Megyei Tükör, 1978. március (11. évfolyam, 1902-1928. szám)

1978-03-09 / 1909. szám

A hozamnövelés lényeges feltétele a táperőgazdálkodás A téli számvetés időszaka mindenütt lezárult. Az elmúlt év eredményeinek tanulságát átfogó jelentések summázták. E tanulságok sokrétűek, s azokról közelmúltban bővebb ismertetőt szerez­­­hettünk a megyei pártbizottság plenáris ülésén Ezen a tanácskozáson megálla­pítást nyert, hogy az elmúlt esztendő, az elmúlt két év — a jelen ötéves tervidőszak első két évének — legfon­tosabb tanulságát valamennyi értékelő közt leghívebben az elért termésered­mények tükrözték. Ez az a tanulság, amire ebben az esztendőben is építeni lehet, s építeni kell. S amint azt e ple­náris felszólalói is oly sokszor hangsú­lyozták: minden idei munkálat alapját az elmúlt év, az elmúlt évek tapaszta­latai felhasználásának kell képeznie. Ami az előirányzott hektárhozamok megvalósítását illeti, az­­ gazdálkodóink szorgalmára, helytállására vár. S hogy erre az idén is lehet számítani, azt már most bizonyítják a földekről érkező első hírek. Gazdálkodóink jól tudják, hogy az előttük álló megnövekedett feladatok maradéktalan teljesítése már most, már­cius első heteiben szorgos, kitartó mun­kát követel. Tudják, hogy magasabb terméshozamokra csakis abban az eset­ben számíthatnak, ha megfelelő talaj­­táperő biztosításával teremtik meg tervezett átlagok elengedhetetlen felté­­­telét A legtöbb termelőszövetkezetben ezekben a hetekben minden erőt-esz­­közt felhasználnak annak érdekében, hogy minél több természetes és műtrá­gyát juttassanak a tavaszi vetésterü­letekre. Az időjárás is kedvez s a szál­lítóeszközöknek sincs pillanatnyilag fontosabb rendeltetése. A mezőgazdasá­gi igazgatóság legutóbbi helyzetjelen­téséből kitűnik, hogy eddig közel száz­ezer tonna szerves trágyát hordtak ki a földekre. Ez — a vetésterületeket figye­lembe véve — kedvező képet tükröz. Ám kevésbé megnyugtató az elszórt trágya mennyisége, amely a kihordott szállít­mányoknak mintegy fele (valamivel több mint 48 000 tonna). E mennyiséget eddig 1 610 hektárra terítették el. U­­gyanakkor műtrágyából eddig 950 ton­na hatóanyag jutott 13 300 hektárnyi területre (ebből búzaföldre 465 tonná­nyi került 7 800 hektárra). A kimutatá­sok szerint a szállítás-eltérítés üteme Csernátonban kielégítő (1000 tonna kiszállítva — 3 500 tonna elterítve); Ki­­lyén is eddig (hetven hektárra) a kihor­dott 3 500 tonnából 2 800-at szórt el. Egerpatak eddigi szállítási üteme is fi­gyelmet érdemel (2 700 tonnából 2 100 tonnát terített el), de Nagyborosnyó, Kökös és még jó néhány gazdaság je­lentése arról vall, hogy a téeszek fon­tosságot tulajdonítanak a utánpótlás biztosításának. Ezzel talajerő­­ben hosszú lenne felsorolni azokat szem­termelő szövetkezeteket, amelyek a ked­­­vező időjárási viszonyok ellenére sem sürgették e fontos munkálatot. Néhány gazdaságot azonban föltétlenül meg kell említenünk (Lemhény, Almás, Pó­lyán, Ozsdola, Sepsiszentgyürgy, Illye­­falva), mert ezek eddig elenyészően ke­vés mennyiséggel szerepelnek a kimu­tatáson, holott jól tudják, hogy ez munkálat huzamosabb munkát igényel, é s­ a tavaszi vetésterület sürgeti az ide­jében kikerülő táperőt... ARADI ENDRE A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Kovászna Megyei Tanácsának plenáris ülése (folytatás az első oldalról) kenységét, ismertették a mindannapok által felvetett konkrét kérdéseket és számos értékes javaslatot tettek a ta­nács munkájának javítására. Számba vették a Megéneklünk, Románia fesz­tivál eredményeit, a tömegalap megte­remtésének kihatását a minőségi javu­lásra, a nevelő tevékenység, a szakmai képzés és továbbképzés, a személyiség sokoldalú­ fejlődése, a korszerű tudomány és technika vívmányai elsajátításának szükségességét. Értékelték pártunk és államunk tudományos, marxista-leni­nista nemzetiségi politikáját, mely le­hetővé tette e megye összes román és magyar dolgozóinak szabad és egyenlő érvényesülését, az anyanyelvi kultúra ápolását és felvirágzását. Ez a politika , —melynek nincs szüksége semmiféle idegen tanácsra és sugallmazásra , kommunista őszinteséggel és a legma­gasabb fokú szocialista humanizmus szellemében képviseli országunk vala­mennyi állampolgárának létérdekeit. A plenáris hangsúlyozta a megye e­­lőtt álló hatalmas gazdasági-társadalmi feladatok jelentőségét, melyek révén a megye ipara a jelenlegi ötéves tervidő­szak végére eléri az évi 10 milliárd lej értékű termelést és mélyreható válto­zásokat eredményez mind az ipar struktúrájában, mind pedig a lakosság civilizációs körülményeiben. E célkitű­zések valóra váltása megköveteli a ta­nács tevékenysége állandó javítását és tökéletesítését, hogy fokozottabb mér­tékben járuljon hozzá a sokoldalúan képzett, alkotó ember neveléséhez, a ránk váró valamennyi feladat megoldá­sához. A résztvevők intézkedési tervet fo­gadtak el, melynek valóra váltása bizto­sítja a magyar nemzetiségű dolgozók széles körű mozgósítását a párt Program­ja valóra váltásában. A plenáris ülésen felszólalt Nagy Ferdinánd elvtárs, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkára. Ez alkalommal megválasztották a Ma­gyar Nemzetiségű Dolgozók Kovászna Megyei Tanácsának jelöltjeit az Orszá­gos Tanácsba. A jelöltek : Nagy Ferdinánd, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkára, megyei néptanács végrehajtó bizottsá­­­gának elnöke, Antal István, a nyújtódi MTSZ elnöke, Bartók Anna, az Olt tex­tilművek munkásnője, dr. Benedek Géza, a kovásznai szívkórház igazgató­ja, Csíki Lajos, a kézdivásárhelyi csa­vargyár öntőmunkása, Csíki Piroska, a megyei pártbizottság titkára, Czikó Árpád, az Állami Bank megyei fiókjá­nak igazgatója, Füstös Imre, a megyei pártbizottság titkára, Gyárfás Edit, ko­­vásznai munkásnő, Jakabos Csaba, a kézdivásárhelyi csavargyár főmérnöke, Kiss Dezső, a baróti bányavállalat mér­nöke, Medvési Júlia, a kézdiszentléle­­ki MTSZ brigádosa, Rácz Géza, a rétyi néptanács elnöke, a községi pártbizott­ság titkára, Szabó Zoltán, az autóvilla­mossági alkatrészek és villanymotorok gyárának technikusa, dr. Székely Zol­tán, a megyei múzeum igazgatója és Török Erzsébet KISZ-aktivista, a fiatal munkáslányok megyei tanácsának elnö­ke. Van-e kereslet? (folytatás az első oldalról) hát. Persze, ez nem egy olyan mennyi­ségű rendelés, amely sokat nyomna ex­porttervünk „latjában", de új hódítás a külföldi piacon, s ezt meg kell becsül­ni azért is, mert teljesen feldolgozott termék, ahogyan az angoloknak és né­meteknek is szállítunk már kész ágy­neműt és matrachuzatot. — Ezek szerint, a gyár exporttervé­nek megfelelő mennyiségű megrende­lés megszerzése nyomán, kifizetődő volt ez a külföldi utazás ? — Nyilván, hogy az, a külkereskedel­mi vállalat képviselője, tudniillik, az e­­gész gyapotipar számára dolgozik, nem várhatjuk el tőle, hogy a mi gyárunk termékeit helyezze előnybe, vagy soron kívül nagyobb súlyt fektessen ezek ér­tékesítésére, de ha vele van az ember, másként alakulnak a tárgyalások a kül­földi vevőkkel, kedvezőbbek számunk­. Azt például, hogy francia vevőink sokkal nagyobb mértékben rendelnének tőlünk, ha gyárunk gépi berendezése lehetővé tenné a 240—252 cm széles szövöttáruk termelését. Sajnos, a hazai gyapotipar legszélesebb terméke a 220 cm-es áru. A mi gyárunk is csak ezt a szélességet állíthatja elő meglévő gé­peivel. Sok jó tanulsággal járt ez az u­­tazás más szempontból, a szövöttáru minősége szempontjából. Sok textiláru­üzletet megjártam, mintakollekciókat néztem végig és megerősödött az a vé­leményem, hogy sokat kell még ten­nünk áruink minőségének javításáért. És nem a tartósság szempontjából, mert ezen a téren versenyképesek a mi áru­ink, hanem a kereskedelmi aspektus terén. A külföldi termékek a kikészítés vonalán vannak előnyösebb tulajdon­ságokkal felruházva: kinézetre szebbek, fogásuk, fényük tetszetősebb, a nyo­­mott áruk színezése is szebb, a mintájuk kontúrje is sokkal élesebb, mint a mi áruinknak. Ezek pedig olyan előnyök, amelyeket a vevők értékelnek, s ame­lyeket nekünk is meg kell szívlelnünk, ha exportunkat fokozni kívánjuk. — A jobb minőségű festékanyag és egyéb vegyszer a kikészítéshez. Főleg a színezőanyagok behozatala kevesebb és kevesebb évről évre a hazai termé­kek pedig nincsenek azon a színvona­lon, hogy a kikészítés jobb minőségét, azokat a tulajdonságokat, amelyekről fentebb szólottam, lehetővé tegyék. O­­lyan kérdés ez, amelyet a fővállalat dolgozói tanácsának ülésén is szóvá tettem, mert a mi gyárunk termékeinek ma már 55 százaléka készül exportra, s ilyen mennyiségű árut értékesíteni a külföldi piacon csak a minőség emelé­sével lehet. — Közgazdász szemmel mit lehetett még látni ezen a külföldi úton? — Röviden fogalmazva annyit, hogy még mindig érződik a kedvező kon­junktúra hiánya a nyugati országok gazdasági életében. A kereslet még nem érte el az energia­válság előtti szintet, s ez persze, kedvezőtlen befolyást gya­korol a gazdasági életre. Magyarén, pangás van az üzletekben, felgyűltek az árukészletek. Ennek egyik okát a közélet bizonytalanságában is fellel­hetjük, amint a sajtóban is olvashatjuk, különösen Olaszországban vannak na­pirenden a merényletek, s ez a biz­ony­­talanság, nyilván, hogy n­em lendíti fel a vásárlókedvet.­­ Sajnos, túlléptük a „terjedelmet", a beszélgetésre fordított idejét köszöni. NEMES ZOLTÁN — Milyen szakmai következtetéseket lehet levonni ebből a külföldi utazás­ból ? villanásos — Mi hiányzik ehhez ? ^^9Vl«»^r^sares épület Csernatonban # Domokos kiadatlan versei soh­­­ol közelképek • Most vagy Vol.a • ínházunk dicsérete • Hol % a Revansot — mindenáron 1%eldöl a—.vallatásnál. , iMorru^f műhelyébe enged Waniig Korunk gazdag összeállí­­t IId. betétjén Szilágyi-verseket ol­­vas­ alunk<jöttük néhány angol és rómén i^Cn született verset is!) és asztal­ ji0dár, Balla Zsófia, Szőcs Géza, G­ József, Kántor Lajos, Maj­­tényi Erő s Gyímesi Éva és Szász János versben, jegyzetben, ta­núin^ Ja tragikusan elhunyt köl­­tő emléf "Ma­jtényi közli Szilágyi le­­v­eleit , végre megjelenik a Közel­­képek ti jkötet, annak idején méltán nagy pcfelverő kritikája is. Igaz, hogy latosan elhagyják az idéze­­tek a­­ neveket, így aztán gondol­­kodhat és melyik „nagy" írónk vallot­­ta ezt is­ és melyik amazt. Az ér­­deklődés ki­ltése végett ez utóbbi írásból ipőnk „Mi, h* jellemző passzust.: ven aluli fiatalok, süvöl­­tí*nvek delidL^^n is tudtuk eddig, két*^^»dn élünk. Avagy ^^^«•«boldog^spJlpteje, ha van ki­fúr polcérnü­nk? Ha van kihez iga­zodnunk van kire fölnéznünk, ha van, atsalhatatlannak tarthatunk? Bizonyos ez adhat erőt a minden­napok lerméiben, ez dobogtatja a^sü­ket, lár­ már csüggedez­ni­..A­­zt merít...., mint tiszta for­rásból­ aztán Szilágyi megvizsgál­ja , elemzi irodalmunk­ „hatvan éven felüli" íróinak vallomásait (lásd a Kö­zelképek című könyvben), kideríti, hogy ... de nem akarom megfosztani olvasó­inkat az örömöktől, mert ebben a ma­róan ironikus jegyzetben sok minden kiderül, túl sok minden ... ezért is nem jelent meg megírása idején a jegyzet. (Korunk, 1978 február) Kántor Lajos ír méltatást színházunk egyik új bemutatójáról (Kertész Ákos: özvegyek). „Völgyesi ismét mértéktar­tóan, jól szervezte meg a játékot, volt bátorsága lemondani a közönséget min­dig meggyőző melodramatikus mozza­natokról, és groteszk vígjátéki hang­súlyokat részesíteni előnyben." Bár a mondatból nem derül ki világosan, hogy mit ért Kántor a „jól“ megszervezett játékon, mértéktartást-e vagy azt, hogy a rendező nem enged bizonyos — definiált csábításoknak, a mondat két­ségtelen dicséretének is felfogható Nem tud­juk megállni, hogy ebből a ma­ga nemében egészen biztosan kiemelke­dő és pontos kritikából ne idézzünk még legalább egy előre mutató monda­tot. „A Bánk bán után az bemutatóját látva, úgy tűnik, özvegyek aligha csupán a szervezési erények elismeré­sét kell látnunk abban, hogy éppen a sepsiszentgyörgyi színház rendezheti meg idén tavasszal színházaink első kollokviumát." Lám, nem igaz az, hogy az irodalmi sajtó (ahogy egyes színé­szeink, többek között az Utunkat is be­cézik) megfeledkezik érdemeinkről. (Utunk, 1978. február 24.) Kovács István nyilatkozik (ha már a nyilatkozatoknál tartunk), és elmondja, hogy 58 éves, de még soha nem fűtöt­te annyira a revánsadás láza, mint ép­pen most, hiszen a sors szeszélye foly­tán csapatunk ismét a jugókkal és a spanyolokkal kerül össze az európai bajnokság selejtező mérkőzésein. Per­sze, Kovács nem álltat­ja m­agát, s so­rolja hibáit is, hiba volt szerinte kapu­ba állítani Morarut (Madridban), amel­lett hiba volt annyira bízni Dumitru­­ban, s annyira ráépíteni a játékot. Du­mitru jó futballista, de túlságosan han­gulatai befolyása alatt áll. Hiba volt Kovács szerint a hosszú nyári szünidő is, játékosaink nem lendültek igazán formába, emellett pedig a „fejükbe szállt a dicsőség", a kétségtelen zágrábi siker után. Kovács elmondta, hogy né­hány játékost figyelemmel kísér, így a kapusok közül Iordachét, Bucut, Speria­­tut, a hátvédek közül Kollert, a közép­pályások közül Dobrint és Radulescut, a középcsatárok közül Fanici-ot és sze­retné ismét kipróbálni Balaci-ot és Ște­­fănescut is, emellett — mondja — sok jót hallott mostanában a nagy dolgok­ra képes Berdeanu játékáról is. Emel­lett neheztelőleg nyilatkozik a tavaszi fordulókban elkövetett szabálytalan­ságokról. Szerinte 13, illetve 17 sárga­lap (az első és második fordulóban), nagyon sok. Szerintünk is. De hát bízzunk és re­ménykedjünk, hogy nemcsak ő akar visszavágni a kudarcokért, hanem csa­patunk tagjai is. A többi majd eldől a vallatásnál. (Sportul, 1978. február 7.) (hadházi) Hajnali szürkeség. Háromnegyed hat. Gyors egymás­utánban érkeznek a buszok. Újra és újra benépesül és ki­ürül a peron. Álmosan állingáló férfiak. Asszonyok, lányok. Messzire meglátszik rajtuk, ki asszony, ki nem. Az asszo­nyok szórakozottan bámulnak a reggeli szürkeségbe, még mindig odahaza, a lakásban bolyong a tekintetük. Nem fe­lejtettek-e el valamit ? Nem maradt-e nyitva az alagúz ? Vajon a gyerek kiteszi-e majd az erkélyre a paszulylevest? Nem kellett volna rábízni! De hát kinek van ideje ? A ki­sebbik tegnap nem szólt, hogy hiányzik a kabátjáról a gomb, az utolsó pillanatban vette észre. Vajon kinn hagy­tam nekik a kulcsot ? Felpattantja a retiküljét. Persze, hogy itt van mind a kettő. Vissza kell menni. De akkor holtbiz­tos, hogy elkésik. Agyonüti azt a kölyköt. Szétnéz, hátha akad valami ismerős. Lenke­­ Ö most szült, csak négy órát dolgozik. — Ne haragudj — szólítja meg —, a nagy kap­kodásban nálam maradt a gyerekek kulcsa, ha hazajössz, légy szíves, tedd be a lábtörlő alá. Nekem már itt a bu­szom. Szevasz. Fiatal lányok. Biztosan a lójából. Álmosak. Őket csör­gőóra ébresztette, nem a reggeli hajrá. De néhány fiú verő­dik hozzájuk, s máris csivitelnek. Nevetés csattan. — Én is fel kell csapjak nőnek. Hát érdemes férfinak lenni ? Még egy rongyos napja sincs az embernek. No, ne panaszkodj, mert neked is van, csak egy kicsit később, jú­nius elsején. — Nem a magadéval téveszted össze, az április elsejivel? Érkezik a busz, s magával viszi a nevetést, az élcet. Lassan kiürül a megálló, egy félóráig csak állomásra igyek­vők bukkannak fel, aztán szállingózni kezdenek a hétórá­sok. Közben felkel a nap. A felhők mögül is bearanyozza a márciusi reggelt. Egy csinos hölgy várakozás közben még egyszer a tükrébe pillant. Egy fiatalasszony kérdi meg, rég­óta várunk-e, s aztán elszalad az önhibe tejért, délután lehet, már nem lesz. Nyolc óra tájban megszaporodnak az iskoláslányok, aztán hirtelen felugrik az átlagéletkor. A nagymamák indulnak bevásárolni. Az autóvillamossági alkatrészek és villamos kismotorok gyárában a reggel látott fiatalokat keresem. Nagy a gyár, bizonytalan az emlékezetem, nem találok rájuk. No, de se­baj, tele a gyár lányokkal, asszonyokkal, bármelyiküktől megkérdezhetem, mit jelent számukra a munka, a gyár ? — Mindenekelőtt a függetlenséget — válaszolja Balázs Ágota. — Keresek. A magam lábán állok, úgy alakítom az életem, ahogyan magam jónak látom. Falusi vagyok, millió példáját láttam az asszony anyagi kiszolgáltatottságának. Édesanyámért próbáltak rávenni, hogy mara rAssz is faluban. Udvarlóm is lett volna, az apjáék ^ hogy a vásároltak. Nem maradtam. Nem arra sziite^* •pl túl­­cselédje legyek valakinek. Szeretem ezt o r,|in^­r/it is ságosan kimerítő, s igazán jól lehet keresni, merek, aki kevesebbet visz haza, mint én... .y gs Q A bútorgyár 1-es részlegén is rengeteg 02 lány. Tulitt Sarolta 18 éve a pácoló csoport!*1 jj nélkül. — Nem is tudom elképzelni az életet a JnU Rot ne- Vannak és voltak nehézségeink. A gyárat és a sorsa héz egyszerre szolgálni. De abbahagyni, azt a bútor­­nem tudnám. Végigjártam én a Kovászán alapon gyártás fejlődésének minden fázisát. épp­kezdtük, közel két évtizeddel ezelőtt. A M .­>ch­ nik­leiben a székcsiszoló részlegen dolgoztam­0 Ps atlan*^£ is szerettem meg a mesterséget. Itt ^síá6(m­Pss^9m modernebb körülmények között dolgozható > .. ben, nem csoda hát, ha ragaszkodom a Tnin­del- Lőrincz Ibolya csoportfelelős. Ö is rtozik. gozik a vállalatnál. A gyár legjobb munkásán . — /*£ —­ Mi végezzük a legkényesebb mun^\^A^ntot~ kell helyrehozni mindent, amit a többi rés* • t is. A tak. S ez a legnehezebb. De dolgoztam én in ^ak­cen­­poliészter lakk bevezetésekor például hónap jó hííség­zésnél segédkeztem. Számomra sohasem vi J­elete­­s a munka. Én el sem tudom képzelni mun­kü­jjal,on a met, sem horgolgatva, sem szomszédot járva. Az elmúlt ti­zenkilenc évről csak jó emlékeket őrzök. Kettő körül a dohánygyár kapujában várok a hazase­­reglő asszonyokra. — Még szerencse, hogy tegnapelőtt szabad szombatunk volt. A második. Rendbe tehettük a lakást — mondják. — Ennyivel is kevesebb jut mára. Mert holnapra fel kell ké­szülni. Ma kell megfőzni az ünnepi ebédet, hogy holnap frissek lehessünk és nőiesek. Mert ezt a férjünk, ugyebár, méltán várja el tőlünk, legalább a nőnapon olyan legyünk, mint 15 évvel ezelőtt. Neki persze könnyű, mert, ha a vál­lalatánál kellemes lesz a hangulat, lehet, már eleve úgy jön haza, mint tizenöt évvel ezelőtt. Spiccesen. ..No, nem mindenki olyan, az én férjem tavaly meg­­­k^epetésként még az ebédet is megfőzte. Akkor sejtettem meg életemben először a férfiak kiszolgáltatottságát. Ha én így életen át az ő főztjét kellene egyem, megfutamodnék, ő elég türelmesen eszi az enyémet. Egyébként azóta is a főztjével dicsekszik... Hallgatom az ágetákat, ibolyákat, Saroltákat, rozáliákat, s eszembe jutnak a többiek, a dolgozó nők, akik a család gondjaiból is nagyobbat markolva (sőt nemegyszer mindent egymagukban vállalva) velünk, férfiakkal egyenértékűen és egy­enlően dolgoznak a gyárakban, a mezőkön, az irodák­ban. E hétköznapon is, mikor még érezni az ünnep hangu­latát. RÁKOSI BÉLA IHEGYIN­ rikölt -------------­ Maur<na*>*xasr**&wkz -MMSLOtaffnsn Egész évben nőnapot! Fehér abroszon nyuszi lapít, verőmalac heverészik­ a tá­lon. A sepsiszentgyörgyi cukrászművészek s a Súgás szaká­csai, kereskedői hitettek magukért, konyhaművészeti kiállí­tással köszöntvén a nemzetközi nőnapot. Gyönyörű fehér ka­rajok, bélszínek remegnek a húslékocsonyában, pompáznak étvágygerjesztő falatok, marcipán-szobrok ,tortaköltemények. A kereskedők azt is elhíresztelték, hogy rendkívüli áru­bő­séggel árasztják el az üzleteket, korán keltek hát a házias­­­szonyok, hogy segítenék családjukat hódolni — az ő napju­kon legalább — a gyomor örömeinek. Aztán kortyintottak keveset az őket köszöntő pohárból, s valamicskét többet beszéltek a mi asszonyaink, mint más alkalommal. így kot­­­tyinták el, hogy ama beharangozott árubőség bizony csak mese, egy-két fajta hideg felvágottal bővült ugyan mára a készlet, de a párolt káposzta mellé ma sem sül nyakaska­raj, s száraz veteménnyel szomorkodnak a zöldségboltok. A boltokban egyébként minden van, minden, amit egy ma­gára valamicskét adni óhajtó kereskedőnek egész esztendő­ben árulnia kellene, s mely árucikkek az ország számos városában mindenkor megvásárolhatóak. A jó reklám ke­nyere a kereskedelemnek. E március eleji, vak híresztelés­ejtette csorbát kiköszörülendő, javasoljuk a mi kereskedel­münknek, nevezze csak az esztendő minden napját a házi­asszonyok napjának. (f. á.) (BORTNYIK GYÖRGY felvételei) A Bukaresti Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat a na­pokban brosúrát jelentetett meg Odilina și cura balneară 1978 címmel a hazai üdülés és gyógykezelés jelenlegi lehe­tőségeiről. A brosúra tájékoz­tatót tartalmaz az üdülőtelepek földrajzi elhelyezéséről, az o­­dautazási lehetőségekről, a természeti adottságokról, gyó­gyászati lehetőségekről, keze­lési berendezésekről és eljá­rásokról. Megtudjuk továbbá, hogy az idén is márciustól májusig, valamint októberben és novemberben a szállodák árkedvezményt nyújtanak az üdülő vagy gyógykezelési be­utalóval rendelkezőknek, töb­bek közt Amarán, Balta Al­bán, Bálványoson, Baznán, Fé­­lixfürdőn, Govorán, Herkules­­fürdőn, Olanefi-en,­­ Mai-on, Tusnádon, Borszéken, Büfém­ben, Buziáson, Cálimenefi-en, Caciulatán, Cheián, Algyógy­­fürdőn, Moneasán, Pucioasán, Slanic Moldován, Szovátán, Stina de Valén, Vatra Dornei­­on, stb., valamint a tengerpar­ti fürdőhelyeken. A brosúra beszerezhető a megyei turisz­tikai hivataloknál és a Turisz­tikai Minisztérium más egysé­geinél. mindenkit (fjj) érdekel 1978. MÁRCIUS 9. Napkelte : 6,42 Napnyugta : 18,21 Eltelt : 68 nap Hátravan : 297 nap Borús idő, helyenként eső­vel. Mérsékelt nyugati szél. A nappali hőmérséklet 14 és 16 ° C között, az éjszakai 1 és 4 ° C között váltakozik. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK 16,00 Telex; 16,05 Tévéisko­la; 16,35 Orosz nyelvtanfo­lyam; 17,05 Szabad idejükre ajánljuk; 17,20 A föld körül, Szíria; 17,40 A festői Romá­nia ; 18,10 Sí-világbajnokság — Garmisch Partenkirchen-i képmagnó; 18,50 Megéneklünk, Románia; 19,20 1001 este; 19,30 Híradó; 19,50 Napiren­den; 20,00 Folklór; 20,20 Ifjú­sági műsor; 21.20 Medalion: Silvia Dumitrescu-Timicá; 22,25 Híradó. Sepsiszentgyörgy — Művész j A SAS ÉS A RÓZSA — szí­nes, kétrészes, szélesvásznú angol film 10, 16 és 19 órától. Sepsiszentgyörgy — Lux­­ SCHMIDT HALLGAT ÉS NEM CSELEKSZIK — színes NDK film 15, 17 és 19 órától. RAJZFILMEK 11 órától Kézdivásárhely — Május 8. i FEKETE GYÉMÁNTOK — színes, kétrészes magyar film 10, 14, 17 és 20 órától. Kovászna — Győzelem, FENYEGETÉS — színes len­gyel film, 11, 17 és 19 órától. S­ÍNHÁZ A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház társulata foly­tatja I.L. Caragiale FARSANG című szatirikus vígjátéka bér­letes előadásait. Március 9- én, csütörtök este 8 órakor Dl bérlet; 11-én, szombat este 8 órakor E bérlet; Gocz Dezső, Kézdivásárhely: Leveléből nem tűnik ki ponto­san, hány éves szolgálati idő­vel rendelkezik a II. munka­­csoportban, s így mennyi kor­­kedvezményhez van joga a nyugdíj kiszámításával kap­csolatban. Éppen ezért kivo­natosan közöljük a 3/1977. sz. nyugdíjtörvény 14—16. szaka­szainak idevágó előírásait. A­­zon személyek számára, akik legalább 25 évet a II. mun­kacsoportba sorolt munkahe­lyen dolgoztak, a nyugdíj megállapításánál a ledolgo­zott minden esztendőért 1 év és 3 hónapot számítanak be. Ezen alapon a II. munkacso­portban dolgozott személyek kérhetik nyugdíjaztatásukat, férfiak az 57., nők pedig az 52 életévek betöltése után. Azon személyek, előbbiekben akik teljesítik az ismertetett felté­teleket (vagyis a 25 évet a II. munkacsoportban), kérésükre nyugdíjaztathatók férfiak 55, nők pedig 50. éves korukban. Azok a személyek, akik a tör­vényben előírt szolgálati idő­vel rendelkeznek (férfiak 30, nők pedig 25 év) és ténylege­sen legkevesebb 20 évet a II. munkacsoportba besoroltan dolgoztak, kérésükre korcsök­kentésre jogosultak, éspedig a 60 éves korhatár férfiaknál a II. munkacsoportban ledol­gozott évek arányában legfel­jebb 57 évre, nőknél pedig az 55 éves korhatár legfeljebb 52 évre csökken. Azok a szemé­lyek, akik korcsökkentésre jogosultak, kérhetik azt, hogy tovább dolgozzanak ugyan­azon vagy könnyebb munkahe­lyen, férfiak 60, nők, pedig 55 éves korukig. Ezek a szemé­lyek megőrzik nyugdíjjogo­sultságukat azon munkacso­portban, amelyből átjöttek. Említettek megőrzik nyugdíj­­jogosultságukat annak a munkacsoportnak megfelelően, amelyhez tartoznak, a továb­biakban ledolgozott időszakot pedig a II. munkacsoportban ledolgozott szolgálati időnek tekintik. Azok a személyek, akik legalább 5 évet a II. munkacsoportban dolgoztak, jogosultak arra, hogy a szol­gálati idő kiszámításánál min­den esztendőért 1 évet és 3 hónapot beszámítsanak. Ezen utóbbi kategóriához tartozó személyeknél azonban korha­­tárkedvezmény nincsen. DR. CSEREY ZOLTÁN .2« — 3«

Next