Megyei Tükör, 1972. január (5. évfolyam, 527-550. szám)
1972-01-28 / 548. szám
.? /? AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA MEGKEZDŐDTEK AZ ALKALMAZOTTAK ÉVI KÖZGYŰLÉSEI Ki felel a vállalati demokráciáért ? Az utóbbi idők — a szocialista demokrácia fejlődését, kiteljesedését biztosító — törvényei közül talán a legnagyobb gyakorlatijelentőségű az alkalmazottak közgyűléséről szóló törvény. A vállalatvezetőség tevékenységének értékelését a vállalat alkalmazottaitól tenni függővé — mi ez, ha nem demokrácia. Elvben és lehetőségeiben ! Mert élni is meg kell tanulni a lehetőséggel, mi több, kötelességgel. Véleményt mondani, elismerni vagy bírálni, egy ésszerűen szervezett gazdaság, egészséges munkalégkör, megnövekedett társadalmi és egyéni jövedelem érdekében nem csupán jog, hanem kötelesség is, a vállalat s tágabb értelemben az egész nemzetgazdaság jövőjével, tehát a jövőnkkel szemben. A köpeci bányavállalat alkalmazottainak 1971. júniusi közgyűléséről készült jegyzőkönyvet lapozgatom. A vállalat pártalapszervezetének titkárán, Georgescu Ioanon kívül, senki sem minősítette a vállalat vezetőségének tevékenységét. Senki sem beszélt a vezetőség munkastílusáról, annak erényeiről és hibáiról. A felszólaló alkalmazottak jobbára saját tevékenységükről számoltak be, ők tettek vállalásokat, ami igen helyes, de hiányzott a vezetőség „vállalásai“ (lásd: múlt évi határozati javaslatok például) teljesítésének megítélése, értékelése. Pedig az adminisztratív vezetőség üléseinek — épp ez idő tájt készült — jegyzőkönyveiben, amelyekben a vezetőség tagjai jellemzik saját munkájukat, lapozva, érdekes minősítésekre akadhat az ember. A vállalatnál tapasztalható fegyelem, olykor kényszerfegyelem — állapítja meg egy helyütt a vállalati pártbizottság titkára, s rövid statisztikát is ismertet : az 1971-es évben, 1970-hez viszonyítva a büntetések „drasztikusabb“ formái kerültek előtérbe. Az 5 százalékos (ötven eset) és a 10 százalékos (kilenc eset) fizetéslevonások (1970-ben egyetlen eset sem fordult elő), alacsonyabb fizetési kategóriába való visszasorolás (53 eset, 1970-ben csupán 30) s végül a munkaszerződés felbontása (65 eset). Mindez 1971 közepe táján ! Erről a meglehetősen fontos jelenségről nem esett szó a közgyűlésen. S a példákat még szaporíthatnék, mert fegyelmezetlenségek akadnak ,a köztudomásúan jól vezetett köpeci bányavállalatnál is. Hint Béla (folytatása az oldalon) A megyei nőbizottság bővített plenáris ülése Tegnap, bővített plenáris ülést tartott Sepsiszentgyörgyön a megyei nőbizottság, amelyen részt vettek a megyei nőbizottság vezetőségi tagjai, a városi és községi nőbizottságok elnökei és titkárai, valamint számos meghívott. Az ülésen részt vett Kóródi István elvtárs, az RKP Kovászna megyei bizottságának titkára. A plenáris napirendjén szerepelt a megyei nőbizottságjelentése a városi és községi nőbizottságok hozzájárulásáról az 1971-es gazdasági-kulturális terv teljesítéséhez, valamint az 1972-es tervből a nőbizottságokra háruló feladatokról : a megyei nőbizottság 1972-es évre szóló intézkedési terve, valamint szervezési kérdések. A jelentés — amelyet Bereczki Vilma, a megyei nőbizotság elnöke terjesztett elő — a pártdokumentumok szellemében elemezte az elmúlt évben kifejtett tevékenységet, rámutatva ugyanakkor számos hiányosságra is. A felszólalók — Záduly Gitta, Németh Mária, Müller Amália, Dukász Anna, Csinta Jolán, Németh Éva, Erdélyi Margit, Bán Mária, László Erzsébet — részletesen kitértek a nőbizottságok által elért szép eredményekre, a közös és hasznos akciókra, amelynek további folytatása a nőbizottságok tevékenységének állandó javulásához vezet. A felszólalók több javaslattal egészítették ki az intézkedési tervet. A harmadik napirendi pont keretében Ráduly Gittát, a sepsiszentgyörgyi nőbizottság elnökét és Mátyás Rozáliát, a megyei KISZ-bizottság leánykomissziójának elnökét kooptálta a plenáris a megyei nőbizottságba, majd beválasztották a megyei nőbizottság bürójába. A bővített plenáris ülés végén felszólalt Kóródi István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! • • 1) TÜKOR 548. szám V. ÉVFOLYAM 1972. JANUÁR 28., PÉNTEK ÁRA 30 BANI Átnyújtották a kitüntetést a sepsiszentgyörgyi állami mezőgazdasági vállalatnak Emlékezetes esemény színhelye volt Árkos. Az agronómusok házában szervezett ünnepségen, a megyei párt- és állami vezetők jelenlétében átnyújtották az RSZK Államtanácsa által a sepsiszentgyörgyi állami mezőgazdasági vállalatnak adományozott magas kitüntetést, a Munkaérdemrend I. fokozatát, amellyel a burgonyatermesztésben elért kimagasló terméshozamért tüntették ki a vállalatot. Az ünnepi ülést Lédán Gyula, az állami mezőgazdasági vállalat pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd Huniadé Anton mérnök, az időközben trösztté alakuló vállalat igazgatója ismertette azokat a módszereket, amelyek e kiemelkedő sikerekhez vezettek. Felhasználva és jól értékesítve a mezőgazdaság növekvő műszaki anyagi lehetőségeit, értékesítve az állam által biztosított nagyarányú támogatást, a sepsiszentgyörgyi állami mezőgazdasági vállalat 1 770 hektáron 23 900 kg-os átlagtermést takarított be hektáronként. A kimagasló terméshozamnak köszönhetően a vállalat terven felül 9 300 tonna burgonyát szállított a nemzetgazdaságnak, ami többletként megközelítőleg fél kiló burgonyát jelent az ország minden lakosának. A magas terméshozam elérésében mindenekelőtt a szentkatolnai,uzoni és szépmezői, valamint a dálnoki farm jeleskedett. A jelentés elhangzása után ünnepi pillanatok következ(folytatása a 6 oldalon) (almász) A szándék megérett, milyen lesz a tett ! (Néhány észrevétel a nagyajtai termelőszövetkezet közgyűléséről) Időpont : 1972. január 22., de 10 óra, mármint a kitűzött időpont. Ami azt jelenti (utóvégre létezik még Nagyajtán is hagyományápolás) hogy 12 előtt pár perccel csakugyan megkezdődik a közgyűlés. A teremben a hangulat igen barátságos, már csak azért is, mert Fűrész Gábor bácsi előző este bedurrantott a hatalmas öntöttvaskályhákba, s meghagyta az éjjeliőröknek, néhányszor pakolják meg reggelig azokat újra, hadd legyen jó meleg. De a légkör egyébként is eléggé fűtött a teremben, s ehhez igencsak hozzájárul a vezető tanács Simon Ferenc elnök által előterjesztett jelentésének hangvétele is. Egyrészt, mert noha hosszú lére sem volt az eresztve, mégis jutott hely a dicséretnek azok felé, akik leginkább megérdemlik, úgyszintén a bírálatnak és önbírálatnak azok felé, akik ezt megérdemelték. Jó közgyűlés volt Nagyajtán, mert tanulságaiban gazdag. Legfőbb tanulsága igencsak az : nem annyira, lezárult itt valami, ámbár a szövetkezet tagsága hivatalosan ez alkalommal zárta a múlt évet, hanem — elkezdődött. A lábra álláshoz történtek itt ígéretes próbálkozások. S olyan termelőszövetkezetnél, ahol a termelési mutatók, s így a gazdasági hatékonyság mutatói is évről évre már megszokottan alacsonyak, ilyen tény már önmagában is külön figyelmet érdemel. Mert arról van szó, hogy akármilyen csekély fordulatot is sejtessen a jobbulás irányába, reményeket ébreszt s eddig lankadó erőket hozhat felszínre. Ami — egyelőre szavakban — meg is történt, nyomban a közgyűlésen, mert bebizonyosodott, hogy az elmúlt esztendő igenis, a reménykeltés esztendeje volt a nagyajtai szövetkezetben, a szándék megszületésének esztendeje, hogy náluk is lehet jobban, náluk is képesek többre. Tisztázzuk rögtön, reményeké és szándékoké csupán, hiszen tavalyi terméseredményeik (s ennek megfelelően, természetesen, javadalmazási mutatóik is korántsem voltak olyanok, hogy azokat általánosabb értelmezésben iskielégítőnek lehessen mondani. Ellenkezőleg, nagyon-nagyon gyengék. Igaz, hogy nem kizárólagosan, nem százszázalékosan ők a hibásak miatta, tényleg túlságosan hosszúra kinyúlottak az esős idők, igaz, hogy az OK sok kárt okozott tavaly is, igaz, elkelt volna még több és többféle gépezet, egyszóval igaz, hogy Hajas István (folytatása az 5. oldalon)