Hargita, 1979. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1979-09-01 / 205. szám
A községi mezőgazdasági parancsnokságoknak többet kell teamjük a munka jó megszervezéséért, irányításáért Amit lehet Csíkszenttamáson, miért nem lehet az AORIT többi gazdaságaiban is ? Visszalapozgatva az utóbbi évek őszi kampánytájékoztatóiban, azonnal feltűnik, hogy a csíkszenttamásiak mindig is korán kezdték a burgonyaszedést, és ami még fontosabb, az elsők között fejezték be. Lám, az idén is már augusztus 22-én beindították a „nagyüzemet", s egy hét leforgása alatt 400 tonnát kiszedtek, jó ütemben halad a szállítás is. Az első nap még csak nyolcvan, de tegnap már 120 mtsztag szedte a gumókat a szenttamási határban, rövidesen pedig számítani lehet arra, hogy valamennyi gépi eszköz és mtsztag bekapcsolódik a burgonyaszedésbe. - 270 mtsz-taggal kötöttünk szerződést a burgonya betakarítására - tájékoztat Sándor Magdolna, a burgonyatermesztő farm vezetője. — Minden lehetőségünk megvan, hogy legkésőbb szeptember 20-ra végezzünk a 260 hektár burgonya betakarításával, hiszen nemsokára beindítjuk a burgonyaszedő kombájnt is, akkor lényegesen növekszik a napi ütem. A később érő fajtákat — mintegy 100 hektáron — szándékozunk kombájnnal betakarítani. Addig reméljük, az előreválogató berendezést is sikerül beindítani. A szenttamási siker nyitja a jó szervezés. A gazdaság nincs rászorulva arra, hogy más megyékből hozzon munkaerőt a burgonyaszedéshez, az egész tagság kiveszi részét ebből a fontos munkából. Az idén pedig van mit szedni a gépek után. Eddig több mint 20 tonna a hektárátlag, s a java még hátra van. Csak a szállítás okozhat nehézséget, ha majd naponta 150—200 tonnát kell elvinni a mezőről, de bizonyára a helyi szervek — feletteseik támogatásával - erre is találnak megoldást. A burgonyaósás mellett a csíkszenttamásiak nem hanyagolják el a takarmánykészítést sem, jól hasznosítják a különböző technológiák nyújtotta lehetőséget, így a zöld tömeget szalmával vegyesen rétegezik. A csíkkarcfalvi AGRIT egészét tekintve tegnap is, a gabonafélék és a szénasarjú betakarítása foglalta el a fő helyet, közben azonban a silózásnál és szállításnál nem foglalkoztatott traktorokat a szántáshoz, a magágyelőkészítéshez irányították, mindez azonban nem elégséges, hiszen az árpaaratással csak 50 százalék körül tartanak, az őszi burgonya kiszedése, mint láttuk, épp csak a kezdetén tart. Jó, hogy a csíkszenttamásiak igyekeznek, de példájuk ösztönzőleg kell hogy hasson a többi taggazdaság vezetőségére is, és nyilván, az AGRIT mellett igen fontos szerep hárul a községi mezőgazdasági parancsnokságokra, mert végső soron ezek feladata a területükön működő mtsz-ek munkájának szervezése, irányítása. A burgonyaásás ütemének gyorsítását indokolja az is, hogy a Felcsíki-medencében jobban kell igyekezni az őszi vetéssel, mint mondjuk, Alcsíkon, s a magágy egy részét éppen a burgonya nyomán kell elkészíteniük. Tennivaló tehát bővében van. Minner Pál A munkaerőgazdálkodás tartalékai (Folytatás az 1. oldalról) nyei nyilvánvalóak. Ami valamennyiünk tanulságára lehet ezen túl, az a műszaki és segédszemélyzet átcsoportosításában történt. A vállalat vezetősége kijelölte azt a pontos munkakört, ahol a műszaki és gazdasági szakszemélyzet termelési feladatokat végez, a szükséges hatékonysági jellemzőkkel együtt. A 43 főnyi műszakiból és közgazdászból 360 tényleges termelésben dolgozik, a többi, irodavezetői beosztása mellett munkaidejének felét termelési feladatok műszaki megoldásában végzi. A segédszemélyzet (karbantartók, anyagmozgatók, reklámokok, beszerzési szakemberek, a külső és belső szállítás munkásai stb.) közvetlen termelőmunkát végez. Valamennyi. Az új öntöde létszámának közel egyharmadát ők teszik. Szemléletes a fémmodelező műhelyek 82 tagú csoportjának a munkája. Most, szerződéses viszonyban, e havi üzemi szükséglet mellett eladásra is termelnek. Teljesítményük június-júliusban 104—105 százalékos volt. Ezzel tulajdonképpen azt érték el — tájékoztat Szőcs István mérnökközgazdász, a munkaszervezési iroda vezetője, hogy a lehető legkisebb arányú ezeken a munkahelyeken az üresjárat, hogy az az erő, amit a régi keretben nem kötött le teljes mértékben a munkája, hasznossá, termelő tényezővé vált. Nem volt egyszerű, hisz akkor első megfogalmazásban, a munkaerőkiesés látszatát keltette az újraszervezés. Mindent egybevetve, most már ismét a hatékonyságról, mert tulajdonképpen ez a célja a gyakorlatnak, előnyei vitathatatlanok, a munka folyamatossága közös édeke a szalag mellett, az öntödei szalag mellett például, formázónak, öntőnek és most már karbantartónak és anyagmozgatónak is, mert a teljesítmény valamennyiük közös dolga. S ha ezt így sikerül általános érvénnyel megszervezni, akkor valóság is a közös, felelős szolgálat igazsága. Gyakorlati értékben kifejezhető valóság. Negyedhektár, de termőföld A termőföld védelme a négyzetméterekkel kezdődik, írta cikksorozatunk kezdetén megyénk egyik szakembere. Aki nem fordít gondot minden egyes talpalatnyi termőföldre, az minden bizonnyal kevesebbet törődik az összefüggő nagyobb táblával is. Fogadjuk el így a megállapítást, mert csakugyan sok igazságot rejt magában. Négyzetméterekből tevődnek össze a hektárok. Székelyudvarhelyen, a város Hargita felőli bejáratánál, minden évben, már kora tavasszal jókora víztócsa gyűlt össze, s később is, ha nagyobb mennyiségű csapadék hullt, ez a 20-25 árnyi földdarab szolgált vízgyűjtőül. Vethettek ide bármit, kukoricát, búzát, cukorrépát vagy zöldségfélét ritka esztendő volt, hogy valamit is begyűjthettek. Most pedig azt látjuk, hogy tehergépkocsik járnak erre, földkupacokat hagynak maguk után. Az említett földdarabkán szemmel látni, hogy idén sem termett semmi, de azt is igen, hogy jövőtől megszűnik a vizes folt. Valamelyik építkezéstől el kell szállítani a kiásott földet, s nyilvánvaló volt az ötlet. Miért is ne vinnék oda, ahol szükség van a talajszint emelésére? Erről a termőtalaj iránti gondoskodásról vallanak a földkupacok, s különösebb magyarázat nélkül is elképzelhetjük a további munkát. Mikor elegendő mennyiségű földet szállítottak ide, megjelennek a talajegyengető gépek, elsimítják a felszínt, szerves trágyát is juttatnak az új rétegbe, s jövő tavasszal már csak emléke marad a hajdani vizes foltnak. Kicsiség ez? Ha méreteiben tekintjük, csakugyanaz. Jelentőségét nézve nem. Mert ha jól körülnézünk, majd mindenik termelőszövetkezetben találni hasonló földdarabokat, s megyei viszonylatban összesítve ezek kiterjedését, már hektárok kerekednek ki. Hektárok, ahol többezer kiló búzát, burgonya és cukorrépa tonnáit, vagy más haszonnövényeket lehet termeszteni. Nos, erről beszél a székelyudvarhelyi 20—25 árnyi föld. A gazdaszellemről: Bogos Sándor ) A megoldást a panaszok számának csökkentése jelentené A dolgozók javaslatainak, észrevételeinek és kéréseinek megoldási módját párthatározatok, törvények szabályozzák. Az RKP KB 1978. március 22-23-i plenáris ülésének határozata, valamint az 1/1978-as Törvény világosan megfogalmazza a pártos állami szervek ezirányú felelősségét. Az említett határozat értelmében e tevékenység a pártszervek és -szervezetek közvetlen irányításával kell hogy kibontakozzon. Hogyan mutatkozik, miként valósul meg ez a mindennapok gyakorlatában? A választ ezúttal a Megyei Autószállítási Vállalat pártbizottságánál kerestük, ■Első benyomásunk kedvező. A vállalat pártbizottsága júniusban tüzetesen elemezte a dolgozók javaslatainak, észrevételeinek megoldását. Az ülésen elhangzott bírálati és önbírálati élű megjegyzések hatására megalakították a pártbizottság mellett működő dolgozói komiszsziót, amely kisegítő szervként támogatja a pártszervet a levelekben és a fogadóórákon felvetett problémák törvényes határidőn belüli rendezésében. A komisszió a pártbizottság egyik titkárhelyettesének vezetésével fejti ki tevékenységét. Hasonlóképpen a pártbizottság, a dolgozók tanácsával együttműködve, gondoskodott a fogadóórák megszervezéséről, ellenőrzi rendszeres megtartásukat, nyomonköveti a beérkezett levelek és a fogadóórákon felvetett szóbeli panaszok pontos nyilvántartását. A dolgozók augusztusban megtartott félévi közgyűlése ugyancsak tág teret szentelt a javaslatok sorsának vizsgálatára. A jelentés szerint az I. félévben 58 panaszlevél, kérés érkezett a vállalat címére, amiből 46-ot határidőre és kedvezően oldottak meg, 8-at pedig részlegesen. Négy esetben nem találtak megoldást. Ugyanebben az PÁRTÉLET időszakban 26-an jelentkeztek fogadóórán, 15 kérést kedvezően oldottak meg, 5-öt csak részben, a többit, mint megalapozatlanokat, visszautasították. A megoldás módjáról minden esetben értesítették a panasztevőket. Az Autószállítási Vállalathoz érkező panaszok, javaslatok két, egymástól jól elkülönített kategóriába sorolhatók. Egyik csoportba az utazóközönség észrevételei, a másikba a vállalat dolgozóinak kérései, javaslatai sorolhatók. A megoldás módját tekintve, főleg az utóbbi kategóriába tartozók rendezése mondható eredményesnek. Minden olyan javaslatot, ami a szállítás ésszerűsítését, az üzemanyagfogyasztás gazdaságosabbá tételét szolgálja, figyelembevettek és hasznosítottak. Ebben a vonatkozásban az alkatrész- és a gumiellátás javítását szorgalmazó kérések közül többnek - jórészt objektív okok miatt - el kellett napolniuk a megoldását. Merőben más a helyzet az utasok részéről érkező panaszok esetében. Formálisan ezeket is megoldották ugyan, de amíg állandóan ismétlődnek a reklamációk, hatékony intézkedésekről aligha beszélhetünk. Az igazi megoldást a panaszok megszűnte, vagy legalábbis lényeges csökkenése jelentené. Márpedig erről szó sincs, az utóbbi időben nemhogy csökkentek volna, inkább szaporodtak a gépkocsivezetők magatartására, a járatok pontatlanságára, a közszállítási járművek túlzsúfoltságára vonatkozó megjegyzések. Mivel ezek a panaszok javarészt szubjektív természetű okokra vezethetők vissza, felvetődik a nevelőmunka hatékonyabbá tételének, a munkaszervezés tökéletesítésének szükségessége. Véleményünk szerint a vállalat sajátos helyzete miatt ez utóbbiak is szervesen hozzátartoznak a panaszok, reklamációk tényleges megoldásához. A jövőben a vállalat pártbizottsága még nagyobb hangsúlyt kell hogy fektessen munkájának e vetületbre, mert csakis a panaszokat kiváltó okok megszüntetésével, a rend és fegyelem megszilárdításával változtatható meg a jelenlegi helyzet. Borbély László Csak tiszta szándékkal «f új, mutatós székelykaput pillantok meg Homoródalmáson, a főút mellett, az új híd sarkánál. Elég egy pillantás ahhoz, hogy leolvassam róla a feliratot : „Csak tiszta szándékkal ... elég egy pillantás, hogy meggyőződjek : tiszta szándékkal állította a gazda a kaput. Különben páratlannak látszik az egész községben, mert falu hoszszán csak szászos hatást viselő kapukat látni. Vajon, divat a hagyományápolás, vagy tudatos tett? — tűnődöm, s fogalmazom is meg magamnak a választ : divat is, meg tudatos tett is. Csakhogy az előbbi esetben inkább módot, lehetősséget fitogtató szándék vezérli az illetőt, és nem a hagyomány, az érték továbbéltetése. Ezért látni ízléstelen, inkább hagyományromboló, mintápoló új kapukat is mostanság. Ahol pedig tudatos tett a hagyományápolás, meglátszik az a kapun. Mert az ilyen kapu szép, és nem kihívó, kirívó. Ezért tetszett meg a homoródalmási, ...páratlan“ székelykapu. Felirata mintha a kapuállítókat is figyelmeztetné , csak tiszta szándékkal! (Avagy : csak tiszta forrásból, jut eszünkbe a bartóki program.) Mert múltkoriban éppen ezért hivatták helyszínre néprajzban járatos ismerősömet! Középület, iskola elé készült a székelykapu, és „keresetlen" motívumok jelentek meg rajta. Felállítása előtt aztán a hümmögés, a kétely is jelentkezett. Persze, hogy a hozzáértő szakember azt javasolta: le kell gyalulni azokat a motívumokat, a rááldozott munkával együtt, mert így nem megy! És nem kell sem többet, sem kevesebbet ráfaragni, mint amennyi van a régi kapukon. A megőrzés nem kíván „újítást", csak új anyagot a régi motívumkincsnek . .. Ferencz Imre — VILLANÁSOK OTT, AHOL SZÜKSÉG VAN RÁ.J. Azt szokták mondani, nélkülözhetetlen emberek nincsenek Ám ha valaki munkahelyén mindig és minden körülmények között teljesíti feladatát, arra mégis rámondjuk, hogy nélkülözhetetlen, vagy legalábbis megérződik hiánya. Ilyen embernek ismerik Farkaslakán, a gyümölcstermesztésben dolgozó Katona Józsefet, akire csakugyan mindig és mindenhol bizton lehet számítani. Szükség esetén traktort vezet, csoportot irányít, vagy végez bármit, amit rábíznak. Pedig Katona József nem állandó munkája a gyümölcstermesztő farmnak. A kolozsvár-napocai Politechnika hallgatója, de vakáció idején mindig lehet rá alapozni, ott, ahol szükség van rá. (Bogos Sándor) ÉRDEMES ELGONDOLKOZNI Városaink korszerűsödésének egyik lényeges követelménye az utak, utcák, terek rendezése, így aztán nem ritka, amikor az új elképzelés , útjába kerül egy-egy telefon-, vagy esetleg villanyoszlop. Nos, ennek eltávolítására az illetékes szakemberek, az esetek túlnyomó többségében a kényelmesebb, de egyben drágább lehetőséget választják. Mert ahelyett, hogy újrafelhasználási szándékkal szépen kiásnák, egyszerűen kitörik a kétháromezer lej értékű betonoszlopot. Hogy ez a módszer drága-e vagy olcsó, arról, gondolom, senkit sem kell meggyőzni. Nem sokkal több fáradtságot igénylő kezeléssel értékes nyersanyagot lehetne megspórolni, hiszen máskor és máshol újrafelhasználható oszlopokról van szó, melynek megöntése bizony jelentős mennyiségű és értékű cementet, nyersanyagot vesz igénybe. Tehát, takarékoskodjunk az energiával, de ne így ! (Benedek Imre) FELSZERELETLEN LIFTEK Négy hónapja adták át Csíkszeredában a Kalász negyed 17- es számú toronyblokkját, ám ennyi idő kevésnek bizonyulut arra, hogy az épület felvonóját működőképessé tegyék. Mint ilyenkor lenni szokott, a hibának nemigen akad gazdája, a tény viszont tény marad: sem ebben, sem a negyed másik négy toronyházában nem működik az oly szükséges felvonó. A lakók pedig naponta bosszankodnak a huzavona miatt, miközben kénytelen-kelletlen másszák a lépcsőt (kisgyerekkel a karon nem éppen leányálom), bőségesen van idejük azon töprengeni, hogy miért éppen őket bünteti valaki vagy valakik hivatali mulasztása. (Demeter Zoltán) HÓVIRÁGOK, ŐSZIRÓZSÁK ... A virágárusoktól tudom meg leghamarabb, hogy kinyílt már a hóvirág, vagy kinyílt már az őszirózsa ... Pontosan tájékoztatnak ők arról, hogy koratavaszt vagy későnyárt jeleznek a virágok. S ha nem is vásárolok rendszeresen egy-egy csokrot, mindig úgy tekintek a sarokra, ahol a virágokat árusítják, mint a város díszére. Mert kétségtelen, a város dísze az a sat,, gyönyörködhetnek benne a járókelők. Igenám, de akkor miért árulja a néni mosdótálból, vederből azokat a csokrokat? Miért nincs nálunk felé is erre a célra kiképzett, alkalmas hely, mint amilyet másutt látni? Mert ha hisz a virág, díszelegjen tőle a sarok, a hely. Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen is. (Ferencz Imre) 1979. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT