Hargita Népe, 1992. július (4. évfolyam, 125-147. szám)

1992-07-15 / 135. szám

JÚLIUS 15., SZERDA 1 /» Jó — fűzte tovább gondolatait IS Laci —, adjuk fel a halál gon*■' *dolatát. Legyünk méltóbbak az életre. Bár az én emberi méltóságom most valahol a mélyponton van. Némán kuksolok egy bokorban, reszketek az életemért, és közben egyre sötétebb filozofálgatással próbálom kivonni magam az eseményekből. Hát nem lehetek egy zsánerkép, az emberek biztosan nem így képzelik el a forradalmár katonát Az más, hogy én mindig pacifista voltam, talán kényelemből, és most is az vagyok. Ráadásul félek. És aztán? Talán ez nem is félelem, de egészséges életösztön. Biztos, hogy akadnak még itt egypáran, akik jobban félnek. Tehát ez nem csoda, nem hinném, hogy bárki is különbül viselkedne egy ilyen hülye helyzetben. A félsz, ebben az esetben egészséges dolog. Ne kezdd elölről, az Istenért — mondta magának —, ne légy önmagad vészmadara. Soha nem voltál még ilyen helyzetben, azért vagy ideges. És reméljük, hogy nem is kerülsz ide többé. Ráadásul zavarban vagy, mert nem tudod áttekinteni helyzetedet. Ez pedig nem egy jó tanácsadó. Ki kell várni türelmesen a végét. Olyan az egész, mint egy rossz fizikapélda. Utálom a fizikát. Adott egy célpont — vagyis te — és adott egy golyó. Vagy akár több. Tehát 4 és B pontok. A kettőt összekötő egyenes pedig a vég. Miért pont a vég? Lehet, hogy csak megsebesülnék. Na és? Mivel jobb vagy rosszabb a halál egy haslövésnél, még ha túlélem is? Semmivel. Na nem... Alig egy méterre tőle újabb lövedék csapódott be, megzörgetve a fagyos ágakat. A megbolygatott hó fagyos csomókban hullott alá a gallyakról. Gyomra összeszorult, de sikerült legyűrnie a hirtelen feltörő pánikot. Csak nyugi — mondogatta. — Igazán megszokhattad volna a körülötted becsapódó golyókat. Váratlanul ért csupán, ezért ijedtél be ennyire: újra a halál gondolatával foglalkoztál mikor becsapódott a lövés, örülj, hogy nem talált el és maradt nyugton. Nem történt semmi. Talán helyet kellene változtatnom — gondolta —, itt nem vagyok biztonságban. De hová mehetnék? Másutt sem lennék biztonságban. Meg azt tartják, hogy sohasem csapódik be két lövedék ugyanarra a helyre. Szerencsejáték az egész: vagy eltalálnak, vagy sem. Egyes vagy hatos. ,,Alea iacta est.“ Ez utolsó mondatot fennhangon mondta. Hangja idegenül csengett a fegyverropogásban. Még párszor elismételte, ízlelgetve csengését, s elhallgatott. Kezdek meghülyülni — gondolta bosszúsan — közhelyeket ismételgetek, egyedül, fennhangon-körülötte szanaszét hevertek a töltények. Nehéz éjszaka — mondta fáradtan —a pokolian nehéz, összeszedett párat a szétszórt golyókból, majd kivette fegyveréből a kiürült tárat és kezdte betölteni. Jobb lett volna, ha tegnap a néptanácsnál maradunk... Keze hirtelen megmerevedett a levegőben. Agyába villant az oly' rég keresett összefüggés. Úgy érezte összeroppan a felismerés súlya alatt. Kétségbeesetten keresett ellenérveket, amivel bizonyítani tudná magának, hogy tévedett, de egyre jobban meggyőződött affelől, hogy igenis, ez a szomorú valóság. Úristen — gondolta elszoruló torokkal — nem lehet igaz, nem létezhet ekkora tévedés. Hiszen ez rosszabb, mint egy rémálom, ez maga a pokol: azokkal lövöldözünk egymásra, akikkel tegnap még együtt nevettünk, egymást bátorítottuk. Lehetetlen ekkora baklövés. Tíz évet adnék az életemből, ha bebizonyosodna, hogy tévedek. Ők ott a néptanácsnál szintén a páncélosokra tüzelnek, és fogalmuk sincs róla, hogy mi itt vagyunk. Köztünk áll ez az átkozott Aro és minden eltévedt lövéssel egymást tizedeljük. Mintha egy céltábla mögött állnánk, fedezék nélkül. Véget kell vetni ennek a szörnyű tévedésnek, amíg még nem késő, míg még életben vagyunk. De hogyan lehetne tudatni velük, hogy mi vagyunk itt? Tehetetlenek vagyunk, kiszolgáltatva egymás fegyverének. Menekülni kell, elhagyni ezt az övezetet, de... nincs kiút. A vakszerencsétől függ minden. Ha ez továbbra is így tart, egymás golyóitól fogunk elpusztulni. De ki kezdte a harcot? Ki tüzelt előbb? És kik ülnek a páncélosokban, hisz nem ők lőnek? Talán ők is katonák, mint mi. Sőt, egészen biztosan azok... Úristen — suttogta maga elé — ki a felelős mindezért?! A túloldalon egy torkolattűz villant fel, de a villanást kísérő csattanást már nem hallotta. A kérdés lassan elveszett a sötétségben. Teste lassan ernyedt a bokor zuzmarás ágai között. Mellette a Hold sugarait tükröző sárga töltényhüvelyek között rubinpiros vércseppek csillogtak. (folytatjuk) GYÖRGY ATTILA Hát ennyi volt csak az egész...? * Ez is jogszabályozás. — Hány óra a ... záróra ? — Beszélgetés Mihály Lászlóval a Megyei Kereskedelmi-ellenőrzési Testület főfelügyelőjével — — Lehet szokványos a ‘kérdés: főfelügyelő úr, hálátlan dolguk van-e a kereskedelmi felügyelőknek, azaz nehéz-e betölteni ezt a munkakört? — Bármilyennemű ellenőrzésről is legyen szó, az nagy szakértelmet, erélyt és igényességet követel. No, meg az ellenőrzésnek általában sehol sem örvendenek különösebbképpen. S a hazai sajátos körülmények között a dolgok még bonyolultabbak. Igen, mert az utóbbi k két esztendőben nagyon sok új szabályozó — sokszor ellentmondásos, vagy egyik a másikat rövid távon helyettesítő — lépett érvénybe, egyidejűleg a megelőző időszakokból hatályban lévőkkel. Gombamód szaporodnak a vállalkozások (főleg a kereskedelem terén) amiben nem is lenne semmi kivetnivaló, ha az adott személyek közül mindenik alaposan ismerné és tiszteletben tartaná a vonatkozó jogszabályokat. Vég'ÿeményem szerint az ellenőrzés vonalán a legtöbb gondot ez utóbbi okozza. Létezik egy téves mentalitás miszerint ha a bejegyzés megtörtént úgymond bármit jogában áll cselekedni annak a vállalkozónak. Nem akarok általánosítani, de tény, hogy a jogi, gazdasági és pénzügyi szabályok megsértése avagy mellőzése igen gyakori jelenség. Például sokan úgy tudják, hogy már nincsenek érvényben az évekkel ezelőtt kidolgozott kereskedelmi szabályok. Mások úgy tudják, hogy magántőkéjű cégeknek nem kötelességük az áru ügyrend szerinti bevételezése. Nem mindenki tartja kötelességének a gyártási, illetve a szállítási ár feltüntetését az aktákban. Ezt egyébként esetenként tudatosan is teszik, hogy az a bizonyos 30 százalékos kereskedelmi adalék menetközben elkenődjön. — Mi magunk is hallottuk, hogy a program megállapítása és betartása amolyan saját ügy. Hogyan is áll a dolog? — Sokatmondó példája ez annak, hogy sokszor az egyszerűnek tűnő dolgoknak is mennyi vetületük van. A szóbanforgó kérdést egyértelműen rendezi a 958/1990-es kormányhatározat, amely vonatkozik minden cégre, függetlenül a tulajdonformától. E határozat 4-es cikkelye leszögezi, hogy a programot a szakszervezetekkel való egyezkedés alapján állapítják meg, s láttamoztatni kell a helyi polgármesteri hivataloknál, ezt ki kell függeszteni és szigorúan tiszteletben tartani, ellenkező esetben 5000—10 000 lejes bírság róható ki. Logikus a szabályozás: a program függvényében állapítják meg a létszámot, a munkaidőt, s a vendéglátóiparban a vasárnapi és szombati nyitvatartás esetén az alkalmazottakat 100 százalékos bérkiegészítés illeti meg. Tehát semmi jogcíme nem lehet a záróra esetleges kitolásának. — Milyen visszásságok a leggyakoribbak? — A kereskedelmi szabályok mellőzését már említettem, de visszás az is, hogy egyesek azzal sincsenek tisztában, hogy hányféle adó is van. Vagy azzal, hogy kötelező az árak, a cégtábla kifüggesztése. Sajnos, nem kell rosszindulatúnak lenni ahhoz, hogy bírságolásra kerüljön sor. Egyébként az év eleje óta az ellenőrzött 941 egységnél 149 esetben voltunk kénytelenek bírságolni, s a kirótt bírságok értéke meghaladja az 1 millió lejt. — Hogyan látja a helyzet megjavításának a lehetőségét? — Elsősorban a vállalkozóknak kell ismereteiket gyarapítaniuk. Az ellenőrzések terén pedig el kell kerülni a párhuzamosságokat, az átfedéseket egyidejűleg az igényesség további fokozásával. A vendéglátóiparban pedig, ha a minősítések a kormányhatározat szigorú betartásával zajlanak le, sok minden a helyére fog kerülni. Lejegyezte: HECSER ZOLTÁN Hiányzott az elnök, jó a statisztika (Folytatás az 1. oldalról) nappali és az esti tagozatok végzősei által elért eredmények között. Végezetül a Beder Tibor főtanfelügyelő és Kálmán U. Zsófia tanfelügyelő által aláírt jelentés kéri a szakminisztériumot, hogy idén szervezzenek pótérettségit, vagy, hogy tekintsék leérettségizett-égyenek azokat is, akik elérték minden tantárgyból az 5-ös osztályzatot és az általánosuk is legalább 5-ös. Érdekességként hadd jegyezzük meg, hogy azokban az iskolákban, ahol nem jelentek meg a kiküldött bizottságelnökök, a legjobbak az eredmények. Legalábbis papíron: a székelyudvarhelyi egészségügyi szakközépiskolában a nappalisok 100 százaléka (esti tagozat nem volt), a csíkdánfalvi gimnáziumnál a nappalisok 100 százaléka, az estisek 100 százaléka, a zetelaki gimnáziumnál a nappalisok 100 százaléka, az estisek 97,5 százaléka (egy végzős nem jelent meg a Vizsgákon!). Mindezek ellenére Alfaluban, ahonnan szintén hiányzott a bizottság elnöke, csak a végzősök 55,6 százaléka vizsgázott sikerrel. Szintén 100 százalékos a siker a Csíkszeredai O. Goga gimnáziumban (nappali és esti tagozaton egyaránt), a székelyudvarhelyi M. Preda gimnáziumban (csak nappalisok érettségiztek), a gyergyószentmiklósi román gimnáziumban (csak nappali tagozat volt), a várhegyi gimnáziumban a nappali tagozaton és a köröndi gimnáziumban (itt is csak nappalisok végeztek). A leggyengébb eredményeket a nappali tagozaton Pitróban (52,5 százaléknak sikerült az érettségije), Gyergyóalfaluban (55,6 százalék) és a Csíkszeredai faipariban (67,8 százalék) érték el, az estiseknél Ditróban 29,2 százalék, a Csíkszeredai faipariban 32,1 százalék, a Csíkszeredai gépipariban (4. sz.) 38 százalék, a gyergyóci gépipariban 40,7 százalék, a hévízi Tăslăuanu gimnáziumban 48 százalék, a Csíkszeredai Márton Áron gimnáziumban 49,3 szállék a sikeresen vizsgázók aránya. Szemétgyűrű a város körül (Folytatás az 1. oldalról) kerül, de nem olyan sokba, mint amennyit egy köbméter hulladéktárolásért kérnek — ahogyan a Hamerock képviselője is mondotta. A háztartásokból, ipari és mezőgazdasági tevékenységből eredő szemét és hulladék gyűjtésének, szállításának és tárolásának jövőbeni módjáról is gondolkodni kell és ez már bonyolultabb kérdés. Mert rengeteg az eldobott, de újrafelhasználható anyag: papír, fém, építőanyag-törmelék, üveg, aszfalt stb. Lehet, hogy a szelektált gyűjtés és tárolás lesz a megoldás. Aztán vannak olyan hulladékanyagok, amelyeket nem lehet akárhol tárolni és nem a városi szeméttelepre valók. A polgármesteri hivatal illetékes osztálya ötletversenyt hirdetett a hulladék tárolás megoldására. Talán születnek olyan elgondolások, amelyek kivitelezhetők is lesznek. Az a fzánya telefon Nagyon fontos, nagyon sürgős dolgot kellene továbbítanom, hírül adnom. Nincs semmi gond, kézügynél a telefonkészülék, néhány perc, s máris ... aztán jó óra múlva homlokomon kiült ezekkel csak próbálgatom, mert nagyon sürgős, mert halasztást nem tűrő dologiról van szó. A készüléket gonosz szellemek szállták meg, magától dobja vissza a hívóhangot, aztán egyáltalán nem jelentkezik hívóhang, töksüket a kagyló, majd csodák csodája becsengetne, de akkor foglalt a hívott. Szóval így megy ezmost már másfél órája. Nem tudom más miként van vele, de én csak nagy erőfeszítések utántudom úgy letenni a kagylót, hogy a készüléket különösebb javítások nélkül ezután is használni lehessen. Mert vannak érthető dolgok ezen a világon. Még telefonos ügyben is Megértem — fölösleges magyarázkodások nélkül —, hogy miért fizetek néhány beszélgetésért félezer lejt, megértem, hogy beáznak időnként a vonalak, megértem, hogy sokszor keresztbekiabálva egymást, végül azt sem tudjuk, hogy a feleségünk rendelését vásároljuk-e meg, vagy azét az ismeretlen, ideges hangú hölgyét.Szóval két dolgot ennek ellenére sosem fogok megérteni. Az egyik az, hogy miért akkor van baj a vonallal, amikor a legégetőbb szükség van a gyors hívásra, a másik pedig az, hogy miért kell naponta magyarázniuk egyeseknek, hogy ezt a rossz vonalat nem hallgatja le senki. Én sajnálom az ezzel foglalkozókat, mert ha egy-egy telefonálástól ilyen ideges leszek, milyenek lehetnek ők egy szolgálati nap után? RAJNA GYÖRGY Gyergyószentmiklós nyugalmáról (Folytatás az 1. oldalról) A közrendért felelők általában 6 hónap és 2 esztendő közötti gyakorlattal rendelkeznek. (Egy rendőrnek legalább 5 esztendőre van szüksége, hogy komolyabb feladatokat is megoldhasson. Persze, kivételek léteznek itt is.) A hasznos tanácskozáson nem kaptunk feleletet a hogyan továbbra? Mert a bűnözés egyre nő, a rendőrség egyre magára maradottabb, a lakosság pedig egyre magára utaltabb. Hiszen hányszor állapítottuk már keserűen meg, hogy csak akkor derül fény valamire, ha mi magunk állítjuk elő a vétkest? Emiatt hány esetet nem jelentettek? A parancsnok által is emlegetett kapcsolat javításának a kulcsa a rendőrség kezében van. Ez pedig a példamutató viselkedés. A rendőr egyedül ezzel tudja kivívni azt a tiszteletet, amire olyan nagy szükség van. Az esti záróra után mészárszékbe befontoskodó rendőrt más is látja. A durván és brutálisan viselkedő rendőr az egész intézmény munkáját nehezíti, az ilyen esetekben történt felelősségre vonást a lakossággal is tudatni kellene. Legyen világos mindenki előtt egymásrautaltságunk. És egyik napról a másikra ne várjunk bizalmat. Lassú lépések sokasága kell hozzá. Olyan közel van még az a ... '89. Burgonyabotrány ? (Folytatás a 1- oldalról) Vis, hogy jelentős mennyiségű vetőburgonyát szerezzenek be, amelyet még idejében elültethetnek a gyergyóújfalvi, ditrói határban és a gyergyószentmiklósi AGROMEC-kel együttműködve. Miután az UNISEM nem biztatta vetőanyaggal, vállalkozói hévvel indultak neki a világnak és magyarországi közvetítéssel Ausztriából mintegy 540 tonna vetőgumót hoztak be, ami földbe is került, csupán kétes körülmények között. A menynyiség bankakták fedezete nélkül ,bizalmi alapon jött be, és utólagosan kellene rendezni a dolgot, a kifizetést. Az elképzelés az volt, hogy előnyös kamattal felvett hitelből dollárelszámolással törlesztenék az adósságot, csakhát végül sem előnyös hitel, sem dollár, és az ügyfél egyelőre maradt a csalódással, a közvetítő pedig az ellene megindított csődeljárás kilátásaival. A mintegy 220 000 dollár értékű burgonya kifizetése 43 millió lejbe került volna az elején, ma már a dollár árfolyamának növekedésével 84 millió lejt kellene átszámolni. Talán körültekintőbb ügyintézésre lett volna szükség, mondhatná az ember, aki inkább lenne ausztriai burgonya a gyergyói földben, mint e tisztázatlan helyzetben vállalkozó. Szaladgálás, kilincselés a minisztériumban, segítségkérés, hogy a vásárból ki lehessen lábalni.. Talán a Harbox árucserével törleszthetne és lenne is erre lehetősége, ha erre zöld utat kapna. Az ügy több mint kellemetlen, s kár lenne, ha bizalomvesztéssel, botránnyal végződne egy üzletkötés, amelynél milliók forognak kockán...