Háromszék, 2004. október (16. évfolyam, 4281-4306. szám)
2004-10-01 / 4281. szám
KÖZÉLET KÉZDI VÁSÁRHELY Új székházban a Veresvíz Magánerdészet A kézdialmási Veresvíz Magánerdészet szeptember közepén a céhes városba költöztette székhelyét, a volt fásklub emeleti részén rendezkedtek be. Ifj. Roncz Sándor, a magánerdészet vezetője tegnap érdeklődésünkre elmondta: abból a meggondolásból változtattak székhelyet, hogy minden társult tagnak közelebb legyen, nekik amúgy is naponta be kellett járniuk Kézdivásárhelyre ügyes-bajos gondjaik intézésére. A székházat a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal majdnem szimbolikus összegért — havi egymillió lejért — bocsátotta rendelkezésükre, a magánerdészetnek a közköltségeket kell fizetnie. Jelenleg tizenháromezer hektáron gazdálkodnak, amihez még hozzáadódik a kézdivásárhelyi polgámesteri hivatal tulajdonát képező háromszáz hektár legelő. A magánerdészet személyzete tizenhét alkalmazottból áll, rajtuk kívül három munkást és egy takarítónőt is alkalmaztak. Távlatilag nőni fog a magánerdészet területe, hiszen magánszemélyek is társulni óhajtanak. A Veresvíz Magánerdészetet a kézdiszárazpataki, kézdiszentléleki, bélafalvi, kurtapataki, eszlelneki, csomortáni és kézdialmási közbirtokosság, valamint Kézdiszentkereszt, Kézdivásárthely és Kézdialmás helyi tanácsa hozta létre. A legnagyobb területekkel a kézdiszentlélekiek és a kézdivásárhelyiek társultak. Kép és szöveg: Bochom István Felavatták az első, SAPARD-támogatással felújított utat (folytatás az első oldalról) Kiss József polgármester ismertette a pályázat benyújtásának körülményeit, felelevenítette a papírok beszerzésének kálváriáját és bizonyos hatóságok gáncsoskodását. Nem volt egyszerű a pályázat megnyerése, a terv elkészíttetése és kivitelezése — mondta a polgármester —, ugyanis a finanszírozás nehezen indult be, az út negyven százaléka már kész volt, de pénz még sehol. Ennek ellenére a munkálat időben és jó minőségben elkészült, így sikerként lehet elkönyvelni tíz első, SAPARD-támogatással befejezett útjavítást, melynek nem csak a helybeliek vehetik hasznát, hanem a Zágonba látogatók is. Demeter János elismerését fejezte ki a zágoni és nagyborosnyói községvezetőknek, akik összefogtak és kezdeményezői voltak a sikeres pályázatnak. „Az önkormányzat igazi szerepe akkor látszik meg, amikor olyan megvalósításokat mutatnak fel, melyek a helyi közösségeket szolgálják” hangsúlyozni Demeter. Ana Goia, a SAPARD-ügynökség igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy újabb SAPARD- programok állnak az érdekeltek rendelkezésére. Az önkományzatok, valamint más jogi és fizikai személyek pályázhatnak mezőgazdasági fejlesztésre, halászatra, kézműves-tevékenységek és falusi turizmus fejlesztésére. „E vidékről is várunk pályázatokat!” jelentette ki az igazgató. A rendelkezésre álló keret 80 százalékát az Európai Unió, 20 százalékát pedig a román komány adja. Az utat megáldotta Nicolae Hagiu ortodox és Vajda István római katolikus pap. Utóbbi Szent Kristóf, az utazók védőszentje közbenjárásával kérte az Istent: „áldja meg ezt az utat és mindazokat, akik rajta járnak”. Az avatószalag elvágása után a jelenlevők útszemlét tartottak, majd a Mikes-kastély gabonájában az illetékesek aláírták az átadási-átvételi dokumentumokat. Munkanélküliség és szegénység Kovászna megye nem tartozik az ország azon szerencsés térségei közé, ahol csökken az állástalanság, jóllehet a megyék kétharmada (!) az utóbbi csoportban található. A hivatal munkatársai végeztek néhány, a háromszéki alkalmazottak bérére vonatkozófolytatás az első oldalról) számítást is. A befizetett munkanélküliségi járulék alapján tavaly 3,7 millió lej volt a bruttó megyei átlagbér, míg az idei első hét hónap bruttó középértéke 4,185 milliót tett ki. Beszédes az intézmény júliusi kimutatása: míg az akkori megyei bruttó átlag nálunk 4,27 millió lejt tett ki (ez hozzávetőlegesen nettó 3 milliót jelent), addig az országos nettó átlag 5,883 millió lej volt, vagyis eszerint az itteni alkalmazottak átlagosan hárommillió lejjel keresnek kevesebbet, mint más, élénkebb gazdasággal rendelkező megyékben (a megyei nyugdíjpénztárnak korábban olyan kimutatása is volt, amelyben a különbség elérte a 3,6 millió lejt!). A foglalkoztatottak 40 százaléka havonta hárommillió lejnél kevesebbet visz haza, a mezőgazdaságban mintegy harmincezren dolgoznak mindenféle biztosítás nélkül, ugyanakkor egyre kevesebb az új munkahely is, a helyzet egyenesen ijesztő — hangoztatta Kelemen Tibor. 2004. OKTÓBER 1. Gond lesz a fűtéssel (folytatás az első oldalról) A tanácsülésen jelen levő Albert István kórházigazgató kifejtette, a konszolidálási munkálatok idénre ütemezett részét nem tudják befejezni, tehát a pénzt nem tudják elkölteni, ám fontos lenne a fűtéshálózat rendbetétele. A távfűtésről leváltak, saját hőzközpontot szereltek, de a vezetékeket és a fűtőtesteket ki kellene cserélni. Amikor többen az egészségbiztosítóra akarták hárítani a költségeket, Deme Judit megyei közegészségügyi igazgató pontosított, az egészségbiztosító egészségügyi szolgáltatásokat fizet, nem áll más kiadásokat. Kiss Tibor és Valeriu Şerban bizottság felállítását javasolta, hogy elemezzék a helyzetet. Tatár Márta tanácstag figyelmeztetett: közeledik a tél, s a kórház fűtésének kérdését meg kell oldani. A határozattervezetet szavazásra bocsátották, de az ellenzők és tartózkodók aránya nagyobbnak bizonyult, mint az igenlőké. Lapunk érdeklődésére Albert István elmondta, van ugyan saját új hőközpontjuk, de annak kapacitása nem bízja meg az évtizedes vezetékekből és fűtőtestekből álló hálózat működtetését, ezért szerették volna újakra cserélni azokat. Eltávozott Kovács András Élete hetvennyolcadik évében Sepsiszentgyörgyön elhunyt Kovács András újságíró, író. 1949—1970 között az Igazság főszerkesztőjeként ténykedett, majd 1986-ig a bukaresti A Hét szerkesztőségi főtitkára volt. 1981-ben jelent meg a székely szombatosokról szóló első könyve (Vallomás a székely szombatosok perében), ami döntően meghatározta későbbi éveinek munkáját. Érdeklődése fokozottan gyermekkora világa felé fordult, ő maga is Bözödújfaluban született szombatos családban, s feltörő élményei — amelyek újabb könyveiben (Útfélen fejfa, 1995; Mondjatok kaddist egy székely faluért, 1997) megrendítő erővel tűnnek elő — a székely szombatosok tragikus sorsát felelevenítve egy furcsa, süllyedő világot mutatnak be. Kovács András vallomásaiban a történész — a dokumentumokat rendezve — állandóan hangot vált, akárcsak a falu másik nagy szülötte, Bözödi György, akinek alapvető fontosságú, '30-as években megjelenő tanulmányát, a Székely emberek, zsidó isteneket folytatja és teljesíti ki, egy tragikus sorsú közösségnek, a zsidózó székelyeknek állítva emléket. Nyugodjon békében. Bogdán László Az RMDSZ kihátrál (folytatás az első oldalról) A megyei tanács RMDSZ- tagjai, ennek elnöke, valamint a két területi RMDSZ-elnök „a felelősség alóli kibúvásból ismét kitűnőre vizsgázott” — áll a közleményben, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármesterként ugyan helyeselte az autonómiaügyben kiírható népszavazást, területi elnökként azonban „asszisztált a megyei tanács frakcióülésén-autonómiaölésén”. Ha az RMDSZ-nek valóban szívügye a Székelyföld autonómiája, miért halogatták bő hónapig a választ, miért nem kérték fel nyomban törvénykezdeményezésre a parlamenti képviseletet, miért kell külön eszükbe juttatni az ügyet, mikor a programjuk is állítólag erről szól, merik-e egyáltalán vállalni az önrendelkezés igényének képviseletét? — kérdezi az MPSZ. Az SZNT pedig úgy véli, hogy sem szakmai, sem politikai érvek nem szólnak az ilyen megoldás (megyei határozattervezet helyett törvénymódosítási kezdeményezésre való felszólítás) mellett, hiszen a törvény jelenlegi formájában is lehetővé teszi helyi (községi, városi, megyei) népszavazás kiírását különleges kérdésekben, a régióra való hivatkozás pedig nevetséges, hiszen Romániában nincsenek regionális szintű döntéshozó szervek. „Egy közösség akaratának jogkövetkezményekkel járó kinyilvánítása ellen cselekedni történelmi bűn" — fogalmaz az SZNT tájékoztatási alelnöke, Ferentcz Csaba, szintén kérdéssel fejezve be: kit, milyen közösséget képvisel az RMDSZ? Az MPSZ sepsiszéki szervezete külön közleményben foglalt állást a telekkönyvi rendszer szétzilálása, a nemzeti közösségünket ért újabb támadás ellen, felkérve a felelős politikai szereplők, a szakma képviselőit, politikai és civil szervezeteket a bevált, évszázados múltú ingatlan-nyilvántartási intézmény védelmére. 3 HATÁRHELYZETEK A romániai sajtóvilág a nemzetközi politikai folyam fő sodorvonalába került: a kiszivárgó (kiszivárogtatott?) információk szerint az EU elé terjesztendő országjelentés szokatlanul kemény hangon lép fel az újságírók megfélemlítése, bíróságok elé citálása, megbírságolása és börtönbüntetéssel való sújtása, valamint a sajtó politikai befolyásolása és kormányzati ellehetetlenítése ellen. A botrányhullám tetőzését és az esetleges gátszakadást több tényező idézte elő. A Financial Times friss elemzése szerint Ceausescu elnyomó diktatúrája óta Romániában ekkora veszély még nem fenyegette a sajtószabadságot, mint most. Az utóbbi napokban a két legnagyobb példányszámú romániai lapra — Eevenimentul zilei és Románia libere — az idegen tulajdonosok kormányzati felkérésre gyakorolnak nyomást. A kormányzat és a trösztvezetés tagadja ugyan, hogy a parlamenti és az elnökválasztás idejére felkérték volna a német WAZ és a svájci Ringier lapkiadó tröszt vezetőségét, hogy a Romániában megjelenő lapjaik ebben az időszakban ne közöljenek negatív, a kormányzatot elmarasztaló írásokat. Az Evenimentul zilei hetven személyből álló, népes újságírógárdájának mintegy fele írásban is tiltakozott a tulajdonosi nyomásgyakorlás ellen. Cornel Nistorescu lapigazgató lemondott, és többek szerint az eltávolítás vár Petre Mihai Bacanura is. A román lapokra gyakorolt nyomás negatív következményeit a magyar olvasó inkább fel tudja mérni, mint a román. Magyarország esetében ugyanis a média mintegy 90 százaléka kormányzati szócsőként működik. Ami Romániában a veszély előrejelzése, az magyar vonatkozásban már régóta kész tény. Ebből a magyar ,,áldásból" mi is bőven részesülünk. A magán tévécsatornáik és a közszolgálatinak nevezett kincstári adók bizonyos műsoraiban az országyallás gondjairól a figyelmet elterelve nyomják le a torkunkon a kormánypárti és ,,pártpárti" szöveget, előbb a státustörvény, most a kettős állampolgárság és az autonómia ellen, a tízmilliós magyarság érdekében szónokolnak — a határokon kívül rekedt nemzetrészek ellen ingerelve a lakosságot. Az Evenimentul zilei és a Románia liberă együtt mintegy 150 000 példányszámban jelenik meg. Ezek kormányt sem kímélő, korrupcióellenes bátor fellépése a nagy példányszámú magyar lapok esetében példáttlan, a napilapok közül az egyetlen Magyar Nemzetet, mely az ellenzék szavát is hallatja, a folyamatos lejáratás és hitelrontás nyomása alatt tartják. A tévécsatornák közül az ígéretek ellenére sem jut el a Hír TV hozzánk , bár a helyi kábeltévés csomagba ez az adó is belefoglalható lenne, ha erre lenne tulajdonosi akarat. (Csíkban, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Biharban és a Szilágyságban és több más településen ez ma már nem gond.) A veszélybe került két román lap újságírói azt is kifogásolják — ez számunkra is nagyon ismerős —, hogy a reklámpénzeket és a hirdetéseket a kormány a számára kedvező szájtartású lapok felé irányítja. Dan Turturică, az Evenimentul zilei főszerkesztője szerint az állami forrásokból finanszírozott hirdetések a 2003. évi 500 000 euróról idén majdnem nullára csökkentek. A romániai sajtóbotrányt színezve erősítik jól az újságíróperek. Két nagybányai újságíró európai fórumnál (CEDO) nyert pert a romám ódiummal szemben. Cornel Sabău volt '90 utánn az első román újságíró, akit tíz hónap börtönbüntetésre ítéltek, amelyből 45 napot a rétes mögött töltött. A két újságíró „bűne" egy oknyomozó riport volt, amelyben a nagybányai törvényszék akkori elnöknőjének törvényszegéseit is feltárták. Ennek rárgalmazási per lett a vége , és börtön. Sabău a tíz hónap mellé még egy félmilliós büntetést is kapott, és harmincmillió tejes erkölcsi kártérítésre kötelezték. A CEDO ítélete szerint most a román állam fizet szerméira 5000 euró erkölcsi kártérítést. Pârcălab, akinek a büntetési tétele pénzbírság volt, összesen 2582 euró kártérítésre jogosult a román állam részéről. A CEDO döntését az újságíró-társadalom nagy győzelemnek és precedens értékűnek tartja. Ez viszont nem változtat azon, hogy a mostani nemzetközi botrány ellenére egy új törvény szerint a magas tisztségviselők villalakásait, kastélyait újságíróknak nem szabad fotózniuk. Meg kell állapítanunk, hogy ezek a mérhetetlen elfogultságra valló túlkapások most kapóra jönnek, szemléletesen érzékeltetik némely, uborkafára felkapaszkodott vagyonosok impertinenciáját.Méghogy nem szabad fotózni a nem spanyolhoni eperszüretelésből szerzett, kacsalábon forgó kastélyokat! Sylvester Lajos Botránysajtó és sajtóbotrány