Megyei Tükör, 1970. november (3. évfolyam, 163-187. szám)
1970-11-22 / 181. szám
I.ÁSZLOFFV ALADÁR A BCDEF( J11 LTKLMKOP RSTIVXVZ Ábécé énekelj, elhallgat minden. Kavics se loccsan és víz se robajlik. Hallgatag könyveink szóhalmazából kikel egy világ, mely szavunkra haj !. Fülem a földön — ló dobog messze, jönnek az elképzelt igazság-évek, meghalok húsban és elromlom vasban, de rejtjeleinkben örökre élek. CZEGŐ ZOLTÁN KORA ŐSZI ELÉGIA A földön egy újabb, roppant nyár hever. Fönn — ki tudja hol — egy város álma szállong. Sosem láttam ennyi visszatérő embert, ennyi hidegben sikongó katángot. Ványadt szél fújja homlokunk és tartjuk is ... Mindenki fújja a magáét úgymond. És már nem merünk fölszállni bár a legszelídebb májusi danáig, melytől néhány hónappal elébb, még rittyegő, harangszós nagyidőt kértünk számon ... Sosem értem ennyi visszatérő lombot, innen és túl az ifjúságon. Agseprü mentséget suhogtat az ősz, és joggal. — Kit-kit saját szemete temessen. (Én sem szaladok a szomszédba panasszal, ha vesztek, mikor magammal verekszem.) Fönn — ki tudja hol — egy város álma szállong — és kísért idelenn a gyom veszekedett zöldje. Ostoros szelek sodornak, pörgetnek — * edzenek magukhoz tavaszra, jövőre. péntektől — péntekig MOLNÁR FERENC uralkodott a kolozsvári Állami Magyar Színházban. Igazság szerint csak egy „valódi" Molnárdarabul latinű a közönség, a Játék a kastélyban amid. Mégsem férevezető írásom első mondata, mert péntektől csütörtökig a helybeli Molnár Ferenc uralta a kolozsvári magyar színpadot: Méhes György. A társulat első bemutatója a most induló évadban ugyanis egy háromfelvonásos Méhes-vígjáték volt : a Héten, mint a gonoszok. Amely a héten két diákbérleti előadáson ment, szokás szerint a taps is, fölösen is bejött. Az egyiken hangfelvétel is készült a rádió számára, úgyhogy a Tükör Kovászna megyei olvasói, ha kedvük tartja, megismerkedhetnek a kolozsvári rádióstúdió műsorán az előadással. Tehát minden a legnagyobb rendben ? ! Ha eltagadjuk a színházat kizárólagosan komersz, üzleti vállalkozásnak, akkor ezen a héten tényleg minden rendben lett volna. De csupán ezen a héten, mert a korábbi előadások jó része bizony nem váltotta be a színháziak számítását , csak félházakat vonzottal. Lukács György a komész, irodalmi és színpadi alkotások „világszínvonalét" termelőjéről, Molnár Ferencről, immár ötvenkét esztendeje totta, hogy az efféle művek általában megállapiegy-egy öllel több-kevesebb szellemességgel történő földagasztásai, ezért nem képesek az élet összetettségének illúzióját kelteni a nézőkben, még akkor sem, ha esetenként valóságosan megtörtént események felhasználásával is készülnek Átfogó világnézetet sem találunk bennük A komersz produkciók tömegsikerüket az igénytelen szellemi táplálékhoz szokott-szoktatott közönség érdeklődésének köszönhetik. S ha még ez a közönség sem látogatja az előadásokat, akkor vagy a szerző vagy a színház munkája csap nix alá. Előfordul persze, hogy mind a kölni. A Héten, mint a gonoszok Mélies-vígjáték Iomersz-művek igényével, mércéjével mérve sem a sikerült alkotás, bár köztudott, hogy szerzője ismeri a darabírás mesterségét. Az ötlet, amelyből fölpuflad a darab cselekménye, a következő: A takarítónö-nadrágszabó Sándor házaspár (Andrási Márton állami díjas érdemes művész, és Orosz Lujza) jogos lakásigényét csak egy zsaroló jellegű kérvény hatására hajlandó tekintetbe munkahelyük, egy kisipari szövetkezet, egy xenni dixelszalon vezetősége. A kedvező döntés és a lakáskiutalás átadása közti időszakban még hatan pályáznak az egyetlen lakosztályra, egytől egyig Sándoréknál, a négy gyermekes, egy szobában szorongó Sándoréknál kevésbé rászorultak. Szerencsére Lórika, a szemfüles inaslány (Széles Anna) résen van, és valóságos komplettot sző a „Sándorék lakására" pályázók ellen. Sikerrel beül a happy end és a négygyermekes Sándoréké lesz a megérdemelt lakáskiutalás, a tisztességtelen riválisok pedig hoppon maradnak. Vajon, „adva lenne" a szokványos tanulság : a jók is, a rosszak is elnyerik méltó jutalmukat ? No, nem. Hiszen győznie kell a komersz-darabok erkölcsi követelményének. S szépen érvényesül is a moral insanity : Sándorék sem szeplőtlen hősök, ő maguk is részt vesznek a többi lakásigényt lövet együtt az egymás bemóserolását célzó ,,mindenki mindenkit följelent" akcióban. Amelyet a különben az igénylők sorába belépett Lenke, szövetkezet alelnöke (Balogh Éva) szervez. A főnnöke, a szövetkezet elnöke (Senkálszky Endre, érdemes művész) etikája felöl sem lehet sok illusion!.. Ha jól meggondoljut,, több bűn (házasságtörés, megvesztegetés elfogadása stb.) terheli hily'ismeretét, mint bármelyik beosztottjáét, bármelyik lakásigénylőét. Ami igaz, az igaz : a jószándékú Lórumnak „csak" az eszközei tisztességtelenek. (lehet, hogy ezért lett a darab egyik legsablonosabb figurája ?) Tudatos rosszhiszeműséggel vezeti félre a Sándor család riválisait. Nogy aztán a végén diadalmaskodhasson — na, nem az, erény", hanem a megalapozott igényjogosultság. Úgy vélem, hogy a lentiekkel együtt, «1 maga' * nemében, a maga komersz mivoltában még élvezhető is lehetne Méhes György vígjátéka. Sajnos, nem az. Az alaphelyzet fölvázolása, az első felállás ígéretesnek mutatkozik, a bonyodalom güngyölllése során azonban még a meglevő sramai feszültség is b elillan. Kolozsvár egykori hírhedt külvárosának, a Pata utcának címzett %óviccék,amelyek között még ,,autentikus" Pala illeni is akad, helyettesítik a műfaj megkívánta földuz yasláshoz szükséges szerzői leleményt és humort A legtalálóbbnak azonban a darab rendezője, Horváth Béla, ugyancsak a műsorfüzetben olvasható nyilatkozatának egyik mondatát találom, amely, sajnos, nem úgy, mint a lentiek, amelyeket I.állhattunk is, csupán nyomtatásban került a közönség elé : „Az élet tele van buktatókkal. 1 a* nem vigyázunk, bizony bele-belebukunk minduntalan." Hát igen. Sajnos az előadásokat, néhányat kivéve, tényleg a bukás légköre ülte meg. A diákbérleteset, tulajdonosai viszont megtapsolták még Széles Annának, a rádióközi elitesben nem „élvezhető" bon mol-ját is ■ miközben egyebütt simogatta, a szöveg szerint térdfájdalmaira panaszkodott. Jó arra nem is gondolni, hogy Heten, mint a gonoszok helyett akár Páskánd Génza Vendégségét, az eddigi legsikerültebb felszabadulás utáni hazai magyar drámát is láthatta volna a kolozsvári közönség. A rendezés a darab színvonalához alkalmazkodott. A szereplők közül tiszta szexnél csak Bénié Ferencet, valamint három színésznőnkét: a meglepően „életszag van" gonosz. Balogh Évát, a „se Ints — se hal" szerepe fölött győzedelmeskedő Krasznai Paulát és a művészi pálya egyik fölfelé ívelő szakaszához ért Orosz Lujzát dicsérhetem. Katona Ádám //?A áXY/r/Sf/ Huxley: Szép, új fordítás(ban) Az ember különösen ebben a mostani (és legekkel fémjelzett !) században lassan megszokja, hogy az ég kerek világán semmin se szabad csodálkozni, mert ha valami ez idáig véletlenül még nem történt meg , a hátralévő harminc évben még vígan megtörténhet. Pozitivista feltételezések szerint az olvasó is embert És tudja, hogy ami mégsem történhet meg a hátralévő harminc évben, az biztosan az irodalomban nyer majd egy hozzá (nem) értő elmét, aki „köpülni kezdi részvéte vaját" (Pont és ellenpont, 192. old.), esetleg tenyerébe köp, és megteremti a lehetetlent. Azért író: „A nemes indulatok következő és még robbantóbb rohamában ... " (Pont és ellenpont, 192. old. ) a nyájasból elképedne, majd dühössé váló olvasó földhöz csapja a könyvet, és vérmérsékletétől függően televíziót néz, rádiót hallgat, vagy elmegy sétálni. Ha kitartóbb, esetleg még az is elgondolkoztatja, hogy miért lett a végzet,bábjátékéból délibábos stílusban újrafordított, nyelvi építményekkel és leleményekkel, szörnyűségekkel teli Pont és ellenpont. Mire kiköpülhetné nemes indulatai csészéjében részvéte vaját, esetleg dühének teje első, és akkor úgy jár, mint a regényhős a 438. oldalon, akinek „...szeme előtt fekete úr tázongott, egyre növekedett, lyukakat harapott a szilárd világba. (Mit ad isten ! ) És maga a szilárd világ is megingott és bolygóközi örök sarkai körül forgott* — s meglehet, most is forog. Hogy ezek után mi lett, mily kataklizma következett be : azt istenem. Huxley, s az ő fordítóján, Látó Annán kívül esetleg azok tudnák megmondani, akik ezt a Kosztolányi és Illyés Gyula hajlékony színekben, illatokban és édes ízékben gazdag prózanyelvét csúfoló „fordítást sajtó alá rendezték” . „És mégis az egész csak ostoba, szennyes és undorító volt (mondja Látó mert ez nem Huxley, a Anna, 451. oldalon). Igen, mélységesen hülye, mérhetetlenül ostoba. A jó és a rossz, tudásfájáról szakított gyümölcs szívében nem tüzet és mérget, csak undok, barna rothadást s néhány kis kukacot talált. “ — dán munkatársa . PLUGOR SÁNDOR 1940-ben született Köküsün. Szülőfalujában, majd a marosvásárhelyi művészeti középiskolában tanul. A kolozsvári képzőművészeti főiskolára iratkozik be érettségi után, 1964-ben végez. Éveken át Brassóban tanít, majd az ASTRA című folyóirat grafikus munkatársa. Pillanatnyilag Sepsiszentgyörgyön dolgozik a megyei művelődési bizottságnál, öt egyéni tárlata volt ezidáig, Kolozsváron, Csíkszeredában Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben, majd újra Sepsiszentgyörgyön állított ki. A fiatal képzőművész-nemzedék egyik legmarkánsabb egyénisége. a lapszám képzőművész «