ferenc, a Művelődési­ Otthon igazgatója az irodában foglalatoskodik. Árulja a jegye­ket a másnap esti előadásra .Az irodában meleg van, jó lesz ki­­gombolkozni. Mondom : két napig itt marad­nék. Csegedi Ferenc átszalaszt va­lakit ,,Sára nénihez“, hogy gyújt­sanak be a vendégszobába. Emberek jönnek, mennek. Nyárádköszvényesről, a velük­ való kapcsolatról beszélgetünk. A beszélgetés meg-megszakad. — Nyárádköszvényessel és Nyárádremetével vannak kultu­rális kapcsolataink — mondja Csegedi Ferenc —, a nyáron a folklóregyüttesünkkel egy hetes turnét tervezünk Maros megyé­ben. Bemutatnánk azokat a tán­cokat, amelyeket ott gyűjtöt­tünk. — No, ez érdekes próbálkozás — mondom. — A múlt nyáron táncoktató­ink, Csegedi Anna, a feleségem és Erszény Ilona, tánctanfolya­mon voltak Marosvásárhelyen, a megyei Népi Alkotások Háza küldte őket. Néhány faluban, Sárpatakon, Vajdaszentiványon, Marosmagyarón helyi táncokat is gyűjtöttek, Ördög István, a gyergyószentmiklósi Művelődési Ház táncmestere adott nekik se­gítséget. Nos, ezeket a táncokat a folklóregyüttesünk feldolgozta. Erről van szó. — Mióta tart ez a kapcsolat? — A hagyomány nem nagy, tulajdonképpen kölcsönös ven­dégszerepléseken alapul. Ennek a kölcsönösségnek az egyik. .. mutatója a nyárádköszvényesiek holnapi színielőadása. Nem is kéne írja, nem valami fényes da­rab. De szívesen fogadjuk a mű­kedvelőket, annál is inkább, mert pedagógusok a szereplők. — Annál inkább rosszallam. De nem szólok bele. — Aztán, természetesen — foly­tatja a szót Csegedi Ferenc — kapcsolataink vannak Gyergyó­­remetével, Salamással, Hódossal, Gyergyócsomafalvával, Tekerő­patakkal, Tölgyessel, Zetelaká­val, Farasddal és a Gyímesek­­kel, bár az is igaz, ők még nem voltak nálunk. Új arcok az irodában. Csegedi Anna tanítónő toppan be és Baricz Károly, a gyergyó­alfalvi mtsz főkönyvelője. Bejönnek, leülnek, maradnak. Csegedi Ferenc megnézi, be­gyújtottak-e a vendégszobába. Csegedi Anna mondja : A táncokkal nagyon rosszul ál­lunk. Furcsa, de úgy igaz, én ismerem a marosmentit, de a csíkit nem. Kitől tanultam volna meg. Alfaluban ki­mondottan helyi tánc a hül­lők tánca, öregebb férfiak­nak való, hetvenhétszer el­táncoltuk már, a könyökün­kön jön ki. A másik a szárhe­gyi Gábor Ignácé. Ezt is annyiszor eltáncoltuk, rémes. Van még az újfalvi ceppel, 12 figurás német tánc. Csi­náljuk. A többi falvakban e­­redeti helyi tánc nincs. A ré­gi Maros tartománynak ha­gyománya van, még az ötve­nes években Haáz Sanyi bácsi­ék feljártak táncot oktatni. Aki szakértő, észreveszi, hogy ha nincsenek is helyi táncok, létezik azért egy mozdulat, egy kiforgás, amit felhasz­nálhatunk. Akkoriban pél­dául Alfaluban szégyennek tartották, ha valakik csárdás­ra felálltak. Úgy segítettünk, hogy megmondtuk az embe­reknek : más falvakban vá­rosi ruhában járják a népi táncot, és nem szégyellik. MIKLÓS LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon.)­ ­. HÍREK - ESEMÉNYEK - HÍREK - ESEMÉNYEK­ ­ Iskolai társadalom­tudomá­nyi kabinetet rendeztek be a Csíkszeredai 2-es számú líceumban. Az utolsó simításokat is elvégezték tegnap, s így készen áll a ma délelőtt 10 óra­kor sorra kerülő ünnepélyes megnyitóra, melyre megyénk több mint 80 iskolaigazgatóját hívták meg. 2 Két Hargita megyei lakos­nak kedvezett a szilveszteri rendkívüli lottó­húzás. Az óczfalvi Németh Gyula olaszor­szági, míg Nagy Vencel balánbá­­nyai lakos törökországi kirándu­lást nyert. 3 Orvosok tanácskozása Bor­széken. Tegnap az üdülő művelődési otthonában Az érelmeszesedés és kezelésének módozatai Borszéken címmel tar­tott előadást dr. Iosif Boeru, majd a témával kapcsolatban felmerülő kérdéseket vitatták meg a jelen­lévők. «rötswtí sím, 3-íÍímhí* ___ ocasá. 1 JÓ HÍR TV--NÉZOKNEK Jövő hét keddjétől reggel 9 órai kezdettel délelőtt is sugároz adást a TV­ I. műsora. A tévé­nézők délelőtt az előző napok legsike­rültebb műsorszámainak ismétlé­sét, játékfilmeket, gazdasági-tu­dományos előadásokat, híradókat, nyelvleckéket,­ dokumentumfilme­ket tekinthetnek meg. Rendsze­ressé válik a TV-iskola. A jövő heti részletes tv-műsort lapunk holnapi számában közöl­ A FELELŐSSÉG A GAZDASÁGI JOBB • • HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉ­­NEK FONTOS TÉNYEZŐJE A CSÍKI MEDENCE FAMUNKÁSAI­NAK KÖZGYŰLÉSE KAPCSÁN Nagyon helyesen jegyezte meg az egyik meghívott, hogy a csíki zóna fakitermelő- és -feldolgozó egysége alkalmazottainak köz­gyűlésén a jelentést­ előterjesz­tő Frăţila Ioan, a fővállalat osz­tályvezető mérnöke, nem az al­kalmazottaknak számot adó ve­zető szerepkörében lépett elő, hanem tolmácsolta a fővállalat vezetőségének köszön­tő-méltató szavait, elmondta, milyen fel­adatok állnak az egység dolgo­zói előtt, majd további sikerek­ben gazdag évet kívánt a meg­jelenteknek. A beszámoló-jelen­tés, amelynek az elmúlt évi te­vékenységet és az idei tervfel­adatokat, vállalásokat, tenniva­lókat kellett volna elemeznie, így egyféle tájékoztató lett, vé­leményünk szerint nem is tör­ténhetett ez másként, ha az e­­lőző közgyűlésen a fővállalat más vezetője, Orbán László gaz­dasági igazgató olvasta fel a je­lentést, azelőtt pedig szintén másvalaki jelent meg e feladat elvégzésére. Hogy a zavart, me­lyet ez a néhány sor keltett az olvasóban, némiképp eloszlas­suk, most is el kell mondanunk, hogy a csíki zóna fakitermelő- és -feldolgozó egységének veze­tését a Csíkszeredai fővállalat vezetőségének tagjai osztják meg maguk közt, tényleges és teljes hatáskörrel rendelkező vezetőket csak az alegységek szintjén ta­lálunk. Más szóval, a fővállalat vezető beosztású káderei (igaz­gatók, osztályvezetők) foglalkoz­nak a fővállalat szakterületei­vel, hatáskörüknek megfelelően, s menet közben rendezik az egy­ség szakkérdéseit is. Kollektív vezetés ez is, csak az a furcsa benne, hogy nem az egység, ha­nem lényegében és potenciálisan a fővállalat kollektív vezető szervének néhány tagja hajtja végre azt, így nem csoda, ha a beszámoló jelentésben (marad­junk mégis ennél a megfogalma-■ zásnál) egy szót sem említettek­ a dolgozók bizottsága tevékeny­ségéről, de a hozzászólók is tar­tózkodtak e szerv bírálatától vagy méltatásától. Az alkalma­zottak képviselőinek talán fo­galmuk sem volt e szerv létezé­séről, tevékenységéről, legalább­is nem voltak tisztában ezekkel a kérdésekkel, amin igazán nem kell elcsodálkoznunk. Mellesleg, a közgyűlés hozzászólásait túl­nyomó többségben a meghívot­tak szolgáltatták, vagy a főválla­lat vezető beosztású alkalmazot­tai, az egység dolgozói egy-két kivétellel végighallgatták köz­gyűlésüket. Pedig probléma, ha nem is a hozzászólások, de a je­lentés tanúsága szerint, lett vol­na bőven. Igaz, hogy az egység munkaközössége 6,5 millió lejjel teljesítette túl évi , össztermelési tervét a fakitermelésben és több mint 5,9 millió lejjel a­­feldolgo­zásban. T­­bb mint 4000 köbmé­ter fenyőrönköt, 230 bükkrön­­köt, 1630 köbméter gyantás cellu­lózfát, 350 köbméter cellulózfa­­hulladékot, 1270 négyzetméter parkettet és 2140 darab hordót gyártottak terven felül 1971-ben. A kitermelés és feldolgozás mennyiségi vetületeit szintetizáló mutatók felsorolása további munkasikereket érzékeltetne. Le­maradások észlelhetők viszont az általános értelemben vett minő­ség vonatkozásában. A legtöbb lemaradás a csíkszentkirályi fa­kitermelő-, illetőleg -feldolgozó alegységeket terheli. A csíkszent­királyi fakitermelő alegység visz­­szautasítási együtthatója például a bükkrönk esetében 5,6 száza­lékra emelkedett, az egyik leg­fontosabb negatív tényezőt a helytelen mérés, osztályozás je­lenti. A Csíkszentmártonba szál­lított műfa egy részét emiatt csak tűzifának használhatták fel, részletkérdéseken túlmenően, a jelentés megállapítja, hogy nem tartják be a kitermelést szabó- VALI JÓZSEF (Folytatás a 3. oldalon) Jégkorong VB — 1972 C-csoport, Csíkszereda Színvonalas mérkő­zéseket, sportszerű közönséget TAKÁCS ISTVÁNT nem­ kell bemutatnunk olvasóinknak. A jégpálya szerelmeseinek emléke­zetében még elevenen élnek gyors lefutásai, ötletes cselei, nagyszerű góljai, intelligens, é­­pítő passzjátéka, akár a Csíksze­redai csapatok, akár a Kolozsvári Tudomány, akár a válogatott színeiben lépett a jégre. 1946- tól hokizik. 1951-től 1963-as visz­­szavonulásáig a válogatott tagja, egyetlen mérkőzésen — legyen az klubcsapatokkal vagy nem­zeti válogatottakkal szemben — sem hiányzott. Csapata ötször nyert országos bajnokságot, 1949-ben az IPEIL néven szerep­lő Csíkszeredai csapat, 1954-ben a Kolozsvári Tudomány, 1957- ben, 1960-ban, 1963-ban pe­dig a Csíkszeredai Lendü­let, illetve Akarat játéko­saival együtt öltötte magára a bajnoki mezt. Három világ­­bajnokságon vett részt, Plzenben, Genfben, Lausanneben, Stock­holmban egyaránt csapata erős­sége. 1962-ben sportmesteri cím­mel tüntették ki. Beszélgeté­sünk — amely természetesen a közelgő Csíkszeredai VB jegyében zajlott — néhány részletét ra­gadjuk ki az alábbiakban. — Csehszlovákia, Svájc, Svédország. A román hoki három állomása, amely az is­meretlenség homályából a nemzetközi elismerés felé ve­zetett. Hitetlenkedő fejcsó­­válások a gyors siker láttán. Egyetlen műjégpályával, ma­roknyi játékossal rendelkező ország gyorsan emelkedik a jégkorong-ranglétrán, 1963- ban hajszál híján megnyeri a B csoportot. — Igen, ez volt a csúcspont. Ha akkor sikerül döntetlenre játszanunk a norvégekkel, akkor mi okozzuk a stockholmi VB leg­nagyobb meglepetését, a svájciak előtt megnyerjük a B csoportot, ahonnan most nagy találgatások tárgya, hogy kiesünk-e vagy sem. De, emlékszem, akkor ezen az utolsó mérkőzésen ütközött ki a csapaton a legészrevehetőb­ben a nemzetközi rutin hiánya, a nagy tét teljesen szétzilálta játékunkat. De nem ez volt az egyetlen nemzetközi szereplés, amikor meglepetést okoztunk. 1959-ben Plzenben sem sokan számítottak arra, hogy megnyer­jük az Európa kritériumot, 1961- ben pedig Svájcban, amikor C csoportos csapatunknak csak egyik fele érkezett meg, a másik valahol még úton volt, ezzel a félcsapattal a svájciak által jó- SZÉKEDI FERENC (Folytatás a 2. oldalon) mm­ FÖLDET, ÉSSZERŰBB HASZNO­SÍTÁST A mezőgazdaság legfontosabb­ termelőeszköze a föld, ami egy­úttal létünk, életünk alapja és biztosítéka. Az életet, a kultúrát és technikát a föld nélkül elkép­zelni nem lehet. Éppen ezért pártunk vezetősége, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárs nagy hangsúlyt és jelen­tőséget tulajdonít a termőföld védelmének. Ezen a téren ne­künk, Hargita megyeieknek is bőven van tennivalónk, így minden mezőgazdasági egy­ségnek kötelessége, hogy a tu­lajdonában lévő mezőgazdasági területet a legjobb körülmények között használja ki. Ügyeljenek arra, hogy ésszerűbb vetésforgók beállításával a­ talajerőt fenn­tartsák és gyarapítsák. Tekintettel arra, hogy az u­­tóbbi időben a föld ésszerű ki­használásában hiányosságok je­lentkeztek, szükségessé vált a mezőgazdasági területek rende­zése. Ezek közül a hiányosságok közül megemlíthetjük a szántóte­rületek kaszálóvá, vagy legelővé való átalakítását, a szántás hegy­völgy irányába történő végzését, az utak ugyanilyen irányban való elhelyezését, a bokros te­rületek növekedését stb. A Mezőgazdasági, Élelmiszer­­ipari, Erdészeti és Vízügyi Mi­nisztérium 1970 szeptember 10- én kelt 2170-es számú rendelete előírja, hogy 1973 végéig me­gyénk összes termelőszövetkeze­teinek el kell készíteniük terület­­rendezési terveiket és így a te­rületeik ésszerű kihasználásának programját. A tervek elkészítése a megyei kataszteri és területrendezési hi­vatalra vár, a mezőgazdasági egységek vezetőtanácsainak és főmérnökeinek közreműködésé­vel, míg végrehajtásukért a ter­melési egységek felelnek. Ez a nagyszabású munka ter­mészetesen nem öncélú. Előnyei nyilvánvalóak. Megszabja a föld­nek a természeti feltételekkel összhangban álló ésszerű kihasz­nálási rendszerét, és így lehető­vé válik azoknak a növényeknek a termesztése, amelyek a legke­vesebb költséggel a legnagyobb termést adják. Elősegíti a vetés­forgó bevezetését és biztosítja a szükséges területet a különböző üzemágak kifejlesztéséhez, fel­használva a terméketlen terüle­teket is, megteremti a termelési folyamatok ésszerű szervezésé­nek előfeltételeit, s ennek érde­kében megszünteti az elszórt, rendszertelen művelési módot, amelynél ugyanazt a növényt egymástól különböző táblákon termesztik, s ezáltal nem tudják gazdaságosan kihasználni a ter­melési és szállítási eszközöket. Az is nyilvánvaló, hogy a terü­letrendezés lehetővé teszi a gép­es traktorpark gazdaságosabb, tökéletesebb kihasználását, mert a szabályos táblák kialakításá­val, elkerüljük az üres és bolt­járatokat. Végső soron könnyebbé válik a termelés, de megkönnyíti a gazdaság területének valóság­hű és a pontos könyvviteli nyil­vántartását is. Ezáltal könnyebbé válik az üzemanyag-, a vetőmag-, a munkaerőszükséglet, az egész termelési folyamat operatív ter­vezése. A megyei kataszteri és terü­letrendezési hivatal 1971-ben 6 termelőszövetkezetnek elkészí­tette a területrendezési tervét. A tervek kidolgozásánál figyelembe vette az érvényben lévő utasí­tásokat, arra törekedett, hogy megfelelő telkesítési munkák se­gítségével a nagyobb fokú mű- DÉNES JÁNOS mérnök, a megyei kataszteri és terület­rendezési hivatal igazgatója (Folytatás a 3. oldalon) Ez történt a nagyvilágban • Amuriciu Novac román belkereskedelmi miniszterhelyettes és Sz. A. Trifonov, a szovjet kereskedelemügyi miniszter első helyettese január 27-én árucsere megállapodást írt alá, melynek értelmében 1972 folyamán a tavalyi­hoz képest számottevően növekszik a közfo­gyasztási cikkek cseréjének volumene. 0 Fasiszta elemek Bariban felgyújtották az Olasz Kommunista Párt szervezetének szék­házát. 0 Ion Datcu, Románia Szocialista Köztársa­ság új állandó ENSZ-képviselője bemutatta megbízólevelét Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár­­nak.­­ A magyar és a csehszlovák kormány is bejelentette, hogy elismerte független és szu­verén államként Bangladesh Köztársaságot, s hajlandó felvenni vele a diplomáciai kap­csolatot-­ Nagy-Britannia kormánya nyilvánosságra hozta azt a törvénytervezetet, amely felhatal­mazza a kormányt a Közös Piachoz való csat­lakozásra . 0 Az Új Kína hírügynökség jelenti, hogy a Kínai NK daccai főkonzulátusának egész sze­mélyzete hazatért, mert a kínai kormány el­határozta a konzulátus bezárását. 0 Szovjet-japán közös közleményt adtak ki Cromiko szovjet külügyminiszter tokiói láto­gatásáról.­­ A bányászok után a brit kikötők munká­sai is sztrájkba léptek.

Next