Háromszék, 1992. október (4. évfolyam, 724-746. szám)

1992-10-01 / 724. szám

NINCS LEGNAGYOBB kedvezmény Az amerikai szenátus 285 szava­zattal 87 ellenében elutasította ha­zánk azon kérését, hogy a legna­­­gyobb kereskedelmi kedvezményt élvező országok sorába kerüljön. Az Egyesült Államok szenátusa e kérdést már a múlt héten megvi­tatta, de a döntést tegnapra halasz­totta, úgy ítélve meg, hogy a szep­tember 27-i választások eredmé­nyétől teszi függővé a végső szó kimondását. A ROMÁNIAI DEMOKRATIKUS KONVENCIÓ közleményben hozta a hazai válasz­tótestület tudomására, hogy az el­következő időszakban — két hét­ben — mindent megtesz annak ér­dekében, hogy e politikai koalíció elnökjelöltje a második fordulóból győztesen kerüljön ki. Úgy ítélik meg, hogy Emil Constaantinescu professzor személye biztosíték len­ne, hogy Romániában megszilár­duljon a demokrácia és a jogállami­ság. A szeptember 27-i választások alatt és után tapasztaltakkal kap­csolatban levelet intéztek a Köz­ponti Választási Irodához, melyben kifejtik azon álláspontjukat, hogy természetellenesnek tartják, hogy országos átlagban a szavazatoknak mintegy húsz százaléka érvénytelen, s elképzelhetetlennek vélik, hogy közel 1 500 000 román állampolgár ne tudna szavazni. Éppen ezért fel­hívják a KVI figyelmét arra, hogy a választási cédulák megsemmisí­tése csalásnak minősülhet, s kérik, gondoskodjék arról, hogy erre fel­hatalmazott szervek azokat pecsét alatt megőrizzék, és lehető legrövi­debb időn belül lehetőséget teremt­senek arra, hogy azokat újraellen­­őrizzék-KORMÁNYÜLÉS­Románia kormánya tegnapi ülé­sén több törvénytervezetet bocsá­tott vitára, többek között az állami költségvetés szeptember 1-jével va­ló kiegészítésére vonatkozó javasla­tot, a diákok ösztöndíjának más, ösztönzőbb szempontok szerint való odaítélését szabályozó tervezetet stb. Elemezték a szeptember 27-i válasz­tásokat s úgy ítélték meg, hogy az jó körülmények között zajlott le. Az elnökválasztás második fordulójá­val kapcsolatban a kormány elha­tározta, hogy a törvény adta lehető­ségek közt mindent megtesz annak zökkenőmentes lebonyolításáért, be­leértve azt is, hogy a hazai megfi­gyelők számára lehetővé teszik a választási irodákban a párhuzamos számítógépes adatfeldolgozást. KI LESZ A MINISZT­ERE­,NŐK? Még nem lehet tudni a választá­sok végső eredményét, még egyet­len koalíció megalakulásáról sem érkezett hír, de a Demokratikus Nemzeti Megmentési Fronton belül máris megkezdődött a harc a mi­niszterelnöki székért. A leggyakrab­ban emlegetett nevek: Adrian Nas­­tase (újabban a DNMF alelnöke), Liviu Gherman, Dan Marţian, Va­sile Secăreş, Mircea Pascu, Liviu Mureşan. KÖSZÖNET A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÓKNAK Ion Iliescu tegnap tartott sajtó­tá­jékozta­tóján köszönetet mondott a hazai választótestületnek a va­sárnapi szavazáson való részvételé­ért és a két közvélemény-kutató intézet szakembereinek hozzáértő munkájáért. A leendő kormány összetételével kapcsolatban feltett kérdésekre azt válaszolta, hogy ar­ról még nem tud nyilatkozni. JÓ HÍR Ma megnyílik Bukarestben a Magyar Kulturális Központ. Holnap Budapesten avatják fel a Román Kulturális Központot. 1992. OKTÓBER 1. . — ■" —T­." Az RZZDSZ a koalíciós (folytatás az első oldalról) Az elnökség nagy jelentőséget tu­lajdonít a magyarság hasonló ará­nyú részvételének az elnökválasztás második fordulójában is. Az Országos Elnökség álláspont­ja szerint a szövetség az új hely­zet megkövetelte politikai akaratát elsősorban a Demokratikus Kon­vencióval, illetve annak tagjaival való egyeztetés függvényében ala­kítja ki. Ugyanakkor elhatározta, hogy a politikai alakulatokkal foly­tatandó tárgyalásokra bizottságot hoz létre, a következő elnökségi ta­gok részvételével: Tőkés László, Szőcs Géza, Csapó József, Tokay György és Takács Csaba. ■■■ OKTÓBER 3-ÁN TUDJUK MEG A Központi Választási Iroda, a főleg Bukarestben felmerült nehéz­ségek miatt, csak október 3-án hoz­za­ nyilvánosságra a szeptember 27-i választások eredményét. Addig a már közzétett adatok ellenőrzésé­vel foglalkoznak a megyei irodák, és újravizsgálják az érvénytelennek nyilvánított szavazatokat. A jelen­ség, melyről azt gondoltuk, hogy helyi jellegű, országosnak bizonyult. A képviselőházi jelöltekre leadott szavazatok közül 1 561 762, a szená­tusra szavazók közül 1 477 201, az elnökjelöltekre leadott voksok kö­zül pedig 454 948 bizonyult eddig érvénytelennek. Hiányzó láncszemek (folytatás az első oldalról) Mól is bizonyos sikernek tudható be, az, hogy a megye magyar lakossága meg­értette, hogy mennyire fontos elmenni szavazni. 1990 májusában 114 ezer sza­vazatot kapott szervezetünk, 1992 feb­ruárjában, a helyhatósági választáso­kon több mint 90 ezret, most pedig kö­zel 100 ezret Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik megértet­ték, hogy mennyire fontos a szavazá­son részt venni, még akkor is, ha so­kan tévesen szavaztak, mert valami­lyen okból kifolyólag nem értették a szavazás technikáját. Az elmúlt na­pokban számtalanszor végiggondoltam ezt az említett kudarcot. Úgy érzem, hogy minden tőlünk telhetőt megpró­báltunk megtenni rónnak érdekében, hogy a szavazás technikája világos le­gyen. Bebizonyosodott azonban, hogy ez nem volt elég. Ebből okulva meg kell keresnünk azokat a módozatokat, amelyekkel ténylegesen minden ember­rel szóba állhatunk. Visszakanyarodva a bevezetőre: hogyha egy jól működő mechanizmussal dolgozott volna szer­vezetünk, egy olyannal, amelyikkel az utolsó láncszemig végig tudtunk volna szaladni, és az utolsó héten tag­­díjbegyűjtőink és az erre illetékesek mindenkihez eljutnak, és mindenkinek elmondják, hogyan szavazzon, akkor elkerülhető lett volna a nagy hibaszá­zalék El kell mondanom az is, hogy a­z RMDSZ által a választóbizottságok­­ba küldöttek között is nagyon sok o­­lyan volt, akinek nem volt fontos be­jönni arra a megbeszélésre, amelyiken elmondtuk, hogyan kell lebonyolítani a szavazást, olyan is, akinek nem volt fontos az, hogy leírják a választás e­­redményeit, akinek nem volt fontos, hogy másolatot kérjenek az adatlisták­­ról, hogy értesítsék a megyei irodán­kat az illető helységben vagy szavazó­körzetben elért eredményekről, sőt olyan esetről is tudunk, hogy az RMDSZ bizottsági tagja meg sem je­lent a szavazáson. A többségnek vi­szont mindez fontos volt, és el is vé­gezték munkájukat. Egyúttal felhívást is intézek mindazon személyek felé — és itt elsősorban tanáremberekre, ér­telmiségiekre gondolok —, akik az el­nökválasztás második fordulóján vál­lalnák ezt a megbízatást, jelentkezze­nek, hogy ott, ahol szükséges, egészít­sük ki a bizottságokat, ahol szükséges, ott cseréljük ki embereinket, mert az elnökválasztás második menete nemze­tiségi létünk elengedhetetlen mozzana­ta. Iliescu esetleges győzelme fennma­radásunkat veszélyezteti, Romániában pedig egy újabb diktatúra bevezetését jelenti, hisz Ion Iliescu újabb négy év múlva nem fog lemondani arról, hogy újraválasztassa magát. —Mire jó a megyében elért ered­mény? “ A mandátumokat kétlépcsősen osztják el. Az első fázisban a Központi Választási Iroda, az országos eredmé­nyek alapján, visszajelzi a megyéiknek hogy melyek azok a pártok, amelyek országos viszonylatban megszerezték a 3°/6-ot. Ezeknek a pártoknak a szava­zatait figyelembe véve kiszámítják, hogy hány szenátori, illetve képviselő­­házi teljes mandátum illeti meg a me­gyében az illető pártot, szervezetet. Ezt alkalmazva, a háromszéki RMDSZ egy szenátori és feltehetően három képviselői mandátumot szerez meg m­a az első látván. A másodikban a maradék szavazatokat országosan ösz­­szesítik, és egy nagyon bonyolult szá­mítási mechanizmussal megyékre bont­ják le a megmaradt mandátumokat. Körülbelül 60%-os esélyünk van ar­ra, hogy a második­­szenátori mandátum is a mienk legyen, újabb képviselői mandátum megszerzésére szerintem 2—3%-os esélyünk van, de az sincs ki­zárva, hogy a második szenátori man­dátumot más párt vagy szervezet kap­ja meg., Hasonló módon 6011­0-os esélye van a Demokratikus Konvenciónak a megye negyedik képviselői mandátu­mának megszerzésére. A második sze­nátori mandátum megszerzésére — az RMDSZ után — szintén a DK-nak van esélye, mert utánunk ők kapták a legtöbb szavazatot, de hangsúlyozom, nem csak a megyei szavazatok számí­tanak. (Folytatjuk) Emberibb haza Százhuszonegyszer nyilatkozta már a magyar kor­mány és más felelős, állam fontos beosztásban dolgozó, hogy a határokat elismerik, nem akarnak semmilyen erőszakkal azok megváltoztatására törekedni. Érthetet­len hát a televíziós duma, hogy a szomszédok így meg úgy..., az idegenek szintén, így meg úgy. Még az el­nökjelölt pártja is azzal ijesztgette meg az országot, hogy aki a Demokratikus Konvencióra szavaz, az az ország feldarabolására szavaz. Országokat már dara­boltak fel, de annál sokkal több háziállatot a történe­lemben. Azért is, mert a háziállatok feldarabolása egy­szerű, hétköznapi játék, míg az államok feldarabolása az elmúlt ötszáz évben általában békeszerződések ered­ménye volt. Olyan békéket kötöttek, melyek magukban hordozták már eleve, hogy azt valakik meg kell szeg­jék, valakik fel kell hogy háborodjanak a szégyente­lenségük ellen. A jugoszláviai eseményeket figyelve, fontos lenne elgondolkozni Európának s a nagy világ­nak is, hogy mivé fajulhat egy békeszerződés, ölik egymást szerbek és horvátok, bosnyákok és szerbek, szerbek és szlovének, mohamedánok meg keresztények, különböző orientációjú etnikumok, kiűzik egymást ő­­seik lakóhelyéről, menekülnek szét a világba munka­­nélkülinek emberek tízezrei, miközben Amerika röhé­­csel a markába, hogy a hidegháborúnak vége, egyetlen senki sem hagyta ott a fogát a zajló harmadik világ­háborúban. Amerikának könnyű a helyzete, ő már kétszáz évvel előbb leszámolt a szomszédjaival, de ez a sok seregély nép, aki Kelet-Közép-Európát meglak­ja, soha el nem juthatott oda, hogy önmagát nemzetnek nevezhesse igazándiból. Ezen a tájon minden másként sült el. Itt egymásra rontanak naponta a cseppnyi né­pek ahelyett, hogy keresnék a közös megoldásokat. Kár értük, kár mindannyiunkért, akik itt születtünk vagy vertünk tanyát valamikor. Felnőni a kor követel­ményeihez, ez volna szép, üdvös mindannyiunk számá­ra! Olyan helyzetben vagyunk, mint a nyolc gyereket szült anya, végül nem tudja, melyiket szeresse jobban övéi közül. Az első-, a harmad- vagy a hetedszülöttet? Kár értünk, kár mindenikünkért, mert a másod-, ne­gyed- vagy hatodgyerekek is ugyanúgy jöttek a világ­ra. Mivelhogy nincs ősi és ősibb föld, nincs ősibb anya, ember sincs emberebb, esetleg emberibb ! ! ! MARKÓ IMRE MUNKÁBAN AZ ÖNKORMÁNYZAT KÉZDIVÁSÁRHELYEN Jövendő művelő­­dési központ A közelmúltban megtartott önkor­mányzati ülésen Kézdivásárhely taná­csa részletesen megtárgyalta a volt hadapródiskola művelődési központ­tá való átalakításának lehetőségeit. Amint arról Incze László tanácsos, a Céhtörténeti Múzeum igazgatója beszámolt,­­ az épületet 1817 és 1823 között építették. Rendeltetése iskola volt.­­Neoklasszikus stílusban épült­ A hadapródiskola megszűnése után a 24. számú határvadász zászlóalj bé­relte 1918-ig, majd 1940—44 között. 1944 után a város tulajdonába került, míg 1989-ben átutalták a megye Nagy­bani Kereskedelmi Vállalatának. Je­lenleg rendeltetésének nem megfele­lően raktárhelyiségnek használják. Az épületet műemlékként tartják számon. Az 1766. számú átirattal még 1991- ben az Állami Műemlékvédő Bizott­ság felszólította Kézdivásárhely veze­tőségét a kaszárnya további romlásá­nak megállítására. Sajnos, az eddigi intézkedések hatástalanok maradtak. A város polgármesteri hivatala, majd tanácsa átiratban tájékoztatta az é­­pület jelenlegi állapotáról a megyei tanácsot és a kormánymegbízottakat. Eredménytelenül a mív-i­d- e-peleti rész teljesen kihasználatlanul áll, a Nagybani Kereskedelmi Vállalat haj­landó bérbe adni az általuk nem használt termeket. A helyi önkor­mányzat Bandi János kerületi tan­­felügyelőt bízta meg az épület emele­ti termeinek elosztásával foglalkozó bizottság irányításával. Egyelőre az általános iskolák és a KSE igényeltek helyiségeket, de remélhetőleg ,előbb- utóbb a teljes épület tulajdonjogilag is visszakerül a helyi funkermónozat­­hoz és sikerül átalakítani könyvtárrá, múzeummá, kéntárrá, sno­tházásó stb., azaz művelődési közponda. Úgy legyen! SOCHOM ISTVÁN VISSZHANG Válasz „útra tett üav®kre" Bereck község vezetőtanácsa szept. Ifi-án tartott gyűlésén elemezte a Há­romszékben szept. 15-én megjelent Útra tett ügyek című cikket. En­nek sorai szerint az épületben levő művelődési ház igazgatójának, anya­giak híján, útilaput kellett kötni a talpára, az önkormányzat pedig nem is szól, s szélnek ereszti az egyetlen olyan embert, aki kezében tarthatná a közművelődés helyi ügyeit. Az üggyel kapcsolatosan jó volna meghallgatni a helyi vezetőtanács és a polgármester véleményét, akik kez­­dettől fogva még szabálytalanságok árán is biztosították a nem létező művelődési ház már létező igazgató­jának 50%-os fizetését. BERECK KÖZSÉG TANÁCSA HÁROMSZÉK 2

Next