Hargita, 1972. május (5. évfolyam, 104-128. szám)

1972-05-16 / 115. szám

í. OfcDAfc — HARGITA EmlékÜnnepség Gyergyószentmiklóson (Folytatás az 1. oldalról) A város líceuma nemhiába vi­seli Salamon Ernő mártírnevét, s a költő szobra is, az öt övező Virágágyásban szerényen pompá­zó májusi virágokkal, nemcsak a mindennapos gondoskodásról, ha­nem a költő jelenvalóságáról vall. Gyergyószentmiklós hétköznap­jaiban, az emberek, az ifjúság szívében-tudatában. Látszatra nincs szükségünk, a mártírköltő jelenvalóságának mi­nőségét meghatározni amúgy sem áll módunkban. Salamon Ernő a város fia volt, a város adta őt nekünk, a munkásmozgalomnak, a város és a környező táj ízeit, színeit és hangulatát érezzük az ő költészetében, az itt élők életét egyszóval, s belénk döbben a fel­ismerés, hogy Gyergyó, a táj em­bere, az ember élete és szenve­dése, munkája és lázadása, mi múlt immár, úgy épült be Sala­mon Ernő költészetébe, hogy az egyetemessé vált, és csakis így vált egyetemessé. Azáltal, hogy népe sorsát ki­áltotta ki, a Bariczok és Oprák, a kisgyulák, Demetyerek és Titi­­nék, a telepi nép, favágók és er­dősök sorsát, anyanyelve kemény csengésű szavaival, magyarok és románok egymásrautaltságát a tájban, a kizsákmányolás és ki­zsákmányolók ellen egyazon gyű­lölettel és erővel szembeszálló közös akaratát. Azáltal egyete­mes Salamon Ernő költészete, hogy minden sejtjében élte és végigélte a táj népének szenve­dését. És felnőttünk és itt vagyunk már, szívünkben a költő akara­tával, arcunk, szavunk, munkánk mindennapjaink kötőanyaga. És a hétköznapok forgatagá­ban, szívünkben a költő akaratá­val, egy áhítatnyi pillanatra ma­gunk elé idézzük a költőt ma­gát. Verset mondunk, dalra gyúj­tunk, felelevenítjük Salamon Er­nő végakaratát, hogy még tisz­tábban, világosabban láthassuk tennivalóinkat, elzarándokolunk valamikori lakásához, ahol nem­sokára emléktábla is hirdeti a költő igazát, fontolgatjuk az em­lékszoba berendezésének lehető­ségeit, s hozzálátunk, nekiállunk, újabb célokat tűzve ki magunk elé. Salamon Ernőt idéztük Gyer­gyószentmiklóson, ezen a hétfői virágos délutánon. S a költő jelen volt, a költő válaszolt, felelt kérdéseinkre, a költő velünk volt, bennünk él. MIKLÓS LÁSZLÓ Pionírok virágcsokrokat he­lyeznek el a költő szobránál BALLADA (Salamon Ernő emlékére), így mesélik azóta is a gyergyói fák, kövek, de a virágok is, a gátért hajtó patakok, a si­koltozó­ cirkulák s az azóta embernyi sorsba cseperedett kisgyufák: a halál előbb csak elcsodálkozott, aztán meg­hökkent s végül, sunyin odébb kullogott, mint a parancsra, füttyszóra ugató-harapó, ügybuzgó eb, ha tomporon rúgják. — nem bírta ki a nézését! Azt mesélik a fák, a föld, a gyökerek, s min­den mi volt, van s lenni fog ezen a tájon: nem a golyó­marás nyomán kibuggyanó vér ütött át a fehér ingen, biztosan tudják, tulipán volt az, vagy inkább május eleji bazsarózsa, de mások szerint lüktető szíve volt az, lüktető szíve, amely átsütött a bordák között, amely ott ragyogott a gyűrött ingen, mint ama me­sebeli Dankó vitéznek lángoló szíve.,, (az akkurátus krónika ugyan kimondja: meg­halt ekkor és ekkor, itt és itt, megöletett a fasiszták által, ...és így tovább, a krónikával nem vitatkozik az ember. Nem vitatkozom. A maga szempontjából igaza is lehet : teste har­mincegyedik éves korában meghalt, valahol Ukrajnában a tróger fasiszták golyóitól... A krónikával nem vitatkozom­. A fának, a füveknek, a gátért hajtó patakok­nak s a sikoltozó cirkulának, az embernyi sorsú kisgyufáknak, s mindennek mi volt, van s lesz ezen a­­ tájon igaza van! Úgy igaz, talán csak úgy igaz ez a gyönyörű sors, ahogy ők hiszik, őrzik s adják tovább, napról napra, évről évre: a halál, mikor szembenézett vele, elkullo­gott lelke körül, s ő azóta is itt él e tájban, emberben, kőben, virágban, itt jár mindennapjaink hite-gondjai között, a „hej, te, bunkócska, te drágá“-t fütyö­­részve, gyűrött ingmellén ragyog, ragyog MOLNOS LAJOS Laikus felszólalás MOFETTA- ügyben Örömmel adtunk hírt annak­ idején (jónéhány hónappal ez­előtt) a szejkefürdői mofetta­ház megnyitásáról. A székely­udvar­helyi dolgozók hazafias munká­jának teremtő erejét dicsérte az új létesítmény, s dicséri ma is. Felépítésénél mintegy százezer lej értékű hazafias munkát vé­geztek. Már jó ideje annak, hogy a mo­­fetta-házzal kapcsolatosan a leg­különbözőbb mendemondákat hallani Székely­udvarhelyen: a tetszetős épületet víkend-házzá, falatozóvá akarják átalakítani (hiába sürgették a szakorvosok évtizedeken át a mofetta felhasz­nálását, hiába dolgoztunk az é­pítkezésnél!), a kigőzölgésben ve­szélyes gázok is találhatók. . Szél fúratlan nem indul. Az i­lyen és ehhez hasonló mende­mondáknak is van egy valós gyökerük. Jelen esetben az, hogy a mofettát egyetlen napig sem használhatták gyógyulásra a rászorult betegek, az ünnepélyes megnyitó után a municípiumi közszolgáltatási vállalat (az ő tu­lajdonába ment át az épület) el­bocsátotta (mit tehetett egye­bet?!) az egy főből álló személy­zetet is. Azóta zárva van a mo­fetta­ház ajtaja. Ez pedig önmagában súlyos vád ... valaki ttelé. Persze, arról szó sincs, hogy a szejkei mofetta nem alkalmas gyógykezelésre (s ebből következik, hogy senkinek sincs szándékában falatozóvá a­­lacsonyítani a nemes cél szolgá­latában emelt épületet!), hiszen vegyi összetétele csaknem telje­sen azonos a közelben ismert és használt mofettákéval. A baj ott kezdődött, hogy a municípiumi néptanács kissé elsiette a meg­nyitást. Mert ha az előzetes pró­bák azt is igazolták, a mofetta képes megfelelő mennyiségű gyógyhatású gázzal ellátni a két „büdösgödröt“, később a gáz csaknem teljesen elillant. Hely­telenül állapították volna meg hozamát? — A kérdés egyelőre még válaszra vár. A kutatások, vegyelemzések folynak. Szakem­berek véleménye szerint bizonyos „szerelési“ módosításokkal el le­het érni, hogy legalább az egyik büdösgödör „működjék“. Bonyo­lítja a megoldást, ha a feltevés helyesnek bizonyul : a gyógyha­tású széndioxidnál könnyebb faj­súlyú gázok nagyobb mennyisége okozza a széndioxid elillanását. Na, de mindezek eldöntése és megoldása avatott szakemberekre hárul. Számunkra csupán az tűnik fur­csának, hogy a próbák időszaká­ban, az építkezés idején, a gáz­vezeték szerelésekor hol voltak ezek az „avatott szakemberek“?! Kérte-e egyáltalán valaki segít­ségüket huzamosabb időre? — Mert az, hogy a mofetta­ház nem volt kellőképpen előkészítve a megnyitásra, vendégek fogadá­sára, számunkra nem kétséges. S azon sem csodálkozunk, ha a székelyudvarhelyi dolgozók, akik odaadással támogatták a mofet­ta­ház építését, látva a zárt aj­tókat, nem nyugodnak bele, hogy így lássák munkájuk eredményét. BALÁZS ANDRÁS népkocsivezető Tc .^MÁJUS hónap % s&r HARGITA MEGYÉBEN * KÖZLEKEDÉS ' " Hal SÎtEser SB mm „ ftrflfhntten küleM^ Múlt - szépítő romantika Mi, akik Petőfi verséből ta­nultunk az 1809-es magyar ne­mesi felkelés csúfos győri ku­darcáról, furcsállva olvassuk Jó­kai elfogult mentegetőzését az Előre Kiskönyvtár jóvoltából kézbevett regényében­. A roman­tikus történés-kerettől különálló rész azonban még így is a re­gény legtanulságosabb fejezete. Úgy tűnik, a nagy mesemondó pusztán az itt közlendők kedvé­ért vetette papírra a képzelet­szülte francia királyi sarj, Marie hercegnő történetét. A dicső ne­mesi múlt illúziójától nehezen szabaduló Jókai osztályhovatar­tozásából eredő kötelességének érezte a történelem szigorú fé­nyeivel homlokegyenest ellenkező kimagyarázkodást. S ha a való­ság csupán annyi, hogy a fur­csa és korszerűtlen nemesi fel­kelők serege megfutamodott Napóleon harcban edzett kato­nái elől, Jókai mégis ezernyi mentséget talál a vereségre. Hát hogyne találna, mikor a roman­tika egész kelléktára mellett rendelkezésére áll a hajdani részvevők — köztük saját édes­apja — múlt­szépítő emlékezése, így aztán ha szembe is néz a gúnydalban megörökített futás tényével, krónikaírók komolysá­gával magyarázza, hányféle elő­re nem sejthető tényező, mennyi véletlen, milyen nagyfokú had­vezetési ügyefogyottság kellett, míg a szervezett visszavonulás fejvesztett rohanássá fajult. A történelem távlataiból visz­szatekintve a hajdanvolt esemé­nyekre, könnyű az ítélkezés : az inszurgensek szükségszerűen há­tat kellett hogy fordítsanak a korszerű haditechnikával ren­delkező, számbeli fölényben lé­vő ellenfélnek. Jókainak az ön­maga által teremtett, tudatosan ébren tartott mítoszvilágot kel­ Dekázás a vásárlóval Csak állok a Kalibáskőnél összeomolva. Enyhe ködfosz­lányok jönnek a Király fe­lől. Reggel nyolc óra és tíz perc. A ház előtt szűrös em­berek, erdei munkások üldö­gélnek — ráérősen. A rács mögött sötét felöltős fiatalem­ber járkál, írott papírral a kezében és a polcokat nézi —■ tétován. Valahol egy hátsó ajtó nyílik, két-három kucs­­más ember jön be és egy a­­lacsonyabb városi ruhás kö­zépkorú, kissé bicegve. Ottho­nosan mozog, a cigarettát ki sem veszi a szájából. Valami gézbekötött csomagot mér, az ajtó felé sandít, majd a pult­ról, pult alól, valamiket oda­ad a kucsmásoknak. Csak topogok, aztán a körülállóktól kérdem : itt so­se nyitnak ? Nem tudják. A rács mögött az ajtón írja : nyitvatartási idő 8—12-ig­ Az órámat alig egy órája állí­tottam be, a hírek után — most nyolc óra tizenkét perc. Megrázom a rácsot, kétszer is. Az illető rám néz. Kérdem: sose nyitnak ? — Leltár van. — Ők is leltároznak ? — mu­tatok a tempósan csomago­­lókra. De már nem néz rám. Az ajtóra sem kerül fel a tábla . Leltár miatt zárva — aminek talán hinnék. Körü­löttem senki sem mozdul, csak én sietek el. — Mit ér az ember, ha .. .vásárló — dohogok. A Vasüzemben, vagy a Cérnagyárban, a Textilü­zemben, vagy az Új kórház­ban, tíz perc késés már meg­rovás, büntetés és fuccs a prémiumnak, — a Kalibáskőn lehet dekázni a vásárlóval­ Epilógus: Nem volt leltár — az üzletet később kinyi­tották. Tizenkét óra tíz perc­kor még néhány vásárló az üzletben volt. A boltoson fe­hér köpeny, fehér sapka. És fogadja a köszönésemet. KONTHUR BERTALAN Megjelent az UJ ÉLET 9. SZÁMA — a tartalomból — Az Új Élet a Magyar Nemze­tiségű Dolgozók Brassó Megyei Tanácsánál — Katona Szabó István: Negyven év múltán Bö­­zödi György könyve nyomában (VI.) — Beszélik — A céhek mú­zeuma — Nyújtsatok egymásnak kezet! — Bartis Ferenc: Kötele­ző-e a kötelező olvasmány? — Nagy Pál: Nemzetiségi művelő­désünk — Jagamas Ilona: Hol vannak az ön szobrai? — POL­GÁR ISTVÁN : IN MEMÓRIÁM SALAMON ERNŐ — Filmvilág — A kulisszák mögött — Török László: Nagysikerű melodráma — Marosi Ildikó: Látogatóban Szemlér Ferencnél — Nagy Zsu­zsa : „Kötött“ beszélgetés Sza­­mossy Kornéliával — A titokza­tos fegyvernem — Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona-45 — Művészek a Hargita alján — Sport — Mondo Cane — Elumor — Keresztrejtvény — Gellért Géza : Egy író-­olvasó találkozó kapcsán A csíkszentsimoni keményítő- és szeszgyár (Állomás utca 522 szám) azonnal alkalmaz­­ energetikai technikust Alkalmazási feltételek a 12/1971 törvény előírásai szerint történik. Bővebb felvilágosítást a vállalat személyzeti osztályán, telefon 1585 vagy Csíkszentsimon 6. (086) KÖNYVJELZŐ lett volna szétrombolnia, hogy leplezetlenül leírja az igazságot. A mai olvasó viszont nem történelmet akar tanulni ebből a regényből, örül, hogy meg­ismerkedhet kedvenc, vagy eset­leg gyermekkora kedvenc re­gényírójának eddig számunkra hozzáférhetetlen művével. Le­köti a fantáziadús cselekmény­bonyolítás, az ódon régiességé­vel pompázó stílus. Ha ezt kere­si benne, nem csalódik a Név­telen várban. * Jókai Mór : Névtelen vár. (I—II. kötet) Bukarest, 1972. Előre Kiskönyvtár. BORBÉLY LÁSZLÓ 1972. MÁJUS 16. KEDD A dulcsáca íze Török filmet ritkán lát, kö­zönségünk, így aztán egy-egy bemutató áfium a feledés ellen, mire teljesen kikopna az emlé­kezetből, hogy van ilyen is, hát épp letelik a szökőév. Bár igaz ami igaz, filmje vá­logatja, meddig él a nézőben. Ezért aztán nem csodálkozunk, ha az öregebbje még mindig úgy emlegeti Buster Keaton-t, mintha három hónappal ezelőtt fejezte volna be­ a legutóbbi filmjének forgatását, s most a recenzens nem a Lábon halnak meg a fák című török filmről, de a soha nem mosolygó Bus­ter filmjének országos bemuta­tójáról írna. (A példát nem a műfaj kedvéért mondom). Hanem az emlékezetet mi sem segíti a hébe-korba látott török filmeknél. S minden bizonnyal hamar túltesszük magunk a leg­utóbb látottakon is. Az egész pedig kezdődik hol­mi marcangoló bűntudat statu­­álásával. Egy öreg házaspár tudni véli, miattuk, illetve a nagyapai szigor miatt szökött meg otthonról a család dédel­­getettje, az unoka. Ugyanakkor egy másik, egy fiatal lány is ví­vódik, talán megmenthette vol­na anyját a haláltól, ha... de szerencséjére sikerült tisztá­nak maradnia, mindezek mel­lett mégis öngyilkos akar lenni. Aztán a nagyapa álunokát és az ál-unokának ál-feleséget szerez, de az ál-uno­káról megtudjuk, hogy ál-villa­mossági tisztviselő is, no hát akkor már csak betörő lehet, igazából, amiben maga a delik­vens is megnyugtat, igaz, hogy Filmlevél pályakezdő a gyanús éjszakai szakmában, azelőtt legfönnebb a markecolásig ha vitte, de sebaj, a kis Aise jó útra téríti hősünket. Maga az alapötlet nem rossz; öreg emberek fordulnak bolond szeretettel az unoka felé. Nekik ennyi is elég, még akkor is, ha öncsalással — kegyes öncsalás­sal — érik el, hogy jó szót kap­janak, s persze adjanak is. En­nek ellenére sem sikerült bár rokonszenvesnek látnunk a fil­met. Nem véletlen, hogy egyre többször jutott eszünkbe a dul­csáca íze miközben az előre tu­dott fordulatokat néztük. OLÁH ISTVÁN Versenyben a fodrászok A Kisipari Szövetkezetek Me­gyei Szövetsége rendezésében va­sárnap Csíkszeredában tartották meg a női- és férfi fodrászver­seny megyei szakaszát.­ A verse­nyen három város 19 versenyző­je (7 férfi, 12 nő) tudásuk leg­javával bizonyítottak. Nagyon sokat jelentett a nemrégiben megrendezett két tapasztalatcse­re Kolozsváron és Nagyváradon, ahol több mint ötven szakember nézhette végig más megyék fan­táziadús munkáját. A bíráló bi­zottságnak is nehéz dolga volt eldönteni a három első helyezet­tet különösen a nőknél ahol há­rom próbálkozás után (nappali-, esti- és fantázia-frizurák), csak tizedek döntötték el a rangsort. Férfiaknál : I. Péter Cs. István — Csíksze­redai Szolgáltatás szövetkezet; II. Ambrus András — Csíksze­redai Szolgáltatás szövetkezet; III. Kémenes Balázs — gyer­­gyószentmiklósi Gyilkostó szövet­kezet. Nőknél : I. Kúti Piroska — Csíkszeredai Szolgáltatás szövetkezet ; II. Popescu Erzsébet — Csík­szeredai Szolgáltatás szövetkezet; III. Török Erzsébet — gyergyó­­szentmiklósi Gyilkostó szövetke­zet. Meglepő volt, a tavalyi ver­senyhez képest, a székelyudvar­helyiek gyenge szereplése, ami azt bizonyítja, hogy nem a leg­nagyobb odaadással készültek a versenyre. A székelykeresztúri és toplk­ai szövetkezetek pedig nem is képviseltették magukat a ve­télkedőn. Hogy mi az oka? Ta­lán a gyenge színvonal, vagy csupán a hanyagság. A június 20-án sorra kerülő országos fod­rászversenyt Constantán tartják. NAGY P. ZOLTÁN ! Ne feledjen el idejében előfizetni a HARGITA JÚNIUSI SZÁMAIRA ! Benzin nélkül nem halad az autó Nem első eset, hogy a Csík­szeredai benzinkút előtt fölös­legesen állnak meg a gépjármű­vek, vezetőik hiába kérik a továbbmenéshez a szükséges üzem­anyagot, a benzinkút-kezelő csak a karját tárhatja szét: szívesen kiszolgálnám, ha lenne amivel... És adott esetben ez a mondat valóban kétértelmű - ha lenne megfelelő benzin és ha lenne amivel azt eljuttatni a benzintartályba. Ami igaz, az igaz, az első ok már nagyon rit­kán jelentkezik, és inkább csak a benzinfajták választékára vonatkozik, míg a második an­nál gyakrabban. Az utóbbi idő­ben többször is. Mivel nem egy esetben áramzavar miatt nem működik a benzinszivattyú, így a gépjárművek nem tudnak tan­kolni. Hány autó halad el át­lagban a Csíkszeredai benzin­kútnál ? — kérdezzük a kezelő­jét. Nem tudnám pontosan meg­mondani, lehet négyszáz-ötszáz, de lehet több is. És tegyük hoz­zá , a megnövekedett tranzit­forgalomban Csíkszereda egyre fontosabb sziget lesz, hisz Sepsi­­szentgyörgy, Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós irányá­ból érkező és továbbhaladó jár­műveknek ez az egyetlen üzem­­anyagfelvevési helye. Mi az oka­­az áramszünetnek, mely a benzinkutat elég gyakran érinti, és lehetetlenné teszi mű­ködését ? Kérdésünkre a villa­mossági vállalat koordonátora, Hella Antal válaszolt : A Coş­­buc utca és a Virág utca sar­kán lévő építkezések miatt meg kell szakítani az áramszolgálta­tást, mert az veszélyeztetné a toronydaru működését. Ez telje­sen érthető. Viszont — említet­tük meg a benzinkút kezelősze­mélyzetének véleményét — nem lenne arra mód, hogy a benzin­kutat egy más irányból is be­kössék a hálózatba ? Úgy tud­juk — válaszolták­— hogy a kút nemsokára elköltözik Zsö­­gödfürdő mellé, ahol már kije­lölték a helyét, így az említett munkálatot már nem érdemes elvégezni. Valóban, Csíkszereda új, na­gyobb benzinállomást kap, de addig még eltelik pár hó­nap, ezalatt jó lenne valamilyen megoldást találni, hogy az egy­re szaporodó gépjárműállomány ne maradjon üres üzemanyag­­tartályokkal. Az vezeték pedig bosszúsággal­ közeleg a nyár. A megoldás nem halasztható to­vább. SZÉKEDI FERENC

Next