Hargita Népe, 1991. március (3. évfolyam, 41-62. szám)
1991-03-15 / 51. szám
1991. MARCIUS- PÉNTEK 3 Faluról falura Az Alcsíki-medence középső részének egyik legrégibb települése Csatószeg. Az Olt bal partján, a Fiság-patak torkolatánál ,tengerszint felett 660 méter magasságban fekszik. Elnevezését a Csató személynévről kapta, amely a tisztségviselésre utaló nevek csoportjába tartozik. Jelentése íródeák. Más vélemény szerint azonban e régi magyar személynév eredete vitás, talán török eredetű, de lehet, hogy a csat köznév származéka. Román neve Ciato-Zeg, illetve Cetăţuia. A falu első ránkmaradt írásos említése az 1567-es adóösszeírás, amelyben Chijatozegh néven 25 házzal szerepel. A XVI. század folyamán írták még Chjato Zeg-nek illetve Chyatozeg-nek is. A XVII. században már Csathószeg és Csatószegh a falu nevének írott formája, míg 1702-ben az alcsíki szabad székelyek névlajstromában a ma is használt alak fordul elő. Orbán Balázs szerint a tízesek nevei: Alfalu, Szentegyházfalva és Templomalja, Bartalis Ágost viszont a következőket sorolja fel: Felsőtíz, Templomalja, Nyomás és Csutak. A hagyomány szerint Csatószeg régi neve Egyházasfalu. A falu nevezetessége a katolikus templom, amelynek legfőbb értékei : a terméskőből faragott keresztelőkét, a késő gótikus szentségtartó fülke (tabernakulum), a szárnyasoltár, valamint az 1973-ban feltárt főbejárati ajtókeret, mely országos viszonylatban is páratlan remekmű. Díszítése kombinált stílusjegyeket tartalmaz, amelyek alapján a XIV. századra datálható. (Balogh Jolán).A jelenlegi barokk templomot átépítés után 1786- ban szentelték fel Szent Simon és Judás apostolok tiszteletére. A templommal kapcsolatban még megemlíthetjük azt, ami már Orbán Balázsnak is feltűnt, hogy bár az anyaközség a falutól 2 km-re fekvő Csíkszentsimon, a pap és a kántor mégis Csatószegen lakik. Ez még a két világháború között is így volt. Az 1614-es összeírás Csatószegen 20 lófő, 7 gyalog, 23 libertinus, 6 ősjobbágy, 1 fejekötött jobbágy, 14 zsellér, 12 külső szolga nevét rögzítette, összesen 83 férfit, jórészt családfőt írtak fel. Főember (nemes) közöttük egy sincs megjelölve. Ez valamivel több mint 400 lelket jelenthetett. A szabad családok száma a lakosságnak mintegy 60 százalékát tette ki. Egy 1752-ből származó dokumentum adatai alapján arra következtethetünk, hogy ebben az időben sem lehet sokkal több a lakosság, mint a XVII. század elején. Az egyik ok az, hogy az 1719-es pestis alkalmával a számuk lényegesen csökkent. A XVIII. és XIX. század folyamán fokozatosan nő a szaporulat, 1850-ben valamivel meghaladja az ezret, de utána újra csökken. 1910-ben például már csak 980, míg 1930- ban 954. Igaz, hogy ott volt az első világháború, de az 1930-as években felmérést végző Ferencz Béla másról panaszkodik : „A lakosság a rossz anyagi viszonyokra való hivatkozással rabja teljesen az egykerendszernek, így saját maga ássa meg nap-nap után sírját és készíti elő biztos pusztulását.“ Úgy érezzük, hogy ma is megszívlelendő gondolat Csatószeg lakossága ma sem éri el az ezret. A már idézett Ferencz Béla színes képet fest a falu két világháború közötti gazdaságitársadalmi életéről. Működött itt fűrészgyár, tejcsarnok, gyapjúfésülő és három vízimalom. Híres volt a lótenyésztés, a porcelánkészítés. Az ácsmesterek és építők hírneve messze túllépte a falu határát. Sőt a falutól nyugatra állítólag még aranyat is bányásztak. Mindezek ellenére bár szegény ember nem volt az egész faluban, gazdag sem igen akadt. Különböző egyletek és társulatok működtek, mint például az Ifjúsági Egylet vagy a Rózsafűzér-Társulat. A falu nagyjai közül talán Györffi Józsefet említenénk meg, aki részt vett az 1848-as forradalom leverése utáni (1854-es) összeesküvésben. Ha elfogják kivégzik, de neki nyerges lova mindig készen állott. Amikor a csendőrök utánajöttek, felesége, Tankó Kati a kutyákat rájuk uszította, s azok amíg a hívatlan jövevényeket a sarokba szorították, addig Györffi lóra kapott, és elmenekült Moldovába. A múlt század végén Csatószeg területe 3156 katasztrális hold volt, melyből szántóföld 1309, rét 1603. A gyümölcsfák száma 684. A harmincas években a határ 3500 hold. Többnyire erdős és szántó. Legelő ebből csak 90 hold. A házak száma 1850-ben 238 míg 1910-ben 229. KELEMEN SÁNDOR ElsporT.T TEMPLOM ARVÁTFALVAN. Az ódon fehér falak mellett sokat megélt és megéí V"s kúria. Szegény. Jobb időket is ért. Jelenleg tágas szobáit nem, csupán kérné , azt is csak időszakosan. Reméljük, hogy nemcsak a gólyák térnek viszsza , alak is gazdára talál, fészekmelegű otthont nyújt gazdájána Arvátfalva. .a. más elárvult falvainknak. Talán a földek visszajuttatása magánkézbe, no, meg egy járható út elkészítése megoldja Arvátfalva és a többi árva falu sorsát is. (NAGY P. ZOLTÁN felvétele). Munkában a bizottságok Farkaslakán és a hozzá tartozó falvakon immár ritkán látni a tél nyomait, tavaszi szellő szárítgatja a szántóföldeket, s aki látja a határt, arra gondol, hogy azonban hozzá lehet fogni a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz. Közben persze dolgoznak a bizottságok, a földtörvényt érvényesítő és a vagyonfelszámoló is, hogy a megszabott időn belül rendezni lehessen a tulajdonjog kérdését, s aztán mindenki számot vethessen, hogyan-miképpen akar sáfárkodni a visszakapott földdel. Amely vagy itt van, vagy ott van, s amelynek papíron történt rendezése után a mezőn való rendezése a nehezebb. Hisz ami évtizedek során kialakult (kialakították) egyik napról a másikra nem lehet lebontani, újjá szabni. Tagosítás ? Jó volna, ha meg lehetne oldani, ki lehetne vitelezni. Hallom, előkerültek a malomfalvi tagosítás ötvenéves dokumentumai, egy egész mérnökcsoport dolgozott ezen hajdanán, de itt és most nem tud mit kezdeni vele a falu. Sajnos, sokszor a népi mondás igazához-gyakorlatához kényszerül az ember : ha a táncot elrontottad, térj vissza a kályha sarkához. Az az érzésem, hogy mielőtt tagosítás történne, sokan előbb megkeresik a parcelláikat. Ez sem lesz mindenütt könnyű. Hanem a földtörvény érvényesítése tulajdonképpen itt Farkaslakán : folytatás. A folyamat már a tavaly megkezdődött azzal, hogy hat mtsz-re oszlott vissza a községszinten létrehozott két gazdaság. Ez érthető, hisz a különböző falvak, települések spontánul, ösztönösen igyekeztek önmaguk lenni. Hisz ajánlatos, hogy mielőtt a gazda jogaiba jutna, előbb saját határába-köz Földközelben kösségébe kerüljön a falu, amely népessége és gazdálkodási lehetőségei, sajátosságai alapján más-más alternatívákat kínál Farkaslaka község viszonylatában is. Mert másak a lehetőségek például Firtosváralján és Székelypálfalván, mint Malomfalván, amely a legkiépültebb falu ugyan, de ezt nem éppen a földnek köszönheti. Farkaslakán is a soksok új ház a földbe épült ugyan, de inkább a szénégetésből ... Más falvak meg elnéptelenedtek, lévén, hogy Isten háta mögé kerültek. Ettől függetlenül, mindenik településen így vagy úgy körvonalazódik a gazdálkodás lehetősége. Mind a társas, mind az egyéni gazdálkodás lehetőségeit sokan latolgatják. A döntéshez persze falvanként az is hozzájárul, hogy milyen emlékei vannak a közös gazdaságnak. A sivár, dimbes-dombos faluban bizony csak sivár tudott lenni az mtsz is. Itt inkább hajlanak az egyéni gazdálkodás régi jogaiba történő visszaállítására, nem feledve, hogy hajdanán is meg kellett küzdeni az életért Lehet-e csodálkozni, ha egy-egy félreeső faluban felvetődik a nyomásrendszer visszaállításának kérdése ? Ha célszerű és eredményes lesz, akkor semmi baj... Ami gond : mi lesz a gyümölcsösökkel? A farkaslaki telepítés 340 hektár, a kecseti 121. Kár lenne szakemberi felügyelet, hozzáértés nélkül hagyni a gyümölcsöst még akkor is, ha a terület visszakerül a gazdák tulajdonába. És nemcsak a gyümölcsösről van szó. Az a néhány szakember ugyancsak gyümölcsöztetheti tudását, szakmai hozzáértését ezen a vidéken is, mert a kisebb és nagyobb falvak társas vagy egyéni gazdaságai az elkövetkező időben ugyancsak nem nélkülözhetik a gazdamérnök tanácsát, eligazító és ügyintéző munkáját, vagy közhasznú vállalkozását... FERENCZ IMRE A forradalom (Folytatás az 1. oldalról) Mentek is bátran. — Most senjünk egy cenzorhoz és vele írassuk alá a proklamációt és a Nemzeti dalt! — kiáltotta valaki a tömegből. — Cenzorhoz m megyünk — mondta erre Petőfi —, nem ismerünk többé semmi cenzort, el egyenesen a nyomdába ! Az egész tömeg a Länderer és Heckenast Nyomda elé vonult, ott megbízták Petőfit, Jókait, Vasvárit és Vidácsot a sajtó lefoglalásával... Amíg bent a munka folyt, a márciusi ifjak, Jókai, Vasvári, Egressy, Degré beszédet tartottak. Hogy miről beszéltek ? Senki fel nem jegyezte, mégis mindnyájan tudjuk: az emberi szabadságjogokról, az isteni igazságról, mely ember és ember között csak érdem szerint tesz különbséget, a testvériségről, amely a magyar népet a vele együtt élő nemzetiségekhez fűzi — végre elmondhatták, szabadon meg születésnapja vallhatták mindazt, ami hosszú idő óta élt a becsületes, igaz magyarok szívében. Amikor a szedés elkészült, a sajtógép karját először a márciusi ifjak ragadták meg, ők kezdték el a munkát, magukra vállalták a felelősséget. Irinyi megjelent a nyomda földszinti ablakában, és kezében feltartotta a szabad sajtó első példányait, a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Egyszerű nyomtatványok voltak, mindkettő nedves még, de az ott állókat mégis annyira meghatották, hogy sokan sírva fakadtak. A tömeg részeg örömmel kapkodta a nyomtatványokat, a márciusi ifjak több ezer példányt még aznap szétosztottak. Irinyi József ilyen szavakkal bocsátotta útjára a szabad sajtó első termékeit: — íme, itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog lenni egykor a magyarnak, az a dicsőség mindig megmarad, hogy a sajtószabadságot magunk vívtuk ki. Vendégmarasztaló vagy vendégriasztó Tusnádfürdő ? Nemzetközi jelentőségű üdülőhely lévén, egyáltalán nem mindegy, hogy Tusnádfürdő hogyan fogadja vendégeit. Ilyen vonatkozásban sokat nyom a latban a szép, tiszta és vonzó városkép. Nos, látogatásunk napján, nevezetesen március 5-én, korántsem távoztunk a településről kedvező benyomásokkal, mert az utcán szemetet hordott a szél, a jeges-csúszós meredek járdákon lábtörés kísértése nélkül kész bravúrnak számított járni-kelni, de nem volt élvezet a Mókus cukrászdában sem piszkos-ragadós asztalterítő társaságában süteményt fogyasztani. A málladozó vakolatú villák s a düledező kultúrház sem nyújtott ■valami felemelő látványt, s a Tusnád szálló mögötti törmelékhalmaz és a járdák közepére kivezetett esővízlevezetőcsatornák láttán sem estünk hanyatt a gyönyörűségtől. Még kevésbé az Oltba folyó tömény szennylétől. Valaki a mindenkinek kedves Rozmaring, Őzike, Gyöngyvirág, Havasi gyopár stb. feliratú táblákat a villák épületének homlokzatáról levetette, s kevés kivétellel, jellegtelen sorszámokkal helyettesítette. Az egyébként takaros vasútállomás illemhelyén bokáig érő víz fogadta az oda betérni akarókat. Mi a véleménye minderről a város legilletékesebbjének, Nemes Zoltán polgármesternek. — Rohamos léptekkel közeledik a tavasz és vele együtt a nagytakarítás ideje. Hogyan készültek fel erre ? — Semmit sem hagyunk a véletlenre, így a soron következő városszépítő akció sikere érdekében hamarosan olyan végzést hozunk, amely pontosan behatárolja majd azokat a konkrét feladatokat, amelyek a közüzemek helyi kirendeltségének megfelelő munkacsoportjára és a lakosságra hárulnak. Az erre szánt pénzalap azonban az utóbbi időben nem nagyon gyarapodott, annál jobban a szolgáltatások, így a szemét elszállításának ára is. Gépi eszközökkel is gyengén állunk, s így egyelőre marad a hat utcaseprő, a szekér és a ló. Fontossági sorrendben sorolja fel legsürgősebb teendőiket . A legégetőbb, s talán legfontosabb teendőnk a vízellátás biztosítása. A másik orvoslásra váró kérdés a kanalizálás bővítése, illetve a meglévő felújítása lenne. Igencsak esedékes lenne útjaink újraaszfaltozása, továbbá a villák és üdülőházak rendbetétele. Szó se róla, van elég gondja, baja Tusnádfürdőnek. A tavaszi nagytakarításra, s a létező infrastruktúra színvonalának minőségi emelésére vonatkozó tervek és elképzelések kétségkívül szépek. Csakhogy a tervtől a megvalósításig hosszú az út, de végül is ettől függ nagymértékben, hogy Tusnádfürdő vendégmarasztaló vagy inkább vendégriasztó lesz-e. FERENCZ KÁROLY