Megyei Tükör, 1970. augusztus (3. évfolyam, 137-141. szám)

1970-08-08 / 138. szám

A sokoldalúan fejlett szocialista tár­sad­­­­lom kialakulásának folyamata dön­tő befolyást gyakorol a tömegek ön­tudatára. A nemzetgazdaság és a nem­zői kultúra fejlődéséért, a társadalmi élet tökéletesítéséért folyó tevékenység, a politikai nevelő munka mélyreható átalakulásokat eredményez a nép szel­lemi életében, s kivetíti a legelőreha­­ladottabb erkölcsi-politikai vonásokat. Alaposan indokolt tehát pártunk kü­lönös figyelme, melyet — a X. kong­resszus dokumentumainak szellemében — a politikai-ideológiai munkának, a­­ma nevelő tevékenységnek szentel, a­­mend­által a széles tömegek államin kapcsolatba kerülnek mindazzal, ami énekeset a jelenkori kultúra, a tudo­­mán­yi és a technika nyújt, tökéletesítik szakismereteiket, elsajátítják pártunk­nak a világ­ról és a társadalomról v­al­lott nézetét — a dialektikus és történel­mi materializmust —, kialakítják po­zitiv állampolgári magatartásukat. A politikai nevelő munka célja : pár­tunk és államunk politikájának népsze­rűsítése és megmagyarázása, a dolgo­zók széles tömegeinek a szocializmus eszméinek szellemében való nevelése, mozgósításuk szocialista társadalmunk nagyszerű célkitűzéseinek megvalósítá­sára, mind hatékonyabb öntudat-formá­ló eszközök alkalmazása a gazdasági, ipari és mezőgazdasági egységekben, intézményekben, községekben és fal­vakon. A politikai munka bonyolult, sajátos eszközei révén elmélyítjük az emberek tudatában feladataik jelentő­ségét, s tettekre sarkalljuk őket. Nyil­ván a politikai munka eszközeinek szá­mos és igen változatos formáit alkal­mazzuk a gyakorlatban. A cél azonos­­ a gazdasági feladatok teljesítésének e­­lősegítése. Ilyen értelemben hat a fali­újság is, a legjobb szemléltető propa­ganda-eszköz. Mint ismeretes, a faliújság hatékony nevelő, népszerűsítő, tájékoztató és mozgósító eszköznek bizonyult. Az évek során azonban formálissá vált, haté­konysága csökkent. Miért ? Mert sokan azt hiszik, hogy a faliújság elavult, túl­haladott eszköz. Az igazság az, hogy éppen a formalizmus miatt tűnt el­avultnak. Ezzel szemben soha sem te­kinthető elavultnak az olyan propagan­da eszköz, mely a környező élet lük­tetéséből táplálkozik, s mely mind ú­jabb téma-forrásokra, kifejezési for­mákra lel. A tapasztalat bizonyítja, hogy ott, a­­hol a faliújság szerkesztőbizottsága min­dig az újat, az eszmei tartalom állandó felfrissítését tűzte célul, s a való élet­ből merítette anyagát, a faliújság ha­tékonyan működött, s eredményessége meg is látszott az emberek életében, munkájában. Áprilisban gyűlést tartott az EKP KB propaganda- és politikai tömegne­velő munkával foglalkozó komissziója. Megvitatták az ipari és mezőgazdasági feladatok teljesítését elősegítő politikai és műszaki-gazdasági propagandatevé­kenység kérdéseit. A résztvevők töb­bek között a politikai tömegnevelő munka tartalmáról, formáiról és mód­szereiről tárgyaltak. Rámutattak : fel kell újítani a faliújságnak, mint a tö­megpolitikai munka fontos tényezőjé­nek szerepét. Természetesen, a faliúj­ságok tevékenységének felújítása ko­rántsem tételez fel visszatérést a túl­haladott kifejezési formákhoz. A hosz­­szú cikkek, általános vonatkozású szer­kesztőségi anyagok nem vonzották az olvasókat, hiszen a sajtóban hamarabb megkapták az ilyen jellegű tájékozta­tást. A faliújság nem nyomtatott hírlap. Jellegénél fogva operatív, mozgósító ha­tású kell hogy legyen. A közölt anya­gok legyenek tömörek, életesek. Ilyen értelemben leginkább a szatirikus fa­liújság ajánlható. A szatírát főként az­ jellemzi, hogy elősegíti a feladatok tel­jesítését gátló hibák és hiányosságok közvetlen, gyors feltárását. A szöveges karikatúra, az epigramma, a bök vers, a hírközlöny, a heti krónika, a távirat, a nyílt levél, a közlemény, a bíráló portrévázlat s megannyi műfaj révén ostorozhatják az egyes emberek maga­tartásában mutatkozó visszásságokat. A bírálat persze legyen konkrét, névre szóló, találjon célba, s akkor biztosan felszámolják majd jelzett hiányossá­gaikat a megbírált személyek. A té­makör, a kifejezési forma megválasz­tása ,igényes feladat, a tájékoztatás hi­telessége és időszerűsége tekintetében egyaránt. A szépirodalomból és a nép ajkán élő alkotásokból egyaránt meríthetünk találó közlési modelleket, formákat, műfajokat : ilyen például a paródia, a szólás-mondás, az anekdota stb. Von­zó közlési forma a bíráló jellegű fény­kép is. Minthogy a megye majd minden helységében működik foto-laborató­­rium, minden iskolában, kultúrotthon­­ban, művelődési házban klubban állít­sunk fel tehát fényképes-szatirikus fa­liújságot ! De a többi formákat se ha­nyagoljuk el : iparvállalati viszonylat­ban például a „Selejt-kirakatokra” gon­dolunk. A közölt szöveg legyen a lehető leg­világosabb, közérthető, célközpont­ú, konkrét. Az anyag „tördelése“ legyen alaposan átgondolt, emelje ki a közölt A FALIÚJSÁG a politikai munka fontos eszköze írta : Mátyás Árpád, az RKP Kovászna megyei bizottságának szektorfőnöke tényállást, legyen változatos és össze- * • hangolt. Időszakosan cseréljük. Ha * szükséges, „különkiadást“ is szerkeszt-­­ hetünk. És ne felejtsük el, a faliújsá-­­ got nyílt, forgalmas helyen állítsuk fel.­­ Nem kötelező mindig bíráló anyagot közölnünk. Hiszen gyakran vagyunk ta-­­­núi dicséretre méltó tetteknek, hősies­­ magatartásnak. A faliújság tükrözte a tervfeladatok teljesítését, a munkaver-­­ senyek eredményét, a termékek minő- l­­ségének javítását, az önköltségi ár csökkentését, a szocialista munkafegye-­­ lem erősítését is. A felújítás nyomán Kovászna me­gyében is újra életre keltek a faliújság­­­gok. A vállalatok, intézmények, falvak és városok pártszerveinek, illetve párt­­szervezeteinek irányításával újjászer­veztük a szerkesztő bizottságokat, ös­szeállítottuk a „nyomdafestékre való“­­ anyagot. Számos helységben, ipari és­­­­ mezőgazdasági egységben — a köpeei bányavállalatnál, Bodzafordulón, a kéz­­divásárhelyi készruhagyárban, Illyefal­ván, Gelencén, a szentkatolnai mező­gazdasági vállalatnál, a kovásznai fono­dában, Zabolán stb. — máris érez­hető az RKP megyei bizottsága propa­ganda osztályán dolgozó aktivisták se­gítségével újjászervezett faliújságok hatása. Másutt azonban nem értették meg kellőképpen a faliújságok határidőn belüli és igényes szinten való megjele­nésének fontosságát. Következésképpen, az eredmény is várakozáson aluli : Kö­­kösön, Mikóújfaluban, Szentléleken, Kőröspatakon, Bardócon, Híd­végen, Ré­tyen, Nagyborosnyón, a kovásznai bú- P­­orgyárban, a megyei építő-szerelő vál­lalatnál, a kézdivásárhelyi mezőgazda-­­­sági gépesítési vállalatnál és másutt. A faliújság szerepéről és jelentősé­géről indult véleménycsere továbbra is nyitva marad, hiszen az idő és az ese­mények egyre bővítik a témakört, gaz­dagodnak a kifejezési formák, a ren­delkezésre álló publicisztikai műfajok. Tartalmilag a faliújság lényege mind­ azonos : életünk valóságának, gazdasá-­­ gi tevékenységünknek, szocialista öntu­datunk gazdagodásának, a sokoldalúan fejlett társadalmunk kialakításában el­ért eredményeink tükrözése. A HÉT HAVI IPARI TERV TELJESÍTÉSE Ipari vállalataink továbbra is siker­rel teljesítik tervfeladataikat. Hét havi össz- és árutermelési tervüket 102 szá­zalékban teljesítették. A terven felül előállított 19 742 tonna szén, 1209 köbméter fenyő fűrészáru, 203 000 négy­zetméter gyapot szövött áru, 80 tonna hús és 10 tonna húskészítmény, 4 ton­na sajtféleség, 48 000 darab tégla jel­zi sok más egyéb termék között, hogy vállalataink teljesítik a tervfeladatok túlteljesítésére vonatkozó vállalásaikat. A tervfeladatok túlteljesítését a terme­lékenység növelésével érték el ; az egy alkalmazottra számított termelékeny­ség értéke 625 lejjel magasabb a ter­vezettnél. 2 Szent­ Anna tó ! Hosszú évszázadokon át az emberek képzeletben tündérekkel, mesebeli alakokkal népesítet­ték be a tó környékét a roppant fenyőrengeteget. Aztán lassan megjelentek itt maguk az emberek, birtokukba vették a tavat, a fákat, az ózondús levegőt... Minderről talán mit sem tud az a kisdiák, aki most tanárai felügyelete mellett úszni tanul, s majd mint aki jól végezte dolgát, jóízűen fogyasztja el a hevenyében összevert nyírfaasztalról a páro­lgó paradicsomlevest. Azt hiszem, nem elég csupán annyit mondani, hogy ez a Szent­ Anna tavi táborozás élmény marad. Ennél sok­kal többet jelent. Mert az a több mint 200 iskolás, aki itt megfordul, nemcsak tágabb tüdővel­­tér haza, hanem megtanulja azt is, hogyan kell közösségben, a közösségért élni, dolgozni. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, mennyire egész­séges elképzelés volt a Szent­ Anna tó mellett úszótá­­bort létesíteni. Természetesen, a három év előtti első próbálkozásból, majd a tavalyiból sok mindent lehetett tanulni, s bizonyára az idei is nagyon tanulságos lesz. De maradjunk egyelőre csak a tábornál. A megyei pionírtanács tehát immár harmadikszor verte itt fel a egy táborozás tanulságai sátrait, s abban is igazuk volt, hogy elnevezték ezt a helyet „vakációs falunak“. Valóban falu ez, sok sátor­ral, zöld-fehér zászlócskákkal, önálló konyhával, élel­miszerraktárral, kerítéssel. S megannyi életrevaló la­kóval ,akik közül sokan itt próbálják ki először krump­lihámozó, tűzrakó, fahordó tudományukat. Látni kellene azokat a mérkőzéseket, amelyeket a tábor lakói vívnak „holtkomolyan“ a tó többi lakóinak válogatottjával Persze, amazok is komolyan játszanak, hisz nem akárki az ellenfél, hanem a szentgyörgyi pionírház focicsapata. Ezek pedig tudnak futballozni. Vagy idézhetnek a tábortűz körüli vidám perceket, a a vendégművészek — mert ilyenek is akadnak — pro­dukcióját, a táborban Szent-Annai Lantos Elemérnek is­mert kolozsvári fiú emlékezetes Tinódi Lantos Sebes­tyén-estjét! És az emlékek közül nem maradhat ki a medvebrummogás sem­m­ilyen látogatójuk is volt már a pioníroknak. Természetes, hogy a jókedv, a szórakozás elsősorban a vezető tanároktól függ. S ők igyekeznek mindent meg­tenni, hogy ne legyen benne hiány. A négy egymásutáni csoport 50—50 tagja valóban nem panaszkodhat. Hogy mennyire népszerű és vonzó lett ez a tábor, azt bizo­nyítja a sátort verő iskolák nagy száma. Azok, akik nem juthatnak be a „faluba“ helyszűke miatt, a közvetlen szomszédságban ütnek tanyát, s ha nem is táborlakók, de a szórakozásba, mókába, munkába őket is bevopják. A delfin-akció tehát — így nevezik országszerte az úszás tanulására­ indított mozgalmat — Kovászna me­gyében sikerrel valósul meg Hogy lesznek-e majd in­nen kikerülő úszóbajnokok, azt egyelőre nem tudhatjuk. A lényeg viszont nem is ez, hanem amit a­ tábor pa­rancsnoka mondott : Az úszás mellett megtanítják a gyermekeket arra is, hogyan kell együtt, közösségben élni.. . Péter Sándor megyei IK­ KOR KÓSA ISTVÁN, Középujta : „Felejthetetlen élmény marad számunkra a Deltában tett ki­rándulás. Szép volt Konstanca, Eforia, Mamaia, Hisztria, Tul­­cea, de a legszebb mégis a Del­ta volt. Hajón utaztunk két és fél nap. Napoztunk, játszottunk, és a legtöbbet­­ nézelődtünk. Végeláthatatlan nádasok, gazdag állatvilág, kanyargós csatornák kötötték le figyelmünket. Ezút­tal szeretném a középajtai ki­rándulók köszönetét kifejezni a pionírszervezetnek és Keszeg János igazgatónak, akinek nagy érdeme van abban, hogy mi kellemesen, hasznosan töltöttük el ezt a pár napot. tapanyilbin­­a terilletr­ aia HI. évfolyam 138. szám

Next