Hargita, 1989. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1989-06-01 / 128. szám
JÓL SIKERÜLT TALÁLKOZÓ ! Bensőséges hangulatú találkozóra került sor a napokban a Bútorszövetgyárnál, amely alkalommalaz innen nyugdíjba vonultak találkoztak a voltmunkatársakkal. Az üzemlátogatás, a kiállítás megtekintése, a hozzászólások és vélemény-nyilvánítások egyben tapasztalatcsere jelleget is öltöttek. A nyugdíjas Dénes Vilma, Fazakas Rozália, Balázs Erzsébet, Bedő Gizella és mások keresetlen szavakkal idézték a sok szép emléket és mint második otthonukról beszéltek arról a vállalatról, amelynek lelkes fiatal munkaközössége ma is becsülettel teljesíti a rájuk háruló feladatokat. A jelenlévők nagy figyelemmel hallgatták meg az előterjesztett tájékoztatót az üzem életéről, megvalósításairól, terveikről és gondjaikról. A felejthetetlen találkozó közös ebéddel zárult, amely alkalommal a művészi műsort, zenét a helyi együttes szolgáltatta. A gyergyói nyugdíjasok pénztárának vezető tanácsa köszönetét fejezi ki a vállalat vezetőségének a jó szervezésért és figyelmességért Jakab Imre Gheorgheni MEDDIG ? Gyanútlanul mentem az odorhei-i sétatéren a sportpálya felé. Váratlanul egy hatalmas kutya ugrik rám és lever a földre. Fiatal gazdája, mindezt nyugodtan nézi, majd egy rövid vezényszóval magához rendeli a kutyáját. Segíteni fajtám esze ágában sincsen. A közelben álldogáló ismerőseim segítenek talpraállni. Elgondolni is rossz, ha az eset egy gyermekkel történik. Különben ez a kutya és más kutyák nap mint nap itt végzik el szükségleteiket, növelve a sétatéren játszó gyermekek számára a kutyaféreg veszélyét. De ez csak egy a sétatér jelenségeiből. Ki van írva a park bejáratánál, hogy kerékpározni tilos. Ezt a kerékpározók nem veszik komolyan és rohanó kerékpárjaikkal veszélyeztetik a békésen sétálók testi épségét. Ugyanaz az ifjúság (főleg di apropó ... nem szeretem, ha bárki is „lóhátról beszél“, amolyan lekezelő vállveregetéssel, esetünkben ír, válaszol. Történt, hogy kollegánk, még a tavaszelőn Felcsíkon, pontosabban Cirtán járt, szemrevételezni a tavaszi felfrissülést. Többek között elismerően írt arról is, hogy megújult a községközpont, szép parkot is létesítettek. S természetesen szólt arról is, hogy a szemléltető propagandát is fel kell frissíteni (tulajdonképpen ez volt az írás fő témája is). Válasz érkezik a községből rá két hónapra — tehát jóval a megszabott törvényes határidő után —, melyben többek között ez olvasható : „A cikk írójának pedig ezúttal üzenjük, hogy akinek gondja volt, hogy a községközpontot új parkkal szebbé tegye, »segítő javaslata« nélkül te betelepítettük volna díszcserjével és virággal.“ Mondanám, ne üzengessünk egymásnak, az újságíró is a közjó érdekében fogott tollat és javasolt, s lehet, hogy érdemes odafigyelni szavára. Már azért is, mert egy esztendő, s az esztendők során egy újságíró általában megfordul többször is a megye majd mindenik községében, lát, hall, tapasztal. S teszem azt, amikor írni kezd, akkor a másutt látottak is eszébe ötlenek, esetleg az is, hogy látott már szebb községközpontot, mint mondjuk, a curtai, s lehet, hogy ezért is bátorkodik javasolni. S van az úgy, hogy javaslat közben eszébe sem jut felróni, hogy miért nem eddig, az eltelt esztendőkben rendezték be, tették rendbe a községközpont parkjait, hogy szép, ami szép, de még szebb lenne, ha már tíz vagy még több esztendővel ezelőtt kerül sor rá. De kollegám tulajdonképpen csak a parkkal a tavaszi megújulást akarta szemléltetni, mert tulajdonképpen a szemléltető propaganda volt a témája, amiről viszont két hónap múltán is így fogalmaz a válaszlevél : „Ami a szemléltető propaganda vitrinjét illeti, megvan az elképzelésünk, de a jelen pillanatig még anyagi alap hiánya miatt csak folyamatban van, mivel az ifj központhoz méltó szemléltető vitrint képzeltünk el Biztos, nagyon szép az elképzelés, de engedtessék megjegyezni, hogy két hónap alatt ki is kellett volna vitelezni az ötleteket. Mert ilyen válasz olvastán a mindennapok krónikásának ismételten eszébe juthat, hogy számos megyei községben nem álltak meg a szép elképzeléseknél... Másik válaszlevél a Villamossági Vállalattól érkezett, mint máskor is, ezúttal is pontos időben. Mătişeni-i olvasónk panaszolta, hogy egy vihar következtében a fél falu áram nélkül maradt, s szerinte nem javították ki operatívan a hibát. Válasz : „A mătişeni-i áramkiesést az április 30 és május 3 közötti időszakban magasfeszültségű hálózati hibák okozták. Az egyik hibaelhárítás megtörtént már május 1-én, azonban a próba alkalmával kiderült, hogy még egy hiba van az elosztó hálózatban. Lévén, hogy ez adalog már későn derült ki, ahhoz, hogy aznap meg lehessen kapni a hibát és hogy a sötétben lehetetlen volt légvonalon egy ilyen apró megszakadás, szigetelőrepedés észrevétele, a javítás másnapra, azaz május 2-ra maradt. A vállalatnak az egyénekkel kötött áramfogyasztási szerződése 72 óra maximális megszakítást engedélyez, tehát lévén, hogy a szóbanforgó megszakítási idő ennél kevesebb, a villamossági vállalat nem hibás az esetért.“ Na keressük akkor a hibást, ha nincs is, persze, az adott esetben, s az adott napokon nem szívesen lettem volna panaszosunk — s az ott lakók — helyében. S még egy levél villanyügyben a Hargita bányavállalattól. Szó volt már lapunkban a Hargita Büs-i áramszolgáltatásról. Egyik levelezőnk az iskolai világítást kifogásolta. Nos, a bányavállalat az iskolába vezető hálózatot nem ,,feszültségtelenítette“ . „Az alacsony feszültségű hálózat, amelynek »törvényes létrreiktatása« most körvonalazódik, tűrhetetlen állapotban van életbiztonsági szempontból nézve" — írják a vállalattól, hozzátéve többek között még azt, hogy „a vállalatunktól független fogyasztók villamosenergia-ellátásával kapcsolatos problémák végleges, törvényes keretek közötti megoldása nemcsak a bányavállalaton múlik. Reméljük, hogy a szakvállalatok, valamint az érdekeltek hozzáállása lehetővé teszi a mindennkink által óhajtott megoldást.“ Értesüléseink szerint a múlt héten ismét asztalhoz ültek az érdekeltek a municípiumi néptanács felszólítására, s a feladatok határidős kijelölése is megtörtént. Minden bizonnyal a kérdés napirenden tartása, s a néptanács koordinálása sietteti az „óhajtott megoldást“, s mielőbb, még ezen a nyáron, ismét kigyúl a fény az intézményi és egyéni épületekben, a megyeszékhelynek ezen a neves fürdőhelyén. 1989. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK BÁLINT ANDRÁS: ákság) itt piheni ki a tanulás fáradalmait, sajnos, nem a padokon, hanem a pad támláin üldögélve, beszennyezi a pihenésre szánt padokat. Orosz Lajos Odorhei HELYJEGGYEL JOBB! Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy az új menetrend szerint a Galaţi — Timişoara — Galaţi gyorsvonatokhoz külön vagonokat csatoltak azok számára, akik Iaşiba kívánnak utazni. Ez sokakat érint megyénkben is, akik gyakorta utaznak Iaşiba, vagy onnan vissza. Az új menetrend jelentősen lerövidíti az utazási időt. Csupán egy a bökkenő : hétfőn a megyeszékhelyi menetjegyirodában hiába akartam vásárolni előre jegyet a vonatjáratra, azt a választ kaptam, hogy nincs helyjegye a megyének. Furcsa, mert ha Galaţi felé szándékoztam volna utazni, akkor vehettem volna helyjegyet is. Feltehetően a kezdeti bizonytalankodásról van szó, amin könnyen tud segíteni a szervezés. Szóvá is azért tettem, hogy ne felejtődjék el. Mónis György Miercurea-Ciuc „EGY KIS SÉTA...” NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL Vasárnap délután a Traktorgyár közelében vidám gyermekkacaj törte meg a csendet, tíz-húsz gyerek labdázott, szökizett önfeledten ... az úttest kellős közepén. „Játszóterünk az utca* — kívánkozott ki belőlem a fura gondolat... Mily szerencse, hogy vasárnap lévén amolyan uborkaszezon volt a közlekedésben, közúti forgalomban. Sajnos, a város központja felé haladva sem javult sokat a helyzetkép, még akkor sem, ha imitt-amott, már a tömbházak közti bekötő útszakaszokat népesítette be a nebulók hancurozó csapata. Figyelmem nemsokára három, 6—9 éves srác „akrobata mutatványaira “terelődik, akik egy nemrég elkészült tömbház szomszédságában lévő hőközpont tetejét választották játéktérül, s az építőanyag felhordását szolgáló felvonó mere- vitásét célzó vashuzalokon ereszkedtek le a földre, Tarzán módra (nem csoda, hiszen az elmúlt héten láthatták, ki tudja, hányadszor, az ismert filmet a Transilvania filmszínházban). Lám, egy kis délutáni sétának is lehetnek bőven tanulságai, a távolról sem elhanyagolható mozgáson túl is. Sorró Miklós Miercurea-Ciuc SOK KIRÁNDULÁST Hányszor és hányszor olvashatunk a nyugdíjasok kirándulásairól, találkozóiról, országjáró körútjairól... Hányan ,és hányan köszönhetik, hogy idős fejjel jutott idejük megtekinteni hazánk különböző festői tájait, műemlékeit, azokat a megvalósításokat, amelyeket az újságok, a rádió, televízió híradásaiból ismertek csupán. S bizony, egy ilyen kirándulás megszervezése sok utánajárást igényel: az útvonal kijelölése, a tagok toborzása, az étkezés, a szállás elintézése stb. Nos, egy ilyen lelkes szervezőről szeretnék ezúttal írni. Ugyanis „nyugdíjba vonult“ a 80 év körüli nyugdíjas Gergely István, aki 20 éven át szervezte a hoszszabb és rövidebb távú országos kirándulásokat. Soha panasz, reklamáció nem történt az általa szervezett kirándulások során. S egy jó szervező azt is tudja, hogy nem feledkezhet meg az utánpótlásról sem, a stafétabotot jól kell továbbvinnie annak, aki helyébe lép. Gergely István helyébe Gyarmati Gizella nyugdíjas tanítónő lépett, akinek május 24-én volt az első kirándulása, s minden bizonnyal sikeresek lesznek a következők is, amelyeket az idén, az eljövő esztendőkben fog szervezni. Mi pedig az új szervezőnknek kívánunk sok kitartást, • sok kirándulást a sok-sok nyugdíjas örömére, javára. Orbán Balázs Odorhei VÉDD A KÖRNYEZETET ! Már jól benne voltunk a tavaszban, amikor a felvétel készült. A Nagyküküllő alsó (megyei) szakasza mentén lévő trágyahalmokat szemlélteti. Nyilván, a májusi nagy esők volt amit a folyóba mossanak. Bár az is lehet, hogy azóta elhordták a víz mellett elterülő trágyakupacokat, a szomszédos állattenyésztő telepekről (mtsz, amv) kikerülő trágyát. Mégis aktuális marad a kép, bizonysága annak a nemtörődömségnek, közömbösségnek, amellyel egyesek a környezetet szemlélik. Mert nem eltakarítani kell a vizek mellől az istállótrágyát, hanem egyáltalán odahordani tilos. (Hadd emlékeztessünk az előírásokra ! 100 méteren belül nem szabad szennyező anyagot tárolni a vizek mellett). Nem beszélve arról, hogy mindez termőföld-pocsékolással is jár ... (Ötvös József felvétele) MMMM! JOGI TANÁCSADÓ KARÁCSONY MÁRIA Zeteáról nyugdíjának összegével kapcsolatban kér tanácsot. Amint levelében közli, az odorhei-i Akarat kisipari szövetkezet keretében 8 és fél évet, azelőtt 2 és fél évet a mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozott, összesen tehát 11 évet igazol. A ledolgozott időre a Kisipari Szövetkezetek Megyei Nyugdíjhivatala meg is állapította a nyugdíjat, de noha ennek összegét az 1988-as évben megjelent nyugdíjemelési törvény értelmében, emelni kellett volna, mégsem részesítették összegemelésben. Kérdésére az illetékes nyugdíjhivataltól azt a választ kapta, hogy mivel nem dolgozott ugyanazon a munkahelyen legalább 10 évet, így nem részesülhet emelésben. Mennyire helyes a válasz, kérdezi olvasónk. A kérdésnek a megoldása a törvény értelmében történt. Az elmúlt évben megjelent nyugdíjösszeg emelési törvény 32 emelés első feltételeként valóban előírja a 10 évi munkaidőt. Az említett 10 év nem ugyanazon a munkahelyen kellett ilyen értelemben letöltődjön, hanem ugyanabban a hálózatban. Ilyen hálózat a kisipari szövetkezeti szektor is. Ha tehát a levél írója a kisipari szövetkezetek keretében dolgozott volna legkevesebb 10 évet, nyugdíjösszegének emelésében részesült volna hivatalból,kérés nélkül. De mivel munkaideje az említett hálózat keretében nincs legalább 10 esztendő, kérése nem oldható meg kedvezően. CSERGŐ ANTAL jogász ★ BEDŐ JÓZSEFNEK (Gheorgheni, Bucsin-negyed, B, 213 szám, B-lépcsőház, 30-as ajtó) a szerkesztőséghez intézett kérdésére közöljük, hogy az ismerősét a levelében közölt tetteiért büntetőjogilag és polgárság lehet felelősségre vonni. Az ismerőse a síremlék alapkövének a megegyezésükkel ellentétes feldarabolásával és a feldarabolásból származó egyes részek eltulajdonításával a bizalommal való visszaélés (înșelăciune) bűntettét követte el (Büntetőtörvénykönyv, 215. szakasza), a síremlék kétfelső kövének az eltulajdonításával pedig a magántulajdon elleni lopásért felelős (furt în paguba avutului personal, Btk. 209. szakasza). Véleményünk szerint azonban az ügyet bíróság előtti polgári perrel is meg lehet oldani. A kártérítésért indított perben ön követelheti a tettestől az okozott kár megtérítését, a kár összegéből azonban le kell vonnia az általa felajánlott és az ön által már elfogadott márványlap értékét. A pert az alperes lakhelye szerinti bírósághoz lehet beadni, a bűnügyi eljárás megindítására pedig a bűncselekmény elkövetési helye szerint illetékes bűnüldöző szervek (milícia, ügyészség) az illetékesek. SZABÓ SÁNDOR jogász