Háromszék, 1992. augusztus (4. évfolyam, 680-701. szám)
1992-08-01 / 681. szám
társadalmi-politikai napilap Kinek az érdeke? A tegnapi gondolatsort folytatva, szeretném a prefektuscserékkel kapcsolatos gondolataimat továbbra is megosztani az olvasókkal. Jeleztük már, hogy Theodor Stolojan kormányfő hétfőre Sepsiszentgyörgyre ígérkezett, és hiszem, hogy a válságot közmegelégedésre feloldó terv birtokában érkezik. Ha a politika az okos kompromisszumok művészete, akkor kell lennie ilyen megoldásnak, s mind a kormány, mind pedig a romániai magyarság érdeke, hogy a kialakult feszültség ne fokozódjék, ellenkezőleg, mihamarább oldódjék fel, s a választási kampányt szabadíthassuk meg ettől a tehertételtől. Annál is inkább, mert jószerével még semmit sem tettünk egy hatékony és eredményes kampány érdekében. S ez nem csupán Hargita és Kovászna megye RMDSZ- szervezeteire vonatkozik, ahol ez az adminisztratív intézkedés a lehető legrosszabbkor kuszálta össze soraikat, és kötötte le az amúgy is hiányos energiáinkat. Vonatkozik ez az egész szervezetre, mely már a kampány legkezdetén bizonyos lépéshátrányba került. Ez is lett volna a prefektuscserék egyik rejtett, de igen lényeges célja. Nos, elképzelhető, de azt hiszem, hogy sokkal nagyobb horderejű és távlatosabban ható célokat is követtek azok, akik ezt kiötlötték és előkészítették. Az az érzésem, hogy nem Theodor Stolojan kormányfő kezdeményezte, ő csak kézjegyével szentesítette azt, amit mások kifőztek, a miniszterelnököt meggyőzvén az eljárás helyességéről. Hogy mennyire volt ez helyes a kormány szempontjából, nos, már ez is erősen vitatható, hiszen éppen az országba látogató EDU-küldöttség (Európai Demokratikus Unió) professzionalista politikusai, köztük Jan Carnogursky szlovák, Claude Mignon francia és Klaus Franke német politikusok is erős fenntartásokkal beszéltek az egyoldalú intézkedésről, s nem csupán az RMDSZ elnökségi tagjaival való találkozójukon (éppen kedden a Kovászna és Hargita megyei küldöttségek fogadásának napján), hanem a csütörtöki, nagy nyilvánosságot biztosító sajtóértekezletükön is, s feltehetően elmondták ugyanezt a pártok és szervezetek képviselőivel létrejött egyéb kontaktusaik során is. Éppen ezért lepett meg alaposan a különben igen tárgyilagosnak nevezhető Evenimentul zilei című új fővárosi lap jó tollú és szókimondó főszerkesztője, Ion Cristoiu úr kifakadása az RMDSZ tiltakozó gesztusa ellen, olyasmit állítván, hogy az RMDSZ provokálja a kormányt, sőt „destabilizálni” akarja az országot, s éppen most, a választási kampány beindulásakor. Hát, kedves kolléga, ön nagyon is ferdén és fordítottan, igencsak torz tükörben látja a dolgokat, ha az RMDSZ-t vádolja hepciáskodással és rejtett-palástolt szándékokkal, hiszent akit igyen pofon sérítenek, az nem szokott bocsánatot kérni a támadótól, hanem legalább az arca elé kapja a kezét, hogy még egy ne következhessen. Ön leszólja az Adevărul cikkíróját, Sergiu Andon kollégánkat, aki szerényen jelezte, hogy vélekedése szerint, a nemsokára leköszönő Stolojan-kormány igenis alapos hibát követett el, hogy ilyetén módon kavarta meg a nyugvóponton amúgy sem lévő nemzetiségi kérdést, szelet vetett... Én azt hiszem, Cristoiut ezúttal az S. Andon iránti ellenszenve vezette, s ha netalántán S.A. helyeselte volna a kormány döntését, akkor S.C. biztosan hevesen kikelt volna ellene, hiszen lapja a korábbi számaiban igen tárgyilagosan, sőt némi rokonszenvvel szólott nagy gondunkról, mely lehet ugyan bizonyos kormánykörök, politikai erők számára egy hatodrendű ügy, jó alkalom a zavarkeltésre, de minekünk létkérdés, hiszen ha ma prefektusainkat menesztik, holnap, holnapután teljesen önkényesen és egyoldalúan feloszlatják tanácsainkat, leválthatják maradék vezetőinket, megvétózhatják minden döntésünket. Hiszen minderre ugyancsak lehetőséget adnak az érvényben lévő törvények. A föltett kérdésre tehát bárki könynyedén megadhatja a logikus választ. MAGYAR LAJOS A DREPTATEA FELTÉTELEZÉSEI Szolojan iír forgószélben? Abban senki sem kételkedett, hogy higgadt, egyenes emberként megismert miniszterelnökünket alattomosan beugrasztották a két magyar prefektus indokolatlan, provokációízű leváltásának kalandjába: nem az ő stílusa ez. A Dreptatea pénteki elemzésében Adrian Pătruşcă arról ír, hogy Stolojan úrra minden oldalról erőteljes nyomás nehezedik. Ion Iliescu mindenáron kormányátalakítást akar kierőszakolni, hogy kedves elvtársai a demokratikus frontból miniszteri tárcát kapjanak, s főleg a belügy élén megszabaduljon Babiuctól, tudja ő (s mi is tudjuk), miért. Adrian Pătruşcă azt is tudni véli, ki ugratta be a miniszterelnököt az újabb Harkov-provokációba: a kormány két államtitkára: Mircea Theodor Vaida és Doru Viorel Ursu. A Câmpeanu liberálisait képviselő Vaida — a Dreptatea állítása szerint — pártjának megtépázott népszerűségét próbálja gyarapítani azzal, hogy hajszolja a nacionalista politikai vonalat. Doru Viorel Ursu roppant indulatosan pedáloz a prefektusügyben, olyannyira, hogy a keddi találkozón kifakadt: „A hargitai és kovásznái magyaroknál fegyverek vannak!“ (Nincs kedvünk olyantán élcelődni: hát persze — a szükségesnél sokszorta nagyobb létszámú ide összpontosított csendőralakulatok kezében!) Doru Viorel Ursu hivatalosan nem a România Mare Párt, hanem a Petre Roman-féle Front tagja, nem nagyon értjük indítékait. Amit a Dreptatea állít, hogy szeretné saját embereit látni a két megye élén a választási kampány idejére, bennünket nemigen győzött meg. (A Frontnak nálunk nincsenek igazán reális esélyei.) És talán nem véletlen, hogy Funar is fegyvert kerestetett a magyar templomokban, persze, ő is hiába. Mindenesetre jellemző a parasztpárti lap cikkének a címe: „Gaz peste focul din Harghita şi Covasna: Dl. Doru Viorel Ursu speră să găsească arme la unguri !“ — kb.: Olaj a hargitai és kovásznál tűzre: D.V.U. úr abban reménykedik, hogy fegyverre bukkannak a magyaroknál! Szerintünk D.V.U. úr vagy megátalkodott magyarellenes politikus — vagy pedig, s ez a valószínűbb: a profik azon az oldalon csoportosulnak, akiknek érdeke ez a diverzió, tehát egyszerűen: zsarolják D.V.U. urat! Ezt a feladatot kapta esetleg. Mivel egyre, több jel mutat arra, a világos fejű román politikusok is felmérték a prefektuscsere diverziós jellegét, talán nem hiába reménykedünk abban, a hozzánk látogató miniszterelnöknek lesz ereje ahhoz, hogy levonja az ésszerű s mindannyiunk javára szolgáló konzekvenciákat. MATEKOVICS JÁNOS BARCELONA '92 Nyolc arany Darnyi Tamás 200 m vegyes úszásban is verhetetlennek bizonyult. A szöuli két aranyát itt, Barcelonában is megvédte. Mögötte harmadik Czene Attila és máris következett Egerszegi és Szabó Tünde a 200 m háton. Nos, Egerszegi jött, látott, és győzött. (ÁROS) Faluriportunk az 3. oldalon MAGASLES CSODÁK Hogy hogyan érhet fel két szomorú, űzött hitünket dúló, vakmerő reményekre jogosító s mégis annyi felemelő élményben részesítő esztendő kétezer évvel ? ! Íme , mondotta volt ama undorító emlékezetű, állandóan újraválasztott Hős, hogy ilyen jó román, mint ő, ily tehetséges, nagyra hivatott vezér ötszáz évben egyszer ha a világra jön, s még akkor is kérdés, eléri-e célját, mint ahogyan ő, népe érdekében, erre éjt nappá téve törekedik. Úgyhogy ez a hálátlan nép őt meg sem érdemelné ... Nos, döghalála után, mint mondottuk, felgyorsult kissé a sokoldalúan fejlett életünk, úgyszólván mindent meg is tettünk érte, ahogy az átkunkba temetett örökké kívánta: símé, már a negyedik jó román és nagyra hivatott (nép)vezér jelentkezik: az első volt, ugye, Radu Ceontea, a második Corneliu Vadim Tudor, a harmadik Gheorghe Funar, s most a szabad román televízió — csak hazudni szabad benne — jóvoltából újra itt van a negyedik is, Adrian Păunescu, aki már ugyan az átkozott életében mutogatta „oroszlánkörmeit“ a stadionokban, amíg a balkáni Caligula rá ezért meg nem orrolt, s azután már hiába fújta úgy, oly odaadással furulyáját, ahogy addig is, már nem figyeltek rá, de most itt van ő is, dacosan és törhetetlenül... Vonzónak ugyan nem a legvonzóbb, de a felsoroltak közül már súlyra is kétségtelenül a legnagyobb ... Ha mind a négy önjelölt népvezérre öt-ötszáz esztendőket számítunk, elmondhatjuk, két év anynyi, mint kétezer esztendő. Persze, őket sem érdemelte meg a nép, de hát mit lehet tenni, a népvezérek önzetlenek BOGDÁN LÁSZLÓ Tagkönyvre szállt címermadár Illő elfogultsággal mondom, hogy megszületett az általam ismert tagsági könyvek legvonzóbbiika: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületé, a történelmi Erdély-címereink búzakék mezejébe helyezett közművelődési felségjelünkkel, az EMKE-címerrel borítóján. A közművelődés címermadarának szimbólumerejét és asszociációit a kultúra kék égboltozatára emeli többféle, a szabványtagkönyv elkoptatottt színmezőiből. Újszerű az is, hogy nincsenek benne „tagdíjrovatok” — az EMKE ugyanis kiiktatta ezt az ugyancsak sok minden miatt rossz ízű szót, s helyette a KÖZMŰVELŐDÉSI ADOMÁNYOK oldalfelcím szerepel két féléves kazettával, ahová bejegyzik és pecséttel igazolják az adományozott pénzt vagy egyéb értéket. (Festményt, egy könyv szerzőségdíjás né-SYLVESTER LAJOS (folytatása a 2 oldalon) ÁLLÁSPONTOK Ki a sarokból ... Az RMDSZ által 1992. július 23-ra szervezett tüntetés sokakból egyet nem értést, komoly kérdőjeleket váltott ki. A demonstráció kapcsán az RMDSZ-nek előbb-utóbb tisztáznia kell néhány kérdést. Ezek elsősorban a szervezet működésére, a politikai funkció ellátására vonatkoznak. Néhány ilyen, a tüntetés alatt és után felmerült kérdésre próbálok az alábbiakban rávilágítani. S. RÁDULY JÁNOS (folytatása a 3. oldalon) kétszáz éves a magyar színjátszás Múltunk elevenítése beruházás a jövőnkbe Forró, izzasztó nyár honol a kolozsvári sétatéri színház körül, s úgy tűnik, heve decemberig megmarad: akkor ünnepli Erdély kincses városában fennállásának kétszáz éves évfordulóját az erdélyi magyar hivatásos színjátszás. S ezért bizony csak színész, rendező és művészvezetés hűsül, vagy éppen lubickol a nyári szabadság vizeiben, a színház és opera gazdasági vezetésének csúcsidénye van, s az lesz folyamatosan, amíg az európai rangú SYLVESTER LAJOS (folytatása a 3. oldalon) SEPSISZENTGYÖRGY 1992. AUGUSZTUS 1. 681. SZÁMÁRA 10 LEJ CSÍZIÓ Augusztus, Kisasszony hava Kisasszony havában igen mértékletesen élj, ha akarod magad betegségtől megoltalmazni. Ne egyél káposztát, sem oly étkeket, amelyek szaporítják a melancholiát. Sáros tóhalaktól és csíktól óvjad magad. Ne igyál se méhsört, se szaladsört, útfüvet, polét és Acrimoniát tarts borodban; alkalmas borsos étekkel élhetsz; eret ne vágass, reggeli kihányás igen hasznos. Nagy-Boldogaszszony napján ha fénylik a nap, azt ítélik a szegény szőlőkapások, hogy azon esztendőben sok jó bort ihatnak. Minden veteményes öröme Kisasszony, tiszta életűeket, kedveseket, de hirtelen, vakmerő, bátor színűeket és mindenben kegyes erkölcsűeket, okosakat és kalmárságra szerencséseket teremtesz, de a fiad minden örökségét elhagyja és idegen földre megy vándorolni.