Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)
1993-03-02 / 823. szám
BOTRÁNY A FORRADALMI HARCOSOK VEZETŐSÉGÉNÉL Akár a saját birtokukon Szombaton 347 személy, küldött, képviselő jelenlétében tartották meg a decemberi forradalmi harcosok érdekvédelmi szervezeteinek országos tanácskozását. A fő napirendi pont: az immár — 1990 óta — negyedik országos vezetőség viselt dolgainak ismertetése, és egy ideiglenes ügyintéző bizottság megválasztása. A sajtó, a rádió és a televízió munkatársai előtt zárva maradt a gyűlésterem ajtaja. Niţu Smarandache, a Kovászna megyei szervezet elnöke részt vett a rendkívüli tanácskozáson, és — szervezete nevében — a következőket mondotta: „Én nem a Hargita—Kovászna Jelentést mutatom be, hanem a Kovászna és a Hargita megyei halottakat képviselem, kérem, értsék meg, eddig a bizottságbeli honatyák velünk kapcsolatban mindig csak a Hargita—Kovászna Jelentést idézték fel. Szeretném, ha minden megyében lenne egy Fodor Ferenchez hasonló prefektus, aki helyi szinten szinte 100 százalékban oldotta meg bajainkat.“ De nézzük az ANREM, a decemberi áldozatok országos szervezetének vezetőségét, illetve annak viselt dolgait. Barbu Jan jogász, elnök a kezelésre szoruló sebesültek számára biztosított 60 helyből 30-at tartott fenn rokonai, barátai számára, akik külföldön élveztek ingyenes egészségügyi ápolást; a forradalom halottainak gyermekeit külföldi táborokba küldték, ám a 80 helyből 40-et Barbu tartott fenn baráti körének; az elnök saját céljaira használta fel a szervezet kocsiját; Barbu Jan 6 évig a Securitate keretén belül dolgozott; az elnök saját kénye-kedve szerint rendelkezett a külföldről érkezett segélyekkel — élelmiszerrel, ruhaneművel —, és ezekből bőven juttatott ismerőseinek. Barbu két helyről kapott fizetést, 140 ezer lej havi jövedelmet az országos érdekvédelmi szövetségtől, az ANREM-től, és egy másik fizetést egy medgidiai vállalattól, ahol jogtanácsosként dolgozott be; az elnök a segélyként kapott valutáról nem készített bevételezést, azt a saját céljaira használta fel; az elnök február 20-án nyomtalanul eltűnt, és magával vitte az ANREM pecsételőjét és irattárát; kiderült az is, hogy Barbu Joan törvénytelenül jutott hozzá a forradalmi harcosi sebesülését, tevékenységét igazoló okleveléhez, hiszen az 1989. decemberi események idején nem sebesült meg. DOMOKOS PÉTER (folytatjuk) A turisztika privatizál? (2.) Az egységek aktívaeladásos magánkézbe juttatásában — mint láttuk — Háromszéken a turisztika kullog. Két ajánlattal készült el 1992 végéig. Abból csak egyet sikerült értékesítenie — s azt is csak a kezdőáron... Hogy miért nem többet? Hogy a társaság miért tartogatja továbbra is az állam kezében a turisztikai egységeket , annak számos és alig kifürkészhető oka is van. Rusu Cornel, a privatizációs ügynökség területi igazgatója úgy véli: a sikertelenség nem a turisztikai társaság vezetősége kezdeményezőkészségének a hiányával, idegenkedésével, érdektelenségével magyarázható, hanem azzal, hogy a kereskedelmi, termelő- és más kisebb szolgáltatóegységekhez képest a turisztika terén halmozott akadályokba ütközik a privatizáció, nehezebben tisztázható a területek jogi helyzete, az aktívak legtöbbjének az értéke messze meghaladja a vásárlóképességet... Természetesen, mindezt elfogadhatjuk érvként. De ezzel együtt aligha érthető, hogy a társaság igazgatója miért a már általa bérbe adott Kárpátok Szálló iránt érdeklődő honvédelmi minisztériumi küldöttet kísérgeti például, és miért nem a magánkézbe vételt akadályozó szövevény kibogozásán fáradozik? A Kárpátok Szálló csak a háromszékieknek lenne túl magas, túl rizikós, túl komplikált, túl drága — a hadseregnek nem? Hogy a kereskedelem, a mezőgazdaság mellett éppen a turisztika lenne az az „iparág", ahol a leghamarabb és a legkönnyebben megvalósítható a privatizálás; nem mi találjuk ki. Ezt a szakértők hangoztatják útonútfélen — Romániában is. Ám mindenfajta deklarációnak homlokegyenest ellentmond a háromszéki gyakorlat. Statisztikai adatok szerint a szálláshelyek száma az 1989-es 63-róla- INCZE IBOLYA (folytatása a 3. oldalon) ------------------ Máról holnapra --------Milyen vagy, Európa? Természetesen Európa nem olyan, amilyennek messziről mutogatják fényeit, több, de kevesebb is. Természetesen Európa létezik mint kontinens, kultúra, társadalomfejlődési modell, politikai rendszer. Ezt senki sem tagadhatja. Az is bizonyos, amit a korszerű történetírás is kimutat, hogy nem egységes, gazdasági-társadalmi fejlődése régiókra osztható, így megkülönböztetjük a nyugati, közép-európai, keleti és Balkán régiókat, amelyeknek története ha hasonlatos volt is, de nem volt azonos. Ez a kőbe (épületbe, városképbe stb.) fagyott történelemben is látható, elég Budapest, Bécs, Prága után Belgrádban, Bukarestben, Szófiában sétálni és találkozni emberekkel. A társadalmi fejlődés legtisztábban Nyugaton alakult. Kelet és Balkán nem tudott lépést tartani, erősebbnek bizonyultak a visszahúzó erők és azok a hagyományok, amelyek nemcsak a szabadságintézményeket, hanem az azokhoz való ragaszkodás érzetét is elmeszesítették. Ezek nyilvánvaló igazságok, a tények mégis óvatosságra intenek. Nyugatot sem lehet a tökéletes harmónia honának tekinteni. Erre éppen a nemzetiségi kérdés megoldatlansága figyelmeztet. A franciák szeretnek a szabadság bajnokaiként tetszelegni, de amikor a korzikaiak ügye kerül szóba, elkezdenek dadogni és tiltakozni. Húzódoznak az olyan szerződések (jórészt csak ajánlatok) aláírásától, amelyek a kisebbségek jogaira, nyelvhasználatára vonatkoznak, akárcsak az angolok, akiknek gondot okoz az ír mozgalom mellett a skótok, walesiek öntudatosodása is. Egyébként a mostani áldatlan kelet-európai helyzetet ők rendezték ilyenné, a többek között fiktív nemzeteknek (csehszlovák, jugoszláv) olyan nemzetállamokat csináltak, amelyek egy fél évszázad alatt kétszer bomlottak részeikre. Senki sem kérdezte meg a magyar kisebbségeket, hogy mit akarnak? Erre Párizsban és Londonban nem voltak kíváncsiak. Ennél is nagyobb veszély Nyugat — a nem létező európai ház — idealizálása olyképpen, hogy belépve egyszeribe minden elrendeződik, elérkezünk a létező világok lehető legjobbikába. Vigyázzunk, mert a megalapozatlan hitet a tökéletes teljesülésről máskor is hirdették, és sokan zsoldjába szegődtek. Azt is elhitették, hogy nem lesz pénz, eltűnik az állam mint erőszakszerv, a nemzet, a kisebbségek emancipálódnak. Ezt nem összehasonlításképpen vagy párhuzamként említem, hanem példaként a megalapozatlan hiszékenységre. Arra is gondolni kell, hogy a Nyugat nem mindig tájékozódik jó irányba. Kinek adták a Herder-díjat? Miért tartózkodó a délszláv polgárháború ügyében? Olyan folyamat is, mint a Duna, önhatalmilag el lehet terelni. Egyszerű a válasz: érdeke így kívánja, saját biztonságáért és nyugalmáért kész másokat is feláldozni. Különösen nekünk, magyarok számára életszükséglet a megfontoltság. Németh László szárszóibeszédében olvashatjuk: „Az újkori magyarnak az európai eszmékkel sokkal több szerencséje volt, mint az európai történelemmel. Azok természetében, vágyaiban elkeveredve, termékeny mozgalmakban hajtottak ki; amit azonban az európai gondolkozástól kapott, azt az európai történelem gonosz kezével mindig visszavette. Rákóczi, Hajnóczyék, Kossuth, sőt Ady is: mindnyájuk művét az európai történet tette semmivé." Nem kell sokat keresgélni, elég Rákóczi szabadságharcára. 1848/49-re, 1956-ra gondolni, az idealizált Nyugat ígért, agitált, biztatott, dicsért, aztán magunkra hagyott. Igaz, küldött a vészt túlélőknek kapott holmit, melyek nem tudták enyhíteni a történelem hidegét. Nem hiszek a történelem ismétlődésében, de jó bizonytalan időkben a szárszói beszédből is okulni. Veszélyes dolog csak másoktól várni a megüdvözítést. fábián ernő PREFEKTUSCSERE HÁROMSZÉKÉN A HÉTEN MEGTUDJUK Még csend van, de a héten megismerjük a megye új vezetőit. Addig is íme az eddigi Kovászna megyei vezetőség kinevezésének krónikája: 1990. július 28., szombat. Ioan Bălan mérnököt, a tejgyár igazgatóját beiktatják prefektusi tisztségébe. 1990. augusztus 14., kedd. Az RMDSZ tiltakozásaira újabb vezetőséget neveznek ki: Fodor Ferenc mérnök — prefektus, Ioan Bălan mérnök — alprefektus, Benedek Levente közgazdász — alprefektus. 1990. szeptember 1., kedd. A Vatra Românească tiltakozásaira újra változik a névsor: Fodor Ferenc — prefektus, Ioan Mugur Topolniţchi mérnök — alprefektus, Benedek Levente alprefektus. 1992. július 20., hétfő. Dan Ioan Telea mérnököt, a műanyaggyár kereskedelmi igazgatóját beiktatják prefektusi tisztségébe. Fodor Ferencet alprefektusnak nevezik ki. 1992. augusztus 11., kedd. Szeptember 27-ig Kovászna megyét két egyenrangú kormánymegbízott vezeti: Dán Ioan Telea és Fodor Ferenc. A prefektusi hivatal iratai csak a két kormánymegbízott aláírásával nyernek érvényt. Dr. BODOKI HÍRHALOM • A községközpontban befejeződött a birtoklevelek kitöltése. A szükséges törvényes jóváhagyás is megszületett. A szakemberek a térképvázlatokon dolgoznak. A megművelhető és hasznosítható földterület oroszlánrészét tehát kimérték. A pénz, a fizikai erő, a legszükségesebb felszerelés birtokában, jöhet a tavasz? „Mint ahogyan másutt sem, a ránk köszöntő mezőgazdasági év megmunkálási díjait még itt sem ismerjük" — mondotta Fodor István, a község polgármestere. „ A költségvetés hiányában is leltározták már a községközpontban a folyó év gondjait. Ha a szükséges pénzalapok birtokába juthatnak, szabályozni szándékoznak a Talamér patak völgyét, rendezik a bodoki sportbázist, befejezik a művelődési házban megkezdett munkálatokat, Oltszemen halaszthatatlanná vált az Olt összekötő hídjának javítása a halom utcában, a bikaisthállót is tagozni kellene. Zalánban kavics szükséges a főútra, és itt is új köntöst kíván a kultúrotthon. • Máig sem tisztázódott végérvényesen a községközpontban levő pékség gépi felszereléseinek a tulajdonjoga körül kialakult vita a jelenlegi kft. KISGYÖRGY ZOLTÁN (folytatása a 8. oldalon) HARMINCÖT ÉVES A MAROSVÁSÁRHELYI RÁDIÓ Légből kapott ünnep Harmincöt esztendeje érces a magyar szó Székelyföld fölött a marosvásárhelyi mikrofonokból, eggyé is öleli e tájegységet friss, napi Információival és igéivel. Próbálták elhallgattatni is, hosszú évekre, de 89 decembere után, annyi sok mással egyetemben, fojtottságából újratámadt.Sok szeretettel köszöntjük anyanyelvünk légbe épített, de földünkön dolgozó műhelyét születése napján, hoszszú, élő évtizedeket kívánva működéséhez. HÁROMSZÉK CSÍZIÓ Kos, avagy Böjtmás Hava „Midőn a Nap a Kosban van, a föld felébred, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak és zöldülnek, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, a madarak énekelnek, bízván a szántó emberek szántásában és a jövendő időnek földi munkájában...“ Deríthet bennünket is jobb kedvre az ébredés és a tavaszelő várva várt hónapjának hajdani leírása. Mert ha eleinte még itt, ott tartja is hadállásait a visszavicsorgó télutó, Gergely napja után már mind erőteljesebb a felmelegedés. Sándor és József legtöbb esetben igazolja a régi népi megfigyelést, Benedek pedig 21-én —a napéjegyenlőség napján — csillagászatilag is hitelesíti a tavasz beköszöntését. (Ugyanakkor emlékeztetnünk kell rá, hogy nálunk ez az évszak a legszeszélyesebb, s ami az időbeli határait illeti: a legbizonytalanabb. Ebből eredően az 5,8 fokos középhőmérsékletű március is tartogathat kellemetlen meglepetést. Tartósabban eluralkodhatnak a böjti szelek, csalódást okozhatnak a hőmérsékleti visszaesések. Közérzetünket jobban próbára teszi a „tavaszi fáradtság“, életritmusunkat átmenetileg megzavarhatja a 28-án érvénybe lépő nyári időszámítás. Száraz március — a néphit szerint — esős áprilist és szép májust jövendöl. AZ ISKOLAI VALLASOKTATÁSROL — 4. oldal SPORT 6. oldal SEPSISZENTGYÖRGY 1993. MÁRCIUS 2. 823. SZÁM Szabadásusitasban 20 LEJ Előfizetőknek 15 LEJ KEDD