Háromszék, 1999. március (11. évfolyam, 2584-2610. szám)
1999-03-16 / 2597. szám
Kell az ünnep! Mintha csak százötven évvel visszamennénk a történelemben, paták csattogása szakít félbe beszédet, ujjongó (még lelkes) taps illeti a szónokokat, hidegtől s elragadtatástól kipirult arcok kísérik a lovasokat, szekerekről „ Gábor Áron rézágyúja ”, hóvirág és kokárda egyaránt gazdára talál, mintha csak százötven évvel visszamennénk a történelemben, megtelik a tér tennivágyó emberekkel, féltve rejtegetett zászlókkal, büszkén viselt kokárdákkal, panyókára vetett huszárzubbonyokkal, mintha csak százötven évvel visszamennénk a történelemben, szónokok váltják egymást az emelvényen, üzenik, amit üzenhetnek történelmi s földrajzi távlatokból, más zászlók és más arcok, de ugyanazok a bütykös ujjak, ásó nyelétől, ekeszarvtól feltört tenyerek, hajlott gerincek, pödört bajszok, mintha csak százötven évvel visszamennénk a történelemben, feszes huszárok őrzik az ágyút, őrzik ünnepünk, őrzik arcunkon a múltat, s vigyázzák a jövendőt, hogy míg élünk, míg él magyar a hazában vagy hontalan, ünnepeink magunkénak vallhassuk, mint százötven évvel ezelőtt, úgy százötven év múlva is, hisz a csatadal mellett „ez lelkesíti a magyart”. Váry O. Péter • • Ünnepség a Kisstadionban (folytatás az első oldalról) Váta Loránd az Erdélyi hadsereg című Petőfi-verssel mintegy előkészítette az ünnepség vendégszónokának, Kovács István budapesti történésznek, József Attiladíjas költőnek lapunk első oldalán közölt, Személyes ismerősünk: Bem című ünnepi beszédét. Ezt követően a Romániai Lengyelek Szövetségének elnöke, Bogdan Polipciuc szólt az egybegyűltekhez, meleg szavakkal köszönte meg e városnak és polgárainak, hogy a lengyel és magyar szabadság hőse, Bem József emlékét ily elevenen ápolja. Lengyelország himnuszának akkordjai csendültek fel, majd Váta Loránd Petőfi Sándor Négy nap dörgött az ágyú című versével idézte a másfél évszázaddal ezelőtti erdélyi hadjárat tragikus, hősies, felemelő napjait. A zenekar és a kórusok eljátszták Egressy Béni Klapkaindulóját, majd Márton Árpád képviselő, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke lépett a mikrofonhoz. Mi valósult meg a márciusi fiatalok tizenkét pontjából az elmúlt tíz év alatt Romániában? Jószerével semmi, a sajtószabadság viszonylagos, a döntéshozatalt nem segítik anyagi források, a közképviselet épp saját sorsdöntő kérdéseiről nem határozhat, a törvény előtti egyenlőség nem biztosított, a vallásszabadságot az ortodoxia kivételezett státusa árnyékolja be, nem egyenlő a közteherviselés, gyermekeink szülőföldjüktől távol teljesítenek katonai szolgálatot, minket máshonnan hozott egyenruhások őriznek. Azért mozgat meg minden esztendőben ezreket ez az ünnep, mert szabadságra, egyenlőségre vágyunk, és azért is,hogy megmutassuk, együvé tartozunk a világ minden magyarjával "- fogalmazott Márton Árpád. Koós János, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke egyebek mellett a szervezet megújulásának fontosságáról beszélt. Az ünnepséget Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész imája zárta: Uram, add, hogy egyenes maradjon derekunk! Úgy legyen! 1998. MÁRCIUS 16. Koszorúzás emlékhelyek Tegnap Sepsiszentgyörgyön már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás a virágárusok körül. Székely ruhás, kokárdás diákok vásároltak egy-egy szál virágot, s sokuknak díszítve volt a lelke is, hisz ők a kiválasztottak, akik ezen a napon elsőkként mondják el a Nemzeti dalt, emlékeznek a forradalom előestéjén a budapesti Pilvax kávéházban izzó hangulatra, a tizenkét pontra, ők éneklik elsőkként a himnuszt, s helyezik el a kegyelet koszorúit a ’48-as emlékhelyeken. Jól is van ez így, hisz a forradalom is az ifjúság soraiból indult ezelőtt másfél évszázaddal. Háromszék szívében immár hagyománya van annak, hogy március 15-én Petőfi Sándor és Kossuth Lajos neve mellé állítják az ágyúöntő Gábor Áronét, és vele együtt idézik az ágyúkká öntött háromszéki harangok dörgését. Énekben, versben idézték tegnap is a diákok a forradalom és szabadságharc nagyjainak hősiességét, a legkisebbektől a legnagyobbakig minden iskolás tudta, hogy a szabadság, testvériség, egyenlőség zászlója alatt gyűltek össze a ’48-asok. S mintha évről évre megsokasodna és megfiatalodna a március 15-i koszorúzók tömege. Tegnap is hosszú sorokban kígyózott a kivonuló diákok hada egy-egy emléktáblánál, síremléknél. Minden helyszínen pontos időben és zavartalanul csendült fel a vers vagy ének, terv szerint jelentek meg koszorúikkal a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal és a városi RMDSZ képviselői, az iskolaalapítványok és egyházak küldöttei. A csípős hideg ellenére a versmondók kibújtak kabátjaikból, és székely népviseletben vagy kokárdás fehérfeketében álltak a mikrofon elé. A temetők kivételével minden emlékhelyen szolgálatot teljesítettek a rend őrei. A vártemplom melletti református temetőben a szabadságharc emléksétájának is nevezhető koszorúzókörutat tettek a diákok Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója kalauzolásával. A megszenvedett elsőbbség jogán, hagyomány szerint, egykori mikós diákok a Volt Politikai Foglyok Szövetsége társaságában elsőkként helyezték el a kegyelet koszorúit a sepsiszentgyörgyi központi parkban levő ’48-as emlékműnél. Ezzel a szokással Sepsiszentgyörgy lakossága, a jelenkori márciusi ünneplők tisztelegnek az 1957. márciusi bátor mikós diákkoszorúzók emléke előtt, akiket cselekedetükért sokévi börtönnel, üldöztetéssel büntetett az akkori hatalom. Koszorúztak az RMDSZ városi, székiés területi szervezeteinek képviselői, a polgármesteri hivatal, a prefektúra, a megyei tanács vezetősége, Bara Gyula miniszterelnöki tanácsos, Halász János, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa, a művelődési felügyelőség, a tanfelügyelőség, a Székely Nemzeti Múzeum, a megyei könyvtár, a Tamási Áron Állami Magyar Színház, a magyar középiskolák, valamint a magyar történelmi egyházak képviselői; Kovács István budapesti történész, költő, a Bem apó szerzője, a Háromszék szerkesztősége, a sportigazgatóság, valamint az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért tömörülés küldötte. A koszorúzást a Kelemen Antal vezette rétyi Kováts Antal fúvószenekar kísérte. Temetőink, hála a hősök emlékét őrző utódok sírfeltáró munkájának, a ’48-asok valóságos panteonjainak adtak helyet. A szemerjai református, a belvárosi katolikus temető és a vártemplom cinterme tegnap a déli harangszokor megtelt koszorús ünneplő gyülekezettel, székely ruhás diákokkal. Közülük is talán a templomfal tövében, a belső várgyűrű cinteremnek nevezett karéjában nyugvó id. Gödri Ferenc lelkész-esperes, Gödri Ferenc tüzér főhadnagy, Császár Bálint egykori polgármester, Váradi József és Bartalis Ferenc síremlékei koszorúzása volt a legünnepélyesebb, melynek oka a jelen lévő népes ifjúság mellett — Sepsiszentgyörgy majd minden magyar iskolája, illetve a magyar tagozatok képviseltették magukat—minden bizonnyal a rendkívül impozáns helyszín. Megemlékezés aláírásgyűjtéssel (folytatás az első oldalról) Március idusát a Molnár János tanár vezette Diákszínpad tagjai irodalmi műsorral idézték, majd fellépett Horváth Zita koreográfus moderntánc-együttese. Az ünnepség alatt önkéntes gyermekek mintegy száz aláírást gyűjtöttek az Agache Aurel milicista őrnagy meggyilkolásával vádolt, igazságtalanul elítélt kézdivásárhelyiek felmentése érdekében. A fúvószenekar kíséretében Kovács Gábor római katolikus esperes záróimája után elhangzott nemzeti imánk és a székely himnusz, ezt követően a fúvósok akkordjai kíséretében a közönség felvonult a református templomkertbe, ul.t.1 . „ 1949-es kovásznai hősök emlékére állított kopjafás emlékműnél a kegyelet koszorúit helyezték el: a kovásznai RMDSZ-szervezet, a polgármesteri hivatal, a városi tanács, Nagykanizsa testvérváros önkormányzati küldöttsége, a Körösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, a városi kórház és a szívkórház, a magyar történelmi egyházak, az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Alapítvány, a Consac építkezési kft., a Fogyasztási Szövetkezet, a Moconi kisipari szövetkezet, az Építők kisipari szövetkezet, Domaházi János,független tanácsos, a Héphaisztosz Szálló és a fakitermelő vállalat szakszervezete. Józef Bem utca A Sepsiszentgyörgy tanácsának határozatával megerősített utcanévadás tegnap a Józef Bem utcatábla — azaz táblák, hisz négy utcasarokra helyezték el — avatásával vált valósággá. A Petőfi Sándor és a volt Nicolae Iorga utca kereszteződésénél tartott névadó ünnepségen meghívottként részt vett Bogdan Polipciuc, valamint a lengyel kisebbség néhány fővárosi és helyi képviselője. A Bem utca Petőfi utca felőli két sarkán lévő táblákra koszorút helyeztek el, majd az egybegyűltek várakozása ellenére a szervezők és hivatalosságok köszöntés, méltatás nélkül, némán elvonultak.