Megyei Tükör, 1975. június (8. évfolyam, 1307-1310. szám)

1975-06-06 / 1307. szám

Az üzemi pártmunka fontos tényezője a szakbizottságok Az új típusú ember kialakítása, annak politikai és erkölcsi magatartásának magas szintje állandó jellegű, sokoldalú és figyelmes munkára serkenti a kom­­munistákat. E sokrétű, bonyolult­­ tevé­­kenység irányozásában és ellenőrzésé­ben a pártszerveknek hatékony egítsé­­get nyújthatnak a pártbizottság mellett működő ideológiai és propaganda mun­kával foglalkozó bizottságok. A sepsiszentgyörgyi cigarettagyárban elmondható, hogy jól tevékenykedik ez a bizottság. Felelőse György Etelka és 15 tagja, valamennyien olyan kommunis­táik, akik a munkával és a közösséggel szembeni eddigi magatartásukkal bebi­zonyították, hogy sajátjuk a jelenkor kö­­vet­elményeit kielégítő magas fokú öntu­dat , felelősségérzet és közösségi szem­le. Hogyan dolgoznak ? A bizottság fele­­lőse rendszeresen részt vesz a pártbi­zottság ülésein, megbeszélésein,é­s az ott elhangzott feladatok alapján elkészíti munkaterveit, amelyeket esetenként ki­egészítenek azokkal a feladatokkal, a­­melyek adódnak, s amit minden alka­lommal a pártbizottság titkára ismertet velük. Amit a felelős a pártbizottság elé terjeszt. Nyilván, hogy széles skálájú, s a ter­melőmunka minden ágát átölelő, azt serkentő ideológiai­ nevelő tevékenység sikerét csak úgy biztosíthatják, ha sike­rül minden kérdést az alapos elméleti és gyakorlati ismeretek birtokában meg­válaszolni. Ezért nagyon helyesen, alap­­szervezetenként szervezték meg a poli­tikai köröket úgy, hogy azok élére a leg­felkészültebb, leglelkiismeretesebb párt­tagok közül választották ki a propagan­distákat. Az­­előadásokat és megbeszélé­seket így egy napon tudták megtartani a pártalapszervezeti gyűlésekkel, ami a dolgozók idejének ésszerű beosztása mel­lett jó látogatottságot (05—95 százalék) biztosított a tanév időszakában. Az ér­dekes, lényegre törő, fölös szószaporítás­tól mentes előadások hasznossága, ame­lyeket a gyári ideológiai kabinet által készített grafikonokkal, táblázatokkal, és más szemléltető eszközökkel tették még változatosabbá, érthetőbbé, a tan­folyamokat látogatók vitáiban is tükrö­züllött. Persze, ez az agitátorok jó munkáját is dicséri, akiknek tevékenységet a szakbizottság elemezte, akik amellett, hogy mindenkor készek tájékoztatást adni, a legaktuálisabb kül- és belpoli­tikai­ eseményekről, a közvetlen munka­hely és a gyár egész munkaközösségét foglalkoztató problémákról, mindenkor foglalkoztató problémákról. Több gondja van a bizottságnak a fa­liújságokkal. Nem a cikkek (még­hoz­zá aktuális cikkek) megírásával, hanem a szatirikus sarkokkal. Nehezen oldják meg a karikatúrák megrajzolását és így ha esetenként előfordul egy tűshegyre kívánkozó eset, megtörténik, hogy késve jelenik meg, vagy le kell mondaniuk róla. Annál élénkebb a vizuális agitáció a gyárban, ahol állandóan törődnek az­zal, hogy az idejét múlta jelszavakat, mozgósító táblázatokat, stb. kicseréljék újabbakkal, amelyek a legégetőbb fel­adatok megoldására hívják fel a dolgo­zók figyelmét. Eredményeik kétségtelenek, de amint maguk is mondták, még van lehetőségük tovább növelni az ideológiai nevelő mun­ka színvonalát, amiről meggyőződtek a Scinteia 10179. száméban megjelent e­­gyik cikkből is. AKOSI JÓZSEF Elsőídleges céljan­k a nevelés Beszélgetés SZABÓ GÁBOR tanárral, a megyei pionírtanács elnökével . Megyeszerte megtartották a városi pionírszervezetek konferenciáját. Arány­lag hosszú időszak, négy esztendő, mun­káját mérték fel ezeken a találkozókon, meghatározták az ezután­ tennivalókat. Melyek azok a következtetések, amelyek tanulságként megfogalmazhatók e vá­rosi tanácskozások után ? — Köztudott, hogy az első pionírkon­ferenciákra alig néhány esztendeje ke­rült sor. A cél az volt és az ma is, hogy az iskolások véleményét, javaslatait köz­vetlenül meghallgassuk, nehézségeiket orvosoljuk. Nyugodtan elmondhatom, hogy már az első alkalommal rendkívüli meglepetésben volt részünk : a pionírok nagy érettséggel, hozzáértéssel tárgyal­ták saját ügyeiket, egyik-másik közülük a felnőtteket is megszégyenítő logikával fejtette ki mondanivalóját. Olyan javas­latok születtek, amelyeket számításba vettünk további munkánk megtervezésé­nél. Az idei pionírkonferenciákra is mindez rányomta bélyegét. Mind az öt városban a pionírparancsnokságok igye­keztek megfelelő keretet biztosítani a tanácskozáshoz, s különösen a gyerek­részlegen nagyon érdekes vita alakult ki. Nem sértésként mondom, de egy-egy he­lyen a gyerekek megbeszéléseit eredmé­nyesebbeknek tartjuk, mint a felnőtte­két Ők nem köntörfalaztak, amikor va­lamit tudomásunkra akartak hozni, nem bújtak a papírba, hanem nyíltan, őszin­tén mondták el a jót is, a rosszat is. — Mi volt ezeknek a tanácskozásoknak a központi problémája ? — Elsődleges fontosságúnak tartottuk, hogy a pionírok nevelésével foglalkoz­zunk. A pont dokumentumok óriási jelen­tőséget tulajdonítanak az iskolások jel­lembeli alakításának, a tudományos vi­lágnézettel való felvértezésüknek, gya­korlati jártasságuk elmélyítésének. Vég­eredményben a tanulmányi színvonal is szoros kapcsolatban van ezekkel a kér­désekkel, s egyikről sem lehet anélkül szólni, hogy a másikat ne érintsük. Az tény, hogy a pionírszervezetnek az isko­lával, a szülőkkel együtt nagy szerepe van a gyerekek nevelésében, oktatásá­ban. Nem állunk rosszul ezen a téren sem, ám az itt-ott fellelhető negatív je­lenségek figyelmeztetésnek is felfogha­tók : többet, sokkal többet kell törőd­nünk az iskolában és az iskolán kívül folyó neveléssel. Erre egy példát is mondanék. A most lezajlott megyei kul­­túrverseny bebizonyította, hogy iskolá­inkban rengeteg erő és akarat van, olyan műsorszámokat állítottak színpadra, a­­melyek méltán kivívták a szakemberek és a nézők elismerését. Számon kell kérnünk viszont több tanintézményünk­től is e műsorok nevelő jellegét, politi­kai és esztétikai szempontból egyaránt. Olyan lehetőségek sikkadtak el, ame­lyeknek kiaknázása­­ semmilyen ráadást nem kívánt volna, csupán egy kis fi­­gyelem-többletet. — E konferenciákon megfogalmazott kötelezettségek, feladatok a reális felté­telek figyelembe vételével születtek. Mit tartottak elsősorban szem előtt e tenni­valók megfogalmazásakor ? — Tekintetbe kellett vennünk, hogy e­­zek a tervek egy hosszabb időszakra vo­natkoznak. Akik ma még pionírok, két­­három év múlva a KISZ-tagok soraiba lépnek, s az ilyen irányú felkészítésük­kel feltétlenül foglalkoznunk kell. Tehát távlatilag az lebeg szemünk előtt, hogy az új társadalom jövőbeli építősét mi indítjuk el azon az úton, amelyen a szo­cializmus teljes értékű építőjévé válik. Felelősségérzettel kell végeznünk ezt a nevelő munkát, arra is gondolván, hogy a most kialakított jellemvonások meg­határozói lehetnek a későbbi felnőtt em­­ber egész magatartásának, így hát bár­milyen munkáról is legyen szó , tanu­lásról, hazafias munkáról, gyakorlati te­vékenységről, sportról, kultúráról —, ez a szempont meghatározó. A megyei pio­­nírkonferenciáig hátra lévő időszak megfelelő alkalom lesz arra, hogy a megye minden pionírszervezetében to­vább fokozzuk a nevelő munkát, a vaká­­ciós­ programot is e cél figyelembe véte­lével állítottuk össze, s az az elhatáro­zásunk, hogy a megye pionírjainak leg­magasabb fórumát minél szebb sikerek­kel köszöntsük. Péter sándor MUNKATÁRSAINK FELSŐRÁKOSON Jegyzőkönyv, mely felvétetett felsőrákos­ olvasóink és szerkesztőségünk munkatársainak találkozóján, folyó hó harmadikán, amikor az esős front öt nappal korábban betört, és szinte percek alatt feltöltötte a Kormos medrét. (Elnézést kérünk olvasóinktól, amiért szokásunktól elté­rően, találkozónk jegyzőkönyvéből kivonatokat közlünk, de ezúttal a téma annyira „házhoz jött** — a felsőrákosi műve­lődési házhoz —, a mennyezeten keresztül lezúduló, több köbméternyi esővíz képében, hogy bűn lenne nem szólni róla.) A színhely tehát a felsőrákosi művelődési ház. A találko­zó megkezdése előtt öt perccel megeredt az eső __ úgy ér­tendő, a teremben —, és a jobb oldali kályha mellett a szé­les vízfüggöny teljes tűzbiztonságként szolgált, amellett, hogy próbára tette hangszalagjaink erősségét. A találkozó ötödik percében megszűnt az áramszolgáltatás. Szorongva vártuk, hogy a bezúduló víz, mikor éri el, a sötétség leple alatt, ci­pőtalpunk felső szintjét, de megnyugvásunkra, az esővíz a padló vezette repedésein át távozott. Zseblámpa fényénél folytattuk a felolvasást — osztatlan siker közepette —, míg újra ki nem gyűlt a fény. Részt vettek : felsőrákosi olvasóinknak egy csoportja, asszonyok, lányok, férfiak, legények, idősebbek és fiatalok, továbbá szerkesztőségünk három tagja. Nem vettek részt : Bárót város pártbizottságának és a néptanács végrehajtó bi­­zottságának meghívott képviselői. Mindössze a két helyi kép­viselő roskadozott a nem őket érő bírálatok terhe alatt (Igaz, a város vezetői számára a kályha mellett tartottak fel díszhelyeket, de ezek ezúttal nagyon nedvesek voltak.) Itt hívjuk fel szíves figyelmüket, hogy a találkozón felme­rült kérdésekre most m­ár lapunkban van lehetőségük vála­szolni Cikkeink felolvasása után tízen szólaltak fel ; mindannyi­­an egyetértettek írásaink tartalmával, némelyek szerint e cikkek hangneme túlontúl enyhe. Úgy minősítették, hogy az útjavításra költött összeg, a szó szoros értelmében „sárba dobott pénz volt", hogy a kultúrház javításával, ha egyéb nem­zeteinknek tartozunk, akik annak idején eladtak egy­millió lejért a község határából egy erdőt, és ezenkívül csa­ládonként 6—800 lejt adományoztak a kultúrház építésére“ ... A cikkeinkben közölt tényeken kívül megtudtuk a követke­zőket : Felsőrákoson némafilmeket vetítenek (illetve, hangos­filmeket, némán), a faluban nem működik egyetlen műked­velő formáció sem ; a klub rendszerint zárva, és egyébként­ is rendkívül szegényes, a hangszereket a városi művelődési ház vette birtokába, továbbá azt, hogy a faluban egyetlen találkozó hely a korcsma, de ezzel az állapottal a felsőráko­­siak nincsenek megbékélve. A Jegyzőkönyv hiteléül: GAJZAGO MÁRTON MEGYEI­­ Okok­ - ---­ 440 ház , mind mellékutcában Barót város összlakosságából 1 200 lélek él Felsőrá­koson. Az összlakosság kifejezést azért használom, mert Felsőrákos közigazgatásilag Baróthoz tartozik, s a vá­roshoz való tartozásból sok előnyös juttatásban kell ré­szesülnie. Amint a rákosiak mondják, sokat is javult az orvosi ellátás ennek folytán, ügyes-bajos dolgaik in­tézésére a városi autóbusz szállítja be őket Ráróbra. Kell is ez az autóbusz, mert Rákoson a közszolgáltatások nyomát sem lehet megtalálni, még nyilatkozni, cipőt ja­víttatni is a városba kell bejárni. A városhoz való tar­tozás előnyeinek felsorolását ezzel abba is hagyhatjuk. Felsőrákos dolgainak menete ma úgy néz ki, mint az a szekér, amelynek kocsisa kezéből kivették a gyep­lőszárat, azt egy másik kocsis kezébe adták, aki azonban a saját szekerét irányítja elsősorban­ a rákosi gyeplő­­szárat a lőcsre akasztotta, így aztán a rákosi szekér hol félig az árokban dülöngél, hol valamelyik kátyúba re­ked meg. Mert Rákos útja erősen gödrös , s ez már nem képletesen gödrös, hanem a valóságban az. Rossz az út, annak ellenére, hogy 1972-ben a falunak 51000 lejébe került a javítása. Ez az útjavítás pedig egyik példája annak, mit jelent, ha a gyeplőszárat más szekér kocsija kezeli. A rákosiaknak ugyanis nem állt módjá­ban ellenőrizni, mennyi kavicsot hordanak az útra. Ők csak annyit tudtak, hogy egy tonna kavics 32 lej, egy fuvar 80 lej, de hogy a teherkocsin rajta-e a 4 tonna kavics, azt már nem ellenőrizhették. A sofőrnek s a kavicsot eladó vállalatnak — ahol ezt ellenőrizni lehet — érdeke az, hogy minél kevesebbet rakjon a kocsira. Olyan is lett az út, két évet sem tartott. A járdaépítés a másik példa. Drága mulatság volt ez a járda, nem is merem leírni, mennyibe került. Csak annyit, hogy 89 lej volt négyzetmétere. Aki kíváncsi szorozza be ezt az egységárat a járda másfél kilométeres hosszával. Ha a rákosiak megvásárolják az anyagot, és önkéntes munkával készítik el a járdát — mert hiszen szorgalmas emberek hírében állanak negyedannyiba sem került volna. A város érdeke azonban így diktáltál a város vállalata gyártja a járdaköveket, érdeke hát, hogy el is adja jó áron, a város vállalata végezte a le­rakást, ezzel is a város keresett, az ő pénztárába folyt be a rákosiak pénze. A harmadik p­élda, a kultúrotthon javítása is — mely most napirendre került, az 1975-ös önkéntes hozzájáru­lás 22 000 lejt kitevő összege erre a célra van rendeltet­ve — arra vall, hogy a rákosi szekér gyeplőjét más tart­ja kezében. Az a helyzet állt elő ugyanis, hogy nem a rákosiak döntik el, mit végeztessenek el ebből a pénz­ből. Azt majd a bárót­ községgazdálkodási vállalat és a Szolgáltatás szövetkezet mondja meg, mit javítanak a kultúrotthonon, s mibe kerül az a munka. Pedig a ráko­siak azt szeretnék, ha a javítás folyamán kibővíthetnék a színpadot, legyen azon helye a szentgyörgyi színtár­sulatnak is, mely annak okából kerüli ki a falut vendég­játékai során, hogy igen kicsi a rákosi színpad. Azt is felpanaszolták, hogy a középületek rendkívül elhanyagolt állapotban vannak, elcsúfítják a faluképet. A faluba érkező ember ugyanis elsőnek a téesz istállóit látja, amelyeknek faláról hull le a vakolat, pedig az építésükkor pendelyes gyermek még most is csak óvo­dáskorú. Rossz helyen — tócsa közepébe — építették fel az istállókat, a falak felszívják a vizet, s az istállók körül térdig ér a sár. A takarmány­raktár viszont a falu másik végében fekszik, nap mint nap hordják a szénát, s így az út nem csak gödrös, hanem örökké szemetes is. Nem beszélve arról, mibe kerül a téesznek ez az örökös ■fuvarozás. Tovább menve a faluban — a rossz utat leszámítva —, a kivétel tűnik szembe, a csinosan karbantartott, is­ 1­1 éves maradtak a diákok? A szaklíceumi oktatás egyik legfonto­sabb velejárója kétségtelenül a megsza­­kítás nélküli, több hetes gyakorlati idő­­szak. Végeredményben ekkor mélyítik el a hallgatók mindazt az ismeretanyagot, amelyet az iskolai év folyamán felhal­moztak, s amelyek gyakorlati szükséges­ségéről éppen a gyakorlati időszak alatt győződhetnek meg. Nyilván, csak abban az esetben, ha a munkahelyen erre meg­felelő lehetőséget, jó feltételeket bizto­sítanak. Ha ilyen szemszögből megvizsgáljuk a sepsiszentgyörgyi szövetkezeti szaklí­­ceum végzős diákjainak harmadik év­­harmadi­ki, több mint egyhónapos eva­­korlatozását, vegyes érzelmekkel teli következtetéseket kell levonnunk. A gya­korlati időszak végén szervezett kollok­vium meggyőzött arról, hogy ahol a szö­vetkezeti vezetőség komoly szívügyé­nek tekintette az abszolvensek segítsé­­gét, ott kevesebb fennakadás volt a gya­­korlati kérdések megoldásánál. Ebben a líceumban az idén 31 tanuló végez, egy részük a mi megyénkből, más részük a szomszédos Hargita megyé­ből verbuválódott. A gyakorlati idő­szakra a megye nyolc területi szövetke­zetéhez, illetve a szövetkezeti építkezési vállalathoz és a fogyasztási szövetkeze­tek megyei gazdasági vállalatához osz­tották be őket. Már kezdettől érezhető volt, hogy a legtöbb helyen a főköny­velőbe, az első könyvelők szívesen, önzet­lenül segítik a gyakorlatozókat, eligazí­tották őket a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos problémákban, az őket ér­deklő megannyi kérdésben. A gyakorlati füzeteket lapozva, a laikus is könnyen megállapíthatta, hogy Bodzafordulón, Bércekben, Mikóúj­faluban, Nagyboros­­nyón, Kovásznán, Kézdivásárhelyen, a szövetkezeti építkezési vállalatnál már az első napoktól komoly munkára fog­ták az abszolvenseket, olyan ügyek elin­tézését bízták rájuk, amelyek n­e csu­pán az iskolai anyag ismétlése volt, ha­nem önállóságot, hivatali felelősséget követelt tőlük. Sajnos, ez az ügyszeretet, a gyakor­latozó diákokkal szembeni felelősség, nem mindenhol nyilvánult meg kérőkép­pen­ A Baróton lévők gyakorlati füzeté­ben szinte tíz napon át egyéb sem jele­nik meg, mint néhány összeadás és szor­zás. a megyei gazdasági vállalatnál, a sepsiszentgyörgyi kerületi szövetkezet­nél sem tekintették ezeket a fiatalokat felnőtteknek, jelenlétük amolyan szüksé­ges rossznak tűnt a hivatal nyakán, s a diákok bizony k­­erű szájízzel távoz­tak, mert ez alatt az időszak alatt vajmi kevés lehetőségük volt a tanulásra. Azt sem érdektelen megjegyeznünk, hogy a gyakorlati kollokviumon az egyébként jóknak elkönyvelt Barót környékiek sze­repeltek a leggyengébben. VARÓTI PÉTER ---------------------------------------------------------------------------------2.

Next