Háromszék, 2010. március (22. évfolyam, 5919-5945. szám)
2010-03-01 / 5919. szám
független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 bani ELFOGADTÁK A MEGYE KÖLTSÉGVETÉSÉT Kevés pénz jut útjavításra !§ FARCÁDI BOTOND Ellenszavazat nélkül fogadta el pénteki ülésén Kovászna Megye Tanácsa a megyei önkormányzat és az alárendelt intézmények költségvetését. Az idei büdzsé összesen 69 931 000 lej, ez minimális növekedést jelent az elmúlt évhez képest, az önkormányzat vezetői azonban abban bíznak, hogy, akárcsak tavaly, költségvetés, idén is év közben nő majd a Hasonlóan az előző évekhez, idén is szociális juttatásokra a gyermekvédelem, a fogyatékkal élők támogatása, idősek otthona, stb. — fordítják a költségvetés közel felét (41,2 százalék). Kulturális intézményekre, programokra a büdzsé 15 százalékát szánják, kulturális, ifjúsági, szabadidő- és sportprogramokra, egyházak támogatására 1,53 millió lejt különítettek el, ezt pályázat útján osztják szét. Jelentős tételt tesz ki az alkalmazottak bérezése: az alárendelt intézményekkel együtt a megyei önkormányzatnak összesen 1057 alkalmazottnak kell fizetést biztosítania. Ugyancsak a pénteki ülésen fogadták el az alárendelt intézmények büdzséjét, létszámkeretét. Valamivel több, mint 2,1 millió lejből gazdálkodhat a Székely Nemzeti Múzeum és a Háromszék Táncegyüttes, egymillió lejnél több jut a népművészeti iskolának, a Kovászna Megyei Művelődési Központnak, a Bod Péter Megyei Könyvtárnak. Oktatásra közel tízmillió lejt fordít az önkormányzat, ebből finanszírozzák a sepsiszentgyörgyi és az oltszemi speciális iskolát, a pénz közel felét a tej kifli program viszi el. Kevéssel több, mint ötmillió lej jut a megyei utak karbantartására, ebből hótalanításon, foltozáson kívül sokra nem futja, a megyei utak korszerűsítését kormányprogramból, európai uniós pályázatokból szeretné finanszírozni az önkormányzat. Telet temettek Bölönben A hagyomány ereje Bölönben annál nagyobb, mint hogy figyelembe vegyék a naptárt: a farsang ideje már lejárt, mégis most — böjt idején —, február utolsó hétvégéjén került sor a télbúcsúztatóra. Ennek ellenére a kapualjakban való kínálgatás, a díszes felvonulás hangulata sokak számára feledhetetlen marad. Hecser László tudósítása a 2. oldalon FOTÓ: VARGYASI LEVENTE Bontják a keményítőgyárat A kézdivásárhelyi keményítőgyárban 1970-ben indult be teljes kapacitással a termelés. A gyárat 1990 után magánosították. Az Eaststarch multinacionális cég 2001 -ben vásárolta meg a keményítőgyár többségi részvénycsomagját. 2008. február 13-án az Amylum Románia Rt. egyedüli tulajdonosaként bejelentette, hogy jelentősen csökkenti a termelést, a kukorica magas ára miatt lemond a keményítő és a glukóz gyártásáról. A tulajdonos a gyár izoglukózkvótájáról is lemondott, és kérte az Európai Unió szerkezetátalakítási támogatását az erre a célra szánt uniós alapból, amit meg is kapott. Az akkori száztizennégy alkalmazottból kilencvenkettő veszítette el állását, a kézdivásárhelyi telepen huszonnégy alkalmazott maradt. 2009. november 15-től tizenöten távoztak. • A közelmúltban elkezdődött a nagyszabású bontás, az irodaház és raktár kivételével mindent lebontanak, a vasúti síneket is felszedik, a föld alatti vezetékeket úgyszintén, majd a terepet zöldmezős beruházásra készítik elő. Hogy a tömeléket hová hordják, nem sikerült kideríteni. Az Amylum Rt. tulajdonosai 2008- ban a városnak adományozták a cég egykori szennyvíztisztító állomását a hozzá tartozó 6,5 hektáros területtel együtt, ahol ipari parkot szándékoznak létrehozni. . .--- SOCHOM ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELE MÁRÓL HOLNAPRA ] Szerencsés falu Valóban jó hír, hogy Bikfalva mellé felsorakozott immár Sepsimagyarós is, ami a földtulajdonviszonyok rendezését illeti. Ebben tényleg párjukat ritkítják Háromszéken, amely máig — és immár tizenkilenc éve — a birtokosok panaszaitól hangos. Hogy hány ember, hány nemzedék életét keseríti meg a számtalan sérelem, mely különben az egész országot emészti, csak az tudhatja, aki a falvakat járva tapasztalja: ott is ilyen természetű visszaélésre bukkan, ahol egészen mást keres. Erről tanúskodik az országszerte folyó százezer földper is, mely valósággal megbénítja az igazságszolgáltatást. Vegyük hozzá, perre ráadásul nem mindenki viszi a dolgot, nem egy idős ember úgy hal meg, hogy sírba viszi e természetű bánatát is. A földtulajdonviszonyokat rendezni valóban herkulesi feladat, de hogy nem lehetetlen, azt bizonyítja a sepsimagyarósi példa. Ott, ahol mindenki csak rontott — kezdve az egymást lerontó törvényekkel, amelyek egymásnak ellentmondó paragrafusaikkal szinte csábítottak a visszaélésre, és folytatva a földosztó bizottságok következetlen tevékenységével —, ott íme, az uzoni polgármesternek volt mersze azzal fellépni, hogy ő új lapot fog nyitni e bonyolult kérdés kezelésében. Akik annak idején hitetlenül fogadták vállalkozását, most honorálhatják az eredményt. A rendezéshez egy mandátum persze nem volt elegendő, hosszú éveket igényelt az újbóli kimérés a bitokosok jelenlétében, nem kevés fáradságot a helyrehozatala annak, amit mások akarva vagy akaratlan elrontottak. De a dolog íme, nem kivihetetlen, meg lehet és kell hát kísérelni. E következtetést azért is szeretném kiemelni, mert ellenpéldáról nem egyről tudunk. Sok polgármester kimondottan elzárkózik a tulajdonviszonyok tisztázásától. Magam saját fülemmel hallottam, amint egyikük kijelentette, ő ,,nem bolond azzal vesződni, hogy újraossza", amit elődei kiadtak már. Igaz, az illető tanácsi jobbkeze volt a korábbi polgármestereknek. A szakszerűtlen kimérésnek, hogy ne mondjuk, a korrupciós ügyeknek nem a felgöngyölítése, hanem inkább további leplezése folyik sokfelé ahelyett, hogy megkísérelnének két évtized elmúltával tiszta vizet önteni a pohárba. Márpedig Uzon község falvaiban ez az egészséges folyamat s a siker azokat igazolja, akik ezúttal a nehezebb, ám az egyedül jogvédőnek minősíthető utat választották. S. Kovács András