Megyei Tükör, 1989. szeptember (22. évfolyam, 5467-5492. szám)

1989-09-01 / 5467. szám

Pártünk főtitkára felhívására válaszolva teljesítsük a XIV. kongresszusig az évi tervet? Értékesítik a teljes fatömeget A Târgu Secuiesc-i Fakitermelő egy­ség nem tartozik ebben az esztendő­ben a vállalat élenjáró egységei közé. Ennek ellenére, hogy úgy mondjuk, reprezentatív a tevékenysége, nemcsak azért, mert közvetlenül a vállalati irá­nyítás szeme előtt van, de azért is mert minden bizonnyal az átlagot je­lenti mind a termelés feltételeit és en­nél valamivel többet is, ami a majda­ni­ feldolgozást illeti. A faanyagot, ami a vállalat szék­helye melletti raktárba bekerül, tel­jes egészében értékesítik. De repre­zentatív azért is, mert módjuk van a bekerülő faanyagot a legnagyobb gazdasági hatékonyságot biztosító mó­don hasznosítani. Éppen ezért ezen a részlegen a termelés döntő kérdése, hogyan osztályozzák a faanyagot, ho­gyan biztosítják a maximális haté­konyságot Nos, az év eddig eltelt hónapjainak termelési adataiból kiderül, hogy va­lóban nagy gondot fordítottak az osz­tályozásra, válogatásra, és sikerült ma­gas hatékonyságot biztosítani a ter­melésnek. Hogy minél értékesebb kész­árut hozhassanak ki a vállalatnál a nyersanyagból, annak egyik tanúbi­zonysága, hogy a bejött faanyag 30— 35 százaléka kerül a legértékesebb fel­dolgozásra a furnérgyárakba. Terme­lésük egyik érdekessége, hogy a fű­részárunak egy kicsiny százalékát, va­lami 200 köbméternyit, hangszerfaként értékesítenek. A főraktárossal vesszük számba­­ eddigi termelés adatait. Ezekből kede­rül, hogy minden értékesebb árucikk­nél már közel járnak, de legalábbis előtte vannak időarányos feladataik­nál, ami az évi terv teljesítését illeti. Úgynevezett esztétikai minőségű fur­nért biztosító rönkből 400 köbmétert kell az év folyamán előállítaniuk négy hónap alatt már 410 köbmétert állítottak elő­­. Az úgynevezett tech­nikai minőségből az évi terv 2300 köb­méter, a megvalósítás 2000 köbméter. A fenti adatokat csak azért idéztük, hogy rávilágítsunk arra a trendre, ami munkájukat jellemzi, ez pedig egyér­telműen arról tanúskodik, hogy cél­­juknak, hogy legmagasabb szinten ér­tékesítsék a faanyagot — eleget tet­­tek. Egyetlen ponton torpannak meg, mégpedig a bükkfánál, ahol a kiter­melésre kerülő fatömeg nem biztosítja legalábbis az év eddig eltelt időszaká­ban, a magas szintű feldolgozást. Az általuk kitermelt területen a bükkfa egészségügyi vágásokból és legelőtisz­tításból származik. Nos, ez utóbbiból göcsörtös, sokszor elvén­ült faanyag kerül ki, nemigen nyújt lehetőséget arra, hogy értékes műfát állítsanak elő belőle. Abban reménykednek, hogy az új faipari évben megnyitásra kerü­lő vágterek jobb faanyagot biztosíta­nak. A lótermelő egység egyik ered­ménye, hogy maradéktalanul eleget tett­, és év végéig mintegy 200 tonná­val túlszárnyalja faszén termelési ter­vét. Vlahicának szállítják a termékü­ket, akik viszont teljes egészében ex­portálják a segítségével előállított fi­nomacélokat. És most térjünk vissza egy előző gondolatunkhoz. Minden bekerülő fa­mennyiség itt feldolgozásra kerül. A­­mi ezelőtt hulladéknak számított, és legjobb esetben eltüzelték, vagy ilyen célra adták el, ma már őrülve a pré­sel­tlemezgyárakba kerül. Módjuk van tehát minden mennyiséget értékesíteni és ezt a lehetőséget ki is használják. MARTON Kristóf A magas fokú pank a Tárgy gépesítés ellenére sem nélkülözheti a faipar Secuiesc-i fafeldolgozó üzemben készült­ capinát. HÉTKÖZNAPOK FORRADALMISÁGA Aki semmi különöset nem tesz (2.) Amikor pályát kellett választani, Palikó Péter iparkodott ala-­­posan körülnézni a kisvárosban. ... ~ V°lt~e klndlai? ,i nem hiszem, hogy iskolai üzemlátogatáson látott volna eloször gyárat. 0Yerekkoromtgin is sokat jártunk, a szomszédom pél­dául el-elvitt ebbe a kis fűrészüzembe, ide látszik az ablakból — amelyik ugyanolyan egyszerű deszkagyárnak, mint a miénk fono­dának. Iskolás koromban, 65—66-ban emlékszem épp szerelték ittjártunkkor a gépeket, mert átépítették a fonodát, azelőtt kisebb volt. Pár napig gépalkatrészeket törölgettünk, s annyi volt 67- ben érettségi után rögtön a bútorgyárban kezdtem dolgozni, ak­kor még a mai kekszgyár helyén működött, azóta kinőtte­m azo- scat az épületeket. A bútorgyárban szakképzetlen munkás voltam, anyaghordó, adogattam a deszkadarabokat azoknak, akik a gé­peken dolgoztak. Lett volna lehetőség fejlődni, törtem a fejem, hogy ott maradnék, de szemtanúja voltam egy sajnálatos baleset­nek, s ez elvette a kedvem. A munkás, akivel dolgoztam, levágta a körfűrésszel a jobb kezén az összes ujjait. Mikor felemelte a kezét — nem megy ki a fejemből! — az ujjai mind hiányoztak. De hófehérek voltak a csonkok, egy csepp vér nem volt kijőve! Na, gondoltam, csak elvigyenek katonának, mert soha többet ide vissza nem jövök. Nem is mentem. Leszereltem, s vagy három-négy nap után a fogyasztási szövetkezethez kerültem, édesapám egy munkatársa hívott oda: gyere, beteszlek szállítási főnöknek! Beálltam, de nem telteni!Nekem- Négy vagy öt tehergépk­ocsi menetleveleit kellett kiállítani, a benzint kiadni, elszámolni... Könnyű munka igaz de nem szerettem az íróasztal mellett ülni. Volt egy ismerősöm a fonodában, mondta, üresedés van a fizikai laboratóriumjain, szívesen felvesznek. Igaz, hogy három váltásban kellett dolgozni, de megszeret­­tem a három váltást, hanem a munk­ahelyemet. A gépek örök életemben érdekeltek, mikor valami baj volt, mentem a se­­gédmesterrel, mesterrel, leguggoltam, lehasaltam melléjük, figyel­tem, mit csinálnak, segítettem. Elvégeztem egy munk­ahelyi tan­folyamot aztán az egyik segédmester infarktust k­apott, s a fő­mester látva, hogy érdekelnek a gépek, megtett segédmesternek. Azt jelentette, hogy két gépcsoportot bíztak a kezemre és ti­zenegy embert. A segédmester felel mindenért, kezdve a munk­a­­védelemmel, és a gépek működésével, el egészen a fegyelemig, s a fonal minőségéig. Közben megérkeztek az új lengyel gé­­Pe, s összeszedtek egy új csoportot, amelyik azokon dolgozzék. Részt vettem a szerelésben is. Huszonvalahány évesen hogyan lehetett segédmester? UM, hogy kérdezni nem szégyen! S a munkásoktól sok gyakorlati dolgot lehet tanulni. Aki már harminc éve ott dolgoz­z­ mindent látott, tapasztalt. Én fiatal gyermek voltam mellettük jó, hogy sokat forgolódtam, de még rengeteg tanulni­­valóm volt azért. Akadt egy fiatalabb mesterkolléga, ahhoz bár­mikor fordulhattam.­­ Hogy irigyek voltak-e, a régi szakik úgy tartották, hogy a mesterséget el kell lopni, sokat nem magyaráztak De hát töre­kedtem, szakkönyveket szereztem be. Szóval, mi fiatalok, 74 nya­rán beindítottuk az új gépeket, egy kis büszkeség is lehetett ben­nünk, mert az idősebbek megmaradtak a régi gépeken. Nem, nem készítettek finomabb fonalat az újak, szintén vastag fonalra voltak beállítva. Akkor nyáron beindult mind a négy gépsor. Annyi az egész, hogy a nyersanyagnak kellett volna valamivel finomabbnak lennie, kevesebb növényi szennyeződést kellett volna tartalmaznia, de különben tejben volt minden, a kapacitásuk elég nagy. 78-ban kettőnket elküldték a cisnadie-i Mesteriskolába, ne­kem sikerült a felvételim, társam a követ­ő évben végezte el. Nappali tagozat, végig kaptam az alapfizetnőt. Mit? Nem lehet ráfogni, hogy olyan hangos lett volna a vizsga, váratlanul jött a felszólítás. Szakn problémáiéról, kel­lett dolgozatot írni, technológia és műszaki vz■ Szerencsém volt, nekem sikerült. Bővebben? Hát a gyár mellett textilip¥zak^c^rum­os szak­iskola működik, ahhoz tartozik a mesterisim is. Harminchatan voltunk egy osztályban, napi hat óránk volevnegyedenként egy hét gyakorlat. De fontosabb, hogy a városra szabad bejárásunk volt mindenik gyárba. Úgy tessék elkéW'i °0V ott az egész város egy gyár. Az ország második textilgyára, ha­talmas gyapjúfonodája, külön gyapot-­­ ,ön selyemfonoda, szövőde, szőnyeggyár, félfésüs fonoda_­­ egy hatalmas kombinát sok ezer munkással. És olyan­­ felszerelés, hogy ott aztán lehetett tanulni. Én fonó mester^ oda jártam, s amit az ember életében “***, az\/°fbb‘ ször meg kellett nézni, hogy eligazodjon i kodés›TM- A leg~ modernebbek a világszinten álló félfésüs 1ö.f TM vol^k- ... *- — Beszéljen a munkaszervezésről: &U san könnyebb megszervezni.. - Biztos! De nehezebb is fenntartót*, már min­dent könnyebben elintéz, ugye. Okét nul­ PsTJéamJtUé„Van' }0riU,^T\ s ha az leáll, az megérződik. Aztán a m’f'Z . , " műszaki gárdája volt a gyárnak. Nem S TTöldön­ki­lem a mesterséget, vagy pedig az “P*'0'Lgj­obb volt a műn­­az úgynevezett műszaki intelligencia. Emion leaf egyetem is. B. KOVÁCS András MEGYEI SUKOR Megkezdődött a visszaszámolás Már csak napok kérdése, s kezdetét veszi az 1989/1990-es tanév. A nyári vakáció élményeinek összegezése még várat magára, hisz a szünidő nem mindenkinek ért véget. A legérdekel­­t­eb­bek, a tanulók, még a szabad na­pok előnyeit élvezik, sok­an közülük munkát vállaltak, s az utolsó napokra is így rendezkedtek be, mások szá­mára még a táborozások sem szűntek meg. Ám akiknek máris csatasorba kel­lett állniuk, azok már számbaveszik, mit kell még elvégezniük a hátrama­radt két hét alatt, hol kell javítani, mit kell beszerezni, helyére rakni, körzetenként az iskolaigazgatók éppen most adnak jelentést arról, miképpen állnak az épületek előkészítésével, tan­könyvekkel, tanszerekkel. Mint minden szeptember elején, az idén is elsőnek Fóris Mártát, a Me­gyei Tanfelügyelőség főkönyvelőjét ke­restük fel, hadd tájékoztasson ben­nünket arról, mivel gyarapodtak tan­intézeteink, sikerül-e az iskolai év megkezdéséig mindent a beütemezett tervnek megfelelően kivitelezni. Az idén is aránylag nagy összeget fordítottak erre a gyarapodásra, amit szétosztottak az iskolák között, azzal sikerült korszerűbbé tenni a labora­tóriumokat, szaktermeket, felújítani a didaktikai eszközöket. A legnagyobb nyereségek között említi, hogy jó né­hány mikroszámítógépet vásároltak, a sólyom- és pionírházakat jól ellátták ezekkel a gépekkel, de jutott a Me­gyei Tanfelügyelőség patronálta három líceumnak, a Matematika-Fizika, a megyeszékhelyi 2-es Ipari és a Gaz­dasági líceumnak is. A többi líceu­mok esetében ezeket a felszereléseket a szakminisztérium, illetve az iparköz­pont finanszírozza. Ugyancsak nagy kő esett le szívünk­ről az iskolai bútorzat problémájának megoldásával. Éveke óta vajúdott ez a dolog, új padokra például nem futot­ta, de nem is volt erre szükség: a Co­­vasnai Ipari Líceum vállalta, tanév közben megjavítja a megrongálódott padokat, bútorokat, ha odaszállítják. A városkörnyéki iskolák számára be is is fejezték a munkát. A líceumnak érdeke volt, hogy mindent elvállaljon. Az az iskola nyert, amelynek vezető­sége utánajárt a szállításnak. Egyéb­ként, csak padjavításból a covasnai líceum 200 000 lejt vételezett be. Ők gyártják egyébként a laborató­­iumok, szakkabinetek számára is a bútorzatot. Több iskolában most ke­rült sor kémiai, fizikai, biológiai la­boratórium beindítására, ide a szük­séges asztalokat, székeket a covasnai­­ak gyártották. Legalább egymillió lejt költöttek ilyen bútorzatra az elmúlt két esztendő alatt, s ahogy a főköny­velőnő mondja, most már tényleg nem fehér holló megyénkben a korszerűen, tetszetősen berendezett iskolai labora­tórium. A beruházási alap jó részét tanfel­szerelések, tankönyvek beszerzésére fordították. A fővárosi szakosított rak­tárból vetítőgépeket, különböző didak­tikai berendezéseket hoztak. A tan­kön­yvbeszerzés nem ment, nem megy zökkenőmentesen, ezen a téren az is­kolák fontos feladata, visszaszerezni és felfrissíteni a már használt köny­veket. A tavaly már néhány iskolá­ban sikeresen próbálkoztak azzal, hogy tanári, tanítói felügyelettel újrakötöt­ték, felújították a könyveket. A Megyei Tan­felügyelőség lényeges feladatának tartotta most is megfelelő felszereléssel ellátni a gyerekházakat, többek között hűtőszekrényeket vásá­roltak, s megkezdték a régi bútorzat kicserélését, hogy otthonosabbá, von­zóbbá tegyék az épületet, a tanterme­ket és hálószobákat. Ami azonban jelenleg is gond sok­felé: a téli tüzelő biztosítása. Egy biz­tos, s ezt a főkönyvelő is aláhúzza: a­­hol jó viszony alakult ki a néptanács és az iskolavezetőség között, ott sok­kal gondtalanabbul tekinthetnek ilyen szempontból is az új tanév elé. Ugyan­ez érvényes a nagyobb javítások, épü­let-tatarozások terén is. Menetrend szerint a tanintézeteknek már túl kel­lene lenniük a szokásos előkészülete­ken, meszelésen, festésen, takarításon, mint ahogy legtöbbjük esetében való­ban így is van: akár holnap fogadhat­nák a tanulókat. Akad azonban ellen­példa is, ott, ahol túl későre láttak neki a munkának, s ahol éppen e­­miatt a zavartalan tanévkezdés egy­előre megkérdőjelezhető. PÉTER Sándor A hanyagság jelei A termelőszövetkezetek zömében igen megkéstek a szalma összeszedésével, mely jelentős mértékben pótolhatná a szénaszükségletet. Ennek egyik oka az, hogy a prések teljesítménye igen ala­csony, másrészt a gazdaságok vezető­sége nem szervezte meg a kézzel tör­ténő szalmabegyűjtést, amely az el­múlt esztendőkben igen jó eredmény­nyel járt több termelőszövetkezetben. A jelen pillanatban a tarlókon ren­dekben több mint 9300 hektáron (!) hever a szalma, a legtöbb a borosneói és a baraolti agráripari tanácsban (2803, illetve 2641 hektár). Igen na­gyok az egyes termelőszövetkezetek e­­redményei közötti eltérések is, így több egységben a szalmának több mint nyolcvan százalékát préselték fel, pél­dául Belin, Brăduţi, Arcuş, Ghidfalău, Valea Crişului, Ilieni, Lemnia, Mărti­­neni, Reci, Zăbala, Catalina, Chichiş, Moacşa, Sînzieni határában, viszont számos termelőszövetkezetben még öt­ven százalékát sem takarították be a szalmának (Aita Seacă, Baraolt, Bu­­ţanii- Mari, Vîrghiş, Tamaşfalău). Az eső utáni szikkadást követően hatékony intézkedést kell foganatosí­tani annak érdekében, hogy a még kinn heverő melléktermék a legrövi­debb időn belül lekerüljön a tarlóról. Ehhez az szükséges, hogy a szalma­­­prések kifogástól működjenek. A­­ 240 prés napontil 200 hektáron teszi­­ lehetővé, kézierő segítségével a bálá­­­zást. Ez azt jelen hogy öt nap alatt , az egész területi fel lehet szabadí­­­tani a szalmától.) .. Felettes szervei gyakran javasolták,­­ hogy a globális kord szerinti java­­­dalmazással meg lehet szervezni a a szalmahordást, ám­ nagyon kevés gaz­­­daság élt ezzel ideság számára elő­nyöket nyújtó előséggel. A jelek­­ szerint több gazugi irányító számá­­­ra nagyon melasa* aratási mel­­­lék termék. ^»^tenyésztési­­ farm gondoW^HrkiSmil » szálasta­­­­karmány-el­látás trón. Sz.ARC Ovilla I Nyitott nyűs­í­kban (folytatás­az első oldalról) lévén a termés java vetőmagnak való. Mindenesetre a sikkadás beállta után megerősítik a ágatok csoportját, hogy meggyorsítsa­ a területfelszaba­dítást Ostora, Super , az eddigi sorrend, s ezt követi a következő napokban az ötvenhektáros Semenic, az ugyancsak ötvenhektáros Rt, m­ajd legvégén a százhektáros Derj. Ezek közül a Su­per és a Semenit váltja be becslésük szerint a remény­ét, de magas hoza­mot várnak a Derétől is. Ami pedig az egyes fajták biológiai összetételét illeti, elit értékű az Ostora és a Se­­menic, a többi szaporulati­ mind. A fölszabadított területen a több­szöri tarlozás nymán már megjelen­tek a traktoros­ok is. Most már jó­val derűsebb a vezőgépészek hangu­lata, hiszen a kinós esőzések meg­könnyítik számuka a vetőszántást, s majdan a magány­észítést is. Az eke jóval könnyebben szeli a barázdát, nem kell megbirkiznia a kemény rö­gökkel, mint jöldi' A Kb.122)eke'u.Épületén hét traktorosához essz napon át, reggel 7-től éjjelig, hossabbított műszakok­ban sietteti a felvadított burgonya­földön a talajigrást. Lejegyezzük nevüket: Dudötűdön, Fejér Imre, Gáspár András, Lukács Tibor, Keresz­tes Gábor, Szász Jesef és Móré Lajos. Amint az elnök tndotta, megérdem­lik valamennyien hogy elismerés illes­se őket kitartó izgalmukért, de min­denekelőtt minősí teljesítményeikért. S e dicsérő szakát olyan vezető mondja, áld egy"i maga is traktoros volt és hosszú­deig mezőgépészeti egységvezető, ez­ elismerésének hi­tele van. Mindenizonnyal testületileg rá is szolgálnak­­dicséretre... M­OT?ORsz­ág MÁS MEGOLDÁST KERESNEK „Karbantartó munkások, magas szak­képesítésű géplakatosok és villanysze­relők vagyunk, túlnyomórészt többféle szakmai képesítéssel is rendelkezünk. A szerszámrészleg, a szerelde, a for­gácsoló részleg, a présműhely, illetve a műanyagrészleg berendezéseit tart­juk karban, s így közvetlen hozzájá­rulunk a tervfeladatok teljesítéséhez. Ennek ellenére javadalmazásunk eltér az illető részlegek munkásainak java­dalmazásától, nincs összhangban a terv­teljesítéssel és a globális akkord­ban fizetett többi munkás javadalma­zásával, így például a forgácsolórész­leg, ha tervét 105 százalékban teljesí­tette, s az ott dolgozók ennek arányá­ban kapták fizetésüket, a részleget ki­szolgáló karbantartó csoport csak 81— 95 százalékos javadalmazást kapott. Ez a helyzet 1986 decemberétől áll fenn. Kérjük, elemezzék kérésünket, hogy mi is a gyár többi munkájához hasonlóan kapjuk fizetésünket“ — áll abban a levélben, amelyet a Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat karbantartóinak 41 ta­gú csoportja intézett a megyei szer­vekhez. A dolgozók kérését a gazdasági-tár­sadalmi tevékenységet ellenőrző me­gyei tanács vizsgálta ki, és a követ­kezőket állapította meg: „1988-ban a SZEPTEMBERBEN LAKÁST KAP „Már két kérést adtam be az illye­­falvi néptanács vezetőségéhez, hogy szíveskedjenek nekem egy lakást ki­utalni. Három gyermekem van, a ne­gyedikkel most vagyok terhes. Jelen­ NEM JOGOSULTAK ARAGÁZTARTÁLYRA A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja országos tanácsához és a me­gyei szervekhez fordult kérésével M. I. Covasnáról. „Arra kérem önöket, legyenek segítségünkre, hogy jelenle­gi kétszobás tömbházlakásunkat 3—4 szobásra cserélhessük el. A családban három gyermek van, a legkisebb egy és fél éves és sokat betegeskedik. Je­lenlegi lakásunk nem megfelelő, a fa­lak penészesek, esőzéskor a mennyeze­ten befolyik a víz“ — írta beadványá­ban. Kérésével a Covasna városi népta­nács foglalkozott és az alábbiakat köz­li: „M. I. Covasnán nem rendelkezik csoport dolgozóinak javadalmazása február és március hónapok kivételé­vel valóban 100 százalék alatt volt. A tavaly átlagban 92,72, idén pedig 88,04 százalékos javadalmazásban részesül­tek. Megállapítottuk, hogy a karban­tartók javadalmazásának kiszámításá­nál betartották a 335/1983-as törvény­­erejű rendelet, illetve a globális ak­kordra vonatkozó törvény előírásait. A dolgozók javadalmazása arányos volt a tervezett termelés megvalósítási szintjével, az függött a termeléshez szükséges műszaki-anyagi alap bizto­sításától, attól, hogy a javítások nem történtek mindig a kért minőségben, hogy problémák voltak a vállalatban a szervezés terén is. A karbantartó személyzet jövedelmeinek emelése ér­dekében 1988-ban és idén is prémiu­mokat osztottak ki. A javadalmazás­nál összesen 84 106 lejt veszítettek, de a kiadott prémium kompenzálta a veszteséget, (93 162 lejt téve ki), s en­nek következtében 1988-ban a karban­tartók végül is 110,68 százalékos java­­dalmazást értek el átlagban. A Villa­mos Berendezéseket és Villanymotoro­kat Gyártó Vállalat dolgozói tanácsá­nak végrehajtó bürója újból elemezni fogja a karbantartó személyzet hely­zetét és megoldást keres arra, hogy e­­setleg a termelőcsoportokba ossza be őket. “ A VÁLLALAT AZONNAL VISSZAVETTE K. E. megyeszékhelyi munkásasszony írta a megyei szervekhez intézett beadványában: „Tavaly júniusban négyhónapos kisgyermekem gondozása érdekében éltem a törvény biztosította lehetőséggel és megszakítottam te­vékenységemet a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatnál, ahol a 610-es részlegen dolgoztam. Közben megszületett a második gyermekem is. Nehézségeim vannak, élettársam nem támogat, két hónapj­a elmaradtam a szolgáltatási díjak, a villanyszámla kifizetésével, kölcsönt vettem fel, amit szintén vissza kell fizetnem. Július 14-én jelentkeztem a vállalatnál, hogy folytassam a munkát, de azt mondták, szeptember elsejéig nem vehetnek vissza. Kérem a megyei szervek segítségét, hogy minél hamarább ismét munkába állhassak. “ K. E. kérését a gazdasági-társadalmi tevékenységet ellenőrző megyei ta­nács, valamint­ a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat pártbi­zottsága a m­egyei pártszervek irányításával megoldotta: a levélírót már augusztusban visszavették a gyárba. Meg albérleti lakásban élünk, ami nem megfelelő“ — írta B. R. A beadvány kivizsgálásakor megállapították, hogy B. R. kérése megalapozott. Intézked­tek, hogy azt a tömbházlakást, amely szeptemberben megürül, a levélíró és családja kapja meg. L. V. S. Arad­-ból, C. D. Zábaláról és D. B. Breţcuből azért fordult a megyei szervekhez, hogy jóváhagyást kapjon aragáztartály vásárlásáig. Mindhármuknak a Megyei Kereskedelmi Igazgatóság adott választ: „Az ér­vényben lévő törvényes szabályozások alapján aragáztartály vásárlására nem jogosultak azok, akik falun élnek és lehetőségük van fás kályhán főzni. Az aragáztartályokat az állami tervbizottság osztja el, az elosztás pedig annak figyelembe vételével történik, hogy a megyében hány olyan tömbházlakás van, amelyben a főzésre más lehetőség nincs.A lakással, külön és más helységben lakó feleségétől, T. V. lakásában lakik, két gyermeket gondoznak, egyik gyermek közös, a másik T. V. első házasságából született. (T. V. másik gyermekét az apánál helyezte el a bíróság.) M. I. kihallgatásra jelentkezett a néptanács­nál is, akkor utasították a lakáskeze­­lőséget, hogy javítsák meg a tömbház tetőszigetelését. Ugyanakkor tanácsol­ták a levélírónak, hogy tisztázza csa­ládi helyzetét is, hiszen addig lakásra nem jogosult. T. V. lakáskérése a nép­tanács és a Megyei Egészségügyi Igaz­gatóság nyilvántartásaiban szerepel, s azt a dolgozók tanácsa a törvényes elő­írásoknak megfelelően, a sürgősségi sorrend­­ figyelembevételével oldja meg.“ AZ ÖRÖKÖLT FÖLD IS AZ MTSZ TULAJDONÁBA KERÜL P. Gy. és P. I. Valea Zalanului-ból arra hívta fel a figyelmet, hogy D. B. törvénytelenül, magántulajdonként használ egy 105 négyzetméter kerthe­lyiséget, más földterületeket, holott beállt a közös gazdaságba, így az általa örökölt föld is szövetkezeti tulajdonba kellett volna átmenjen. A beadvány­ban leírtakat a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Megyei Szövetsége vizs­gálta ki, s Porumboi Mária jogi kérdésekkel foglalkozó instruktor a követ­kezőkről számol be: „Megállapítottuk, hogy D. B. édesapjától, I. I.-től 1984- ben örökölte a szóban forgó földterületeket. Annak megszerzése érdekében pereskedett P. Gy.-vel és P. J.-val. Az örökölt földterület viszont szövetke­zeti tulajdont képez, hiszen D. B. téesztag, s amint azt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szabályzatának 5. szakasza kimondja, a téesztagok ál­tal törvényesen örökölt földterületek átmennek a szövetkezet tulajdonába. Ennek megfelelően törvényes eljárást indítunk, hogy a miefaldai MTSZ ve­gye át a tulajdonát képező földeket.“ Szerkeszti INCZE Ibolya SEBESTYÉN I­ászló, a megyei pártbizottság aktivistája CSALÁDI HELYZETÉT IS TISZTÁZNIA KELL □­­ sportélet ELŐTÉRBEN AZ UTÁNPÓTLÁS A megye, a megyeközpont legerősebb sportegyesületei közé tartozik az IMASA. Nemcsak azért, mert a város legnagyobb ipari egységét tudja maga mögött, hanem azért is, mert a legtöbb szakosztályt, sportágat tömöríti zászla­ja alá, szám szerint nyolcat: a bajno­ki címeket, arany- és ezüstérmeket szállító, olimpiai részvételt is biztosí­tott gyorskorcsolya, a sportág hazai csúcsán is megfordult jégkorong, az újra B-osztályba tartozó labdarúgás, az országos élvonallal kacérkodó motor­sport, egy válogatottat adott ökölvívás, az egy helyben topogó tenisz, az újon­nan megalakult sa­kk- és hegymászó­szakosztály. Igazi szakosztály-rengeteg, melyet egy függetlenített egyesületi titkár irányít, a sportmester Vişan Ni­­colae. ’Vele beszélgettünk az egyesület szakosztályainak kisebb-nagyobb gond­jairól, terveiről.­ Először a téli sportok­ban. — A gyorskorcsolyázók a napokban a görkorcsolyázás bajnoki címeiért küz­denek — mondja a titkár. — A sucea­­vai betongyűrűn Antal László két baj­noki címét védi, s próbálja megsze­rezni a harmadikat is, a négytávú ösz­­szetettét. Remélem, sikerrel. Az idén zavarmentesebb volt a felkészülése, lendületesebb a munkája. Tervünk a jövőre? Az utánpótlás-nevelés érdeké­ben még egy edzőt akarunk szerződ­tetni. Kopacz Tiborra gondoltunk. Hogy miért nem Jenei Dezsőre? Nem feledkeztünk meg róla, annak ellené­re, hogy most pillanatnyilag jégkorong-­­ edző a sportiskolánál. Egyidőben két lovat nyergel­ni lehetetlen, de lehet ta­lálni megoldást. Végeredményben egy „fedél alatt“ dolgozunk, egy pályán, egy célért. Legyünk tárgyilagosak, egy edző nem tudja jól összefogni, levezet­ni a haladók és a kezdők munkáját, felkészítését. Amíg a haladókkal edző­táborozik, a kezdők magukra marad­nak. Haladókat és kezdőket állandóan edzőtáborban tartani pedig lehetetlen. Ezért kell feltétlenül még egy szakem­ber. A sportág tarsolyába pedig több felszerelés, mindenekelőtt korcsolya Biztosítanunk kell az éremgyűjtés foly­tonosságát. - Hol tartanak a jégkorongozók? - A jégen! Méghozzá úgy, hogy na­ponta ingáznak a Miercurea Ciuc — Sfântu Gheorghe vonalon. Addig, amíg nincs fedett műjégpályánk, ilyen meg­oldásra kényszerülünk. — Kikkel ingázik Iordan Dumitru edző? Egy erősen megfiatalított keret­tel. íme a legújabb reménységek: Kos­tarab, Farkas, Turóczi, Zágoni, Csá­kány, Sándor, az ifi válogatott Tiko­­si, Híncu. A teljes keret: Bíró, Kosta­rab, Farkas, Kolumbán (Miercu­rea Ciuc-i Haladástól), Madarász, Chiriţă, Vlad, Szabó, Selciu. Ritveisz. Bálint, Tikosi, Sándor. Lampi, Demeter (Mier­curea Ciuc­i Sportklubtól). Mocanu, Bineaţă, Páll, Kanyó. Bálla. Sonka, Jakab, Zágoni. Turóczki, Csákány. — A cél? — Újra megpróbáljuk az első minő­ségi csoportba jutást. Volt ott már a csapat, s meg is állta annak idején a helyét.­­s­— További tervek? — Az utánpótlás nevelésére vonat­koznak. Gyermek­csoportokat szervez­tünk és indítottunk be. Ugrón, Szabó már dolgoznak velük. Balla és Chin­tu az őszön kezdik el a szervezést, a munkát. Nem akarunk versengeni a sportiskolásokkal, csupán csak a válo­gatási szférát akarjuk bővíteni, a sportág felé vonzódó gyermekek előtt nyitunk ki még egy kiskaput. — Túl az utánpótlás-nevelésen, túl a fedett műjégpályán mit kellene még tenni, de sürgősen, a jobb és eredmé­nyesebb munka érdekében? — Javítani kell a jégpályát kiszolgá­ló létesítményeken. Rekuperációs egy­séget kell létesíteni a jégkorongozók­­nak, korcsolyázóknak is, a tömegsport­szinten korcsolyázók számára pedig egy külön öltözőt. Sok-sok a tenniva­ló, s ezeket nem lehet máról holnapra megcsinálni. Na de hát, a tervekről, tennivalókról kérdezett, nemde? Meggyőződésünk: előbb-utóbb min­denre sor kerül. Ha hamarább nem is, a pálya befedésénél biztosan, hiszen a fedél alá, a pálya mellé lelátó is ke­rül, a lelátó alatt pedig lesz hely az öltözőknek, rekuperációs helységeknek. VÁLOGATÓ AZ ISKOLÁS SPORTKLUBNÁL A megyeközponti 2-es számú Iskolás Sportklub válogató versenyt szervez atlétika- és torna-szakosztályainak ki­egészítése, bővítése céljából. Jelentkez­hetnek az I—VIII. osztályos gyerme­­kek hétfőn, szeptember 4-én 17 óra­kor, kedden, szeptember 5-én 9 óra­kor a 2-es számú Ipari Líceum torna­termében. Szerkesztette ÁKOS Károly Ihllalj kilátó . Stockholmban a sakk világkupá­ban a 12. forduló és a függőjátszmák lebonyolítása után Gari Kaszparov szovjet nagymester vezet 8 ponttal a 7,5 pontot összesítő Anatoli Karpov és Nigel Short előtt. A 12. fordulóban: Karpov—Vagan­ian 1—0. Short—Niko­­lics 1—0. Nunn—Portisch 1—0, Korcs­­noj — Hübner 1—0, Anderson — Ribl­ remi, Tal—Karpov remi, Sch­awan— Sax remi, Salov—Ehlvest 1—0. ÁLLAMI VEGYESKERESKEDELMI VÁLLALAT, TIRGU SECUIESC IXT Kedves szülök ! a tanévmegnyitó közeledik. IDEJÉBEN SZEREZZÉK BE GYEREKEIKNEK AZ ISKOLAI EGYENRUHÁKAT . Konfekcióüzletünk a Vörös Hadsereg téren várja önöket naponta: 8—13 és 16—19,30, csütörtökön: 8—13,30 óra között. A CAPENI-I bányavállalat baraolti székhellyel ELŐVAGATI BÁNYÁSZ SZAKMÁRA MUNKAHELYI KIKÉPZÉSSEL MUNKÁSOKAT a baraolti szénmedence mélyszini részlegeihez. 1-3

Next