Háromszék, 1997. március (9. évfolyam, 1975-1999. szám)

1997-03-01 / 1975. szám

TAVASZI FALUKÉP CSERGŐ-BERGŐ CSERNÁTON... Egykori falucsúfoló első sorát idézzük főcímként, amely ilyentájt, tavasszal születhetett, amikor még hófoltosak a kertek, fehér paplanos a nagyközség fölötti kenyér alakú hegy, az Avas, a megye legmaga­sabb templomtornyának körvonalai áttünnek még a lomb nélküli faóriások koronájának ágrácsain, de már csermelyek csórónkéinak az út menti árkokban, s Csernátonpataka nyaldosva feszegeti a tél vastag jegéből ráépült hídlást Az Aprily-vers kádenciái dobolnak fütünkben,­ szökken a hó a hideg, havason. Pezsdül az élet, cser­eg, bereg a nagyközség, csipognak a köntöse szélénél az apró falvak, szilvás Albis és „gőgös * * Ikafalva. BARI BÉGET ZÖLD GYEPEN Messzi még Szent György napja, csak előszelei futkorásznak a tanácsház udvarán, bács, polgármester, juhosgazda és adószedő vitatkozik, egyeztet, az egyik csak nyírni, a másik meg nyúzni is akarja a juhot. Bács­­választások közelednek, a községvezetésnek ez eszébe juttatja, hogy egy rühes juh az egész nyájat megronthatja, meg azt is tudják, hogy minden rossz juhásznak van jó kifogá­sa, de a tapasztalt bács, aki már sokszor meget­ ett­e a húsvéti bárányt, érvel a maga érdekében, s nem bolond, hogy megnyalja, mint bárány a kést. Csernáton szellemi életének nem központi eseménye, szerencsére, a bácsválasztás, a perlekedések, kihágások, tilosban legeltetések sem olyan vészesek, mint a megye más, csahosabb szegeleteiben, ahol a csordapász­tor minduntalan megharagszik a falura, s a bács derekát már nem éri be a gyészit, fütyül szokásokra, hagyományokra, füle begyap­­jasod"é s nem hallja a törvény szavát, a jóérzés sugallatát, ott s akkor legeltet, ahol akar. _ A községben mintegy hatezer juh van, ezernyi számosállat. Tavaly tizenegy juh­­sereget hajtottak ki Szent György napja körül, öt hazajáró csordához kellenek pásztorok, két kinnhálót terelnek fel a hegyek közé, egyiket Bartafalvára (egykor elpusztult falu nevét őrzi az erdei legelő), a másikat a Bodok­­tető alá, a Szilasra. A tavaly mindössze két idegen bács volt, Zaboláról meg Vajnafalváról szegődtek ide, Könczey Gábor alpolgár­mester jellemzésére — kevesebb baj volt velük, mint a helybéliekkel — a jelenlévők rábólintanak. Csernátonnak 960 hektár legelőterülete van, a tanács egy legelőfelelőst alkalmaz. Hét juhot számítanak egy hektárra. A legelők karbantartása nemcsak az ő gondja, hanem a tanácsé is. Bölöni Dávid újraválasztott polgár­­mester egyébként állattenyésztő mérnök. Legelő­­takarításra „szakembereket” fogadnak fel. Hatvannégy cement itatóvályút helyeztek el. A területek általában megfelelőek, egy legelőrésszel vannak problémáik, nincs víz, itatni a Csernátonpatakára kell lehajtani a sereget. Szennyezik a vizet is, s a falu között folyó víz nem is a legegészségesebb az ál­latok számára sem. Az erdészettel sincs sok baka­­lódás a juhok miatt, helyben tisztázzák a dolgaikat, előbb-utóbb sort kell keríteni az erdőkyk és a község között egy legelőtest kiesésesére is, azokon a helyeken, ahol erdő között kell áthajtani a nyájat, csordát, futóléckerítést kellene építeni, hogy az állatok ne csatangolhassanak szét a fák között. A tavalyelőtt végeztették el brassói szakintéz­ménnyel a legelők agrokémiai vizsgálatát, a tavaly ötszáz tonna mészport szállíttattak a helyszínre. Tudom, magam is láttam a tavaly tavasszal a Remete alatt és fölött, kérdezem is polgármester-ugrató malíciával, hogy ebből mennyit hordott el a Csernátonpataka? Tudja, hogy a Remete alatti mészhalomra gondolok, veszi a lapot, mondja, hogy a víz onnét nem moshatta be, s egyébként is igyekeztek ide­jében szétteríttetni. Az ikafalvi legelőkre, ahol a legutóbbi falutalálkozón a legeltetés a juhászfogadás ugyancsak fő téma volt, 600 000 lej értékben szállítottak ki műtrágyát. Állandó vitatéma a legeltetési díj. Egy juh után 1000 lejt, egy számosállat után 10 000 lejt kell fizetni. A gazdák nehezen értik meg, hogy ezt az összeget az utolsó iániig visszaforgatják a legeltetésre, s tulaj­donképpen nekik lenne­ az érdekük, hogy még több pénz álljon a rendelkezésükre. Jómagam belecseppentem, mint Pilátus a krédóba, a község legeltetési ügyeibe. A pol­gármesteri hivatalban volt a megyei pénz­ügyi igazgatóság körzeti képviselője, s nem titkolja, felhasználná az alkalmat, hogy az újság is hírét vigye a legeltetés, a juhászat pénzügyi vonatkozásainak is, mert a cserná­­toni példák nem egyediek. A pénzügy, illetve a jogszabályok felől nézvést már bonyolul­tabbak a legeltetési dolgok. A pénzügyi el­lenőr frappáns megállapítása szerint a ’89-es megingás után (hű, de jellemző minősítő szó, eddig még nem hallottam) a bácsok azt hitték, hogy most már mindent szabad. (Ez elsősorban nem a csernátoniakra vonatkozik, de részben rájuk is.) Például: a vállalkozó bácsnak jövedelemadót kell fizetnie,­mint bármelyik kisipari szakmát űző mesterember­nek. A tiszta jövedelem után. A sereg ki­hajtása alkalmával számlálják a juhokat. A jövedelmet 45 liter tej értéke után számítják ki juhonként, ez sajtra, illetve ordára át­számítva 9 kiló, amiből le kell vonni a gazdának járó részt. Az adó általában, a juhok számától függően, 250—300 000 lej évenként. Ez a bevallott jövedelem 45 százaléka. A bonyo­dalom a tiszta jövedelem megállapításánál kezdődik, mert a számadó juhásznak — mi­lyen szép név, nálunk nem ismeretes — könyvelést kellene vezetnie. No, ne ijedjünk meg, a juhászbotra rótt „nyilvántartástól” nem kell fej­est ugrani az elektronika világába. Egy füzetbe kellene feljegyezni, saját érdekében, a kiadásokat. Ezt egy svájci farmer természe­tesnek tartja. De a Szilas vagy a Csihányos kecskeszakáll fűcsomói s a rózsabogyóbokrok között ez másképp fest. Pedig a jogszabály szerint a költségeket „le kell ütni” a bruttó jövedelemből. A kiadásokat nyugtával kell(ene) igazolni. Esztenaköltöztetés, -javítás, a fogadott legény bére, a kutyák kosztja, gyógyszerek, sók, az állatorvosi beavatkozás stb. A fogadott legény után adót, egyéb díjakat is kell fizet­ni. A családtagok után nem. Erdei kóborlásaim közben gyakran talál­kozom juhászokkal. Láttam, amint ölében viszi a ma született bárányt a sereg után. A havasi legelőre indított csorda után a szekér derekában vitték a bumfordi bikaboljakat. S traktorutánfutón, mert amilyenek ezek, elbogá­­roznak, ugrálnak, s hipp-hopp, felszednek egy tüdőhektikát. Ceruza nem volt náluk. Mosolygok magamban, mert ha ezt a bácsok, csordapásztorok képesek lennének így be­tartani, akkor juhaikkal, marháikkal együtt hamarabb bejutnának az Európai Közösségbe, mint az ország. Sejtem azért, hogy a pénzügyi ellenőrzés is tudja ezt, a jövedelem bevallását tartja elsődlegesnek, s a községi elöljárósággal együtt arra vigyáz, hogy a bács a „meg­ingás” után se érezze magát túl magasan a szamárnyeregben, mert valóban igaz, hogy egy rühös juh megronthatja az egész nyájat. 1997. MÁRCUS 1.■ ♦ Sylvester Lajos UJLUJ MÁRCIUSOK Haszmann Pál a csernátoni RMDSZ elnöke. A polgármestert (is) levette a grippo a lábáról, még csak körvonalazták és nem egyeztették a március 15-i dolgaikat. Lépjünk fel hát a múzeumba. (Nem jegyzem le, csak megjegyzem, hogy tetszik nekem ez a közvetlen munkamód, nincs semmi flanc, egymáshoz hivatások, alá- és felérendeltségek. Végzik a dolgukat.) Sűrítve:­­ Kézdivásárhelyen —hagyományosan részt vesznek a kézdivásár­­helyi ünnepségen. Huszárként, szekerekkel, zászlókkal, megfelelő viseletben mintegy hu­szonöten lesznek jelen a főtéri ünnepi parádén. A község nevében koszorút helyeznek el, CSERNÁTON felirattal nagy csapat vonul fel. • A községben — koszorúzások: a hősök emlékművénél, Végh Antal szobránál és sírjánál — az ünnepség megtartásának színhelye a római katolikus templom. A tavaly a református volt a szeres. Itt ökumenikus istentiszteletet tartanak. Új szín: a fiatalok nagykorúsítását március 8-ról átteszik március 15-re. Ezt a felemelő élményt ki kell szakítani a régi kom­munista formaságok közül. A nagykorúvá vált lányoknak és legényeknek legyen, amire em­lékezniük. — a két emlékparkot bekerítik —fogadják Klein-W­alsertal (Ausztria) testvér­­település küldöttségét, s egy faragott keresztet­­ajánlanak fel számukra térplasztikaként. Állít­sák fel otthon. A colstokot a csernátoniak viszik. — megjelenik a Csernátoni Füzetek márciusi száma. Súlypontozott kiadvány lesz. Nem általánosságokról beszélnek, hanem Csernáton és környékének 1848/49-es szerepét emelik ki. „Hazajövünk” — mondják. Megemlékeznek a jobbágyság eltörléséről, ame­lyet Erdélyben (Kolozsvárt megelőzve) itt hirdettek ki. Szó lesz a csemátoni nagyharang áthangszereléséről (harangból ágyú), a nemzet­őrök helyi kiképzéséről, a csemátoniak részvé­­teléről a véczeri csatában (Erdővidék). Folytatják a negyvennyolcas honvédek névsorának, életrajzának és arcképének közlését. • Felsőcsemátonban — a templomdombon lévő millecentená­­riumi emlékműnél koszorúznak. • Ikafalván —emlékünnepély, műsor a kultúrotthonban. • Albisban — a templomdombon monumentális kopjafát avatnak a szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékére. Csemáton­­ban faragták, impozáns térplasztika.­­ Minden településen: — ünnepi istentisztelet —tavaszi nagytakarítás. Részt vesz a polgár­­mestertől a kisiskolásig mindenki. A saj­át portáján, ezenkívül a közterületeken, emlékhelyeken­ — pótolják — megfelelő időjárás esetén — az 1100. évfordulóra ültetett csemetéket, amelyek nem fogantak meg _____. MICSODA MECCS KÉSZÜL ITT? A polgármester irodája előtt hat tagbaszakadt férfi vára­kozik, miközben a tisztviselők, megyétől érkezők nyü­sietnek. Ismerős arcok, Nagyoláh Dezső mezőgazdasági vállalkozót is vélem látni, de fogalmam sincs, hogy ezek az emberek itt, együtt mit kereshetnek? Magamban azon gondolkodom, hatan hány mázsát nyomhatnak, s ha ké­nyes a téma, amiért itt vannak, hogy ellensúlyozza ezt az egy szál polgármester? Jókötésű, markáns férfiak, izmok s nem haj feszíti rajtuk a gúnyát, az idősebb ritkás hajú kivéte­lével sörényük is imponáló, bokros bajszuk láttán ezeket senki sem csereszájúzhatja le. Volt birkózóknak, ökölvívók­nak nézhetném. Bölöni Dávid tőlem kér elnézést, s mondja, nem bán­ná, ha jelen lennék ezen a beszélgetésen, s egyébként se várakoztassuk kinn a jó fér­fiakat. A futballcsapat ügyeit intézik Guzmisdorog, a tanács költségvetéséből ilyesmire egy fityinget sem lehet kifizetni, még ha lenne is pénz. De a csapatot sem adhatják fel. Kemény meccsre számítok, ami elmarad. A labdarúgó­egyesület szóvivője Nagyoláh Dezső, maga is volt polgár­­mestere a falunak. Érzem, hogy a tényállás felvezetése inkább nekem szól, a jelenlegi polgár­­mester jól ismeri a helyzetet. Ha nem vagyok ott, a dolgok közepébe vágva keresnék a kiutat, s nem mondanák el önmaguknak, hogy itt a me­gyén kívül is jó hírű tekecsa­pat­ volt. Igazolt birkózóik is voltak. (Ahá!) Mára csak a labdarúgócsapat maradt. C- osztályban vannak, ez se kutya, hisz C-kategóriás csapata a megyében egyetlen városnak sincs. Se Szentgyörgynek, se Kézdinek, se a többinek. A C-osztály középmezőnyösei. Nehezen vehetik fel a versenyt Uzonnal, Baráttal, Mikóújfalu­­val, Fortyogófürdővel (Szent­­katolna), ahol nagylelkű és nagy, jövedelmű támogatók nem ga­rasoskodnak, ha a csapatról van szó. De előfordul, hogy az éllovasok hálóját is kitömik. Van ifjúsági és gyermekcsapa­tuk is. Utánpótlás. A község külkapcsolatai olyanok—ma­gyarországi testvértelepülések, egyebek —, hogy nem hagy­hatják magukat, s nem adhat­ják alább. A tavaly szinte a saját költségükön jártak Bóly községben, és a saját pénzü­kön fogadták a bátyiakat. Summa summarus­: pillanat­nyilag másfél millió lejre lenne szükségük, hogy a megyei szö­vetségnek járó összeget — a benevezést — kifizethessék, s a játékosok igazoltatását ren­dezzék. Év végéig, mai pénzér­tékben, legalább tizenötmillió lejt kell előteremteniük. Régen, a szekeresbajnokságok idején felültek a traktorutánfutóra is. Most a rendőrök ezért bi­lincsbe vernék őket—mondja egyikük. Az idegenlégiós játé­kosok pénzbe kerülnek, a bírói díjak megugrottak, az edző sem csak köszönöm szépenért rohangál a pálya szélén, ma­gyarországi csapatot kell fo­gadniuk, felszerelésük kopott, új mez, új cipő, új labda kel­lene és annyi egyéb. Méltóságukat sértené, ha ezek a férfiak itt guberálnának, kunyerálnának. Egy elejtett meg­jegyzésből tudom meg, hogy egyikük közel háromszázezer lejt fizetett máris. A saját zse­béből. A Nagyoláh Dezső támo­gatását összegben ki sem lehet fejezni. Rám pislogva mond­ják, nyomatékosítva, szinte diktálva, hogy Bajcsi Ákos vállalkozása is számottevő segítségben részesíti őket. A COVALACT-ról nem is be­szélve. De az UNISEM s a zöldségesek nagy földterülete­ket használnak a faluközösség egykori területeiből. Őket is rá kell venni, hogy... Győri Miklós, Kaján Károly, Opra Ferenc nevét hallom még, akik nem csemátolnak ugyan, de kapcsolatuk van a községgel, s tudják, mi a kötelességük. Gond aztán a pályakarban­tartás. Nem köntörfalaznak: a pályagondnok birtokba vette a birkózók szobáját, az öltözők­ből disznópajtát csinált, a teke­pálya nem működik, a pálya, a kerítés elhanyagolt, a kaszál­ható terület bére is tisztázat­lan. Inkább a sportot szorítaná ki, mint magát. Nyűg neki ez a munka, ígéreteit nem tartja be. Összegezve: van tömbház­­lakása, a vele élő fiának is van, ahová költözzék, szép szóval kell eszébe juttatni, hogy te­gye meg. Csak nem kell egy falubélivel szemben törvényes kilakoltatáshoz folyamodni? Az egyezség: CJA polgármester kölcsön­kér és a rendelkezésükre bo­csát két hektár szántóterületet. Ezt burgonyával ültetik be. A munkálatokat Nagyoláh Dezső vállalja, a vetőmagot összeadják. □ A község területén lévő vállalkozókat kérjék fel tehet­ségük és pártolókedvük sze­rinti támogatásra. □ Vonjanak be a támogatás­ba községen kívülieket is, akiknek kapcsolatuk van a településsel. CJ Azonnal kezdjenek hozzá a pályafelújításhoz, állítsanak új kapukat, rakják rendbe, a kerítéseket, végezzenek nagy­­takarítást. □ A hónap végén üljenek össze, s vegyék számba, ki mit cselekedett. Ezután következnek a vál­laltakat megerősítő kézfogások, s ki-ki indul a maga útjára, mert a futball mellett egyéb dolog is van. B

Next