Megyei Tükör, 1975. május (8. évfolyam, 1302-1306. szám)

1975-05-01 / 1302. szám

SZOCIALISTA MUNKAVERSENY — 1975 | Ünnepköszöntő munkasikerek Fokozódó ütem, gyorsuló ritmus közepette kezdődött megyénk ipari egységeiben az ünnepet megelőző utolsó munkahét- S szinte minden egyes óra, minden műszak fokozódó ritmusában egyre több tonna szénnel, faanyaggal, szövöttáruval, szállítanak terven felül vállalataink a nemzetgazdaságnak. A minap megpróbáltuk több helyről összegyűjteni az ünnepet megelőző napok jelentős termelési sikereit, hogy átfogó képet nyerjünk ipari dolgozóink lelkes erőfeszítéseinek eredményeiről, a május 1-et köszöntő versenylendület legfrissebb számadatairól. A sok-sok számottevő munkasikert nyugtázó kimutatás ,megannyi terven felüli megvalósítás nyomán kirajzolódott megyénk dolgozóinak közös óhaja , a párt XI. kongresszusán megjelölt program maradéktalan teljesítése, szilárd elhatározása, hogy határidő előtt valóra váltja az ötéves terv előirányzatait. KÉTMILLIÓ LEJ TERVEN FELÜL A kézdivásárhelyi keményítőgyár tegnapelőtt jelentette szerkesztőségünknek, hogy áprilisi tervelőirányzatait 28-án teljesítette, s ennek megfelelően havi össztermelését 101,5 százalékban valósította meg. Az eddigi kimutatás arról ad számot, hogy e gyár dolgozói év elejétől 120 tonna keményítőt termeltek tervükön felül. Jelentették továbbá, hogy félévre szóló vállalásuknak teljes egészében eleget tettek, s május 1. tiszteletére kétmillió lej értékű terméket állítottak elő tervükön felül, tervelőirányzatuknak öt nappal házi idő előtt, 25-én tettek eleget — jelentették , minap — a kézdivásárhelyi csavargyár dolgozói. Ünnepköszöntő eredményeik közül még említsük meg azt, hogy április hónapban a gyár munkaközössége JOG 000 valutalejt takarított meg. A KOVÁSZNAI GYAPJÚFONODA JELENTI Bakk Elemér, a kovásznai gyapjúfonoda igazgatója távbeszélőn értesítele szerkesztőségünket, hogy az üzem dolgozói április 29-én valósították meg havi tervelőirányzataikat, s az év első négy hónapjában terven felül 13 tonna gyapjúfonalat gyártottak. A május 1. tiszteletére kibontakozott szocialista versenyben a napokban 32 élenjárót tüntettek ki. Az élenjárók közül különösen Molnár Amália, Gecsei Irma, Bociman Ioan, Munteanu Mária I., Szász József, Kerestély Jolán, Vajna Ilona II., Becsek Erzsébet, László Éva, Mosztok Sarolta és Jakabos Gyula tűnt ki teljesítményével. KÉT HÓNAPPAL KORÁBBAN ELKÉSZÜLT A TÍZES TÜMISHÁZ Az építkezési vállalattól kaptuk a hírt, hogy a napokban elkészül a Szeniori IV. negyedben a tízes számot viselő tömbhöz. Május 1. tiszteletére vállalták az építők, hogy két hónappal határidő előtt befejezik a munkálatokat, s így az ünnep napján át is adják a lakóknak a 44 lakrészes tömbházat-23 EZER TONNA SZÉN, 33 EZER TONNA BRIKETT ELŐIRÁNYZATON FELÜL A köpeti bányavállalat dolgozói — amint arról Pinte Imre, tájékoztatón — ebben az évben is jelentős túltermeléssel köszöntik május elsejét: a vargyasi T. bánya az év első négy hónapjára eső tervelőirányzatát 14 ezer tonnával, míg a baróti bánya 9 000 tonnával teljesítette túl. E két részleg tehát összesen 23 ezer tonnával szárnyalta túl előirányzatát. Ugyanebben az időszakban a briketgyár 35 ezer tonna brikettet jelentett tervén felül. A bányavállalat össztermelési tervét év elejétől értékben ötmillió lejjel teljesítette túl. E kiváló eredményt főként a munkatermelékenység növelése révén sikerült elérniük. A legfrissebb adatok alapján a négy hónapra eső munkatermelékenység 119 százalék volt. A szocialista munkaversenyből valamennyien derekasan kivették részüket, de ha mégis a legjobbakat kérnék számon, hát elsőként a vargyasi I. bányából Máthé Imre, Takó János és Pilkei György brigádját, míg a baróti bányából Urak László, Sándi Pál és Fekete Jenő brigádját említenék. A két brikettgyárból Szűcs István, Dávid Bertalan és Kovács Mihály, Barabás Ferenc, Gecse Imre és Ágoston Lajos brigádja tűnt ki. (folytatás az első oldalról) menyre, mint ismeretes, szeptember 8-án délután került sor, amikor e helység városházának épületére felkerült a román trikolór. Máig is felejthetetlen az a meghatottság, amely abban az emlékezetes pillanatban katonáink szívét betöltötte, az a megható öröm, kitörő lelkesedés és virágeső, amellyel e város román és magyar lakossága a győzteseket fogadta. Erdély területének elsőként felszabadított városa volt Sepsiszentgyörgy. Felidézve ezt a pillanatot — mondotta a felszólaló — gondolataink most a becsület mezején elesett bátor harcosok felé szállnak. A Csíki- és Bodoki-havasok lejtőit, az Olt és a Feketeügy völgyét számos vitéz román katona vére áztatta. Itt halt hősi halált Grigore Balán tábornok, az első hegyivadász vadosztály helyettes parancsnoka, Gheorghe Turturică és Dávid Păiuș alhadnagy. Fegyvertársaik azonban tovább folytatták a harcot az ország egész területének felszabadításáig, 1944. október 25-ig, amely méltó befejezése volt a román és szovjet hadsereg hősiességének. A győzelem nem éppen sima útja azután Magyarországon, Csehszlovákián át vezetett. E területek is a román és szovjet katonák vitézségének és bátorságának számos jelét viselik. Közel 170 000 román katona vére folyt e harcmezőkön-A román katonák áldozatos harca nem volt hiábavaló. Ma szabad népünk ura saját sorsának, s az RKP vezetésével építi boldog jövőjét. Keresztes Géza, a párt illegalitás fol tagja, az RKP-nak a fasizmus fitt győzelemben tanúsított hozzájárulását elevenítette fel. A pártról emlékezett meg, amely az egész nép képviseletében lépett föl a szovjetellenes háború ellen, határozottan síkra szállt e háborúból való kilépésért, és az antihillerista koalíciós erőkhöz való csatlakozásért, a Szovjetunióval való barátságért, majd felidézte a román nép harcát a szabad és független élet 31. esztendejében. Az esemény jelentőségéről a következőkben Vaszilij Petrovics Abizov elvtárs, a Szovjetunió bukaresti nagykövetségének képviselője beszélt, aki miután felelevenítette a szovjet hadsereg harcát a fasizmus ellen, arról a fegyverbarátságról és testvériségről beszélt, amely a román népet a Szovjetunió népeihez köti. A nagygyűlés végén felszólalt Nagy Ferdinánd elvtárs, aki a mélységes tisztelet hangján emlékezett meg a harc, a kötelesség mezején elesett katonákról. A fasizmus feletti győzelem népünk áldozatos és óriási erőfeszítést követelő harcának méltó befejezése volt, azé a népé, amely mindenkor vágyott a szabadság után, és arra, hogy saját maga döntsön sorsa felett. E győzelem a Román Kommunista Párt hősi harcát jelentette, annak a pártnak a harcát, amely ragyogóan egyesítette a forró hazafiságot és a proletár nemzetköziséget, a nemzeti és a nemzetközi kötelezettségeket, és amely hajthatatlanul lépett föl a szovjetellenes háború ellen, megszervezte a katonai-fasiszta uralom megdöntésének, Erdély északi része felszabadításának harcát, Romániának az antihitlerista koalícióhoz való csatlakozását. A katonai-fasiszta diktatúra meghüzvése megnyitotta Románia imperialista uralom alóli végleges felszabadításának útját, a román nép azon törekvésének megvalósítását, hogy szabad legyen és ura legyen gazdagságának és saját munkájának. Az a nyolc hónap, amely 1944 augusztusa és 1945. május 9. között éltett, bár rövid volt, mégis a fegyveres felkelés után elért vívmányok megszilárdításáért folyó harc, az antihillerista háborúban való hozzájárulásunk fokoztsa, és a román nép történelmi fejlődésének új szakaszára térése szempontjából sorsdöntő eseményekben gazdag időszak volt. A fasizmus feletti győzelem óta eltelt 30 esztendő — mutatott rá a felszólaló —, a román nép számára a mélységes átalakulások időszakát jelentették minden vonatkozásban. Azt az időszakot, amely alapjában változtatta meg hazánk arculatát, a dolgozók életfeltételeit. A párt XI. kongresszusán elfogadott programjának dokumentumai az egész nép teljes egységét és csatlakozását bizonyítják, a párthoz és annak főtitkárához, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárshoz, új és fényes távlatokat nyitnak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósításában, Romániának a kommunizmus felé való előrehaladásában. Ebben a gondolattűrzésben az IKP és vezetője, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, pártunk főtitkára állandó gondoskodás révén megyénk nagy fejlődés előtt áll, s ennek megvalósítása érdkében minden — testvéri román és magyar — dolgozónak ki kell vennie, a részét. Pártunk és államunk külpolitikájának jelentőségét hangsúlyozva a felszólaló befejezésül kidomborította, hogy külpolitikánk alapja a baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése minden szocialista országgal, amelyekhez közös törekvések fűznek, együttműködés minden békeszerető és haladó állammal. „ A legnagyobb hódolat amellyel a népek a második világháború idején hozott nehéz áldozatokért adóznak milliók emlékének, azok emlékének, akik életüket vesztették a harcokban, az a tartós béke megteremtése.“ ★ A nagygyűlést a helyi műkedvelők tetszetős művészi műsora zárta. Ünnepi nagygyűlés május 9. tiszteletére 29-EN MEGTAKARÍTOTT NYERSANYAGBÓL DOLGOZTAK A sepsiszentgyörgyi Olt textilgyár már április 17-én arról tájékoztatott hogy négy havi tervelőirányzatait teljesítette, s ebben az időszakban tervével szemben 7,8 millió lej értékű árut termelt tervén felül. A fenti hírt most toldjuk meg azzal, hogy — amint arról a tegnap értesültünk —, a gyár fonodája az ünnep tiszteletére jelentős megtakarítást ért el : több mint 179 000 négyzetméter gyapotszövöttárut termelt, s így április 29-én a fonoda munkaközössége a megtakarított nyersanyagból dolgozott. A nyersanyag-megaakarítási akcióban különösen a Sántha Gyula és a Sylvester Béla mesterek vezette első váltás dolgozói tűntek ki. ÖT NAPPAL HATÁRIDŐ ELŐTT Termelési és árutermelési tervüket hat százalékban teljesítették túl, s áprilisi meg verlinóit ------ ------------------------------------------------------------------------------------ / A bizakodás aranyfedezete jelkép is lehetne, a sepsiszentgyörgyi textilgyár több szempontból a város, a vidék jelképe is lehetne, azért, hogy szemléltesse az ipari haladásról ábrándozó, és azért küzdő eleink utódainak most és mindörökké, mit jelent egy vidék belső életében is az ipari haladás. No meg azt is szemléltethetné ugyanaz a gyár, hogy mit jelent az emberek magán- és közösségi életében ez ipari fejlődés késlekedése. És végső fokon, a gyár mostani termelőkapacitása és a foglalkoztatott dolgozók száma, a vidéki szabad munkaerő fölkarolása eleven példája a szocialista iparosítás lényegének. Emberek sokezreinek sorsa kötődik a gyárhoz, majd száz esztendő alatt, és nemzedékek adják-veszik egymástól a stafétabotot családokon belül is Az iparhoz, a munkahelyhez való hűség egyetlen példáját kell fölmutatnom most, és nem is lesz ez újdonság a textilgyárban, nem egyetlen, nem is ezredúc eset a Venczel Annáé. Harminc éve dolgozik egy munkahelyen, egyetlen kényszerű megszakítással. Nem én léptem át először a családból a gyár kapuját Édesanyám meg nővérem is itt dolgozott, az ma is van munkában. Az iskolát kellett abbahagynom — nagy áldozat volt — azért, hogy keresethez juthassak, 1944-ben, tizennégy esztendős koromban. Nem volt más megoldás, nővéremmel együtt munkába kellett állnunk. Ez tehát a második generáció indulása az ipar felé, s aligha szorul magyarázatra, milyen körülmények közt ismerkedik a tizennégy éves gyermek a gyárral. — Aztán férjhez mentem — folytatódik a beszélgetés, és ezen belül a törvényszerűnek is vélhető folytatás : — most a gyermekeim ... 1950-ben a férjemet elhelyezték, szolgálati kötelesség, mennie kellett, s meg kellett szakítanom a gyárban a szerződésemet. Folytassuk csak a jegyzetek böngészését "• „Hat évig voltunk távol“ — mitől ? Egyszerű a kérdés, hasonló a felelet is : távol voltam a gyártól, a várostól, a gyárban (Sepsiszentgyörgyön a GYÁR ma is csak a szövőgyárat jelenti, a féltucatnyi mellett), ott dolgozott édesanyám, nővérem, visszajöttünk, hazajöttünk, és azonnal minden további nélkül fölvettek, visszavettek a munkahelyemre. Venczel Anna hangjában élénkség vegyül a hirtelen jött betegség letargiája helyett : emlékeztek a munkájára, s bizalmat szavaztak továbbra is. Jól esik 03 a hűséges szakmunkásnak még évtizedek után is. Ahány emberrel beszélgettem ebben az országos hírű gyárban, annyiféle jellegzetes ragaszkodást számlálhatnék össze. Venczel Anna szerényebben, de a legnagyobbat tudja erre a számlára írni. Valamit ebből hadd jegyezzünk ide — amúgy sem lehetne fölmérni az ezernyi mozzanatot, mely fél életet (ha nem többet) köt a munkahelyhez ... — Hozzájárultunk a gyár életéhez, növekedéséhez ... Ha nem is nagy újításokkal, de ahogy mondani szokták, dolgoztunk pontosan, s szépen, ahogy a csillag ragyog ce égen (így .). Mindig azt végeztük, amit kellett, s a legjobban, ahogy tudtuk. Még negyvenöt éves sincs, de harminc évet tud fölmutatni ama munkamezőn, négy gyereke van, hárman állásban, a legkisebb, a kis kései, kilencéves — „hát nem lehet csodálkozni, hogy már hat hete itthon kell ülnöm a dagadó lábammal" —, mondja. Ő rábólinthatok tiszta lelkiismerettel: harminc évig hini a szövőgép mellett, elég egy asszonyt életre, négy gyermek mellé. — Többet vagyunk a gyárban együtt, mint itthon — mondja a tréfás helyzetjelentést, kezdetben nem értem, de aztán mindent : — Vittem a három nagy gyermekemet magammal, és gyárba, aztán ott dolgozik a vejent, s a két nagy fiamnak a feleségei, a menyeim is, édesanyám már nyugdíjas, nővérem ma is benn van a gyárban, így már érthető, hogy gyakrabban találkoznak a gyárban, mint itthon, a szülői háznál, ahol csak családi ünnepekre lehet összehangolni a különböző váltásokat. Egy váltás alszik itthon, a más figyeli a szövőgépet, a fonót, a kazánt, és aligha lehet csodálni, ha itthon, otthonokban is legtöbbször a gyár dolgai kerülnek szóba. — Pártfogoltak is — folytatja Venczel Anna -- állásokat adtak, kenyeret, mikor a gyermekekakkorára nőttek, meg lakást is. Most ebben a négy szobásban lakunk a férjemmel meg a kicsi fiunkkal, s itt lakik az egyik fiam a feleségével. Közben megjön a férj is, az egyetlen, aki nem .