Háromszék, 1995. október (7. évfolyam, 1549-1574. szám)

1995-10-02 / 1549. szám

Erre (is) jó a tanügyi törvény A román hatóságok megtették az első intézkedéseket, amelyekkel a gyakorlatban is érvényesülnek a nemrég elfogadott új oktatási törvény rendelkezései. A konkrét adatokat Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke sorolta fel a Duna TV-nek. Ezek szerint a Fehér megyei prefektus rendeletére elmozdították tisztségéből a torockói iskola igazgatóját, Berecz Andrást azzal az ürüggyel, hogy a nyáron nemzetközi ifjúsági tábor működését engedélyezte az épületben, s ezzel politikai tevékenységet fejtett ki. Az egyik Hunyad megyei magyar óvodába román óvónőt neveztek ki három román gyermek kedvéért. Arad egyik vegyes tannyelvű iskolájában viszont nem engedélyezték magyar nyelvű ötödik osztály indítását, jóllehet azt tizenhárom szülő igényelte. A Szilágy megyei Zilahon a tanítóképző végzettjeinek kihelyezésével, a tanulmányi eredménytől függetlenül, egyértelműen a román nemzetiségieket és a románul végzetteket részesítették előnyben. Maros megyében pedig román nyelvvizsgára kötelezték a román iskolákban tanítani kívánó magyar tanárokat akkor is, ha románul végezlek. . \ Tegnap délután a Bartók-napok keretében emléktáblát avattak annak a sepsiszentgyörgyi háznak (Iskola utcai Kós-épület) a falán, ahol Bartók Béla 1927 márciusában tartózkodott. A zeneszerzői ittlétének körülményeit Berde Zoltán ismertette, ünnepi beszédet Sylvester Lajos mondott, énekelt a Cantus Firmus vegyes kar. Az emlékplakett Vargha Mihály szobrász munkája. (A. L.) feAS« ' E KMSUT itZ? MiRQU KA Lakáspanamák — fent és lent A múlt hét folyamán a levitézlett román parlament végre napirendre tűzte a képviselők, szenátorok és a hatalom csúcsaihoz tartozó köztisztviselők, kormánytagok lakáspanamáit kivizsgáló parlamenti bizottság által összeállított jelentés megvitatását. Az ingyencirkuszt a tévé jóvoltából az ország jámbor népe is követhette. Adrian Năstase képviselőházi elnök és a legnagyobb kormánypárt ügyvezető elnöke hatalomra jutása után „csekély” négy lakást utaltatott ki magának és családtagjainak, de a kisebb kormánytisztviselők, parlamenti tagok egy része is kapott legalább két állami alapból épült lakást. Sajnos, a mostani kivizsgálásnak sem lesz semmi konkrét eredménye, hatása. A kormánypárt és csatlósai, a hírhedt vörös négyes fogat szavazógépezete ezúttal is működésbe lendül a saját korrupciós ügyeinek leleplezése, elkendőzése és elásása érdekében a hatalom jelenlegi birtokosaival szemben az ellenzék szélmalomharcot folytat. A román fővárosban folyó lakáspanamás és korrupciós ügyek a megyékben is előfordulnak. A prefektúra minden valószínűség szerint a kormány utasítására—már 1994 tavaszán különbizottságot alakított, és ellenőriztette Kovászna megye városaiban és a megyeközpontban törvénytelenül kiutalt állami alapokból épült lakások sorsát. Az anyag elkészült, de azóta nem került a közvélemény elé. Kézdivásárhelyen csak négy dupla lakáskiutalási esetet „lepleztek le”, holott ez az adat nem reális, hiszen a bankigazgatón, orvoson és ügyvéden kívül nem is egy rendőrt juttattak két tömbházlakáshoz és érdemtelenül milliókhoz. Mindez nem Bukarestben, hanem vidéken történt, ahol a helyi hatalmasságok és köztisztviselők korrumpálásával az amúgy is gazdag emberek jutottak törvénytelenül két lakáshoz és nem a nincstelen és kiszolgáltatott kisember. Sochom István (folytatása a 2. oldalon) ERDÉLYI MAGYAR NÉPMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE ÚJABB MAGYAR SZAKMAIKULTURÁLIS SZÖVETSÉG A tegnap Csernátonban a tájmúzeumnak helyet adó Damokos-kúria termeiben több mint hetven népművész (fafaragók, fazekasok, szövőnők, varrók, hímzők, csontfaragók, kovácsok, gyékény-, szalma-, nádfonatok és a népi viseletek alkotói), muzeológusok, néprajzkutatók jelenlétében megalakult az Erdélyi Magyar Népművészek Szövetsége, amely önálló jogi személyként jegyezteti be magát, s elfogadott alapszabályzata szerint a nemzeti hagyományok forrására építő, a tárgyi kultúra szerves fejlődését elősegítő, értékközpontú, érdekegyeztető tevékenységet ellátó független társadalmi szervezet. Célja: a nemzeti tárgyi kultúra értékei, és eszméire épített, szakmai és esztétikai szempontból egyaránt hiteles kézműves-, népi, iparművészeti tevékenység szolgálat , és képviselete, szép emberi környezet megteremtése. A szövetség választott tisztségviselői: Bandi Dezső (tiszteletbeli elnök), Tankó Albert (elnök), Kisgyörgy Imre (ügyvezető elnök), Török Csaba (titkár). Az elnökségben minden szakcsoport egy-egy megbízottal képviselteti magát. _ SYLVESTER LAJOS (folytatása a 2. oldalon) MA: Hétfői Sport * Sepsiszentgyörgyi FG—Sked Zimbrul 2—1 (0—0) * Az Elektro-stadionban játszott B-osztályos mérkőzés krónikája a 3. oldalon ! Máról holnapra Az 1989-es fordulat után hovatovább bebizonyosodni látszott, bármilyen fájó és nemkívánatos volt, hogy a diktatórikus rendszer nem alapjaiban, csak külsőségeiben változik meg. A posztkommunista korszak hamarosan átalakult neokommunista rendszerré, de természetesen, átalakulásán más, kialakulását segítő, sőt, definiáló ideológiák, szellemi és politikai irányzatok is nyomot hagytak. Ha összevetjük a napjainkban létrejövő és igazából az igazi arcát most felöltő politikai rendszert és ennek gazdasági-szociológiai és kulturális kihatásait, megdöbbentő eredményekre juthatunk. A Ceausescu-féle diktatúra nem megszűnni látszik, hanem annak korszerűsítését, a „hibák kijavítását” figyelhetjük meg. A már korszerűtlenné vált diktatúrát nem csak egy, hanem egyszerre több vonalon is modernizálják, nehogy valami kimaradjon vagy hiba csúszhasson a kiépítendő szerkezetbe. Államszinten agyafúrt, aprólékosan kigondolt pontossággal hoznak meg olyan törvényeket, amilyeneket még a múlt rezsim sem mert a világ előtt tételesen megfogalmazni, mert nyilvánvalóan alapvető emberi jogokat sértenek. A volt szekuritáté átalakult, tulajdonképpen dolga mára könnyebb lett. Ma Romániában nyíltan turkálhatnak magánéletünkben is, s a rendőrök bármelyik pillanatban bármelyikünket bevihetik a rendőrségre. Mert „joguk”, sőt, kötelességük felülvizsgálni tetteinket, szavainkat, még álmainkat is, nehogy valamit véletlenül a szent, az egy és oszthatatlan állam (Állam) ellen kövessünk el, nehogy idegenek kezébe államtitkot juttassunk, és sorolhatnám még az okokat-érveket. S ha valaki, valami nem létező véletlen folytán, mégis olyan esettel találná szembe magát, amikor mondjuk a rendőr, az állami hivatalnok, a magas beosztású személy lenne a hibás, a legújabb törvény szerint „biztosított”, félelmében ne forduljon igazságért, vagy ha mégis megtenné, néhány hónaptól néhány évig terjedő börtönbüntetést kapjon rágalmazásért vagy sértésért, vagy valami másért — elrettentő példaként, hogy még az írmagja is kiirtassék az ilyen gondolatoknak. Ugyancsak felülről rendezték a sajtó ügyét is. Ha a múlt rendszerben nem volt sajtószabadság, mert minden szerkesztőségben ott ült a cenzor, akinek léte mindenki előtt világos volt, de akiről nem szabadott tudni hivatalosan sem nekünk, sem az európai államoknak, ma a sajtó rémét az újságírók lelkébe, tudatába ülteti be a hatalom az olyan törvények révén, amelyek segítségével bárki kiszolgáltatottá válik. Még valójában mi, újságírók sem fogtuk fel a helyzet súlyosságát, még kimondjuk, ami a lelkünket nyomja, de azért már tudat alatt dolgozik az ördögi, már-már kihúzza tollunk, és inkább átírja, kódolni kezdi a súlyos valóságok Eltelik még egy idő így, lesznek bátrak, egyáltalán nem alkuvók, de vajon mi lesz, ha a legjobbjaink, a legigazabbjaink — akik példája nemegyszer volt nekünk is erkölcsi útmutató— kerülnek börtönbe? Kimondom, hogy az újságírásnak, mint tiszta lelkiismerettel művelhető szakmának, nem lehet vérét venni. A másik irány, ahonnan kiépülőben van az új rendszer, a megyék, területek szintje. A szinte nyíltan újfasiszta szervezetek— amelyek az utóbbi időben aggasztóan sok megyében jutottak hatalomra — az elmaradott, tájékozatlan közösségeket befolyásolva tömegalapot teremtenek a hatalom kiszolgálására, biztosítják a kialakult struktúrák mobilitásának teljes hiányát. Cserében szabad kezet kapnak, és korlátok nélkül gyakorolhatják — és gyakorolják is — saját hatalmukat, kiélik beteges vágyaikat, gyakorlatba ültetik antihumánus ideáikat. Megyénkben például az egyik magas beosztású tanfelügyelő tételesen is kijelentette, hogy román tagozatokra román nemzetiségű tanárok kellenek, így oda juthatunk, hogy diákjaink román nyelven végzik el tanulmányaikat az új tanügyi törvény értelmében, ez azonban nem számít, mégis alacsonyabb rendű emberekké váltak román nemzetiségű kollégáik mellett. A latin-amerikai író, Borges mondaná erre a rendszerre, hogy „a másik, aki ugyanaz”. Mi még hozzátehetjük: és sokkal „jobban” rosszabb. Simon Attila SEPSISZENTGYÖRGY 1995. OKTÓBER 2. 1549. szám ÁRA 200 lej Előfizetőknek 135 lej ORVOSOK TANÁCSKOZÁSA KOVÁSZNÁN A balneológia jövője A hét végén a kovásznai Hephaisztosz Szálló nagytermében az országos Balneológiai és Elektroterápiai Társaság, valamint a helyi Balneológiai Központ szervezésében orvosi kerekasztal-megbeszélésre került sor. Az összejövetelen részt vettek dr. Teleki Nicolae, dr. Mariana Floroian főorvos a bukaresti Balneológiai és Elektroterápiai Intézettől, kovásznai és más fürdőhelységekből érkezett balneológus és rehabilitációs orvosok. Hangsúlyozták a balneolgóia fontosságát a betegek rehabilitációjában, és leszögezték, hogy továbbra is szükség van az orvosi tevékenység javítására a szívbetegek kezelésében annál is inkább, mert második helyen áll Románia a nemzetközi statisztikában a szívbetegségek okozta haláleseteknél. Dr. Mariana Floroian elmondta, hogy nálunk a balneológia labilis helyzetben van, ezt az orvostársadalom önmagában nem tudja megoldani, ez az állampolitika feladata, amíg nincs társadalmi biztosítási törvény, nincsenek biztosítótársaságok, addig nem tiszta a balneológia jövője. A fürdőhelységeken a balneológiai kezelési központok rosszul állnak, anyagi gondokkal küszködnek, mert az emberek szegények. Bodor János (folytatása a 2. oldalon)